Nagykovácsi újból megajándékozott.

M3 Magyar Bajnoki mez, abszolút 19. hely középtávon!!!!!

A 2016-ostól fényévekkel jobb köridő.(2016-2.36, 2017-2.21)

A lényeg nem ez, hanem az, hogy az idei szezon versenyein két, illetve három versenyzővel meccseltem, akikkel 3-5 percen belül voltunk. Név szerint Takács Gábor, Dolonai György és Heiszer Zsolt.

Egei Tamás, akivel az idei OB-n gyilkoltuk egymást az eddigi versenyeken mindíg legalább 12 percet kapott, ami- valljuk be férfiasan- sok egy háromórás küzdelemben.

Most Egei mégis végig a nyomomban lihegett, sőt a végén kicsivel elém is került. Hogy lehet ez? Hát valószínüleg a specialized maraton után magaslati edzőtáborba vonult és ott készült, vagy akkora helyismerettel rendelkezik, hogy ekkora különbséget le tudott küzdeni, vagy mittoménmi.

A lényeg az, hogy akárhogyan is nyomtam a pedált nem tudtam tőle elszakadni. Az büszkeséggel töltött el, hogy akárhányszor betámadott az emelkedőkön, mindíg át tudtam venni, sőt mindíg tovább is mentem belőle. Képzeljétek el, hogy a nálam kb 20 kilóval könnyebb ember a lejtőn megver. Hogy engedhette ő lefelé, ha nekem a Vmaxom 67 km/h volt.

Elárulom, kockáztatva, mindent egy lapra feltéve.

Nem jött be neki.

A cél előtt 7 kilivel felütötte a belsős rendszert és amikor elmentem mellette, savanyú ábrázattal konstatálta, hogy ilyen a technikai sport.

Tavaly amikor Takács GAbi ment előttem kb ugyanekkora előnnyel, akkor én is bekockáztattam, nekem bejött, utólértem a végső lejtőn és az uccsó kanyarban meg is tudtam előzni.

Most a végjáték egyszerűbb volt, csak be kellett érnem.

Egyébként nagyon keményen toltuk végig. Az első órában végig savküszöbön mentem, ilyen még soha nem történt. De a keringés bírta, izmaim bírták, fejem bírta.

Fej-fej mellett haladtunk Kovács Andris meridás M2 társaságában, aki hüledezve nézte gigászi csatánkat. A verseny végén elemezte is, nagy tapasztalata birtokában. Sokat tanított az a pár mondat, ami a versenytaktikát illeti. Bevallom soha nem vívtam ilyen hoszan test-test elleni küzdelmet montiban, furcsa érzés. Nem tudsz kihagyni egyetlen pedálfordulatot sem.

30 kilinél volt egy holtpontom. Jött a lábólmozó bácsi. Jött a fej elsötétítő néni. Az egyik bevonta ólommal a combjaimat, a másik azt sugallta fejemnek, hogy jó az a második hely.

De 36-nál jött Bertók Attila hangja: ha bajnok akarsz lenni, akkor bajnokhoz méltóan kell tekerned. Kitisztult a fejem és -bár tudtam, hogy az elmúlt pár kili alatt összeszedtem némi hátrányt- azt mondtam magamnak menni kell. Bárkivel bármi történhet, mindenki elfogyhat a végére, mint tavaly az OB-n Egei 3 kilivel a vége előtt. Mennem kell amilyen erősen csak tudok. Lassan a végéhez közeledett a játék, éppen túl voltunk a legutolsó emelkedőn amikor egy gyors lejtőn Egei iszonyúan myomni kezdte. El is tűnt a szemem elől. Ez ezen a pályán 30-60 sec előnyt jelenthetett. Aztán egy jobbosból kifordulva láttam, hogy veszi elő a zsebéből a belsőt. Éppen elsuhantam mellette, odaszólva, hogy bazdmeg... mondhattam volna, hogy sajnálom, mondhattam volna bármit, de 50 km/ h-nál úgysem hallotta volna. Ehelyett azt gondoltam, hogy Crosszkovácsi immár harmadszor ajándékoz meg egy nagy élménnyel. Innen már csak erős tempód diktálva fel kell tenni az I-re a pontot. Lazítani nem lehet, hiszen Egei 3 perc alatt megcsinálhatja a kereket, Dolonai, Heiszer, Takács kehet, hogy cask 30-60 mp-re van mögöttem. Azt mondtam magamnak, ha ezt innen elbukod meg is éremled!

Mentem erősen és éreztem, hogy ha még jobban nyomnám akkor a jobb szabóizmom behúzna. Még egy történés volt, hiszen egy előttem haladóm gyors fiatal egy lassú kolléga előzésekor elesett és olyan csúnyán kivágta valami a bőrét, hogy hatalmas vérfoltok éktelenítették testét. Tarantíno sem forgathatna véresebbet.

Beértem, örültem. Interjút kért a szpíker, megadta a bajnoknak járó tiszteletet, teletömtem a számat csokival és konstatáltam, hogy az idei év formája a Szilvásvárad maratonon volt:)

Boti nem bírt Balázzsal, ráadásul egy lassú defekttel is szenvedett, Zsombi 11. lett. Zoli sajnos az elején elesett és csak rövid ideig bírta a fájdalmat( 2 óra az eséstől) aztán ki kellett állnia sajnos.

A frissítőink profin feladták az italjainkat, egyszer sem kellett megállnunk a frissítőért.

Hatalmasat fejlődött a csapat tavaly óta.

Adtam egy puszit  Oiznak, mert szeretjük egymást:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.