BZS1000

2015. versenyeim

2015.09.20. 20:03

1.

Tarcal Kőfejtő Cross 3.0   03.22.

Tarcal a szokott helyen, a már-már megszokott évnyitó, felmérő verseny.

Ugyan M3 ban megyek az idén, de itt speciális korhatárokkal mentünk, együtt az M2 legbikábbjaival.

  1. lettem.

A versenyen a teljesítményemet 70 %-osra becsülöm. Erre a versenyre nem készültünk rá Áronnal, mondván ez csak egy "likegyűjtő" verseny. Ezért ide viszonylag kemény edzéshétből jöttem. A lábaim előző nap nagyon nehezek voltak, bennük maradt a szerdai guggoló erőedzés. Verseny héten erőedzést nem szabad csinálnom! Ezt semmi más nem mutatja jobban, minthogy kedden ugyanitt atom erősnek éreztem megam, ma pedig csak önmagam árnyékaként szenvedtem.

Egyébként az idegrendszerem 5-ös volt reggelre, szinte minden klappolt. A rajtbeálláskor Pityikusz odajött és azt mondta minden bevezetés nélkül, hogy erős vagy! Nagyon jól esett. Bár nem bizonyultam annak:) Jobbanmondva, leszek ettől sokkal erősebb is a formámra.

A bemelegítésem 50%-osra sikeredett mert az egyik versenyzőtárs megkért, hogy vezessem végig a pályán, tehát rögtön nekimentünk a hegynek. Verseny közben sajnos Fari Mesterrel esélyem sem volt menni, ezért csalódott voltam, ez kihatott a küzdőszellemere is. Tibike egyfolytában ott lihegett a nyakamon, néha már el is bizonytalanodtam. Aztán az uccsó körben végre a nagy mászásnál leszakítottam ami jól esett, mert ő csak 60 kilót cipelt felfelé én meg 83-at:) Egyszer a szőlő előtti csiki-csukiban lefeküdtem pihenni, de olyan szerencsésen, hogy egy bukfenc után talpon voltam és Tibor nem tudott megelőzni. 

Verseny végén gratuláltam a helyezetteknek, Farinak, Józsinak és Kefének. Farival még össze is ölelkeztünk, így kell ezt kérem. Így csinálják akiknek az erejükön kívül van lelkük is.

Sok tanulság volt ma, hála Istennek mindig tanulunk valamit. Pl: ha verseny akkor verseny legyen és ne izé! Ha pedig nem verseny, akkor el sem indulunk, akkor szurkolunk, vagy edzünk. 

 

Aztán haza a többi outis sporttárssal akik rendesek voltak és megvártak. Nem volt sétagalopp még tömegben sem ez a szelecske. Kótajnál elég is volt, leváltam, KB és irány haza. Edzésnek sem volt rossz ez a nap 100 kilivel és egy 50 perces EB/VO2 résztávval:)

 2.

Területi évadnyitó Debrecen Master 3 1 kör. 03.29.

Edzés-betétnek szánt verseny, laza tempó, laza mezőny. A pulzus adatok magukért beszélnek. Fiatalokkal volt tele a mezőny, a kategóriámban hárman voltunk. Már a rajtnál látta mindenki, hogy mi lesz. Az is lett. Nekem kellett 30 km-ből 29-et elöl mennem, mert a fiatalok nem nagyon akartak. HA előre is mentek, nem volt hosszú életű a dolog. egy fiatal azért a szembeszeles szakaszon ellépett a mezőnytől szemfülesen a felvezető autó árnyékában. :). Mentünk tovább lazán aztán a végén a hátszeles szakaszban GA2-re kapcsoltam és elmentem tőlük. Verseny után gyors kaja és irány haza, mert még volt hátra nekem 70 kiki a napból.

A MASTER 3 korcsoport margójára.

Tudjátok nehéz dolog ezt a tegnapi mezőnyt megemészteni. Egyrészt örülsz, hogy te vagy a korosztályod legerősebbje, másrészt kicsit(nagyon) demoralizáló, hogy milyen mezőnnyel mégy együtt.  Nem tudom, hogy országútiban ez mennyire általános, mármint ez a mezőny összetétel, de tegnap megmosolyogtatott az biztos. Mondjuk inkább kínomban mosolyogtam, mint sem örömömben. Talán, ha egy hete nem versenyzünk, akkor most felnevezek M2 be és igazit megyek. Így, hogy volt TArcal azt választottam, hogy edzek a gyerekekkel öregekkel, de ezt azért nem gondoltam:) Montiban nem gáz,., mert ott vannak olyan erősek a M3 mezőnyben, hogy idén sem lesz egyszerű a dobogón vitézkedni, meg ott a középtáv rajtjánál mindenki ott áll ömlesztve.

uff

 3.

Pro Bikers Maraton Nagyvárad 04.19

78.3 km 300 induló. Két kör ugyanazon a terepen.

Kategória 1. hely, kevés induló a kategóriában1 ezért összevontak az előző kategóriával. Ott a II. hely.

Pozitívan hatott rám a viszonylag sikeres bemelegítés( de ettől is több kell!!!) és a hideg idő. Szeretem ha nem folyik ki a szemem  a 35 fokban.

Negatívan hatott a reggeli csapnivaló HRV amit a rossz alvásnak tudok be. Sajnos, ha korán kel kellnem akkor egész éjjel rosszul alszom. El kell menni előző nap!!!

A bemelegítésre szánt idő több kell legyen mint a mai 30-35 perc!

A szervezetem a kora tavasz ellenére jól működött. Az elejében mentem végig. Meglepő, hogy bár a pulzuszónáim felfelé tolódtak el, mégis alacsonyabb pulzuson mentem a verseny alatt.??

Taktikailag nem változtatnék, kicsit visszafogni az elején, hogy ne savazzam le magam, figyelni a pulzust, a savasodást és annak megfelelően jól beosztani magam a verseny egészére.

A technika megtréfált ma, ugyanis az egyik gyors lejtő után elválthattam magam és a lánc kivülre esett. Rátekertem, de sajnos nem vettem észre- mert be volt köbnnyezve a  szemem a sebességtől- , hogy a lánc hurkot vetett. Ezzel jól elhajlítottam pár szemet, ami azt eredményezte, hogy egyrészt lemaradtam versenytársamtól akivel mevccseltünk, másrészt ezentúl nagy fegyveremet nem tudtam használni. ti, a gyors lefelékben nagytányér kónusszal megyek mindíg ami 60 körüli sebességeket eredményez, míg a többiek 50.nel gurulnak.A 11-14 ig lánckerekeken sajnos ugrott a lánc ezzel vesztettem perceket. De talán így volt jó, mert a végére azért elkészültem az erőmmel és a kajám is élfogyott. A nutrend működik! Ja és a Verofit új regenerációs cucca fantasztikus.( a verseny másnapján, mintha nem is mentem volna 3 és fél órát előző nap, úgy helyrepattintott)

A végén 30 perc levezetés, kicsi nyújtás zsíros gulyás evés, eredményhírdetés és nyomás haza. Az M2 ezüst szebben csillog, mint az M3 arany, és a díjazás sem semmi. Egy nagy zsák Nutrend anyag.

Jövő héten KOlozsvár. Indul a szezon. Hajrá!

 4.

Kolozsvár Vodafon Maraton 04.26.

Rövid táv M3 I. hely (M2-ben is dobogó)

A verseny során jól teljesítettem, a 700 fős mezőny első 25 környékén tekertem, jobbára fiatal versenyzőkkel. Célomat elértem, hiszen győztem és az eggyel fiatalabb kategória dobogós szintjét is teljesítettem! Pozitívan hatott teljesítményemre, hogy előző nap utaztunk, gyönyörű helyen edzettem a versenyfelkészítő edzésemet, a szokásos tematikát betartottam. Hosszú bemelegítést tartottam, hiszen a táv rövid és intenzív volt. Jól hatott rám, hogy iszonyat erőt éreztem magamban az 5 óra vezetés ellenére. Időben lefeküdtem és a verseny napján időben a helyszínen voltam. Párom és lányom a startcsomag procedúrát elintézte helyettem. A mégjobb teljesítmény elérésében az akadályozott, hogy a korosztályom képviselői percekkel mögöttem haladtak ezért velük nem kellett csatáznom és ez kicsit visszafogott amikor egy fiatalabb versenyző esetleg elment mellettem. A verseny megerősítette a megelőző protokoll létjogosultságát! Mentálisan nagyon sokat jelent az, ha azt a visszajelzést kapod, hogy erős vagy. A fejed innentől nem tehet mást, mint győzelemre visz! Erőt pedig első sorban az edzések adnak, amelyeket 100%-on végzek.

Most kicsivel szubjektívebben folytatom.

Buli versenyre készültem, tét nélkül, Erdély meglátogatása volt a fő célom, hiszen 49 év nem volt elég arra, hogy eljussak. Ennek megfelelő díszletet választottunka szálláshoz. Borréven aludtunk, Torockótól 1 km-re, a teraszról éppen látszott a Székely Kő

 https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0CAcQjRw&url=http%3A%2F%2Fwww.benceontour.hu%2Findex.php%3Fid%3D2004csik&ei=QwU-VYyJNoH5Us-OgegC&bvm=bv.91665533,d.ZWU&psig=AFQjCNFV83mpslT_s2IDycbF3wY242CwlQ&ust=1430214327128266

A szállás jó volt, tiszta és családias. Nem volt csak 2 vendég  csapatunkon kívül. Mi 9-en voltunk, 3 bringás, ebből kettő versenyzett, Tóth Atti és jómagam. A  harmadik- a diszkréció nem engedi, hogy említsem a nevét- az este folyamán fél liter pálinka elfogyasztása után úgy döntött, hogy nem indul:)-. Szombaton a lányok elmentek a többiekkel a megnézni a Tordai hasadékot(nem sikerült) és pedig  életem legkellemesebb versenyelőkészítő edzésén vettem részt, kecskék sziklák és Vass Albert emlékezetével( Cyco triatlonista barátom, sporttársam javallatára anno elolvastam a szerző vagy 10 Erdélyi témájú regényét).

Deeljött a verseny reggele. Kicsit önző módon a szálláson hagytam, hagytuk családommal a "kényelmesebben készülődő" sporttársakat és nyomás Kolozsvárra. Időben kell érkezni. Megvolt. Kényelmes öltözködés, technika ellenőrzés, és bemelegítés ami szintén emlékezetes lesz hiszen Kolozsvár történelmi belvárosába látogattam el Almám nyergében. Derűs másfél órát adott a Székelyek Istene:) Akit érdekel a bemelegítés edzésnél elolvashatja. 

Startbeállás az 1. sorba! Elsőként! Ahogy érkezni szeretnénk a célba!

Most kell megjegyeznem, hogy nem volt időbeli csúszás. A TV élőben közvetítette az eseményt, 10 Vodafonos csini kislány esernyővel, két maci jelmezes kedvcsináló, röpködő drónaok, szpíker, zene, lobogó zászlók, nagy nézősereg. Mind a mi kedvünkért. NAgyon nagy felhajtás volt, gondoljatok itt mondjuk egy Spar Budapest maratonra kicsiben és kicsit színezzétek ki. Nincs pontos adatom a rövidtáv mezőnyéről de kb 700-an  voltunk a startterületen. A hosszú startját nem láttam mert akkor melegítettem. Tehát visszaszámlálás és start. Na a verseny legizgalmasabb percei ezek voltak. Volt könyöklés anyázás,stb. Nekem is ki kellett tennem egyszer a jobb könyökömet mert a fiú kicsit kamikaze módra tolta. Aztán be az erdőbe és kezdődött a 15 km-es mászás:(. A verseny távon szinte sehol nem mentem SW pulzus alá!! Jól tettük, hogy SW-ztünk többet Áron:). Már megint igaza van. Hihetetlen. A pálya rövidsége ellenére mindent tartalmazott. 28%-os emelkedő, mkülönböző nehézségű mászások, füves, murvás, gyökeres stb. Két patakátkelés de nem ám a sima Bükk stílusú hanem a meredek partú verzió amol igencsak képben kellett lenni , hogy legyen elég lendületed a felfelében a partfal leküzdéséhez de ne is állj bele a maderbe. Volt olyan fenyves ahol a Gyűrük Ura simán forgatható lett volna, Frodó bármikor előbukkanhatot volna a fák mögül. Aztán volt gyönyörű fennsík ahol beláttad nemcsak a mezőny előtted haladó tagjait, hanem Kolozsvárt és a környező mesébe illő dombokat is. Az erdőben volt egy nagyon meredek poros gyökeres technikás rész amit beharangoztak ugyan de nem érdekelt, mondván nehogy már legyen olyan meredek amit ne oldanánk meg én és az Almám. De volt. Meg sem kíséreltem lemenni, amint megláttam gondolkozás nélkül leugrottam, valahogy leszánkáztam aztán tovább. Vagy két fiúcska ott is hagyott. Aztán jött a nekem való rész és szépen újra magam mögött tudtam őket. Játszadozásra is volt idő. ( na mondjuk ez akkor fájfdalmasabb volt). Néztem, hogy ha alapból EB pulzuson mászok mennyire fáj a támadás egy-eyg emelkedőn és mennyi idő kell a regenerálódáshoz. Volt amiokor megőriztam a poziciót, volt, hogy visszavette az ellenfelem mert belőlem többet kivett. Az egész 1 óra 20 perc volt. Egy rohanó kaleidoszkóp, mely igen sok színt és illatot adott Erdélyből. A befutónál már csak egy látványos sprintet kellett kivágnom és máris akasztották nyakamba a részvételért járó(megjegyzem eddigi legszebb és legtöbb anyagot tartalmazó) érmet. KIs pihegés aztán Verofit regeneráló csodaszer és levezetés. Némi bringamosás aztán családkeresés:)

Vettem egy alsónadrágot mert elfejeltettem berakni, átöltöztem civilbe, megmosdottam egy rokkant Wc-ben:) ami utánam inkább zuhanyónak volt mondható. Aztán finom saláta ebédre és nézelődés a Plazaban. Eredményhirdetés előtt kb fél órával felvettem a dobogóra állós ViniBike jelmezt aztán elindultunk a helyszínre. Félúton hallom ám a nevemet. Sprint. Adaérek, nagy tumultus, üvölt a hangosbemondó a fülünkbe, de nem értjük a dolgot???!!! Kiderült, hogy race of champions lesz a kategóriagyőztesek között a célegyenesben! Kell bukó és bicaj. Nekem egyik sincs, minden elpakolva a kocsiban:(. Na mondom ezt elaludtam, fuck. De nem:)

Egy román/magyar fiú fordított és megértettem miről van szó, éppen akkor amikor Blazsó MArcitól akartam elkérni kölcsön a bukóját( megjegyzem nem úgy reagált a kérésemre mint Pl egy Fari tette volna, na mindegy) Szóval négyes futamokban kellett starthoz állnunk a kb 50 méteres távon. Mindenkinek egy 3 éves méretű gyerekbringával:)! NAgy volt  a show, képzeljetek el engem egy ilyenen. Ráülni sem volt könnyű nemhogy tekernem vele, mindegy végigmentem. Aztán jött a nyereményeső. GYönyörű oklevél(diploma), aranyére, iszaonyat méretű és tömegű serleg, pezsgő, kalandpark belépő. Columbia utalvány és pénzdíj. Adtak minden dobogósnak különböző mértékben. Nekem átszámítva 30 ezer forintnyi jutott. A startcsomagról meg ne is beszéljünk, ízléses technikai póló, összecsukható kulacs, nedves kéztörlő, Nutrend gél, karszár UV ellen stb. Ez kérem egy remekül megszervezett, jó hangulatú és gyönyörű környezettel megáldott verseny volt. Jövőre nem kérdés, hogy ott leszek!

 5,

Vértes XCM Várgesztes 05.10.

Kategória 4. hely. 18 perccel az első után.

A versenyen az eredmény tükrében rosszul teljesítettem. Nem értem el célomat, mely a dobogó volt, annak is lehetőleg minél magasabb foka. A vesrenyt megmérettetésnek szántam legnagyobb ellenfeleimmel akik egy kivételével itt is voltak. Sajnos a verseny napján több hibát is elkövettem, amelyek összeadódva nagy hátrányt jelentettek. Nem vittem magammal a megszokott reggelimet ezért kontinentáli szállodait kellett ennem, azt is későn mert 8-ra rendelték a szervezők. Reggeli után a Wc-be kellett sietnem. Nem igazán tesz jót ez verseny előtt, sem fejben sem lélekben. Aztán a nyakam is becsípődött, mert nem védtem a nayg széltől. 

A ráhangoló hét nem volt rossz, a versenyelőkészítő edzésen -bár nem kolozsvári  formát- jól éreztem magam. 

Hátráltatott felborult emésztésem, amelyből tanultam.

