Az első nap

 Vedéglátóink

 Sidney centrum

Stranger

A kinzócső :)

Nem hiszitek el, de nem találok egy ki...ott helyet ahol olyan gyors wifi lenne, hogy  fel tudjam tolni a képeimet és a videókat.A képeket le fogom butitani és így bár kevésbé élvezhetően de el jut majd a blogra.

Na mindegy, írok hogy ne felejtsem el a sok élményt amit a túra tartogatott számunkra.

Először is az utazásról. Bécsből indultunk pénteken 11 kor a "csővel" amiről nem tudtam, hogy ennyire frusztráló lesz. Fejben kell kibírni a dolgot met fizikailag  mindenképpen kimerítő. Annyit tudsz csinálni , hogy ülsz és zenét hallgatsz, vagy nézed az 50 film valamelyikét, esetleg játszol egy videojátékkal.

Amikor elzsibbadsz kimégy a klotyóra,  sétálsz a fedélzeten egy kicsit és visszaülsz újra. Ez így ment 10 órán át amíg TaiPeibe nem értünk, ja és annyit kell még feltétlenül hozzátennem, hogy az első repcsin külön külön ültünk a többiektől met annyit tököltünk a check-in nel, hogy nem volt már helyünk egymás mellett.

Taiwantól Sidney-ig már egymás mellé kaptunk halyet és az a repcsi sokkal jobb állapotban is volt. Tisztább volt és kevesebben is voltak rajta.

A repülőút nyugodt volt, néha kellett csak az öveket becsatolnunk a turbulencia miatt, amit én személy szerint élveztem, bár be kell vallanom eleinte féltem egy kicsit. Iszonyatos tömeg úszik a levegőben,egy ki tudja milyen képességű pilótának kiszolgáltatva. 6 óránként hozták a kaját és a piát sok rosszabbnál rosszabb kínai kaját európaian előadva. Volt közöttük ehető is. (csíramentesítve tuti, hogy volt hiszen nem jött ránk a cifra f... egyszer sem, pedig ha láttátok volna azt a rizsből gyúrt hamburgerzsemlét!!! benne a létyós kitudja milyen hússal)

Amikor megérkeztünk felhívtuk Attilát aki hamarosan ki is jött értünk és ezután két napot együtt is töltöttünk.

Az első napon amikor még mindenki szenvedett a Jet Legtől( én még a 3.éjszaka sem tudtam aludni , zombi vagyok. Attika azt mondja valakinél egy hétig is eltart a dolog. Sok ez a 10 óra időeétolódás főleg annál aki rendszeresen él mint pl én. A szervezetem nappal szeretne aludni éjjel meg amikor aludnom kellene akkor nem megy.

Szóval az első napon 11 körül bementünk a Moyes gyárba ahol a világ egyik legjobb sárkányát gyártják, megnézhettük a vitorlavarró műhelyt a pondrós üzemet a dragonfly össszeszerelő műhelyt és mindezt a világbajnok kalauzolásával.

Ráadásul összerakhattuk a gépeinket bent és így el is húztuk az időt vagy 3 -ig.

Petinek pl Attika varrt egy komplett felfüggesztést a gépéhez, nekem is segített sokat. Itt is köszönjük neki a sok baráti segítséget ami ismét bebizonyította, hogy a világbajnok az világbajnok, emberi mércével is.

Csináltam ott is sok képet majd mutatom őket.

Ott volt Gerolf és Lucas is beszélgettünk, megszállottak ők is .

A factory után irány a Stanwell park ami nekem pl egyik legnagyobb vágyam volt és csak reméltem titkon hogy az időjárás  "kegyes" lesz hozzám és repülhetek a csendes óceán felett. Ez egy kicsit paradoxon hiszen ha van Stanwell idő akkor repülős szemmel az szar hiszen a dél délkelet általában nedves szöttyös időt hoz ami távrepülésre nem jó viszont ott van a Stanwell ilyenkorra.

A Stanwellről annyit kell tudni, hogy tapasztalt helyi pilóták 100 kilométenél többet mennek a parton le fel lejtőzgetve, amennyiben a körülmények adottak.

Vannak képek és videók természetesen erről is hála a kis gépemnek amit utazás előtt vettem.

Leszállás után hazamentünk Attikáékhoz és éjszakába nyúló beszélgetés következett mindkét este.

Második napon Sidney belvárosát néztük meg, a kikötőt, a Királyi botanikus kertet,az operaházat és a Harbour Bridge-et, valamint a híres beach-eket pl Bondi .

Este Hajni, Attika felesége és kislányuk Jázmin nagyszerű vacsorát készítettek és nyolc körül elindultunk, hogy a várva várt repülős túra kezdetét vegye.

Forbes-be nem mehettünk mert ott az évszázad egyik legnagyobb áradása volt ezért elindultunk a Blue Mountain nek nevezett hegységbe ahol a híres Bogong kupákat rendezik.

Kb 650 km kocsikázás felváltve vezetés kis útszéi motelben alvás, ja és ne feledjük jobb oldali kormány és bal oldali haladás, balra kis ívben jobbra nagy ívben közben jobbkéz szabály!! Nesze neked.Útközben rengeteg egzotikus madarat láthattunk pl ibiszeket, és kakadukat amelyek nem csak hihetetlen extravagáns megjelenésükkel, de éles hangjukkal is felhívják magukra az európai turisták figyelmét.Láttunk elütött wombatot -szegényke inkább láttam volna élőben.

Másnap reggel volt még vagy 200 km hátra , gyorsan lenyomtuk( amennyire itt gyorsan lehet menni pl autópálya 110 max.,  de sok helyen a lakotterületen kívül is 50, 60 as táblákba botlottunk.Itt a sebességtúllépés nem vicc!!)

Brightba érkezésünk után felmentünk gyorsan a Mystic starthelyre amely 800méter ASL.

Szereltünk és start........

Most jön az amiért jöttem gyerekek. Nem lehet ezt elmondani ami itt van még egy ilyen kis átlagos napon is esőzések után.

Rögtön start után bele egy stabil átlagolón (15 sec average)mért 5-5.5 be és fel alapig ami akkor 2300-on volt.Rádiókapcsolatban voltunk végig így nem volt nehéz nagyjából együtt mozognunk.Úgy terveztük megyünk egy 100 hurkot így bemelegítésként de aztán tágítottunk egy kicsit és lett belőle 150  a hatalmas emeléseknek és a 2700-re kúszó alapnak köszönhatően. Holnap hosszút vagy hosszú húrkot tervezünk ugyaninnen.

Láttam a híres-hírhedt Mount Buffaló starthelyet az tulajdonképpen egy szikla kiszögellés és a start segítők ki vannak kötve hogy le ne zuhanjanak.

Hátha lesz keleti szél amíg itt vagyunk és akkor leteszteljük azt is.

Volt minden beszarás és élvezet a javából ezt minden sárkányosnak ki kell próbálnia!!!

A stabil 6 méter nem volt  nagyon ritka , de az 5-öt azt már meg is szoktam.

Volt hatalmas lazulásom alapon mert az helyenként iszonyúan turbulens volt.A nyelvemet majd elharaptam.Nem kezdőpálya.

Sziasztok!

Valóra vált egy álom.

Kint vagyunk az OZ-k földjén, és azt kell mondjam nektek-bár sok negatív közjáték volt az utat megelőzően- már is megérte idejönni.

Röviden leírom az utazás körülményeit és az eddigi ittlétünk elemeit.Később részletesen beszámolok a dolgokról.

A 23  órás egy átszállásos repülésünk elején még semmit sem sejtettem a dologról. Kegyetlen dolog egy helyben ülni több mint 10 órán át főleg ilyen hosszú lábakkal, de nagyon sok élményt adott.

Most, hogy már utána vagyunk elárulom, hogy Ausztrália nagyon nagyon messze van!!

Az időeltolódástól még mindíg szenvedek egy kicsit, éjszaka nem tudok aludni, nappal pedig kora délután iszonyú fáradtság tör rám. Sok fényképem és videóm van már de egyenlőre nem tudom feltölteni technikai okok miatt.

Az első napon a terveknek megfelelően tettük a dolgunkat, lassú ébredés után bementünk a Moyes gyárba a repülőkért és pár óra szerelés  tuning után kimentünk a Stanwell parkba, hogy teszteljünk és nem utolsó sorban láthassam azt  a csodát amit úgy hívnak Csendes-óceán.

Szerencsénk volt, egy gyönyörű repülést kaptunk ajándékba. Csináltam repülés közben videót, amint tudom felteszem.

Eddig minden jól sikerült. Holnap újra Stanwell aztán kedden Bogong, Manila vagy Forbes az opciók.

Mindenkit üdvözlök hamarosan jönnek a képek videók

Szóval az nem is úgy lett.

Tegnap Attila elszomorított, hogy mégsem adják kia gépet a másolatra mégiscsak kell egy eredeti egy duplikátum.

A gáz az egészben az, hogy odaát a karácsony egybeesik a nyári szabadságokkal és az élet leáll, legalább is Balika így mesélte minap.

Most úgy áll a helyzet, hogy nem nagyon alszom , mivan ha kimegyek és nem adják ki a gépet csak majd januárban??jajjj

Megnézem Sidneyt meg Canberrát de lehet hogy még Melbourne-t is.

Akkor sem adjuk fel megyünk és kész.

Ahogy tanult barátom fogalmazta velősen: ne foss az ilyen dógok a végén mindíg megoldódnak.

ámen

A túrára való felkészülés a vége felé közeledik.

Megérkezett Sidneybe a gépem, volt némi bizbasz- jelesül a magyar királyi posta elvesztette a hivatalos dokumentumot(Ata CArnet) amivel Attika felvehette volna az árut.(megjegyzem csak magamat hibáztathatom mert ki az ba hülye aki rajtam kívül aki a postára bízna ilyesmit????)Ezért cserébe az ausztrálok- bár a scannelt másolatra kiadják a cuccot- felszámoltak vagy plusz 200 dollár raktárdíjat. Kapják be, meg kapja be minden köcsög postás.

Na mindegy velem nem basznak ki, akkor is jól fogom magam érezni. AttikA ma reggel felvidított, hogy kegyetlen durva kint aaz idő 4ezerre járnak .

körkép hdfelbontasu digitalis fényképezőgépek

ez az írás régen született 2007.03.26-án

Én nem vagyok öreg.

De azért foglalkozom néha az emlékeimmel, mostanság Pl a Nyháza -Szeged távom jut az eszembe sokszor. Nézegetem az IGC file-t és próbálom felidézni azokat az érzéseket amiket a repülés adott, próbálom megjeleníteni az eltárolt képeket és most megpróbálom le is rögzíteni azért, hogy ha majd 20 év múlva öreg leszek akkor ha nem is tudom majd felidézni,legalább az unokámmal felolvastatom majd.

Szóval ami először eszembe jut a távról az az eszeveszett eufórikus érzés az utolsó felhőt otthagyva  amikor tuira volt vehető, hogy beérek Szegedre. Minden barátomnak kívánom, hogy egyszer élje át, ha eddig nem tette volna.

Egyrészt ez volt az első kettessel kezdődő távom,(volt már előtte is kétszáz közeli, amióta a Moyes Litespeed S 5-tel repülök) másrészt igen sok éve próbálkoztunk már eljutni ide. Sok 150, 180, km -es táv sikeredett arra felé de be még nem értem soha , és nem csak én de Elek sem és Krisztián sem.

A következő képek a táv első 100 km -ének tuti felhőképeiről vannak meg no meg arról, hogy másfél órát eltököltünk a reptéren mert nem jött össze a pontos indulás. A részleteket az égés miatt nem közlöm:)

Később ez majdnem végzetes lett ugyanis a célba érés előtt az időnek vége lett és csak az utolsó -jeget is adó kis felhőcske adta meg a szükséges pluszt.

Szóval nagyon szép idő volt, bár nem igazán távrekord idő mert a szél nem volt több mint 10-14 km/óra ami valljuk be nem erős. Semmi dolgunk nem volt Elekkel mint tekerni és utazni, tekerni utazni-szándékosan nem írom hogy húzni, mert nem is húztuk.

Olyan 100-140 km ig kb együtt haladtunk,- ami megtisztelő rám nézve hiszen  az Elek tehetségét és fanatizmusát no meg a tíz év életkorbeli forját nem lehet kivenni a számításból.Itt jegyzem meg, ha rááll a versenyszerű repülésre akkor hamarosan új Magyar Bajnokot avathatunk( de nem is csoda ilyen oktató mellett??!!)- amikor is egyszer csak egy mély álomszerű indiszponált állapotba estem és csak annyit vettem észre, hogy egy két vitorla jön alám szemből keresik a magot aztán rámtekernek és mennek tovább. Ekkor kérdezi  amigo a rádióban , hogy én mit tekerek hát én egy fos fél méterben szöttyögtem míg ő jó tíz km-et rámtett, de legalább felébredtem.

