BZS1000

2010 óta- amikor a sárkányrepülésben egy olyan szuper évet írtunk, amilyenben soha nem lehet már részem- megváltozott valami.

2010 felülmúlhatatlan lett. Az év Ausztráliával kezdődött, aztán Ager sárkányrepülő EB és a Pireneusok Hmmm.

Valahogy az alföldi repülés nem adott elég kihívást már erre az évre.

Elkezdtem bringázni. Vettem egy országútit. Aztán elkezdtem futkározni is. Futottam egy félmaratont 1:36-os idővel. Ja, még azt is be kell vallanom kicsit pirulva, hogy elkezdtem golfozni. De hála istennek paraszt volt a golfpálya tulajdonosa és nem mentem többet. Mindennek van valami oka.

Úszni nagyjából tudtam, adta magát a Triatlon, mint kihívás. Először csak annyit szerettem volna, hogy egy 2011 májusi versenyre felkészülök, erre januárban szántam rá magam:). Megkerestem Balogh Lőrincet, aki akkor már évtizedek óta triatlonozott. Sőt előtte György Rollandot, aki párja és edzője Rakonczai Bea Olimpikon maratonistának, azon túl nagyon ért az izmokhoz, inakhoz és azok nyavajáihoz.

Roli foglalkozott velem futás terén, Lőrinchez jártam úszni tanulni.

Tudatosan csináltam mindent. Az úszásban röpke 4 hónap alatt fejlődtem is elég szépen, a sprint táv 750 méterét képes voltam 12 perc alatt leúszni. Ez nekem volt nagy szám, mert előtte 14 perc alatt úsztam le és a végére teljesen meghaltam. Mondjuk a  12 perc végére is meghaltam:)

 2012 a triatlonról szólt. A sárkányrepülés itt véget ért egyelőre. Új célok, új ingerek, új társak.

2013-ban aztán elmentem egy hegyibringa versenyre, ahol nagyon megtetszettek a profi tárcsafékekkel ellátott spéci bicajok, ezért úgy döntöttem építek egyet. Lett is belőle egy 29"-os projekt. Örömmel szedtem össze a cuccokat és még nagyobb örömmel vetettem bele magam a montis életbe.

A motoros múltam miatt a lejtőkön sem voltam gyámoltalan és az emelkedők is egyre jobban haladtam, ahogy többet és többet tekertem.

13 év végén Sárosi Endre klubtársammal beszélgetve- aki akkor iszonyú nagyot fejlődött- rájöttem, hogy szakértő edző mellett még nagyobb fejlődést lehet elérni. Akkor elkezdődött a szemellenzős eredmény és teljesítmény hajhászás. Mindent a teljesítmény határozott meg. Saját edzőt fizettem, labordiagnosztikára jártam, ahol laktátértékeket, stb. mértek, így határozta meg az edzőm a programomat.

Ennek köszönhetően 14-ben Top Maraton összetettet nyertem és egyre merészebbeket mertem gondolni, egyre nagyobb célokat mertem megálmodni.

2015-ben aztán eldöntöttem, hogy kell nekem egy nemzeti színű mez! Lett is, hiszen mindent ennek rendeltem alá.

Aztán lett még több is. Szám szerint 5 Magyar Bajnoki győzelmet arattam kettőt montiban (ezekre vagyok a legbüszkébb), kettőt Cyclocrossban, egyet terep triatlonban.

 

Most 2018-at írunk és a helyzet változott.

Egyrészt testemnek, lelkemnek 4 fullos év béklyója után kell egy kis lazulás.

Másrészt egy régi álmom beteljesülése felé vezérelt a teremtő.

 

1979-ben tejfeles szájú kis első gimistaként Svédországba utazhattam nagybátyámhoz, unokatesómékhoz, akikhez komoly szálak fűztek, hiszen ők voltak az évente hozzánk ellátogató "SVÉDEK" akik mindenféle  kütyüket, cukrokat, játékokat hoztak. Nekem ők voltak az amerikai nagybácsik.

Szóval akkor már meg voltam fertőzve a motorozás szenvedélyével, volt is egy Babettám.

Ekkor kint olyan szuper motorokat láthattam testközelből, amelyeket itthon csak az akkori Autó-Motor hasábjain fedezhettünk fel.

Ez gigászi élményt nyújtott. Mai napig érzem azt a semmivel sem összehasonlítható sóvárgást, amelyet ott éreztem annál a CB 750-esnél a Tangelund 9/a parkolójában. (friss infó: A minap Tökölön tettünk látogatást nagy fiammal, akit megfertőzött a repülés. Ott láttam és éreztem azt a sóvárgást, csak most éppen apaként a fiamon)

Nem tudni kié volt, csak azt tudtam, hogy ha valaki azt mondja vágjam le a kezem és cserébe megkapom, nem gondolkoztam volna rajta...

De jó, hogy nem mondta senki, most van karom:)

Szóval családommal- akikre nagyon büszke vagyok és életem fő művének tekintem- kiutaztam repülővel a svéd rokonokhoz, ahol feledhetetlen  hetet töltöttünk. Hála az önfeláldozó vendégszeretetüknek!!

Miska Bátyjámnak van egy vidéki háza a "Tanya". Ott van egy hatalmas pajta szerű épület. Ott állt az a valami, amely 2018-ra meghatározta életem folyását.

Volt ott egy 1972-es Honda CB 500 Four a maga valójában.

31723280_1755840864473355_1246100218798145536_n.jpg

Ahogy megláttam, tudtam, hogy Ő az enyém kell, hogy legyen, hiszen a sors nekem rendelte.

Előzményként még annyit el kell mondanom, hogy valamikor a nyolcvanas évek elején párommal egy MZ 250-es nyergében elindultunk Svédországba:).

Nagy sztori az is.

Röviden, Ausztria, Csehszlovákia és ott STOP. Elfogyott a keleti valutánk és az elvtársak nem váltották be a svéd koronánkat, osztrák schillingünket. Vissza kellett fordulunk Prága határából. Ki gondolta volna, hogy tele vagyunk mindenféle nyugati pénzzel és nem tudunk kaját, benzint venni. Őrület.

Ezt a meghiúsult tervünket fogjuk valóra váltani idén, ha a CB 500 projekt befejeződik.

A CB 500 Reborn projektet itt fogom fotókkal dokumentálni.

Szóval belekezdtem a "restaurálásba" külföldiül, restoration.

Szétszedés, szörnyülködés, csontvázak a szekrényből és véget nem érő órák a drótkorong előtt:)

fekve.jpg

De a tél szépen folydogált. Nem jó a hasonlat? De jó, mert fagy az nemigen volt.

Minden rozsdásabb volt mint gondoltam. Sok mindent újjal, vagy használttal kellett pótolnom. Rengeteg idő és pénz kell egy ilyen projekthez. Kb a becsült 150 %-a, mind pénzben, mind időben.Ezek a tények.

Persze vannak bosszúságok is, de azokat megpróbáltam kiiktatni, mondván ezt nem ronthatja el senki és semmi.

Azt hiszem a nem várt körülmények ellenére jól haladok.

Már áll a motor. Minden újra festve, polírozva, cserélve, javítva. Alkatrészek megrendelve, beépítve. felújítva, kipofozva stb. Drótkorongoztam, csiszoltam, szét és összeraktam, kereket küllőztem, szerveztem, szállítottam, elhoztam, elhozattam, kiiktattam, beiktattam:) Forrasztottam, hegesztettem, homokfuvattam, üveggyöngyöztettem, szintereztettem, esztergáltattam stb.

Sokat tanultam!

Van még pár nyitott kérdés Pl az ENGINE, de az is folyamatban van.

A motor előző gazdája/gazdái nem voltak motorosok, nem jelentett nekik semmit ez a gyönyörű vas. Nagybátyámhoz, mint Őrző angyalához került, várt rám 20 évet, de megérte neki.

Nálam nagy becsben van. És azt hiszem örököseimnél is meg lesz becsülve.

Soha nem válunk meg tőle.

Íme pár akkor és most kép.

Az első agy, küllőcsere, felni krómozás, csapágycsere, szimmering csere, polírozás, összerakás.

a_es_m_elso_agy.jpg

A hátsó sajnos szét volt rohadva, németből használt agy megvétel, szétszedés drótkorong, homokfúvás, csapágy csere. Szimmering csere, fékbetétek cseréje, dob külső felület szálcsiszolás, lakkozás, fékkulcs krómozás, kitámasztó kar szinterezés, felni krómozás, küllőzés, centrírozás. Vadi új gumikat vettem Angliából, cél a használhatóság és a nosztalgia ötvözete.

a_m_hatso_kerekagy.jpgA kerék

am_kerek.jpgA műszerek tisztítása, gumi alkatrészek cseréje. Műszertartó szinterezve, műszerbölcső krómozva, új vezetékek, visszajelző ízzók és foglalataik cseréje, visszajelző keret festve. Kormánykifli csavarok tisztítása.

am_muszer.jpg 

 A hátsó fék kar krómozás, komplett bölcsőváz homokfúvás, majd fekete szinterezése. Csavarok, rugók horganyzása, krómozása.

a_es_m_fek.jpg

 

Deklik, karburátor úszóházak polírozása, generátor és gyújtásfedél új beszerzése.akkor_es_most_deklik.jpg

Jönnek még képek hamarosan.

 

Addig is kis promóció: egyik haverom Szibu kint járt nálam és azt hiszem túlzás nélkül mondhatom, hogy amikor meglátta leesett az álla:) Örültem a pozitív visszajelzésnek.

 

 

 

 

 


Cyclocross OB 2018 Kőbánya

2018.01.15. 12:03

Az tuti, hogy én stresszfüggő vagyok!

Amikor látszólag, már semmi sem stresszel és meg lehetne nyugodni kicsit, akkor kitalálom, hogy ...

Mindíg van valami, amit kitalálok.

 

Most éppen azt találtam ki, hogy utazzunk közösen a CycloCross OB-ra egy nagy busszal.

A vége az lett, hogy megcsináltuk:)

A dolog nagyon sok értékes tapasztalást hozott, sok tanulságot és ólmos fáradtságot a másnapra.(nem csak a szervezés és a verseny eredménye, hanem kis részben a belga söröknek is köszönhető)

Az éremnek két oldala van. Egyik a szociális- ami az utazás  közösségre gyakorolt hatása, a másik a saját versenyzésemre gyakorolt hatása- mely icipicit csorbát szenvedett.

Megvizsgálva a két oldalt, úgy gondolom, hogy nagyívben leszarom azt, hogy nem lettem újra Magyar Bajnok, egyrészt azért, mert 2016,2017-ben voltam két ízben:), másrészt meg azért, mert- bár nagyon sok energiát kivett belőlem a buszos dolog tető alá hozatala- nagyobb élményt adott az a sok őrült, aki a latyakban állva egész nap rekedtre kiabálta magát, hogy a vele egyívású, a közös nagybuszunkban utazó versenytársait  buzdítsa- mint egy újabb háromszínű mez a radiátorcsövön lógva a nappaliban.

Be lett áldozva és kampó!imgl1892.jpg

Itt jegyzem azért meg, hogy az ott lógó mezek közül azért ki tudnék venni vagy kettőt, amire olyan büszke vagyok egyenként, mint a többire összesen.

A verseny maga igazi CX verseny volt. Csúszott, amennyire kellett, hideg és latyakos volt amennyire kellett és hangulatos volt, de nagyon.

26239472_1789103757768363_4647560663150967559_n.jpg

Soha nem tekertem, futottam olyan hangorkánban mint tegnap a szánkódomra. Hihetetlen, hogy mit csináltunk ott!

Rémisztő arcok, magából kikelt szurkolók hada húzta mágnesként a versenyzőket a dombra, akikre ez más-és más hatást gyakorolt. Volt akit megrémisztett, volt akit inspirált, volt aki szerette, volt aki függővé vált, de az tuti, hogy szenvtelenül senki nem tudott elhaladni mellettünk!

26230951_1789119824433423_8789814511695175780_n.jpg

Rekedt vagyok, fáj a fejem, álmos és fáradt vagyok most hétfő délben, miközben leírom, de egy élménnyel lettem gazdagabb!

 

Remélem ti is!

Köszi mindenkinek a segítséget, a részvételt és a szurkolást.

 


mol_plakat.JPG

Nem csak egy verseny, attól sokkal több. Egy álom, egy nagy kaland.

 

Eltelt pár nap a verseny óta, immár tisztább  fejjel tudok az eseményekről egy rövid - igazából hosszú- áttekintést adni az érdeklődőknek és jövőbeli önmagamnak.

 

Tavasszal amikor a versenyszezont terveztem, megakadt a szemem a Mol-i világbajnokságon.

Mivel nézetem szerint a célokat mindíg érzelmi alapon kell kitűzni, én ki is tűztem célnak, hogy erre bizony elmegyek!

Aztán az idő múlásával már el is mertem mondani barátaimnak, ismerőseimnek ezt a tervemet. Mindenki másként reagált. Van aki bíztatott, van aki mosolygott, volt aki nem szólt egy szót sem. Legalábbis nekem:), legalábbis a szemebe nem:).

A verseny mintegy megkoronázása volt az évemnek, amely igen mozgalmasra sikerült. (megint)

Januárban a CX OB megnyerése után jött az alapozás, edzőtábor, majd egy hosszú és versenyekkel teli XCM szezon, ahol kis szerencsével újra magamra ölthettem a bajnoki mezt, az 50 év feletti kategóriában (M3).

Erről csak annyit írnék dióhéjban, hogy biztos van annak oka, hogy életem két legnagyobb értékű győzelme éppen az említett XCM OB-n született. 2016-ban a Mátra Maratonon, idén Crosskovácsiban. A közös bennük, hogy mindkettőn óriási csatában sikerült győznöm, nem túlzok, de talán életem sikereit idézhetem fel, mikor rájuk gondolok.

De vissza az írás eredeti céljához a Masters VB-hez.

Idén is edzővel készültem a megmérettetésekre egészen annak eltűnéséig. Jújliustól egyedül maradtam, ettől kezdve kicsit kiengedtem, ad hoc edzettem. Majd a CX szezon kezdetével szegődtem el új edzőmhöz Szalay Petihez, aki az EB-re és a VB-re is segített felkészülni. Peti alázatosan, céltudatosan és alaposan végzi a feladatát. Ez nekem tetszik!

Mol-t a Táborban megrendezett Masters EB előzte meg, pontosan egy hónappal. Ez az idő éppen elég volt arra, hogy az ottani formát megfigyelve rövid tervet dolgozzunk ki a VB felkészülésre.

A felkészülés jól sikerült mindkét eseményre.

Meglepetések voltak mindkét helyszínen, de ez nem az edzésmunkának volt köszönhető.

A világbajnokság mint említettem több volt mint egy verseny. Belgium igen messze van...

Jócskán kellett szervezkedni, hogy az ember és technika oda tudjon jutni egyáltalán.

Szerencsém volt, hogy megtudtam, a Szekeres család is tervezi a kirándulást. Innentől két út adódott a logisztikában. Egyik a totál repülős verzió, amikor ember és gép utazik, a másik- az egyszerűbb- hogy Sanyiék elviszik a bicajomat, cuccomat stb.,  mi pedig párommal repülünk. Szekeres Sanyi, -Viki és Zsolti édesapja- igent mondott a szállításra, ezzel a bicó utaztatása meg volt oldva. Egy fokkal kevesebb volt az ezzel járó stressz. De maradt így is bőven. Budapestre autóval, ott ki a reptérre, Brüsszelben autóbérlés, autózás éjjel Westerlooba a szállásra, onnan másnap Molba a verseny helyszínére. Egyszerűnek hangzik, de pl én most béreltem életemben először neten autót. Vajon lesznek-e rejtett buktatók, milyen lesz az autó, nem vernek-e át stb.

Egy csomó dolognak smakkolnia kellett időrendben. Végül elmondhatom, semmiben nem volt fennakadás, logisztikából ötöst adok magamnak.

Óriási várakozással tekintettem a NAGY versenyre, ahová 78 ember nevezett be kategóriámban. Az USA-tól kezdve Spanyolhonig, Angliától Csehországig sok nemzet képviseltette magát ki kisebb, ki nagyobb létszámban. Kategóriámban egyedül voltam Magyar. Szekleres Viki és Szekeres Zsolt voltak még rajtam kívül versenyzők kis országunkból, valamint párjaik, párom segítettek bennünket, buzdítottak, tartották bennünk a lelket a hideg és nehéz pillanatokban.

Pénteken délelőtt jött el a nap, mikor életemben először egy CX VB pályályára léphettem. Előzetes információkkal Viki és Zsolt már szolgált, de most tapasztalhattam meg élesben a valóságot, amely óriási élményeket adott.

Van az a vicc a női mellekről, tudjátok a méretekről a kicsitől a hú..bmegig.

Na a pálya az utólsó jelzőt érdemli.

Alapvetően 3 részre bontható. Van a sík gyors aszfaltos start/cél és az azt követő erdei ösvény, amelyet oly sok pályán található, itt nem lehetett meglepi. Aztán egy kis csiki-csuki, kisebb dombokkal de semmi vészes. Egy földes lépcső a már megszokott hatalmas emelkedéssel, nemritkán 40 cm magas fokokkal, de ebből is láttunk már sokat. Ezt követően viszont jött egy "montis" rész, ahol meredek emelkedőkkel és lejtőkkel kellett szembenéznünk. Sokan a tolást választották, de én montis lennék, vagy mi, nem volt képem letolni a bijajt.

24273204_1982158701797739_81947909_n.jpg

Amikor éppen konstatáltam, hogy ezt megúsztam ép bőrrel akkor felnéztem és láttam, hogy most olyan következik, amit még csak tévében láttam. A HOMOK.

Abból is az a mély , tengeri fajta. Süppedős, kiszámíthatatlan keménységű és változó mélységű, egyszóval érdekes.

24204809_1982165111797098_1582898712_n.jpg

Ezt követte ugyanez lefelé, ahol eszembe sem jutott, hogy felüljek, pontosabban egyszer-kétszer megpróbáltam, de se nem volt gyorsabb mint futva, sem pedig  több élvezetet nem nyújtott, ígyhát maradt a leszaladás, hátadon a bringával.

24257758_1982165171797092_1646504144_n.jpg

A verseny során sacc/KB 300-400 méterk kellett cipelve szaladni körönként, ami nem igazán pihentető dolog. A homokban való szaladás önmagában is hatalmas energiát von el a szervezettől, a hátadon a bicajjal meg egyenesen irreálisan elfáradsz.

Volt olyan szakasz, ahol padlógázas erdei ösvényről fordultunk nagy tempóval a homokra, próbálva minél nagyobb mozgási energiát átpaszírozni a homokos szakaszon, hogy kevesebbet kelljen cipelni, de hol sikerült, hol nem. Amikor sikerült egy-egy szakaszt végig kitekerni, akkor annak a vége felé a pedálfordulat 40 körüli volt, az erő amit követelt pedig 400-800 Watt lehetett, tehát mire kitekerted meghaltál. Akkor aztán szállj le, vedd fel a gépet a válladra és az immár egekben járó pulzusoddal kezdj el szaladi vagy 100 métert. Gondoljatok csak bele.

A versenyre ez a kép nagyon is jellemző volt.

24282089_1982158641797745_1258613081_n.jpg

Itt Pl éppen elfogy az említett lendület, le kell szállni/ ugrani a bicajról és futás.

Életemben ennyire nem voltam ki. De komolyan.

A verseny rajtsorrendjét sorsolták. 87 -ből az 52. helyet kaptam. Nem olyan jó az kérem. Meg is fogott fejben kicsit, ugyanis az EB-n is megszívtam a start utáni tülekedést. De ne menjek a dolgok elé.

Verseny előtti héten a keddi szuperkompenzációs edzés utáni napokban lábaimat igen jónak, mondhatni csúcsformában lévőnek éreztem. Jól aludtam a verseny előtti éjszakán, öt álmomat figyeltem meg, ami 5 másfél órás ciklust jelent. Ez jónak tekinthető. Viszont az, hogy mind az ötször éberré váltam, nem igazán lelent egybefüggő pihenést.

Hajnalban kelés, pékség, idejében reggeli, pakolás és indulás a nagy napra!

Időben bemelegítés, pályabejárás.

A kocka el van vetve, beszólítás. Nagyon sokan vagyunk, állapítottam meg újra. Egymásba ér a f...k.

Sípszó és indul a menet. A hetedik sorból jobbra veszem az irányt és jó a meglátásom. Hamar ott vagyok a harmincadik hely környékén. Egy fickó üvöltve húzza rám a kormányt a féktávon jobbról.Beszúr elém, klasszikus helyzet.Hátsó kerekén vagy átesek vagy megúszom. Megúsztam. Phú mondom mi lesz még itt, ebben a tesztoszteron vödörben.

A startot két jobbos követte, szépen haladtunk, kultúráltan, elme elborulva szíved kalapál, ahogy kell. Aztán erdei ösvény, még jobban előre tudtam mennei a féktávon, ami egy csiki-csuki dombos részt előzött meg. Király a dolog, örültem. Szívem torkomban dobogott de élveztem a helyzetet. Minden nagyon gyorsan történt ekkor. A következő dombhoz KB húszan értünk oda. Valaki előttünk elcseszte a felmászást, ami egyébként egyszerű volt, ha az ember nyugodt és a körülmények is adottak. Most nem ez volt a helyzet. Ebben a pillanatban huszan ugruttunk le a bringáról és akartunk felszaladni a dombra ott, ahol 4 hely van... Ebből az lett, hogy kurvára összetorlódtunk. Váll váll mellett, bicaj bicaj mellett, csörgés csattogás, ordítozás, igazi csatajelenet. Ha lett volna időm ezt átgondolni akkor, biztosan a Trója vagy a Hazafi véres jelenete jelent volna meg lelki szemeim előtt, de nem volt most erre alkalmas a hely, s az idő. CSak a túlélés volt a cél és a dombra való mihamarabbi feljutás.

Toltuk a bicajokat a dombra eszeveszetten, ész nélkül... Egy versenyző akinek az esze a kelleténél kicsit talán jobban elment a hormonfürdő következtében, csatakiáltással tolta nekem illetve bringámnak az övét, aminek folyománya az lett, hogy jobb kormányszarvamat bepréselte a kereke és a villa közé úgy, hogy azt ha akarnánk sem tudnánk megcsinálni ezerből egszer sem. De most sajnos sikerült. Felértünk a dombra a húsz sziámi ikrekként öszepréselt bicajjal, karbon titánium ötvözet :), majd fent mindenki szaladt volna tovább kirángatva eszközét a tömegből. NA ez kettőnkön kívül mindenkinek sikerült is. Uram Isten vajon mit vétkeztem, hogy egymás után két tétversenyen ezt kell elszenvednem! Rángatta a hülyegyerek mint egy őrült a rácsot, mígnem rájött, hogy ésszel és közös munkával többre megünk. Szét is szedtük. Az eredméyn az volt, hogy BZS szépen visszacsúszott az 57-helyre. Basszameg! A műszerem is leesett, azt is fel kellett szedni, számba vettem és végre indulhattam utánuk...

Az első kör végére visszajöttem 51.-re aztán Szekeres Sanyi bemondta a második körben, hogy 47. Gondoltam jó lesz ez, a negyedik körig vissza kell jöbnnöm a 25 hely környékére, amellyel messzemenően elégedett leszek majd a végén, hiszen azt terveztem, hogy körönként jövök fel 10 poziciót.

De ez sem lett így. AZ Eb tülekedés óta valami történt az átdobómmal és bár Kassai Janival tutkóra beállíttattam a váltásomat, az egyik lépcső felfutás utáni kistányérra ledobáskor a lánckerék felkapta a láncot és betette a lánctányér és a váz közé. Ez pedig ennél a tipusnál rosszat jelent. Káromkodás és szerelés. Kb 30 " minusz. És kitudja hány hely elvesztése.

Na ekkor -be kell, hogy valljam- megtört a fejemben a varázslat . ( Érdekes módon mikor felültem erőmet visszatérni éreztem.)

Azonban mindez azt eredméynezte, hogy a harmadik kör végén érvényessé vált rám a 80%-os szabály:( . Az pedig annyit jelent, hogy hiába nem körözött le a versenyben vezető, kiszólítottak a versenyből. Jártunk így vagy harmincöten:(. Ilyenkor a helyezésed megmarad, de nem kell kimenned az uccsó körre. Innentől csak az első 50 versenyez tovább. Ekkor én az 55. helyen álltam tehát számomra véget ért a verseny, véget ért a harc, a szenvedés, a küzdelem.

Nem bántam akkor, annyira el voltam csigázva testileg, lelkileg.

Ugyanezzel a lendülettel összefutottam a párommal, Szekeresékkel és immár új értelmezést nyert a Világbajnokság. Túl vagyunk a versenyen, lazíthatok. Mehetünk belga söröket kóstolni, este bulizhatunk egy kis belga kocsmában. Vasárnap vár Brüsszel aztán megyünk haza, hogy az álomból a valóságba visszatérjünk.

Jön a karácsony, jön a pihenés. A versenyszezonnak vége, az edzések innetől a "amijólesik" edzésterv szerint folytatódnak majd.

 Úgy is lett. Sebeink nyalogatása után Zsoltinak szurkoltunk a fagyos tóparti depóban a délután 3-kor kezdődő viadalán, ahol ő is odatette magát. Verseny végén mosdás, bringamosás, bepakolás és irány a Molban található üzlet felé, ahol töménytelen mennyiségű sört vásároltunk abból a szerénynek nem mondható választékból  Ha csak a helyi sörfőzők portékáját végig kóstolod, véged van:)

 

Búcsúzunk a Masters VB-től, búcsúzunk a hatalmas strandparkolótól, ahol a hideg ellenére rengeteg lakóbusz, autó parkolt ezekben a napokban, köztük a versenyek elengedhetetlen kellékeivel a versenyzőkkel. Aki között volt az USA-ból egy 75 éves néni. Hihetetlen a versenyzői elme és elhivatottság. Szerintem beteg mind:). Itt hagyjuk a VB versenypályát, amely méltó színtere volt ennek a számunkra nagy eseménynek, a maga keménységével.  Feltétlenül meg kell említenem azt, hogy a pálya 2800 méter végig kordonozott, a pálya teljes körén kiváló hangosítás volt, minden veszélyes pontnál rádióval felszerelt mentőcsapat, melyek mobilak voltak, quadokkal, golfkocsikkal stb. Volt melegedő, öltöző, zuhanyzó. Sültkrumpli és sör, hotdogos kocsi és 2018-as VB beharangozó sátor is.

Külön bemelegítő sátor volt felállítva kb 20 görgővel, a Feedback sports jóvoltából, hogy legyen mindenkinek lehetősége melegíteni, még annak is, aki a repülős utazás miatt kevés cuccal érkezett.

Ebben a sátorban futottam össze egy nagyon szimpatikus és jóképű ausztrál sráccal, akivel váltottam pár szót. Többek között a kezében lévő kis FUMPA elnevezésű kütyüről, ami nem más, mint egy zsebkompresszor. Hihetetlen jó cucc, ki is próbáltam.

Vasárnap Brüsszelben megnéztük az EU parlamentet, annak látogatható részét, nagyon érdekes és fullos tárlatvezetéssel. Majd egy 7 szinten berendezett európai történelemmel foglalkozó kiállítást.

Ettünk belga csokit, sétáltunk a karácsonyi forgatagban, aztán GO a reptérre Charleroi-ba.

 

Budapest, majd éjjel Gödöllő. Szekeres Zsolti ideadta a cuccunkat, mely időközben 14 óra autózás után hazaért épségben a Szekeres familiával együtt. Mégegyszer köszönöm nekik a fuvart és a buzdítást!

A Cyclo Cross facebook oldalon szavazóknak ígértem,  hogy hozok egy befőttesüveg homokot. Megtartottam az ígéretemet:) Azt hiszem a Nemzeti Bajnokságon mindenki ott lesz az érintettek közül, megkérem majd a rendezőket engedjék meg, hogy ott sorsoljuk ki.

24174710_1982469991766610_4425890634794788449_n.jpgBalról jobbra Balogh Zsolt, Baloghné Hegedüs Mária, Szekeres Viktória, Szekeres Zsolt, Szekeres Sándor, Szekeresné Tömör Magdolna, Szekeresné Rába Katalin, Rausch Péter.

 

Ha álmaid vannak, csinálj belőlük tervet! Tűzd ki őket érzelmi alapon, azt követően racionálisan, szakszerűen,  tervezd meg az oda vezető utat. Innentől kezdve semmi dolgod, csak az odavezető utad állomásait, ez edzéseidet 100%-ban végigcsinálni megalkuvás nélkül.

 

 

Találkozunk Miskolcon!

 

Ennyi

 

 


CRK Monti OB 2017.06.10

2017.06.26. 16:52

Nagykovácsi újból megajándékozott.

M3 Magyar Bajnoki mez, abszolút 19. hely középtávon!!!!!

A 2016-ostól fényévekkel jobb köridő.(2016-2.36, 2017-2.21)

A lényeg nem ez, hanem az, hogy az idei szezon versenyein két, illetve három versenyzővel meccseltem, akikkel 3-5 percen belül voltunk. Név szerint Takács Gábor, Dolonai György és Heiszer Zsolt.

Egei Tamás, akivel az idei OB-n gyilkoltuk egymást az eddigi versenyeken mindíg legalább 12 percet kapott, ami- valljuk be férfiasan- sok egy háromórás küzdelemben.

Most Egei mégis végig a nyomomban lihegett, sőt a végén kicsivel elém is került. Hogy lehet ez? Hát valószínüleg a specialized maraton után magaslati edzőtáborba vonult és ott készült, vagy akkora helyismerettel rendelkezik, hogy ekkora különbséget le tudott küzdeni, vagy mittoménmi.

A lényeg az, hogy akárhogyan is nyomtam a pedált nem tudtam tőle elszakadni. Az büszkeséggel töltött el, hogy akárhányszor betámadott az emelkedőkön, mindíg át tudtam venni, sőt mindíg tovább is mentem belőle. Képzeljétek el, hogy a nálam kb 20 kilóval könnyebb ember a lejtőn megver. Hogy engedhette ő lefelé, ha nekem a Vmaxom 67 km/h volt.

Elárulom, kockáztatva, mindent egy lapra feltéve.

Nem jött be neki.

A cél előtt 7 kilivel felütötte a belsős rendszert és amikor elmentem mellette, savanyú ábrázattal konstatálta, hogy ilyen a technikai sport.

Tavaly amikor Takács GAbi ment előttem kb ugyanekkora előnnyel, akkor én is bekockáztattam, nekem bejött, utólértem a végső lejtőn és az uccsó kanyarban meg is tudtam előzni.

Most a végjáték egyszerűbb volt, csak be kellett érnem.

Egyébként nagyon keményen toltuk végig. Az első órában végig savküszöbön mentem, ilyen még soha nem történt. De a keringés bírta, izmaim bírták, fejem bírta.

Fej-fej mellett haladtunk Kovács Andris meridás M2 társaságában, aki hüledezve nézte gigászi csatánkat. A verseny végén elemezte is, nagy tapasztalata birtokában. Sokat tanított az a pár mondat, ami a versenytaktikát illeti. Bevallom soha nem vívtam ilyen hoszan test-test elleni küzdelmet montiban, furcsa érzés. Nem tudsz kihagyni egyetlen pedálfordulatot sem.

30 kilinél volt egy holtpontom. Jött a lábólmozó bácsi. Jött a fej elsötétítő néni. Az egyik bevonta ólommal a combjaimat, a másik azt sugallta fejemnek, hogy jó az a második hely.