Egyébként pedig:

A verseny során jól startoltam, az élbolyban haladtam az erős fiatalok között. Viszonylag magas, 175 köüli pulzussal nyomtuk, de ez normális az elején amikor megy a helyosztó. Kisvártatva utólért a legerősebb ellenfelem, aki ezután a nyomomban haladt pár percig. Aztán ahogy várható volt, az első jelentős emelkedőn testi adottságait kihasználva meglószolt ( 165 cm 60 kg). Sajnos úgy döntöttem, hogy erős ez a tempó és nem megyek vele, nem savazom le magam, mert akkor hátrányba kerülök. Ez hiba volt, mert a végelszámolásban- ha a később leírt intermezzo nem jön közbe- 2 percet kaphattam, ami lehet, hogy ott dőlt el az elején és onnantól talán nem is ment jobban mint én, tehát ha ott megyek vele, akkor lehet, hogy később még meg is verhettem volna, ugyanis  a közepe táján álltam be egy igen jó tempóra, amit vittem is végig. De vissza az első 10 km-re. Ahogy az említett Egei elment, kicsit beleültem az ezüstérembe. Ekkor egyszer csak látom, hogy jön a harmadik ellenfelem megjelent egy segítőjével és elmentek mellettem. Na mondom ez már túlzás ezt már nem szabad hagynom. Erre már ugrottam. Magam mögé utasítottam őket és innentől kb a 30. versenykilométerig fej-fej mellett haladtunk, ami nem volt mergnyugtató számomra. Kisvártatva egy aszfaltos részen megtámadtam őket és szépen nyílt az olló. Köszönhető ez Cseh Veronikának a női elit ezüstérmesének is, aki ekkor utólért és nagyon jó tempót vitt előttem.  Aztán elfáradt én meg mentem tovább ezerrel. A jó tempónak köszönhetően utólértem egy kb 8-as bolyt amellyen egy darabig mentem aztán párat megelőztem és egy országútis fiúval folytattuk a versenyt. Nagyon jól nyomta, de a lejtőkön feltartott. Egy technikás meredek letörésnél meg is állt és elengedett sportszerűen. Innentől nem láttam, mert itt egy olyan szakasz jött amelyik nekem feküdt. Lankás lefelé 38x11 120 feletti pedálfordulattal 50 és 60 közötti tempóban. Ez a nagy tömegű montisoknak jó. Ekkor fejemben az járt, hogy bár erőm fogytán azért nyomom ahogy tudom, nehogy felérjenek rám, mert nem biztos, hogy fejben le tudnék kezelni egy támadást. Inkább menekülés előre. Itt jött a hidegzuhany.

Egy gyors lejtőn, egy füves, nyomot erősen figyelős  tisztásra kiérve előre sandítva érzékeltem, hogy az erdei út meredeken le és jobbra fordul, na mondom lejtő, király, azt csipázzuk. De merre kell menni, futott át agyamon? A kanyar közepén kék jelzés, ráadásul nyíl, szalagot sehol nem látok, ráadásul egy túrista család a kanyarban félrehúzódott, hogy elengedjen. Nyomás le. Veretés 50-nel a huszonkilences nyög a kövektől és ágaktól, de itt éppen az a dolga. Aztán kétésgek kezdtek el gyötörni. Nem látok szalagot. Biztos azárt nincs, mert egyértelmű a völgy. Az is volt. Aztán egy T elágazásnál amikor egyértelművé vált, hogy eltévedtem, mint a villám csapott belém a felismerés. Ezzel elbuktad a meccset te .....,....., hogy a jó..... b....a meg...., stb. Rápillantottam az órára, hogy legalább a végén tudjam mennyit .....,..... Csak a felmászás 8 perc volt, a lefelé meg kb 1-2 perc. Ok. realizáltam, hogy a vert seregben kell mennem, volt is ott egy szenvedő fiúcska. Otthagytam és onnantól azt mondtam magamnak. Aki megelőzhetett az már elment, élvezd a montizást. NA de azt a 8 percet végig kellett mászni és gondolkodni. Nem életem leg felemelőbb élményei közé lesz elraktározva az egyszer biztos. Viszont tanultam belőle. Egy dolog az erőnlét, a technika stb. Itt az erdőben jó felé is kell menni. Figyelni kell a jelzéseket és a legkisebb bizonytalanság után inkább meg kell állni. Inkább bukj 30 másodpercet, mint 15 percet, mint most én. Rossz így bambán célba érni. Valamiért mára a sors ezt akarta. Később majd rájövök mi volt az oka ezzel.

A pálya egyébként élvezetes és jó talajú volt. Nem volt dagonya és a lefelék gyorsak voltak. Volt hatalmas mászás kettő is, két helyen még az elit is tolta a bringát. 

Összességében jellemformáló versenynek titulálom, továbblépek és irány a BAkony a második forduló, ahol kiküszöbölöm a csorbát.

 6,

TOP MAraton Szilvásvárad 05.31.

OB

  1. hely a korosztályomban, 4 perccel elmaradva a dobogótól. Célomat nem értem el. A versenyt elrontottam. Sokat tanultam, de az OB-t nem szabad gyermeteg hibákkal teletűzdelni.

A szombati napon specialized tesztnap volt, én is bejelentkeztem egy fully tesztre. Nem bántam meg. Egy 29-es karbon bringát teszteltem és bár nem ez a full felszereltségű modell, de így is impresszív volt az a fél óra. Egyet biztosan leszűrtem a tesztkörből. Az pedig az, hogy a lejtőket az össztelós váz kisimítja, kényelmessé, biztonságossá és még gyorsabbá teszi. Jövőre fullyval megyek!

Szombat éjjel egy motoros csapat kérőig mulatott a szállásunkon ezért csak éjfél felé aludtam el, fejemben a másnap és az életemben bekövetkezett változás villódzott. ( júli 1-től Debrecenbe járok dolgozni, megbíztak a Hajdú megyei igazgatóság vezetésével). Idegrendszerem nem pihent.1.

Másnap reggel realizáltam, hogy nem tudok feladatni magamnak frissítőt.2

A bemelegítés nem volt rossz, startbeállás a lehető legjobban sikerült, ugyanis az első sorban álltam a legjobbak között és még innen is beszólítottak, hála a licenszemnek és a kupapontjaimnak. Tehát start. 13 km felfelé. Erős volt az iram, én sem voltam gyenge. Mentem az elejével, de a stratégia az volt, hogy csak EB tetején megyek, hogy a savazást elkerüljem. Nem is volt ezzel baj, szépen mentem, aztán valamilyen érthetetlen apátia, fáradtság vett erőt rajtam. Endre ezt észre is vette, segített is a domb tetején kb egy kilit, ment előttem mint az őrült és intett, hogy kapuzzak. Sokak mellett el is mentünk szépen, köszi itt is neki. Aztán ő lemaradt, hogy kifujja magát. Én meg mentem tovább. Jó helyen mentem,  a 3. helyen bringáztam ekkor, mögöttem Tordai Csabával a montis ikonnal aki pár éve még mindent megnyert amin elindúlt. Előttem Egei Tamás és Simonyi Ákos M3 legendák:)

A hosszú kaptató után frissítő, kulacstöltés. Na és itt kell leírnom a kálváriámat ami kezdetét vette...

Szóval annyit az elejére, hogy jópár versenyt (triatlon, futó és montis,outi) végigcsináltam, de izomgörcsökkel soha nem találkoztam. NA most viszont kaptam olyakat, hogy többször is meg kellett állnom, leszállnom és várni amíg enged a görcs. A combfeszítőm és a lábemeleőm valamint a csípőhorpaszom állt, be de nem akárhogyan. 25 km-től a pedálból kiállni nem tudtam, mert azonnal befogott. Onnan 70 %-on  a túlélésért tekertem.

A frissítőnél hagytam abba és mivel az volt a kulcs ott folytatom. Reggel az egyik kulacsba Kreatint és aminosavport tettem, ahogyan azt otthon szoktam az edzéseken. (marha!!!!) A másikat víz nélkül izo koncentrátummal vittem a zsebben, hogy az első frissítőnél majd feltöltöm. Az első emelkedőt még végigbírtam úgy ahogy, de a kreatin szépen lassan elvégezte a munkáját... Szöveteimből azt a kis nedvességet is elvonta ami benne maradt a nagy hőségben és nagy meló közben. Ezzel a napomat el is intézte(m). Víz és elektrolit nélül az izom nem tud működni.( azt, hogy milyen hamar eldől ez, azt most megtanultam).

Dehidratáltság.

Tünetei, fáradtság érzés, rosszkedv, világvége hangulat, kegyetlen izomgörcsök. Az eléhezéssel amikor először találkoztam ugyanilyen bambán néztem ki a fejemből, új volt az érzés. Most megint ezzel az érzéssel álltam szemben, és most ugyanúgy nem tudtam, hogy mi van velem!!! Csak jóval utána fiammal való konzultációm után realizálódott a kreatin sztori. Nyáron, versenyen  kreatint ??? Nooormális. Hogy ez hülyeség, csak én nem tudtam. Mostmár tudom.

A frissítő állomáson felvettem a vizet, de akkor már késő volt. A hosszú lefelében nem lehet inni, a lejtő alján meg már másfél óránál tartottam elektrolit nélkül. Aztán jött az ördög, az a bizonyos emelkedő.

A tetején már kész voltam. Jöttek a görcsök és bár az emelkedőt életemben először tolás nélkül abszolváltam combom készen lett. Támadásról szó sem lehetett, nyeregből kiállni nem lehetett, erőből tekerni csak finoman, amíg a limiter engedte. Szépen lassan egyedül maradtam, jött Tibike hátulról és innen csak az volt a cél, hogy ne haljak meg és Tibivel az uccsó emelkedő tetejéig tudjak menni. Szenvedések árán összejött, a lefelében pedig- bár tekerni nem tudtam- bíztam, azokat szeretem.

A célba a tavalyinál 5 perccel jobb idővel, idei formámhoz képest 10-15 perccel rosszabb 3.24-es idővel értem be. 

Endre volt a legerősebb ma a tirpák csapatból. Gratula neki.

Recovery és tovább!

 7,

Miskolc Maraton (Kondenzgyík) 06.07.

Több  célom volt, egyrészt a Szilvás Maraton után izmaimat a görcsökből rehabilitálni, másrészt győzni, végül, de nem utolsó sorban magamból mindent kiadni amit csak lehet és csatázni a riválisokkal.

KAtegóriámat megnyertem, csatáztam egy jót Szabó Tiborral, lábam nem görcsölt. Célomat elértem.

Segített az alapos és tervszerű felkészülés, melyhez kellettek a Szilvás izomstressz és az ott elszenvedett kínok. Tudtam, hogy meleg lesz ezért egész héten figyeltem a hidratációra, verseny előtt közvetlenül is ittam eleget. Két kulaccsal mentem, amit még soha nem cipeltem. Kellett!!

Beszólítottak a rajtba a kupapontjaimnak köszönhetően, már csak ezért is megérte licenszet csináltatni. Nem kell tülekedni a rajtbeállásnál, valamint igen illusztris társaságban várhattam a rajtot. Vouter Kleppe, Kiss József, Papp Dénes és még sorolhatnám a neveket. Szóval testben és lélekben felkészülten és motiváltan álltam a rajthoz. Tavaly az M2-t megnyertem, tudtam, hogy én leszek az egyik célpont. Fel is akartam nevezni idén is, de nem engedték, mondván akkor egész évben ott kell mennem, ami irreálisan nehéz lenne, úgyhogy maradtam az M3-ban a fenekemen.

A rajt után jól éreztem magam. Kleppe azonnal ez élre állt, Józsival mentem pár kilométert, aztán szépen lassan elvesztek a látóhatáron:).

Endre erősnek bizonyult, kielőzött és előttem is maradt végig. Kisfaritláttam még az elején a nyíregyiek közül, de egy emelkedő után inkább kényelmesebb tempóban folytatta, tehát mentem tovább. Az első körben szinte egyedül kerekeztem. A kör vége felé kissé motiválatlan is lettem. Bár átlagpulzusom jó volt, az EB alsó fertáján mozgott. Aztán frissítő és tovább. A második kör elején belassultam és az erdei hosszú emelkedőt túratempóban kezdtem meg. Ekkor jött a nap főnyereménye Tibike. Hátranézve megláttam, hogy kegyetlenül jön felém és integet, hogy jelezze, most megvagy:).

Na ekkor bekattant, hogy ha ő utólért, akkor a tempóm valószínűleg lassulhatott. A pulzusadatok is ezt mutatták. Tehát most menni kell. Erősítettem, de Tibor lélektanilag jobb pozicióban volt, hiszen utólért én pedig bosszankodtam, éppen ebből kifolyólag. Teljesen a nyomomban volt. Itt akkor dönteni kell, mondtam magamban és többször megtámadta, de ő mindíg átvette. Aztán egyszer csak jött az ő terepe, egy igen meredek emelkedő. Nem túl hosszú, de azért kemény( az előző körben Jocit is itt támadtam meg). Azt gondoltam, hogy őt is megpróbálom leszakítani. Nyomtam egy elég magas pulzusú támadást és megnyílt a rés. Ezt követően a hegyi utakon ahol a kanyarban nem voltam látható, mindenhol kiállva támadtam. Végre leszakadt a sporttárs, immár a lélektani előny átszállt rám. Főleg azért mert jött egy hosszú és gyors lejtő. Az aljában a frissítőnél csak futtában kérterm egy vizet, ami kockázatos volt, de a menekülést fontosabbnak ítéltem meg. Az aszfalton befeküdve kemény alföldi tempót erőltettem, inkább erőből mint fordulatból és Tibike innen már nem volt többé látható. Megerősített a tudat, hogy van erőm és nem görcsölök. Akkor menjünk. Innentől kezdve minden emelkedőt megtámadtam, párat előztem és felértem egy kisebb bolyra akik jó tempót mentek. Darabig együtt tekertünk.

A végére kihajtottam magam és a boly egyik tagja sajnos megvert fejben, kb 20 métert kaptam tőle. 

Célba érve boldog voltam, mert jól ment a verseny, képben voltam, nem haltam meg sem testben sem lélekben.

Attila sajnos fel kellett, hogy adja, sajnos a hőség megtréfálta szegényt. Endre pár perccel előttem futott be, nagy gratula neki, hiszen azt gondolom jót mentem, ő pedig erre szépen még rátett egy lapáttal. Tibike pár perc hátrányt szedett össze az üldözésem közben, ráadásul egy helyen le is feküdt egy pocsolyába pihenni.  Nagy köszönet neki amiért adott erőt a második körre!

 8,

Crosskovácsi Maraton, Magyar Kupa futam 06.13.

Kategória második hely,

jól működő szervezet, jó felkészülés

A verseny előtti napon már itt edzettem, ismerős volt a terep. Sokat számít, hiszen még soha nem vettem részt ezen a versenyen. A tavalyi eredményeket böngészve azt láttam, hogy itt bármi megtörténhet, ez a meglepetések versenye. Történt is sok érdekes dolog, de azokat kicsit később. Szóval a verseny előkészítő edzésen jól ment a verkli az EB pulzus környékén. Azt gondolom, hogy a szerdai 5x5 perc EB VO2 Tokaj nak ebben  volt szerepe vastagon. A rajt után az M3 elejével mentem. Egei TAmás és Simonyi Ákos voltak a társim. Sajnos kicsit elléptek kb 2 kilinél, de semmi pánik mondtam magamnak, hiszen nem savazzuk le magunkat az elején, azt már párszor megszívtam. Mentem csak a saját EB zónám elején. Egyszer csak látom, hogy Simonyi feltűnik előttem. Ezek szerint Egei leszakította, ő pedig talán lesavazta a lábait, ami ebben a rekkenő időben végzetes tud lenni, láthattuk Szilvásváradon. Akkor támadok. Ellépek és szépen nyitok egy kb 30 "-es rést. Az első komolyabb lejtő előtt. Na mondom, miután jól megküldtem a technikát lefelé, innen már csak tartom majd az előnyömet. Frászt. Simonyi talált egy hosszú távos gyors embert és szempillantás alatt felértek rám. Illetve leértek rám, hiszen a lejtőn jöttek fel. :). Szóval a lényeg, hogy azt gondoltam, gors vagyok a lejtőn amikor előttem mentek az elején, de most, hogy én mentem elöl nem bizonyultam elég gyorsnak. Innen édes hármasban entünk pár km-t felváltva vezetve. Egyszer csak a harmadik ember meghúzta. Felvettem a kesztyűt. Bár nem esett jól. Viszont vizem, kajám volt. Simonyi kissé lemaradt.NA mondom most kell támadnom. Visszagondoltam a szerdai edzésre ahol az utolsó EBVO2-t kiállva csináltam meg ami kb 7-8 perc volt. Amolyan KOntadoros kiállós menet volt. (bocs:)).

DE működött most is. Kedvező volt a terep a kiállós támadásra mert viszonylag sima, enyhe emelkedő erdei kétnyomos út volt. Bejött a húzás, sporttársam aki Szilváson majdnem negyed órát adott most lemaradt. Örülte, de tartottam is a revanstól ezért nyomtam 170 körüli (EB eleje) pulzuson. 34 kilinél a páromnak odakiáltottam, hogy ha jön Simonyi visitson egyet, hogy tudjam mennyi a különbség. Nem hallottam a  visítást. Tehát ok a helyzet. Mentem előre mint a bika. Jó volt a fejem, mindössze egyszer villant be, hogy többé soha, meg mit keresek én itt stb. Viszont sokszor jött az a gondolat, hogy megcsinálom, beérek, dobogón végzek és büszkék lehetnek a gyermekeim. Jó lesz a célba érni. Máskor a negatív gondolatok többször jöttek. Most nem. Volt vizem, nem száradtam ki, gondolataim is normálisabbak voltak. Kiszáradás, eléhezés egyenlő zavaros, torz gondolatok. A versenyt ha röviden jellemzem akkor  azt mondom, hogy élvezetes és villámgyors lejtők, kemény és  nyúzós emelkedők.  

A meleg sokakat megtréfált. Célbaérés után tudtam meg, hogy Simonyi a 34 kilis frissítőnél  végleg feladta, kikészült. Megtörte a meleg és a tempó. Tavaly ő volt a nyertes, most nem jött össze neki. A tavalyi második vert meg engem ma, ezért lettem második. Szalay Peti esélyes hosszú távon eltévedt. Sárosi Endre előlem esett ki defekt és küllő törés valamint felni repedés miett. Volt csúnya bukás, rengeteg tolás és szenvedés. Az utolsó emelkedőn a poklok poklát álltam ki, azt hittem, hogy Simonyi a nyomomban, nekem meg jött egy kis "fal"  belassultam és szenvedtem. DE nem jött, helyette jött az utolsó lejtő és a cél. Célbaérés után regeneráló ital, táplálkozás éés egy hideg sör.

Jó mulatság vasöntő munkásnak lenni.

 9,

Drótszamár Fesztivál Erdőbénye. 06.28.

M2 2.hely. (felneveztem a fiatalokhoz, hadd lássam mizu feléjük)

Középtáv abszolút 6.hely. Gyér mezőny, szinte csak mi voltunk ott és néhány kassai srác. A versenyen a célomat elértem, nem haltam bele:) . KB 3 hete nem edzek rendesen az új meló miatt. Kegyetlen stresszes, edzéseken 100%-ban a melón jár a fejem, sajnos egy darabig ez lesz. Újratervezés, ami a szezonbéli célokat illeti. Survival mode:).

Picivel később érkeztünk, mint terveztem, kicsit tökölős is voltam, nem hangolódtam a versenyre. tegnap erősnek éreztem a lábaimat, de nem tudtam, hogyan reagálok majd a magas pulzusra a gyér edzésmunka miatt. Kicsit paráztam emiatt.. Hevenyészett bemelegítés, aztán nyeregcső bilincs probléma. Megszakadt benne a menet. Hekmányolás, kapkodás, aztán megjelent rajt előtt fél perccel Kasssai Jani barátom a Profi Bringa szerelője és levette a gyermeke gyorszárát a kis bringáról, felpattintottuk és tűz a rajtba. Beálltam és RAJT.:) Húúúú. Ez meleg volt. De pár pedálfordulat után éreztem, hogy  nyereg alacsonyan van. Vazze ez gáz, így nem tudok végigmenni, tök más izmokat használok. Odaszóltam a felvezetőnek, hogy előreszaladok szerelni, jó fej volt megengedte. 30" piros zóna, szerelés jön a mezőny visszaállok és éles start. Na mondom, ha már így bemelegedtem megyek elöl. A Brónok völgyében volt az első 10 km hegyi szakasz, köves kényelmetlen emelkedő, nem meredek, kb 6-7 % de alattomos és kaparsz, bénázol ha nem figyelsz. Mehettem elöl vagy 50 percet amikor a fiatalság meunta és nyomás előre. Ott volt a bolyban ksi és nagy FAri, Hován Robi( mint később megtudtam és pár szlovák fiú, valamint az M1 győztese.) Én EB tetején voltam, sőt Vo2 környékén tehát tartottam a saját tempómat ami fájt ugyan de csak fejben. Az átlag SW környékére jött ki ami jónak mondható. Idén a legmagasabb átlag. Mondjuk a táv rövid volt, a szokásos kétharmada távban és szintben is. Mentem egyedül sokáig aztán utólértem a szlovák gyerót, (felnőtt győztes Attila előtt) és egy ózdi srácot. Mentünk mendegéltünk:). Egyszer csak egy 45 körüli lejtőn mondom feltart ez a ygerek nyomatom előre. Ebben a minutumban csörög a bokor, de már kint is van egy 2 mázsás szarvas mint akit ágyúból lőttek ki, a gyerek vészfékezik, én is. Tudtam, hogy baj lesz, neki fogok menni, esünk és vége. De a szarvas ahogy jött szempillantás előtt el is tűnt, nem lehetett köztük 10 centi. Fék felenged, kikerülöm a fiút és pffuuu. Megúsztuk. Kiverrt a veríték az biztos. Ez halálos volt. Mondom egy perccel az eset után a srácnak, hogy csak ez megérte az 5 ezer forint nevezést, mire ő nyerozumim, szlovak. Ok mondom, csak lassan igyál mert hideg a víz:)))

Innen szinte együtt mentünk. végig. A lejtőkön előre mentem biztosítani az utat, az emelkedőkön ment előre, hogy megnézze mi van fent:). Egyszer csak ahogy kiértem egy jó kis nyomvályús lejtő utáni aszfaltre látom ám, hogy két neon zöld bringás jhalad előttem. felérni, szélárnyék. Úgy lett. Hován Robi volt az és az M1 győztes fiú. Vonatozva tovább. Azt mondja Robesz, nem a lejtőn kell menni, hanem az emelkedőn:) Ok gecó, akkor menjünk. nem jött utánam az emelkedőn, inkább beállt egy kényelmes tempóra mert azt hitte M3 ben megyek:) De nem! Fiatalodtam 10 évet:) M2-ben nyomom. Még egy emelkedő lesz azt tudtam aztán lejtő és vége. KisFAri szerel, gáz. Robi nem jön gáz mert belassulhatok. De meglátom a maásik neonzöldet és rámegyek. Megvan. Megyünk együtt a befutóra. Néha én, néha ő vezet. A végén sprint, erősebb avygok, 40-nel porzunk be a célba , 20 centivel nyerek. Nagyon kilettem facsarva. Nem volt jó a terep, köves szar nyomvályús utak, meleg stb. Nem itt szereted meg a montit. Végig nulla voltam fejben, sznvedtem, nem akartam versenyezni, nem jó ez így, Ha nem edzel nem kell versenyezni, mert elmegy a kedved az egésztől. 

Végül Fari pár perccel előttem ért be, de ő is szenvedett technikai gondokkal, pumpálgatnia kellett, az sem lehetett túl vidám.

Tóth attila nagyon erősen ment, lassan felnő a középtávhoz. Sokáig ment előttem. Gratula neki. A lefelékben van rere a fejlődésnek, nem szabad a technikát sajnálni. Szadizmus a bringával, az mindíg segít. Azt el kell ismerni, hogy nagyon figyelősek voltak a lejtők, alattomos nyomvályúk, vagy öklömnyi kövek, ez volt a mai menű.

Endre a hosszún szintén ezüstöt tekert Józsi mögött, tehát a mai VIniBike montis mérleg 3 ezüst. Nem is olyan rossz.

MA mentem először a Polár V650-nel versenyen, most elemzem. Nagyon kafa így visszanézni.

Hajrá ViniBike!

 

10,

Duna Maraton Esztergom 07.05.

Nézetem szerint kétféle ember létezik egyik aki a körülményeket okolja a sikertelensége okán, a másik aki megteremti a siker körülményeit magának. Utóbbi körbe sorolom magam.

Rövid táv M3 I. hely Nem volt nagy mezőny a kategóriámban, mindössze 30 főt kellett legyőznöm. Nem nagy ügy:)

Mára a rövid táv mellett döntöttem, bár tudtam, hogy ezzel a Magyar Kupasorozat első helyéről kell lemondanom. Aznap utaztunk hajnalban. Majdnem idejében érkeztünk. Fél óra bemelegítést végeztem aztán beálltam a startba mint a túrázók a 100. sorba. Tavaly ugyanezen a versenyen ugyanilyen bénán álltam be. Olyan vagyok mint a kiselefánt, lassan tanul, gyorsan felejt:). Start után pár percig ezért maxot kellett nyomni, hogy a lassúakat még a terep előtt  ki tudjam kerülni. Nagyjából sikerült, de a legelejére nem értem fel. Startbeállásból egyes, ülj le fiam!

Nem baj, ma csak bő egy órát, 30 km-t és kb 900 szintet kell csak szenvedni, ez voltb a jelmondatom, ami sokat elárul lelkiállapotomról.

Nyomtam végig a távon, vigyáztam, hogy ne menjen a pulzus EB alá. Elég jól sikerült. Átlag pilzusom 172 lett (EB 169-177).

A pálya inkább volt szar mint élvezetes, zötyögős, szemetes élvezhetetlen lejtők és egy-két nem túl meredek emelkedő. A nehézségi foka 10-es skálán 3-4 lehetett. Ugyanekkora volt az élvezeti faktor is. NA ez sem az a pálya ahol meg lehet szeretni a montit. Tele van már a tököm a hazai pályákkal, alig várom a hónap végén a román versenyt, ahol várhatóan lélegzetelállítóan szép helyeken tekerünk majd. Jövőre más lesz a taktika, kevesebb, de szebb külföldi versenyre fogok menni, az itthoni szirszar terepek helyett. Pl dolomitok vagy Beskidy, Alpok stb.

Találtam magamnak két fiatalt akivel az utolsó 10 kiliben együtt mentem. Elkerült a defekt és a bukás. Voltak rendesen frissítő pontok, de mulatságos volt ahogyan a segítők leszarták a versenyzőket. Nem adták fel a poharakat, szállj le és csinálj amit akarsz. Még jó, hogy az izót nem nekünk kellett bekeverni:) Párom és lányom be is állt a féltávnál lévő frissítőnél feladogatni, ezzel példát mutattak és legalább az utánunk jövők már kézbe kapták a vizet, izót. Ezzel mondjuk lemaradtak apa fergeteges befutójáról:)

A finishben az egyik fiút lehajráztam, a másik pár méterrel előttem futott be. Örültem amikor a szpíker bemondta, hogy megnyertem a kateghóriámat.

A cél előtt kb 50 kilivel volt egy ordenáré rázós terep, a hátam szét is esett, még most is fáj. A héten nem igen lesz konditerem kedden:(.

Mindent összevetve amennyi motivációm volt a verseny előtt ahhoz képest csoda számba megy az eredményem, ha viszont a legjobb formámban mentem volna akkor kb 10 percet adok magamnak.

Szombaton Hortobágy sík MTB:). Remélem jó meleg lesz és por, hogy méginkább ráerősítsen a hazai versenyek elkerülésére.

 

https://flow.polar.com/training/analysis/132775816

 11,

Hortobágy Maraton 07.11.

42 km, 0 m szint:) frankón!!

A célomat elértem részben. Célom az volt.hogy megnyerjem a versenyt, utána lovagoljak egyet, majd halászlevet egyek és túrós palacsintát. Minden összejött kivéve a lovaglást:)

Késve indultunk... Ez valószínűleg egy 30 ezer ft-os bünti lesz, de nem baj, megérdemlem, gyorsan hajtok. Lassíts Zsolti!

Rajtbeállás előre! Első sor pole pozíció. Mellettem balra két cyclocrossos fiú, na mondom ezek jó gyorsak lesznek ésn hülye meg még a karbon villát sem raktam be, hogy 2 kilót könnyítsek. Kényelmi szempontokat helyeztem előtérbe kérem. Jobbra tőlem egy ifjonc európa bajnok siketnéma srác. A múlt héten nyerte meg a montis EB címet egy  speciálisan hallássérült sportolóknak rendezett viadalon.Amúgy a hosszú távon KB 100-an indultunk el. Kategóriák nincsenek. Nem baj. Úgy álltam oda, hogy megnyerem és kész.

Start. A siket haverral ellépünk kb 300 métert. Elég nagy a tempó, a fülemen veszem a levegőt. Na meglátjuk bírom-e... A mezőny mögöttünk halad, az üldöző boly kb 6 emberből áll. Nem ismerjük az erejüket tehát fekete lovak. Azt gondoltam megyek EB-n amíg bírom, a múlt héten egészen jól mentem benne 90 percet. Váltjuk egymást a fiúval, de a szembeszeles szárakon hagyom hadd menjen, viszi a fiatalos hév. Azért amikor fárad, vagy enne, inna int és megyek előre. A terep érdekes. Látszólag nem vészes, egyszerű földút. Na de milyen földút kérem. Egy pillanatra sem veheted le a szemed az útról mert olyan rázós és váratlan nyomvályús, hogy csak azt figyeled mi lesz. Itt jeygzem meg, hogy süketnéma( hallássérült ) versenyző után menni életsveszély. Képzett versenyző volt az látszott, mert jelezte a veszélyes zónákat a kezével, már amikor megtehette és nem kellett markolnia a kormányt. Azt viszont hiába vártam, hogy kiabáljon, hoyg vigyázz. Maradt a feszült figyelem. Egyszer kétszer majdnem lehasaltam a nagy tempóban egy-egy váratlan vályúnál de megúsztam. A mezőn néha közeledett, akkor rátettünk egy lapáttal, néha távolodott, ekkor elégedetten összenéztünk és thumb up:)

A frissítés itt sem ment. Ültek és néztek, várták, hogy majd 30 ról leállunk egy pohár vízért( ugyanis 30 volt az átlagsebességünk). Tehát nem álltunk meg. Meg kellett elégednünk a két kulaccsal amit vittünk. Az utolsó 5 kilin látszott, hogy ketten leszünk a finishben így ment egy kis taktikázás. Lószoltam, percekig kiállva, aztán beállta mögé, majd megint lósz stb. stb. A legutolsó két kili murvás, aprókavicsos, köves út, felütöttem sokszor a gyanúsan mocorgó hátsómat. remélem nem kapok defektet. Azt is kibírom. mondtam magamban. Aztán 200 méter aszfalt, 45 km/h, utána egy éles kanyar árokkal. Én érkezem jobb pozícióban, átmegyek rajta és ing-gatya. A gyeró mögöttem, de éreztem, hogy erő van, nem lehet jobb. nem is lett. egy mp-cel megvertem:) Öröm és boldogság. TV interjú, benne kleszek a TV-ban. BSI bringa TV. Gratulációk, ölelkezések, átöltözés, gyors eredményhirdetés és pihi, kaja stb.

Jocy megnyerte a rövidet, teljes tirpák fölény.

Itthon megnéztem mi van a kerékkel. semmi különös. No tej, 5 tüske, 3 felütés. Tüskék ki, felütés kijavít, új tej. 

Új remények:)

https://flow.polar.com/training/analysis/137693716#

 12,

Felső Tisza -inkább ne mentem volna maraton-, Jánd.07.19.

Dilettáns szervezés, versenyzők, nézők nagyívben leszarva. A tavalyi szép emlékek a múlté életérzés. A versenyt egyébként megnyertem, de sportértéke nem nagyon volt.

Szóval csúszott a rajt egy kicsit, kb fél órát. Közben elég meleg volt. A rajt után hamar elmentünk négyen. Józsi Jocy és Tibike. Többnyire erős Jocó ment elöl, néha én is lószoltam egyet-egyet. Jocyt is láttam elöl. Tibike engedte a nagyokat versenyezni:).

Az első körben eltévedt a komplett mezőny, de még mielőtt eltévedhettünk volna, a strandon volt egy érdekes eset. Én húztam a sort elég gyorsan mentünk a terepen. A strandon senki nem tudta, hogy itt egy kerékpárverseny zajlik ezért egy autós szépen totyorgott a parkolóban- egyébként minden joga mevolt hozzá, ő szimolán csk strandolni jött- én előzöm balról, a többieket nem érzékelem, nekik talán már kikristyályosodott a helyzet. A rendező vadul kalimpál az emberünknek, hogy tünjön el a pályáról, mire ő elég vehemensen rám húzta a kormányt, kb akkor mikor éppen a holt terében lehettem a bal hátsó ajtónál. Mindezt kb 40-nél. Hát mondom, most ezt beszoptam, elüt és végem lesz. Jobb térdem már ütődött is az oldalának, persze én ordítok, de fel van húzva minden ablaka, biztos megy a klíma ezerrel. Dőlök szépen rá, de vitustánc szerűen odavágtam egyet jobb kézzel, ezzel mintegy jelezve, hogy ott avygok és ugyanakkor életemet mentve odébb löktem magam róla balra, ezzel visszanyertem egyensúlypmat és lendületet vesztve ugyan, de túléltem a találkozást.. Persze ők ezt érthetően másként élték meg odabenn.

Szóval altévedt a komplett csapat, úgyhogy restart...

Ugyanaz a szitu, négyen elöl. SZáraz , meleg földutakon aszalódtunk és lassan vége lett a körnek. Sprint befutó lesz, mondta Tibike. Az is lett. Én ennek örültem, mert itt most jól jön a 85 kilóm. Józsi lemaradt, Jocy elöl nyitott, aztán kiálltam én is mellé és hadd menjen. Valamivel előttük értem be. Érdekesség és a szervezők eszét dícséri az az ötlet, hogy a befutót egy igen keskeny töltésre tették és a monti valamint az outi egymással szemben ért be. Izgalmas a javából. Csak a szerencsének köszönhettük, hogy ebből nem lett gond. Ahogy beértünk máris jöttek Izáék, szegény panaszkodott is, hogy elálltuk az utat. Bocs. Ne ránk haragudj, nhanem a nagyokos rendezőkre.

A táborba beérve a szélvédősökkel megbeszéltem a dolgot, a polgármester mint főrendező magára vállalta a kárt. Ez így normális.

 

A kaja nem ízlett, tele volt csontszilánkkal, a rendezés nemhogy javult volna, hanem még egy szinttel lejjebb került, pedig a tavalyi sem volt egy GG kupa szinvonalú:)

Ide sem megyek többet...

(Orosról be a városba, Jándon bemelegítés, verseny, verseny után hazatekertem)

 13,

Imprezio Global MTB Maraton powered by Vodafon Baisoara Erdély 07.26.

  1. fejezet

Célom a győzelem volt. Elértem. 3 perccel vertem meg a második helyezett srácot, aki a tavaszi kolozsvári versenyen is mellettem állt a dobogón. Büszke vagyok rá, hogy ez történt. A versenyen kb 300 résztvevő állt starthoz a mesébe illő erdőben, hatalmas fenyők tövében egy kis hegyi úton. Egy sípálya derekát kell elképzelni ahol tehenek legelnek, kellemes szellő lengedezik, mely hűsítően hat a tűző napon, bár a hőmérséklet az 1000 méter feletti magasságnak köszönhetően az éppen ideális 25 fok körül mozog. A versenyt ugyanaz a srác szervezte aki a kolozsvárit és már akkor megfogadtam, hogy ha tehetem minden versenyére el fogok menni, mert egyrészt eszméletlen színvonalas, másrészt az elsőt megnyertem ezzel egy előszereteti értéket kapott a rendezvénye. Az idei rendezvénnyel sem hazudtolta meg magát Kertész Levente.

Szóval a hosszú táv állt előre aztán mi a rövidesek. Elindult a start, természetesen akik gyorsan akartunk menni, hamar ott találtuk magunkat a hosszúsok között hiszen az első 25 km azonos pályán ment. Egy elég meredek dózeren kezdtünk bemelegítés gyanánt aztán jött minden amit csak el tudtok képzelni, vagy talán egy kicsivel még több is, no de ne szaladjunk előre kérem:)!

Ellenfelemtől tartottam, hiszen igen jó formában volt, semmi zsír, szálkás mint egy deszka és láttam a szemében azt a tüzet amely azt jelezte, hogy most visszavág a tavaszi győzelmemért. Ám legyen nyugtáztam magamban, de mivel tudtam, hogy a nagy mászások után lesznek meredek lejtők is, ezért bizakodtam. A fiú 60 kilós tehát az emelkedőkön nem sok esélyem lesz. De a start utáni tülekedés elmúltával azon kaptam magam, hogy előtte megyek és mintha kicsit szenvedne mögöttem, én pedig nagyobb áttételeket hajtok. Kissé meg is úsztam tőle. Ez bizakodással töltött el. A táj szépségét nem győzöm dícsérni, mert még a verseny hevében is érzékelhető volt az az alpesi hangulat amely a völgyekben szétszórt pásztorkunyhókból áradt. Rengeteg patakátkelés volt, melyek később még főszerepet kapnak...

Szóval haladtam egy kisebb csoportban célom felé amely csoport rajtam és egy korosztállyal feljebb lévő srácon kívül hosszúsokból állt.

Egyszer csak elkezdett sötétedni. És éppen mikor felértünk egy magas gerincre kitört az égiháború. Ez volt életem zivatarélménye. Élő egyenesben éreztem az ózon illatát a felhőben a villámok között. Percekig 80-100 km-es szélben legkisebb áttételen küszködtünk miközben a jég erősen verte testünket. Szemeinket alig tudtuk nyitva tartani. Kb 5 percig voltunk a cella  epicentrumában, de azt mondom, hogy egyik fickóban sem fordult meg, hogy kiszálljon, pedig volt, hogy 50 méterre jobbra csapott be a villám az erdőbe olyan robajjal, hogy csak úgy húztuk a nyakunkat és motyogtunk, ki-ki a saját nyelvén.

A hegy derekán lévő frissítőnél kb 50 ember didergett a sátor alatt, de mi itt sem álltunk meg. Verseny van. Irány a lejtő. Na kérem ez volt az ami az igazi élményt adta. Az úton két oldalt folyt le a patak, amely kb 30 cm mélyvolt és nagyon erősen sodort. Középen egy 40 cm széles füves felázott csík. Az eső, jégeső nem éllt el és haladni kellett hiszen lejt a talaj:)

Az előttem lévő fiú a csíkon egyensúlyozva próbálkozott, de én rákiálltottam, hogy left és már mentem is a patakban lefelé ezerrel. A fékek üvöltöttek a víztől, hatásuk kicsit gyengébb volt mint a megszokott, de nem is kellett nagyobb fékhatás hiszen csúszott az út eléggé. Erősen kellett húzni a formulát, hogy működjön, ráadásul az első meg is adta megát, szerintem belevegősödött, mert egy idő után a fékezések előtt pumpálgatnom kellett, ha ajartam erősebb hatást. Itt elléptem a csapattól szépen. A vihar enyhült ahogy az erdőbe értünk és újabb dózer felfelé, néhol technikás 25%-okkal fűszerezve. Mindezt a Gyűrűk Ura díszletei között. Sajnos előnyom lassan elolvadt, felértek a fiatalok és megint hárman folytattuk. Ja, míg el nem felejtem, a patakmederről szólnom kell.  Azt már említettem, hogy sok medren keltünk át. Na a pár perces felhőszakadás után a kép totál átalakult. A csinos kis 30 cm-es pataok rohanó folyócskákká dúzzadtak néhol 5 méter széesek és legalább 50 cm mélyek lettek. A lábunk eléggé le lett fagyasztava. Egyszer egy lejtőn kb 40 km-es sebességgel egymás mellett mentünk egy 20 év körüli sráccal , hogy az esetleges ütközéseket elkerüljük, amikor egy elég széles és mélynek kinéző patakhoz értünk. Árokszerűen feküdt előttünk. A srác bal oldalon és jobbon, tehát mindenki azt kapta amit a gép dobott. Azt választottam, hogy teljes gázzal átbannizom az elsővel aztán majd meglátjuk mi lesz. Ellenfelem picit lassított és mederkonturral szerette volna leküzdeni az akadályt. Periférikusan még láttam ahogy lassít, aztán relül a túlpartra:). Nem jött be neki, hiába a 29, túl mély volt a meder. Nem lett baja, hamar utólért. Mondjuk az önbizalma biztosan lejjebb ment picivel. Szóval a végjátékban hárman. Sajnos fejben feladtam az utolsó hosszú mászást, leszakadtam vagy fél perccel róluk, mert nem volt motiváció. Az utolsó szakasz egy downhill szerű lejtő volt a vadregényes erdőben, vizes gyökerek és kövek, valamint moha és sziklagyep társaságában. Itt csak arra ügyeltem, hogy túléljem. A befutó után kisütött a nap:). A hosszú távot lestoppolták a villámveszély miatt, így ők is egy kör után lettek értékelve.

Levezetés, átöltözés. Erdélyi túrós puliszka volt a keja, mennyei táplálék. Ezerszer jobb mint a zsíros gulyás, vagy spagetti a verseny utánra. Megint nagyon gazdag eredményhirdetés, a dobogósoknak 20 ezer pénzdíj, hatalmas serleg, érem. Jó hangulat, sok új ismerettség, lélegzetelállító táj. HA röviden kellene jellemezni a versenyt csak ennyit írnék.

üdv

2. fejezet

A kálvária.

Búcsúztunk erdélyi barátainktó és irány haza. 8-ra hazaérünk, ha minden jól alakul. Mármint vasárnap este nyolcra. Jelzem, kedd reggel fél kettő lett belőle.

Oláhléta határában lekapcsolták a gyujtást a pözsón, legalábbis úgy tűnt. Gondolkozás, telefonálás. Asszisztencia. Minden ok, minden meg lesz oldva, úton a tréler, be Kolozsvárra s zervízbe, hotel megrendelve, ingyenes, holnyp csereautó ingyenes stb. Szóval kicsit megnyugodtunk. Aztán 6 azaz 6 óra várakozás után megjött a román tréler. Kolozsvárra már sötétben értünk be. Hotel. Kedv zéró. Reggel szervíz, nem sietnek. Nekik nem sürgős. Délután hív az asszisztencia, téves volt az információ, minden fizetős, bocs. Idegrendszer határon. Újabb szervezkedés ugyanabban a ruhában, fogmosás nem volt. Otthonról tréler rendelés, újabb 6 óra várakozás a kempingszékekben. Az uccsó 48 órában kb 10 órát ültem bennük. Mehetnék pecásnak is akár. 8 kor megjött a tréler, fél kettő körül hazaértünk, vagy fél egy, nem tudom. Ma reggel úgy keltem, mint aki heggesztett. És a hasamon is nőtt kb 1 kiló háj. Dzsááá.

Mindezek ellenére szeptemberben megyek a Levi Gyalun rendezett versenyére és jövőre is mindegyikre.

uff

 14,

Bükk Top Maraton. 08.02.

Megnyertem a rövid távot.

Holnap irány a nyaralás. Jól ,ment a verkli.

 15,

Újhely Kalandpark de jó hogy nem hagytam kimaraton 08.22.

 Rövid táv abszolút 5. hely, kategória I. hely.

Várakozáson felül mentem ma. De nem csoda, hiszen Doki tegnap úgy engedett el edzésről, hogy adott egy jó tanácsot. Megfogadtam, segített. Fogadjátok meg a tanácsait!

Kedden elmentem konditerembe lábazni és egész héten olyan izomlázam volt, hogy csak lépkedtem mint a szaró galamb a kupáscserépen:).

Reggel zuhog az eső, jaj... Tépelődés telefonálgatás, időkép, stb. Start. Verseny akkor verseny nem nyavalygás. Újhelyen jó idő, jó ómen. Imádom az új gépemet, plusz motiváltság. Alig vártam, hogy az első versenytávot teljesítsem vele. Bemelegítés a mesterbike-kal, startbeállás és start az első sorból. Ajjaj, nehéz a láb még mindíg, de a pulzus felmegy tehát nincs gond. Megyek az elején. A süketnéma fiú , Zóka Zoli? Kiss Józsi és Endre ellépnek, de egészen jól megyek. Hiányolom Farit, mi lehet vele. Ilyenkor az szokott lenni, hogy egy két perc mulva jön. Ok visszaállt a világ rendje jött:) Hován Robival. Robi valahol lefeküdt pihenni, mert fáradt volt aztán Farival mentem egy darabig. Elég sokáig. Örültem is neki. Néha még a felfelében is hagyta, hogy menjek, hiszen valószínűleg tudta, hogy jön a lefelé, ott pedig van egy jó haverom aki mindíg segít gyorsan menni, a gravitáció. Szar lenne  ha a holdon lennének a versenyek, nem mehetnénk lefelé ilyen gyorsan. Ma a max speed 69.5 volt. Imádtam a pályát. Meredek de tekerhető emelkedők, technikás, figyelős de nem gázos lejtők. Izgalmas egynyomos ösvények. jaj de jó, hogy nem maradtam otthon. Pedig otthon is lett volna egy két jó program::)).