Innen már csak hallottuk egymást, vizuális kapcsolatba majd csak Szentes környékén kerültünk amikor Elek eléggé küzdött lerohadva de aztán sikerült felkúsznia amit én kihasználva előre is kerültem.

Kb ekkor jött vagy inkább ez előtt egy igen érdekes döntési helyzet amikor egy elég nagy kék sávhoz értünk és vagy bele kockáztatva, vagy kerülve időt pazarolva volt a két opció.

Elek az előbbit én az utóbbit választottam, nekem jött be mert én viszonylag gyorsan megkerülve az említett sávot a másik oldalon még elértem a tutit ami már nem is volt olyan tuti mert ha jól emlékszem sok helyen összeállt és esett is.

Nem volt mit tenni ki kellett nézni a legkevésbé leárnyékolt területet és elindulni, hátha a sok sötét folt közti napsütötte terület ad valamit. így is történt. Volt egy fekete felhő ami elég gyanúsan nézett ki, de meg kellett kockáztatni mint utolsó esélyt. Mint már mondtam a felhő alatt igen érdekes dolgok fogadtak. Annak ellenére, hogy nagyon csúnya fekete volt és dara szerű csapadékot adott találtam egy gyenge 60 centit amiben körözve magasságot nyertem és ráadásul magam alá lepillantva egy 360 fokos szivárványt is megcsodálhattam. 

Ekkor 27 km-re voltam a céltól 2400 méteren ami elég kellett hogy legyen, hiszen 15-öket siklottam végig.

Elég is volt amit kb a végsiklás első harmadánál konstatáltam.

500 méteren értem be és enyhe szembeszél fogadott amit alig akartam elhinni .

Leszálltam a reptéri üvegtigris mellé kikötöttem magam és két percen belül már ittam is a célsört és a helyi vitorlák kíváncsi tekintetekben fürödtem, ami jót tett a végletekig elcsökevényesedett önbizalmamnak::))

Aznap mint kiderült térségükben egyfolytában zivik jöttek mentek és sok vitorla terepezett.A másik aspektus hogy ernyővel is repült két srác szabad távon 200 felettit, tehát jó volt az időa viharsarok kivételével ahol egy kicsit túlfejlődött.

Végeredmény Elek 211, Krisztián 185 ha jól emlékszem(ha nem akkor úgy is helyesbít), hajnal kettőre értünk haza miután kedves párom értem jött és elfogyasztottunk a Boci tejivóban egy jóféle kolbászos rántottát meg némi desszertet. Jó az élet.

Banner

Senki ne gondolja, hogy egy ilyen túra micsoda tudatos döntés után realizálódik, legalábbis nálam nem teljesen volt így.

Azzal kezdődött, hogy az év elején, vagy a múlt év végén összejövetel volt a klubban ahol kérdeztem a srácokat a következő szezonra vonatkozó terveikről.

Valaki visszakérdezett és én azt válaszoltam, hogy amennyiben az államvizsgán túl leszek akkor bevállalok egy ausztrál túrát, hiszen régi vágyam azonkivűl furthermore szerintem ez a sárkányrepülés Mekkája.

Telt múlt az idő eljött a döntés ideje és az én májfrendem a nagyonjó ember Szász Peti valamint a nagyrabecsült de nem mindíg úgy viselkedő Balika nekem szegezték a kérdést: NA MIVAN??

Hát az van............hogy megyek.::)))

Volt nagy öröm és boldogság végre együtt mehet a csapat. Jaj de jó is lesz adja isten.

Szóval belesodortam magam életem legnagyobb túrájába és sok mindent feltettem erre a lapra.

A melóhelyemen ugyanis ez az év volt a nagy változások éve, megvett minket egy francia kilóra, átszervezés stb.Mi lettünk a GroupamaGaranciaBiztosító ZRT.

Kaptam egy jó megbizatást ezzel együtt bizalmat, jó fizetést elég stresszt.

A főnökömnek mikor megemlítettem a januári több mint két hét szabadsággal indítást akkor egyáltalán nem viccesen átszólt a szemben ülő konkurens fiókvezetőjének, hogy Attila elvállalod a Zsolti fiókjának a vezetését?? Ezt asszem nem kell lefordítani.

Nem volt őszinte a mosoly egyikünk arcán sem.

Ennyi, megyünk ha az isten is akarja.

A másik a család. Szeretem őket hiszen ahogy korosodom egyre szenilisebbé és szentimentálisabbá válok. Soha nem voltam még ennyit távol tőlük.

Eszter lányom és a kedves feleségem Marika, valamint Zsolti fiam .

Megérdemlik, hogy legyen egy apjuk aki volt már Ausztráliában nem??

De.

Vízum

Ausztrália vízumot kér minden beutazótól. 

Hála istennek ez ma már csak formaság ugyanis ha vízumért szeretnél folyamodni csak rá kell klikkelned a legközelebbi vízumokat intéző nagykövetség lapjára és máris elindíthatod e-visitor státuszod létrehozását.

http://www.immi.gov.au/visitors/tourist/676/after-you-lodge.htm

Néhány illetlen kérdés megválaszolása után pár hét múlva jön az in effect válasz és minden papír nélkül utazhatsz, hiszen a check in-nél megjelenik az engedély a beutazásra.

Már az előkészületeket is élvezem.

Dobozkészítés

A rövidre csomagolt Combatot "tengerállóra " kellett csomagolni ami nem is olyan egyszerű mint ahogy azt móriczka elkérdezi.

Kereskedelmi forgalomban nem kapható ekkora 450cm,35cm,35cm doboz. A helyi papírgyárban a mintakészítő csapat főnöknője szerint (Aranka néni) pedig egyenesen lehetetlen ekkora dobozt gyártani.

Erre a kijelentésére fogadást ajánlottam ő elfogadta :a tét , ha megcsinálom ingyen adja a hozzá való 7 rétegű -egyébként bitang erős -karton anyagot.

Átgondoltam , "átégettem magamon a problémát "és Sanyika műhelyében kiszabtam, bígeltem, Fari haverom műhelyében kapcsoztuk merevítettük a Kovács Balázstól kapott fenyő profillécekkel.

És kész.

Már csak egy nagyméretű ponyva kellett, hogy ne ázzon meg amikor viszem vámolni Pestre, azt a Mohácsi Ponyva adta kölcsön.

Vámügyintézés

A nyíregyházi vámudvarban, ahol olyan kedvesen fogadtak kb mi a faszt akarsz buzi ilyenkor itt tőlünk...
elhajtottak mondván előbb kerítsek speditőrt meg ilyesmi. Kiderült hogy Balinak már van Ata Carnet-s élménye úgyhogy az ő bézik infói mentén indítottam az ügyintézést.
A helyi iparkamara kicsit kezdőnek bizonyult, még soha nem intéztek Atás ügyet.

Ata Carnet= egy olyan kiutaztatási dokument amellyel ha becsszóra megígéred, hogy hazahozod a szállított cuccot akkor nem kell vámot fizetned ki és be.

Így hát a Kossuth téren Bp-en kellett elintézni.
Olyan szigorúan indult. Azzal ijesztgettek, hogy ha nincs meg benne a kellő lapszám akkor nem engedik majd ki, vagy be a tranzit országokban, ból.
Ezzel szemben a német vámos Hamburgban egy kis bizbasz pecsétet nyomott rá, azt sem a jó lapra úgyhogy leszarják nagyívben a magyar bürokraták faszságait.

Ok megvan az Ata , be van csomagolva a cucc akkor gyerünk a vámudvarba.
A tetőn elég bizarr látványt nyújtott a nagy doboz letakarva a ponyvával, de bírta :)

ide tettünk egy képet Sly barátommal, akinek szintén van admin joga és segít a blogot kegyetlenné tenni, a cél az hogy aki olvassa az mind vagy sírjon vagy nevessen vagy valami  :) 

A vámügyintézés viszonylag gördülékenyen ment, hála az Austromáros fiú jó szervezőkészségének.Apropó Austromar.A gépemet Budapest-Sidney között 55e Ft-ért szállítják plusz erre még rájönnek a kikötői illetékek és az esetleges tárolási díjak, de remélem Attila idejében kiváltja majd. Az Ata 10 + 20 kaució amit visszakapok ha visszajött a combat.

Amúgy a hajó az NYK TERRA útja nyomon követhetö a neten a marinetraffic című oldalon.

 

 

AUSTRALIA FORBES

Hi,

Van ez a  felület amin dolgokat jegyzetelek magamnak.

Az aussi túra miatt hoztam létre, szeretnék jegyzetelni, hogy majd akárhányszor végig élvezhessem.