De 36-nál jött Bertók Attila hangja: ha bajnok akarsz lenni, akkor bajnokhoz méltóan kell tekerned. Kitisztult a fejem és -bár tudtam, hogy az elmúlt pár kili alatt összeszedtem némi hátrányt- azt mondtam magamnak menni kell. Bárkivel bármi történhet, mindenki elfogyhat a végére, mint tavaly az OB-n Egei 3 kilivel a vége előtt. Mennem kell amilyen erősen csak tudok. Lassan a végéhez közeledett a játék, éppen túl voltunk a legutolsó emelkedőn amikor egy gyors lejtőn Egei iszonyúan myomni kezdte. El is tűnt a szemem elől. Ez ezen a pályán 30-60 sec előnyt jelenthetett. Aztán egy jobbosból kifordulva láttam, hogy veszi elő a zsebéből a belsőt. Éppen elsuhantam mellette, odaszólva, hogy bazdmeg... mondhattam volna, hogy sajnálom, mondhattam volna bármit, de 50 km/ h-nál úgysem hallotta volna. Ehelyett azt gondoltam, hogy Crosszkovácsi immár harmadszor ajándékoz meg egy nagy élménnyel. Innen már csak erős tempód diktálva fel kell tenni az I-re a pontot. Lazítani nem lehet, hiszen Egei 3 perc alatt megcsinálhatja a kereket, Dolonai, Heiszer, Takács kehet, hogy cask 30-60 mp-re van mögöttem. Azt mondtam magamnak, ha ezt innen elbukod meg is éremled!

Mentem erősen és éreztem, hogy ha még jobban nyomnám akkor a jobb szabóizmom behúzna. Még egy történés volt, hiszen egy előttem haladóm gyors fiatal egy lassú kolléga előzésekor elesett és olyan csúnyán kivágta valami a bőrét, hogy hatalmas vérfoltok éktelenítették testét. Tarantíno sem forgathatna véresebbet.

Beértem, örültem. Interjút kért a szpíker, megadta a bajnoknak járó tiszteletet, teletömtem a számat csokival és konstatáltam, hogy az idei év formája a Szilvásvárad maratonon volt:)

Boti nem bírt Balázzsal, ráadásul egy lassú defekttel is szenvedett, Zsombi 11. lett. Zoli sajnos az elején elesett és csak rövid ideig bírta a fájdalmat( 2 óra az eséstől) aztán ki kellett állnia sajnos.

A frissítőink profin feladták az italjainkat, egyszer sem kellett megállnunk a frissítőért.

Hatalmasat fejlődött a csapat tavaly óta.

Adtam egy puszit  Oiznak, mert szeretjük egymást:)


Tereptriatlon OB Bánk

2017.06.22. 12:07

Bánk, ahogyan a montis látta.

 

1200 tavi úszás-32 km monti- 6km hegyi futás

Idei harmadik OB szereplésem. Első volt a CX bajnoki, második a múlt heti Monti Bajnoki és most a terep triatlon bajnoki cím védésén volt a sor.

A harmadik nem jött össze:(

Kezdjük az elején.
A CRK bajnoki cím után ezt egyfajta csokiversenynek tekintettem, nem tettem magamra nagy nyomást, de úgy mentem oda, hogy kettős célom van. Egyrészt megvédeni a bajnoki címet, másrészt a legjobb montis időt produkálni a teljes mezőnyben.
Jó volt a rávezető hét, finoman, de okosan edzettem, jégszauna is befigyelt, hiszen eddig mindíg jót tett versenyek előtt. De jó lenne minden edzés után...

Népes csapattal neveztünk, 7 fővel szerettünk volna rajthoz állni a ViniBike-ból.
Különböző okokból ez meghiusúlt, maradtunk öten. Biczó Judit, Pakscha Veronika, Kovács Szilárd , Stevanyik Bebe és jómagam.Családommal előző nap érkeztünk, hogy a helyszínt be tudjam járni még egyszer. Este terveztem a rajtszámok átvételét is.Tengerszem panzió, tiszta, olcsó és jó az ellátás.Bent aludhatott a bicajom velem a szobában.

A pályabejárás jó volt, belőttem a tempót és láttam, hogy a győztes idő 1.20 és 1.30 között lesz, ami a monti 32 kilijét illeti. A pálya 2db 16 kilis körből állt. Mondhatni könnyű pálya volt, de ezt csak a montis szemével láttam így:) A többiek kegyetlennek titulálták. Nem volt vészes. Volt laza emelkedő erdőben, volt gyors lejtő, ahol hatvan fölött mentünk, volt murvás sodrós lejtő és egyeseknek volt szakadék és csalánerdő is:).
Ami a rendezést illeti, hát OB ide, szövetségi jelenlét oda, mondjuk ki, maradt benne tartalék! Sőt, nem akarom megsérteni a rendezőgárdát , de sajnos minden .... volt.
A rajtszámfelvétel szombaton meghiúsult, a tésztaparty elmaradt, szombaton úgy ahogy volt minden elmaradt. Nem volt kijelölve az úszópálya, nem volt kijelölve a futópálya, nem volt kész a bringapálya jelölése is csak estére. Ha nem lettem volna egy hete ott, tuti eltévedek.

Ok, nem baj, no para. Majd holnap reggel korán kelnek és megcsinálják. Nem tették. Inkább mindent későbbre halasztottak egy óráva.

Hatalmas sor állt a rajtszámátvételnél, akkor nyírkáltak, szabdaltak minden eszközt, nagy volt a fejetlenség. Beálltam segíteni, ahogy kell, vágtam a startszámokat, segítettem amiben kellett, hogy legalább rám ne kelljen várni, illetve amíg felveszem mindannyiunk csomagját, ne tartsam fel a sort. Senki nem tudott semmit, illetve mindenki tudott valamit:) Nem volt jó a kommunikáció.

Sokat várakoztunk a bedepózásra, de eltöltöttük az időt a társakkal akik közben megérkeztek. Juditnak, Roninak állítottam a bicaján, ahol kellett, hintőporoztunk és vazelineztünk a depózás előtt. Igazán élvezetes a triatlonos előkészület. Sok dologra kell figyelni. Pl ha bedepózol akkor onnantól nincs bringád, nincs futócipőd. Melegíts be!:) kell még egy futócipő, hoppá. Nem ért meglepetés, átgondoltam a versenyt előre, gondolataimat meg is osztottam Bebével akinek ez volt élete első ilyen versenye. Meg is hálálta, verseny után elhúzott mint a vadlibák, meg sem várta az eredményhírdetést:) pedig kiszólították a negyedik helye méltatására...

Szóval verseny. A helyszín festői. A Bánk település közepén található tengerszem és környéke. Az úszás a tóban egy kétkörös pályán, amitől nagyon féltem, hiszen nulla métert úsztam idén. Nem baj, kapok 10 percet és ledolgozom a montiban. Gondoltam. A futópályáról semmit nem tudtam, hiszen előző nap semmi nem volt kitűzve belőle. Azt hallottam, hogy elején szint, aztán semmi és vége. Ehhez képest... Na majd mesélek, ha odaérünk.

Először bedepó. Elhelyeztük a cuccokat, elgyakoroltuk fejben, mit, mikor, hová teszünk, veszünk stb. Aztán bemelegítés futással.

Annyira el voltam foglalva a bemelegítéssel, hogy mikor megkérdeztem hány óra van, kiderült, hogy 5 perc a startig, én meg a tó másik partján vagyok. Futás. Odaértem, természetsen még negyedóra halsztás, de most éppen jól jött. Azt kérdezte valaki, milyen a víz, mondom nem tudom, nem voltam vízben ,ez ami rajtam van ízzadtság. Bringás ruhában terveztem az egész versenyt. Na végre bementünk a vízbe. Nem volt hideg, sőt pont nekem való volt. Lassan eldudálták a startot és nekilódultunk. Az elejében nagy a tülekedés mindíg, de most nem siettem, a túlélés volt a célom. Nem elsavazni az elejét, nem nyelni a habokból, csak a lehető legerősebb, de végig bírható tempóban leúszni az 1200 métert. Hamar kialakultak az erőviszonyok, ki-ki megtalálta párját. Én is. Volt egy csóka kb. olyan erőben volt mint én, együtt mentünk végig. Mindketten úgy csináltuk, hogy gyorsban nyomtuk, amíg nem ment nagyon fel a pulzus, akkor aztán pár tempó mell és így tovább. Nem is volt gáz, mondhatni kellemes meglepetés volt, hogy fájós vállakkal, edzés nélkül, vsizonylag jó helyen jöttem ki a vízből. 25 perc alatt úsztam le a távot, ezt a legjobb úszó 18 perc alatt teljesítette. 7 perc az abszolút elsőtől nem is olyan rossz. Vidáman futottam a depóba, hiszen ott várt a montim, és tudtam, hogy kurvajók leszünk. Szilárd előttem 4 perccel jött ki a vízből, jó úszó, ez papírforma volt.

Felvettem a bringát és usgyi utánuk. 2.5 kilométernél már 10 embert megfogtam és folytattam tovább az előzéseket. Szilárdot és Ronit 3.5 kilinél értem utól. Nem mondom, hogy jól esett a tempó, de 32 kilin nincs tartalékolás. Sífutó dísszel államon mentem mint egy állat az erdőben. Nem kíméltem sem magam, sem a technikát. Vmax 61 km/h volt. A 16 kilis kört 45 perc alatt tettem meg. Amikor a fordítóhoz értem hátrányom az éllevashoz képest egy perccel csökkent, abszolút 7.- lehettem akkor. Aztán még egy full poweres kört lenyomtam szinte hajszálra 45 perc alatt. Utólag tudtam meg, hogy senki sem ment gyorsabban a bringás körön. No az első célt teljesítettem a montisok hírnevén nem eshetett csorba. Nem is esett, volt is híre a dolognak az eredményhírdetésen.

Aztán depó és futás. Hát nem voltam fitt egészen, de a futás eleje nagyon jól ment, hiszen kategóriámat vezettem magasan( azt hittem, hogy magasan) és abszolútban is előkelő helyen voltam. Úgyhogy futás. Egy hatalmas lépcsősorral kezdtünk. max pulzus, kidöglés.stb. A pálya egyébként 6 kili volt, ami nekem 6 kili meglepi volt a javából. Pici aszfalt volt benne, egyébként erős terepfutásnak nevezném. Ne egy erdei futást képzeljetek el, inkább egy spartan race-hez volt közelebb. Patakátkelés, vasúti sinek, éppen levágott vadul burjánzó rét a maga bokatörő gödreivel.
Egy dolgot még hadd szúrjak be ide edzőm méltatására. Nem futottam idén egy métert sede egy igen tempós erdei lejtőn konstatáltam, hogy core izmaim olyan erősek akár egy bivalynak, komolyan azt éretet keltette, hogy derakam olyan erős mint egy fatörzs, olyan szilárdan tart és ez kegyetlen jól jött a futásnál. Köszi Áron a sok Pallof presst és a sok rotation side plank-et!

Szóval olyan 2 kiliig mentem mint a rakéta, felszabadultan abban a tudatban hogy van vagy 10-15 perc előnyöm, az isten sem foghat meg, de menni kell. Jó, bevallom, nem mentem bajnokhoz méltóan a futópályán, többször belesétáltam, főleg azon a bizonyos réti szakaszon. A 2 kilis itatónál tök egyedül mentem, se előttem se mögöttem semmi mozgás. Ugyanennél az itatónál, de már 4 kilinél semmi mozgás. Magamhoz vettem egy vizet és ahogy megittam valaki hátbavágott, de nem a szó szoros értelmében, hanem ahogyan ezt sportnyelven mondják. Egy helyi erő X2S sportoló, saccoltam vagy 40 évesnek, elment mellettem de kegyetlen erősen, mosolyogtunk egyet, hajrát kívántunk egymásnak aztán ki-ki a saját tempójában nyomás a cél felé. Pillanatokon belül szem elől vesztettem. Aztán jött a pálya legszarabb szekciója, rézsűkön kellet szaladni, a patakparton, vagy mi volt ez, de a bokám nem szerette. Fáradt voltam már és motiválatlan. Vártam a végét nagyon.

A finisben utólért még egy 18 éves gyerek, jól lehajrázott és végre beértem.
Azt mondta csak azért szenvedett, hogy kapjon plusz 15 pontot a továbbtanuláshoz, nem semmi motiváció:)

Beértem a 7 . helyen.
Örültem a győzelemnek, örültem az abszolút 7. hosszútávos helyezésemnek és örültem, hoyg Szilárd előtt szűk fél órával megjöttem. Ez megtiszetlő volt rám nézve. Itt jegyzem meg, hogy előnyöm a montizásból származik, hiszen ott mentem nagyot, a futásban a 6 kili alatt Cyco adott 6 percet, úszásban is vagy négyet.

De ez egy ilyen összetett és érdekes sport.

Na szóval öröm és boldogság. A tavalyi ezüstérmes ellenfelem nagyon sokat kapott a montin, esélye sem volt megfogni. Családommal már az újabb bajnoki címet ünnepeltük.

Aztán jött a hidegzuhany, kiderült, hogy a srác aki az erdőben 2 kilivel a cél előtt megelőzött, korombeli!!! Szóval most be kell érjem egy ezüsttel.

Nem esett jól. Aztán beszélgettünk, megismertem és megismertem a részeredményeket is.

Előttem fél perccel jött ki az úszásból, montin kapott tőlem 5 percet, aztán fergeteges futással csak a futásban hozott vissza 8 percet, ezzel elém kerülve, elvitte orrom elől a bajnoki címet.

Megérdemelten. 20 x-os IronMan, heti 25 órát edz, kisportolt testalkatú, igazi elvetemült sportember.

Szóval nekem ezt adta a sors mára. Ambivalens érzelmeim voltak, örültem a montis időm sikerének, nem örültem, hogy hagytam kiénekelni a sajtot a számból, de ez nagy tanulság volt. Van egy csomó HA a dologban. De kit érdekel ez már rajtam kívül:)

A hosszú távon 38 versenyző állt satrthoz.

Szilárd (2.56.13 ) 5. lett ketegóriájában, abszolútban 21.

BZS (2.36.12) Kategória 2. abszolút 7.

A lányoknál 5 bátor amazon vágott neki a hosszú távnak.

Itt abszolút sorrendben Roni (3.10.14) első, Jucus (3.43.05) 3. lett.

Kategóriájukban mindketten bajnoki aranyat szereztek!

A rövid távon 25 fiú indúlt el.

Bebe itt vitézkedett és kategória 4. lett , abszolútban a 7.

A rövid táv abszolút győztese Bebe kateóriájának győztese is volt egyben.

4-4 percet adott Bebének úszásban és bringán, 8 percet a futásban.

Tehát a nap mérlege két kategória Bajnoki Arany, egy ezüst. Valamint egy ötödik és egy negyedik helyezés.

Női abszolútban arany és bronz.

Azt gondolom, a ViniBike letette itt is a névjegyét, csapatértékelésben mi voltunk(lettünk volna, ha van ilyen) a legjobbak, meg egyébként is:)

Hajrá ViniBike!

Soha rosszabb napot.


2017.03.25. 20:43


Tarcal Köfejtő 2017 vol5

2017.03.25. 20:42

Újra elkezdtük a szezont és újra Horvátországi edzőtábor után érkeztünk Tarcalra, ahol idén XCM jellegű élvezetes pályát hoztak össze a szervezők.

Mindenki kíváncsian érkezett, valyon milyen lesz a forma, hogy fog esni a magas pulzus.

Jómagam pozitív voltam, hiszen jót álmodtam  a bringászásról. Jól ment a lábam álmomban.

 

A verseny időjárása optimális volt számomra. Száraz, kemény pálya, napsütés 14 fok. Bár ilyen lenne az egész szezon!

Zolival, Botival, Izával fél óra bemelegítésre mentünk, semmi negatív jel az izmokból, semmi gáz a keringésnél.

Ma a hosszú távra neveztem ( egy normál középtáv egyébként), 4 kör a 14 kilis pályán, amelyben körönként kb. 400 m szint volt.

A pálya gyakorlatilag 3 részből állt, emelkedő a frissítőig, lejtő ami elég gyors és figyelős volt, majd egy elég uncsi sík rész Tarcal és Bodrogkeresztúr között a hegy északi lábainál.

Örülök, hogy a hosszúra neveztem, mert így értékes visszajelzéseket kaptam a szervezetemről. Nem volt jele görcsnek, erősen tudtam terhelni a pedált alacsony fordulaton is és simán kezelte fejem a magas pulzust. 3 kört 165-170 között abszolváltam A negyedik kör elején volt némi gyengeség, talán kevés folyadékot vittem be, erre figyelnem kell a jövőben. De aztán elmúlt és hajtottam tovább.

Körönként egy gél ment be, és verseny előtt egy Gutár egy géllel, valamint egy Carbonex.

Tudjátok anno mikor a tri versenyekre készültem, a futóedzéseken belső kommunikáció gyanánt az egyes futó tempóknak különböző neveket adtam, Pl. az 5 perc körüli tempó volt a normál. Aztán a 4.40 tájéka volt a gazella, 4.30 az erőlködő vagy menekülő gazella és a 4 perc  alatti volt a gepárd. Minden edzésen volt mindegyikből.

Ezt csak azért írom le, hogy  a mai értékelésemben szereplő Sagan tempót és annak létjogosultságát értsétek. Szóval van a Kontador féle tempóm amit nagyon szeretek, nyeregből kiállva sokáig, akár 20 percig is tudok a savküszöb környékén tekerni hegymenetben.

Aztán egy egynapos versenyen tavaly amikor sokáig mutatták Sagant megérintett az a leszegett fejjel való erő tekerés amit bemutatott. Nyeregben ülve, viszonylag alacsony fordulaton( 90), erőtejles, sugárzóan hatékony körhajtás.

Na ez a Sagan tempóm. Tudom, hogy kissé szerénytelen, de nem menősködésből használom, hanem komoly motiváló ereje van rám. Ma ez jött be. A Kontadoros kiállós ma nem ment valamiért.

Állóképességem jó volt. CSapatunk remekül szerepelt, remélem tovább erősödik a formánk és irány Kolozsvár!

 

üdv


XCM OB 2016 Mátra Maraton

2016.08.29. 14:59

Sok beszédnek, sok az alja...

Aki ezt a mondást az írásra is igaznak tartja, az most hagyja abba az olvasást mert most igazán sokat fogok írni a tegnapi és az azt megelőző dolgokról, egyrészt mert nagyon de nagyon sok történés volt, másrészt újra át akarom majd élni később is ezt az érzést, ahhoz pedig meg kell örökíteni a történetet, hiszen van egy olyan mondás is, hogy szó elszáll, az írás megmarad:) Na de hogy jön ez ide kérem:)

 

Szóval

2016-ban a formám óriási amplitúdón mozgott. A legerősebbtől a leggyengébbig, a kicsattanó egészség érzésétől, a fosástól legyengültig, volt itt minden.

Kiss Áronnak és a tudatosságomnak köszönhetően megoldottuk azt, hogy erre a versenyre jól nézzek ki.

A verseny előtt már pénteken elutaztunk aklimatizálódni, kikapcsolódni. Marika, Eszter és én. Hála a szállás jó ágyainak mindkét éjszaka jó ágybetéten, sötétben és csendben aludhattunk.

Ez már önmagában is sokat jelent.

A felkészülésnél az volt a tézis, hogy Salzkammergut/ Duna maraton idajében kicsit túllőttünk a célon és le voltam gyengülve, tehát rehabilitációs két-három hét szükségeltetik. Ezért változtatott Áron az edzésprogramomon, bekerült egy csoki verseny a felsőtárkányi tereptriatlon képében, a konditeremben keddenként más szériában csináltam a guggolásokat, bejött oda is egy új elem a csípőhajlító gyakorlat. Ezen kívül a napi bringás edzésekből kimaradtak az SB-k, helyettük visszajött a GA1 és az MO.

 

A Mátra OB előtti héten szombaton elmentünk pályát bejárni Zolival és Kiss Mónikával, valamint Buzsó barátnőjével Vikivel. Ez nagyon kellett. Hiszen a verseny stratégiáját itt kezdtem el magamban érlelni. Nem jött magától értetődően azonnal a terv. Csámcsogtam rajta napokat. Aztán megszületett a vázlat, már csak cizellálni kellett. Azt meg az éjszakák szépen berajzolták a filmbe. Nem hiába mondják, hogy aludj rá egyet. A nap közben fejedbe mászó gondolati alapegységek, a fogalmak éjszaka szépen gondolatokká állnak össze. Ha nincs fogalmad valamiről, akkor arról nem tudsz gondolkozni!

Márpedig, ha nem ismered a pályát, nem tudod, mikor mi következik, esélyed sincs stratégiát felállítani.

Tehát a pályabejárás kötelező annak, aki győzni akar! A M2 győztes Meggyes Gabi Mátraházán ott volt, amikor mi Zolival.

Bogár Gabi, Szalay Peti, ott voltak amikor mi Zolival! Az mellékes, hogy sajnos volt aki elesett, ledefektelt, de a dolog lényegén nem változtat.

Szóval stratégia.

Tudtam, hogy a Mátra Maraton lesz az idei év megkoronázása, ami a mezőnyt illeti. Itt lesz a salgótarjáni kőszikla Takács Gábor, aki 90 kilós létére úgy megy a meredek emelkedőkön, hogy eddig szinte követni sem tudtam. Itt lesz az egyre jobb  formába lendülő Heiszer Zsolt, itt lesz Simonyi Ákos a tapasztalt és nagy intellligenciájú remek sportember, aki a Bükkben már majdnem utólért bennünket ( egy vállsérülésből lábadozik) és itt lesz a sokszoros Magyar Bajnok, a  verhetetlen Egei Tamás, aki több évtizednyi, tájfutásban edzett keringéssel rendelkezik. Nem utolsó sorban itt lesz a Trek hazai guruja Tordai Csaba is, aki anno Lence Armstronggal egy mezőnyben versenyzett, egyébként több száz versenyen vett már részt életében. Most csak azokat soroltam fel, akik reálisan a Bajnoki mezért jöttek el. A többieket nem becsülöm le, de most itt a győzelemről volt szó. Egyébként az idei Mátrán végigmenni is kihívás volt.

Itt csak az győzhet,  aki fizikaileg erős, a technikája a legjobb és éppen a mentális csúcson van.

Na, ezt a hármat ha összerakod a munka és a család mellett akkor Bajnok lehetsz, egyébként max. néző egy nagy versenyen. Nem akartam néző lenni!

Akartam azt a mezt. Ezért azt gondoltam ki, hogy az elején a sípályán mindent el fogok követni, hogy ne szakadjak le az ellenfeleimről, legyen az bárki, aki ott reális eséllyel megelőz. Aztán  a lejtőt megküldöm ezerrel, de nem kockáztatva, hiszen ahogy magamban motyogni szogtam, ne rohanj, nem kell akarnod gyorsan menni, hiszen anélkül is gyors vagy. A második emelkedőn, ami kb egy óra mászás lesz, csak egyformán kell mennem velük és tartani a lejtőn megszerzett előnyömet. Ha lesz. Csak akkor lehet, ha nem leszek puha a sípályán. Bevallom kicsit paráztam attól a negyed órától.

Nem viszek magammal defektszerelő cuccot, CO-t , belsőt, zsebszerszámot. Ez fél kiló minusz. Ettől is erősebb leszek 0.6 %-kal. Nem tűnik soknak. 40 kcal. Az sok? Hát ha az hiányzik az eléhezéshez akkor akár sok is lehet.

Nem viszek kulacsot a sípályára. Két 7 dl-es kulacs 1.6 kg. Az már 2 kg előny. Az már 2.5 % előny.

Az már mérhető!

Azt írja Lence a könyvében, hogy a kemény dopping kb 1-3 %-ot emel a teljesítményen. Na én most ezen a versenyen a kulaccsal és a szerszámokkal doppingolok. Meglátjuk bejön -e. A kérdés így utólag persze teoretikus, de akkor nem tudtam, megéri -e, minden esetre hittem benne és betartottam. Mi van, ha defektem van? Tolom, úgyis csak a Bajnoki mez számít. Ma a 2. hely nem ér számomra semmit. Mi lesz víz nélkül? Semmi, hiszen fiam felad majd nekem fent  2 kulacsot, azzal majd a lefelében annyival jobban megyek, hiszen ott a gravitáció, a haverom. A taktika szerint a lejtő alján elöl kell majd lennem és a második hosszú mászásnál dől el, hogy ki a legény a gáton. A végét nem nagyon tudtam prognosztizálni, mert az trükkös emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított, ott majd a pillanatnyi erőszint lesz a döntő. Minden esetre viszek magammal több szénhidrátot és több Taurint is, kell majd az izmoknak.

A második faktor a technika. Már két hete sejtettem, hogy a hajtást totál le kell cserélnem. Meg is rendeltem a Bike24.de-ről kedvenc és bevált helyemről a lánctányérokat, láncokat és a sort. Idejében meg is jött. Szerdán a versenyt megelőző héten raktam össze. Új váltóbowden új dolgok, minden smakkolt. DE valami mégsem...

Valami megfoghatatlan nyúlós érzésem volt a leváltásoknál. Átnéztem újra és újra , de nem láttam semmit. Ennek jónak kell lennie. Csütörtökön azért elindultam a szerelőhöz Kassai Jánoshoz, hogy nézzen rá, de Kemecsénél rácsörögtem, hogy minden OK nem megyek. Jó, mondta, csak nehogy majd a versenyen legyen gebasz.

 Alkohol.

Talán a leglényegesebb tényezők egyike. A legújabb ellenfelemet Takács Gábort idén csak egyszer tudtam legyőzni, a Krosszkovácsi Maratonon. Az előtt a verseny előtt - tanult és igen komoly tudással bíró - fiamtól azt a tanácsot kaptam, hogy egyáltalán ne igyak aloholt, mert az majd észrevehetően segíteni fog a teljesítmény növelésében. Akkor segített. Azután csak megittam azt az egy két pohár meggyes sört, néha még egy picike unicumot is.

Most azt gondoltam, csináljunk precedenst a dologból. Ha  beválik, akkor nincs kétségem afelől, hogy az alkohol a legkisebb mennyiségben is károsan befolyásolja a sportteljesítményt.

Azt gondolom, hogy igazolódott a tézis! Később ha lesz kedvem még leírom, hogy miként gyengíti a sportolót. Még ehhez hozzá tartozik az is, hogy Bélteczki Zolival való tokaji edzésünk végeztével beszéltünk a témáról és Zoli nagy tiszteletemet vívta ki azzal, hogy azt, mondta, az alkohol káros folyamatokat indít be a lenyelése után. Komolyan elgondolkodtatott. Nem ez volt az egyetlen mondása ami tudatosságra és maximalizmusra utalt, hanem az is, hogy a versenyre való rákészülés hetében ő mindíg kemény lábazást csinál kedden, hogy vasárnap bika legyen. Ez- nem tudom, hogy tudja-e- nem más mint a szuperkompenzáció, amiről a szakirodalom olyan sokat ír és amelyet jómagam Áron utasításai alapján mindíg végzek. Azt hiszem van eredménye is.

Szombat. Mátrafüred. Megjöttek a többiek, Bélteczki Zoli, Orsi, Tóth Attila, Attila, JutkaKanyári Boti, Zsombi. Laci, Csilla,  Izsák Csaba, Csabi aki 7 évesen körültekerte a Balatont , lassan összejön a kis csapatunk, akiket ezután a verseny után még jobban imádok, hiszen olyat adtak, amilyet még soha. No de ne szaladjunk előre.

Közös edzésen jártuk be a Mini távot, hiszen Attila anyuja Jutka, valamint párom Marika, ott fognak majd vitézkedni vasárnap. Nagyon jó volt így együtt tekerni, többen meg is jegyeztük, hogy jó ez a túrázás. Mondjuk a csajoknak nem túrázós volt a pulzusuk.

Délután megkaptuk a vadi új csapatmezeket. Gyönyörködtünk benne, aztán szurkoltunk Izsák Csabinak aki meg is szerezte a megtisztelő 3. helyet!.

Este Tóth-ékkal néztük a csillagokat, bosszankodtunk a világ ferdeségein, megittunk egy-egy valamit és aztán alvás. 11 körül Zsolti fiam és barátnője Réka is megérkeztek.

Ja, az még hozzá tartozik, hogy a váltóm elkezdett szarakodni. Na ez gáz. Vittem ide-oda. Megnézte több jobbnál jobb szakértő. Bibivel kisütöttük, hogy talán kihagytam a sor alól a hézagolót. Ez látszott a leg kézenfekvőbb hibának, hiszen így megmagyarázható az, hogy sorcsere után miért kellett a határolót állítani. És most olyat mesélek, amit nem fogtok elhinni. Sokakat megkérdeztem az utunkba kerülők közül, hogy van e nekik ilyen érdekes alakú hézagolójuk, de hiába.

Egyszer csak a tóparton, már nem is foglalkoztam nagyon a dologgal, ott ült egy fiatal házaspár egy karonülő 3 hetes csecsemővel. Nagyon cuki volt a gyerek. Én oda mentem hozzá és nagyon poénosan megcirógattam a buksiját és azt kérdeztem tőle. Nincs véletlenül egy sor alá való hézagolód picuri. Erre az apukája: nekem van, triatlonos vagyok, gyere utánam. És már viharzott is a sárga suziki swift kombi hátuljához, ahonnan előkerült egy varázsdoboz és egy vadi új hézagoló:) Na, vannak még csodák, vagy nincsenek:)

Nyomás be a kempingbe Szalay Petihez sorleszedőért. Sor le, hézagoló a helyére, sor fel, vátó hangolás és pipec minden.

Nyugodt stresszmentes alvás, 8 óra hosszú.

Reggelire és ideges készülődésre virradt a vasárnap.

Rossz hírek. Jutka beteg lett, hasi panaszai vannak Lacinak beállt a térde, Boti beteg, akkora a mandulája mint egy tojás.

Fasza akkor Zsombi, Marika, Atti, Zoli, Endre és én maradtunk a 16 beharangozottból:(

Előző nap felállítottuk a csapat sátrat, így ma már csak bandázás, gélek kioasztása, ruhapróba és irány bemelegíteni.

Attival és Zolival keltünk útra. De hamar újra döbbenten állapítottam meg, hogy a váltóm még mindíg ugyan azt a problémát mutatja. Közbe vált, ki be dobálja a soron a láncot.

De már nics esély, mindjárt start. Beszólítás. Nem ismernek meg az új mezben:) A bocis mezt visszavonultatom most, hogy megjött a várva várt GESU által tervezett és varrott pro.

Kellően spanosan indultam a versenynek. Az aszfalton már megkezdődött a veretés. A sípálya aljánál már EB VO2. Nem baj, stratégiám van. Csak be kell tartani! Nem szakadhatok le! Nyomás ezerrel, kiállni nem tudok, mert félek a váltótól. Egyszer megpróbáltam, akkora reccsenés kísérte, hogy csak na. Majdnem fel is borultam. Nagy mentéssel csak vagy 5 helyet estem vissza. Éppen elég volt, hogy Egei és Takács elmenjenek melettem. De csak 5-10 métert. Újra tempóba álltam és keményen felfelé. Halálos iram volt. Fent már messziről kiszúrtam fiamat. Jó helyre állt, bár valaki beszólt neki, hogy ez nem frisssítő zóna. Nem foglalkozott vele, hála istennek. Feladta a kulacsokat és én pedig GO.

Fent átbuktunk a Kékes kőnél és irány le a kedvenc és várva várt lejtőre. Nagyon jó volt, hogy ismnertem az első kanyarokat. KB 20 mp mulva ott is voltam a többiek nyakán. Sajnos az első 200 méteres etapra bekaptunk egy lányt. Nem lehetett előzni, az ideg majd meg ölt. Persze ellenfeleim nem erőltették az előzést, tisztában voltak vele, hogy ha én megyek előre, akkor mi lesz. De nemsokára jött a dózerút. Az lett.

Mátrafüredre leérve már jó sok előnyöm volt. Kb 6 embert előztem meg. Időközben szörcsögésre lettem figyelmes. Azt hittem, a tej spriccel az arcomba, be is tojtam, hogy akkor most van vége. Még az is átfutott a fejemen, hogy legalább vége a szenvedésnek, az első helyről állok majd ki defekt miatt. De nem a tej volt , hanem a rugóstag olaja. Kipukkadt a fox és szétfolyatta az összes olaját. Ki tudja mi lelte? Jó gyorsan mentem.

Utólértem egy Tatonka mezes fiút, akinek később még jelentős szerepe lesz az életemben.

Onnantól együtt mentünk. Ja és még egy, nem sokkal a lejtő vége előtt a bal kezemen az UV védő kerszáram alá bement egy darázs és jól belém is csípett kínjában.

Füred után jött egy nagyon élvezetes egynyomos lejtő, ott a aTatonkás fiú illedelmesen előre engedett:)

Aztán jött a nagy emelkedő. Jól jött a partner, hiszen még kérdezte is, hogy te vezetsz ugye a master3 -ban? Én, mondtam neki. Akkor gyerünk mondta:)! 

Ha bajnok akarsz lenni Zsolti - mondtam én is magamnak-akkor azt csak most teheted meg, verseny után már csak kifogásokat gyárthatsz. Úgyhogy nyomás!

Nyomtuk.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a nyergem megmozdul. Éppen 50-nel repesztettünk lefelé egy aszfaltos szakaszon. lenézek, hát a nyeregcső- bilincs kilazult. Szerszámom nincs. Ha innen kell végig mennem nyereg nélkül az tuti savasodás és bukta. Tatonkás barátom lehetett csak az, aki megmenti az életemet. Van pocket szerszámod, kérdem. Lassítottunk vagy negyvenre, elővette, ideadta, de nem állhattunk meg. Kinyitottam a négyes imbuszt, jobb kézzel megkerestem a lyukat, meghúztam és nyujtottam neki vissza, de mondta, hogy majd egy felfelében visszaadom. OK. Go tovább. Jött is egy felfelé, de szerencsére elment kicsit a fiú, nem tudtam visszaadni neki a szerszámot.

Ugyanis megint kilazult a csavar. Meg kell állnom rendesen megcsinálni!

 És akkor  jött és támadott az ellenség. Éredkes volt, hogy nem Gábor jött, hanem Ege. Támadott minden erős emelkedőn. Én támadtam minden lankás emelkedőn. Aztán konstatáltam, hogy nem lassú a lejtőn sem. Na mondom, most ez az a harc, amire vártam, a harc, amit vagy elveszítek és bánni fogom, vagy szenvedek érte és megnyerem.

Fej fej mellett haladtunk. A lejtők után lemeradt kicsit, aztán  megint ott lihegett a nyakamban.

Ekkor már készen voltam, görcsölt a lábam, ízzott a fejem, el voltam szomjazva és el voltam gyötörve. A váltóm folyamatosan kattogott a hajtásom néha néha megugrott, szenvedtem. Ege meg mögöttem szenvedett, azt azért éreztem. Nem voltak már a támadásai olyan vehemensek, de tartotta magát.

Ekkor jött egy hely, Zoli biztosan emlékszik rá, a bejáráson ott mondtam neki, hogy jó, hogy erősek vagyunk, hiszen ide közönséges montisnak esélye sincs feltekerni. Na ott, azt hiszem nyitottam egy kis rést. De hátra nem néztem, mert az demoralizált volna. Inkább a távolodó, közeledő neszeket, zihálást, lánccsörgést figyeltem, érzékeltem. Jött az uccsó 10 kili, ahol volt még vagy 200 körüli szint 2x100 as etapban, bitang meredeken, gyökereken, köveken. Kitekertem mindet! Egyszer csak óriási üvöltés hátulról. Minha egy mesebeli szörny fejét vágták volna le. Tudtam, hogy ez az üvöltés nekem szól, a fájdalom és a szenvedés nyögése volt ez. Nekem azt üzente, ellenfelem bajban van. Most vagy soha.  Inne csak arra ügyeltem, hogy a görcs csak annyira húzza a lábamat, hogy még működjenek az izmaim, helyenként inkább futottam, hogy más izmok is dolgozhassanak, de nem érdekelt. Azt mondtam, görcsölsz vazze, akkor görcsölve másszuk meg az utolsó kilométereket, nem érdekel, kell nekem az a nemzeti színű trikó. Nem fogom a rengeteg munkát eldobni, szirszar görcsök miatt, holmi nyeregcső kilazulás miatt és váltó problémák miatt. Ezekkel együtt is be kell érnem. Amikor az utolsó 2 kiliben jártam már csend volt mögöttem. Kiértem a napos főútra, tudtam, innem már csak 400 méter emelkedő aztán vége a szenvedésnek, vége a szezonnak, ihatok, ehetek,pihenhetek.  Itt már csak a fejem vitt. Tényleg készen voltam testileg.

Beértem a "stadionba". Most jött a flesh. Szó szerint oda hallatszott a csapat szurkolása. Minden hangot külön felismertem, ahogy torkuk szakadtából üvöltötték, hogy hajrá Zsolti! Senkinek nem volt ilyen hangos szurkoló tábora még Parti Andrisnak sem!

Kicsit sírva is fakadtam, de csak 1-2 másodpercre. Fari jutott eszembe, aki egy kondenzgyík befutó után járt ugyanígy és Baglyos Dani nyakában bújt el kicsit. 

Befutottam, életem legkeményebb és legértékesebb győzelmével. Ott lóg a két nemzeti színű trikó és a TRI bajnoki érem. Ez már örökre az enyém:)

Na ezért érdemes.

 

 

 

 

 


 

Életem első ilyen versenye.

 

Először is, köszönet a lelkes és barátságos rendezőknek. Köszönet Pelbárt Zolinak az odaadó munkájáért.

 

Volt meglepetés bőven. Úgy voltam, mint a bácsi az első műrepülésénél, gondoltam, gondoltam, na ezt nem gondoltam volna.

Célom az volt, hogy szervezetemnek -amely az utóbbi időben OTS tüneteket mutatott- kis változatosságot nyújtsak a kerékpáros edzések, versenyek monotonitását megtörve.

Ugyanakkor bíztam benne, hogy  erőm alulértékelésének tényét elhesegethetem egy jó mentális felkészüléssel és versenyzéssel.

Azt gondolom sikerült. Kategóriámban erős mezőnyben OB aranyat szereztem, kerékpáros időm az abszolút 4. lett.

Lássuk a történéseket nagyjából kronológiai sorrendben.

Megjelent a hír a triatlon csoportban. Eldöntöttem, kell ez nekem, kell egy kis változatosság, kell a kikapcsolódás. A döntés még a Bükk maraton előtt volt, tehát már akkor azon járt az agyam, amikor ott versenyeztünk. Figyeltem a tavat a környéket stb.

A Bükk TOP után teljes erővel erre koncentráltam. Elemeztem a pályarajzot, főleg a bringásat, hiszen ez volt az erős számom.

Két úszó edzést is beiktattam a hétfői pihenőnapjaimba, hogy izomzatom és idegrendszerem vegye elő a régi beidegződéseket.

Az úszó táv 500 méter volt, vadvizben, ezért az uszodában ennek megfelelően edzettem. 2x500 akat úsztam, gyakran elöl levegővel és sokat behúnyt szemmel, hogy a vadvizi nulla látást szimuláljam.

A bringa edzéseken nem változtattam, annyit viszont mindenképpen beiktattam, hogy Szilárddal elmentünk Tokajba, hogy két bringás fel-le után egyszer felfuthassak a hegyre, ugyanis még soha nem tettem ilyet. Volt ennek is tanuljága, a mezitlábas bringás és edzőcipő viselését illetőleg. Többek között ezek tesztelése is cél volt. Nagy gondot nem okozott egyik sem. Annyit jegyeztem meg, hogy kell a hintőpor a cipőkbe a kidörzsölődés ellen és a könnyebb , gyorsabb depózás érdekében.

A versenyre előző nap utaztam el, hogy a bringás pályát teljes egészében láthassam. Azt hamar konstatáltam, hogy az eleje elég durván emelkedik, (11-13%)  itt nem is nyomtam erősen, de azt is, hogy a lejtők nekem valók. Meglepő rövid meredekek, avarral, nyomvályúkkal, éles -ám jól ívelhető- kanyarokkal, helyenként sodrós nagy tempós murvával. Tudtam, éreztem, hogy ha az elejét kibírom, a tetőtől nem lesz baj. A futópálya eleje megegyezett a bringáséval, a nagy meredek húzás vagy 2 kilométeren keresztül. Ami kimaradt, az a futó lefelé volt. Gondoltam az lesz a fekete ló.

Szerencsémre a tóparton találtam szállást olcsón Aranka néninél. Este sötétedés előtt ellátogattam a sportpálya meletti kocsmába, egy unicum és egy barna sör mellett hallgattam a helyi kispályás focisták olimpiai gondolatait, kritikáit és poénjait. A sör elfogyott, mehettem vissza a szállásra és 10 órakor már aludhattam is. Nagyon jót aludtam, minimum 5 ször megvolt a másfél órás ciklus.

Pihenten ébredtem és egy jó nap elé néztem, laza, tónusban lévő izomzattal. Hála a csütörtök esti Maszázsnak amit György Rollinál kaptam.

Nyerni akartam.

Itt volt egykori nagy ellenfelem Klem Zsolt a dunántúlról a kategória triatlonos királya, na mondom, most megmutatom, milyen egy montis mifelénk. Az úszástól tartottam, tudtam, hogy ott kapok majd pár percet. Abban bíztam, hogy az első lejtőn már szedek össze mebereket és talán a futás depóba már az elejével érek be.

Verseny előtt jött a hír, a víz 17 fokos!! Basszus, anno eladtam  a neoprén ruhámat, úgyhogy ez gáz lesz. Rajtam kívül még igen sokan bíztak a melegebb vízben ezért akadt sorstársam bőven. A "profik" hoztak neoprént tehát ők nem fognak fázni. A bemelegítés ennek tükrében hibernációs sokk volt. Komolyan féltem amikor bementem a vízbe, nehogy valami szívproblémám legyen. Nem vicc ivóvíz hőmérsékletű vízben eltölteni 10-15 percet.

Start a vízből.

Na itt jött az első meglepetés. Már elfelejtettem, hogy mi van egy vizi startnál... Tülekedés, lökdösődés, pofonok, visszahúzások, víz nyelés, stb. Az első bólyáig máris szétfagyva, besavasodva és zihálva értem el, pedig nem volt 25 métertől messzebb. Na mondom mi lesz itt. Szenvedtem tovább, aztán ki a partra, fa megkerülés és vissza a vízbe. mindezt háromszor, közben négy bólyát kerülve a jéghideg vízben. Így utólag azt mondom, jó volt , hogy ki kellett jönni, mert kicsit megtörte a jeges rémületet a két segítő karja, akik kihúzgáltak bennünket a partra. Jó volt meleg tenyerüket érezni a csuklómon:) Jó volt Béci párjának bíztatása a partról.

A víz hőmérsékletét illusztrálandó csak annyit, hogy Ivancsó Béci többszörös Ironman nem dugta be a fejt a vízbe, inkább mellben úszta végig a távot. Jobban is tette, ahogy e sorokat írom érzek némi megfázásos tüneteket.

Vége a rettenetnek, a horrornak. Megfaygva, elgémberedve és kihűlve  futás a depóba. Utólag tudom, hogy 14.nek jöttem ki a vízből.

Depó, sapi, szemcsi, füldugó le, rajtszám, bukó , cipő fel, kesztyű a szájba és gyí. Kiszaladsz a  depóból , ott ülhetsz csak fel. Ott nagynehezen felhúztam a vizes kezemre a kesztyűt, de vagy fél percet vesztettem vele, mert nem töröltem meg a kezemet!! 1. hiba. Emlékezz!

Ne tudjátok meg, milyen kihűlt izmokkal szédülten montira ülni. Mintha most ültem volna rá először, olyan furcsa érzés volt.  Ami még érdekes, hogy az úszás sokkja után az emelkedőn sem ment a pulzus EB főlé, pedig lazán kellett volna az SB erre a rövid időre. Majd ma este sörözés közben Bécivel átbesszéljük ennek az élettani részét a Gedeonban.

Szóval megkezdődött a bringa, ami ugye az én számom, tehát itt nincs nyafogás, itt kérem tekerés van. Az első meredek emelkedőn 3 embert meg is fogtam, mert nekik még meredekebb volt a terep mint nekem és az OIZnak.

Aztán rakkolás saját tempómban, erősen 300 Watt fölött. Egyszer csak egy népes , kb 6 főből álló csapatot vettem észre, akik előttem két perccel jöttek ki a vízből. Ennek nagyon megörültem, őket csak majd a hegy mögötti  lejtő alján terveztem beérni. Eszek szerint jó a tempóm, erősen jövök.

A támadást a legmeredekebb szakaszra hagytam, tudtam, hogy lesz egy kb 16 %-os húsz méter az egyik kanyar után, ahol fent már majdnem sík lesz a vidék. A meredek ajára érva a köves szekción többek között Klem is leszállt és tolta, na ekkor 1000 watt a pedálra, ülve, és száj becsuk, orron lélegezve szenvedés nélküli arccal elmentem mellettük, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb  dolga. Fönt a síkon még továbbvittem az erős tempót, úgyhogy én már megkezdtem egy kis trükkös lejtőt, mire ők felérve már a port sem látták amit felvertem a kőbányánál. Lassa elértem a frissítőhöz, ahol Atti feladta a kulacsot és mondta a legelső és köztem lévő különbséget, tájékoztatás céljából az előre megbeszéltek szerint. Itt kb 7 perc hátrányban voltam a Elit fiatalokkal szemben. Elöl a sokszoros bajnok Mester Bálint hajtott.

Nos az első emelkedőt leküzdöttük becsülettel, ilyen meredekségű már nem lesz, én tudtam, a többiek talán nem, ez lélektanilag nekem volt nyerő. Tudtam, hogy jön az én pályám. Nyomás lefelé hatvannal, figyelős, néhol nyomvályús, íveket rajzolós , bunnyzós részekkel, de tömény élvezettel.

A lejtő után 2-3 %-os támadós emelkedők következtek, amelyeket nagytányéron kiállva terveztem  megnyomni, de nem volt pulzus, nem volt ami az izmokat oxigénnel ellássa, úgyhogy maradtam a fenekemen és inkább nagy erővel nyomtam a pedált kisebb fordulaton.

Aztán megint erős lejtő, bükkös murvával, sodrós kanyarokkal kisebb vízátfolyásokkal, de szépen adható volt. Egy -két fiút itt is megfogtam. Aztán hárman elég szorosan értünk le a tópartra. KB 30 " előnyöm keletkezhetett az utolsó meredek partfalon való lezúdulás után, ahol immár a 3. helyen álltam.  A tóparton egy gél és korty a kulacsból.

A depóban nagyon sok bringa volt ami jó jel:).

Bringa letámaszt, cipőcsere, bukó le, rajtszám hátra, sapi csere, egy korty víz és GO.

A futás könnyebben ment, mint azt emlékeimből előhalászva a triatlon versenyek tapasztalatai alapján gondoltam.

A futópálya ugyanaz volt az első 4 kiliben. 1800 méter erdei egynyomos majdnem sík, aztán a meredek emelkedő. Na itt majdnem 170 ig tudtam emelni a pőulzusomat, de inkább 165 volt az átlagos. Az órám tartományait 165-175-ig állítottam be jelzésre. Futásban nem vagyok nagy szám, tehát tudtam, hogy fel fognak érni. Minden pályabíró melletti elhaladáskor kértem őket, hogy füttyel vagy kiáltással jelezzék, hogy mikor halad el a mögöttem lévő előttük.

Lassan fogyott a fél perc, kisvártatva még a tető előtt visszaelőztek ketten. Aztán még jött két futó, egyik sem az én kategóriám, úgyhogy nem versenyeztem velük, mert nem tudtam, hogy mi lesz a futás második felében. Csak az járt a fejemben, hogy a Klem féle csapatot, akiket otthagytam, nem engedhetem el, sőt azt is meg akarom előzni, hogy a végén dőljön el a kérdés, nem tudtam, hogyan leszek a végén erőileg.

A frissítőn adtak valami orvosságszagú izonak nevetett löttyöt, soha életemben nem ittam ilyen szart.

Megkezdődött a futás lejtő, ami 3 km-en keresztül tartott és kicsit meredekebb volt mint a fel. Nekem ez újdonság volt. Elvileg segít a gravitáció, de a combizmokat egészen érdekesen terheli, a lábszár külső izmai, inai nagyon igénybe vannak véve. Pulzus rendben, erőm van, csak oda kell figyelni a lábam elé.

A frissítő utáni túrista csoport jelzése szerint másfél perc előnyöm volt a mögülem érkezővel szemben. Elég kell, hogy legyen. Egyrészt előzni igen nehéz az egynyomos meredek erdei ösvényen, másrészt 90 másodperc az 90 másodperc kérem.

A vége felé az egyik hajtűben mégis "rámesett" a fiú. 30 éves lehetett, kopasz, erős, atléta testalkatú. Na mondom itt az ellenfél akire titkon vártál. Ugyanis a mai napot mentális erőpróbának szántam, nincs megalkuvás, nincs takarékláng. Győzelem van, vagy halál. A tópart már karnyújtasra volt, mindössze egy technikás kanyargós kis szerpentin lefelé, egy vályú szerű mélyedés, azután egy kaptató, kb 20 méter. Azután egy meredek partfal, óvatosan csúszós és onnan sík. Itt már voltak nézők is szép számmal. Pl. Bari Béla Tiszaújvárosi legenda a szénné varrott testével. Meg is jegyezte már az első körben, hogy szép bringás kört mentem. Most is ott állt.

A verem alján a srác (Csuja Gábor) támadott és elém lépett. De nam hagytam annyiban, a kaptatón visszatámadtam, volt kratft, Béla is erőt adott. Úgy értünk le a tó partjára, hogy  közvetlenül   a nyomomban lépdelt, éreztem a lihegését a vállamon. Megkerültük a tavat balról, itt már menekülő gazella tempóban( 4 perc/km) haladtam, készülve a finisre.

A  depó bejárata előtti letörésen ami kb 3 méteres szintkülönbég volt Gábor megeresztette a lábait. Nagyon gyors volt a lejtőkön, ezt láttuk a korábbi másfél perc villámgyors ledolgozásával. Itt  nyitott is egy 2 méteres rést.

Nem adtam fel, amint a síkra értem én is kiengedtem a maximumot, mellé értem, itt mintegy 40 méter volt a célig, nyomtuk maxon, egy örökkévalóságnak tűnt, mintha super slow motion-ben néznénk a meccset-  de éreztem, hogy bennem még van. Ebben a pillanatban, mintha megérezte volna erőmet azt hörögte: a tiéd. Feladta, én értem be a célba óriási érzésekkel és két másodperc előnnyel. Óriási finish volt, életemben kétszer éltem át ilyet, most és  a Krosszkovácsi befutóján.

10. lettem abszolútban, a dinnyézés közben csak nézegettek, az egymást jól ismerő tereptriatlanos fiatalok, hogy ki lehetek. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, hozták az első 13 befutó listáját!!!

1:50.22 az össz időm.

Elemezgettük, páran megdícsérték a montis időmet és azt ahogy a pályán mozogtam, mondtam, hogy Nyíregyházán nagyon sok ilyen montis terem:), jövőre megtanítom őket úszni és akkor majd nekik nem is marad dinnye:)

Aztán jött Judit 2.00 körül Judit, aki most indult a futó körére. ( JUdit végül bronzérmes lett, gtarula)

Szurkoltam Szilárdnak, aki 2:05.30-ra ért be. (aki ezzel ezüst OB érmet szezett)

Majd Béci 2:07.16. ( Béci kategóri aVI. helyének örülhetett)

 

Részletes eredmények a temposport.hu oldalán.

 

Eredményhírdetés után Eger, várjátékok. Bécivel és családjával végignéztük a vár ostromát,  korhű ruhákba öltözött színészek és hagyományörzők előadásában, aki lehettek vagy 200-an. Hallgattuk a fülsiketítő ágyúdörgést közvetlen közelről és átélhettük a kordonok mögül, hogy anno a XVI. században vitéz elődeink, hogyan adták életüket hitükért, családjaikért és a jövő nemzedékéért. Kardokkal, bárdokkal ütötték a betörő törököt, mi pedig szurkoltunk- bár tudtuk ezt a meccset mi nyerjük:). Vacsiztunk egy finomat a vár oldalában aztán irány haza.

Szuper startcsomagot adtak a 4000 forintos nevezésért,  barátságos rendezőgárda fogadott bennünket.

Gyönyörű Bajnoki érmet kaptam, a gyűjteményem legcsinosabb darabja  lesz.

A verseny  sok pozitív töltést adott, jobbára  kemény szenvedések árán. De mint azt a ókori kínai bölcsek mondják: semmit nem adnak ingyen.

 Mindamellett hazafelé az autóban madarat lehetett volna fogatni velem, olyan felszabadultan éreztem magam.

Ebben az évben ez a második bajnoki cím, amit nagy örömmel hozok haza. Egy lehetőség még van az XCM-ben a Mátrában.

Csak el kell hinnem és akarnom kell!

tri_ob.jpg


BÜKK TOP

2016.08.08. 11:05

 

Kategória 3. hely

A verseny rajtjában, amikor láttam a mezőnyt, tudtam, hogy a mai dobogó értékes lesz. Meg kell mondjam őszintén, hogy nem tettem volna túl sok pénzt arra, hogy ott lszek, de reménykedtem. Az elmúlt két hétben sok szintet mentem, hogy bepótoljam, amit év közben elfelejtettem:). Nem mentem elég szintet idén. Hegyibringás szint nélkül? Noormális?

A felkészülés mondhatni zavartalan volt, a gyengeség amit a Dunán éreztem távolodni látszott. Az edzéseken mentem szépen.

Pénteken mentünk le a helyszínre, hogy elintézhessünk egy -két nevezést. Sátraztunk. Sajnos a szomszéd csapat rettentően berúgott és hajnalig nyomták a Tankcsapdát, valamint a zenéhez méltóan üvöltötték, hogy eleget ittam és be vegyok rúgva,- mintha ezt egyébként nem hallottuk volna. Aztán valaki rájuk szólt, amitől kicsit lejjebb adták. Nem sokat aludtam.

Reggel készülődés, haverok üdvözlése és közös bemelegítés a fiúkkal. Nem sikerült igazán hosszúra. Nem lesz ma pulzus adatom, lemerült a szenzor. Basszus.

Rajtbeállás. Azért jó a licensz -többek között-, mert a licenszdíjadért és persze az eredményeidért cserébe nem kell sorban állni és nem kell tülekedni. Beszólítanak! Előkelő és kényelmes! Váltsatok licenszet! Ezzel VIP starthelyet.

Start. Erősen kezdtünk a felvezető autó után. Elöl mentem ahogy szoktam és figyeltem, mikor jönnek az ellenfelek. Minden erőset ismerek, nemcsak a kategóriámból, hanem abszolútban is, ezért tudom, hogy nagyjából hogy is állok tempóban. Jött Endre, kondenzcsíkot húzva kívánt jó versenyzést és elviharzott. Aztán jött Simonyi Ákos híres M3 versenyző aki egy vállműtét után van lábadozóban. Kis súlyfeleslege ellnére szépen faképnél hagyott. Na mondom ez szép. Jött Takács Gábor aki nemrég Salzkammergutban 15 óra alatt végignyomta az extrém távot!! Jött Heiszer Zsolt is, idén egyre jobb formában,  sajnos ő is elment az első emelkedőn.

Jött Tibike is, el is panaszoltam neki, hogy fejben KO, vagyok és éppen most maradtam le a dobogóról. Szóval 13 km mászás, 500 szinttel. Nem élvezem az ilyet, de nyomom a saját wattokon és kész. Tudom, hogy a másik oldalon jön az én pályám, a lejtő. És jött is, alig vártam. A nagy lejtő aljára szépen visszajöttem vagy 20 helyet az abszolútban. Az első kör  vége felé egy kis emelkedőn megfogtam Ákost (dobogót érő előzés volt) aztán  egy bitang gyors köves lejtőn mentem el Heiszer  Zsolt mellett hatalmas sebességgel, ezzel megvolt az ezüst. Pillanatnyilag...

Leértünk a síkra és nyomás a startzónába, ott ment el  a mezőny a második körre. A frissítőnél nem volt ott a frissítő ember!! Basszus meg kell állni, mert elszomjazom, akkor görcsök jönnek. Ittam pár pohárral aztán nyomás tovább. A kanyar mögött ott volt a frissítő ember (lány, Tagács GAbi párja) OK. Van víz, nyomás! Buktam vagy 30"-et de nem ezen fog múlni, gondoltam. Ekorra egyébként lelkileg túlestem a mélyponton, hála a lejtőknek és az Oiznak amely hihetetlen biztonsággal vitt le rajtuk. Zsolt előttem frissített, illetve kapta a kulacsát, Tibike még mögöttem kicsivel. Irány a DH pályán felfelé. Ismertem a helyet, meredek mint a bűn, utálom. De neki is van másik oldala:). A tetőn még párat előztem, hogy ne tartsanak fel a lejtőn. Mentünk mint a gép. Tibikének köszönhetően- aki visszaadta a reményt, hiszen húzott az emelkedőkön- szépen faragtam a hátrányomból és fel feltűnt Zsolt a rikizöld Scapeljével és a vadiúj 1x12 hajtásával. 10-52 kicsit sor?:). A hullámvasutak alkalmával egyre közelebb jöttem hozzá, míg végül beértem. De nem akárhogyan. Egyszerre értünk egy jobbos kanyarba- amit én el is csesztem kicsit- ahol kit értünk utól, na kit? Az élen álló Gábort. Meg is toltam kicsit, hadd menjen, megérdemli. ( Ő azt hitte a másik Zsolt volt az). NA mondom megvagytok, innen majd megyünk együtt és a végén sprintben eldöntjük a kérdést. Sajnos a Zsoltra való felzárkózás sokat kivett belőlem, így nem maradt elég puskapor a végére. Az uccsó dombon szépen elléptek előlem vagy 1 perccel.

A végső egynyomos lejtőn a Strava szerint csak Szalay Peti, Buruczki Szilárd és  Dina Marci volt gyorsabb nálam:).

Na ez a lejtő mindíg hatalmas élvezetet ad. Veszélytelen sima felület, élvezetes kanyarokkal és nagy sebességgel. Igazi montis érzés! Ezért megyek és csak ezért. Az emelkedőket rühellem:)

De hiába voltam itt gyors, ellenfeleim elmentek és bár egy percen belül érkeztünk a célba, nekem ma a 3. hely jutott. Büszkén álltam fel melléjük.

 

Direkt nem írtam, hogy CSAK, mert nem csak. Igazán szépen feltámadtam fejben, szülinapom volt, szülinapi dobogó, erős emberek mellett, mi kell még.

A szomszéd asszony (kisgalya SikterZsuzsa), akiknél előző este bandáztunk fürdés után odajött hozzám, hogy gyere légyszi és masszírozd meg Laci derekát, mert készen van. Mentem, mondom meggyúrom neki.

Hát ahogy odaérek, a teljes csapat ott áll vigyorogva, szülinapi tortával, gyertyával, jégbehűtött pezsgővel, vendégsportolókkal. Feliratokkal stb.

Meglepődtem és nagyon nagyon jól esett! 51.

Éreztem, hogy ennek a kis montis csapatnak van jövője.

Remélem még sok ilyen szép élménnyel gazdagszunk.

 11 fővel vonultunk ki, hat érmet hoztunk el!

Judit mini távon M3 -ban első lett úgy, hogy az M3 férfiban is 2.lett volna ezzel az idővel!!! Marika 10 percet kapott tőle ajándékba, de ezzel ő is 4. lehetett volna a férfiak között. Gratula! Örökifjú csajok. Biztosan jól karban vannak tartva:)

Boti U17-ben a képek tanulsága szerint végig elöl tekert, lószolt, aktív volt, aztán a végén a sprintben leesett a lánca és visszaesett a 2 helyre a kategóriájában.  Pech, de tanulság is.

Zoli rövid táv férfi felnőttben 1, azaz egy másodperccel maradt le a győzelemről ugyanis nem ismerte az ellenfelet aki előtte pár méterrel futott be és nem sprintelte le őt.

Atti 6. lett egy igen erős mezőnyben, mindösssze 5 perccel Zoli után befutva.

Endre a közép távon, igen szép idővel 3. lett.

Laci és Orsi becsülettel végigmentek, Orsinak még esése is volt , ennek ellenére amikor azt kérdeztem tőle, hogy: lenne kedved a dobogóra állni? Azt válaszolta, akarok!

 

Azt éreztem, hogy ez a nap mindenkinek bejött!

Szóval folyt. köv.:)

A Mátrán mutatjuk be a csapatot immár az új mezben, amelynek terve igen sokaknak tetszik, nekünk mindenképpen. Támogatónk a High5 direkt kiemelte, hogy egyszerű és vagány lesz, valamint triatlonos kollégától is kaptunk elismerő szavakat. A dizájn alapja az egyszeűség és a funkció.

 

Hajrá!


Szóval monti vásárlás.

Először is a montizás nagyon veszélyes és költséges sport, idén már ketten haltak meg montiversenyen!

Költséges, mert a por és a sár miatt úgy fogynak az alkatrészek, hogy szinte észre sem veszed, máris új lánc, sor, stb. kell.

Na, az elrettentő mondatok után azért írok pár pozitív gondolatot is.

Azért teszik a kerékpársport mert igazságos. Kicsi  a szerencsefaktor. A befektetett munka  95 %-ban eredmény formájában megjelenik.

Azért élvezem a montit, mert minden gyötrelmes emelkedő kitekerése közben ott a lejtőn való suhanás élményének üdítő képe.

A  monti vásárlás -mint életünk legtőbb döntése- érzelmi alapon fog megvalósulni nálad is. Tudom, hogy fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezel és ez azt jelenti többek között, hogy vannak gondolataid az érzelmeidről és azt is, hogy ügyesen bánsz gondolataid érzelmi irányításával. ( ezt most olvastam  egy könyvben, nogyon jó)

Engedd meg, hogy leírjam röviden a saját montis történetemet és ebből sok hasznos következtetést le tudsz majd vonni, ezzel is közelebb kerülve  döntésedhez.

2010-ben vettem egy outit. Orbea Aqua. Azért Orbea, mert  Erikánál tudtam EP-kártyával fizetni, akkor ez volt a szempont. Az outizgatás, a síkon dög unalom. Ezért 11-12 ben triatlon. Szenvedés végig, csak a befutó volt a jó benne. Over. 12 őszén volt egy monti XCO versenyecske Nyíregyházán szülőlakótelepemen a Jósa városban, ezért elővettem a 2000 óta porosodó ámbár anno nagyon szeretett montimat. Az egy Magellán Scutum volt STX RC felszereltséggel.

A versenyt kategóriámban megnyertem és ami ennél is több, élveztem a terepen a bringázást, hiszen fiatalabb koromban sokat motoroztam terepen, ezért volt technikai tudásom még az idegrendszerem mélyén, ami előjött.

Azon a versenyen kipróbáltam egy karbon gépet... NA általában itt jön az, hogy ilyen kell nekem is. Anno Szlovéniában Évike Classicja kipróbálása után többé ki sem nyitottam a Struccot, nekem is Classic kellett, K4 lett.

Nem a karbon fogott meg, hanem a korszerű olajos tárcsaFÉK. Eldöntöttem, hogy montizni fogok, nekem is ilyen fékhatás kell.

A komplett bringa vásárlását túl sablonosnak véltem, ezért építeni akartam. Legyen egyedi! Elsőnek a fékszettet vettem meg, ami egy Formula RX volt, a kipróbált bringa után. Ott feküdt a nappali asztalán, ezzel indult az építkezés. Magasságom és egyéb tényezők miatt (pl a crosszmotor eleje is hatalmas nagy) természetesen 29"-os kerekekben gondolkodtam. Nem volt alternatíva a többi. Ez racionálisan döntöttem el. Akkoriban nálunk senki nem versenyzett 29 collal ezért nem volt kitől tanácsot kérni, de nem is baj, szeretem az úttörő munkát. Keresgéltem és lassacskán összeállt a gép. Egy 12.7 kilós monstrum lett belőle, de nagyon szerettem. 13-at ezzel nyomtam végig. KB 6000 kilit. Ekkor mentem először maratonokra és végeztem a 20. hely körül.

1174808_573904339333686_1113628786_n_1.jpg

Aztán szépen lassan rájöttem, hogy mi is számít a montin... Tapasztalatból, saját káromon.

Év végén karbon vázú, jó teleszkóppal rendelkező, természetesen Formula fékű bringákat kezdtem el nézegetni.

A keret 4-500 e ft volt.

Nézegettem mindenféle német kínai csodát, amerikai fostalicskát stb stb. Közben azért vesztemre ránéztem az Orbea legújabb modelljeire is. Ekkor egycsapásra beleszerettem, de fülig az Almába kék fehér változatban.

af3c75af347c6386f55dc04354d291776296e865.jpg

Ezután- bár tovább keresgéltem, -hiszen ennek az ára 1.280.000 volt- nem tudtam kiverni a fejemből. 

Addig rafináltam amíg megszereztem! Mennyire helyesen döntöttem Életem legkedvesebb tárgya lett, minden ráüléskor mosoly futott át arcomon, minden tekerés élvezet volt. 10 kiló alatt volt  a súlya, repült az emelkedőkön.

Kerekein annyit módosítottam, hogy UST külső került rájuk, a legkönnyebb és leggyorsabb. Ugyanakkor elkezdtem edzővel készülni a téle folyamán, terveim voltak. Azt akartam, hogy versenyképessé váljak.

14-ben megnyertem vele a TOP maraton középtáv M2 összetettjét, bár versenyeket még csak ritkán nyertem, de sok dodogó összejött.

Az Alma könnyű volt és merev. Kiváló volt az R1 fékszett rajta. A fox működése sem hagyott semmi kivetnivalót maga után. Mentem vele mint a tank. Lejtőkön senki nem mehetett el mellettem. Ebből most sem engedek:).

Aztán a támvilla nyeregvázcső találkozásánál apró hajszálrepedések jelezték, hogy talán az XL váz nem úgy működik mint a prototipus után gyártott s,m, vázak, ezért 15-ben meguntam a garanciális cseréket és harmadszorra különbözet megfizetése után váltottam Oizra.

De ehhez a 15-ős spec maraton előtti napon ki kellett próbálnom egy karbon fullit. Az első 10 perc és az első lejtő után tudtam, fullym lesz, as soon as possibile.

A következő gar. cserénél jött OIZ, immár matt piros-fekete kombóban. A vázon kívül semmit sem cseréltem, az össz felszereltség jött az Almáról.

windows_fenykepnezegeto_tapetaja.jpg

15 2. felét és az idei szezont ezzel nyomom.

A kerekek XT-k, a legjobb!! Starpabíró, viszonylag könnyű, igénytelen és ami a lényeg nincs rajta küllőlyuk, total UST-re termett. Kónuszos az agy, ami talán macerásabb mint az ipari csapágyazás, de évente egyszer kell csak szétszedni és akkor no problem. Kolozsváron a 2. defekt után nem volt cuccom javítani, de feladni nem akartam, felnin mentem 18 km-t a célig. Az XT felniknek kutya baja!!

A váltás, hajtás XT. egyedül a hátsó váltó XTR. Hajtásban nehogy XT fölé menj, mert az XTR könnyebb ugyan, de kopik mint a picsa. A váltókarok XT-k, tökéletesek. Talán még alacsonyabb kategória is elég lehet. SLX is. Hajtásban kell az XT. Pont jó súlyú és a kopása is kibírható. Lánc XT. XTR fele annyit megy el szétnyúlik mint a nyál.

Azt be kell kalkulálni, hogy két lánccal kell használni paralell. Tudod:) Azért, hogy az egy lánc ne nyúljon el hamar és ne nyalja el a lánctámyérokat, sort hamar. Ezzel a trükkel ki lehet tolni az imént említett alkatrészek kopását és idő előtti cseréjét.

Szentírás: esős edzés és poros, saras edzés, verseny után minden esetben fémtisztára kell mosni a láncot fogaskerekeket, majd száradás után jóféle plajjaj megkenni.

Nekem fontos volt, hogy ne kínai legyen a váz. Nem mintha nem lennének jók, csak a spanyol virtus bejön:)

Nem akarom, hogy én legyek a 386. kjubos buzi, legyek én egyedül Oizos buzi.

 

Na ennyi!

 

 

 

 


Szerző: BZS1000

1 komment

Drótszamár Erdőbénye.

2016.06.27. 09:20

Ez egy ilyen fekete év. Tragédia-tragédia hátán. Nem igazán erről akartam írni, amikor azt mondtam előzetesen, hogy sok gondolatom támadt a verseny kapcsán.

Sajnos Szabi többet nem versenyez már velünk. Legutóbb a Bakonyban aludtunk egy szálláson és ott csodálhattam meg elhivatottságát, azt a lekesedést és akaratot amelyet tanúsított a versenyzés és a sport iránt. Akkor technikai gondokkal megúszta, most sajnos nem volt szerencséje és végzeteset bukott.

 

Ezek után nehéz olyasmiről írni, hogy csapat kohézió, hőség, első hosszú távom.

A versenyre egyedül utaztam, tervem az volt, hogy  a verseny után egy kis hegyi faluban alszunk csapattársaimmal és lazulunk, beszélgetünk kicsit. Nem jött össze, az okokat nehéz lenne felsorolni.

Az emberi sokszínűség az egyetlen, amely ebben közrejátszik.

A versenyen hosszú távra neveztem, mondván ki kell ezt is próbálni, valamint a Salzi 8 órás menet előtt meg szerettem volna nézni mekkora tempót lehet ilyen sok órán keresztül vinni bünti nélkül.

Nagy volt a hőség, de készültem rá. Jeges palack a nyakamba a start előtt, két kulacs, sótabletták és megálltam a minden itatónál.

A meleg igazából nem nagyon zavart, figyeltem, hogyan működik a szervezetem a csökkentett üzemmódban, hiszen nem forgattam tovább 160 nál a szívemet. Középtávon 170-ig el szoktam menni.

Unalmas volt.. A lejtőkön nagyon figyelősen kellett haladni, hiszen köves és nyomvályús volt a terep a javából. De erre a rendezők fel is hívták a figyelmünket. A meleg annyit tett, hogy fáradt lettem a végére illetve a verseny után lassabban regenerálódtam. De a görcsök nem jöttek, ami jó hír. 2.30 környékén a jobb combom olyan érzéseket adott amelyek arra ösztönöztek, hogy vegyek vissza a wattokból és ezzel el sikerült kerülni, hogy befogjon a görcs. Tibike sajnos defekt miatt lemaradt ezért egyetlen benchmarkom eltűnt mögülem.

Befutó, dög meleg, kis létszám, csapat nagy része hazautazott, versenyhangulat nuku.

Nem jön az ihlet, majd később folytatom talán.

 


A Hetedik

2016.06.12. 10:22

Crosskovácsi 2016 Maraton

 

Mindig jó leírni az élményeket verseny után, hol azért, hogy megmaradjon mementóul a jövő számára, hol pedig azért, hogy újra átéljük őket, majdnem ugyanúgy mintha most történne velünk a csoda.

Amint e- sorokat írom a verseny minden eleme, képkockája- már ami megmaradt fejemben- megelevenedik, szerintem a vérembe is ugyanazok a hormonok jutnak mint tegnap a küzdelem hevében és így könnyedén visszaadhatom, mi történt  azon a szép nyári napon Nagykovácsiban, a gyönyörű pázsiton a versenyközpontban és a falu környékén az erdőben.

MIndenek előtt azt a vágyamat osztom meg amely arról szól, milyen jó lenne, ha az embernek lenne egy- a memóriájától pontosabb- előhívható, képpel és adatokkal gazdagított adatrögzítője, amit verseny után elővenne és videóval, narrációval és mindenféle adattal színesítve levetíthetné, mi történt a pályán , persze saját szemszögéből. Annál inkább érdekes lenne, mivel mindíg lenne egy másik szemszög is, a másik fél szemszöge.

Szerintem pár év mulva simán megvalósítják majd a szervezők, talán éppen én. Ezzel a dologgal egycsapásra közvetíthető lenne a verseny, sokkal több nézőhöz jutna el a dolog, nőne a hírneve , a megbecsülése a sportnak.

Addig is marad a  Guttenberg óta jól bevált Betű:)

A győzelmem értékének megértéséhez kellenek előzmények.

A Magyar MTB Kupa eddigi 3 állomásán kétszer második lettem, egyszer pedig győztem. De a lényeg nem ez, hanem az, hogy a Vértesen és Szilváson is ugyanaz az ember vert meg. A BAkonyban hiába győztem, ő sajnos nem volt ott. Ezért volt bennem egy hiányérzet. Hiába vezettem az MK-t fölényesen, nem volt meg az a bizonyos győztes érzés és nem is lehetett, mert Takács Gábort még nem sikerült legyőznöm egyszer sem.

A vértesen is és Szilváson is kb 4 perccel előttem ért be a célba. MIndkét alkalommal combgörcsökkel szenvedtem és nem tudtam harcolni, nem tudtam a végjátékban kihozni magamból azt, ami tulajdonképpen az erősségem- mégpedig az, hogy  fejben a verseny vége felé közeledve egyre erősebb vagyok, minél közelebb van a cél annál inkább felszabadulok és a közelgő finish erővel tölt el.

A Bakonyban nem görcsöltem, az tény, de most utólag eszembe jut, hogy lehet azért nem, mert nem volt ott Gábor, hogy az iramot növelje, sosem tudjuk meg mi lett volna...

MInden esetre  Szilvás után azt mondtam, vegyük elő BZS tudatos énjét és járjunk a végére a görcsöknek, ami viszonylag úkeletű nálam, talán először tavaly Szilvásváradon jött elő először.

Elmentem a világ legjobb gyúrójához Rolihoz és elbeszélgettünk gyúrás közben a göcsök lehetséges okairól.

Vízhiány, Ca, Mg, Na, K ionok hiányáról. Arra jutottunk, hogy vérvétel, adatelemzés és ha kell az ionok pótlása szükséges. A vérvizsgálat minden értéket középen talált, ami nekem azt mondta, hogy minden rendben, Rolinak viszont azt, hogy sportolónak a Ca, Mg sokkal magasabb kell, hogy legyen.

Elindult a tudatos feltöltési folyamat. Naponta 2 Calcium Sandoz C+1000, egy ampulla MgB6 folyadékkal.

Olsatam sokat az izom mikrokémiájáról, mi is történik az aktin és miozin szálak környékén izomösszehúzódáskor és érdekes dolgokat találtam. Röviden, a hatékony izommunkához Energia, ATP formájában, Ca és Mg kell. JA és elegendő vér, ami ezeket oda szállítja.

Ezzel egyidőben fiam javallatára nullára redukáltam az alkohol bevitelt, hogy a vízelvonó hatását kivegyem a képletből. A kávét nem sikerült kivenni, az maradt a napi 2-3 adag.

Fontos adalék, hogy a Bakonyban egy dolgot másképpen csináltam( és mint tudjuk ott nem voltak görcseim) mégpedig a régebben használt Taurin italt megittam verseny előtt ( Nutrend Gutar) Ez a fehérje pedig kell az izmok ellazulásához is. Viszont arra egy edzésen jöttem rá, hogy csökkenti drasztikusan a vércukorszintet tehát géllel együtt kell betolni.

Az ezt követő edzések során minden elemre 100%-os figyelmet szenteltem. Úgy nézett ki, hogy működik a dolog. A nagy terhelésű edzéseken sem jelentkezett görcs. A verseny előkészítő hetet Áron újra meglehetősen terheltre tervezte, ami jót is tett. Nem jön be nekem a pihenőből verseny hétvége idén.

Változik a test, változik az izomzat és a működés is átalakul. Idén a szisztéma tehelésből verseny lesz a továbbiakban.

Szombati versenyhétvége, kicsit változó edzésprogram, hétfőn pihi, kedden guggolós nap K1-ekkel megspékelve, szerdán erős résztávok az erdőben csütörtök 3 óra GA1. Péntek pihi.

Azért pénteken kimentem BP-en egy órácskára tekerni és iszonyat jónak éreztem a lábaimat!.

Jó ómen.

Apropó omen. A verseny előtti hét egyik éjszakáján ki kellett mennem 11 felé az udvarra mert egy bringát kint felejtettem. Felnéztem az égre, mert nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen gyönyörű tiszta, jó láthatósággal örvendeztetett meg minket a teremtő. Amint a déli égboltra tekintettem, rögtön szemembe tűnt egy érdekes nagy fényerejű égitest. Találgattam mi lehet. Csillag nem lehetett, mert az nem rendelkezik ekkora magnitúdóval( fényesség meghatározására szolgáló fogalom, mértékegység szerű). A Marsra tippeltem vöröses színéből. Mint utólag a stellariumból kiderűlt az volt. Mellette pedig nem messze ott volt  a Szaturnusz is. Azt nem észleltem, csak utólag tudtam meg. Amint tudomásomra jutott, akartam írni a ViniBike montisoknak, hogy együtt áll a  Szaturnusz a Marssal és ez jót jelent, tehát aki a hétvégén versenyez, készüljön fel sikerekre. Persze semmi tudományos alapja nem volt a gondolatomnak, mindössze lelkesítőnek szántam fiatal sporttársaimnak:)

Szóval együtt állnak a nevezett bolygók. Crosszkovácsi tavaly engem úgy engedett haza, hogy ez egy jó hely, nekem való lejtőkkel és mindenkit megpróbáló, de nem esős kelős emelkedőkkel. Jó élményekkel jöttem haza onnan. Most is úgy gondoltam rá mint jó versenyre.

Ezentúl pedig úgy fogok rá gondolni, mint montis pályafutásom legnagyobb fej-fej melletti csatájának helyszínére. Első olyan győzelmemre, ahol a mennyet és poklot megjárva kétségek és örömök között hánykolódva, de férfiasan küzdev testben és lélekben egyaránt.

A verseny maga.

Szombat Bp-en ébredés, kicsi rohanás, időben a helyszínen. 22 fok 9 órakor, 50% felhőtakaró, harmatos fű, ismerős arcok, ismerős helyszín. RAjtszám átvétel. (semmit sem kapsz a nevezési díjért csak a rejszámot??!!) Még pólót sem, ez kissé érdekes, de nem érdekelt. A nevezési listán nincs Gábor. Francba! Nem tudok visszavágni, pedig azt montam páromnak a helyszínre érkezés előtt, hogy ha nem tudok visszavágni ennyi tudatos készülés után akkor egy puhapöcs vagyok, nem versenyző.

A nevezési sátor előtt valaki megkopogtatja a vállamat. Ő az. Szemében azt látom, kiskomám itt vagyok, tudod idén kétszer már elvertelek:)

Az enyémban pedig azt láthatta, hogy na végre, most megmutathatom, mire képes a Tirpák Force görcsök nélkül:)

Irány bemelegíteni. Nyugodtan szépen 15 perc laza, utána 2x3 perc EB környéke aztán 15 perc laza újra. De bemelegítés előtt még elszaladtam és megnéztem, hogy be leszek-e szólítva. Be, tehát nem kell sorban állnom, mehetek melegíteni nyugodtan. El is mentem a pálya első 5 km-es szakaszára szétnézni és mondhatom, hogy ez volt a későbbi győzelmem egyik és talán legfontosabb záloga. Rájöttem, hogy a rajtnál totál elöl kell lennem, mert nagyon csúszósak az első kanyarok, ott lesznek esések a tülekedésben. Aztán láttam, hogy a gyors lefelék nem annyira gázosak, de a kiálló kövek vizesek és csúszósak azokat meg kell tiszetli majd a magas pulzs és a hév ellenére.

Starbeállás beszólítás a harmadik sorba. Előrecsorgás az első és második sor közé jobbra. Start. előttem K. Mónika erős lány, de sajnos a saras helyeken kicsit óvatos, ki kell gyorsan kerülni. Nem vesztettem sokat. A műút mellé kiérve már az első 10 ben robogok. 15 perc csak fel, ez kb 3,5 km-t jelentett, aztán le a versenyközpontba. A felfelében Gábor elment kissé, de még a lejtmenet előtt visszavettem a vezetést. Mindvégig láttuk egymást.

Sajnos pontosan nem tudom felidézni, hogy mikor ment ő elöl és mikor én, de e lényeg az, hogy az emelkedőkön ő volt erősebb és magabiztosabb ezért ott támadott és legtöbbször elém is került, a lejtőkön viszont mindíg visszavettem a vezetést és előnyt kovácsoltam magamnak. Így ment ez egész nap. Egyszer elöl, vizsgálva magam vajon hogy bírom, vajon mikor jön megint egy emelkedő, valyon mennyi lehet az előnyöm, vajon fel tud -e Gábor érni rám. Lesz e erőm átvenni a támadását? Amikor pedig ő ment elöl akkor, basszus mi lesz most, most bukom el a partit? Tudok-e majd olyan gyorsan menni lefelé, hogy újra elé kerüljek?

Az önvizsgálatok alkalmával 3 tényezőt vizsgálok általában. Milyenek az izmaim? Görcs, kötöttség, savszint. Milyen a keringésem? Pulzusszám, verejtékezés, átlagpulzus, megnyugvás a lejtőkön stb. Aztán, milyen a fejem? Milyenek a gondolataim, mely elemek vannak túlsúlyban a pizitív, vagy a negatív gondolatok. Ugyanis mindkettő teljesen normális, hiszen a fejpróbálja óvni a testet a kimerültségtől, illetve próbál az agy magának spórolni a testtől, hamis üzeneteket kiadva neki. Nem igazán tudom eldönteni, hogy elöl lenni jobb, vagy hátul. HA elöl vagy támadni akarnak, tehát menekülni kell előre. HA hátul vagy... Hülyeség, mindenképpen jobb elöl lenni:) Persze az sem baj, ha van némi előnyöd.

A frissítőknél ittam. Az elsőnél megálltam, sótabletta gél ás 3 dl víz, kulacstöltés. Gábor átrobogott rajtam mint a gyorsvonat. - 20 másodperc, de lejtő következik.

Ennek szelleméban telt el nagyjából  a verseny 2/3-a .

Az 1:48 as önvizsgálatnál kb 33 km-nél én voltam elöl és azt állapítottam meg, hogy lábaim rendben, keringésem optimális, fejben ott vagyok. Bár a pályát nem ismertem eléggé ahhoz, hogy tervezzek pontosan, alahogyan azt a filmet láttam, hogy a végjátékban az utolsó lejtő alján, a bal jobb fordítóban, anak is a jobb kanyarjában, hívjuk sikánnak, belül kell támadnom, ott jó a talaj, oda szerintem nem sokan teszik fel a bringát, mert kissé füves, avaros, pedig jobb mint a kicsit kifelé lejtő amúgy is árnyékos felszáradni nem tudó földút.

 

A következő frissítőnél meglepetés ért, párom feladta a kulacsot és ezze értékes másodperceket spórolt nekem. A végjátékot ismerve ez lehetett a győzelem másik fontos eleme, köszönöm neki innen is.

Konstatáltam, hogy én vagyok elöl, a gyors egynyomos technikás lejtőknek köszönhetően éppen én vagyok a győztes pozicióban. Mondhattam magamnak, hogy az első két óra az enyém. Vajon lesznek-e görcsök? Nincsenek jelek, csak a jól ismert fáradtság van, de annak van létjigosultsága. Azt kezelni kell fejben.

Terheld a pedált a megfelelő erővel!!

Aztán jött egy csúnya tábla. 3 km 250 szint előtted! Ami azt jelenti, hogy 20 perc mászás barátok között is:). Nem az én etapom. Be is vonzottam ellenfelemet, aki tudván, hogy úgy rogyaszthat meg engem, ahogyan én szoktam őt a lejtőn, mégpedig hatalmas sebességkülönbséggel kell előzni és vinni kell egy darabig ezt a tempót, hadd érezze magát a lemaradt sporttárs hülyének, gyengének és bénának. Hadd gondolja a másikról, hogy hú bezzeg ő mennyire fitt.

Szóval ment a taktikai csata ezerrel, életemben így még soha nem éreztem magam. Egyszer hopp, másszor kopp ahogy a népi bölcsesség tartja.

Na abban a pillanatban ha önvizsgálatot tartottam volna akkor annak szerény eredménye lett volnal. Gábor kisvártatva eltűnt a szemem elöl.:(. Ilyenkor, ha egyedül maradok akkor a jelszó, nem baj, saját tempóban előre. Terheld a pedált, nem pihenünk. Pulzus legyen fennt EB fölött, áttétel eggyel hossszabb mint kellemes. mentünk előre. Közben egy-egy lemaradót felszedtem, kielőztem. Lassan múltak a percek, lassan értem a tetőre.

Egyszer csak látom, hogy ott a semmivel nem összekeverhető jele annak, hogy a tetőn vagyunk, illetve hamar ott leszünk. Fény árad körös körül az erdőbe, körbenézve látod, hyoga nincs fekete, föléd meredező hegyorom amely leárnyékolná az erdőt.

Szívemet, lelkemet felfrissítette ez a látvány és tudtam, az elkövetkező etap az utolsó esély arra, hogy valóra váltsam győzelmi terveimet, bár ellenfelem ki tudja mennyivel va előttem, hiszen nem látom.

Az utolsó 100 métert amiben volt még kis szint kiállva támadtam meg és fülemben ott csengett a belső hang, ha visszaülsz akkor éppen azzal a pár másodperccel fogsz kikapni. Mintha láttam volna előre. Ez volt a győzelmem harmadik legfontosabb pillére. Nem ültem vissza, itt volt a max napi pulzus.

A következő 5 percben a formula pihent:) Menni kell.

Továbbra sem látom Gábort ez aggasztott. Az utolsó 7 km első fele enyhe emelkedős kb 80 méter szinttel. Nyomtam ami a csövön kifért, lógott a nyálam mint a sífutóknak. Ziháltam és küzdöttem. Egyik pillanatban láttam esélyt, a másikban elfogadtam a második helyet. De végül győzött a győzni akarás, és végignyomtam a tetőig. Innen már csak lefelé. Most vagy soha.

7 perc lejtő, hetedik montiverseny az idén.

Nem látom a piros mezt, nem látom Gábort. De a filmkockák, melyek az utolsó kanyarkombinációt mutatják ott vanna fejemben.

Hadd guruljon a masina, lesz ami lesz, csak ne akarj gyorsan menni, hiszen egyébként is gyors vagy. Nem szabad elcseszni.

Az erdőben keveset látni előre, tehát esélyem sem volt megpillantani ellenfelemet.

Aztán a technikás részről kiérve az utolsó napfényes 400 méterre megláttam. Ott van! Előttem kb 100 méterrel.

VAn esély!!

Ezen az Ybl Miklósról elnevezett utca melleti szánkópályáról kell ódákat zengenem. Itt 60-nal száguldva minden tiszta lett. A kerekek minden egyes fordulatával közelebb és közelebb kerültem Gáborhoz. Immár párszáz méter volt csak a célig. Száraz, simán engedhető meredek domboldal, nincs mitől tartani, nem kell fékezni és akkor van esély a filmem újravetítésének. Ismertem a bal jobb bal kombót, hiszen a bemelegítésen is teljes sebességgel engedtem le a vasat. A balos előtt már támadó pozicióban voltam, de valamilyen érthetetlen nyugalom vette rőt rajtam és nem kapkodtam el a dolgot. A Gábor hátsókerekén fordulva picivel több mozgási energiával jobb ívet választottam, ő kissé balra tartott, hogy az út ívét kövesse és pedig a "filmemen" látott ívre engedtem a bringát és finoman, de határozotta jobbról betettem mellé. Talán enyhén még a testét is éreztem, minden esetre semmi agresszió, inkább leheletnyi erő. Innen én voltam elöl. Sikerült a manőver, sikerült jó sebességfokozatot találnom, nem kellett helyesbítenem a kanyarból kijövet. KIállva tudtam kigyorsítani a célra fordító bal hajlásban. Majd mikor kiforgott visszaülve forgattam 130 körül. Elsőnek értem be a célba Gábor utánam, tizedekkel. Same Time. 50 km és 2:38 után.

Sprint befutó maratonon??? Normális.

Összeölelkeztünk a befutó után lihegve, sárosan és ő sportszerűen odaszólt: megérdemelted.

 

Köszönöm Neki, hogy ezt az élményt megszerezte. Örülök, hogy tudatosan sikerült túlesni a görcsökön.

Örülök, hogy szerencsém volt a bolygókkal, örülök, hogy párom adott inni.

Phúúúú

 

 


TOP Szilvás

Kategória 2.hely, abszolút 39/350

 

Ami a legfontosabb azt előre bocsátom, hogy soha nem voltunk még jelen egy versenyen ennyien a klubból és köszönet a a hozzátartozóknak is. Volt valami TEAM feeling Szilvásváradon.

A ViniBike név egyre többször hallatszik a hangosbemondóból, egyre több ViniBike-os áll a dobogón. Tegnap is négyen álltunk fent, 3 ezüst és egy bronz volt a szumma. Mindenkinek gratula aki eljött, nevezett, elindult, végig ment, kiállt vagy esett. De ott volt velünk. Együtt!

Mini távon Jutka, Marika, Laci ( Ha Csilla elindul akkor ő is minimum bronzérmes lett volna)

A rövid távon Boti, Zoli, Atti, Zsombi, Iza, Benedek

Közép távin Endre és BZS

Tóth Attilának( idősebb) köszönet a fotózásért!

 

Saját szempontomból a verseny. Pihenő hétből mentem a versenyre, nagyon odafigyeltem a feltöltésre Ca,Mg, víz, remélve, hogy nem lesz görcsölés.

A bemelegítéskor nem voltam valami nagyon fényesen erős. A rajt után együtt mentem a kategória ellenfeleimmel, mondván majd támadok, megnézem milyen erősek. Az első 14 kili mászás. Az aszfalton úgy éreztem erősebb teljesítményre is képes vagyok ezért elléptem tőlük. Az egyik leszakadt, de egy maradt, sőt visszakínált. Az ördögoldalon el is ment, a sípályán már 2 perc volt az előnye. Sajnos nem voltam jó fejben, szerintem nem kell a pihenőhét, a Bakony jobban ment terhelt lábakkal is. Szóval kicsit dehidratálódtam, fejem megint elkezdett hűlyeségeket üzengetni, belassultam. Volt egy FAL. Jöttek megint a közelítő görcsök. A francba! Kisírtetiesen emlékeztetett a tavalyira, ott is meleg volt, ott is görcsöltem, de akkor sokkal durvábban. Mindez 2 óra után következett be. Először csak finoman jelezte az izom, hogy valaminek híján van, aztán mondom itt az idő a koffeines gélt letesztelni, ha beteszem és behúz akkor vízhiány. Az volt, alig hogy bevettem, be is rántotta. Vízhiánnyyal küszködve görcsöl az izom. Kell a két kulacsot cipelni, meg is kell inni!!!!

A frissítőnél megálltam, ittam, töltöttem, javult a helyzet az utolsó mászásoknál az aszfalton elég jót sikerült menni, átestem a  holtponton és majdnem a tetőig jó volt. Picit csipkedte:). Aztán átestünk a gerincen és 9 km le:))))).

Hát bevallom őszintén, tegnap kicsit kockáztattam a jeltőn. Hála a Jóistennek nem estem el, de a max speed 86 km/h volt. Ezt a dózerúton nem kell magyaráznom azt hiszem. Ha kicsit csal a GPS még akkor sem.

A célba 4 perccel értem be az első után, ugyanattól kaptam ki akitől a Vértesen is. Ott is KB ennyit kaptam. Erős ember, megszállott mint én. Nagyon jó, hogy van, nagyon jó lesz majd megverni:)

Boti lett a legjobb időben a röviden, Zoli a legeredményesebb, kategóriában ezüst. , JUtka ezüst, MArika bronz a minin.

Gratula a dobogósoknak!

Atti kicsivel mögöttük időben, de fejlődött a tavalyihoz képest. Endre defektelt, pedig űr időt ment volna, olyan tempókülönbséggel ment el az első mászásnál. Iza defektelt, Benedek a Fair Play díjra hajtott és megkapta, ugyanis megállt Iza mellett és lesétált vele. ( apropó, Iza Benedek előtt tekert??) Zsombi és apukája becsületesen végigmentek.

Tanulságokat le kell vonni, megoldást keresni és edzeni tovább ezerrel!

 

A csapat remek, jó fejek Kanyáriék, jó fejek Tóthék, köszi, hogy eljöttetek és remélem valamikor az egész csapat családostól együtt lesz majd egy jó bulira!

A jövő héten Crater maraton, kihagyom. Utána következő szombat Crosskovácsi, vasárnak Kondenzgyík.

Két verseny két különböző élmény. Aki erős mezőnyt akar és élvezetes gyors pályát, Redbullos támogatott csili-vili versenyt annak Crosskovácsi a jó választást, Aki felhozó versenyt, viszonylag gyengébb szinvonalat, de élvezetes  és ismerős terepet annak Miskoli is remek lehetőség.

Mivel jelenleg vezetem a Kupasorozatot és mindenképpen Nagykovácsiba megyek, ott lesznek az erősek.

I love you!


Bakonybél maraton

2016.06.12. 08:32

Bakonybél MTB Maraton (MagyarKupafutam no2)

Tények:

Kategória I. hely, ezzel a Magyar Kupábann visszaszereztem az első helyet.

BAkonybél egy szuper kis falucska a BAkony szívében. Minden van, ami kell egy jó montiversenyhez. Dombok, hegyek, patakok, szarvasok és illatok.

Pénteken utaztunk Józsival immár kétszer egymás utáni hétvégén. Kezdem megismerni a csókát. Majd róla később:) 4.5 óra az út, nem rövid. A szállásunk elfoglalása után Józsi kerekezett egy órácskát én pedig addig söröztem a közeli kocsmában:) Persze csak finoman.

Élveztem a harapható hegyi levegőt, ettem egy jó csirkegirosztálat( helyi specialitás) és beszélgette két szegedi versenyzővel. Nekem reggel megvolt a versenyelőkészítő edzés még NYíregyen. Este a szálláson tévéztünk illetve dumcsiztunk a miskolci különítménnyel akik szintén a Sárgarigó vendégház lakói voltak.

Jó alvás, jó ágy és ami a lényeg, Józsi nem horkolt:). A francia ágy romantikus volt.

Reggel ébredés után kávézás, reggelikészítés és pihi. Aztán 9 körül készülődés és nyomás bemelegíteni. Bemelegítés gyanánt a pálya legutolsó szakaszát választottam ami most ebből a szemszőgből emelkedett. 2 km-t mentem felfelé rajta lazán, aztán vissza lezúdultam. Nagyon jól tettem, mert volt egy-két trükkös dolog benne, amelyek ismerete jó volt a versenyen, amikor ezerrel zúdultam lefelé egy helyismerettel rendelkező polgár után, aki kíváncsian tekintgetett vissza-vissza rám, hogy valyon bírok -e jönni vele lefelé. Bírtam:). Sőt ahogy kiértünk a síkra meg is léptem előle a maradék 200 méteren.

A verseny, ha röviden akarom értékelni kasza kupa volt, a szó financiális oldalát tekintve. Magas nevezési díj, alacsony díjazás.

A pálya kijelölése 10ből 8 pontot kap. A környezet, a terepviszonyok és az élvezeti érték viszont 10-es maximumot érdemel.

Az, hogy mászunk meredeket monti versenyeken nem szokatlan, de az, hogy olyan meredek, hogy tolni is alig bírod, az már meredek:) Azt, hogy jó gyorsan megyünk lefelé azt ugye elvárjuk, de azt csak álmodjuk, hogy közben nem unatkozva lapulsz a nyeregben, hanem minden idegszáladdal figyeled a terepet, döntéseket hozol, játszol a bringán a súlyponttal, használaod a fékeket, stb stb egyszóval élvezed a montizást. Na ez itt megvolt.

Ha nem elég a sebesség mámora, a meredek kaptatók tömkelege, akkor nesze neked fúűszer. 7x kelj át a patakon, néhol 40-50 cm-es vízben, a medret nem látva, csak sejtve, mindezt a csúszós köveken 30-40 km-es sebességgel. Hab volt a tortán. A lábunk is kiengedett a fagyásból a következő meredeken:)

Erőmet jól beosztottam, a görcsnek csak a jelei jelentkeztek, de már sejtem miért( a koffeines gél bevétele után jelentkeztek, tehát melegben koffein nuku). Ittam eleget, élveztem a száguldást, éleveztem, hogy erős vagyok(relatíve, az abszolút női győztes szintlje) és végül a győzelem mámorával nyomtam meg a sprintet.

Köszönet Luiznak, hogy elcsábított.

Jövőre alap, hogy megyek!!!


Tarcal Köfejtő

2016.06.12. 08:31

Tarcal Kőfejtő Cross Vol3

A mai etap 5 részből tevődött össze. Úgymint bemelegítés a kétkörös versenyre, verseny.Bemelegítés az 5 körös futamra, levezetés.

Így jött össze a mai nem semmi 1650 szint eze a kis XCO szerű versenyen.

A forma tavaszi. No problem, most jön majd a felpörgető season. Működik a technika, működik a test.

A versenyen a kategóriámat megnyertem. A második futamban 4. lettem Tibike mögött.

Kicsit pipa voltam a sátor logisztika miatt, de tanultam belőle, ez az idegrendszeremnek nem tett jót.

A rákészülő hétben egy melós utazás  miatti lyuk volt, egy edzés kiesett, illetve kedden az edzőtermi tréning a szokásosnál jobban odavágta a hajlítómat valamint a Bolgátr guggolás elkezdett egy olyan izomcsoportot építeni ami még nem volt.:)

De egyébként örülök neki, mármint az izomnak.

Szóval a lábaim nem voltak százasok. De ez sem zavart. A  mait egy jó kis felhozó edzés/versenynek fogtam fel. Annak pont jó is volt.

Segített sokat, hogy gyakoroltunk a pályán, ismertük a nyomvonalat.

 

Többet kell pihennem, többet kell az idegrendszeremet alapjáraton hagyni!

HA visszagondolok a tavalyira, akkor mindenképpen erősebb vagyok és ami a fő pozitívum, hogy két órát mentem nyélen plusz a többi bemelegítés, levezetés, összesen szűk 4 óra és némi túlzással energiabevitel nélkül.

Fog menni a közép maraton 3.5 órája:)


Vértes Maraton

2016.06.12. 08:31

Vértes Villapark

Maraton középtáv

M3 II. hely. Abszolút 24. hely.

Célom az volt, hogy a kategória legjobbjával megmérkőzzem. Nem jött el.

A versenyre erős hétből jöttem, kemény láberő és résztáv edzésekkel a hátam mögött. Az erő meg is volt, tehát nem baj ha kemény a hét, illetve nem biztos...

Elutaztunk Józsival előző nap, hogy aklimatizálódjunk és bejárjuk a pályát illetve azért, hogy ne a verseny napján kelljen vezetni 300 kilit. Szép szállás, jó kaja, jó hangulat. Így kezdődött. Megnéztük a starthelyet, beszélgettünk ismerősökkel, felbettük a startcsomagot és készülődtünk a terepszemlére.

A nevezési díjért cserébe kaptunk sok mindent. Kétszeri étkezést, tésztaparty és gulyás, szép zoknit, hell energiaitalt, két gélt a középtávra, kulacsot. Szerintem ez rendben van.

Összeszedtük a bringát aztán irány ki a pályára, ami még nem volt rendesen kijelölve, ezt be is néztük... Eltévedtünk már az elején, mert abban a hiszemben voltunk, hogy ugyanaz lesz az eleje mint tavaly, de nem az volt, így hamar szembe mentünk:). Elkapott egy szolíd jégeső, dörgött, és lassan kezdett hűlni a levegő, néhol majd megfagytam. Aztán 2 óra elteltével két túrista útbaigazított, hogy merre van a haza és toronyiránt haza. A pálya bejárás tehát félig meddig sikerült, viszont kétségtelenül hasznos volt, hiszen másnap a versenyen sokszor hasznos volt egy-egy kanyar, akadály, vagy pocsolya helzetének ismerete.

Este tészta, sör, bor. Tour de Azerbaijan. Nekem sajna fektemben elkezdett a jobb hajlítóm görcsölgetni. CSak sok volt a hét erőfejlesztése...?!

Másnap korán kelés, Tesco, reggeli készítés, szedelőzködés, pihizgetés stb. Aztán RAjtbeállás. Nem kellett nagyon tülekednem, mert összesen vagy 150-en voltunk a középtávon(sajnos) szerintem az előző napok esőzéseitől ijedtek meg sokan. Alaptalan volt, kiváló volt a pálya, helyenként persze volt sár, de attól szép a monti. LAssú rajt majd az szfeltról a murvára érve GO!!

Tervem az volt, hogy viszonylag egyenletes pedálterheléssel és EB pulzussal megyek végig, meglátom mire lesz elég.

Szenzációs formában éereztem magam az első körben. 1-20 ban mentem a fiatalokkal, korosztályom, de még a Master 1-2 sem nagyon mentek el. Egyenletesen tudtam nyomni, helyenként rivalizálva be-beállva kisebb fiatalokkal tarkított csoportba. Saját tempómban. A pedálterhelés érzésének kialakulása és folyamatos kontrollja idei hozadék, nagyon fontos, majdhogynem  első prioritással bír számomra. Peter Sagan sokat segített ebben amikor megnyerte a Gent -Welvegent és sokat mutatták amint tempót megy. Elgondolkodtam, figyeltem a mozgását és megvilágosodtam:). Azóta ha tempót kell menni mindíg rá gondolok és ez megnyugtat, erőt és ritmust ad, valamint segít a pedálerőre koncentrálnom.

Szóval az első kör frissen és üdén telt. Kiss Mónikával, Cseh Veronikával a számomra ismert versenyzőkkel akikkel együtt haladtam és ismerem a képességeiket. Egy darabig Wouter Cleppével is tekertem, kb 15 km-ig, aztán rákapcsolt és otthagyott minket. Tüdő problémákkal küszködik, ezért nem is ment hosszún. Azért a kategóriáját behúzta középen.

Tehát első kör, tiszta fejjel, de kevés ivással. Ezt a kulacs cserénél vettem észre amikor a kör végén felvettem a második kör kulacsát és félig volt az első!!

A mai távra 3 isogélt, egy iso koffeines gélt, egy nutrend koffeines gélt és egy taurin italt vittem, az is nutrendes. El is fogyott  mind.

Frissítőknél nem álltam meg. Vészhelyzet nem volt, képben voltam. A második kör nehezebb volt. Valamiért belassultam picit. Keveésbé tudtam terhelni a pedált, fáradtam. Mónika lemaradt tőlem, Veronika előttem vagy 100 méterrel segítőjével( legalábbis nekem úgy tűnt, hogy segítője). A kör közepe felé a nagy fehér köves méászásnál utólért a későbbi kategória győztesünk és egymás mellett toltuk a bringát a csúszós meredeken. Aztán végig előttem ment. Itt már voltak jelei annak, hogy izomzatomból valami hiányzik,. Mintha a görcsre lenne hajlamos. Itt még nem kapta be , de ismerős az az érzés, amikor a határon vagy. Nem jó jel, mert ez egyfajta leszabájzás. Nem is tudtam úgy nyomni mint az első körben.

Szépen látótávolságon kívülre került Gábor piros mezben. Aztán jöttek a meredek felfelékben a görcsök. Először a közelítőt csipkedte, majd a bal feszítőmet. Végül már csak kiállva tudtam menni elfogadhatónak mondható tempót, de az meg ugye savaz mint állat.

Azt mondtam magamnak: most van az, hogy le kell győznöm a testemet a fejemmel és valahogy elkerülve a görcsöket mennem kell. Úgy is tettem mentem amit lehetett, ha kellett kinyújtottam, ha kellett pihentette. Küszködtem, küzdöttem. Vissza is értem látótávolságba és láttam, hogy Roni és Gábor együtt mennek előttem. NA mondom akkor sziszifuszi erőfeszítéssel meg kell támadnom őket, de egyszerűen nem engedte a görcs, még a lefelében is húzta. Basszus.

KB egy perc hátránnyal értem be másodikként a célba.

Újabb tanulság. A verseny előtti napokban oda kell figyelni a magnézium kalcium B6 bevitelre és a folyadékra. Verseny közben inni kell!!!!!!! HA nem kívánod is és megfontolandó a koffeines gél használata, hiszen folyadék elvonó hatása ismert. Melegben semmi esetre sem szabad.

 Verseny után bringamosás, süti, banán stb.

Átöltözés, Józsi befutó, szintén második. Két ezüst egy autóban.

Eredményhirdetés, szocializálódás, pakolás és haza.

Autóban szakértés, elemzés, tanulságok.

Na, van min dolgozni Szilvásig és a Mátráig.

Hajrá


Szóval.

Megkezdődött a 2016-os versenyszezon. 

Túl vagyok egy országúti évadnyitón, ahol másodikként intettek le. Ezt követte egy Tarcali Kőfejtő Cross elnevezésű XCO verseny, ahol első lettem, majd Nagyváradra utaztunk az év első maratonjára ahol szintén a dobogó legfelső fokára állhattam. Ezek un. felhozó versenyecskék voltak. Amolyan próbák, tesztek, hogy hogyan sikerült az alapozás. 

E-hét végén utaztunk a várva-várt versenyemre, ahonnan eddig mindig nagyon jó élményekkel tértünk haza szurkoló táborommal, párommal és lányommal.

Ennek a versenynek volt idén eddig a legnagyobb a tanító faktora. Az esetet több aspektusból is meg kívánom vizsgálni. Aki ebben a vizsgálódásban velem akar tartani, nagy türelemre és beleérző képességre lesz szüksége, de megéri.

Először is a családi oldal. Kolozsvár és környéke, az ottani miliő, a környezet, a vadregényes utazás, az erdélyi haverok, mind,mind hatalmas előszereteti értékkel bírtak és bírnak még most is. Ezért volt nagy a várakozás mindannyiunkban  a nagy utazás előtt. Megint hárman utaztunk, illetve négyen, mert idén csináltattunk útlevelet Kacatnak is, aki a család Puli/pumi keverék kisfiúja. Hiperaktív jószágnak ismerjük, most a túra után extreme hiper-szuperaktivvá nyilvánítjuk.

Szóval együtt keltünk útra és a Deja Vu panzió volt az úti cél. ( meg kell nézni a bookingon, kegyetlen a stílusa) Ott foglaltunk szállást. Pénteken este ottani idő szerint 10-kor érkeztünk meg. Kis séta, aztán alvás.

Reggel verőfényes napsütés,  finom reggeli, aztán  irány a rajtszámomért a pólus centerbe. Ott közölték, hogy kicsit később vehetem át a vasárnapi XCM rajtszámomat, a mait (szombat XCO) azt a falumúzeumban, de csak 9-ig lehetett. Stressz, rohanás vissza. Ok, ideadták.

Átöltözés és irány a pálya egy bemelegítő, ismerkedő körre. Velem tartott egy darabig Csizma Zsolti szatmári versenyzőtársam is.

Hát mit ne mondjak. A pálya nagyon érdekes volt. A falumúzeumban kezdődött, szép házak és kiállított faluelemek között, aztán át egy dózerúton, majd egy kis tisztáson, ahol a technikai és itató zóna volt, valamint  a környéken állították fel a csapatok a sátraikat. Meredeken emelkedett, majd elhaladt a Reb BUll speciális "hang" autója mellett, ami egy military, fantasy, keverék, feketére festett futurisztikus járgány állt, amelyből sub bass elemekkel bőven teletűzdelt zene szólt, kivételes hangulatot teremtve a mókusoknak és a versenyzőknek.

Szóval beemelkedtünk az erdőbe. Emelkedünk, emelkedünk. 20, 25, 30 %-os emelkedők, lépcsőfordulószerű kanyarokkal. Kiálló, rafinált gyökerekkel, aztán hirtelen zuhanásszerű rövid, de határozott lejtőkkel, ahol repülőben érezhetted magad, ha tempóval mentél  rá. Gyomrodban érezted a szintet.

Nagyon élvezetes 4 kilométer volt, azt el kell ismerni!

Aztán pihi és rajtbeállás. A terv az volt, hogy megyek egy kört, meglátom mekkora a terhelés, milyen a pozícióm aztán döntök. Egy kört rendesen megnyomtam, keményebb volt mint gondoltam, kívánta az energiát, úgyhogy visszavettem. Fotózkodás a szebb pontoknál, fotózkodás a helyi nemzeti viseletbe  őltözött román lányokkal, akik között volt egy, aki valamilyen csomóba kötött zöldséget valamilyen folyadékba mártott, majd azzal fröcskölte le a mellette állókat, nagy kacagás kiséretében. Modja Csizma Zsolti, szenteltvíz. Akkor mondom legyen olyan kedves és áldja meg a bringámat is, megtette. Kapott az OIZ rendesen. Na mondom engem baj innentől nem érhet.

Hazagurultam, átöltöztem, felvettem a lányokat, ettünk egy finom friss szendvicset egy igen nívós helyen, aztán mentünk és szurkoltunk a profiknak. Szegényeknek 8 kör volt a penzum. Hihetetlen terhelés. Le is voltak ám fehéredve. A húzósabb emelkedőknél összegyűlt a "tömeg", 20-30 ember és hangosan buzdítottuk őket.

Este hivatalosak voltunk az Unicum lovagok bulijára ahová már Tóth Attila csapattársam és szülei is elkísértek bennünket.

Az sem volt kis élmény. A Lovagrend egyes tagjai már nem voltak szomjasok, ebből számos kacagtató eset kerekedett. Megoldottuk a cigánykérdést,a migráns kérdést, a csonka Magyarország kérdést. A zsidó kérdés megoldására sajnos nem maradt idő:) Iszogattunk, elkészült a babfőzelék kolbásszal, bocsánat, a gulyás:), jót ettünk belőle, leöblítettük csiki sörrel és 8 körül hazasétáltunk. A ház előtt meggondoltuk magunkat és még egy kunkort tettünk  a Szamos partján, ahol körüljártuk az új kolozsvári stadiont, aztán haza pihenni.

Reggel laza ébredés. Újabb finom reggeli, kávé stb.

10 körül készülődés és irány a főversenyem helyszíne felé. Csepergő eső, 10 fok. Brrr

Az eső láttán úgy döntöttem, hogy előre egy tagoltabb gumit teszek fel, ezért  a legközelebbi kúton lecseréltem a Ritchey Shieldet, amit eddig nagyon szerettem és bíztam benne. Egyébként egy száraz pályán nagyon gyors és tartós UST guminak ismertem meg. Hátul maradt is...  ugyanez, gondoltam elöl tart, hátul gyors kombó jó lesz mára.

Vissza a parkolóba, harci díszbe és irány bemelegíteni. Éppen egy órával a rajt előtt voltam ekkor. Azt terveztem, hogy 40 perc bemelegítés után állok be majd előre. Elmentem a pályára és a kör legutolsó részét jártam be, ami üzemi körülmények között lejtő, most emelkedő volt. Aztán ugyanott lefelé, természetesen ami a csövön kifért. Mire leértem sziszegés. Ajjaj, defektem van. 30 perc a rajtig. Basszus. Ennek fele sem tréfa. Még jó, hogy az UST rendszer ellenére mindig viszek magammal belsőt és CO-t.

Kerék ki, gyakorlott mozdulatokkal külső perem ki, tej ki, szelep ki, belső be, perem be. CO patron 1 db be. OK. Kész is vagyok. KB 6 perc. KIrály vagyok. Még arra is volt időm, hogy a Specialized sátránál műhelypumpával kontrolláljam a nyomást.

Be a startba, de csak kb. a 3. sorba. Nem baj mondom, lesz idő előre gurulni. Lett is. 

Start. Tudtam jól, hogy az első 15 km emelkedő lesz, csak 5 és 10 kilinél van némi szusszanásnyi idő. Tudtam, hogy  gyakorlatilag addig tart a verseny, onnan csak egy hosszú lejtő, majd még vagy 100-150 szint, egy nem technikás dombon. Tehát nyélen kell menni, ami nem esik jól. A felvezető quad után poziciót fogtam és gyakorlatilag elsőként fordultam az éles rajtra az erdőbe csodálatos GA2 pulzussal!! Ekkorra az élboly kialakult, voltunk vagy nyolcan benne, a többiek korábban leszakadtak a felüljáró első emelkedőjén. Az elejében vagyok, körülöttem 40 éves "fiatalok", kortársaim mögöttünk.:)

OK mondom  akkor gyerünk. A nyolcból én maradtam leghátul amikor megkezdődött a cirkusz, kettő fickó karnyújtásnyira előttem, a többiek egy bolyban vagy 150 méterre megúszva. No problem mondom. Ezt ha megtartom a 15. kiliig akkor lesz ez mg másképpen is abban a 6 kili lejtőben, ugye Orbeácskám. Igen kisgazdám majd megmutatjuk nekik, hogyan megy az alföldi fiúcska a fullival a lejtőn. Elhagytuk az 5 kilis szusszanót, a helyzet ugyanaz, a kép hasonló, nem nyílik előttem a táv, sőt az előttem lévő két tag kissé közelebb került. Mondom ezeket hamarosan megfogom, akkor abszolút 5. leszek és az jó lesz. Azt terveztem, hogy az utolsó két dombot soha nem látott heroikus küzdelemben, max. pulzussal támadom meg, aztán meglátjuk a lejtőn mennyit kell majd kockáztatni. De ebben a pillanatban nagy lett a baj. Elkezdett a hátulja úszkálni. Bassza meg. Defekt.

2015-ben 25 versenyen mentem végig, egyetlen defekt nélkül, most egymás után kettő. Miért Istenem!!!

Gyorsan rátettem az utolsó CO-mat. 100 métert bírta. Vége. Tudtam ezzel a győzelmi esélyek elszálltak.

Érdekes, hogy ilyenkor az ember tudata, milyen gyorsan átáll és lereagálja a tényeket. Konstatáltam, hogy van két lehetőségem. Vagy kiállok, aztán elmegyek a frissítőig, vagy visszatolom a francba.

Vagy végigmegyek hátsó gumi nélkül, illetve tök lapos gumival. 

Nem tudtam feladni! Életemben egyszer adtam fel egy triatlon versenyt, de azt is megbántam mint a kutya amikor a pulzusom normalizálódott. Akkor megtanultam, soha semmit nem adunk fel. Inkább meghalunk.

Tahát, a következő cirka 18 km-t így tettem meg. Mit is mondjak nem gurul a brinyó túl jól ebben az állapotában. Kattog nyúlik, farolgat, kitör, broadslide-ol a kanyarokban, kapar az emelkedőkön, tele megy sárral stb, stb.

De ez van, ebből kell kihoznom a legjobbat. KB. 5 perc múlva lehagyott a mögöttem lévő!! Aztán még vagy tíz. De kezdtem megunni, nem vagyok én ehhez hozzászokva. Arra gondoltam, mi lenne, ha nem csak végigmennék, hanem inam szakadtából nyomnám ezerrel. Így is tettem. Nemsokára vissza is előztem párat azok közül akik lehagytak, majd elkezdtem előzgetni az előttünk fél órával elstartolt 19-39 éves mezőnyből párat. KB 50-et, vagy lehet, hogy még többet. Aki akar csemegézni és van ideje majd az eredményekből csemegézhet. ( 1.45-tel értem be végül)

Aztán sárosan, elgyötörten testben és lélekben beértem. Családom csodálkozott, hogy hol voltam eddig, kb 20-25 perccel előbb kellett volna jönnöm papírforma szerint. Hát ez van, mára ezt adta az ÚR.

Semmit sem ér az egész, ha nem elemezzük ki. Gyakran mondom  sporttársaimnak, hogy végezzenek számvetést, a versenyzők pedig minden alkalommal írjanak verseny elemzést, hiszen az szó és a gondolatok, érzések elszállnak, az írás pedig megmarad.

Okok amire visszavezetem a pech szériát. Persze ez mind csak feltételezés, a tutit csak akkor tudnám, ha én lennék a mindenható, vagy két párhuzamos életem lenne, amit össze tudnék hasonlítani.

Spirituálisan lehet ok, hogy a román picsa nem megáldott, hanem megátkozott. Ezért kaptam két defektet. 

Racionálisabban, talán ott hoztam rossz döntést, hogy csak az első ricsit cseréltem le. Ezzel fent hagyva a hátsó ricsit, amelyben valószínűleg kevés volt a tej akkorra. Hány embernek mondtam mostanában, hogy fontos verseny előtt le kell cserélni a tejet. Csak éppen nem tettem meg, mert rohanás volt a verseny előtti életem. 

Utálom a XXI. századi rohanó világot. Nyugalmat akarok, teheneket, füvet, tejet, sajtot, kolbászt, erdőt, madarakat.

Probléma volt még, hogy az első defekt után a guminyomást az UST rendszerre állítottam be 2.0 bárra, ami a belsőhöz kevés. Valószínűleg megüthettem picit. Soha nem tudom meg, mint azt sem, hogy az UST rendszer miért engedett le, ugyanis nem volt időm tesztelni, elemezni, gyorsan kellett dönteni.

Bertók Attila sárkányrepülő világbajnok barátom ezekre a napokra szokta volt mondani, hogy ezek az igazi jellemformáló napok. Itt aztán elgondolkodsz, az élet dolgairól:)

Ha győzöl akkor örülsz, semmi tanulság. Csak elszállsz magadtól és egyre rosszabb lesz.

 

Száz szónak is egy a vége, nem lett világvége. Nem haltam meg, nem törtem össze magam, csak nem lettem első. Hanem csak hetedik. Joe bácsi aki eddig mindig második volt mögöttem legalább most győzhet. Gondoltam magamban, miközben tekertem a 300 Wattot a lapos kerékkel. De a sors hozzá is kegyetlen volt. Hiába estem ki előle, valaki megint rávert egy pár percet így megint második lett.

Ja és ami a hab a tortán. A chipemet nem olvasta le a gép, úgyhogy eredményem sincs. Rajta sem vagyok a listán. Azért lehet, mert a rajtban összehajtottam a rajtszámomat, hogy kisebb legyen.:)

Képzeld el, ha megnyerem és nincs eredményem:)

 

Akkor kaptam volna agylombot igazán.

 

Összegezzünk. Erős voltam fejben és testben is. A sorozatban 4 verseny sok volt, a kardiovaszkuláris rendszerem fáradtság tüneteit mutatta. Már az előző napokban sem tudtam maxot pörgetni szivecskémmel.

Az jó volt, hogy elöl mehettem, fejben sokat lökött. Ezentúl mindig ott megyek majd.

https://flow.polar.com/training/analysis/541516427

UFF

 

 

 

 

 


Szerző: BZS1000

1 komment

Marusici 2.0

2016.03.13. 12:04

Ha alapozás, akkor edzőtábor.

A helyszín sokáig kétséges volt, ugyanis Áron mesterünk Dél-Spanyolhont preferálta érthető módon, én pedig úgy döntöttem a végén, hogy nem hagyom cserben a kis montis csapatot és együtt megyünk táborozni.

A döntést sok szempontból elemeztem, vannak konklúziók, de azokat egyelőre megtartom magamnak.

Pénteken kerekedtünk fel öten, Iza, Danika, Boti, Atti és jómagam. Úgy terveztük, hogy este 9 körül érünk Varasdra szállásunkra amely a magyar határtól egy köpésre volt. Kicsit késtünk, de nem volt probléma. Vadregényes utolsó 30 km után rátaláltunk a helyre, Lepoglava falucskára. Az Éva panzió tulajdonosával elfogyasztottunk pár pohár vöröset a sajátjából aztán alvás. Reggel korán indulás, hiszen szombaton déltől már szerettük volna az első edzést megkezdeni.

Út közben akadt egy kis malőr. Az egyik autópálya parkolóba való megérkezésünk után annyira megörültem egy másik bringás csapatnak, hogy ugrottam ki az autóból kicsit beszélgetni a cseh fiúkkal. Aztán bementünk pisilni és kifelé jövet látom, hogy Danika tolja a pözsó buszunkat a parkolóban átlósan oda, ahol hagytam...

Hát mint kiderült, nem húztam be a kéziféket, a kisbuszunk szépen lassan hátragurult egy nyugdíjasokat szállító nagy busz lökhárítójának koccanva.

Volt kisebb tanakodás, aztán 50 eurós fájdalomdíj ellenében elhagytuk a helyszínt. Ezt és egy vacsoránkat a ViniBike egyesület fizette:) Köszönjük!

Marusicibe időben érkeztünk, köszöntünk, elfoglaltuk a szállást, kipakoltunk a szobáinkba és készülődtünk az edzésre. Atti Botival, Iza Danival én pedig egyedül laktam.

Az első edzést átmozgatónak, ismerkedőnek szántam, mintegy 80 kilit és 800 szintet mentünk, hogy ismerkedjenek sporttársaim a hellyel, gyönyörködhessenek a tájban. Napos idő volt kisebb felhőkkel, kb 13 fok hőmérséklettel, amelyet a héten átlagosnak is vehetünk, néhány nap kivételével. Volt olyan amikor 19-24 fokban tekerhettünk, kissé meg is pirulva. Nem bántuk egyáltalán.

Vasárnap betekertünk Split városába, kávéztunk a korzón, tekergőztünk az óváros sikátoraiban, majd hazafelé Omisban úgy döntöttünk, hogy a hegy belső útján jövünk haza, kisebb kanyarral. Danika itt elvált tőlünk és a tengerparti utat választva ment haza. Kicsivel több mint 5 órát tekertünk, jó edzés volt.

Egyébként minden megtett 100 kilométerre esett legalább 1000 méter szint, ezt simán be kell itt kalkulálni. Az átlagsebességek ezért nem mennek 20 fölé sokkal.

A közelben edzőtáborozott még két csapat, az egyikkel a GESU-sokkal szinte minden nap találkoztunk, többször is. Mindig szembe jöttek:)

Hétfőn Makarska, újabb 5 óra. Hazafelé én még elmentem a kis körre hátra, így egyedül fejeztem be az edzést. Aznap nem volt túl jó idő, csepergett néha és ez hűtött a kedélyeken.

Keddre pihenőnapot terveztünk. Busszal lementünk Makarskára, onnan át a Brac szigetre Sumartin városába. Ott bringára pattantunk és lazán átkerekeztünk Bol festői kikötőjébe. Ott Izával összevesztem, kibékültem, majd kávéztunk és vissza a szerpentinen. Danika itt úgy ment mint Kontador, mindenkit levert. Erre egy csomó tanú is volt. Egy birkanyáj:)

Sumartinban fürdőztek a fiatalok, fotózgattunk nevetgéltünk. A nap szépen sütött ránk, ami kellett is a hosszú gurulás után ahol jól összefagytunk.

Szerdán hosszú nap négyesben, (Danika háta sajnos az első napokban megfájdult, így nem sokat tudott edzeni, de legalább nyaralt. Nem edzett otthon  a bringával amellyel jött, ezért az ülés pozíció és minden szokatlan volt neki. Tanulság...)

Omis kiskör, Omis nagykör. Baklava!!!!!!!! 

Érdekes megfigyelni, hogy a Dinári hegységtől ill. az Alpoktól délre mennyire jó kávékat tudnak főzni, egyszerűen Isteni! Attival duplákat ittunk, nem tudtunk betelni vele. Olcsó és krémes. nyamm.

Csütörtök szinte ugyanaz, mint előző napon, kis forgalmú változatos kis és nagykör. Max annyi variációval, hogy esetenként más és más irányba mentünk, ezzel a terhelés elosztását változtatva.

Boti mente a leggyorsabb lefelét, 73 körüli maxxal.

A szumma számok a következőek(saját adataim)

27 óra tiszta edzésidő

566 tekert kilométer

6500 megmászott szint 

5+1 edzésnap

A tervezettől 3 nappal kevesebbet töltöttünk ott, mert egyrészt az idő elromlani látszott, másrészt Boti megfázott kicsit, harmadrészt Danika sem volt a topon.

Atti erős volt, mindig ő ment elöl. Iza napról napra jobban teljesített, a végén már lazán ment a lefelékben hatvannal!

Botond korához képest erősen ment, végig a felnőttekkel.( talán ezért gyengült le az immunrendszere kicsit) Daninak nagy tanulság, hogy az edzőtábor előtt komolyan kell venni az edzéseket, nem szabad a csodára várni. A tábor idejére fel kell készülni az ottani magas edzésterhelésre!

A táplálkozást úgy szerveztem, hogy minél tudatosabban és sport kompatibilisebben együnk, ezért reggelire omletet, barna kenyeret, lekvárt kértünk. Törekedtünk a magas szénhidrátbevitelre.

Ebédre csomagoltak mindenkinek barna kenyérből készült sonkás szendvicset, e mellé mindenki vitte a saját bevált szénhidrátforrását.

16 órára  közvetlenül edzés utánra tésztát kértünk, a glikogénraktárak gyors feltöltéséhez. Néha palacsintát.

A 19.30-as vacsora 90%-ban fehérje volt. Natur hús szeletek némi salátával vagy párolt brokkolival kelbimbóval. Az elején rizset is adtak, de azt lemondtam.

Atti és én vettük legkomolyabban a sportdiétát,  hazaérkezés után mindketten elértük a novemberben kitűzött testtömeg célunkat úgy, hogy izomtömeget nem veszítettünk csak zsírt!

Az "uzsonna " után általában pihiztünk, karbantartottunk, sétáltunk stb.

Első este Omisban meglátogattuk Kovács Mátét, emlékezett rám. Vacsiztunk és irány haza csucsulni.

A vacsik után a közös ebédlőnkben összeültünk, megbeszéltük a napot, szóbridzzseltünk, iszogattunk, nassolgattunk, majd alvás. Alvás előtt Attila és Boti elénekelte az altató nótájukat a nézését meg a járását...

A fiatalok filmezgettek én leggyakrabban 8.30-kor vízszintbe helyezkedtem és próbáltam regenerálódni.

Nagyon vártuk a reggeli omlettet, dobre dan-t, no problem repete-t.

Üdv

 

 


2016 indul

2016.01.16. 20:51

CX OB Kőbányai Bringapark

2016.01.10.

Bajnoki mez, öröm és boldogság. Kategória I. hely, futam abszolút 3. hely.

Az előző napi pályabejárás tapasztalata szertefoszlott, hiszen az éjszakai esőzés átalakította a pálya nyomvonalát, állagát és paramétereit. A bemelegítéshez képest is változott kicsit a nyomvonal, úgyhogy az első körben szembesültünk az új dolgokkal. Nem okozott gondot, hiszen az erdőben is sok új elem van egy-eyg versenyen amit meg kell oldani. A pályán előzni lehet, de ha sokat vacakolsz akkor az eleje megugorhat, ezért a rajtnál furakodósra vettem a figurát, ami később kamatozott is. A tülekedést megúsztuk, a lassan haladókat gyorsan megkerültük az elején, még az első lépcső illetve lépcsőnek hívott meredek töltésszerű rézsű előtt. Ez kb 5-6 méter magas lehetett és szerény becslésem alapján 45 fokor meredekségű. csak akkor volt esélyed feltekerni rá, ha előtte lendületet vettél. Ha nem akkor itt kapásból kaptál 10 másodpercet. Itt agresszívan kellett előzni, nem baj néha kell az is. Ne csak mindíg velem agresszívoskodjanak:) A töltés tetején már a harmadik helyen tekertem SB pulzuson Erik és Balázs megúszva... Úgyhogy innen gyaokorlatilag egyedül kellett haladnom úgy, hogy senki ne érhessen fel rám. A pálya msaras csúszós volt, alattomos jégkásával a sárban, helyenként jégbordákkal és a sárban elbújó gyökerekkel. Estek keltek az emberek. Volt egy nagy domb, amit nem tudtunk kitekerni se mi se az elit, itt gyors leszállás, majd fent ügyes becsatolás, hogy a lezúdulásnál stabilan tudj a bringán állni. Húzós jobbos visszafordító, majd egyes akadály aztán a legmeredekebb rövid mászás. Fentről egy veszélyesen gyors rézsűn való legurulás következett, sodort, csúszott mászott de megoldható volt. Aztán kis liget tócsákkal fákkal aztán a leghoszabb kaptató, amit kiállva abszolváltam, mert itt lehetett sokat bukni, ha rövid áttétellel küzdöttél fel. A dombra újra felérvén jobb hajtű és egy totál szívás rézsűn hosszan oldalazva le. Itt volt a legtöbb elvérzés. Nagyon fontos volt, hogy első fék TABU, hátsó csak finoman, hegyláb kioldva az egyensúlypzáshoz és súlypont hátul. Aztán amikor beforgott eléggé a kerék és ez adott némi stabilitást, akkor vérmérsékletnek és bevállalós faktornak megfelelően becsatolás, nagytányér és veretés a dombról lefelé, hogy a pump-track-hez már fénysebességgel érj. Fás szakasz gyökerekkel jéggel majd tócsákon átúszás és végül egy nagyon meredek, de csak vagy 2 méter magas homokfalon felcsapatás és kanyar a gokart ringre, hogy kezdődhessen egy új kör. A második körben már volt annyi előnyöm, hogy aza szfalton hagyjam a felesleges laktátot véremből és immár a "normál" versenytempóban VO2-n folytassam a melót, illetve az élvezkedést, mert mindkettő volt egyszerre.

A tudat, hogy elöl vagyok feltüzelt, nem kellett 100%-on mennem így figyelhettem maxon a technikára. Nem is volt semmi probléma. Ezzel a megnyugtató előnnyel is tudtam tartani a viszonylag jó tempót, ami mint a végén kiderült D. Dávid büntetlen eléletű Decatlonos fiatal tempójához közeli volt. Büszke is vagyok rá. A végjátékban, az utolsó előtti körben a hobby kategória első helyezett versenyzője a gokart szekció után feljött egészen közel, így meg kellett nyomnom kicsit. Bevallom be is szartam, hogy vajon lesz-e erőm küzdeni vele a végén.Dávid kb egy perccel mögöttem jött, végig figyeltem, hogy lesz -e ereje támadni. A hobbista fiú a technikás szakasz során "sajnos" nagyon lemaradt, így egyedül kellett begurulnom a célba, de a verseny alatti leggyorsabb körömmel. Bemondták, hogy én vagyok a M3 Bajnok, nagyon boldog voltam és vagyok még most is. Aranyoasi Peti odajött és kérdezte, hogy akkor most jár neked BAjnoki mez? Jár! Nagyon szép is a mez, pont jó rám, bár nem hinném, hogy viselem valaha. Bekeretezem és megy a falra:)

Felöltöttük a Bajnokoknak járó mezt, felálltunk a dobogóra, meghallgattuk a himnuszt és irány haza.

 

 

A versenyre egy kőkemény WATT alapú szuperkompenzációs edzésel ksészültünk Áronnal ami bevált. Kell a Wattmérés a kinti bringára is! Spórolás, gyűjtögetés indul.


Szerző: BZS1000

1 komment

2015. versenyeim

2015.09.20. 20:03

1.

Tarcal Kőfejtő Cross 3.0   03.22.

Tarcal a szokott helyen, a már-már megszokott évnyitó, felmérő verseny.

Ugyan M3 ban megyek az idén, de itt speciális korhatárokkal mentünk, együtt az M2 legbikábbjaival.

  1. lettem.

A versenyen a teljesítményemet 70 %-osra becsülöm. Erre a versenyre nem készültünk rá Áronnal, mondván ez csak egy "likegyűjtő" verseny. Ezért ide viszonylag kemény edzéshétből jöttem. A lábaim előző nap nagyon nehezek voltak, bennük maradt a szerdai guggoló erőedzés. Verseny héten erőedzést nem szabad csinálnom! Ezt semmi más nem mutatja jobban, minthogy kedden ugyanitt atom erősnek éreztem megam, ma pedig csak önmagam árnyékaként szenvedtem.

Egyébként az idegrendszerem 5-ös volt reggelre, szinte minden klappolt. A rajtbeálláskor Pityikusz odajött és azt mondta minden bevezetés nélkül, hogy erős vagy! Nagyon jól esett. Bár nem bizonyultam annak:) Jobbanmondva, leszek ettől sokkal erősebb is a formámra.

A bemelegítésem 50%-osra sikeredett mert az egyik versenyzőtárs megkért, hogy vezessem végig a pályán, tehát rögtön nekimentünk a hegynek. Verseny közben sajnos Fari Mesterrel esélyem sem volt menni, ezért csalódott voltam, ez kihatott a küzdőszellemere is. Tibike egyfolytában ott lihegett a nyakamon, néha már el is bizonytalanodtam. Aztán az uccsó körben végre a nagy mászásnál leszakítottam ami jól esett, mert ő csak 60 kilót cipelt felfelé én meg 83-at:) Egyszer a szőlő előtti csiki-csukiban lefeküdtem pihenni, de olyan szerencsésen, hogy egy bukfenc után talpon voltam és Tibor nem tudott megelőzni. 

Verseny végén gratuláltam a helyezetteknek, Farinak, Józsinak és Kefének. Farival még össze is ölelkeztünk, így kell ezt kérem. Így csinálják akiknek az erejükön kívül van lelkük is.

Sok tanulság volt ma, hála Istennek mindig tanulunk valamit. Pl: ha verseny akkor verseny legyen és ne izé! Ha pedig nem verseny, akkor el sem indulunk, akkor szurkolunk, vagy edzünk. 

 

Aztán haza a többi outis sporttárssal akik rendesek voltak és megvártak. Nem volt sétagalopp még tömegben sem ez a szelecske. Kótajnál elég is volt, leváltam, KB és irány haza. Edzésnek sem volt rossz ez a nap 100 kilivel és egy 50 perces EB/VO2 résztávval:)

 2.

Területi évadnyitó Debrecen Master 3 1 kör. 03.29.

Edzés-betétnek szánt verseny, laza tempó, laza mezőny. A pulzus adatok magukért beszélnek. Fiatalokkal volt tele a mezőny, a kategóriámban hárman voltunk. Már a rajtnál látta mindenki, hogy mi lesz. Az is lett. Nekem kellett 30 km-ből 29-et elöl mennem, mert a fiatalok nem nagyon akartak. HA előre is mentek, nem volt hosszú életű a dolog. egy fiatal azért a szembeszeles szakaszon ellépett a mezőnytől szemfülesen a felvezető autó árnyékában. :). Mentünk tovább lazán aztán a végén a hátszeles szakaszban GA2-re kapcsoltam és elmentem tőlük. Verseny után gyors kaja és irány haza, mert még volt hátra nekem 70 kiki a napból.

A MASTER 3 korcsoport margójára.

Tudjátok nehéz dolog ezt a tegnapi mezőnyt megemészteni. Egyrészt örülsz, hogy te vagy a korosztályod legerősebbje, másrészt kicsit(nagyon) demoralizáló, hogy milyen mezőnnyel mégy együtt.  Nem tudom, hogy országútiban ez mennyire általános, mármint ez a mezőny összetétel, de tegnap megmosolyogtatott az biztos. Mondjuk inkább kínomban mosolyogtam, mint sem örömömben. Talán, ha egy hete nem versenyzünk, akkor most felnevezek M2 be és igazit megyek. Így, hogy volt TArcal azt választottam, hogy edzek a gyerekekkel öregekkel, de ezt azért nem gondoltam:) Montiban nem gáz,., mert ott vannak olyan erősek a M3 mezőnyben, hogy idén sem lesz egyszerű a dobogón vitézkedni, meg ott a középtáv rajtjánál mindenki ott áll ömlesztve.

uff

 3.

Pro Bikers Maraton Nagyvárad 04.19

78.3 km 300 induló. Két kör ugyanazon a terepen.

Kategória 1. hely, kevés induló a kategóriában1 ezért összevontak az előző kategóriával. Ott a II. hely.

Pozitívan hatott rám a viszonylag sikeres bemelegítés( de ettől is több kell!!!) és a hideg idő. Szeretem ha nem folyik ki a szemem  a 35 fokban.

Negatívan hatott a reggeli csapnivaló HRV amit a rossz alvásnak tudok be. Sajnos, ha korán kel kellnem akkor egész éjjel rosszul alszom. El kell menni előző nap!!!

A bemelegítésre szánt idő több kell legyen mint a mai 30-35 perc!

A szervezetem a kora tavasz ellenére jól működött. Az elejében mentem végig. Meglepő, hogy bár a pulzuszónáim felfelé tolódtak el, mégis alacsonyabb pulzuson mentem a verseny alatt.??

Taktikailag nem változtatnék, kicsit visszafogni az elején, hogy ne savazzam le magam, figyelni a pulzust, a savasodást és annak megfelelően jól beosztani magam a verseny egészére.

A technika megtréfált ma, ugyanis az egyik gyors lejtő után elválthattam magam és a lánc kivülre esett. Rátekertem, de sajnos nem vettem észre- mert be volt köbnnyezve a  szemem a sebességtől- , hogy a lánc hurkot vetett. Ezzel jól elhajlítottam pár szemet, ami azt eredményezte, hogy egyrészt lemaradtam versenytársamtól akivel mevccseltünk, másrészt ezentúl nagy fegyveremet nem tudtam használni. ti, a gyors lefelékben nagytányér kónusszal megyek mindíg ami 60 körüli sebességeket eredményez, míg a többiek 50.nel gurulnak.A 11-14 ig lánckerekeken sajnos ugrott a lánc ezzel vesztettem perceket. De talán így volt jó, mert a végére azért elkészültem az erőmmel és a kajám is élfogyott. A nutrend működik! Ja és a Verofit új regenerációs cucca fantasztikus.( a verseny másnapján, mintha nem is mentem volna 3 és fél órát előző nap, úgy helyrepattintott)

A végén 30 perc levezetés, kicsi nyújtás zsíros gulyás evés, eredményhírdetés és nyomás haza. Az M2 ezüst szebben csillog, mint az M3 arany, és a díjazás sem semmi. Egy nagy zsák Nutrend anyag.

Jövő héten KOlozsvár. Indul a szezon. Hajrá!

 4.

Kolozsvár Vodafon Maraton 04.26.

Rövid táv M3 I. hely (M2-ben is dobogó)

A verseny során jól teljesítettem, a 700 fős mezőny első 25 környékén tekertem, jobbára fiatal versenyzőkkel. Célomat elértem, hiszen győztem és az eggyel fiatalabb kategória dobogós szintjét is teljesítettem! Pozitívan hatott teljesítményemre, hogy előző nap utaztunk, gyönyörű helyen edzettem a versenyfelkészítő edzésemet, a szokásos tematikát betartottam. Hosszú bemelegítést tartottam, hiszen a táv rövid és intenzív volt. Jól hatott rám, hogy iszonyat erőt éreztem magamban az 5 óra vezetés ellenére. Időben lefeküdtem és a verseny napján időben a helyszínen voltam. Párom és lányom a startcsomag procedúrát elintézte helyettem. A mégjobb teljesítmény elérésében az akadályozott, hogy a korosztályom képviselői percekkel mögöttem haladtak ezért velük nem kellett csatáznom és ez kicsit visszafogott amikor egy fiatalabb versenyző esetleg elment mellettem. A verseny megerősítette a megelőző protokoll létjogosultságát! Mentálisan nagyon sokat jelent az, ha azt a visszajelzést kapod, hogy erős vagy. A fejed innentől nem tehet mást, mint győzelemre visz! Erőt pedig első sorban az edzések adnak, amelyeket 100%-on végzek.

Most kicsivel szubjektívebben folytatom.

Buli versenyre készültem, tét nélkül, Erdély meglátogatása volt a fő célom, hiszen 49 év nem volt elég arra, hogy eljussak. Ennek megfelelő díszletet választottunka szálláshoz. Borréven aludtunk, Torockótól 1 km-re, a teraszról éppen látszott a Székely Kő

 https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0CAcQjRw&url=http%3A%2F%2Fwww.benceontour.hu%2Findex.php%3Fid%3D2004csik&ei=QwU-VYyJNoH5Us-OgegC&bvm=bv.91665533,d.ZWU&psig=AFQjCNFV83mpslT_s2IDycbF3wY242CwlQ&ust=1430214327128266

A szállás jó volt, tiszta és családias. Nem volt csak 2 vendég  csapatunkon kívül. Mi 9-en voltunk, 3 bringás, ebből kettő versenyzett, Tóth Atti és jómagam. A  harmadik- a diszkréció nem engedi, hogy említsem a nevét- az este folyamán fél liter pálinka elfogyasztása után úgy döntött, hogy nem indul:)-. Szombaton a lányok elmentek a többiekkel a megnézni a Tordai hasadékot(nem sikerült) és pedig  életem legkellemesebb versenyelőkészítő edzésén vettem részt, kecskék sziklák és Vass Albert emlékezetével( Cyco triatlonista barátom, sporttársam javallatára anno elolvastam a szerző vagy 10 Erdélyi témájú regényét).

Deeljött a verseny reggele. Kicsit önző módon a szálláson hagytam, hagytuk családommal a "kényelmesebben készülődő" sporttársakat és nyomás Kolozsvárra. Időben kell érkezni. Megvolt. Kényelmes öltözködés, technika ellenőrzés, és bemelegítés ami szintén emlékezetes lesz hiszen Kolozsvár történelmi belvárosába látogattam el Almám nyergében. Derűs másfél órát adott a Székelyek Istene:) Akit érdekel a bemelegítés edzésnél elolvashatja. 

Startbeállás az 1. sorba! Elsőként! Ahogy érkezni szeretnénk a célba!

Most kell megjegyeznem, hogy nem volt időbeli csúszás. A TV élőben közvetítette az eseményt, 10 Vodafonos csini kislány esernyővel, két maci jelmezes kedvcsináló, röpködő drónaok, szpíker, zene, lobogó zászlók, nagy nézősereg. Mind a mi kedvünkért. NAgyon nagy felhajtás volt, gondoljatok itt mondjuk egy Spar Budapest maratonra kicsiben és kicsit színezzétek ki. Nincs pontos adatom a rövidtáv mezőnyéről de kb 700-an  voltunk a startterületen. A hosszú startját nem láttam mert akkor melegítettem. Tehát visszaszámlálás és start. Na a verseny legizgalmasabb percei ezek voltak. Volt könyöklés anyázás,stb. Nekem is ki kellett tennem egyszer a jobb könyökömet mert a fiú kicsit kamikaze módra tolta. Aztán be az erdőbe és kezdődött a 15 km-es mászás:(. A verseny távon szinte sehol nem mentem SW pulzus alá!! Jól tettük, hogy SW-ztünk többet Áron:). Már megint igaza van. Hihetetlen. A pálya rövidsége ellenére mindent tartalmazott. 28%-os emelkedő, mkülönböző nehézségű mászások, füves, murvás, gyökeres stb. Két patakátkelés de nem ám a sima Bükk stílusú hanem a meredek partú verzió amol igencsak képben kellett lenni , hogy legyen elég lendületed a felfelében a partfal leküzdéséhez de ne is állj bele a maderbe. Volt olyan fenyves ahol a Gyűrük Ura simán forgatható lett volna, Frodó bármikor előbukkanhatot volna a fák mögül. Aztán volt gyönyörű fennsík ahol beláttad nemcsak a mezőny előtted haladó tagjait, hanem Kolozsvárt és a környező mesébe illő dombokat is. Az erdőben volt egy nagyon meredek poros gyökeres technikás rész amit beharangoztak ugyan de nem érdekelt, mondván nehogy már legyen olyan meredek amit ne oldanánk meg én és az Almám. De volt. Meg sem kíséreltem lemenni, amint megláttam gondolkozás nélkül leugrottam, valahogy leszánkáztam aztán tovább. Vagy két fiúcska ott is hagyott. Aztán jött a nekem való rész és szépen újra magam mögött tudtam őket. Játszadozásra is volt idő. ( na mondjuk ez akkor fájfdalmasabb volt). Néztem, hogy ha alapból EB pulzuson mászok mennyire fáj a támadás egy-eyg emelkedőn és mennyi idő kell a regenerálódáshoz. Volt amiokor megőriztam a poziciót, volt, hogy visszavette az ellenfelem mert belőlem többet kivett. Az egész 1 óra 20 perc volt. Egy rohanó kaleidoszkóp, mely igen sok színt és illatot adott Erdélyből. A befutónál már csak egy látványos sprintet kellett kivágnom és máris akasztották nyakamba a részvételért járó(megjegyzem eddigi legszebb és legtöbb anyagot tartalmazó) érmet. KIs pihegés aztán Verofit regeneráló csodaszer és levezetés. Némi bringamosás aztán családkeresés:)

Vettem egy alsónadrágot mert elfejeltettem berakni, átöltöztem civilbe, megmosdottam egy rokkant Wc-ben:) ami utánam inkább zuhanyónak volt mondható. Aztán finom saláta ebédre és nézelődés a Plazaban. Eredményhirdetés előtt kb fél órával felvettem a dobogóra állós ViniBike jelmezt aztán elindultunk a helyszínre. Félúton hallom ám a nevemet. Sprint. Adaérek, nagy tumultus, üvölt a hangosbemondó a fülünkbe, de nem értjük a dolgot???!!! Kiderült, hogy race of champions lesz a kategóriagyőztesek között a célegyenesben! Kell bukó és bicaj. Nekem egyik sincs, minden elpakolva a kocsiban:(. Na mondom ezt elaludtam, fuck. De nem:)

Egy román/magyar fiú fordított és megértettem miről van szó, éppen akkor amikor Blazsó MArcitól akartam elkérni kölcsön a bukóját( megjegyzem nem úgy reagált a kérésemre mint Pl egy Fari tette volna, na mindegy) Szóval négyes futamokban kellett starthoz állnunk a kb 50 méteres távon. Mindenkinek egy 3 éves méretű gyerekbringával:)! NAgy volt  a show, képzeljetek el engem egy ilyenen. Ráülni sem volt könnyű nemhogy tekernem vele, mindegy végigmentem. Aztán jött a nyereményeső. GYönyörű oklevél(diploma), aranyére, iszaonyat méretű és tömegű serleg, pezsgő, kalandpark belépő. Columbia utalvány és pénzdíj. Adtak minden dobogósnak különböző mértékben. Nekem átszámítva 30 ezer forintnyi jutott. A startcsomagról meg ne is beszéljünk, ízléses technikai póló, összecsukható kulacs, nedves kéztörlő, Nutrend gél, karszár UV ellen stb. Ez kérem egy remekül megszervezett, jó hangulatú és gyönyörű környezettel megáldott verseny volt. Jövőre nem kérdés, hogy ott leszek!

 5,

Vértes XCM Várgesztes 05.10.

Kategória 4. hely. 18 perccel az első után.

A versenyen az eredmény tükrében rosszul teljesítettem. Nem értem el célomat, mely a dobogó volt, annak is lehetőleg minél magasabb foka. A vesrenyt megmérettetésnek szántam legnagyobb ellenfeleimmel akik egy kivételével itt is voltak. Sajnos a verseny napján több hibát is elkövettem, amelyek összeadódva nagy hátrányt jelentettek. Nem vittem magammal a megszokott reggelimet ezért kontinentáli szállodait kellett ennem, azt is későn mert 8-ra rendelték a szervezők. Reggeli után a Wc-be kellett sietnem. Nem igazán tesz jót ez verseny előtt, sem fejben sem lélekben. Aztán a nyakam is becsípődött, mert nem védtem a nayg széltől. 

A ráhangoló hét nem volt rossz, a versenyelőkészítő edzésen -bár nem kolozsvári  formát- jól éreztem magam. 

Hátráltatott felborult emésztésem, amelyből tanultam.

Egyébként pedig:

A verseny során jól startoltam, az élbolyban haladtam az erős fiatalok között. Viszonylag magas, 175 köüli pulzussal nyomtuk, de ez normális az elején amikor megy a helyosztó. Kisvártatva utólért a legerősebb ellenfelem, aki ezután a nyomomban haladt pár percig. Aztán ahogy várható volt, az első jelentős emelkedőn testi adottságait kihasználva meglószolt ( 165 cm 60 kg). Sajnos úgy döntöttem, hogy erős ez a tempó és nem megyek vele, nem savazom le magam, mert akkor hátrányba kerülök. Ez hiba volt, mert a végelszámolásban- ha a később leírt intermezzo nem jön közbe- 2 percet kaphattam, ami lehet, hogy ott dőlt el az elején és onnantól talán nem is ment jobban mint én, tehát ha ott megyek vele, akkor lehet, hogy később még meg is verhettem volna, ugyanis  a közepe táján álltam be egy igen jó tempóra, amit vittem is végig. De vissza az első 10 km-re. Ahogy az említett Egei elment, kicsit beleültem az ezüstérembe. Ekkor egyszer csak látom, hogy jön a harmadik ellenfelem megjelent egy segítőjével és elmentek mellettem. Na mondom ez már túlzás ezt már nem szabad hagynom. Erre már ugrottam. Magam mögé utasítottam őket és innentől kb a 30. versenykilométerig fej-fej mellett haladtunk, ami nem volt mergnyugtató számomra. Kisvártatva egy aszfaltos részen megtámadtam őket és szépen nyílt az olló. Köszönhető ez Cseh Veronikának a női elit ezüstérmesének is, aki ekkor utólért és nagyon jó tempót vitt előttem.  Aztán elfáradt én meg mentem tovább ezerrel. A jó tempónak köszönhetően utólértem egy kb 8-as bolyt amellyen egy darabig mentem aztán párat megelőztem és egy országútis fiúval folytattuk a versenyt. Nagyon jól nyomta, de a lejtőkön feltartott. Egy technikás meredek letörésnél meg is állt és elengedett sportszerűen. Innentől nem láttam, mert itt egy olyan szakasz jött amelyik nekem feküdt. Lankás lefelé 38x11 120 feletti pedálfordulattal 50 és 60 közötti tempóban. Ez a nagy tömegű montisoknak jó. Ekkor fejemben az járt, hogy bár erőm fogytán azért nyomom ahogy tudom, nehogy felérjenek rám, mert nem biztos, hogy fejben le tudnék kezelni egy támadást. Inkább menekülés előre. Itt jött a hidegzuhany.

Egy gyors lejtőn, egy füves, nyomot erősen figyelős  tisztásra kiérve előre sandítva érzékeltem, hogy az erdei út meredeken le és jobbra fordul, na mondom lejtő, király, azt csipázzuk. De merre kell menni, futott át agyamon? A kanyar közepén kék jelzés, ráadásul nyíl, szalagot sehol nem látok, ráadásul egy túrista család a kanyarban félrehúzódott, hogy elengedjen. Nyomás le. Veretés 50-nel a huszonkilences nyög a kövektől és ágaktól, de itt éppen az a dolga. Aztán kétésgek kezdtek el gyötörni. Nem látok szalagot. Biztos azárt nincs, mert egyértelmű a völgy. Az is volt. Aztán egy T elágazásnál amikor egyértelművé vált, hogy eltévedtem, mint a villám csapott belém a felismerés. Ezzel elbuktad a meccset te .....,....., hogy a jó..... b....a meg...., stb. Rápillantottam az órára, hogy legalább a végén tudjam mennyit .....,..... Csak a felmászás 8 perc volt, a lefelé meg kb 1-2 perc. Ok. realizáltam, hogy a vert seregben kell mennem, volt is ott egy szenvedő fiúcska. Otthagytam és onnantól azt mondtam magamnak. Aki megelőzhetett az már elment, élvezd a montizást. NA de azt a 8 percet végig kellett mászni és gondolkodni. Nem életem leg felemelőbb élményei közé lesz elraktározva az egyszer biztos. Viszont tanultam belőle. Egy dolog az erőnlét, a technika stb. Itt az erdőben jó felé is kell menni. Figyelni kell a jelzéseket és a legkisebb bizonytalanság után inkább meg kell állni. Inkább bukj 30 másodpercet, mint 15 percet, mint most én. Rossz így bambán célba érni. Valamiért mára a sors ezt akarta. Később majd rájövök mi volt az oka ezzel.

A pálya egyébként élvezetes és jó talajú volt. Nem volt dagonya és a lefelék gyorsak voltak. Volt hatalmas mászás kettő is, két helyen még az elit is tolta a bringát. 

Összességében jellemformáló versenynek titulálom, továbblépek és irány a BAkony a második forduló, ahol kiküszöbölöm a csorbát.

 6,

TOP MAraton Szilvásvárad 05.31.

OB

  1. hely a korosztályomban, 4 perccel elmaradva a dobogótól. Célomat nem értem el. A versenyt elrontottam. Sokat tanultam, de az OB-t nem szabad gyermeteg hibákkal teletűzdelni.

A szombati napon specialized tesztnap volt, én is bejelentkeztem egy fully tesztre. Nem bántam meg. Egy 29-es karbon bringát teszteltem és bár nem ez a full felszereltségű modell, de így is impresszív volt az a fél óra. Egyet biztosan leszűrtem a tesztkörből. Az pedig az, hogy a lejtőket az össztelós váz kisimítja, kényelmessé, biztonságossá és még gyorsabbá teszi. Jövőre fullyval megyek!

Szombat éjjel egy motoros csapat kérőig mulatott a szállásunkon ezért csak éjfél felé aludtam el, fejemben a másnap és az életemben bekövetkezett változás villódzott. ( júli 1-től Debrecenbe járok dolgozni, megbíztak a Hajdú megyei igazgatóság vezetésével). Idegrendszerem nem pihent.1.

Másnap reggel realizáltam, hogy nem tudok feladatni magamnak frissítőt.2

A bemelegítés nem volt rossz, startbeállás a lehető legjobban sikerült, ugyanis az első sorban álltam a legjobbak között és még innen is beszólítottak, hála a licenszemnek és a kupapontjaimnak. Tehát start. 13 km felfelé. Erős volt az iram, én sem voltam gyenge. Mentem az elejével, de a stratégia az volt, hogy csak EB tetején megyek, hogy a savazást elkerüljem. Nem is volt ezzel baj, szépen mentem, aztán valamilyen érthetetlen apátia, fáradtság vett erőt rajtam. Endre ezt észre is vette, segített is a domb tetején kb egy kilit, ment előttem mint az őrült és intett, hogy kapuzzak. Sokak mellett el is mentünk szépen, köszi itt is neki. Aztán ő lemaradt, hogy kifujja magát. Én meg mentem tovább. Jó helyen mentem,  a 3. helyen bringáztam ekkor, mögöttem Tordai Csabával a montis ikonnal aki pár éve még mindent megnyert amin elindúlt. Előttem Egei Tamás és Simonyi Ákos M3 legendák:)

A hosszú kaptató után frissítő, kulacstöltés. Na és itt kell leírnom a kálváriámat ami kezdetét vette...

Szóval annyit az elejére, hogy jópár versenyt (triatlon, futó és montis,outi) végigcsináltam, de izomgörcsökkel soha nem találkoztam. NA most viszont kaptam olyakat, hogy többször is meg kellett állnom, leszállnom és várni amíg enged a görcs. A combfeszítőm és a lábemeleőm valamint a csípőhorpaszom állt, be de nem akárhogyan. 25 km-től a pedálból kiállni nem tudtam, mert azonnal befogott. Onnan 70 %-on  a túlélésért tekertem.

A frissítőnél hagytam abba és mivel az volt a kulcs ott folytatom. Reggel az egyik kulacsba Kreatint és aminosavport tettem, ahogyan azt otthon szoktam az edzéseken. (marha!!!!) A másikat víz nélkül izo koncentrátummal vittem a zsebben, hogy az első frissítőnél majd feltöltöm. Az első emelkedőt még végigbírtam úgy ahogy, de a kreatin szépen lassan elvégezte a munkáját... Szöveteimből azt a kis nedvességet is elvonta ami benne maradt a nagy hőségben és nagy meló közben. Ezzel a napomat el is intézte(m). Víz és elektrolit nélül az izom nem tud működni.( azt, hogy milyen hamar eldől ez, azt most megtanultam).

Dehidratáltság.

Tünetei, fáradtság érzés, rosszkedv, világvége hangulat, kegyetlen izomgörcsök. Az eléhezéssel amikor először találkoztam ugyanilyen bambán néztem ki a fejemből, új volt az érzés. Most megint ezzel az érzéssel álltam szemben, és most ugyanúgy nem tudtam, hogy mi van velem!!! Csak jóval utána fiammal való konzultációm után realizálódott a kreatin sztori. Nyáron, versenyen  kreatint ??? Nooormális. Hogy ez hülyeség, csak én nem tudtam. Mostmár tudom.

A frissítő állomáson felvettem a vizet, de akkor már késő volt. A hosszú lefelében nem lehet inni, a lejtő alján meg már másfél óránál tartottam elektrolit nélkül. Aztán jött az ördög, az a bizonyos emelkedő.

A tetején már kész voltam. Jöttek a görcsök és bár az emelkedőt életemben először tolás nélkül abszolváltam combom készen lett. Támadásról szó sem lehetett, nyeregből kiállni nem lehetett, erőből tekerni csak finoman, amíg a limiter engedte. Szépen lassan egyedül maradtam, jött Tibike hátulról és innen csak az volt a cél, hogy ne haljak meg és Tibivel az uccsó emelkedő tetejéig tudjak menni. Szenvedések árán összejött, a lefelében pedig- bár tekerni nem tudtam- bíztam, azokat szeretem.

A célba a tavalyinál 5 perccel jobb idővel, idei formámhoz képest 10-15 perccel rosszabb 3.24-es idővel értem be. 

Endre volt a legerősebb ma a tirpák csapatból. Gratula neki.

Recovery és tovább!

 7,

Miskolc Maraton (Kondenzgyík) 06.07.

Több  célom volt, egyrészt a Szilvás Maraton után izmaimat a görcsökből rehabilitálni, másrészt győzni, végül, de nem utolsó sorban magamból mindent kiadni amit csak lehet és csatázni a riválisokkal.

KAtegóriámat megnyertem, csatáztam egy jót Szabó Tiborral, lábam nem görcsölt. Célomat elértem.

Segített az alapos és tervszerű felkészülés, melyhez kellettek a Szilvás izomstressz és az ott elszenvedett kínok. Tudtam, hogy meleg lesz ezért egész héten figyeltem a hidratációra, verseny előtt közvetlenül is ittam eleget. Két kulaccsal mentem, amit még soha nem cipeltem. Kellett!!

Beszólítottak a rajtba a kupapontjaimnak köszönhetően, már csak ezért is megérte licenszet csináltatni. Nem kell tülekedni a rajtbeállásnál, valamint igen illusztris társaságban várhattam a rajtot. Vouter Kleppe, Kiss József, Papp Dénes és még sorolhatnám a neveket. Szóval testben és lélekben felkészülten és motiváltan álltam a rajthoz. Tavaly az M2-t megnyertem, tudtam, hogy én leszek az egyik célpont. Fel is akartam nevezni idén is, de nem engedték, mondván akkor egész évben ott kell mennem, ami irreálisan nehéz lenne, úgyhogy maradtam az M3-ban a fenekemen.

A rajt után jól éreztem magam. Kleppe azonnal ez élre állt, Józsival mentem pár kilométert, aztán szépen lassan elvesztek a látóhatáron:).

Endre erősnek bizonyult, kielőzött és előttem is maradt végig. Kisfaritláttam még az elején a nyíregyiek közül, de egy emelkedő után inkább kényelmesebb tempóban folytatta, tehát mentem tovább. Az első körben szinte egyedül kerekeztem. A kör vége felé kissé motiválatlan is lettem. Bár átlagpulzusom jó volt, az EB alsó fertáján mozgott. Aztán frissítő és tovább. A második kör elején belassultam és az erdei hosszú emelkedőt túratempóban kezdtem meg. Ekkor jött a nap főnyereménye Tibike. Hátranézve megláttam, hogy kegyetlenül jön felém és integet, hogy jelezze, most megvagy:).

Na ekkor bekattant, hogy ha ő utólért, akkor a tempóm valószínűleg lassulhatott. A pulzusadatok is ezt mutatták. Tehát most menni kell. Erősítettem, de Tibor lélektanilag jobb pozicióban volt, hiszen utólért én pedig bosszankodtam, éppen ebből kifolyólag. Teljesen a nyomomban volt. Itt akkor dönteni kell, mondtam magamban és többször megtámadta, de ő mindíg átvette. Aztán egyszer csak jött az ő terepe, egy igen meredek emelkedő. Nem túl hosszú, de azért kemény( az előző körben Jocit is itt támadtam meg). Azt gondoltam, hogy őt is megpróbálom leszakítani. Nyomtam egy elég magas pulzusú támadást és megnyílt a rés. Ezt követően a hegyi utakon ahol a kanyarban nem voltam látható, mindenhol kiállva támadtam. Végre leszakadt a sporttárs, immár a lélektani előny átszállt rám. Főleg azért mert jött egy hosszú és gyors lejtő. Az aljában a frissítőnél csak futtában kérterm egy vizet, ami kockázatos volt, de a menekülést fontosabbnak ítéltem meg. Az aszfalton befeküdve kemény alföldi tempót erőltettem, inkább erőből mint fordulatból és Tibike innen már nem volt többé látható. Megerősített a tudat, hogy van erőm és nem görcsölök. Akkor menjünk. Innentől kezdve minden emelkedőt megtámadtam, párat előztem és felértem egy kisebb bolyra akik jó tempót mentek. Darabig együtt tekertünk.

A végére kihajtottam magam és a boly egyik tagja sajnos megvert fejben, kb 20 métert kaptam tőle. 

Célba érve boldog voltam, mert jól ment a verseny, képben voltam, nem haltam meg sem testben sem lélekben.

Attila sajnos fel kellett, hogy adja, sajnos a hőség megtréfálta szegényt. Endre pár perccel előttem futott be, nagy gratula neki, hiszen azt gondolom jót mentem, ő pedig erre szépen még rátett egy lapáttal. Tibike pár perc hátrányt szedett össze az üldözésem közben, ráadásul egy helyen le is feküdt egy pocsolyába pihenni.  Nagy köszönet neki amiért adott erőt a második körre!

 8,

Crosskovácsi Maraton, Magyar Kupa futam 06.13.

Kategória második hely,

jól működő szervezet, jó felkészülés

A verseny előtti napon már itt edzettem, ismerős volt a terep. Sokat számít, hiszen még soha nem vettem részt ezen a versenyen. A tavalyi eredményeket böngészve azt láttam, hogy itt bármi megtörténhet, ez a meglepetések versenye. Történt is sok érdekes dolog, de azokat kicsit később. Szóval a verseny előkészítő edzésen jól ment a verkli az EB pulzus környékén. Azt gondolom, hogy a szerdai 5x5 perc EB VO2 Tokaj nak ebben  volt szerepe vastagon. A rajt után az M3 elejével mentem. Egei TAmás és Simonyi Ákos voltak a társim. Sajnos kicsit elléptek kb 2 kilinél, de semmi pánik mondtam magamnak, hiszen nem savazzuk le magunkat az elején, azt már párszor megszívtam. Mentem csak a saját EB zónám elején. Egyszer csak látom, hogy Simonyi feltűnik előttem. Ezek szerint Egei leszakította, ő pedig talán lesavazta a lábait, ami ebben a rekkenő időben végzetes tud lenni, láthattuk Szilvásváradon. Akkor támadok. Ellépek és szépen nyitok egy kb 30 "-es rést. Az első komolyabb lejtő előtt. Na mondom, miután jól megküldtem a technikát lefelé, innen már csak tartom majd az előnyömet. Frászt. Simonyi talált egy hosszú távos gyors embert és szempillantás alatt felértek rám. Illetve leértek rám, hiszen a lejtőn jöttek fel. :). Szóval a lényeg, hogy azt gondoltam, gors vagyok a lejtőn amikor előttem mentek az elején, de most, hogy én mentem elöl nem bizonyultam elég gyorsnak. Innen édes hármasban entünk pár km-t felváltva vezetve. Egyszer csak a harmadik ember meghúzta. Felvettem a kesztyűt. Bár nem esett jól. Viszont vizem, kajám volt. Simonyi kissé lemaradt.NA mondom most kell támadnom. Visszagondoltam a szerdai edzésre ahol az utolsó EBVO2-t kiállva csináltam meg ami kb 7-8 perc volt. Amolyan KOntadoros kiállós menet volt. (bocs:)).

DE működött most is. Kedvező volt a terep a kiállós támadásra mert viszonylag sima, enyhe emelkedő erdei kétnyomos út volt. Bejött a húzás, sporttársam aki Szilváson majdnem negyed órát adott most lemaradt. Örülte, de tartottam is a revanstól ezért nyomtam 170 körüli (EB eleje) pulzuson. 34 kilinél a páromnak odakiáltottam, hogy ha jön Simonyi visitson egyet, hogy tudjam mennyi a különbség. Nem hallottam a  visítást. Tehát ok a helyzet. Mentem előre mint a bika. Jó volt a fejem, mindössze egyszer villant be, hogy többé soha, meg mit keresek én itt stb. Viszont sokszor jött az a gondolat, hogy megcsinálom, beérek, dobogón végzek és büszkék lehetnek a gyermekeim. Jó lesz a célba érni. Máskor a negatív gondolatok többször jöttek. Most nem. Volt vizem, nem száradtam ki, gondolataim is normálisabbak voltak. Kiszáradás, eléhezés egyenlő zavaros, torz gondolatok. A versenyt ha röviden jellemzem akkor  azt mondom, hogy élvezetes és villámgyors lejtők, kemény és  nyúzós emelkedők.  

A meleg sokakat megtréfált. Célbaérés után tudtam meg, hogy Simonyi a 34 kilis frissítőnél  végleg feladta, kikészült. Megtörte a meleg és a tempó. Tavaly ő volt a nyertes, most nem jött össze neki. A tavalyi második vert meg engem ma, ezért lettem második. Szalay Peti esélyes hosszú távon eltévedt. Sárosi Endre előlem esett ki defekt és küllő törés valamint felni repedés miett. Volt csúnya bukás, rengeteg tolás és szenvedés. Az utolsó emelkedőn a poklok poklát álltam ki, azt hittem, hogy Simonyi a nyomomban, nekem meg jött egy kis "fal"  belassultam és szenvedtem. DE nem jött, helyette jött az utolsó lejtő és a cél. Célbaérés után regeneráló ital, táplálkozás éés egy hideg sör.

Jó mulatság vasöntő munkásnak lenni.

 9,

Drótszamár Fesztivál Erdőbénye. 06.28.

M2 2.hely. (felneveztem a fiatalokhoz, hadd lássam mizu feléjük)

Középtáv abszolút 6.hely. Gyér mezőny, szinte csak mi voltunk ott és néhány kassai srác. A versenyen a célomat elértem, nem haltam bele:) . KB 3 hete nem edzek rendesen az új meló miatt. Kegyetlen stresszes, edzéseken 100%-ban a melón jár a fejem, sajnos egy darabig ez lesz. Újratervezés, ami a szezonbéli célokat illeti. Survival mode:).

Picivel később érkeztünk, mint terveztem, kicsit tökölős is voltam, nem hangolódtam a versenyre. tegnap erősnek éreztem a lábaimat, de nem tudtam, hogyan reagálok majd a magas pulzusra a gyér edzésmunka miatt. Kicsit paráztam emiatt.. Hevenyészett bemelegítés, aztán nyeregcső bilincs probléma. Megszakadt benne a menet. Hekmányolás, kapkodás, aztán megjelent rajt előtt fél perccel Kasssai Jani barátom a Profi Bringa szerelője és levette a gyermeke gyorszárát a kis bringáról, felpattintottuk és tűz a rajtba. Beálltam és RAJT.:) Húúúú. Ez meleg volt. De pár pedálfordulat után éreztem, hogy  nyereg alacsonyan van. Vazze ez gáz, így nem tudok végigmenni, tök más izmokat használok. Odaszóltam a felvezetőnek, hogy előreszaladok szerelni, jó fej volt megengedte. 30" piros zóna, szerelés jön a mezőny visszaállok és éles start. Na mondom, ha már így bemelegedtem megyek elöl. A Brónok völgyében volt az első 10 km hegyi szakasz, köves kényelmetlen emelkedő, nem meredek, kb 6-7 % de alattomos és kaparsz, bénázol ha nem figyelsz. Mehettem elöl vagy 50 percet amikor a fiatalság meunta és nyomás előre. Ott volt a bolyban ksi és nagy FAri, Hován Robi( mint később megtudtam és pár szlovák fiú, valamint az M1 győztese.) Én EB tetején voltam, sőt Vo2 környékén tehát tartottam a saját tempómat ami fájt ugyan de csak fejben. Az átlag SW környékére jött ki ami jónak mondható. Idén a legmagasabb átlag. Mondjuk a táv rövid volt, a szokásos kétharmada távban és szintben is. Mentem egyedül sokáig aztán utólértem a szlovák gyerót, (felnőtt győztes Attila előtt) és egy ózdi srácot. Mentünk mendegéltünk:). Egyszer csak egy 45 körüli lejtőn mondom feltart ez a ygerek nyomatom előre. Ebben a minutumban csörög a bokor, de már kint is van egy 2 mázsás szarvas mint akit ágyúból lőttek ki, a gyerek vészfékezik, én is. Tudtam, hogy baj lesz, neki fogok menni, esünk és vége. De a szarvas ahogy jött szempillantás előtt el is tűnt, nem lehetett köztük 10 centi. Fék felenged, kikerülöm a fiút és pffuuu. Megúsztuk. Kiverrt a veríték az biztos. Ez halálos volt. Mondom egy perccel az eset után a srácnak, hogy csak ez megérte az 5 ezer forint nevezést, mire ő nyerozumim, szlovak. Ok mondom, csak lassan igyál mert hideg a víz:)))

Innen szinte együtt mentünk. végig. A lejtőkön előre mentem biztosítani az utat, az emelkedőkön ment előre, hogy megnézze mi van fent:). Egyszer csak ahogy kiértem egy jó kis nyomvályús lejtő utáni aszfaltre látom ám, hogy két neon zöld bringás jhalad előttem. felérni, szélárnyék. Úgy lett. Hován Robi volt az és az M1 győztes fiú. Vonatozva tovább. Azt mondja Robesz, nem a lejtőn kell menni, hanem az emelkedőn:) Ok gecó, akkor menjünk. nem jött utánam az emelkedőn, inkább beállt egy kényelmes tempóra mert azt hitte M3 ben megyek:) De nem! Fiatalodtam 10 évet:) M2-ben nyomom. Még egy emelkedő lesz azt tudtam aztán lejtő és vége. KisFAri szerel, gáz. Robi nem jön gáz mert belassulhatok. De meglátom a maásik neonzöldet és rámegyek. Megvan. Megyünk együtt a befutóra. Néha én, néha ő vezet. A végén sprint, erősebb avygok, 40-nel porzunk be a célba , 20 centivel nyerek. Nagyon kilettem facsarva. Nem volt jó a terep, köves szar nyomvályús utak, meleg stb. Nem itt szereted meg a montit. Végig nulla voltam fejben, sznvedtem, nem akartam versenyezni, nem jó ez így, Ha nem edzel nem kell versenyezni, mert elmegy a kedved az egésztől. 

Végül Fari pár perccel előttem ért be, de ő is szenvedett technikai gondokkal, pumpálgatnia kellett, az sem lehetett túl vidám.

Tóth attila nagyon erősen ment, lassan felnő a középtávhoz. Sokáig ment előttem. Gratula neki. A lefelékben van rere a fejlődésnek, nem szabad a technikát sajnálni. Szadizmus a bringával, az mindíg segít. Azt el kell ismerni, hogy nagyon figyelősek voltak a lejtők, alattomos nyomvályúk, vagy öklömnyi kövek, ez volt a mai menű.

Endre a hosszún szintén ezüstöt tekert Józsi mögött, tehát a mai VIniBike montis mérleg 3 ezüst. Nem is olyan rossz.

MA mentem először a Polár V650-nel versenyen, most elemzem. Nagyon kafa így visszanézni.

Hajrá ViniBike!

 

10,

Duna Maraton Esztergom 07.05.

Nézetem szerint kétféle ember létezik egyik aki a körülményeket okolja a sikertelensége okán, a másik aki megteremti a siker körülményeit magának. Utóbbi körbe sorolom magam.

Rövid táv M3 I. hely Nem volt nagy mezőny a kategóriámban, mindössze 30 főt kellett legyőznöm. Nem nagy ügy:)

Mára a rövid táv mellett döntöttem, bár tudtam, hogy ezzel a Magyar Kupasorozat első helyéről kell lemondanom. Aznap utaztunk hajnalban. Majdnem idejében érkeztünk. Fél óra bemelegítést végeztem aztán beálltam a startba mint a túrázók a 100. sorba. Tavaly ugyanezen a versenyen ugyanilyen bénán álltam be. Olyan vagyok mint a kiselefánt, lassan tanul, gyorsan felejt:). Start után pár percig ezért maxot kellett nyomni, hogy a lassúakat még a terep előtt  ki tudjam kerülni. Nagyjából sikerült, de a legelejére nem értem fel. Startbeállásból egyes, ülj le fiam!

Nem baj, ma csak bő egy órát, 30 km-t és kb 900 szintet kell csak szenvedni, ez voltb a jelmondatom, ami sokat elárul lelkiállapotomról.

Nyomtam végig a távon, vigyáztam, hogy ne menjen a pulzus EB alá. Elég jól sikerült. Átlag pilzusom 172 lett (EB 169-177).

A pálya inkább volt szar mint élvezetes, zötyögős, szemetes élvezhetetlen lejtők és egy-két nem túl meredek emelkedő. A nehézségi foka 10-es skálán 3-4 lehetett. Ugyanekkora volt az élvezeti faktor is. NA ez sem az a pálya ahol meg lehet szeretni a montit. Tele van már a tököm a hazai pályákkal, alig várom a hónap végén a román versenyt, ahol várhatóan lélegzetelállítóan szép helyeken tekerünk majd. Jövőre más lesz a taktika, kevesebb, de szebb külföldi versenyre fogok menni, az itthoni szirszar terepek helyett. Pl dolomitok vagy Beskidy, Alpok stb.

Találtam magamnak két fiatalt akivel az utolsó 10 kiliben együtt mentem. Elkerült a defekt és a bukás. Voltak rendesen frissítő pontok, de mulatságos volt ahogyan a segítők leszarták a versenyzőket. Nem adták fel a poharakat, szállj le és csinálj amit akarsz. Még jó, hogy az izót nem nekünk kellett bekeverni:) Párom és lányom be is állt a féltávnál lévő frissítőnél feladogatni, ezzel példát mutattak és legalább az utánunk jövők már kézbe kapták a vizet, izót. Ezzel mondjuk lemaradtak apa fergeteges befutójáról:)

A finishben az egyik fiút lehajráztam, a másik pár méterrel előttem futott be. Örültem amikor a szpíker bemondta, hogy megnyertem a kateghóriámat.

A cél előtt kb 50 kilivel volt egy ordenáré rázós terep, a hátam szét is esett, még most is fáj. A héten nem igen lesz konditerem kedden:(.

Mindent összevetve amennyi motivációm volt a verseny előtt ahhoz képest csoda számba megy az eredményem, ha viszont a legjobb formámban mentem volna akkor kb 10 percet adok magamnak.

Szombaton Hortobágy sík MTB:). Remélem jó meleg lesz és por, hogy méginkább ráerősítsen a hazai versenyek elkerülésére.

 

https://flow.polar.com/training/analysis/132775816

 11,

Hortobágy Maraton 07.11.

42 km, 0 m szint:) frankón!!

A célomat elértem részben. Célom az volt.hogy megnyerjem a versenyt, utána lovagoljak egyet, majd halászlevet egyek és túrós palacsintát. Minden összejött kivéve a lovaglást:)

Késve indultunk... Ez valószínűleg egy 30 ezer ft-os bünti lesz, de nem baj, megérdemlem, gyorsan hajtok. Lassíts Zsolti!

Rajtbeállás előre! Első sor pole pozíció. Mellettem balra két cyclocrossos fiú, na mondom ezek jó gyorsak lesznek ésn hülye meg még a karbon villát sem raktam be, hogy 2 kilót könnyítsek. Kényelmi szempontokat helyeztem előtérbe kérem. Jobbra tőlem egy ifjonc európa bajnok siketnéma srác. A múlt héten nyerte meg a montis EB címet egy  speciálisan hallássérült sportolóknak rendezett viadalon.Amúgy a hosszú távon KB 100-an indultunk el. Kategóriák nincsenek. Nem baj. Úgy álltam oda, hogy megnyerem és kész.

Start. A siket haverral ellépünk kb 300 métert. Elég nagy a tempó, a fülemen veszem a levegőt. Na meglátjuk bírom-e... A mezőny mögöttünk halad, az üldöző boly kb 6 emberből áll. Nem ismerjük az erejüket tehát fekete lovak. Azt gondoltam megyek EB-n amíg bírom, a múlt héten egészen jól mentem benne 90 percet. Váltjuk egymást a fiúval, de a szembeszeles szárakon hagyom hadd menjen, viszi a fiatalos hév. Azért amikor fárad, vagy enne, inna int és megyek előre. A terep érdekes. Látszólag nem vészes, egyszerű földút. Na de milyen földút kérem. Egy pillanatra sem veheted le a szemed az útról mert olyan rázós és váratlan nyomvályús, hogy csak azt figyeled mi lesz. Itt jeygzem meg, hogy süketnéma( hallássérült ) versenyző után menni életsveszély. Képzett versenyző volt az látszott, mert jelezte a veszélyes zónákat a kezével, már amikor megtehette és nem kellett markolnia a kormányt. Azt viszont hiába vártam, hogy kiabáljon, hoyg vigyázz. Maradt a feszült figyelem. Egyszer kétszer majdnem lehasaltam a nagy tempóban egy-egy váratlan vályúnál de megúsztam. A mezőn néha közeledett, akkor rátettünk egy lapáttal, néha távolodott, ekkor elégedetten összenéztünk és thumb up:)

A frissítés itt sem ment. Ültek és néztek, várták, hogy majd 30 ról leállunk egy pohár vízért( ugyanis 30 volt az átlagsebességünk). Tehát nem álltunk meg. Meg kellett elégednünk a két kulaccsal amit vittünk. Az utolsó 5 kilin látszott, hogy ketten leszünk a finishben így ment egy kis taktikázás. Lószoltam, percekig kiállva, aztán beállta mögé, majd megint lósz stb. stb. A legutolsó két kili murvás, aprókavicsos, köves út, felütöttem sokszor a gyanúsan mocorgó hátsómat. remélem nem kapok defektet. Azt is kibírom. mondtam magamban. Aztán 200 méter aszfalt, 45 km/h, utána egy éles kanyar árokkal. Én érkezem jobb pozícióban, átmegyek rajta és ing-gatya. A gyeró mögöttem, de éreztem, hogy erő van, nem lehet jobb. nem is lett. egy mp-cel megvertem:) Öröm és boldogság. TV interjú, benne kleszek a TV-ban. BSI bringa TV. Gratulációk, ölelkezések, átöltözés, gyors eredményhirdetés és pihi, kaja stb.

Jocy megnyerte a rövidet, teljes tirpák fölény.

Itthon megnéztem mi van a kerékkel. semmi különös. No tej, 5 tüske, 3 felütés. Tüskék ki, felütés kijavít, új tej. 

Új remények:)

https://flow.polar.com/training/analysis/137693716#

 12,

Felső Tisza -inkább ne mentem volna maraton-, Jánd.07.19.

Dilettáns szervezés, versenyzők, nézők nagyívben leszarva. A tavalyi szép emlékek a múlté életérzés. A versenyt egyébként megnyertem, de sportértéke nem nagyon volt.

Szóval csúszott a rajt egy kicsit, kb fél órát. Közben elég meleg volt. A rajt után hamar elmentünk négyen. Józsi Jocy és Tibike. Többnyire erős Jocó ment elöl, néha én is lószoltam egyet-egyet. Jocyt is láttam elöl. Tibike engedte a nagyokat versenyezni:).

Az első körben eltévedt a komplett mezőny, de még mielőtt eltévedhettünk volna, a strandon volt egy érdekes eset. Én húztam a sort elég gyorsan mentünk a terepen. A strandon senki nem tudta, hogy itt egy kerékpárverseny zajlik ezért egy autós szépen totyorgott a parkolóban- egyébként minden joga mevolt hozzá, ő szimolán csk strandolni jött- én előzöm balról, a többieket nem érzékelem, nekik talán már kikristyályosodott a helyzet. A rendező vadul kalimpál az emberünknek, hogy tünjön el a pályáról, mire ő elég vehemensen rám húzta a kormányt, kb akkor mikor éppen a holt terében lehettem a bal hátsó ajtónál. Mindezt kb 40-nél. Hát mondom, most ezt beszoptam, elüt és végem lesz. Jobb térdem már ütődött is az oldalának, persze én ordítok, de fel van húzva minden ablaka, biztos megy a klíma ezerrel. Dőlök szépen rá, de vitustánc szerűen odavágtam egyet jobb kézzel, ezzel mintegy jelezve, hogy ott avygok és ugyanakkor életemet mentve odébb löktem magam róla balra, ezzel visszanyertem egyensúlypmat és lendületet vesztve ugyan, de túléltem a találkozást.. Persze ők ezt érthetően másként élték meg odabenn.

Szóval altévedt a komplett csapat, úgyhogy restart...

Ugyanaz a szitu, négyen elöl. SZáraz , meleg földutakon aszalódtunk és lassan vége lett a körnek. Sprint befutó lesz, mondta Tibike. Az is lett. Én ennek örültem, mert itt most jól jön a 85 kilóm. Józsi lemaradt, Jocy elöl nyitott, aztán kiálltam én is mellé és hadd menjen. Valamivel előttük értem be. Érdekesség és a szervezők eszét dícséri az az ötlet, hogy a befutót egy igen keskeny töltésre tették és a monti valamint az outi egymással szemben ért be. Izgalmas a javából. Csak a szerencsének köszönhettük, hogy ebből nem lett gond. Ahogy beértünk máris jöttek Izáék, szegény panaszkodott is, hogy elálltuk az utat. Bocs. Ne ránk haragudj, nhanem a nagyokos rendezőkre.

A táborba beérve a szélvédősökkel megbeszéltem a dolgot, a polgármester mint főrendező magára vállalta a kárt. Ez így normális.

 

A kaja nem ízlett, tele volt csontszilánkkal, a rendezés nemhogy javult volna, hanem még egy szinttel lejjebb került, pedig a tavalyi sem volt egy GG kupa szinvonalú:)

Ide sem megyek többet...

(Orosról be a városba, Jándon bemelegítés, verseny, verseny után hazatekertem)

 13,

Imprezio Global MTB Maraton powered by Vodafon Baisoara Erdély 07.26.

  1. fejezet

Célom a győzelem volt. Elértem. 3 perccel vertem meg a második helyezett srácot, aki a tavaszi kolozsvári versenyen is mellettem állt a dobogón. Büszke vagyok rá, hogy ez történt. A versenyen kb 300 résztvevő állt starthoz a mesébe illő erdőben, hatalmas fenyők tövében egy kis hegyi úton. Egy sípálya derekát kell elképzelni ahol tehenek legelnek, kellemes szellő lengedezik, mely hűsítően hat a tűző napon, bár a hőmérséklet az 1000 méter feletti magasságnak köszönhetően az éppen ideális 25 fok körül mozog. A versenyt ugyanaz a srác szervezte aki a kolozsvárit és már akkor megfogadtam, hogy ha tehetem minden versenyére el fogok menni, mert egyrészt eszméletlen színvonalas, másrészt az elsőt megnyertem ezzel egy előszereteti értéket kapott a rendezvénye. Az idei rendezvénnyel sem hazudtolta meg magát Kertész Levente.

Szóval a hosszú táv állt előre aztán mi a rövidesek. Elindult a start, természetesen akik gyorsan akartunk menni, hamar ott találtuk magunkat a hosszúsok között hiszen az első 25 km azonos pályán ment. Egy elég meredek dózeren kezdtünk bemelegítés gyanánt aztán jött minden amit csak el tudtok képzelni, vagy talán egy kicsivel még több is, no de ne szaladjunk előre kérem:)!

Ellenfelemtől tartottam, hiszen igen jó formában volt, semmi zsír, szálkás mint egy deszka és láttam a szemében azt a tüzet amely azt jelezte, hogy most visszavág a tavaszi győzelmemért. Ám legyen nyugtáztam magamban, de mivel tudtam, hogy a nagy mászások után lesznek meredek lejtők is, ezért bizakodtam. A fiú 60 kilós tehát az emelkedőkön nem sok esélyem lesz. De a start utáni tülekedés elmúltával azon kaptam magam, hogy előtte megyek és mintha kicsit szenvedne mögöttem, én pedig nagyobb áttételeket hajtok. Kissé meg is úsztam tőle. Ez bizakodással töltött el. A táj szépségét nem győzöm dícsérni, mert még a verseny hevében is érzékelhető volt az az alpesi hangulat amely a völgyekben szétszórt pásztorkunyhókból áradt. Rengeteg patakátkelés volt, melyek később még főszerepet kapnak...

Szóval haladtam egy kisebb csoportban célom felé amely csoport rajtam és egy korosztállyal feljebb lévő srácon kívül hosszúsokból állt.

Egyszer csak elkezdett sötétedni. És éppen mikor felértünk egy magas gerincre kitört az égiháború. Ez volt életem zivatarélménye. Élő egyenesben éreztem az ózon illatát a felhőben a villámok között. Percekig 80-100 km-es szélben legkisebb áttételen küszködtünk miközben a jég erősen verte testünket. Szemeinket alig tudtuk nyitva tartani. Kb 5 percig voltunk a cella  epicentrumában, de azt mondom, hogy egyik fickóban sem fordult meg, hogy kiszálljon, pedig volt, hogy 50 méterre jobbra csapott be a villám az erdőbe olyan robajjal, hogy csak úgy húztuk a nyakunkat és motyogtunk, ki-ki a saját nyelvén.

A hegy derekán lévő frissítőnél kb 50 ember didergett a sátor alatt, de mi itt sem álltunk meg. Verseny van. Irány a lejtő. Na kérem ez volt az ami az igazi élményt adta. Az úton két oldalt folyt le a patak, amely kb 30 cm mélyvolt és nagyon erősen sodort. Középen egy 40 cm széles füves felázott csík. Az eső, jégeső nem éllt el és haladni kellett hiszen lejt a talaj:)

Az előttem lévő fiú a csíkon egyensúlyozva próbálkozott, de én rákiálltottam, hogy left és már mentem is a patakban lefelé ezerrel. A fékek üvöltöttek a víztől, hatásuk kicsit gyengébb volt mint a megszokott, de nem is kellett nagyobb fékhatás hiszen csúszott az út eléggé. Erősen kellett húzni a formulát, hogy működjön, ráadásul az első meg is adta megát, szerintem belevegősödött, mert egy idő után a fékezések előtt pumpálgatnom kellett, ha ajartam erősebb hatást. Itt elléptem a csapattól szépen. A vihar enyhült ahogy az erdőbe értünk és újabb dózer felfelé, néhol technikás 25%-okkal fűszerezve. Mindezt a Gyűrűk Ura díszletei között. Sajnos előnyom lassan elolvadt, felértek a fiatalok és megint hárman folytattuk. Ja, míg el nem felejtem, a patakmederről szólnom kell.  Azt már említettem, hogy sok medren keltünk át. Na a pár perces felhőszakadás után a kép totál átalakult. A csinos kis 30 cm-es pataok rohanó folyócskákká dúzzadtak néhol 5 méter széesek és legalább 50 cm mélyek lettek. A lábunk eléggé le lett fagyasztava. Egyszer egy lejtőn kb 40 km-es sebességgel egymás mellett mentünk egy 20 év körüli sráccal , hogy az esetleges ütközéseket elkerüljük, amikor egy elég széles és mélynek kinéző patakhoz értünk. Árokszerűen feküdt előttünk. A srác bal oldalon és jobbon, tehát mindenki azt kapta amit a gép dobott. Azt választottam, hogy teljes gázzal átbannizom az elsővel aztán majd meglátjuk mi lesz. Ellenfelem picit lassított és mederkonturral szerette volna leküzdeni az akadályt. Periférikusan még láttam ahogy lassít, aztán relül a túlpartra:). Nem jött be neki, hiába a 29, túl mély volt a meder. Nem lett baja, hamar utólért. Mondjuk az önbizalma biztosan lejjebb ment picivel. Szóval a végjátékban hárman. Sajnos fejben feladtam az utolsó hosszú mászást, leszakadtam vagy fél perccel róluk, mert nem volt motiváció. Az utolsó szakasz egy downhill szerű lejtő volt a vadregényes erdőben, vizes gyökerek és kövek, valamint moha és sziklagyep társaságában. Itt csak arra ügyeltem, hogy túléljem. A befutó után kisütött a nap:). A hosszú távot lestoppolták a villámveszély miatt, így ők is egy kör után lettek értékelve.

Levezetés, átöltözés. Erdélyi túrós puliszka volt a keja, mennyei táplálék. Ezerszer jobb mint a zsíros gulyás, vagy spagetti a verseny utánra. Megint nagyon gazdag eredményhirdetés, a dobogósoknak 20 ezer pénzdíj, hatalmas serleg, érem. Jó hangulat, sok új ismerettség, lélegzetelállító táj. HA röviden kellene jellemezni a versenyt csak ennyit írnék.

üdv

2. fejezet

A kálvária.

Búcsúztunk erdélyi barátainktó és irány haza. 8-ra hazaérünk, ha minden jól alakul. Mármint vasárnap este nyolcra. Jelzem, kedd reggel fél kettő lett belőle.

Oláhléta határában lekapcsolták a gyujtást a pözsón, legalábbis úgy tűnt. Gondolkozás, telefonálás. Asszisztencia. Minden ok, minden meg lesz oldva, úton a tréler, be Kolozsvárra s zervízbe, hotel megrendelve, ingyenes, holnyp csereautó ingyenes stb. Szóval kicsit megnyugodtunk. Aztán 6 azaz 6 óra várakozás után megjött a román tréler. Kolozsvárra már sötétben értünk be. Hotel. Kedv zéró. Reggel szervíz, nem sietnek. Nekik nem sürgős. Délután hív az asszisztencia, téves volt az információ, minden fizetős, bocs. Idegrendszer határon. Újabb szervezkedés ugyanabban a ruhában, fogmosás nem volt. Otthonról tréler rendelés, újabb 6 óra várakozás a kempingszékekben. Az uccsó 48 órában kb 10 órát ültem bennük. Mehetnék pecásnak is akár. 8 kor megjött a tréler, fél kettő körül hazaértünk, vagy fél egy, nem tudom. Ma reggel úgy keltem, mint aki heggesztett. És a hasamon is nőtt kb 1 kiló háj. Dzsááá.

Mindezek ellenére szeptemberben megyek a Levi Gyalun rendezett versenyére és jövőre is mindegyikre.

uff

 14,

Bükk Top Maraton. 08.02.

Megnyertem a rövid távot.

Holnap irány a nyaralás. Jól ,ment a verkli.

 15,

Újhely Kalandpark de jó hogy nem hagytam kimaraton 08.22.

 Rövid táv abszolút 5. hely, kategória I. hely.

Várakozáson felül mentem ma. De nem csoda, hiszen Doki tegnap úgy engedett el edzésről, hogy adott egy jó tanácsot. Megfogadtam, segített. Fogadjátok meg a tanácsait!

Kedden elmentem konditerembe lábazni és egész héten olyan izomlázam volt, hogy csak lépkedtem mint a szaró galamb a kupáscserépen:).

Reggel zuhog az eső, jaj... Tépelődés telefonálgatás, időkép, stb. Start. Verseny akkor verseny nem nyavalygás. Újhelyen jó idő, jó ómen. Imádom az új gépemet, plusz motiváltság. Alig vártam, hogy az első versenytávot teljesítsem vele. Bemelegítés a mesterbike-kal, startbeállás és start az első sorból. Ajjaj, nehéz a láb még mindíg, de a pulzus felmegy tehát nincs gond. Megyek az elején. A süketnéma fiú , Zóka Zoli? Kiss Józsi és Endre ellépnek, de egészen jól megyek. Hiányolom Farit, mi lehet vele. Ilyenkor az szokott lenni, hogy egy két perc mulva jön. Ok visszaállt a világ rendje jött:) Hován Robival. Robi valahol lefeküdt pihenni, mert fáradt volt aztán Farival mentem egy darabig. Elég sokáig. Örültem is neki. Néha még a felfelében is hagyta, hogy menjek, hiszen valószínűleg tudta, hogy jön a lefelé, ott pedig van egy jó haverom aki mindíg segít gyorsan menni, a gravitáció. Szar lenne  ha a holdon lennének a versenyek, nem mehetnénk lefelé ilyen gyorsan. Ma a max speed 69.5 volt. Imádtam a pályát. Meredek de tekerhető emelkedők, technikás, figyelős de nem gázos lejtők. Izgalmas egynyomos ösvények. jaj de jó, hogy nem maradtam otthon. Pedig otthon is lett volna egy két jó program::)).

Szóval a tavaknál a frissítőnél természetesen nem álltam meg  egy jó kis lejtő után ahol Fari éppen mögöttem volt, amikor valaki baráti hangon odaszól, hogy: de erős ez a Zsolti... Hmmm. Ki lehet ez? Visszanézek, hát Berkes Mészáros Jani aki nem is tudom  hogyan lehetett ott, hiszen normál esetben már 5 perccel előrébb szokott lenni. Jó jó könnyű neki hiszen 70 kilós és nagyon kemény. Megjött FAri a hegyről és én páholyból nézhettem ahogy a két gigász az M2 hosszú dobogóéert harcol, hiszen tudtuk, hogy K. Józsi és Endre előttünk van. Endre kb 30 "-re lehetett, többször láttam is vagy 20 km-ig. Aztán az utolsó mászásban a fiatalok elmentek vagy 200 métert ami itt kb egy percet jelentett. Aztán szétváltunk. Immár nem maradt más csak pár kili aszfalt lefelé. Ketten voltunk egy fiatal fiúval aki nagyon ügyesen jött lefelé, az utolsó balos labnyarban agresszíven be is szúrt és 1 másodperccel előttem ért be. Kicsit agresszívebbnek kell lennem a kanyarokban, ha van forgalom, mert túl tapintatos vagyok és ezt kihasználják a rámenős ifjak. 

Végeredményben nyertem a rövid M2- t is:) ha az eredméyneket nézzük, sőt az M1 ben is ezüstöt mentem. 

Áldás békesség:)

 16,

Mátra TOP 08.30.

Rekkenő hőség a Mátrában. kategóriámat megnyertem( 27 fő) Abszolút 43. (420 fő)

Szóval nem voltam ma az igazi, Budapestről érkeztem kis késéssel előző nap költözés. Rohanva rajtszámátvétel rövid bemelegítés és startbeállás a végére:(.

Tudtam, hogy ez pokoli első pár percet fog eredményezni és azt is erdményezett,  de ez van. Ezt évente egyszer-kétszer eljátszom, csak úgy saját szórakoztatásomra.

RAjt után kb 250. -ként fordultam ki az aszfaltra ahol mentünk pár percet. Elég volt feljönnöm az első 50-be, de az eleje immár messze járt. 2-3 perc előnyre tettek szert, tehát magammal versenyzek ma gondoltam. De aztán mindíg akadt pár ember akivel meccselhettem.

Azt kell mondjam, hogy az év egyik legélvezetesebb maratonját hozták össze- ami a pályát illetei- a rendezők. Már-már XCO beütéssel. MAjdnem olyan jó volt mint Saújhely, de mivel itt tikkasztóak voltak a meredekek amaz győzött:) A mai nap pozitívuma a következő tény. Az Oiz- új bringám- bár egy kilóval nehezebb mint elődje Almácska, de a lejtőkön annyira gyors és biztonságos, hogy azokkal is tudom tartani a lépést akik eddig erejüknél fogva el tudtak lépni a meredek emelkedőkön annyira, hogy utána hiába mentem picivel gyorsabban nem értem fel rájuk. Tegnap ezt játszottuk vagy öten. A hatvan kilós fiatalok elhúzták a csíkot a meredek, párszor tolósan meredek emelkedőkön, de lefelé már várták a pillanatot amikor elég durva sebesség különbséggel elmentem mellettük. Aztán a szerencse nekem kedvezett, mert az utolsó pár kili az utóbbi -nekem kedves lejtő- volt, tehát elég nagy előnnyel értem be előttük.

A reális értékeléshez hozzá tartozik, hogy az emelkedőkön kimondottan szenvedtem, gyenge voltam és sokszor túráztam is. Egész nap nem volt pulzus adatom mert lemerült a jeladó, ezért idén először érzésre mentem. Jobb nekem, ha van adat.

Voltak bukások, egy éppen előttem egy patakátkelés szerű meredek le-fel kombó után a meredek partoldalon vezetett az út rézsútosasn és az egyik KTM-es fiú elveszítette a lendületét , nem tudta kiakasztani a bal cipőjét és dőlt bele a kb 5 méteres szakadékba... Gyorsan megálltunk és kiáltottam az előttem lévőnek, hogy fogja meg, mert beleesik, megfogta finoman, de nem  volt elég, csúszott lefelé szegény. Akkor megfogtam valamilyét és durván kirántottam a szakadék széléről. Jól meg is égette a lábamat vagy az ő vagy az én féktárcsám. Verseny után oda is jött megköszönni, örültem.

A többiekről annyit tudok, hogy Endre nagyot küzdött és 3. lett az M2 középtávon, nagy nevekkel állt a dobogóra. Botond- újdonsült klubtársunk- láncszakadást szenvedett és futott vagy 10 kilit elmondása szerint, pedig jó lett volna az eredménye. Lóczi Jani végignyomta a középtávot, de nem volt őszinte a mosolya beérkezés után:).

Iszonyat meleg volt, felfőtt az agyunk. Kinek jobban, kinek kevésbé. A rövid távra való váltással kapcsolatban ambivalensek az érzelmeim, hiszen nem bánom, hogy nem szenvedtem 3-4 órákat a közép távon, a rövid távokat sorban megnyertem, de azért azt el kell ismerni, hogy a közép távnak nagyobb a sportértéke.  Mindezzel szemben  ott van az egészség kérdése is . Immár 50 évesen arra is kell gondolni:)

 https://flow.polar.com/training/analysis/196221282#

17,

Alpin Salewa Kupa Mád 09.06.

A mádi napok keretein belül. Abszolút I. hely:)

Sajnos az idő és a programoktól zsúfolt hétvége miatt igen szerény számú versenyző jelent meg a rajtnál.

Azért a sportértéket az egekbe emelte számomra, hogy 4 budapesti versenyző is eljött és rajthoz állt. Köztük a híres Tordai Csaba aki nagyra tartok és egy versenyen indulni is megtiszteltetés számomra. Ő fiatal korában Armstronggal is versenyzett egy pályán, ma a Trek hazai atyja.

Féltávig láttam is mögöttem:)

Szóval azt terveztem, hogy hamar letudom a versenyt azaz 1.15 körül lesz az időm. KIcsit hossszabb lett, de azért jó volt a tempó. Szemerkélő esőben startoltunk. Mrenkó Peti és ? Krisztián az NYKSE versenyzői mentek elöl egy darabig. Aztán az első emelkedőn megnéztem, ki mit bír. Eleinte még jött egy hatos boly mögöttem, aztán kivált belőle CSaba és ketten mentünk elöl szépen dagadó előnnyel( és büszkeséggel): Bevallom férfiasan átfutott a  kis agyamon, hogy mivel sok a kaptató és elég meredekek, itt CSaba lesz a nyerő hiszen 60 kiló, tapsztalt és nem fél lefelé sem. Aztán a nagy betonos lefelében megküldtem 79-cel az Oizt és kicsit lemaradt.De papirforma szerint Török Tanya felé haladó betonon megint feljött kb 10 méterrel mögém. Kiálltam és megtámadtam, mert tudtam, hogy a tanya utáni egynyomos nyomvályús, enyhén csúszós ösvény és az utána következő köves dózer az enyém lesz újra. Az is lett, átbuktam a Török Tanyánál és onnantól nem láttam többé.

A végén kaptam egy defektet, valami kivágta az első gumimat egészen a felni mentén, kb 5 mm lehetett. Kifújta az összes tejet. Bassz. 1. patron. Pár kili felfelé, majd az uccsó lefelé előtt a 2. patron. Aztán az imádság. 0.4 barral értem a célba úgy, hogy az utolsó lefelében szégyen nem szégyen fékezgette végig, mert nem volt stabil az eleje és taknyolni nem volt kedvem. A célban a nézők 90 %-a már túl volt néhány fröccs és bor elfogyasztásán ezért csak akkor vettek észre mikor előttük megálltam. Érdekes befutó:)

Megcsodálták, milyen egy nyakig sáros montis, aztán mosdás, átöltözés, lecsó evés és speciális díjkiosztó ünnepség. Kaptam 12 palack bort. ( a kiírásban az szerepelt, hogy annyi kilót kap a győztes ahány kiló, de stert előtt e főrendező indítványozta, hogy arányosan osszuk szét a versenyzők között a felejánlott mennyiséget) Aki ma arra járt az kapott bort amennyi belé fért. Jött is arra konkurens borász valahonnan, csikós legények, nyugdíjas túristák stb. 

Mindent összeveteve nagyon laza, jó hangulatú verseny magocska kezdi bontogatni rügyeit Mádon. HA picivel komolyabban fogják gondolni a rendezők, biztosan több külsős is eljön majd. Most szinte egy szűk baráti körben fogyasztottuk a finom falatokat.

Köszönet Mrenkó Petinek és Vasas Gyurinak a remek pálya kitűzéshez( Elöl mentem és nem tévedtem el, pedig nem vagyok jó navigáló) akik eltévedtek azok biztosan nem figyeltek, vagy immunisak a rikitó nyilakra:)

Köszi Krisztiánnak és apukájának a remek borokért, Nagy Karcsinak a főrendező igazgatóskodásért. Jó volt újra találkozni a Tokaj Fly siklóernyős haverokkal!  

 


part2

2015.09.20. 20:00

18,

Gyalu Maraton, de inkább csupa nagybetűvel írom 08.13.

GYALU MARATON!!!!

Muntele Rece( Hideghegy)

Észbontóan szép környezetben, olyan pálya, hogy beszarás( ettől jobb jelző nem jutott eszembe), királyoknak kijáró tisztelet, díjazás, finom ételek, italok. Röviden ennyit írnék, de nem tudom megállni, hogy ne meséljem el nektek a sztorit, mert nagyon nagyon megérte elutazni.

A puszta tények: rövid táv, 180 induló, abszolút 9. hely (10 perccel lemaradva a győztes 17 éves titántól),  kategória győzelem.

Ezzel a Kolozsvár Maraton sorozat bajnoki trikóját és az ezzel járó anyagi elismerést is elnyertem, hiszen mindhárom versenyen az első helyen futottam, be a célba.

Egy versenyt több aspektusból vizsgálhatunk meg ugye.

Mi volt a motiváció?

Hát az, ahogy ott bánnak a versenyzőkkel. Kiszolgálják, kedvére tesznek, a főrendező szállást szerez, ajándékokkal halmoznak el (majdnem mint a Groupama kupákon), :) győztesként jössz haza stb.

A pálya kijelölése, vonalvezetése? Tízes skálán tizes! Eszeveszett meredek, de biztonságosan abszolválható egynyomos lejtők, technikás mászások, erdei suhanások, szebbnél szebb tisztások, apró hegyi falvak, tehenek, csacsik, lovak, szénaillat, faszénégető halmok, hegyi levegő, 1200 méteres magasságban lévő hegygerincek és nem utolsó sorban a rengeteg patakátkelés, ami semmivel nem összehasonlítható vá teszi ezt a helyszínt. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az a bő másfél óra kőkemény odafigyelést igényelt. Szinte inni is alig tudtam, mert a kormányt nem volt tanácsos elengedni egy másodpercre sem mert mindvégig volt valami amire figyelned kellett. Ez tetszett talán a leginkább az egészben. Nem volt unalmas!! Érdekes és élvezetes volt.

Kulináris élmények a verseny előestéjén. Nagyszerű és olcsó szállás(a házba csak papucsban lehetett bemenni, cipő kint a ház előtt levesz),  tisztaság és este vendégszeretet. Pálinka a keményebbeknek, áfonya likőr a lányoknak, tárkonyos raguleves, töltött káposzta friss kenyér. Még most is összefut a számban a nyál, ha visszagondolok a levesre, pedig kaptam egy bitang erős paprikát bele, amitől úgy beindult a szervezetem, hogy 1 óráig 100 volt a pulzusom:). Nem is aludtam túl sokat.

Reggel elmentek a felhők amelyek az előző napot beárnyékolták és kellemesen hűvös 12 fokos,  derült, napos idő fogadott bennünket ahogy az 1100 méteren lévő panzióból kikukucskáltunk. Reggeli a román kollégákkal, beszélgetés, érdeklődés traccsparti. Aztán öltözés, irány bemelegíteni Alapos átmozgatás, legelső sorba startbeállás. Aztán hátrasorolás, mert a hosszú távval együtt indultunk és ők mehettek előre. 11-kor start. kb 250 bringás. Soknak tűnt arra a kis - Kolostor mellletti-tisztásra. Levente a szervező az utolsó pillanatban kitalálta, hogy megyünk egy kört a gyerek pályán ami 4 kili és kb 90 szint!!! van benne. Egyébként amelyik gyerek ilyenekhez szokik az pl a Mátra maraton gyerek pályályát ki is röhögi, kőkemény terep. Szóval okos döntés volt mert ezzel a hosszútávosok hátizsákosait ki lehetett kerülni. Úgy is volt. Aztán usgyi. 1 km enyhe lejtő után 300 szint lefelé, sziklás nagy kövekkel, szakadék széli füves  kocsiutakkal, erdei faszállító lovasfogatok nyomai között. Menni kell az elején, hogy ne tartsanak fel. Sikerült. Aztán egy bitang 400 méteres meredek, helyenként tolós ördögoldal szerű kaptató. Aztán mesébe illő fensík, nagy ellenfelem Indián Joe ( ez a beceneve) mögöttem, nem is látom. A nap előre beharangozott fénypontja következett, az egynyomos, nagyon meredek, majdnem DH lejtő, 10 cm-es sárral, sziklákkal megspákelve:). Itt sokszor ordítottam, hogy GOGO, erre félreállt a delikvens, megköszöntem románul, hogy mulcumesc és tovább.

Újabb mászás, vagy 200 szint egyben ismét meredek de tekerhető, viszont technikás, saras köves, figyelős. HA hibáztál leszállós, újra elindulni nem tudós. A végére betettek 2-3 km élvezetet, egy jól belátható lejtő képében ahol kétnyomos füves/ kavicsos úton mehettünk 50 körül, fülig érő szájjal, kényelmes ugratókkal, szóval itt éreztem, hogy kurva jó helyen vagyok és, hogy miért szeretek montizni. A véghajrában a nagy élvezkedés utáni emelkedőn betámadott egy hapi, na modom ebből nem eszel, van még erő, van fej, a végén nem adjuk oda azt amiért előtte szenvedtünk úgyhogy felvettem, visszatámadtam és az utolsó 300 méteres jeltőn nyugodtan mondtam, hogy innen már a Jóisten sem verhet meg, ez az én terepem, na és Oizkáé:) A jóisten sem verhetet gyorsan visszaszívtam, nehogy egy defekt vagy egyéb technikai hiba képében bebizonyítsa, hogy Ő bárkit bárhol legyőz. Jobb a békesség.

2015 ben Levente azt tervezi, hogy az 5. Top Maraton állomását oda viszi, folynak a tárgyalások- elmondása alapján. Egyébként Kolozsváron lesz jövőre is verseny az ideivel azonos időben, aztán a mostani Gyalui előrébb kerül nyárra és őszre valahol a Bükkben egy éjszakai maratont rendez. Most agyal a biztonságos és abszolút biztos pályakijelölésen. Opciókként iylenek vannak, hogy UV festék, UV lámpa, vagy ledek a két szélen, világító szalagok a fákon stb.

Egy szálláson voltunk ezért a vacsinál volt alkalmam Leventévelbeszélgetni. Ott volt még  Szokolsky Istvan terepfutás 40-49 kategória győztese az asztalunknál,aki egyébként a román versenyek Nutrend ellátója és szponzora is. Ironman versenyeket is rendez Románia szerte. Vele kapcsolatban annyit megjegyzek, hogy ugyanazt a pályát amelyet mi bringával teljesítettünk ő  mindössze 8 perccel lassabban futott le. ( ki érti ezt?)

Eredmények, képek, infók itt:

http://www.clujulpedaleaza.ro/stage/displayChampionships/3/79/

Már lehet nevezni  a jövő évre.

 

 https://flow.polar.com/training/analysis/216641473

 

19,

Kassa Marataon 09.19

Közép táv kategória I. hely

Maraton szezonzáró verseny Jahodnán és környékén.

A pálya a beharangozottnál sokkal gyengébbre sikeredett, talán nem tett jót megítélésének az előző hétvégi Gyalu maraton extrém szuper terepe. Azért nem volt rossz, tényleg tele volt egynyomos ösvényekkel, le és fel is, csak azok nem voltak tempósak, ezért nem nagyon élveztem.

A verseny közepétől szitáló esőben tekertünk, mondjuk ez sem használt a köves gyökeres single track-nek. A közép táv érdekes terhelés volt az utóbbi időszak rövid távjai után, de nem volt gázos.

Bringamosó osztályon aluli, nyomás nincs, zuhanyzóban a víz hidegecske. Ingyen sör alkoholmentes:).

Józsi is megnyerte a kategóriáját, Fari fékproblémákkal küszködött. Az első tizen pár kiliben szinte együtt mentünk. Volt ma is kulcscsontos bukás, defekt hegyek stb.

A díjazás szerény lett, egy hosszúujjú Skoda rapid póló , pici serleg és egy zacsi kávé.

 https://flow.polar.com/training/analysis/219438427

uff

 

 

 

 


Vértes Endura XCM kupafutam

Kategória 4. hely. 18 perccel az első után.
Erős mezőny minden távon, köszönhetően a kupasorozati titulusnak és a viszonylag magas pénzdíjaknak. Illusztris társaságban szálltunk meg párommal és Kiss Józsival, ugyanis alattunk, mellettünk Buruczki Sziárd és Simon Péter az elit későbbi 4. és 2. helyezettje lakott.
A versenyen az eredmény tükrében rosszul teljesítettem. Nem értem el célomat, mely a dobogó volt, annak is lehetőleg minél magasabb foka. A versenyt megmérettetésnek szántam legnagyobb ellenfeleimmel, akik egy kivételével itt is voltak. Sajnos a verseny napján több hibát is elkövettem, amelyek összeadódva nagy hátrányt jelentettek. Nem vittem magammal a megszokott reggelimet ezért kontinentális szállodait kellett ennem, azt is későn, mert 8-ra rendelték a szervezők. Reggeli után a Wc-be kellett sietnem.... Nem igazán tesz jót ez verseny előtt, sem fejben sem lélekben. Aztán a nyakam is becsípődött, mert nem védtem a nagy széltől.

A ráhangoló hét nem volt rossz, a verseny előkészítő edzésen -bár nem kolozsvári formában, de- jól éreztem magam.

Hátráltatott felborult emésztésem, amelyből tanultam.

Egyébként pedig:

A verseny során jól startoltam, az élbolyban haladtam az erős fiatalok között. Viszonylag magas, 175 körüli pulzussal nyomtuk, de ez normális az elején amikor megy a helyosztó. Kisvártatva utolért a legerősebb ellenfelem, Egei aki ezután a nyomomban haladt pár percig. Aztán ahogy várható volt, az első jelentős emelkedőn testi adottságait kihasználva meglószolt ( 165 cm 60 kg). Sajnos úgy döntöttem, hogy erős ez a tempó és nem megyek vele, nem savazom le magam, mert akkor hátrányba kerülök. Ez hiba volt, mert a végelszámolásban- ha a később leírt intermezzo nem jön közbe- 2 percet kaphattam, ami lehet, hogy ott dőlt el az elején és onnantól talán nem is ment jobban mint én, tehát ha ott megyek vele, akkor lehet, hogy később még meg is verhettem volna. Ugyanis a közepe táján álltam be egy igen jó tempóra, amit vittem is végig. De vissza az első 10 km-re.
Ahogy az említett Egei elment, kicsit beleültem az ezüstérembe. Egyszer csak látom, hogy jön a harmadik ellenfelem. Megjelent egy segítőjével és elmentek mellettem. Na mondom ez már túlzás, ezt már nem szabad hagynom. Erre már ugrottam. Magam mögé utasítottam őket és innentől kb. a 30. versenykilométerig fej-fej mellett haladtunk, ami nem volt megnyugtató számomra. Kisvártatva egy aszfaltos részen megtámadtam őket és szépen nyílt az olló. Köszönhető ez Cseh Veronikának a női elit ezüstérmesének is, aki ekkortájt ért utól egy erős fiúval és nagyon jó tempót vittek előttem. Aztán elfáradtak én meg mentem tovább ezerrel. A jó tempónak köszönhetően utólértem egy kb 8-as bolyt amellyel egy darabig mentem, aztán párat megelőztem és egy országútis fiúval folytattuk a versenyt. Nagyon jól nyomta, de a lejtőkön feltartott. Egy technikás meredek letörésnél meg is állt és elengedett sportszerűen. Innentől nem láttam, mert itt egy olyan szakasz jött amelyik nekem feküdt. Lankás lefelé 38x11,120 feletti pedálfordulattal 50 és 60 közötti tempóban. Ez a nagy tömegű montisoknak jó. Ekkor fejemben az járt, hogy bár erőm fogytán, azért nyomom ahogy tudom, nehogy felérjenek rám, mert nem biztos, hogy fejben le tudnék kezelni egy támadást. Inkább menekülés előre.

Itt jött a hideg zuhany.

Egy gyors lejtőn, egy füves, nyomot erősen figyelős tisztásra kiérve előre sandítva érzékeltem, hogy az erdei út meredeken le és jobbra fordul, na mondom lejtő, király, azt csipázzuk. De merre kell menni, futott át agyamon? A kanyar közepén egy tölgy törzsén felfestett kék jelzés, ráadásul nyíl, ( a leírásban meg rémlett, hogy turista utakon halad a pálya) szalagot sehol nem látok, ráadásul egy család a kanyarban félrehúzódott, hogy elengedjen. Nyomás le. Veretés 50-nel, a huszonkilences nyög a kövektől és ágaktól, de itt éppen az a dolga. Aztán kétségek kezdtek el gyötörni. Nem nagyon érzékelek keréknyomokat! Ajjaj.Nem látok szalagot. Biztos azért nincs, mert egyértelmű a völgy. Az is volt. Aztán egy T elágazásnál amikor egyértelművé vált, hogy eltévedtem, mint a villám csapott belém a felismerés. Ezzel elbuktad a meccset te .....,....., hogy a jó..... b....a meg...., stb. Rápillantottam az órára, hogy legalább a végén tudjam mennyit .....,..... Csak a felmászás 8 perc volt, a lefelé meg kb 1-2 perc. Ok. realizáltam, hogy a vert seregben kell mennem, volt is ott egy szenvedő fiúcska. Otthagytam és onnantól azt mondtam magamnak: aki megelőzhetett az már elment, élvezd a montizást. Na de azt a 8 percet végig kellett ám mászni és gondolkodni. Nem életem legfelemelőbb élményei közé lesz elraktározva, az egyszer biztos. Viszont tanultam belőle. Egy dolog az erőnlét, a technika stb. Itt az erdőben jó felé is kell menni. Figyelni kell a jelzéseket és a legkisebb bizonytalanság után inkább meg kell állni. Inkább bukj 30 másodpercet, mint 15 percet, mint most én. Rossz így bambán célba érni. Valamiért mára a sors ezt akarta. Később majd rájövök mi volt az oka ezzel.

A pálya egyébként élvezetes és jó talajú volt. Nem volt dagonya és a lefelék gyorsak voltak. Volt hatalmas mászás kettő is, két helyen még az elit is tolta a bringát.

Összességében jellemformáló versenynek titulálom, továbblépek és irány a Bakony a második forduló, ahol kiküszöbölöm a csorbát.

ui. a kanyarnál egyenesen kellett volna mennem, ahogy felértem láttam, hogy van szalag, csak ha a szél a hátam mögül fúj akkor a szalag úgy leng, hogy egy 50-nel érkező nem biztos, hogy észreveszi. Én pont ilyen voltam, meg még vagy 30 okostojás.


Kolozsvár Vodafon XCM

2015.04.27. 18:31

Kolozsvár Vodafon Maraton

 szekelyko.jpg

 gyerekbrinyo.jpg


Szerző: BZS1000

1 komment

CX Kecskemét,

2014.12.14. 19:53

 

Kazincbarcika óta nem írtam, pedig lett volna mit:)

Ózdon győztem, Salgótarjánban defekteltem és azzal együtt győztem, Veszprémbe nem mentem el, mert Esztikémnek volt a szülinapja, Balassagyarmaton technical failure, Kecskemét újra győzelemmel várt.

Nem rossz ez így elsőre, főleg egy magamfajta teljesítményorientált  amatőr sportolónak.

Most érkeztem haza a mai etapról ami 660 km vezetésből és egy CX versenyből állt, de gondolom, hogy aki ide kattintott azt csöppet sem érdekli az autópálya és az azon történtek, bár megjegyzem, hogy K. Dani barátom akivel immár többedik alkalommal utazom együtt a maga 15 életéve ellenére, vagy éppen azért, nagyon jó útitárs volt és jó ember, akitől sokan, sokat tanulhatnának a felnőttek közül is.

Nos, a tények nem sokat mondanak, ezért kicsit menjünk bele a részletekbe. A versenypálya, ami egy ilyen szeánszt alapvetően meghatároz, az előzetes videóról unalmasnak és nagyon egyenescentrikusnak tűnt. De azt már megtanultam, hogy a 2 D-ből nem szűrünk le messzemenő következtetéseket.

Egy régi, elhagyott strand területén bringáztunk és Danival -élelmességünknek hála- öltözködtünk is, hiszen a versenyközpont és a kinevezett öltözők kicsit messze voltak. Gyalog 5 perc kb. Szóval átöltöztünk a felfedezett objektumunkban, üdvözöltük azokat akiket immár barátokként üdvözölhettünk és akikkel vagy együtt harcoltunk a futamban, vagy akiknek boldogan és megkönnyebbülve szurkoltunk a pálya mellől, aztán paripára pattantunk és mentünk felfedezni a pályát. Ez mindíg nagyon kedves feladat, érdekes és várakozással teli. Most sem volt ez másként. Szóval egy kör.

Aszfaltozott startterület. Majd egy 90 fokos jobbos, amely enyhén emelkedik és innen még tovább emelkedik , de mindössze kb 5 méter lehet a szint a 100 méteren, minden esetre észrevehető. Aztán az első akadály egy lefordított festékes vödör amely azt volt  hivatott megakadályozni, hogy valaki az egykor itt állott nagykapu bosszantójára ráhajtson:). Aztán pici sík szakasz, majd nagytányér kónusz és egy rövid kb 30 méteres 10%-os lejtő következett ahol jómagam 47 km/ órát értem el, de az elit szerintem kicsivel gyorsabban ment rajta.  Na mondom ez nem is rossz! A gyorsító után kb 100 méter aszfaltozott sík szakasz tele falevéllel, majd egy jobb bal kombináció szűken a fűre. Enek a közepén egy hatalmas pocsolya illetve sártenger. Ezen ha ügyes voltál és nem féltél majdnem maxi gázzal keltél át kis bunny segítségével. Érdekes és számomra élvezetes kombó volt. Innentől füves szakasz, egyszerű visszafordítókkal és a technikai zónával, ami itt is oda vissza elérhető volt, de nem volt rá szükség.:).

Aztán az első lépcsősor, a kedvenc lépcsőm. Ez egy kis emelkedésű lépcső,  mély belépéssel. ( építészek ismerik a lépcsőtervezés képletét 2m +sz = 63, ha jól emlékszem) na ezt nekem találták ki, nagy sebességgel érkeztünk neki, kettessével lazán vettem a fokokat és itt nem lehetett nálam gyorsabb senki, itt végre élvezhettem a 3 méter hosszú lábaimat:). Aztán felérve a kb 5 m- es szintre két ág közül választahattunk. Majd kis domb, amelyre füves éles kanyarok vezettek, bokrokkal nehezítve. Fejünket húzgáltuk, hogy a kanyarokat szűken vehessük. Aztán  további füves szekciók, hála istennek kis nedvességtartalommal, majd rövidebb, hosszabb egyenesek és trükkös letörés élen egyensúlyozások. Hosszú egyenes néhány töréssel, majd a dirt park ahol volt egy élvezetes elem a döntött fordító, egy un. mandiner. A nyíregyháziak a teremcrossról ismerhetik,  mígnem elértük a vizisí centrumot ahol az életem első igazi sandy sectionját élvezhettem tehát megérkeztünk a homokos partra:) Ez  egy akadállyal volt megszakítva, ahonnan nem is volt már értelme felülni, tehát innen homokban futás következett, majd 100 méter fű és a második lépcső, amely nem tetszett egyáltalán mert nem volt ritmusa, nem is kellett volna oda.,  Aztán ismét fű majd jött az igazi homok:) Egy 90 fokos füves forduló után egy strandröplabda pálya, amely utá rögtön egy igen éles kb 40 %-os töltés  amelyre csak akkor volt esélyed felmenni, ha a homokban találtál kis lendületet és nem váltottad el madag. Itt a mezőny nagy része vállon vitte a paripát, de sokan meg bírtak vele és volt is egy két csetepaté( Kleppe, Fejes).

Aztán lassan vissza is értünk a start cél területre, ki ki a maga idejével ami  nekem 8 perc alatt sikerült a versenyen. Edzésen valamivel 8 alatt tudtam. 7.44.

A futam nem hozott nagy meglepetést, ha csak az annak nem nevezhető, hogy nem éreztem magam erősnek és bár Balázzsal tartottam a lépést, két hobbista fiú elment tőlünk akiket eddíg nem is láttunk, mindíg mögöttünk poroszkáltak. Ebből les kellett szűrnöm, hogy a szezon vége izmaimat erősen megviselte, nem hiába volt a legutóbbi kontrollon 2800 a CK értéke véremnek. (Akit érdekel megnézi a referencia értékeket) Tehát BAlázs és én mentünk, majd jött még két fiatal hátulról??? El is mentek de a virtus azt diktálta, hogy utánuk. Hamar meg is lettek és immár négyen vonatoztunk. Egyszer gondoltam elmegyek tőlük és kedvenc helyemen a lépcsősornál betámadtam őket. Le is szakadtak, de egyedül maradtam, ők meg hárman a hosszú egyenesben. Meg is fogtak. Balázs előzött elsőnek, itt gondoltam beszúrok közéjük és nyitok Balázsnak kicsit. Ez sikerült is. Kicsit dünnyögött a mögöttemk lévő és erre el is engedtem. Balázs ekkor kb 30 méterrel megúszott. A dirt park előtt ahol nem lehetett előzni betámadtam a fiút egy 10 másodperces sprinttel amely során végig azt gondoltam, hogy milyen jó is egy új hajtással és új lánccal lószolni, itt köszönöme megy Vinnai Zsoltinak azt, hogy tegnap civilben sem vot rst és egy szóra beállította nekem a váltót az erdőben. A parkból a homokra kis előnnyel érkeztem, a fiú feladta, mert azt hitte ez a lendület nálam örökké tart, pedig ha tudta volna:)). Szóval egy csata megnyerve, irány BAlázs után. Hátha meg lehet fogni, de combjaim azt mondták, Zsolti maradj a seggeden a kategóriát megnyerted, ne írd le magad teljesen, nem vagy már 20 éves:) Ok hittem nekik. Kategória elsőként futottam be, Illik a szlovák utánam kb egy perc múlva. 15 pontot hoztam rajta, most 25 pont az előnye az összetettben úgy, hogy soha nem nyert futamot. Engem kárpótol a mai 3. futamgyőzelem, de Etyeken még bármi lehet, oda még elmegyek, bármilyen tré is most a testem. A jövő heti kőbányai futamot természetesen kihagyom, most egy két hét pihi. regenerálódás, karácsony és  család. Aztán januártól GA1 hegyek és már itt is a márciusi Nápolyi edzőtábor, majd a Szilvás maraton immár M3 ban. Hajrá ViniBike, hajrá VPT VWVP, hajrá kindenki aki építi a barátait és nem pusztán van mint egy húsevő növény. Le az energiavámpírokkal:)

Az esetleges helyesírási hibákat holnap kijavítom, most mennem kell borozni, hiszen nyertem egy Kecskeméti Szeles dűlő Rozét:)

Üdv


Szerző: BZS1000

1 komment