Szóval a tavaknál a frissítőnél természetesen nem álltam meg  egy jó kis lejtő után ahol Fari éppen mögöttem volt, amikor valaki baráti hangon odaszól, hogy: de erős ez a Zsolti... Hmmm. Ki lehet ez? Visszanézek, hát Berkes Mészáros Jani aki nem is tudom  hogyan lehetett ott, hiszen normál esetben már 5 perccel előrébb szokott lenni. Jó jó könnyű neki hiszen 70 kilós és nagyon kemény. Megjött FAri a hegyről és én páholyból nézhettem ahogy a két gigász az M2 hosszú dobogóéert harcol, hiszen tudtuk, hogy K. Józsi és Endre előttünk van. Endre kb 30 "-re lehetett, többször láttam is vagy 20 km-ig. Aztán az utolsó mászásban a fiatalok elmentek vagy 200 métert ami itt kb egy percet jelentett. Aztán szétváltunk. Immár nem maradt más csak pár kili aszfalt lefelé. Ketten voltunk egy fiatal fiúval aki nagyon ügyesen jött lefelé, az utolsó balos labnyarban agresszíven be is szúrt és 1 másodperccel előttem ért be. Kicsit agresszívebbnek kell lennem a kanyarokban, ha van forgalom, mert túl tapintatos vagyok és ezt kihasználják a rámenős ifjak. 

Végeredményben nyertem a rövid M2- t is:) ha az eredméyneket nézzük, sőt az M1 ben is ezüstöt mentem. 

Áldás békesség:)

 16,

Mátra TOP 08.30.

Rekkenő hőség a Mátrában. kategóriámat megnyertem( 27 fő) Abszolút 43. (420 fő)

Szóval nem voltam ma az igazi, Budapestről érkeztem kis késéssel előző nap költözés. Rohanva rajtszámátvétel rövid bemelegítés és startbeállás a végére:(.

Tudtam, hogy ez pokoli első pár percet fog eredményezni és azt is erdményezett,  de ez van. Ezt évente egyszer-kétszer eljátszom, csak úgy saját szórakoztatásomra.

RAjt után kb 250. -ként fordultam ki az aszfaltra ahol mentünk pár percet. Elég volt feljönnöm az első 50-be, de az eleje immár messze járt. 2-3 perc előnyre tettek szert, tehát magammal versenyzek ma gondoltam. De aztán mindíg akadt pár ember akivel meccselhettem.

Azt kell mondjam, hogy az év egyik legélvezetesebb maratonját hozták össze- ami a pályát illetei- a rendezők. Már-már XCO beütéssel. MAjdnem olyan jó volt mint Saújhely, de mivel itt tikkasztóak voltak a meredekek amaz győzött:) A mai nap pozitívuma a következő tény. Az Oiz- új bringám- bár egy kilóval nehezebb mint elődje Almácska, de a lejtőkön annyira gyors és biztonságos, hogy azokkal is tudom tartani a lépést akik eddig erejüknél fogva el tudtak lépni a meredek emelkedőkön annyira, hogy utána hiába mentem picivel gyorsabban nem értem fel rájuk. Tegnap ezt játszottuk vagy öten. A hatvan kilós fiatalok elhúzták a csíkot a meredek, párszor tolósan meredek emelkedőkön, de lefelé már várták a pillanatot amikor elég durva sebesség különbséggel elmentem mellettük. Aztán a szerencse nekem kedvezett, mert az utolsó pár kili az utóbbi -nekem kedves lejtő- volt, tehát elég nagy előnnyel értem be előttük.

A reális értékeléshez hozzá tartozik, hogy az emelkedőkön kimondottan szenvedtem, gyenge voltam és sokszor túráztam is. Egész nap nem volt pulzus adatom mert lemerült a jeladó, ezért idén először érzésre mentem. Jobb nekem, ha van adat.

Voltak bukások, egy éppen előttem egy patakátkelés szerű meredek le-fel kombó után a meredek partoldalon vezetett az út rézsútosasn és az egyik KTM-es fiú elveszítette a lendületét , nem tudta kiakasztani a bal cipőjét és dőlt bele a kb 5 méteres szakadékba... Gyorsan megálltunk és kiáltottam az előttem lévőnek, hogy fogja meg, mert beleesik, megfogta finoman, de nem  volt elég, csúszott lefelé szegény. Akkor megfogtam valamilyét és durván kirántottam a szakadék széléről. Jól meg is égette a lábamat vagy az ő vagy az én féktárcsám. Verseny után oda is jött megköszönni, örültem.

A többiekről annyit tudok, hogy Endre nagyot küzdött és 3. lett az M2 középtávon, nagy nevekkel állt a dobogóra. Botond- újdonsült klubtársunk- láncszakadást szenvedett és futott vagy 10 kilit elmondása szerint, pedig jó lett volna az eredménye. Lóczi Jani végignyomta a középtávot, de nem volt őszinte a mosolya beérkezés után:).

Iszonyat meleg volt, felfőtt az agyunk. Kinek jobban, kinek kevésbé. A rövid távra való váltással kapcsolatban ambivalensek az érzelmeim, hiszen nem bánom, hogy nem szenvedtem 3-4 órákat a közép távon, a rövid távokat sorban megnyertem, de azért azt el kell ismerni, hogy a közép távnak nagyobb a sportértéke.  Mindezzel szemben  ott van az egészség kérdése is . Immár 50 évesen arra is kell gondolni:)

 https://flow.polar.com/training/analysis/196221282#

17,

Alpin Salewa Kupa Mád 09.06.

A mádi napok keretein belül. Abszolút I. hely:)

Sajnos az idő és a programoktól zsúfolt hétvége miatt igen szerény számú versenyző jelent meg a rajtnál.

Azért a sportértéket az egekbe emelte számomra, hogy 4 budapesti versenyző is eljött és rajthoz állt. Köztük a híres Tordai Csaba aki nagyra tartok és egy versenyen indulni is megtiszteltetés számomra. Ő fiatal korában Armstronggal is versenyzett egy pályán, ma a Trek hazai atyja.

Féltávig láttam is mögöttem:)

Szóval azt terveztem, hogy hamar letudom a versenyt azaz 1.15 körül lesz az időm. KIcsit hossszabb lett, de azért jó volt a tempó. Szemerkélő esőben startoltunk. Mrenkó Peti és ? Krisztián az NYKSE versenyzői mentek elöl egy darabig. Aztán az első emelkedőn megnéztem, ki mit bír. Eleinte még jött egy hatos boly mögöttem, aztán kivált belőle CSaba és ketten mentünk elöl szépen dagadó előnnyel( és büszkeséggel): Bevallom férfiasan átfutott a  kis agyamon, hogy mivel sok a kaptató és elég meredekek, itt CSaba lesz a nyerő hiszen 60 kiló, tapsztalt és nem fél lefelé sem. Aztán a nagy betonos lefelében megküldtem 79-cel az Oizt és kicsit lemaradt.De papirforma szerint Török Tanya felé haladó betonon megint feljött kb 10 méterrel mögém. Kiálltam és megtámadtam, mert tudtam, hogy a tanya utáni egynyomos nyomvályús, enyhén csúszós ösvény és az utána következő köves dózer az enyém lesz újra. Az is lett, átbuktam a Török Tanyánál és onnantól nem láttam többé.

A végén kaptam egy defektet, valami kivágta az első gumimat egészen a felni mentén, kb 5 mm lehetett. Kifújta az összes tejet. Bassz. 1. patron. Pár kili felfelé, majd az uccsó lefelé előtt a 2. patron. Aztán az imádság. 0.4 barral értem a célba úgy, hogy az utolsó lefelében szégyen nem szégyen fékezgette végig, mert nem volt stabil az eleje és taknyolni nem volt kedvem. A célban a nézők 90 %-a már túl volt néhány fröccs és bor elfogyasztásán ezért csak akkor vettek észre mikor előttük megálltam. Érdekes befutó:)

Megcsodálták, milyen egy nyakig sáros montis, aztán mosdás, átöltözés, lecsó evés és speciális díjkiosztó ünnepség. Kaptam 12 palack bort. ( a kiírásban az szerepelt, hogy annyi kilót kap a győztes ahány kiló, de stert előtt e főrendező indítványozta, hogy arányosan osszuk szét a versenyzők között a felejánlott mennyiséget) Aki ma arra járt az kapott bort amennyi belé fért. Jött is arra konkurens borász valahonnan, csikós legények, nyugdíjas túristák stb. 

Mindent összeveteve nagyon laza, jó hangulatú verseny magocska kezdi bontogatni rügyeit Mádon. HA picivel komolyabban fogják gondolni a rendezők, biztosan több külsős is eljön majd. Most szinte egy szűk baráti körben fogyasztottuk a finom falatokat.

Köszönet Mrenkó Petinek és Vasas Gyurinak a remek pálya kitűzéshez( Elöl mentem és nem tévedtem el, pedig nem vagyok jó navigáló) akik eltévedtek azok biztosan nem figyeltek, vagy immunisak a rikitó nyilakra:)

Köszi Krisztiánnak és apukájának a remek borokért, Nagy Karcsinak a főrendező igazgatóskodásért. Jó volt újra találkozni a Tokaj Fly siklóernyős haverokkal!  

 


A bejegyzés trackback címe:

https://bzs1000.blog.hu/api/trackback/id/tr497804276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása