BZS1000

Vértes Endura XCM kupafutam

Kategória 4. hely. 18 perccel az első után.
Erős mezőny minden távon, köszönhetően a kupasorozati titulusnak és a viszonylag magas pénzdíjaknak. Illusztris társaságban szálltunk meg párommal és Kiss Józsival, ugyanis alattunk, mellettünk Buruczki Sziárd és Simon Péter az elit későbbi 4. és 2. helyezettje lakott.
A versenyen az eredmény tükrében rosszul teljesítettem. Nem értem el célomat, mely a dobogó volt, annak is lehetőleg minél magasabb foka. A versenyt megmérettetésnek szántam legnagyobb ellenfeleimmel, akik egy kivételével itt is voltak. Sajnos a verseny napján több hibát is elkövettem, amelyek összeadódva nagy hátrányt jelentettek. Nem vittem magammal a megszokott reggelimet ezért kontinentális szállodait kellett ennem, azt is későn, mert 8-ra rendelték a szervezők. Reggeli után a Wc-be kellett sietnem.... Nem igazán tesz jót ez verseny előtt, sem fejben sem lélekben. Aztán a nyakam is becsípődött, mert nem védtem a nagy széltől.

A ráhangoló hét nem volt rossz, a verseny előkészítő edzésen -bár nem kolozsvári formában, de- jól éreztem magam.

Hátráltatott felborult emésztésem, amelyből tanultam.

Egyébként pedig:

A verseny során jól startoltam, az élbolyban haladtam az erős fiatalok között. Viszonylag magas, 175 körüli pulzussal nyomtuk, de ez normális az elején amikor megy a helyosztó. Kisvártatva utolért a legerősebb ellenfelem, Egei aki ezután a nyomomban haladt pár percig. Aztán ahogy várható volt, az első jelentős emelkedőn testi adottságait kihasználva meglószolt ( 165 cm 60 kg). Sajnos úgy döntöttem, hogy erős ez a tempó és nem megyek vele, nem savazom le magam, mert akkor hátrányba kerülök. Ez hiba volt, mert a végelszámolásban- ha a később leírt intermezzo nem jön közbe- 2 percet kaphattam, ami lehet, hogy ott dőlt el az elején és onnantól talán nem is ment jobban mint én, tehát ha ott megyek vele, akkor lehet, hogy később még meg is verhettem volna. Ugyanis a közepe táján álltam be egy igen jó tempóra, amit vittem is végig. De vissza az első 10 km-re.
Ahogy az említett Egei elment, kicsit beleültem az ezüstérembe. Egyszer csak látom, hogy jön a harmadik ellenfelem. Megjelent egy segítőjével és elmentek mellettem. Na mondom ez már túlzás, ezt már nem szabad hagynom. Erre már ugrottam. Magam mögé utasítottam őket és innentől kb. a 30. versenykilométerig fej-fej mellett haladtunk, ami nem volt megnyugtató számomra. Kisvártatva egy aszfaltos részen megtámadtam őket és szépen nyílt az olló. Köszönhető ez Cseh Veronikának a női elit ezüstérmesének is, aki ekkortájt ért utól egy erős fiúval és nagyon jó tempót vittek előttem. Aztán elfáradtak én meg mentem tovább ezerrel. A jó tempónak köszönhetően utólértem egy kb 8-as bolyt amellyel egy darabig mentem, aztán párat megelőztem és egy országútis fiúval folytattuk a versenyt. Nagyon jól nyomta, de a lejtőkön feltartott. Egy technikás meredek letörésnél meg is állt és elengedett sportszerűen. Innentől nem láttam, mert itt egy olyan szakasz jött amelyik nekem feküdt. Lankás lefelé 38x11,120 feletti pedálfordulattal 50 és 60 közötti tempóban. Ez a nagy tömegű montisoknak jó. Ekkor fejemben az járt, hogy bár erőm fogytán, azért nyomom ahogy tudom, nehogy felérjenek rám, mert nem biztos, hogy fejben le tudnék kezelni egy támadást. Inkább menekülés előre.

Itt jött a hideg zuhany.

Egy gyors lejtőn, egy füves, nyomot erősen figyelős tisztásra kiérve előre sandítva érzékeltem, hogy az erdei út meredeken le és jobbra fordul, na mondom lejtő, király, azt csipázzuk. De merre kell menni, futott át agyamon? A kanyar közepén egy tölgy törzsén felfestett kék jelzés, ráadásul nyíl, ( a leírásban meg rémlett, hogy turista utakon halad a pálya) szalagot sehol nem látok, ráadásul egy család a kanyarban félrehúzódott, hogy elengedjen. Nyomás le. Veretés 50-nel, a huszonkilences nyög a kövektől és ágaktól, de itt éppen az a dolga. Aztán kétségek kezdtek el gyötörni. Nem nagyon érzékelek keréknyomokat! Ajjaj.Nem látok szalagot. Biztos azért nincs, mert egyértelmű a völgy. Az is volt. Aztán egy T elágazásnál amikor egyértelművé vált, hogy eltévedtem, mint a villám csapott belém a felismerés. Ezzel elbuktad a meccset te .....,....., hogy a jó..... b....a meg...., stb. Rápillantottam az órára, hogy legalább a végén tudjam mennyit .....,..... Csak a felmászás 8 perc volt, a lefelé meg kb 1-2 perc. Ok. realizáltam, hogy a vert seregben kell mennem, volt is ott egy szenvedő fiúcska. Otthagytam és onnantól azt mondtam magamnak: aki megelőzhetett az már elment, élvezd a montizást. Na de azt a 8 percet végig kellett ám mászni és gondolkodni. Nem életem legfelemelőbb élményei közé lesz elraktározva, az egyszer biztos. Viszont tanultam belőle. Egy dolog az erőnlét, a technika stb. Itt az erdőben jó felé is kell menni. Figyelni kell a jelzéseket és a legkisebb bizonytalanság után inkább meg kell állni. Inkább bukj 30 másodpercet, mint 15 percet, mint most én. Rossz így bambán célba érni. Valamiért mára a sors ezt akarta. Később majd rájövök mi volt az oka ezzel.

A pálya egyébként élvezetes és jó talajú volt. Nem volt dagonya és a lefelék gyorsak voltak. Volt hatalmas mászás kettő is, két helyen még az elit is tolta a bringát.

Összességében jellemformáló versenynek titulálom, továbblépek és irány a Bakony a második forduló, ahol kiküszöbölöm a csorbát.

ui. a kanyarnál egyenesen kellett volna mennem, ahogy felértem láttam, hogy van szalag, csak ha a szél a hátam mögül fúj akkor a szalag úgy leng, hogy egy 50-nel érkező nem biztos, hogy észreveszi. Én pont ilyen voltam, meg még vagy 30 okostojás.


A bejegyzés trackback címe:

https://bzs1000.blog.hu/api/trackback/id/tr607460356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása