BZS1000

Bakonybél maraton

2016.06.12. 08:32

Bakonybél MTB Maraton (MagyarKupafutam no2)

Tények:

Kategória I. hely, ezzel a Magyar Kupábann visszaszereztem az első helyet.

BAkonybél egy szuper kis falucska a BAkony szívében. Minden van, ami kell egy jó montiversenyhez. Dombok, hegyek, patakok, szarvasok és illatok.

Pénteken utaztunk Józsival immár kétszer egymás utáni hétvégén. Kezdem megismerni a csókát. Majd róla később:) 4.5 óra az út, nem rövid. A szállásunk elfoglalása után Józsi kerekezett egy órácskát én pedig addig söröztem a közeli kocsmában:) Persze csak finoman.

Élveztem a harapható hegyi levegőt, ettem egy jó csirkegirosztálat( helyi specialitás) és beszélgette két szegedi versenyzővel. Nekem reggel megvolt a versenyelőkészítő edzés még NYíregyen. Este a szálláson tévéztünk illetve dumcsiztunk a miskolci különítménnyel akik szintén a Sárgarigó vendégház lakói voltak.

Jó alvás, jó ágy és ami a lényeg, Józsi nem horkolt:). A francia ágy romantikus volt.

Reggel ébredés után kávézás, reggelikészítés és pihi. Aztán 9 körül készülődés és nyomás bemelegíteni. Bemelegítés gyanánt a pálya legutolsó szakaszát választottam ami most ebből a szemszőgből emelkedett. 2 km-t mentem felfelé rajta lazán, aztán vissza lezúdultam. Nagyon jól tettem, mert volt egy-két trükkös dolog benne, amelyek ismerete jó volt a versenyen, amikor ezerrel zúdultam lefelé egy helyismerettel rendelkező polgár után, aki kíváncsian tekintgetett vissza-vissza rám, hogy valyon bírok -e jönni vele lefelé. Bírtam:). Sőt ahogy kiértünk a síkra meg is léptem előle a maradék 200 méteren.

A verseny, ha röviden akarom értékelni kasza kupa volt, a szó financiális oldalát tekintve. Magas nevezési díj, alacsony díjazás.

A pálya kijelölése 10ből 8 pontot kap. A környezet, a terepviszonyok és az élvezeti érték viszont 10-es maximumot érdemel.

Az, hogy mászunk meredeket monti versenyeken nem szokatlan, de az, hogy olyan meredek, hogy tolni is alig bírod, az már meredek:) Azt, hogy jó gyorsan megyünk lefelé azt ugye elvárjuk, de azt csak álmodjuk, hogy közben nem unatkozva lapulsz a nyeregben, hanem minden idegszáladdal figyeled a terepet, döntéseket hozol, játszol a bringán a súlyponttal, használaod a fékeket, stb stb egyszóval élvezed a montizást. Na ez itt megvolt.

Ha nem elég a sebesség mámora, a meredek kaptatók tömkelege, akkor nesze neked fúűszer. 7x kelj át a patakon, néhol 40-50 cm-es vízben, a medret nem látva, csak sejtve, mindezt a csúszós köveken 30-40 km-es sebességgel. Hab volt a tortán. A lábunk is kiengedett a fagyásból a következő meredeken:)

Erőmet jól beosztottam, a görcsnek csak a jelei jelentkeztek, de már sejtem miért( a koffeines gél bevétele után jelentkeztek, tehát melegben koffein nuku). Ittam eleget, élveztem a száguldást, éleveztem, hogy erős vagyok(relatíve, az abszolút női győztes szintlje) és végül a győzelem mámorával nyomtam meg a sprintet.

Köszönet Luiznak, hogy elcsábított.

Jövőre alap, hogy megyek!!!


Tarcal Köfejtő

2016.06.12. 08:31

Tarcal Kőfejtő Cross Vol3

A mai etap 5 részből tevődött össze. Úgymint bemelegítés a kétkörös versenyre, verseny.Bemelegítés az 5 körös futamra, levezetés.

Így jött össze a mai nem semmi 1650 szint eze a kis XCO szerű versenyen.

A forma tavaszi. No problem, most jön majd a felpörgető season. Működik a technika, működik a test.

A versenyen a kategóriámat megnyertem. A második futamban 4. lettem Tibike mögött.

Kicsit pipa voltam a sátor logisztika miatt, de tanultam belőle, ez az idegrendszeremnek nem tett jót.

A rákészülő hétben egy melós utazás  miatti lyuk volt, egy edzés kiesett, illetve kedden az edzőtermi tréning a szokásosnál jobban odavágta a hajlítómat valamint a Bolgátr guggolás elkezdett egy olyan izomcsoportot építeni ami még nem volt.:)

De egyébként örülök neki, mármint az izomnak.

Szóval a lábaim nem voltak százasok. De ez sem zavart. A  mait egy jó kis felhozó edzés/versenynek fogtam fel. Annak pont jó is volt.

Segített sokat, hogy gyakoroltunk a pályán, ismertük a nyomvonalat.

 

Többet kell pihennem, többet kell az idegrendszeremet alapjáraton hagyni!

HA visszagondolok a tavalyira, akkor mindenképpen erősebb vagyok és ami a fő pozitívum, hogy két órát mentem nyélen plusz a többi bemelegítés, levezetés, összesen szűk 4 óra és némi túlzással energiabevitel nélkül.

Fog menni a közép maraton 3.5 órája:)


Vértes Maraton

2016.06.12. 08:31

Vértes Villapark

Maraton középtáv

M3 II. hely. Abszolút 24. hely.

Célom az volt, hogy a kategória legjobbjával megmérkőzzem. Nem jött el.

A versenyre erős hétből jöttem, kemény láberő és résztáv edzésekkel a hátam mögött. Az erő meg is volt, tehát nem baj ha kemény a hét, illetve nem biztos...

Elutaztunk Józsival előző nap, hogy aklimatizálódjunk és bejárjuk a pályát illetve azért, hogy ne a verseny napján kelljen vezetni 300 kilit. Szép szállás, jó kaja, jó hangulat. Így kezdődött. Megnéztük a starthelyet, beszélgettünk ismerősökkel, felbettük a startcsomagot és készülődtünk a terepszemlére.

A nevezési díjért cserébe kaptunk sok mindent. Kétszeri étkezést, tésztaparty és gulyás, szép zoknit, hell energiaitalt, két gélt a középtávra, kulacsot. Szerintem ez rendben van.

Összeszedtük a bringát aztán irány ki a pályára, ami még nem volt rendesen kijelölve, ezt be is néztük... Eltévedtünk már az elején, mert abban a hiszemben voltunk, hogy ugyanaz lesz az eleje mint tavaly, de nem az volt, így hamar szembe mentünk:). Elkapott egy szolíd jégeső, dörgött, és lassan kezdett hűlni a levegő, néhol majd megfagytam. Aztán 2 óra elteltével két túrista útbaigazított, hogy merre van a haza és toronyiránt haza. A pálya bejárás tehát félig meddig sikerült, viszont kétségtelenül hasznos volt, hiszen másnap a versenyen sokszor hasznos volt egy-egy kanyar, akadály, vagy pocsolya helzetének ismerete.

Este tészta, sör, bor. Tour de Azerbaijan. Nekem sajna fektemben elkezdett a jobb hajlítóm görcsölgetni. CSak sok volt a hét erőfejlesztése...?!

Másnap korán kelés, Tesco, reggeli készítés, szedelőzködés, pihizgetés stb. Aztán RAjtbeállás. Nem kellett nagyon tülekednem, mert összesen vagy 150-en voltunk a középtávon(sajnos) szerintem az előző napok esőzéseitől ijedtek meg sokan. Alaptalan volt, kiváló volt a pálya, helyenként persze volt sár, de attól szép a monti. LAssú rajt majd az szfeltról a murvára érve GO!!

Tervem az volt, hogy viszonylag egyenletes pedálterheléssel és EB pulzussal megyek végig, meglátom mire lesz elég.

Szenzációs formában éereztem magam az első körben. 1-20 ban mentem a fiatalokkal, korosztályom, de még a Master 1-2 sem nagyon mentek el. Egyenletesen tudtam nyomni, helyenként rivalizálva be-beállva kisebb fiatalokkal tarkított csoportba. Saját tempómban. A pedálterhelés érzésének kialakulása és folyamatos kontrollja idei hozadék, nagyon fontos, majdhogynem  első prioritással bír számomra. Peter Sagan sokat segített ebben amikor megnyerte a Gent -Welvegent és sokat mutatták amint tempót megy. Elgondolkodtam, figyeltem a mozgását és megvilágosodtam:). Azóta ha tempót kell menni mindíg rá gondolok és ez megnyugtat, erőt és ritmust ad, valamint segít a pedálerőre koncentrálnom.

Szóval az első kör frissen és üdén telt. Kiss Mónikával, Cseh Veronikával a számomra ismert versenyzőkkel akikkel együtt haladtam és ismerem a képességeiket. Egy darabig Wouter Cleppével is tekertem, kb 15 km-ig, aztán rákapcsolt és otthagyott minket. Tüdő problémákkal küszködik, ezért nem is ment hosszún. Azért a kategóriáját behúzta középen.

Tehát első kör, tiszta fejjel, de kevés ivással. Ezt a kulacs cserénél vettem észre amikor a kör végén felvettem a második kör kulacsát és félig volt az első!!

A mai távra 3 isogélt, egy iso koffeines gélt, egy nutrend koffeines gélt és egy taurin italt vittem, az is nutrendes. El is fogyott  mind.

Frissítőknél nem álltam meg. Vészhelyzet nem volt, képben voltam. A második kör nehezebb volt. Valamiért belassultam picit. Keveésbé tudtam terhelni a pedált, fáradtam. Mónika lemaradt tőlem, Veronika előttem vagy 100 méterrel segítőjével( legalábbis nekem úgy tűnt, hogy segítője). A kör közepe felé a nagy fehér köves méászásnál utólért a későbbi kategória győztesünk és egymás mellett toltuk a bringát a csúszós meredeken. Aztán végig előttem ment. Itt már voltak jelei annak, hogy izomzatomból valami hiányzik,. Mintha a görcsre lenne hajlamos. Itt még nem kapta be , de ismerős az az érzés, amikor a határon vagy. Nem jó jel, mert ez egyfajta leszabájzás. Nem is tudtam úgy nyomni mint az első körben.

Szépen látótávolságon kívülre került Gábor piros mezben. Aztán jöttek a meredek felfelékben a görcsök. Először a közelítőt csipkedte, majd a bal feszítőmet. Végül már csak kiállva tudtam menni elfogadhatónak mondható tempót, de az meg ugye savaz mint állat.

Azt mondtam magamnak: most van az, hogy le kell győznöm a testemet a fejemmel és valahogy elkerülve a görcsöket mennem kell. Úgy is tettem mentem amit lehetett, ha kellett kinyújtottam, ha kellett pihentette. Küszködtem, küzdöttem. Vissza is értem látótávolságba és láttam, hogy Roni és Gábor együtt mennek előttem. NA mondom akkor sziszifuszi erőfeszítéssel meg kell támadnom őket, de egyszerűen nem engedte a görcs, még a lefelében is húzta. Basszus.

KB egy perc hátránnyal értem be másodikként a célba.

Újabb tanulság. A verseny előtti napokban oda kell figyelni a magnézium kalcium B6 bevitelre és a folyadékra. Verseny közben inni kell!!!!!!! HA nem kívánod is és megfontolandó a koffeines gél használata, hiszen folyadék elvonó hatása ismert. Melegben semmi esetre sem szabad.

 Verseny után bringamosás, süti, banán stb.

Átöltözés, Józsi befutó, szintén második. Két ezüst egy autóban.

Eredményhirdetés, szocializálódás, pakolás és haza.

Autóban szakértés, elemzés, tanulságok.

Na, van min dolgozni Szilvásig és a Mátráig.

Hajrá


Szóval.

Megkezdődött a 2016-os versenyszezon. 

Túl vagyok egy országúti évadnyitón, ahol másodikként intettek le. Ezt követte egy Tarcali Kőfejtő Cross elnevezésű XCO verseny, ahol első lettem, majd Nagyváradra utaztunk az év első maratonjára ahol szintén a dobogó legfelső fokára állhattam. Ezek un. felhozó versenyecskék voltak. Amolyan próbák, tesztek, hogy hogyan sikerült az alapozás. 

E-hét végén utaztunk a várva-várt versenyemre, ahonnan eddig mindig nagyon jó élményekkel tértünk haza szurkoló táborommal, párommal és lányommal.

Ennek a versenynek volt idén eddig a legnagyobb a tanító faktora. Az esetet több aspektusból is meg kívánom vizsgálni. Aki ebben a vizsgálódásban velem akar tartani, nagy türelemre és beleérző képességre lesz szüksége, de megéri.

Először is a családi oldal. Kolozsvár és környéke, az ottani miliő, a környezet, a vadregényes utazás, az erdélyi haverok, mind,mind hatalmas előszereteti értékkel bírtak és bírnak még most is. Ezért volt nagy a várakozás mindannyiunkban  a nagy utazás előtt. Megint hárman utaztunk, illetve négyen, mert idén csináltattunk útlevelet Kacatnak is, aki a család Puli/pumi keverék kisfiúja. Hiperaktív jószágnak ismerjük, most a túra után extreme hiper-szuperaktivvá nyilvánítjuk.

Szóval együtt keltünk útra és a Deja Vu panzió volt az úti cél. ( meg kell nézni a bookingon, kegyetlen a stílusa) Ott foglaltunk szállást. Pénteken este ottani idő szerint 10-kor érkeztünk meg. Kis séta, aztán alvás.

Reggel verőfényes napsütés,  finom reggeli, aztán  irány a rajtszámomért a pólus centerbe. Ott közölték, hogy kicsit később vehetem át a vasárnapi XCM rajtszámomat, a mait (szombat XCO) azt a falumúzeumban, de csak 9-ig lehetett. Stressz, rohanás vissza. Ok, ideadták.

Átöltözés és irány a pálya egy bemelegítő, ismerkedő körre. Velem tartott egy darabig Csizma Zsolti szatmári versenyzőtársam is.

Hát mit ne mondjak. A pálya nagyon érdekes volt. A falumúzeumban kezdődött, szép házak és kiállított faluelemek között, aztán át egy dózerúton, majd egy kis tisztáson, ahol a technikai és itató zóna volt, valamint  a környéken állították fel a csapatok a sátraikat. Meredeken emelkedett, majd elhaladt a Reb BUll speciális "hang" autója mellett, ami egy military, fantasy, keverék, feketére festett futurisztikus járgány állt, amelyből sub bass elemekkel bőven teletűzdelt zene szólt, kivételes hangulatot teremtve a mókusoknak és a versenyzőknek.

Szóval beemelkedtünk az erdőbe. Emelkedünk, emelkedünk. 20, 25, 30 %-os emelkedők, lépcsőfordulószerű kanyarokkal. Kiálló, rafinált gyökerekkel, aztán hirtelen zuhanásszerű rövid, de határozott lejtőkkel, ahol repülőben érezhetted magad, ha tempóval mentél  rá. Gyomrodban érezted a szintet.

Nagyon élvezetes 4 kilométer volt, azt el kell ismerni!

Aztán pihi és rajtbeállás. A terv az volt, hogy megyek egy kört, meglátom mekkora a terhelés, milyen a pozícióm aztán döntök. Egy kört rendesen megnyomtam, keményebb volt mint gondoltam, kívánta az energiát, úgyhogy visszavettem. Fotózkodás a szebb pontoknál, fotózkodás a helyi nemzeti viseletbe  őltözött román lányokkal, akik között volt egy, aki valamilyen csomóba kötött zöldséget valamilyen folyadékba mártott, majd azzal fröcskölte le a mellette állókat, nagy kacagás kiséretében. Modja Csizma Zsolti, szenteltvíz. Akkor mondom legyen olyan kedves és áldja meg a bringámat is, megtette. Kapott az OIZ rendesen. Na mondom engem baj innentől nem érhet.

Hazagurultam, átöltöztem, felvettem a lányokat, ettünk egy finom friss szendvicset egy igen nívós helyen, aztán mentünk és szurkoltunk a profiknak. Szegényeknek 8 kör volt a penzum. Hihetetlen terhelés. Le is voltak ám fehéredve. A húzósabb emelkedőknél összegyűlt a "tömeg", 20-30 ember és hangosan buzdítottuk őket.

Este hivatalosak voltunk az Unicum lovagok bulijára ahová már Tóth Attila csapattársam és szülei is elkísértek bennünket.

Az sem volt kis élmény. A Lovagrend egyes tagjai már nem voltak szomjasok, ebből számos kacagtató eset kerekedett. Megoldottuk a cigánykérdést,a migráns kérdést, a csonka Magyarország kérdést. A zsidó kérdés megoldására sajnos nem maradt idő:) Iszogattunk, elkészült a babfőzelék kolbásszal, bocsánat, a gulyás:), jót ettünk belőle, leöblítettük csiki sörrel és 8 körül hazasétáltunk. A ház előtt meggondoltuk magunkat és még egy kunkort tettünk  a Szamos partján, ahol körüljártuk az új kolozsvári stadiont, aztán haza pihenni.

Reggel laza ébredés. Újabb finom reggeli, kávé stb.

10 körül készülődés és irány a főversenyem helyszíne felé. Csepergő eső, 10 fok. Brrr

Az eső láttán úgy döntöttem, hogy előre egy tagoltabb gumit teszek fel, ezért  a legközelebbi kúton lecseréltem a Ritchey Shieldet, amit eddig nagyon szerettem és bíztam benne. Egyébként egy száraz pályán nagyon gyors és tartós UST guminak ismertem meg. Hátul maradt is...  ugyanez, gondoltam elöl tart, hátul gyors kombó jó lesz mára.

Vissza a parkolóba, harci díszbe és irány bemelegíteni. Éppen egy órával a rajt előtt voltam ekkor. Azt terveztem, hogy 40 perc bemelegítés után állok be majd előre. Elmentem a pályára és a kör legutolsó részét jártam be, ami üzemi körülmények között lejtő, most emelkedő volt. Aztán ugyanott lefelé, természetesen ami a csövön kifért. Mire leértem sziszegés. Ajjaj, defektem van. 30 perc a rajtig. Basszus. Ennek fele sem tréfa. Még jó, hogy az UST rendszer ellenére mindig viszek magammal belsőt és CO-t.

Kerék ki, gyakorlott mozdulatokkal külső perem ki, tej ki, szelep ki, belső be, perem be. CO patron 1 db be. OK. Kész is vagyok. KB 6 perc. KIrály vagyok. Még arra is volt időm, hogy a Specialized sátránál műhelypumpával kontrolláljam a nyomást.

Be a startba, de csak kb. a 3. sorba. Nem baj mondom, lesz idő előre gurulni. Lett is. 

Start. Tudtam jól, hogy az első 15 km emelkedő lesz, csak 5 és 10 kilinél van némi szusszanásnyi idő. Tudtam, hogy  gyakorlatilag addig tart a verseny, onnan csak egy hosszú lejtő, majd még vagy 100-150 szint, egy nem technikás dombon. Tehát nyélen kell menni, ami nem esik jól. A felvezető quad után poziciót fogtam és gyakorlatilag elsőként fordultam az éles rajtra az erdőbe csodálatos GA2 pulzussal!! Ekkorra az élboly kialakult, voltunk vagy nyolcan benne, a többiek korábban leszakadtak a felüljáró első emelkedőjén. Az elejében vagyok, körülöttem 40 éves "fiatalok", kortársaim mögöttünk.:)

OK mondom  akkor gyerünk. A nyolcból én maradtam leghátul amikor megkezdődött a cirkusz, kettő fickó karnyújtásnyira előttem, a többiek egy bolyban vagy 150 méterre megúszva. No problem mondom. Ezt ha megtartom a 15. kiliig akkor lesz ez mg másképpen is abban a 6 kili lejtőben, ugye Orbeácskám. Igen kisgazdám majd megmutatjuk nekik, hogyan megy az alföldi fiúcska a fullival a lejtőn. Elhagytuk az 5 kilis szusszanót, a helyzet ugyanaz, a kép hasonló, nem nyílik előttem a táv, sőt az előttem lévő két tag kissé közelebb került. Mondom ezeket hamarosan megfogom, akkor abszolút 5. leszek és az jó lesz. Azt terveztem, hogy az utolsó két dombot soha nem látott heroikus küzdelemben, max. pulzussal támadom meg, aztán meglátjuk a lejtőn mennyit kell majd kockáztatni. De ebben a pillanatban nagy lett a baj. Elkezdett a hátulja úszkálni. Bassza meg. Defekt.

2015-ben 25 versenyen mentem végig, egyetlen defekt nélkül, most egymás után kettő. Miért Istenem!!!

Gyorsan rátettem az utolsó CO-mat. 100 métert bírta. Vége. Tudtam ezzel a győzelmi esélyek elszálltak.

Érdekes, hogy ilyenkor az ember tudata, milyen gyorsan átáll és lereagálja a tényeket. Konstatáltam, hogy van két lehetőségem. Vagy kiállok, aztán elmegyek a frissítőig, vagy visszatolom a francba.

Vagy végigmegyek hátsó gumi nélkül, illetve tök lapos gumival. 

Nem tudtam feladni! Életemben egyszer adtam fel egy triatlon versenyt, de azt is megbántam mint a kutya amikor a pulzusom normalizálódott. Akkor megtanultam, soha semmit nem adunk fel. Inkább meghalunk.

Tahát, a következő cirka 18 km-t így tettem meg. Mit is mondjak nem gurul a brinyó túl jól ebben az állapotában. Kattog nyúlik, farolgat, kitör, broadslide-ol a kanyarokban, kapar az emelkedőkön, tele megy sárral stb, stb.

De ez van, ebből kell kihoznom a legjobbat. KB. 5 perc múlva lehagyott a mögöttem lévő!! Aztán még vagy tíz. De kezdtem megunni, nem vagyok én ehhez hozzászokva. Arra gondoltam, mi lenne, ha nem csak végigmennék, hanem inam szakadtából nyomnám ezerrel. Így is tettem. Nemsokára vissza is előztem párat azok közül akik lehagytak, majd elkezdtem előzgetni az előttünk fél órával elstartolt 19-39 éves mezőnyből párat. KB 50-et, vagy lehet, hogy még többet. Aki akar csemegézni és van ideje majd az eredményekből csemegézhet. ( 1.45-tel értem be végül)

Aztán sárosan, elgyötörten testben és lélekben beértem. Családom csodálkozott, hogy hol voltam eddig, kb 20-25 perccel előbb kellett volna jönnöm papírforma szerint. Hát ez van, mára ezt adta az ÚR.

Semmit sem ér az egész, ha nem elemezzük ki. Gyakran mondom  sporttársaimnak, hogy végezzenek számvetést, a versenyzők pedig minden alkalommal írjanak verseny elemzést, hiszen az szó és a gondolatok, érzések elszállnak, az írás pedig megmarad.

Okok amire visszavezetem a pech szériát. Persze ez mind csak feltételezés, a tutit csak akkor tudnám, ha én lennék a mindenható, vagy két párhuzamos életem lenne, amit össze tudnék hasonlítani.

Spirituálisan lehet ok, hogy a román picsa nem megáldott, hanem megátkozott. Ezért kaptam két defektet. 

Racionálisabban, talán ott hoztam rossz döntést, hogy csak az első ricsit cseréltem le. Ezzel fent hagyva a hátsó ricsit, amelyben valószínűleg kevés volt a tej akkorra. Hány embernek mondtam mostanában, hogy fontos verseny előtt le kell cserélni a tejet. Csak éppen nem tettem meg, mert rohanás volt a verseny előtti életem. 

Utálom a XXI. századi rohanó világot. Nyugalmat akarok, teheneket, füvet, tejet, sajtot, kolbászt, erdőt, madarakat.

Probléma volt még, hogy az első defekt után a guminyomást az UST rendszerre állítottam be 2.0 bárra, ami a belsőhöz kevés. Valószínűleg megüthettem picit. Soha nem tudom meg, mint azt sem, hogy az UST rendszer miért engedett le, ugyanis nem volt időm tesztelni, elemezni, gyorsan kellett dönteni.

Bertók Attila sárkányrepülő világbajnok barátom ezekre a napokra szokta volt mondani, hogy ezek az igazi jellemformáló napok. Itt aztán elgondolkodsz, az élet dolgairól:)

Ha győzöl akkor örülsz, semmi tanulság. Csak elszállsz magadtól és egyre rosszabb lesz.

 

Száz szónak is egy a vége, nem lett világvége. Nem haltam meg, nem törtem össze magam, csak nem lettem első. Hanem csak hetedik. Joe bácsi aki eddig mindig második volt mögöttem legalább most győzhet. Gondoltam magamban, miközben tekertem a 300 Wattot a lapos kerékkel. De a sors hozzá is kegyetlen volt. Hiába estem ki előle, valaki megint rávert egy pár percet így megint második lett.

Ja és ami a hab a tortán. A chipemet nem olvasta le a gép, úgyhogy eredményem sincs. Rajta sem vagyok a listán. Azért lehet, mert a rajtban összehajtottam a rajtszámomat, hogy kisebb legyen.:)

Képzeld el, ha megnyerem és nincs eredményem:)

 

Akkor kaptam volna agylombot igazán.

 

Összegezzünk. Erős voltam fejben és testben is. A sorozatban 4 verseny sok volt, a kardiovaszkuláris rendszerem fáradtság tüneteit mutatta. Már az előző napokban sem tudtam maxot pörgetni szivecskémmel.

Az jó volt, hogy elöl mehettem, fejben sokat lökött. Ezentúl mindig ott megyek majd.

https://flow.polar.com/training/analysis/541516427

UFF

 

 

 

 

 


Marusici 2.0

2016.03.13. 12:04

Ha alapozás, akkor edzőtábor.

A helyszín sokáig kétséges volt, ugyanis Áron mesterünk Dél-Spanyolhont preferálta érthető módon, én pedig úgy döntöttem a végén, hogy nem hagyom cserben a kis montis csapatot és együtt megyünk táborozni.

A döntést sok szempontból elemeztem, vannak konklúziók, de azokat egyelőre megtartom magamnak.

Pénteken kerekedtünk fel öten, Iza, Danika, Boti, Atti és jómagam. Úgy terveztük, hogy este 9 körül érünk Varasdra szállásunkra amely a magyar határtól egy köpésre volt. Kicsit késtünk, de nem volt probléma. Vadregényes utolsó 30 km után rátaláltunk a helyre, Lepoglava falucskára. Az Éva panzió tulajdonosával elfogyasztottunk pár pohár vöröset a sajátjából aztán alvás. Reggel korán indulás, hiszen szombaton déltől már szerettük volna az első edzést megkezdeni.

Út közben akadt egy kis malőr. Az egyik autópálya parkolóba való megérkezésünk után annyira megörültem egy másik bringás csapatnak, hogy ugrottam ki az autóból kicsit beszélgetni a cseh fiúkkal. Aztán bementünk pisilni és kifelé jövet látom, hogy Danika tolja a pözsó buszunkat a parkolóban átlósan oda, ahol hagytam...

Hát mint kiderült, nem húztam be a kéziféket, a kisbuszunk szépen lassan hátragurult egy nyugdíjasokat szállító nagy busz lökhárítójának koccanva.

Volt kisebb tanakodás, aztán 50 eurós fájdalomdíj ellenében elhagytuk a helyszínt. Ezt és egy vacsoránkat a ViniBike egyesület fizette:) Köszönjük!

Marusicibe időben érkeztünk, köszöntünk, elfoglaltuk a szállást, kipakoltunk a szobáinkba és készülődtünk az edzésre. Atti Botival, Iza Danival én pedig egyedül laktam.

Az első edzést átmozgatónak, ismerkedőnek szántam, mintegy 80 kilit és 800 szintet mentünk, hogy ismerkedjenek sporttársaim a hellyel, gyönyörködhessenek a tájban. Napos idő volt kisebb felhőkkel, kb 13 fok hőmérséklettel, amelyet a héten átlagosnak is vehetünk, néhány nap kivételével. Volt olyan amikor 19-24 fokban tekerhettünk, kissé meg is pirulva. Nem bántuk egyáltalán.

Vasárnap betekertünk Split városába, kávéztunk a korzón, tekergőztünk az óváros sikátoraiban, majd hazafelé Omisban úgy döntöttünk, hogy a hegy belső útján jövünk haza, kisebb kanyarral. Danika itt elvált tőlünk és a tengerparti utat választva ment haza. Kicsivel több mint 5 órát tekertünk, jó edzés volt.

Egyébként minden megtett 100 kilométerre esett legalább 1000 méter szint, ezt simán be kell itt kalkulálni. Az átlagsebességek ezért nem mennek 20 fölé sokkal.

A közelben edzőtáborozott még két csapat, az egyikkel a GESU-sokkal szinte minden nap találkoztunk, többször is. Mindig szembe jöttek:)

Hétfőn Makarska, újabb 5 óra. Hazafelé én még elmentem a kis körre hátra, így egyedül fejeztem be az edzést. Aznap nem volt túl jó idő, csepergett néha és ez hűtött a kedélyeken.

Keddre pihenőnapot terveztünk. Busszal lementünk Makarskára, onnan át a Brac szigetre Sumartin városába. Ott bringára pattantunk és lazán átkerekeztünk Bol festői kikötőjébe. Ott Izával összevesztem, kibékültem, majd kávéztunk és vissza a szerpentinen. Danika itt úgy ment mint Kontador, mindenkit levert. Erre egy csomó tanú is volt. Egy birkanyáj:)

Sumartinban fürdőztek a fiatalok, fotózgattunk nevetgéltünk. A nap szépen sütött ránk, ami kellett is a hosszú gurulás után ahol jól összefagytunk.

Szerdán hosszú nap négyesben, (Danika háta sajnos az első napokban megfájdult, így nem sokat tudott edzeni, de legalább nyaralt. Nem edzett otthon  a bringával amellyel jött, ezért az ülés pozíció és minden szokatlan volt neki. Tanulság...)

Omis kiskör, Omis nagykör. Baklava!!!!!!!! 

Érdekes megfigyelni, hogy a Dinári hegységtől ill. az Alpoktól délre mennyire jó kávékat tudnak főzni, egyszerűen Isteni! Attival duplákat ittunk, nem tudtunk betelni vele. Olcsó és krémes. nyamm.

Csütörtök szinte ugyanaz, mint előző napon, kis forgalmú változatos kis és nagykör. Max annyi variációval, hogy esetenként más és más irányba mentünk, ezzel a terhelés elosztását változtatva.

Boti mente a leggyorsabb lefelét, 73 körüli maxxal.

A szumma számok a következőek(saját adataim)

27 óra tiszta edzésidő

566 tekert kilométer

6500 megmászott szint 

5+1 edzésnap

A tervezettől 3 nappal kevesebbet töltöttünk ott, mert egyrészt az idő elromlani látszott, másrészt Boti megfázott kicsit, harmadrészt Danika sem volt a topon.

Atti erős volt, mindig ő ment elöl. Iza napról napra jobban teljesített, a végén már lazán ment a lefelékben hatvannal!

Botond korához képest erősen ment, végig a felnőttekkel.( talán ezért gyengült le az immunrendszere kicsit) Daninak nagy tanulság, hogy az edzőtábor előtt komolyan kell venni az edzéseket, nem szabad a csodára várni. A tábor idejére fel kell készülni az ottani magas edzésterhelésre!

A táplálkozást úgy szerveztem, hogy minél tudatosabban és sport kompatibilisebben együnk, ezért reggelire omletet, barna kenyeret, lekvárt kértünk. Törekedtünk a magas szénhidrátbevitelre.

Ebédre csomagoltak mindenkinek barna kenyérből készült sonkás szendvicset, e mellé mindenki vitte a saját bevált szénhidrátforrását.

16 órára  közvetlenül edzés utánra tésztát kértünk, a glikogénraktárak gyors feltöltéséhez. Néha palacsintát.

A 19.30-as vacsora 90%-ban fehérje volt. Natur hús szeletek némi salátával vagy párolt brokkolival kelbimbóval. Az elején rizset is adtak, de azt lemondtam.

Atti és én vettük legkomolyabban a sportdiétát,  hazaérkezés után mindketten elértük a novemberben kitűzött testtömeg célunkat úgy, hogy izomtömeget nem veszítettünk csak zsírt!

Az "uzsonna " után általában pihiztünk, karbantartottunk, sétáltunk stb.

Első este Omisban meglátogattuk Kovács Mátét, emlékezett rám. Vacsiztunk és irány haza csucsulni.

A vacsik után a közös ebédlőnkben összeültünk, megbeszéltük a napot, szóbridzzseltünk, iszogattunk, nassolgattunk, majd alvás. Alvás előtt Attila és Boti elénekelte az altató nótájukat a nézését meg a járását...

A fiatalok filmezgettek én leggyakrabban 8.30-kor vízszintbe helyezkedtem és próbáltam regenerálódni.

Nagyon vártuk a reggeli omlettet, dobre dan-t, no problem repete-t.

Üdv

 

 


2016 indul

2016.01.16. 20:51

CX OB Kőbányai Bringapark

2016.01.10.

Bajnoki mez, öröm és boldogság. Kategória I. hely, futam abszolút 3. hely.

Az előző napi pályabejárás tapasztalata szertefoszlott, hiszen az éjszakai esőzés átalakította a pálya nyomvonalát, állagát és paramétereit. A bemelegítéshez képest is változott kicsit a nyomvonal, úgyhogy az első körben szembesültünk az új dolgokkal. Nem okozott gondot, hiszen az erdőben is sok új elem van egy-eyg versenyen amit meg kell oldani. A pályán előzni lehet, de ha sokat vacakolsz akkor az eleje megugorhat, ezért a rajtnál furakodósra vettem a figurát, ami később kamatozott is. A tülekedést megúsztuk, a lassan haladókat gyorsan megkerültük az elején, még az első lépcső illetve lépcsőnek hívott meredek töltésszerű rézsű előtt. Ez kb 5-6 méter magas lehetett és szerény becslésem alapján 45 fokor meredekségű. csak akkor volt esélyed feltekerni rá, ha előtte lendületet vettél. Ha nem akkor itt kapásból kaptál 10 másodpercet. Itt agresszívan kellett előzni, nem baj néha kell az is. Ne csak mindíg velem agresszívoskodjanak:) A töltés tetején már a harmadik helyen tekertem SB pulzuson Erik és Balázs megúszva... Úgyhogy innen gyaokorlatilag egyedül kellett haladnom úgy, hogy senki ne érhessen fel rám. A pálya msaras csúszós volt, alattomos jégkásával a sárban, helyenként jégbordákkal és a sárban elbújó gyökerekkel. Estek keltek az emberek. Volt egy nagy domb, amit nem tudtunk kitekerni se mi se az elit, itt gyors leszállás, majd fent ügyes becsatolás, hogy a lezúdulásnál stabilan tudj a bringán állni. Húzós jobbos visszafordító, majd egyes akadály aztán a legmeredekebb rövid mászás. Fentről egy veszélyesen gyors rézsűn való legurulás következett, sodort, csúszott mászott de megoldható volt. Aztán kis liget tócsákkal fákkal aztán a leghoszabb kaptató, amit kiállva abszolváltam, mert itt lehetett sokat bukni, ha rövid áttétellel küzdöttél fel. A dombra újra felérvén jobb hajtű és egy totál szívás rézsűn hosszan oldalazva le. Itt volt a legtöbb elvérzés. Nagyon fontos volt, hogy első fék TABU, hátsó csak finoman, hegyláb kioldva az egyensúlypzáshoz és súlypont hátul. Aztán amikor beforgott eléggé a kerék és ez adott némi stabilitást, akkor vérmérsékletnek és bevállalós faktornak megfelelően becsatolás, nagytányér és veretés a dombról lefelé, hogy a pump-track-hez már fénysebességgel érj. Fás szakasz gyökerekkel jéggel majd tócsákon átúszás és végül egy nagyon meredek, de csak vagy 2 méter magas homokfalon felcsapatás és kanyar a gokart ringre, hogy kezdődhessen egy új kör. A második körben már volt annyi előnyöm, hogy aza szfalton hagyjam a felesleges laktátot véremből és immár a "normál" versenytempóban VO2-n folytassam a melót, illetve az élvezkedést, mert mindkettő volt egyszerre.

A tudat, hogy elöl vagyok feltüzelt, nem kellett 100%-on mennem így figyelhettem maxon a technikára. Nem is volt semmi probléma. Ezzel a megnyugtató előnnyel is tudtam tartani a viszonylag jó tempót, ami mint a végén kiderült D. Dávid büntetlen eléletű Decatlonos fiatal tempójához közeli volt. Büszke is vagyok rá. A végjátékban, az utolsó előtti körben a hobby kategória első helyezett versenyzője a gokart szekció után feljött egészen közel, így meg kellett nyomnom kicsit. Bevallom be is szartam, hogy vajon lesz-e erőm küzdeni vele a végén.Dávid kb egy perccel mögöttem jött, végig figyeltem, hogy lesz -e ereje támadni. A hobbista fiú a technikás szakasz során "sajnos" nagyon lemaradt, így egyedül kellett begurulnom a célba, de a verseny alatti leggyorsabb körömmel. Bemondták, hogy én vagyok a M3 Bajnok, nagyon boldog voltam és vagyok még most is. Aranyoasi Peti odajött és kérdezte, hogy akkor most jár neked BAjnoki mez? Jár! Nagyon szép is a mez, pont jó rám, bár nem hinném, hogy viselem valaha. Bekeretezem és megy a falra:)

Felöltöttük a Bajnokoknak járó mezt, felálltunk a dobogóra, meghallgattuk a himnuszt és irány haza.

 

 

A versenyre egy kőkemény WATT alapú szuperkompenzációs edzésel ksészültünk Áronnal ami bevált. Kell a Wattmérés a kinti bringára is! Spórolás, gyűjtögetés indul.


2015. versenyeim

2015.09.20. 20:03

1.

Tarcal Kőfejtő Cross 3.0   03.22.

Tarcal a szokott helyen, a már-már megszokott évnyitó, felmérő verseny.

Ugyan M3 ban megyek az idén, de itt speciális korhatárokkal mentünk, együtt az M2 legbikábbjaival.

  1. lettem.

A versenyen a teljesítményemet 70 %-osra becsülöm. Erre a versenyre nem készültünk rá Áronnal, mondván ez csak egy "likegyűjtő" verseny. Ezért ide viszonylag kemény edzéshétből jöttem. A lábaim előző nap nagyon nehezek voltak, bennük maradt a szerdai guggoló erőedzés. Verseny héten erőedzést nem szabad csinálnom! Ezt semmi más nem mutatja jobban, minthogy kedden ugyanitt atom erősnek éreztem megam, ma pedig csak önmagam árnyékaként szenvedtem.

Egyébként az idegrendszerem 5-ös volt reggelre, szinte minden klappolt. A rajtbeálláskor Pityikusz odajött és azt mondta minden bevezetés nélkül, hogy erős vagy! Nagyon jól esett. Bár nem bizonyultam annak:) Jobbanmondva, leszek ettől sokkal erősebb is a formámra.

A bemelegítésem 50%-osra sikeredett mert az egyik versenyzőtárs megkért, hogy vezessem végig a pályán, tehát rögtön nekimentünk a hegynek. Verseny közben sajnos Fari Mesterrel esélyem sem volt menni, ezért csalódott voltam, ez kihatott a küzdőszellemere is. Tibike egyfolytában ott lihegett a nyakamon, néha már el is bizonytalanodtam. Aztán az uccsó körben végre a nagy mászásnál leszakítottam ami jól esett, mert ő csak 60 kilót cipelt felfelé én meg 83-at:) Egyszer a szőlő előtti csiki-csukiban lefeküdtem pihenni, de olyan szerencsésen, hogy egy bukfenc után talpon voltam és Tibor nem tudott megelőzni. 

Verseny végén gratuláltam a helyezetteknek, Farinak, Józsinak és Kefének. Farival még össze is ölelkeztünk, így kell ezt kérem. Így csinálják akiknek az erejükön kívül van lelkük is.

Sok tanulság volt ma, hála Istennek mindig tanulunk valamit. Pl: ha verseny akkor verseny legyen és ne izé! Ha pedig nem verseny, akkor el sem indulunk, akkor szurkolunk, vagy edzünk. 

 

Aztán haza a többi outis sporttárssal akik rendesek voltak és megvártak. Nem volt sétagalopp még tömegben sem ez a szelecske. Kótajnál elég is volt, leváltam, KB és irány haza. Edzésnek sem volt rossz ez a nap 100 kilivel és egy 50 perces EB/VO2 résztávval:)

 2.

Területi évadnyitó Debrecen Master 3 1 kör. 03.29.

Edzés-betétnek szánt verseny, laza tempó, laza mezőny. A pulzus adatok magukért beszélnek. Fiatalokkal volt tele a mezőny, a kategóriámban hárman voltunk. Már a rajtnál látta mindenki, hogy mi lesz. Az is lett. Nekem kellett 30 km-ből 29-et elöl mennem, mert a fiatalok nem nagyon akartak. HA előre is mentek, nem volt hosszú életű a dolog. egy fiatal azért a szembeszeles szakaszon ellépett a mezőnytől szemfülesen a felvezető autó árnyékában. :). Mentünk tovább lazán aztán a végén a hátszeles szakaszban GA2-re kapcsoltam és elmentem tőlük. Verseny után gyors kaja és irány haza, mert még volt hátra nekem 70 kiki a napból.

A MASTER 3 korcsoport margójára.

Tudjátok nehéz dolog ezt a tegnapi mezőnyt megemészteni. Egyrészt örülsz, hogy te vagy a korosztályod legerősebbje, másrészt kicsit(nagyon) demoralizáló, hogy milyen mezőnnyel mégy együtt.  Nem tudom, hogy országútiban ez mennyire általános, mármint ez a mezőny összetétel, de tegnap megmosolyogtatott az biztos. Mondjuk inkább kínomban mosolyogtam, mint sem örömömben. Talán, ha egy hete nem versenyzünk, akkor most felnevezek M2 be és igazit megyek. Így, hogy volt TArcal azt választottam, hogy edzek a gyerekekkel öregekkel, de ezt azért nem gondoltam:) Montiban nem gáz,., mert ott vannak olyan erősek a M3 mezőnyben, hogy idén sem lesz egyszerű a dobogón vitézkedni, meg ott a középtáv rajtjánál mindenki ott áll ömlesztve.

uff

 3.

Pro Bikers Maraton Nagyvárad 04.19

78.3 km 300 induló. Két kör ugyanazon a terepen.

Kategória 1. hely, kevés induló a kategóriában1 ezért összevontak az előző kategóriával. Ott a II. hely.

Pozitívan hatott rám a viszonylag sikeres bemelegítés( de ettől is több kell!!!) és a hideg idő. Szeretem ha nem folyik ki a szemem  a 35 fokban.

Negatívan hatott a reggeli csapnivaló HRV amit a rossz alvásnak tudok be. Sajnos, ha korán kel kellnem akkor egész éjjel rosszul alszom. El kell menni előző nap!!!

A bemelegítésre szánt idő több kell legyen mint a mai 30-35 perc!

A szervezetem a kora tavasz ellenére jól működött. Az elejében mentem végig. Meglepő, hogy bár a pulzuszónáim felfelé tolódtak el, mégis alacsonyabb pulzuson mentem a verseny alatt.??

Taktikailag nem változtatnék, kicsit visszafogni az elején, hogy ne savazzam le magam, figyelni a pulzust, a savasodást és annak megfelelően jól beosztani magam a verseny egészére.

A technika megtréfált ma, ugyanis az egyik gyors lejtő után elválthattam magam és a lánc kivülre esett. Rátekertem, de sajnos nem vettem észre- mert be volt köbnnyezve a  szemem a sebességtől- , hogy a lánc hurkot vetett. Ezzel jól elhajlítottam pár szemet, ami azt eredményezte, hogy egyrészt lemaradtam versenytársamtól akivel mevccseltünk, másrészt ezentúl nagy fegyveremet nem tudtam használni. ti, a gyors lefelékben nagytányér kónusszal megyek mindíg ami 60 körüli sebességeket eredményez, míg a többiek 50.nel gurulnak.A 11-14 ig lánckerekeken sajnos ugrott a lánc ezzel vesztettem perceket. De talán így volt jó, mert a végére azért elkészültem az erőmmel és a kajám is élfogyott. A nutrend működik! Ja és a Verofit új regenerációs cucca fantasztikus.( a verseny másnapján, mintha nem is mentem volna 3 és fél órát előző nap, úgy helyrepattintott)

A végén 30 perc levezetés, kicsi nyújtás zsíros gulyás evés, eredményhírdetés és nyomás haza. Az M2 ezüst szebben csillog, mint az M3 arany, és a díjazás sem semmi. Egy nagy zsák Nutrend anyag.

Jövő héten KOlozsvár. Indul a szezon. Hajrá!

 4.

Kolozsvár Vodafon Maraton 04.26.

Rövid táv M3 I. hely (M2-ben is dobogó)

A verseny során jól teljesítettem, a 700 fős mezőny első 25 környékén tekertem, jobbára fiatal versenyzőkkel. Célomat elértem, hiszen győztem és az eggyel fiatalabb kategória dobogós szintjét is teljesítettem! Pozitívan hatott teljesítményemre, hogy előző nap utaztunk, gyönyörű helyen edzettem a versenyfelkészítő edzésemet, a szokásos tematikát betartottam. Hosszú bemelegítést tartottam, hiszen a táv rövid és intenzív volt. Jól hatott rám, hogy iszonyat erőt éreztem magamban az 5 óra vezetés ellenére. Időben lefeküdtem és a verseny napján időben a helyszínen voltam. Párom és lányom a startcsomag procedúrát elintézte helyettem. A mégjobb teljesítmény elérésében az akadályozott, hogy a korosztályom képviselői percekkel mögöttem haladtak ezért velük nem kellett csatáznom és ez kicsit visszafogott amikor egy fiatalabb versenyző esetleg elment mellettem. A verseny megerősítette a megelőző protokoll létjogosultságát! Mentálisan nagyon sokat jelent az, ha azt a visszajelzést kapod, hogy erős vagy. A fejed innentől nem tehet mást, mint győzelemre visz! Erőt pedig első sorban az edzések adnak, amelyeket 100%-on végzek.

Most kicsivel szubjektívebben folytatom.

Buli versenyre készültem, tét nélkül, Erdély meglátogatása volt a fő célom, hiszen 49 év nem volt elég arra, hogy eljussak. Ennek megfelelő díszletet választottunka szálláshoz. Borréven aludtunk, Torockótól 1 km-re, a teraszról éppen látszott a Székely Kő

 https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0CAcQjRw&url=http%3A%2F%2Fwww.benceontour.hu%2Findex.php%3Fid%3D2004csik&ei=QwU-VYyJNoH5Us-OgegC&bvm=bv.91665533,d.ZWU&psig=AFQjCNFV83mpslT_s2IDycbF3wY242CwlQ&ust=1430214327128266

A szállás jó volt, tiszta és családias. Nem volt csak 2 vendég  csapatunkon kívül. Mi 9-en voltunk, 3 bringás, ebből kettő versenyzett, Tóth Atti és jómagam. A  harmadik- a diszkréció nem engedi, hogy említsem a nevét- az este folyamán fél liter pálinka elfogyasztása után úgy döntött, hogy nem indul:)-. Szombaton a lányok elmentek a többiekkel a megnézni a Tordai hasadékot(nem sikerült) és pedig  életem legkellemesebb versenyelőkészítő edzésén vettem részt, kecskék sziklák és Vass Albert emlékezetével( Cyco triatlonista barátom, sporttársam javallatára anno elolvastam a szerző vagy 10 Erdélyi témájú regényét).

Deeljött a verseny reggele. Kicsit önző módon a szálláson hagytam, hagytuk családommal a "kényelmesebben készülődő" sporttársakat és nyomás Kolozsvárra. Időben kell érkezni. Megvolt. Kényelmes öltözködés, technika ellenőrzés, és bemelegítés ami szintén emlékezetes lesz hiszen Kolozsvár történelmi belvárosába látogattam el Almám nyergében. Derűs másfél órát adott a Székelyek Istene:) Akit érdekel a bemelegítés edzésnél elolvashatja. 

Startbeállás az 1. sorba! Elsőként! Ahogy érkezni szeretnénk a célba!

Most kell megjegyeznem, hogy nem volt időbeli csúszás. A TV élőben közvetítette az eseményt, 10 Vodafonos csini kislány esernyővel, két maci jelmezes kedvcsináló, röpködő drónaok, szpíker, zene, lobogó zászlók, nagy nézősereg. Mind a mi kedvünkért. NAgyon nagy felhajtás volt, gondoljatok itt mondjuk egy Spar Budapest maratonra kicsiben és kicsit színezzétek ki. Nincs pontos adatom a rövidtáv mezőnyéről de kb 700-an  voltunk a startterületen. A hosszú startját nem láttam mert akkor melegítettem. Tehát visszaszámlálás és start. Na a verseny legizgalmasabb percei ezek voltak. Volt könyöklés anyázás,stb. Nekem is ki kellett tennem egyszer a jobb könyökömet mert a fiú kicsit kamikaze módra tolta. Aztán be az erdőbe és kezdődött a 15 km-es mászás:(. A verseny távon szinte sehol nem mentem SW pulzus alá!! Jól tettük, hogy SW-ztünk többet Áron:). Már megint igaza van. Hihetetlen. A pálya rövidsége ellenére mindent tartalmazott. 28%-os emelkedő, mkülönböző nehézségű mászások, füves, murvás, gyökeres stb. Két patakátkelés de nem ám a sima Bükk stílusú hanem a meredek partú verzió amol igencsak képben kellett lenni , hogy legyen elég lendületed a felfelében a partfal leküzdéséhez de ne is állj bele a maderbe. Volt olyan fenyves ahol a Gyűrük Ura simán forgatható lett volna, Frodó bármikor előbukkanhatot volna a fák mögül. Aztán volt gyönyörű fennsík ahol beláttad nemcsak a mezőny előtted haladó tagjait, hanem Kolozsvárt és a környező mesébe illő dombokat is. Az erdőben volt egy nagyon meredek poros gyökeres technikás rész amit beharangoztak ugyan de nem érdekelt, mondván nehogy már legyen olyan meredek amit ne oldanánk meg én és az Almám. De volt. Meg sem kíséreltem lemenni, amint megláttam gondolkozás nélkül leugrottam, valahogy leszánkáztam aztán tovább. Vagy két fiúcska ott is hagyott. Aztán jött a nekem való rész és szépen újra magam mögött tudtam őket. Játszadozásra is volt idő. ( na mondjuk ez akkor fájfdalmasabb volt). Néztem, hogy ha alapból EB pulzuson mászok mennyire fáj a támadás egy-eyg emelkedőn és mennyi idő kell a regenerálódáshoz. Volt amiokor megőriztam a poziciót, volt, hogy visszavette az ellenfelem mert belőlem többet kivett. Az egész 1 óra 20 perc volt. Egy rohanó kaleidoszkóp, mely igen sok színt és illatot adott Erdélyből. A befutónál már csak egy látványos sprintet kellett kivágnom és máris akasztották nyakamba a részvételért járó(megjegyzem eddigi legszebb és legtöbb anyagot tartalmazó) érmet. KIs pihegés aztán Verofit regeneráló csodaszer és levezetés. Némi bringamosás aztán családkeresés:)

Vettem egy alsónadrágot mert elfejeltettem berakni, átöltöztem civilbe, megmosdottam egy rokkant Wc-ben:) ami utánam inkább zuhanyónak volt mondható. Aztán finom saláta ebédre és nézelődés a Plazaban. Eredményhirdetés előtt kb fél órával felvettem a dobogóra állós ViniBike jelmezt aztán elindultunk a helyszínre. Félúton hallom ám a nevemet. Sprint. Adaérek, nagy tumultus, üvölt a hangosbemondó a fülünkbe, de nem értjük a dolgot???!!! Kiderült, hogy race of champions lesz a kategóriagyőztesek között a célegyenesben! Kell bukó és bicaj. Nekem egyik sincs, minden elpakolva a kocsiban:(. Na mondom ezt elaludtam, fuck. De nem:)

Egy román/magyar fiú fordított és megértettem miről van szó, éppen akkor amikor Blazsó MArcitól akartam elkérni kölcsön a bukóját( megjegyzem nem úgy reagált a kérésemre mint Pl egy Fari tette volna, na mindegy) Szóval négyes futamokban kellett starthoz állnunk a kb 50 méteres távon. Mindenkinek egy 3 éves méretű gyerekbringával:)! NAgy volt  a show, képzeljetek el engem egy ilyenen. Ráülni sem volt könnyű nemhogy tekernem vele, mindegy végigmentem. Aztán jött a nyereményeső. GYönyörű oklevél(diploma), aranyére, iszaonyat méretű és tömegű serleg, pezsgő, kalandpark belépő. Columbia utalvány és pénzdíj. Adtak minden dobogósnak különböző mértékben. Nekem átszámítva 30 ezer forintnyi jutott. A startcsomagról meg ne is beszéljünk, ízléses technikai póló, összecsukható kulacs, nedves kéztörlő, Nutrend gél, karszár UV ellen stb. Ez kérem egy remekül megszervezett, jó hangulatú és gyönyörű környezettel megáldott verseny volt. Jövőre nem kérdés, hogy ott leszek!

 5,

Vértes XCM Várgesztes 05.10.

Kategória 4. hely. 18 perccel az első után.

A versenyen az eredmény tükrében rosszul teljesítettem. Nem értem el célomat, mely a dobogó volt, annak is lehetőleg minél magasabb foka. A vesrenyt megmérettetésnek szántam legnagyobb ellenfeleimmel akik egy kivételével itt is voltak. Sajnos a verseny napján több hibát is elkövettem, amelyek összeadódva nagy hátrányt jelentettek. Nem vittem magammal a megszokott reggelimet ezért kontinentáli szállodait kellett ennem, azt is későn mert 8-ra rendelték a szervezők. Reggeli után a Wc-be kellett sietnem. Nem igazán tesz jót ez verseny előtt, sem fejben sem lélekben. Aztán a nyakam is becsípődött, mert nem védtem a nayg széltől. 

A ráhangoló hét nem volt rossz, a versenyelőkészítő edzésen -bár nem kolozsvári  formát- jól éreztem magam. 

Hátráltatott felborult emésztésem, amelyből tanultam.

Egyébként pedig:

A verseny során jól startoltam, az élbolyban haladtam az erős fiatalok között. Viszonylag magas, 175 köüli pulzussal nyomtuk, de ez normális az elején amikor megy a helyosztó. Kisvártatva utólért a legerősebb ellenfelem, aki ezután a nyomomban haladt pár percig. Aztán ahogy várható volt, az első jelentős emelkedőn testi adottságait kihasználva meglószolt ( 165 cm 60 kg). Sajnos úgy döntöttem, hogy erős ez a tempó és nem megyek vele, nem savazom le magam, mert akkor hátrányba kerülök. Ez hiba volt, mert a végelszámolásban- ha a később leírt intermezzo nem jön közbe- 2 percet kaphattam, ami lehet, hogy ott dőlt el az elején és onnantól talán nem is ment jobban mint én, tehát ha ott megyek vele, akkor lehet, hogy később még meg is verhettem volna, ugyanis  a közepe táján álltam be egy igen jó tempóra, amit vittem is végig. De vissza az első 10 km-re. Ahogy az említett Egei elment, kicsit beleültem az ezüstérembe. Ekkor egyszer csak látom, hogy jön a harmadik ellenfelem megjelent egy segítőjével és elmentek mellettem. Na mondom ez már túlzás ezt már nem szabad hagynom. Erre már ugrottam. Magam mögé utasítottam őket és innentől kb a 30. versenykilométerig fej-fej mellett haladtunk, ami nem volt mergnyugtató számomra. Kisvártatva egy aszfaltos részen megtámadtam őket és szépen nyílt az olló. Köszönhető ez Cseh Veronikának a női elit ezüstérmesének is, aki ekkor utólért és nagyon jó tempót vitt előttem.  Aztán elfáradt én meg mentem tovább ezerrel. A jó tempónak köszönhetően utólértem egy kb 8-as bolyt amellyen egy darabig mentem aztán párat megelőztem és egy országútis fiúval folytattuk a versenyt. Nagyon jól nyomta, de a lejtőkön feltartott. Egy technikás meredek letörésnél meg is állt és elengedett sportszerűen. Innentől nem láttam, mert itt egy olyan szakasz jött amelyik nekem feküdt. Lankás lefelé 38x11 120 feletti pedálfordulattal 50 és 60 közötti tempóban. Ez a nagy tömegű montisoknak jó. Ekkor fejemben az járt, hogy bár erőm fogytán azért nyomom ahogy tudom, nehogy felérjenek rám, mert nem biztos, hogy fejben le tudnék kezelni egy támadást. Inkább menekülés előre. Itt jött a hidegzuhany.

Egy gyors lejtőn, egy füves, nyomot erősen figyelős  tisztásra kiérve előre sandítva érzékeltem, hogy az erdei út meredeken le és jobbra fordul, na mondom lejtő, király, azt csipázzuk. De merre kell menni, futott át agyamon? A kanyar közepén kék jelzés, ráadásul nyíl, szalagot sehol nem látok, ráadásul egy túrista család a kanyarban félrehúzódott, hogy elengedjen. Nyomás le. Veretés 50-nel a huszonkilences nyög a kövektől és ágaktól, de itt éppen az a dolga. Aztán kétésgek kezdtek el gyötörni. Nem látok szalagot. Biztos azárt nincs, mert egyértelmű a völgy. Az is volt. Aztán egy T elágazásnál amikor egyértelművé vált, hogy eltévedtem, mint a villám csapott belém a felismerés. Ezzel elbuktad a meccset te .....,....., hogy a jó..... b....a meg...., stb. Rápillantottam az órára, hogy legalább a végén tudjam mennyit .....,..... Csak a felmászás 8 perc volt, a lefelé meg kb 1-2 perc. Ok. realizáltam, hogy a vert seregben kell mennem, volt is ott egy szenvedő fiúcska. Otthagytam és onnantól azt mondtam magamnak. Aki megelőzhetett az már elment, élvezd a montizást. NA de azt a 8 percet végig kellett mászni és gondolkodni. Nem életem leg felemelőbb élményei közé lesz elraktározva az egyszer biztos. Viszont tanultam belőle. Egy dolog az erőnlét, a technika stb. Itt az erdőben jó felé is kell menni. Figyelni kell a jelzéseket és a legkisebb bizonytalanság után inkább meg kell állni. Inkább bukj 30 másodpercet, mint 15 percet, mint most én. Rossz így bambán célba érni. Valamiért mára a sors ezt akarta. Később majd rájövök mi volt az oka ezzel.

A pálya egyébként élvezetes és jó talajú volt. Nem volt dagonya és a lefelék gyorsak voltak. Volt hatalmas mászás kettő is, két helyen még az elit is tolta a bringát. 

Összességében jellemformáló versenynek titulálom, továbblépek és irány a BAkony a második forduló, ahol kiküszöbölöm a csorbát.

 6,

TOP MAraton Szilvásvárad 05.31.

OB

  1. hely a korosztályomban, 4 perccel elmaradva a dobogótól. Célomat nem értem el. A versenyt elrontottam. Sokat tanultam, de az OB-t nem szabad gyermeteg hibákkal teletűzdelni.

A szombati napon specialized tesztnap volt, én is bejelentkeztem egy fully tesztre. Nem bántam meg. Egy 29-es karbon bringát teszteltem és bár nem ez a full felszereltségű modell, de így is impresszív volt az a fél óra. Egyet biztosan leszűrtem a tesztkörből. Az pedig az, hogy a lejtőket az össztelós váz kisimítja, kényelmessé, biztonságossá és még gyorsabbá teszi. Jövőre fullyval megyek!

Szombat éjjel egy motoros csapat kérőig mulatott a szállásunkon ezért csak éjfél felé aludtam el, fejemben a másnap és az életemben bekövetkezett változás villódzott. ( júli 1-től Debrecenbe járok dolgozni, megbíztak a Hajdú megyei igazgatóság vezetésével). Idegrendszerem nem pihent.1.

Másnap reggel realizáltam, hogy nem tudok feladatni magamnak frissítőt.2

A bemelegítés nem volt rossz, startbeállás a lehető legjobban sikerült, ugyanis az első sorban álltam a legjobbak között és még innen is beszólítottak, hála a licenszemnek és a kupapontjaimnak. Tehát start. 13 km felfelé. Erős volt az iram, én sem voltam gyenge. Mentem az elejével, de a stratégia az volt, hogy csak EB tetején megyek, hogy a savazást elkerüljem. Nem is volt ezzel baj, szépen mentem, aztán valamilyen érthetetlen apátia, fáradtság vett erőt rajtam. Endre ezt észre is vette, segített is a domb tetején kb egy kilit, ment előttem mint az őrült és intett, hogy kapuzzak. Sokak mellett el is mentünk szépen, köszi itt is neki. Aztán ő lemaradt, hogy kifujja magát. Én meg mentem tovább. Jó helyen mentem,  a 3. helyen bringáztam ekkor, mögöttem Tordai Csabával a montis ikonnal aki pár éve még mindent megnyert amin elindúlt. Előttem Egei Tamás és Simonyi Ákos M3 legendák:)

A hosszú kaptató után frissítő, kulacstöltés. Na és itt kell leírnom a kálváriámat ami kezdetét vette...

Szóval annyit az elejére, hogy jópár versenyt (triatlon, futó és montis,outi) végigcsináltam, de izomgörcsökkel soha nem találkoztam. NA most viszont kaptam olyakat, hogy többször is meg kellett állnom, leszállnom és várni amíg enged a görcs. A combfeszítőm és a lábemeleőm valamint a csípőhorpaszom állt, be de nem akárhogyan. 25 km-től a pedálból kiállni nem tudtam, mert azonnal befogott. Onnan 70 %-on  a túlélésért tekertem.

A frissítőnél hagytam abba és mivel az volt a kulcs ott folytatom. Reggel az egyik kulacsba Kreatint és aminosavport tettem, ahogyan azt otthon szoktam az edzéseken. (marha!!!!) A másikat víz nélkül izo koncentrátummal vittem a zsebben, hogy az első frissítőnél majd feltöltöm. Az első emelkedőt még végigbírtam úgy ahogy, de a kreatin szépen lassan elvégezte a munkáját... Szöveteimből azt a kis nedvességet is elvonta ami benne maradt a nagy hőségben és nagy meló közben. Ezzel a napomat el is intézte(m). Víz és elektrolit nélül az izom nem tud működni.( azt, hogy milyen hamar eldől ez, azt most megtanultam).

Dehidratáltság.

Tünetei, fáradtság érzés, rosszkedv, világvége hangulat, kegyetlen izomgörcsök. Az eléhezéssel amikor először találkoztam ugyanilyen bambán néztem ki a fejemből, új volt az érzés. Most megint ezzel az érzéssel álltam szemben, és most ugyanúgy nem tudtam, hogy mi van velem!!! Csak jóval utána fiammal való konzultációm után realizálódott a kreatin sztori. Nyáron, versenyen  kreatint ??? Nooormális. Hogy ez hülyeség, csak én nem tudtam. Mostmár tudom.

A frissítő állomáson felvettem a vizet, de akkor már késő volt. A hosszú lefelében nem lehet inni, a lejtő alján meg már másfél óránál tartottam elektrolit nélkül. Aztán jött az ördög, az a bizonyos emelkedő.

A tetején már kész voltam. Jöttek a görcsök és bár az emelkedőt életemben először tolás nélkül abszolváltam combom készen lett. Támadásról szó sem lehetett, nyeregből kiállni nem lehetett, erőből tekerni csak finoman, amíg a limiter engedte. Szépen lassan egyedül maradtam, jött Tibike hátulról és innen csak az volt a cél, hogy ne haljak meg és Tibivel az uccsó emelkedő tetejéig tudjak menni. Szenvedések árán összejött, a lefelében pedig- bár tekerni nem tudtam- bíztam, azokat szeretem.

A célba a tavalyinál 5 perccel jobb idővel, idei formámhoz képest 10-15 perccel rosszabb 3.24-es idővel értem be. 

Endre volt a legerősebb ma a tirpák csapatból. Gratula neki.

Recovery és tovább!

 7,

Miskolc Maraton (Kondenzgyík) 06.07.

Több  célom volt, egyrészt a Szilvás Maraton után izmaimat a görcsökből rehabilitálni, másrészt győzni, végül, de nem utolsó sorban magamból mindent kiadni amit csak lehet és csatázni a riválisokkal.

KAtegóriámat megnyertem, csatáztam egy jót Szabó Tiborral, lábam nem görcsölt. Célomat elértem.

Segített az alapos és tervszerű felkészülés, melyhez kellettek a Szilvás izomstressz és az ott elszenvedett kínok. Tudtam, hogy meleg lesz ezért egész héten figyeltem a hidratációra, verseny előtt közvetlenül is ittam eleget. Két kulaccsal mentem, amit még soha nem cipeltem. Kellett!!

Beszólítottak a rajtba a kupapontjaimnak köszönhetően, már csak ezért is megérte licenszet csináltatni. Nem kell tülekedni a rajtbeállásnál, valamint igen illusztris társaságban várhattam a rajtot. Vouter Kleppe, Kiss József, Papp Dénes és még sorolhatnám a neveket. Szóval testben és lélekben felkészülten és motiváltan álltam a rajthoz. Tavaly az M2-t megnyertem, tudtam, hogy én leszek az egyik célpont. Fel is akartam nevezni idén is, de nem engedték, mondván akkor egész évben ott kell mennem, ami irreálisan nehéz lenne, úgyhogy maradtam az M3-ban a fenekemen.

A rajt után jól éreztem magam. Kleppe azonnal ez élre állt, Józsival mentem pár kilométert, aztán szépen lassan elvesztek a látóhatáron:).

Endre erősnek bizonyult, kielőzött és előttem is maradt végig. Kisfaritláttam még az elején a nyíregyiek közül, de egy emelkedő után inkább kényelmesebb tempóban folytatta, tehát mentem tovább. Az első körben szinte egyedül kerekeztem. A kör vége felé kissé motiválatlan is lettem. Bár átlagpulzusom jó volt, az EB alsó fertáján mozgott. Aztán frissítő és tovább. A második kör elején belassultam és az erdei hosszú emelkedőt túratempóban kezdtem meg. Ekkor jött a nap főnyereménye Tibike. Hátranézve megláttam, hogy kegyetlenül jön felém és integet, hogy jelezze, most megvagy:).

Na ekkor bekattant, hogy ha ő utólért, akkor a tempóm valószínűleg lassulhatott. A pulzusadatok is ezt mutatták. Tehát most menni kell. Erősítettem, de Tibor lélektanilag jobb pozicióban volt, hiszen utólért én pedig bosszankodtam, éppen ebből kifolyólag. Teljesen a nyomomban volt. Itt akkor dönteni kell, mondtam magamban és többször megtámadta, de ő mindíg átvette. Aztán egyszer csak jött az ő terepe, egy igen meredek emelkedő. Nem túl hosszú, de azért kemény( az előző körben Jocit is itt támadtam meg). Azt gondoltam, hogy őt is megpróbálom leszakítani. Nyomtam egy elég magas pulzusú támadást és megnyílt a rés. Ezt követően a hegyi utakon ahol a kanyarban nem voltam látható, mindenhol kiállva támadtam. Végre leszakadt a sporttárs, immár a lélektani előny átszállt rám. Főleg azért mert jött egy hosszú és gyors lejtő. Az aljában a frissítőnél csak futtában kérterm egy vizet, ami kockázatos volt, de a menekülést fontosabbnak ítéltem meg. Az aszfalton befeküdve kemény alföldi tempót erőltettem, inkább erőből mint fordulatból és Tibike innen már nem volt többé látható. Megerősített a tudat, hogy van erőm és nem görcsölök. Akkor menjünk. Innentől kezdve minden emelkedőt megtámadtam, párat előztem és felértem egy kisebb bolyra akik jó tempót mentek. Darabig együtt tekertünk.

A végére kihajtottam magam és a boly egyik tagja sajnos megvert fejben, kb 20 métert kaptam tőle. 

Célba érve boldog voltam, mert jól ment a verseny, képben voltam, nem haltam meg sem testben sem lélekben.

Attila sajnos fel kellett, hogy adja, sajnos a hőség megtréfálta szegényt. Endre pár perccel előttem futott be, nagy gratula neki, hiszen azt gondolom jót mentem, ő pedig erre szépen még rátett egy lapáttal. Tibike pár perc hátrányt szedett össze az üldözésem közben, ráadásul egy helyen le is feküdt egy pocsolyába pihenni.  Nagy köszönet neki amiért adott erőt a második körre!

 8,

Crosskovácsi Maraton, Magyar Kupa futam 06.13.

Kategória második hely,

jól működő szervezet, jó felkészülés

A verseny előtti napon már itt edzettem, ismerős volt a terep. Sokat számít, hiszen még soha nem vettem részt ezen a versenyen. A tavalyi eredményeket böngészve azt láttam, hogy itt bármi megtörténhet, ez a meglepetések versenye. Történt is sok érdekes dolog, de azokat kicsit később. Szóval a verseny előkészítő edzésen jól ment a verkli az EB pulzus környékén. Azt gondolom, hogy a szerdai 5x5 perc EB VO2 Tokaj nak ebben  volt szerepe vastagon. A rajt után az M3 elejével mentem. Egei TAmás és Simonyi Ákos voltak a társim. Sajnos kicsit elléptek kb 2 kilinél, de semmi pánik mondtam magamnak, hiszen nem savazzuk le magunkat az elején, azt már párszor megszívtam. Mentem csak a saját EB zónám elején. Egyszer csak látom, hogy Simonyi feltűnik előttem. Ezek szerint Egei leszakította, ő pedig talán lesavazta a lábait, ami ebben a rekkenő időben végzetes tud lenni, láthattuk Szilvásváradon. Akkor támadok. Ellépek és szépen nyitok egy kb 30 "-es rést. Az első komolyabb lejtő előtt. Na mondom, miután jól megküldtem a technikát lefelé, innen már csak tartom majd az előnyömet. Frászt. Simonyi talált egy hosszú távos gyors embert és szempillantás alatt felértek rám. Illetve leértek rám, hiszen a lejtőn jöttek fel. :). Szóval a lényeg, hogy azt gondoltam, gors vagyok a lejtőn amikor előttem mentek az elején, de most, hogy én mentem elöl nem bizonyultam elég gyorsnak. Innen édes hármasban entünk pár km-t felváltva vezetve. Egyszer csak a harmadik ember meghúzta. Felvettem a kesztyűt. Bár nem esett jól. Viszont vizem, kajám volt. Simonyi kissé lemaradt.NA mondom most kell támadnom. Visszagondoltam a szerdai edzésre ahol az utolsó EBVO2-t kiállva csináltam meg ami kb 7-8 perc volt. Amolyan KOntadoros kiállós menet volt. (bocs:)).

DE működött most is. Kedvező volt a terep a kiállós támadásra mert viszonylag sima, enyhe emelkedő erdei kétnyomos út volt. Bejött a húzás, sporttársam aki Szilváson majdnem negyed órát adott most lemaradt. Örülte, de tartottam is a revanstól ezért nyomtam 170 körüli (EB eleje) pulzuson. 34 kilinél a páromnak odakiáltottam, hogy ha jön Simonyi visitson egyet, hogy tudjam mennyi a különbség. Nem hallottam a  visítást. Tehát ok a helyzet. Mentem előre mint a bika. Jó volt a fejem, mindössze egyszer villant be, hogy többé soha, meg mit keresek én itt stb. Viszont sokszor jött az a gondolat, hogy megcsinálom, beérek, dobogón végzek és büszkék lehetnek a gyermekeim. Jó lesz a célba érni. Máskor a negatív gondolatok többször jöttek. Most nem. Volt vizem, nem száradtam ki, gondolataim is normálisabbak voltak. Kiszáradás, eléhezés egyenlő zavaros, torz gondolatok. A versenyt ha röviden jellemzem akkor  azt mondom, hogy élvezetes és villámgyors lejtők, kemény és  nyúzós emelkedők.  

A meleg sokakat megtréfált. Célbaérés után tudtam meg, hogy Simonyi a 34 kilis frissítőnél  végleg feladta, kikészült. Megtörte a meleg és a tempó. Tavaly ő volt a nyertes, most nem jött össze neki. A tavalyi második vert meg engem ma, ezért lettem második. Szalay Peti esélyes hosszú távon eltévedt. Sárosi Endre előlem esett ki defekt és küllő törés valamint felni repedés miett. Volt csúnya bukás, rengeteg tolás és szenvedés. Az utolsó emelkedőn a poklok poklát álltam ki, azt hittem, hogy Simonyi a nyomomban, nekem meg jött egy kis "fal"  belassultam és szenvedtem. DE nem jött, helyette jött az utolsó lejtő és a cél. Célbaérés után regeneráló ital, táplálkozás éés egy hideg sör.

Jó mulatság vasöntő munkásnak lenni.

 9,

Drótszamár Fesztivál Erdőbénye. 06.28.

M2 2.hely. (felneveztem a fiatalokhoz, hadd lássam mizu feléjük)

Középtáv abszolút 6.hely. Gyér mezőny, szinte csak mi voltunk ott és néhány kassai srác. A versenyen a célomat elértem, nem haltam bele:) . KB 3 hete nem edzek rendesen az új meló miatt. Kegyetlen stresszes, edzéseken 100%-ban a melón jár a fejem, sajnos egy darabig ez lesz. Újratervezés, ami a szezonbéli célokat illeti. Survival mode:).

Picivel később érkeztünk, mint terveztem, kicsit tökölős is voltam, nem hangolódtam a versenyre. tegnap erősnek éreztem a lábaimat, de nem tudtam, hogyan reagálok majd a magas pulzusra a gyér edzésmunka miatt. Kicsit paráztam emiatt.. Hevenyészett bemelegítés, aztán nyeregcső bilincs probléma. Megszakadt benne a menet. Hekmányolás, kapkodás, aztán megjelent rajt előtt fél perccel Kasssai Jani barátom a Profi Bringa szerelője és levette a gyermeke gyorszárát a kis bringáról, felpattintottuk és tűz a rajtba. Beálltam és RAJT.:) Húúúú. Ez meleg volt. De pár pedálfordulat után éreztem, hogy  nyereg alacsonyan van. Vazze ez gáz, így nem tudok végigmenni, tök más izmokat használok. Odaszóltam a felvezetőnek, hogy előreszaladok szerelni, jó fej volt megengedte. 30" piros zóna, szerelés jön a mezőny visszaállok és éles start. Na mondom, ha már így bemelegedtem megyek elöl. A Brónok völgyében volt az első 10 km hegyi szakasz, köves kényelmetlen emelkedő, nem meredek, kb 6-7 % de alattomos és kaparsz, bénázol ha nem figyelsz. Mehettem elöl vagy 50 percet amikor a fiatalság meunta és nyomás előre. Ott volt a bolyban ksi és nagy FAri, Hován Robi( mint később megtudtam és pár szlovák fiú, valamint az M1 győztese.) Én EB tetején voltam, sőt Vo2 környékén tehát tartottam a saját tempómat ami fájt ugyan de csak fejben. Az átlag SW környékére jött ki ami jónak mondható. Idén a legmagasabb átlag. Mondjuk a táv rövid volt, a szokásos kétharmada távban és szintben is. Mentem egyedül sokáig aztán utólértem a szlovák gyerót, (felnőtt győztes Attila előtt) és egy ózdi srácot. Mentünk mendegéltünk:). Egyszer csak egy 45 körüli lejtőn mondom feltart ez a ygerek nyomatom előre. Ebben a minutumban csörög a bokor, de már kint is van egy 2 mázsás szarvas mint akit ágyúból lőttek ki, a gyerek vészfékezik, én is. Tudtam, hogy baj lesz, neki fogok menni, esünk és vége. De a szarvas ahogy jött szempillantás előtt el is tűnt, nem lehetett köztük 10 centi. Fék felenged, kikerülöm a fiút és pffuuu. Megúsztuk. Kiverrt a veríték az biztos. Ez halálos volt. Mondom egy perccel az eset után a srácnak, hogy csak ez megérte az 5 ezer forint nevezést, mire ő nyerozumim, szlovak. Ok mondom, csak lassan igyál mert hideg a víz:)))

Innen szinte együtt mentünk. végig. A lejtőkön előre mentem biztosítani az utat, az emelkedőkön ment előre, hogy megnézze mi van fent:). Egyszer csak ahogy kiértem egy jó kis nyomvályús lejtő utáni aszfaltre látom ám, hogy két neon zöld bringás jhalad előttem. felérni, szélárnyék. Úgy lett. Hován Robi volt az és az M1 győztes fiú. Vonatozva tovább. Azt mondja Robesz, nem a lejtőn kell menni, hanem az emelkedőn:) Ok gecó, akkor menjünk. nem jött utánam az emelkedőn, inkább beállt egy kényelmes tempóra mert azt hitte M3 ben megyek:) De nem! Fiatalodtam 10 évet:) M2-ben nyomom. Még egy emelkedő lesz azt tudtam aztán lejtő és vége. KisFAri szerel, gáz. Robi nem jön gáz mert belassulhatok. De meglátom a maásik neonzöldet és rámegyek. Megvan. Megyünk együtt a befutóra. Néha én, néha ő vezet. A végén sprint, erősebb avygok, 40-nel porzunk be a célba , 20 centivel nyerek. Nagyon kilettem facsarva. Nem volt jó a terep, köves szar nyomvályús utak, meleg stb. Nem itt szereted meg a montit. Végig nulla voltam fejben, sznvedtem, nem akartam versenyezni, nem jó ez így, Ha nem edzel nem kell versenyezni, mert elmegy a kedved az egésztől. 

Végül Fari pár perccel előttem ért be, de ő is szenvedett technikai gondokkal, pumpálgatnia kellett, az sem lehetett túl vidám.

Tóth attila nagyon erősen ment, lassan felnő a középtávhoz. Sokáig ment előttem. Gratula neki. A lefelékben van rere a fejlődésnek, nem szabad a technikát sajnálni. Szadizmus a bringával, az mindíg segít. Azt el kell ismerni, hogy nagyon figyelősek voltak a lejtők, alattomos nyomvályúk, vagy öklömnyi kövek, ez volt a mai menű.

Endre a hosszún szintén ezüstöt tekert Józsi mögött, tehát a mai VIniBike montis mérleg 3 ezüst. Nem is olyan rossz.

MA mentem először a Polár V650-nel versenyen, most elemzem. Nagyon kafa így visszanézni.

Hajrá ViniBike!

 

10,

Duna Maraton Esztergom 07.05.

Nézetem szerint kétféle ember létezik egyik aki a körülményeket okolja a sikertelensége okán, a másik aki megteremti a siker körülményeit magának. Utóbbi körbe sorolom magam.

Rövid táv M3 I. hely Nem volt nagy mezőny a kategóriámban, mindössze 30 főt kellett legyőznöm. Nem nagy ügy:)

Mára a rövid táv mellett döntöttem, bár tudtam, hogy ezzel a Magyar Kupasorozat első helyéről kell lemondanom. Aznap utaztunk hajnalban. Majdnem idejében érkeztünk. Fél óra bemelegítést végeztem aztán beálltam a startba mint a túrázók a 100. sorba. Tavaly ugyanezen a versenyen ugyanilyen bénán álltam be. Olyan vagyok mint a kiselefánt, lassan tanul, gyorsan felejt:). Start után pár percig ezért maxot kellett nyomni, hogy a lassúakat még a terep előtt  ki tudjam kerülni. Nagyjából sikerült, de a legelejére nem értem fel. Startbeállásból egyes, ülj le fiam!

Nem baj, ma csak bő egy órát, 30 km-t és kb 900 szintet kell csak szenvedni, ez voltb a jelmondatom, ami sokat elárul lelkiállapotomról.

Nyomtam végig a távon, vigyáztam, hogy ne menjen a pulzus EB alá. Elég jól sikerült. Átlag pilzusom 172 lett (EB 169-177).

A pálya inkább volt szar mint élvezetes, zötyögős, szemetes élvezhetetlen lejtők és egy-két nem túl meredek emelkedő. A nehézségi foka 10-es skálán 3-4 lehetett. Ugyanekkora volt az élvezeti faktor is. NA ez sem az a pálya ahol meg lehet szeretni a montit. Tele van már a tököm a hazai pályákkal, alig várom a hónap végén a román versenyt, ahol várhatóan lélegzetelállítóan szép helyeken tekerünk majd. Jövőre más lesz a taktika, kevesebb, de szebb külföldi versenyre fogok menni, az itthoni szirszar terepek helyett. Pl dolomitok vagy Beskidy, Alpok stb.

Találtam magamnak két fiatalt akivel az utolsó 10 kiliben együtt mentem. Elkerült a defekt és a bukás. Voltak rendesen frissítő pontok, de mulatságos volt ahogyan a segítők leszarták a versenyzőket. Nem adták fel a poharakat, szállj le és csinálj amit akarsz. Még jó, hogy az izót nem nekünk kellett bekeverni:) Párom és lányom be is állt a féltávnál lévő frissítőnél feladogatni, ezzel példát mutattak és legalább az utánunk jövők már kézbe kapták a vizet, izót. Ezzel mondjuk lemaradtak apa fergeteges befutójáról:)

A finishben az egyik fiút lehajráztam, a másik pár méterrel előttem futott be. Örültem amikor a szpíker bemondta, hogy megnyertem a kateghóriámat.

A cél előtt kb 50 kilivel volt egy ordenáré rázós terep, a hátam szét is esett, még most is fáj. A héten nem igen lesz konditerem kedden:(.

Mindent összevetve amennyi motivációm volt a verseny előtt ahhoz képest csoda számba megy az eredményem, ha viszont a legjobb formámban mentem volna akkor kb 10 percet adok magamnak.

Szombaton Hortobágy sík MTB:). Remélem jó meleg lesz és por, hogy méginkább ráerősítsen a hazai versenyek elkerülésére.

 

https://flow.polar.com/training/analysis/132775816

 11,

Hortobágy Maraton 07.11.

42 km, 0 m szint:) frankón!!

A célomat elértem részben. Célom az volt.hogy megnyerjem a versenyt, utána lovagoljak egyet, majd halászlevet egyek és túrós palacsintát. Minden összejött kivéve a lovaglást:)

Késve indultunk... Ez valószínűleg egy 30 ezer ft-os bünti lesz, de nem baj, megérdemlem, gyorsan hajtok. Lassíts Zsolti!

Rajtbeállás előre! Első sor pole pozíció. Mellettem balra két cyclocrossos fiú, na mondom ezek jó gyorsak lesznek ésn hülye meg még a karbon villát sem raktam be, hogy 2 kilót könnyítsek. Kényelmi szempontokat helyeztem előtérbe kérem. Jobbra tőlem egy ifjonc európa bajnok siketnéma srác. A múlt héten nyerte meg a montis EB címet egy  speciálisan hallássérült sportolóknak rendezett viadalon.Amúgy a hosszú távon KB 100-an indultunk el. Kategóriák nincsenek. Nem baj. Úgy álltam oda, hogy megnyerem és kész.

Start. A siket haverral ellépünk kb 300 métert. Elég nagy a tempó, a fülemen veszem a levegőt. Na meglátjuk bírom-e... A mezőny mögöttünk halad, az üldöző boly kb 6 emberből áll. Nem ismerjük az erejüket tehát fekete lovak. Azt gondoltam megyek EB-n amíg bírom, a múlt héten egészen jól mentem benne 90 percet. Váltjuk egymást a fiúval, de a szembeszeles szárakon hagyom hadd menjen, viszi a fiatalos hév. Azért amikor fárad, vagy enne, inna int és megyek előre. A terep érdekes. Látszólag nem vészes, egyszerű földút. Na de milyen földút kérem. Egy pillanatra sem veheted le a szemed az útról mert olyan rázós és váratlan nyomvályús, hogy csak azt figyeled mi lesz. Itt jeygzem meg, hogy süketnéma( hallássérült ) versenyző után menni életsveszély. Képzett versenyző volt az látszott, mert jelezte a veszélyes zónákat a kezével, már amikor megtehette és nem kellett markolnia a kormányt. Azt viszont hiába vártam, hogy kiabáljon, hoyg vigyázz. Maradt a feszült figyelem. Egyszer kétszer majdnem lehasaltam a nagy tempóban egy-egy váratlan vályúnál de megúsztam. A mezőn néha közeledett, akkor rátettünk egy lapáttal, néha távolodott, ekkor elégedetten összenéztünk és thumb up:)

A frissítés itt sem ment. Ültek és néztek, várták, hogy majd 30 ról leállunk egy pohár vízért( ugyanis 30 volt az átlagsebességünk). Tehát nem álltunk meg. Meg kellett elégednünk a két kulaccsal amit vittünk. Az utolsó 5 kilin látszott, hogy ketten leszünk a finishben így ment egy kis taktikázás. Lószoltam, percekig kiállva, aztán beállta mögé, majd megint lósz stb. stb. A legutolsó két kili murvás, aprókavicsos, köves út, felütöttem sokszor a gyanúsan mocorgó hátsómat. remélem nem kapok defektet. Azt is kibírom. mondtam magamban. Aztán 200 méter aszfalt, 45 km/h, utána egy éles kanyar árokkal. Én érkezem jobb pozícióban, átmegyek rajta és ing-gatya. A gyeró mögöttem, de éreztem, hogy erő van, nem lehet jobb. nem is lett. egy mp-cel megvertem:) Öröm és boldogság. TV interjú, benne kleszek a TV-ban. BSI bringa TV. Gratulációk, ölelkezések, átöltözés, gyors eredményhirdetés és pihi, kaja stb.

Jocy megnyerte a rövidet, teljes tirpák fölény.

Itthon megnéztem mi van a kerékkel. semmi különös. No tej, 5 tüske, 3 felütés. Tüskék ki, felütés kijavít, új tej. 

Új remények:)

https://flow.polar.com/training/analysis/137693716#

 12,

Felső Tisza -inkább ne mentem volna maraton-, Jánd.07.19.

Dilettáns szervezés, versenyzők, nézők nagyívben leszarva. A tavalyi szép emlékek a múlté életérzés. A versenyt egyébként megnyertem, de sportértéke nem nagyon volt.

Szóval csúszott a rajt egy kicsit, kb fél órát. Közben elég meleg volt. A rajt után hamar elmentünk négyen. Józsi Jocy és Tibike. Többnyire erős Jocó ment elöl, néha én is lószoltam egyet-egyet. Jocyt is láttam elöl. Tibike engedte a nagyokat versenyezni:).

Az első körben eltévedt a komplett mezőny, de még mielőtt eltévedhettünk volna, a strandon volt egy érdekes eset. Én húztam a sort elég gyorsan mentünk a terepen. A strandon senki nem tudta, hogy itt egy kerékpárverseny zajlik ezért egy autós szépen totyorgott a parkolóban- egyébként minden joga mevolt hozzá, ő szimolán csk strandolni jött- én előzöm balról, a többieket nem érzékelem, nekik talán már kikristyályosodott a helyzet. A rendező vadul kalimpál az emberünknek, hogy tünjön el a pályáról, mire ő elég vehemensen rám húzta a kormányt, kb akkor mikor éppen a holt terében lehettem a bal hátsó ajtónál. Mindezt kb 40-nél. Hát mondom, most ezt beszoptam, elüt és végem lesz. Jobb térdem már ütődött is az oldalának, persze én ordítok, de fel van húzva minden ablaka, biztos megy a klíma ezerrel. Dőlök szépen rá, de vitustánc szerűen odavágtam egyet jobb kézzel, ezzel mintegy jelezve, hogy ott avygok és ugyanakkor életemet mentve odébb löktem magam róla balra, ezzel visszanyertem egyensúlypmat és lendületet vesztve ugyan, de túléltem a találkozást.. Persze ők ezt érthetően másként élték meg odabenn.

Szóval altévedt a komplett csapat, úgyhogy restart...

Ugyanaz a szitu, négyen elöl. SZáraz , meleg földutakon aszalódtunk és lassan vége lett a körnek. Sprint befutó lesz, mondta Tibike. Az is lett. Én ennek örültem, mert itt most jól jön a 85 kilóm. Józsi lemaradt, Jocy elöl nyitott, aztán kiálltam én is mellé és hadd menjen. Valamivel előttük értem be. Érdekesség és a szervezők eszét dícséri az az ötlet, hogy a befutót egy igen keskeny töltésre tették és a monti valamint az outi egymással szemben ért be. Izgalmas a javából. Csak a szerencsének köszönhettük, hogy ebből nem lett gond. Ahogy beértünk máris jöttek Izáék, szegény panaszkodott is, hogy elálltuk az utat. Bocs. Ne ránk haragudj, nhanem a nagyokos rendezőkre.

A táborba beérve a szélvédősökkel megbeszéltem a dolgot, a polgármester mint főrendező magára vállalta a kárt. Ez így normális.

 

A kaja nem ízlett, tele volt csontszilánkkal, a rendezés nemhogy javult volna, hanem még egy szinttel lejjebb került, pedig a tavalyi sem volt egy GG kupa szinvonalú:)

Ide sem megyek többet...

(Orosról be a városba, Jándon bemelegítés, verseny, verseny után hazatekertem)

 13,

Imprezio Global MTB Maraton powered by Vodafon Baisoara Erdély 07.26.

  1. fejezet

Célom a győzelem volt. Elértem. 3 perccel vertem meg a második helyezett srácot, aki a tavaszi kolozsvári versenyen is mellettem állt a dobogón. Büszke vagyok rá, hogy ez történt. A versenyen kb 300 résztvevő állt starthoz a mesébe illő erdőben, hatalmas fenyők tövében egy kis hegyi úton. Egy sípálya derekát kell elképzelni ahol tehenek legelnek, kellemes szellő lengedezik, mely hűsítően hat a tűző napon, bár a hőmérséklet az 1000 méter feletti magasságnak köszönhetően az éppen ideális 25 fok körül mozog. A versenyt ugyanaz a srác szervezte aki a kolozsvárit és már akkor megfogadtam, hogy ha tehetem minden versenyére el fogok menni, mert egyrészt eszméletlen színvonalas, másrészt az elsőt megnyertem ezzel egy előszereteti értéket kapott a rendezvénye. Az idei rendezvénnyel sem hazudtolta meg magát Kertész Levente.

Szóval a hosszú táv állt előre aztán mi a rövidesek. Elindult a start, természetesen akik gyorsan akartunk menni, hamar ott találtuk magunkat a hosszúsok között hiszen az első 25 km azonos pályán ment. Egy elég meredek dózeren kezdtünk bemelegítés gyanánt aztán jött minden amit csak el tudtok képzelni, vagy talán egy kicsivel még több is, no de ne szaladjunk előre kérem:)!

Ellenfelemtől tartottam, hiszen igen jó formában volt, semmi zsír, szálkás mint egy deszka és láttam a szemében azt a tüzet amely azt jelezte, hogy most visszavág a tavaszi győzelmemért. Ám legyen nyugtáztam magamban, de mivel tudtam, hogy a nagy mászások után lesznek meredek lejtők is, ezért bizakodtam. A fiú 60 kilós tehát az emelkedőkön nem sok esélyem lesz. De a start utáni tülekedés elmúltával azon kaptam magam, hogy előtte megyek és mintha kicsit szenvedne mögöttem, én pedig nagyobb áttételeket hajtok. Kissé meg is úsztam tőle. Ez bizakodással töltött el. A táj szépségét nem győzöm dícsérni, mert még a verseny hevében is érzékelhető volt az az alpesi hangulat amely a völgyekben szétszórt pásztorkunyhókból áradt. Rengeteg patakátkelés volt, melyek később még főszerepet kapnak...

Szóval haladtam egy kisebb csoportban célom felé amely csoport rajtam és egy korosztállyal feljebb lévő srácon kívül hosszúsokból állt.

Egyszer csak elkezdett sötétedni. És éppen mikor felértünk egy magas gerincre kitört az égiháború. Ez volt életem zivatarélménye. Élő egyenesben éreztem az ózon illatát a felhőben a villámok között. Percekig 80-100 km-es szélben legkisebb áttételen küszködtünk miközben a jég erősen verte testünket. Szemeinket alig tudtuk nyitva tartani. Kb 5 percig voltunk a cella  epicentrumában, de azt mondom, hogy egyik fickóban sem fordult meg, hogy kiszálljon, pedig volt, hogy 50 méterre jobbra csapott be a villám az erdőbe olyan robajjal, hogy csak úgy húztuk a nyakunkat és motyogtunk, ki-ki a saját nyelvén.

A hegy derekán lévő frissítőnél kb 50 ember didergett a sátor alatt, de mi itt sem álltunk meg. Verseny van. Irány a lejtő. Na kérem ez volt az ami az igazi élményt adta. Az úton két oldalt folyt le a patak, amely kb 30 cm mélyvolt és nagyon erősen sodort. Középen egy 40 cm széles füves felázott csík. Az eső, jégeső nem éllt el és haladni kellett hiszen lejt a talaj:)

Az előttem lévő fiú a csíkon egyensúlyozva próbálkozott, de én rákiálltottam, hogy left és már mentem is a patakban lefelé ezerrel. A fékek üvöltöttek a víztől, hatásuk kicsit gyengébb volt mint a megszokott, de nem is kellett nagyobb fékhatás hiszen csúszott az út eléggé. Erősen kellett húzni a formulát, hogy működjön, ráadásul az első meg is adta megát, szerintem belevegősödött, mert egy idő után a fékezések előtt pumpálgatnom kellett, ha ajartam erősebb hatást. Itt elléptem a csapattól szépen. A vihar enyhült ahogy az erdőbe értünk és újabb dózer felfelé, néhol technikás 25%-okkal fűszerezve. Mindezt a Gyűrűk Ura díszletei között. Sajnos előnyom lassan elolvadt, felértek a fiatalok és megint hárman folytattuk. Ja, míg el nem felejtem, a patakmederről szólnom kell.  Azt már említettem, hogy sok medren keltünk át. Na a pár perces felhőszakadás után a kép totál átalakult. A csinos kis 30 cm-es pataok rohanó folyócskákká dúzzadtak néhol 5 méter széesek és legalább 50 cm mélyek lettek. A lábunk eléggé le lett fagyasztava. Egyszer egy lejtőn kb 40 km-es sebességgel egymás mellett mentünk egy 20 év körüli sráccal , hogy az esetleges ütközéseket elkerüljük, amikor egy elég széles és mélynek kinéző patakhoz értünk. Árokszerűen feküdt előttünk. A srác bal oldalon és jobbon, tehát mindenki azt kapta amit a gép dobott. Azt választottam, hogy teljes gázzal átbannizom az elsővel aztán majd meglátjuk mi lesz. Ellenfelem picit lassított és mederkonturral szerette volna leküzdeni az akadályt. Periférikusan még láttam ahogy lassít, aztán relül a túlpartra:). Nem jött be neki, hiába a 29, túl mély volt a meder. Nem lett baja, hamar utólért. Mondjuk az önbizalma biztosan lejjebb ment picivel. Szóval a végjátékban hárman. Sajnos fejben feladtam az utolsó hosszú mászást, leszakadtam vagy fél perccel róluk, mert nem volt motiváció. Az utolsó szakasz egy downhill szerű lejtő volt a vadregényes erdőben, vizes gyökerek és kövek, valamint moha és sziklagyep társaságában. Itt csak arra ügyeltem, hogy túléljem. A befutó után kisütött a nap:). A hosszú távot lestoppolták a villámveszély miatt, így ők is egy kör után lettek értékelve.

Levezetés, átöltözés. Erdélyi túrós puliszka volt a keja, mennyei táplálék. Ezerszer jobb mint a zsíros gulyás, vagy spagetti a verseny utánra. Megint nagyon gazdag eredményhirdetés, a dobogósoknak 20 ezer pénzdíj, hatalmas serleg, érem. Jó hangulat, sok új ismerettség, lélegzetelállító táj. HA röviden kellene jellemezni a versenyt csak ennyit írnék.

üdv

2. fejezet

A kálvária.

Búcsúztunk erdélyi barátainktó és irány haza. 8-ra hazaérünk, ha minden jól alakul. Mármint vasárnap este nyolcra. Jelzem, kedd reggel fél kettő lett belőle.

Oláhléta határában lekapcsolták a gyujtást a pözsón, legalábbis úgy tűnt. Gondolkozás, telefonálás. Asszisztencia. Minden ok, minden meg lesz oldva, úton a tréler, be Kolozsvárra s zervízbe, hotel megrendelve, ingyenes, holnyp csereautó ingyenes stb. Szóval kicsit megnyugodtunk. Aztán 6 azaz 6 óra várakozás után megjött a román tréler. Kolozsvárra már sötétben értünk be. Hotel. Kedv zéró. Reggel szervíz, nem sietnek. Nekik nem sürgős. Délután hív az asszisztencia, téves volt az információ, minden fizetős, bocs. Idegrendszer határon. Újabb szervezkedés ugyanabban a ruhában, fogmosás nem volt. Otthonról tréler rendelés, újabb 6 óra várakozás a kempingszékekben. Az uccsó 48 órában kb 10 órát ültem bennük. Mehetnék pecásnak is akár. 8 kor megjött a tréler, fél kettő körül hazaértünk, vagy fél egy, nem tudom. Ma reggel úgy keltem, mint aki heggesztett. És a hasamon is nőtt kb 1 kiló háj. Dzsááá.

Mindezek ellenére szeptemberben megyek a Levi Gyalun rendezett versenyére és jövőre is mindegyikre.

uff

 14,

Bükk Top Maraton. 08.02.

Megnyertem a rövid távot.

Holnap irány a nyaralás. Jól ,ment a verkli.

 15,

Újhely Kalandpark de jó hogy nem hagytam kimaraton 08.22.

 Rövid táv abszolút 5. hely, kategória I. hely.

Várakozáson felül mentem ma. De nem csoda, hiszen Doki tegnap úgy engedett el edzésről, hogy adott egy jó tanácsot. Megfogadtam, segített. Fogadjátok meg a tanácsait!

Kedden elmentem konditerembe lábazni és egész héten olyan izomlázam volt, hogy csak lépkedtem mint a szaró galamb a kupáscserépen:).

Reggel zuhog az eső, jaj... Tépelődés telefonálgatás, időkép, stb. Start. Verseny akkor verseny nem nyavalygás. Újhelyen jó idő, jó ómen. Imádom az új gépemet, plusz motiváltság. Alig vártam, hogy az első versenytávot teljesítsem vele. Bemelegítés a mesterbike-kal, startbeállás és start az első sorból. Ajjaj, nehéz a láb még mindíg, de a pulzus felmegy tehát nincs gond. Megyek az elején. A süketnéma fiú , Zóka Zoli? Kiss Józsi és Endre ellépnek, de egészen jól megyek. Hiányolom Farit, mi lehet vele. Ilyenkor az szokott lenni, hogy egy két perc mulva jön. Ok visszaállt a világ rendje jött:) Hován Robival. Robi valahol lefeküdt pihenni, mert fáradt volt aztán Farival mentem egy darabig. Elég sokáig. Örültem is neki. Néha még a felfelében is hagyta, hogy menjek, hiszen valószínűleg tudta, hogy jön a lefelé, ott pedig van egy jó haverom aki mindíg segít gyorsan menni, a gravitáció. Szar lenne  ha a holdon lennének a versenyek, nem mehetnénk lefelé ilyen gyorsan. Ma a max speed 69.5 volt. Imádtam a pályát. Meredek de tekerhető emelkedők, technikás, figyelős de nem gázos lejtők. Izgalmas egynyomos ösvények. jaj de jó, hogy nem maradtam otthon. Pedig otthon is lett volna egy két jó program::)).

Szóval a tavaknál a frissítőnél természetesen nem álltam meg  egy jó kis lejtő után ahol Fari éppen mögöttem volt, amikor valaki baráti hangon odaszól, hogy: de erős ez a Zsolti... Hmmm. Ki lehet ez? Visszanézek, hát Berkes Mészáros Jani aki nem is tudom  hogyan lehetett ott, hiszen normál esetben már 5 perccel előrébb szokott lenni. Jó jó könnyű neki hiszen 70 kilós és nagyon kemény. Megjött FAri a hegyről és én páholyból nézhettem ahogy a két gigász az M2 hosszú dobogóéert harcol, hiszen tudtuk, hogy K. Józsi és Endre előttünk van. Endre kb 30 "-re lehetett, többször láttam is vagy 20 km-ig. Aztán az utolsó mászásban a fiatalok elmentek vagy 200 métert ami itt kb egy percet jelentett. Aztán szétváltunk. Immár nem maradt más csak pár kili aszfalt lefelé. Ketten voltunk egy fiatal fiúval aki nagyon ügyesen jött lefelé, az utolsó balos labnyarban agresszíven be is szúrt és 1 másodperccel előttem ért be. Kicsit agresszívebbnek kell lennem a kanyarokban, ha van forgalom, mert túl tapintatos vagyok és ezt kihasználják a rámenős ifjak. 

Végeredményben nyertem a rövid M2- t is:) ha az eredméyneket nézzük, sőt az M1 ben is ezüstöt mentem. 

Áldás békesség:)

 16,

Mátra TOP 08.30.

Rekkenő hőség a Mátrában. kategóriámat megnyertem( 27 fő) Abszolút 43. (420 fő)

Szóval nem voltam ma az igazi, Budapestről érkeztem kis késéssel előző nap költözés. Rohanva rajtszámátvétel rövid bemelegítés és startbeállás a végére:(.

Tudtam, hogy ez pokoli első pár percet fog eredményezni és azt is erdményezett,  de ez van. Ezt évente egyszer-kétszer eljátszom, csak úgy saját szórakoztatásomra.

RAjt után kb 250. -ként fordultam ki az aszfaltra ahol mentünk pár percet. Elég volt feljönnöm az első 50-be, de az eleje immár messze járt. 2-3 perc előnyre tettek szert, tehát magammal versenyzek ma gondoltam. De aztán mindíg akadt pár ember akivel meccselhettem.

Azt kell mondjam, hogy az év egyik legélvezetesebb maratonját hozták össze- ami a pályát illetei- a rendezők. Már-már XCO beütéssel. MAjdnem olyan jó volt mint Saújhely, de mivel itt tikkasztóak voltak a meredekek amaz győzött:) A mai nap pozitívuma a következő tény. Az Oiz- új bringám- bár egy kilóval nehezebb mint elődje Almácska, de a lejtőkön annyira gyors és biztonságos, hogy azokkal is tudom tartani a lépést akik eddig erejüknél fogva el tudtak lépni a meredek emelkedőkön annyira, hogy utána hiába mentem picivel gyorsabban nem értem fel rájuk. Tegnap ezt játszottuk vagy öten. A hatvan kilós fiatalok elhúzták a csíkot a meredek, párszor tolósan meredek emelkedőkön, de lefelé már várták a pillanatot amikor elég durva sebesség különbséggel elmentem mellettük. Aztán a szerencse nekem kedvezett, mert az utolsó pár kili az utóbbi -nekem kedves lejtő- volt, tehát elég nagy előnnyel értem be előttük.

A reális értékeléshez hozzá tartozik, hogy az emelkedőkön kimondottan szenvedtem, gyenge voltam és sokszor túráztam is. Egész nap nem volt pulzus adatom mert lemerült a jeladó, ezért idén először érzésre mentem. Jobb nekem, ha van adat.

Voltak bukások, egy éppen előttem egy patakátkelés szerű meredek le-fel kombó után a meredek partoldalon vezetett az út rézsútosasn és az egyik KTM-es fiú elveszítette a lendületét , nem tudta kiakasztani a bal cipőjét és dőlt bele a kb 5 méteres szakadékba... Gyorsan megálltunk és kiáltottam az előttem lévőnek, hogy fogja meg, mert beleesik, megfogta finoman, de nem  volt elég, csúszott lefelé szegény. Akkor megfogtam valamilyét és durván kirántottam a szakadék széléről. Jól meg is égette a lábamat vagy az ő vagy az én féktárcsám. Verseny után oda is jött megköszönni, örültem.

A többiekről annyit tudok, hogy Endre nagyot küzdött és 3. lett az M2 középtávon, nagy nevekkel állt a dobogóra. Botond- újdonsült klubtársunk- láncszakadást szenvedett és futott vagy 10 kilit elmondása szerint, pedig jó lett volna az eredménye. Lóczi Jani végignyomta a középtávot, de nem volt őszinte a mosolya beérkezés után:).

Iszonyat meleg volt, felfőtt az agyunk. Kinek jobban, kinek kevésbé. A rövid távra való váltással kapcsolatban ambivalensek az érzelmeim, hiszen nem bánom, hogy nem szenvedtem 3-4 órákat a közép távon, a rövid távokat sorban megnyertem, de azért azt el kell ismerni, hogy a közép távnak nagyobb a sportértéke.  Mindezzel szemben  ott van az egészség kérdése is . Immár 50 évesen arra is kell gondolni:)

 https://flow.polar.com/training/analysis/196221282#

17,

Alpin Salewa Kupa Mád 09.06.

A mádi napok keretein belül. Abszolút I. hely:)

Sajnos az idő és a programoktól zsúfolt hétvége miatt igen szerény számú versenyző jelent meg a rajtnál.

Azért a sportértéket az egekbe emelte számomra, hogy 4 budapesti versenyző is eljött és rajthoz állt. Köztük a híres Tordai Csaba aki nagyra tartok és egy versenyen indulni is megtiszteltetés számomra. Ő fiatal korában Armstronggal is versenyzett egy pályán, ma a Trek hazai atyja.

Féltávig láttam is mögöttem:)

Szóval azt terveztem, hogy hamar letudom a versenyt azaz 1.15 körül lesz az időm. KIcsit hossszabb lett, de azért jó volt a tempó. Szemerkélő esőben startoltunk. Mrenkó Peti és ? Krisztián az NYKSE versenyzői mentek elöl egy darabig. Aztán az első emelkedőn megnéztem, ki mit bír. Eleinte még jött egy hatos boly mögöttem, aztán kivált belőle CSaba és ketten mentünk elöl szépen dagadó előnnyel( és büszkeséggel): Bevallom férfiasan átfutott a  kis agyamon, hogy mivel sok a kaptató és elég meredekek, itt CSaba lesz a nyerő hiszen 60 kiló, tapsztalt és nem fél lefelé sem. Aztán a nagy betonos lefelében megküldtem 79-cel az Oizt és kicsit lemaradt.De papirforma szerint Török Tanya felé haladó betonon megint feljött kb 10 méterrel mögém. Kiálltam és megtámadtam, mert tudtam, hogy a tanya utáni egynyomos nyomvályús, enyhén csúszós ösvény és az utána következő köves dózer az enyém lesz újra. Az is lett, átbuktam a Török Tanyánál és onnantól nem láttam többé.

A végén kaptam egy defektet, valami kivágta az első gumimat egészen a felni mentén, kb 5 mm lehetett. Kifújta az összes tejet. Bassz. 1. patron. Pár kili felfelé, majd az uccsó lefelé előtt a 2. patron. Aztán az imádság. 0.4 barral értem a célba úgy, hogy az utolsó lefelében szégyen nem szégyen fékezgette végig, mert nem volt stabil az eleje és taknyolni nem volt kedvem. A célban a nézők 90 %-a már túl volt néhány fröccs és bor elfogyasztásán ezért csak akkor vettek észre mikor előttük megálltam. Érdekes befutó:)

Megcsodálták, milyen egy nyakig sáros montis, aztán mosdás, átöltözés, lecsó evés és speciális díjkiosztó ünnepség. Kaptam 12 palack bort. ( a kiírásban az szerepelt, hogy annyi kilót kap a győztes ahány kiló, de stert előtt e főrendező indítványozta, hogy arányosan osszuk szét a versenyzők között a felejánlott mennyiséget) Aki ma arra járt az kapott bort amennyi belé fért. Jött is arra konkurens borász valahonnan, csikós legények, nyugdíjas túristák stb. 

Mindent összeveteve nagyon laza, jó hangulatú verseny magocska kezdi bontogatni rügyeit Mádon. HA picivel komolyabban fogják gondolni a rendezők, biztosan több külsős is eljön majd. Most szinte egy szűk baráti körben fogyasztottuk a finom falatokat.

Köszönet Mrenkó Petinek és Vasas Gyurinak a remek pálya kitűzéshez( Elöl mentem és nem tévedtem el, pedig nem vagyok jó navigáló) akik eltévedtek azok biztosan nem figyeltek, vagy immunisak a rikitó nyilakra:)

Köszi Krisztiánnak és apukájának a remek borokért, Nagy Karcsinak a főrendező igazgatóskodásért. Jó volt újra találkozni a Tokaj Fly siklóernyős haverokkal!  

 


part2

2015.09.20. 20:00

18,

Gyalu Maraton, de inkább csupa nagybetűvel írom 08.13.

GYALU MARATON!!!!

Muntele Rece( Hideghegy)

Észbontóan szép környezetben, olyan pálya, hogy beszarás( ettől jobb jelző nem jutott eszembe), királyoknak kijáró tisztelet, díjazás, finom ételek, italok. Röviden ennyit írnék, de nem tudom megállni, hogy ne meséljem el nektek a sztorit, mert nagyon nagyon megérte elutazni.

A puszta tények: rövid táv, 180 induló, abszolút 9. hely (10 perccel lemaradva a győztes 17 éves titántól),  kategória győzelem.

Ezzel a Kolozsvár Maraton sorozat bajnoki trikóját és az ezzel járó anyagi elismerést is elnyertem, hiszen mindhárom versenyen az első helyen futottam, be a célba.

Egy versenyt több aspektusból vizsgálhatunk meg ugye.

Mi volt a motiváció?

Hát az, ahogy ott bánnak a versenyzőkkel. Kiszolgálják, kedvére tesznek, a főrendező szállást szerez, ajándékokkal halmoznak el (majdnem mint a Groupama kupákon), :) győztesként jössz haza stb.

A pálya kijelölése, vonalvezetése? Tízes skálán tizes! Eszeveszett meredek, de biztonságosan abszolválható egynyomos lejtők, technikás mászások, erdei suhanások, szebbnél szebb tisztások, apró hegyi falvak, tehenek, csacsik, lovak, szénaillat, faszénégető halmok, hegyi levegő, 1200 méteres magasságban lévő hegygerincek és nem utolsó sorban a rengeteg patakátkelés, ami semmivel nem összehasonlítható vá teszi ezt a helyszínt. Ezt úgy képzeljétek el, hogy az a bő másfél óra kőkemény odafigyelést igényelt. Szinte inni is alig tudtam, mert a kormányt nem volt tanácsos elengedni egy másodpercre sem mert mindvégig volt valami amire figyelned kellett. Ez tetszett talán a leginkább az egészben. Nem volt unalmas!! Érdekes és élvezetes volt.

Kulináris élmények a verseny előestéjén. Nagyszerű és olcsó szállás(a házba csak papucsban lehetett bemenni, cipő kint a ház előtt levesz),  tisztaság és este vendégszeretet. Pálinka a keményebbeknek, áfonya likőr a lányoknak, tárkonyos raguleves, töltött káposzta friss kenyér. Még most is összefut a számban a nyál, ha visszagondolok a levesre, pedig kaptam egy bitang erős paprikát bele, amitől úgy beindult a szervezetem, hogy 1 óráig 100 volt a pulzusom:). Nem is aludtam túl sokat.

Reggel elmentek a felhők amelyek az előző napot beárnyékolták és kellemesen hűvös 12 fokos,  derült, napos idő fogadott bennünket ahogy az 1100 méteren lévő panzióból kikukucskáltunk. Reggeli a román kollégákkal, beszélgetés, érdeklődés traccsparti. Aztán öltözés, irány bemelegíteni Alapos átmozgatás, legelső sorba startbeállás. Aztán hátrasorolás, mert a hosszú távval együtt indultunk és ők mehettek előre. 11-kor start. kb 250 bringás. Soknak tűnt arra a kis - Kolostor mellletti-tisztásra. Levente a szervező az utolsó pillanatban kitalálta, hogy megyünk egy kört a gyerek pályán ami 4 kili és kb 90 szint!!! van benne. Egyébként amelyik gyerek ilyenekhez szokik az pl a Mátra maraton gyerek pályályát ki is röhögi, kőkemény terep. Szóval okos döntés volt mert ezzel a hosszútávosok hátizsákosait ki lehetett kerülni. Úgy is volt. Aztán usgyi. 1 km enyhe lejtő után 300 szint lefelé, sziklás nagy kövekkel, szakadék széli füves  kocsiutakkal, erdei faszállító lovasfogatok nyomai között. Menni kell az elején, hogy ne tartsanak fel. Sikerült. Aztán egy bitang 400 méteres meredek, helyenként tolós ördögoldal szerű kaptató. Aztán mesébe illő fensík, nagy ellenfelem Indián Joe ( ez a beceneve) mögöttem, nem is látom. A nap előre beharangozott fénypontja következett, az egynyomos, nagyon meredek, majdnem DH lejtő, 10 cm-es sárral, sziklákkal megspákelve:). Itt sokszor ordítottam, hogy GOGO, erre félreállt a delikvens, megköszöntem románul, hogy mulcumesc és tovább.

Újabb mászás, vagy 200 szint egyben ismét meredek de tekerhető, viszont technikás, saras köves, figyelős. HA hibáztál leszállós, újra elindulni nem tudós. A végére betettek 2-3 km élvezetet, egy jól belátható lejtő képében ahol kétnyomos füves/ kavicsos úton mehettünk 50 körül, fülig érő szájjal, kényelmes ugratókkal, szóval itt éreztem, hogy kurva jó helyen vagyok és, hogy miért szeretek montizni. A véghajrában a nagy élvezkedés utáni emelkedőn betámadott egy hapi, na modom ebből nem eszel, van még erő, van fej, a végén nem adjuk oda azt amiért előtte szenvedtünk úgyhogy felvettem, visszatámadtam és az utolsó 300 méteres jeltőn nyugodtan mondtam, hogy innen már a Jóisten sem verhet meg, ez az én terepem, na és Oizkáé:) A jóisten sem verhetet gyorsan visszaszívtam, nehogy egy defekt vagy egyéb technikai hiba képében bebizonyítsa, hogy Ő bárkit bárhol legyőz. Jobb a békesség.

2015 ben Levente azt tervezi, hogy az 5. Top Maraton állomását oda viszi, folynak a tárgyalások- elmondása alapján. Egyébként Kolozsváron lesz jövőre is verseny az ideivel azonos időben, aztán a mostani Gyalui előrébb kerül nyárra és őszre valahol a Bükkben egy éjszakai maratont rendez. Most agyal a biztonságos és abszolút biztos pályakijelölésen. Opciókként iylenek vannak, hogy UV festék, UV lámpa, vagy ledek a két szélen, világító szalagok a fákon stb.

Egy szálláson voltunk ezért a vacsinál volt alkalmam Leventévelbeszélgetni. Ott volt még  Szokolsky Istvan terepfutás 40-49 kategória győztese az asztalunknál,aki egyébként a román versenyek Nutrend ellátója és szponzora is. Ironman versenyeket is rendez Románia szerte. Vele kapcsolatban annyit megjegyzek, hogy ugyanazt a pályát amelyet mi bringával teljesítettünk ő  mindössze 8 perccel lassabban futott le. ( ki érti ezt?)

Eredmények, képek, infók itt:

http://www.clujulpedaleaza.ro/stage/displayChampionships/3/79/

Már lehet nevezni  a jövő évre.

 

 https://flow.polar.com/training/analysis/216641473

 

19,

Kassa Marataon 09.19

Közép táv kategória I. hely

Maraton szezonzáró verseny Jahodnán és környékén.

A pálya a beharangozottnál sokkal gyengébbre sikeredett, talán nem tett jót megítélésének az előző hétvégi Gyalu maraton extrém szuper terepe. Azért nem volt rossz, tényleg tele volt egynyomos ösvényekkel, le és fel is, csak azok nem voltak tempósak, ezért nem nagyon élveztem.

A verseny közepétől szitáló esőben tekertünk, mondjuk ez sem használt a köves gyökeres single track-nek. A közép táv érdekes terhelés volt az utóbbi időszak rövid távjai után, de nem volt gázos.

Bringamosó osztályon aluli, nyomás nincs, zuhanyzóban a víz hidegecske. Ingyen sör alkoholmentes:).

Józsi is megnyerte a kategóriáját, Fari fékproblémákkal küszködött. Az első tizen pár kiliben szinte együtt mentünk. Volt ma is kulcscsontos bukás, defekt hegyek stb.

A díjazás szerény lett, egy hosszúujjú Skoda rapid póló , pici serleg és egy zacsi kávé.

 https://flow.polar.com/training/analysis/219438427

uff

 

 

 

 


Vértes Endura XCM kupafutam

Kategória 4. hely. 18 perccel az első után.
Erős mezőny minden távon, köszönhetően a kupasorozati titulusnak és a viszonylag magas pénzdíjaknak. Illusztris társaságban szálltunk meg párommal és Kiss Józsival, ugyanis alattunk, mellettünk Buruczki Sziárd és Simon Péter az elit későbbi 4. és 2. helyezettje lakott.
A versenyen az eredmény tükrében rosszul teljesítettem. Nem értem el célomat, mely a dobogó volt, annak is lehetőleg minél magasabb foka. A versenyt megmérettetésnek szántam legnagyobb ellenfeleimmel, akik egy kivételével itt is voltak. Sajnos a verseny napján több hibát is elkövettem, amelyek összeadódva nagy hátrányt jelentettek. Nem vittem magammal a megszokott reggelimet ezért kontinentális szállodait kellett ennem, azt is későn, mert 8-ra rendelték a szervezők. Reggeli után a Wc-be kellett sietnem.... Nem igazán tesz jót ez verseny előtt, sem fejben sem lélekben. Aztán a nyakam is becsípődött, mert nem védtem a nagy széltől.

A ráhangoló hét nem volt rossz, a verseny előkészítő edzésen -bár nem kolozsvári formában, de- jól éreztem magam.

Hátráltatott felborult emésztésem, amelyből tanultam.

Egyébként pedig:

A verseny során jól startoltam, az élbolyban haladtam az erős fiatalok között. Viszonylag magas, 175 körüli pulzussal nyomtuk, de ez normális az elején amikor megy a helyosztó. Kisvártatva utolért a legerősebb ellenfelem, Egei aki ezután a nyomomban haladt pár percig. Aztán ahogy várható volt, az első jelentős emelkedőn testi adottságait kihasználva meglószolt ( 165 cm 60 kg). Sajnos úgy döntöttem, hogy erős ez a tempó és nem megyek vele, nem savazom le magam, mert akkor hátrányba kerülök. Ez hiba volt, mert a végelszámolásban- ha a később leírt intermezzo nem jön közbe- 2 percet kaphattam, ami lehet, hogy ott dőlt el az elején és onnantól talán nem is ment jobban mint én, tehát ha ott megyek vele, akkor lehet, hogy később még meg is verhettem volna. Ugyanis a közepe táján álltam be egy igen jó tempóra, amit vittem is végig. De vissza az első 10 km-re.
Ahogy az említett Egei elment, kicsit beleültem az ezüstérembe. Egyszer csak látom, hogy jön a harmadik ellenfelem. Megjelent egy segítőjével és elmentek mellettem. Na mondom ez már túlzás, ezt már nem szabad hagynom. Erre már ugrottam. Magam mögé utasítottam őket és innentől kb. a 30. versenykilométerig fej-fej mellett haladtunk, ami nem volt megnyugtató számomra. Kisvártatva egy aszfaltos részen megtámadtam őket és szépen nyílt az olló. Köszönhető ez Cseh Veronikának a női elit ezüstérmesének is, aki ekkortájt ért utól egy erős fiúval és nagyon jó tempót vittek előttem. Aztán elfáradtak én meg mentem tovább ezerrel. A jó tempónak köszönhetően utólértem egy kb 8-as bolyt amellyel egy darabig mentem, aztán párat megelőztem és egy országútis fiúval folytattuk a versenyt. Nagyon jól nyomta, de a lejtőkön feltartott. Egy technikás meredek letörésnél meg is állt és elengedett sportszerűen. Innentől nem láttam, mert itt egy olyan szakasz jött amelyik nekem feküdt. Lankás lefelé 38x11,120 feletti pedálfordulattal 50 és 60 közötti tempóban. Ez a nagy tömegű montisoknak jó. Ekkor fejemben az járt, hogy bár erőm fogytán, azért nyomom ahogy tudom, nehogy felérjenek rám, mert nem biztos, hogy fejben le tudnék kezelni egy támadást. Inkább menekülés előre.

Itt jött a hideg zuhany.

Egy gyors lejtőn, egy füves, nyomot erősen figyelős tisztásra kiérve előre sandítva érzékeltem, hogy az erdei út meredeken le és jobbra fordul, na mondom lejtő, király, azt csipázzuk. De merre kell menni, futott át agyamon? A kanyar közepén egy tölgy törzsén felfestett kék jelzés, ráadásul nyíl, ( a leírásban meg rémlett, hogy turista utakon halad a pálya) szalagot sehol nem látok, ráadásul egy család a kanyarban félrehúzódott, hogy elengedjen. Nyomás le. Veretés 50-nel, a huszonkilences nyög a kövektől és ágaktól, de itt éppen az a dolga. Aztán kétségek kezdtek el gyötörni. Nem nagyon érzékelek keréknyomokat! Ajjaj.Nem látok szalagot. Biztos azért nincs, mert egyértelmű a völgy. Az is volt. Aztán egy T elágazásnál amikor egyértelművé vált, hogy eltévedtem, mint a villám csapott belém a felismerés. Ezzel elbuktad a meccset te .....,....., hogy a jó..... b....a meg...., stb. Rápillantottam az órára, hogy legalább a végén tudjam mennyit .....,..... Csak a felmászás 8 perc volt, a lefelé meg kb 1-2 perc. Ok. realizáltam, hogy a vert seregben kell mennem, volt is ott egy szenvedő fiúcska. Otthagytam és onnantól azt mondtam magamnak: aki megelőzhetett az már elment, élvezd a montizást. Na de azt a 8 percet végig kellett ám mászni és gondolkodni. Nem életem legfelemelőbb élményei közé lesz elraktározva, az egyszer biztos. Viszont tanultam belőle. Egy dolog az erőnlét, a technika stb. Itt az erdőben jó felé is kell menni. Figyelni kell a jelzéseket és a legkisebb bizonytalanság után inkább meg kell állni. Inkább bukj 30 másodpercet, mint 15 percet, mint most én. Rossz így bambán célba érni. Valamiért mára a sors ezt akarta. Később majd rájövök mi volt az oka ezzel.

A pálya egyébként élvezetes és jó talajú volt. Nem volt dagonya és a lefelék gyorsak voltak. Volt hatalmas mászás kettő is, két helyen még az elit is tolta a bringát.

Összességében jellemformáló versenynek titulálom, továbblépek és irány a Bakony a második forduló, ahol kiküszöbölöm a csorbát.

ui. a kanyarnál egyenesen kellett volna mennem, ahogy felértem láttam, hogy van szalag, csak ha a szél a hátam mögül fúj akkor a szalag úgy leng, hogy egy 50-nel érkező nem biztos, hogy észreveszi. Én pont ilyen voltam, meg még vagy 30 okostojás.


Kolozsvár Vodafon XCM

2015.04.27. 18:31

Kolozsvár Vodafon Maraton

 szekelyko.jpg

 gyerekbrinyo.jpg


CX Kecskemét,

2014.12.14. 19:53

 

Kazincbarcika óta nem írtam, pedig lett volna mit:)

Ózdon győztem, Salgótarjánban defekteltem és azzal együtt győztem, Veszprémbe nem mentem el, mert Esztikémnek volt a szülinapja, Balassagyarmaton technical failure, Kecskemét újra győzelemmel várt.

Nem rossz ez így elsőre, főleg egy magamfajta teljesítményorientált  amatőr sportolónak.

Most érkeztem haza a mai etapról ami 660 km vezetésből és egy CX versenyből állt, de gondolom, hogy aki ide kattintott azt csöppet sem érdekli az autópálya és az azon történtek, bár megjegyzem, hogy K. Dani barátom akivel immár többedik alkalommal utazom együtt a maga 15 életéve ellenére, vagy éppen azért, nagyon jó útitárs volt és jó ember, akitől sokan, sokat tanulhatnának a felnőttek közül is.

Nos, a tények nem sokat mondanak, ezért kicsit menjünk bele a részletekbe. A versenypálya, ami egy ilyen szeánszt alapvetően meghatároz, az előzetes videóról unalmasnak és nagyon egyenescentrikusnak tűnt. De azt már megtanultam, hogy a 2 D-ből nem szűrünk le messzemenő következtetéseket.

Egy régi, elhagyott strand területén bringáztunk és Danival -élelmességünknek hála- öltözködtünk is, hiszen a versenyközpont és a kinevezett öltözők kicsit messze voltak. Gyalog 5 perc kb. Szóval átöltöztünk a felfedezett objektumunkban, üdvözöltük azokat akiket immár barátokként üdvözölhettünk és akikkel vagy együtt harcoltunk a futamban, vagy akiknek boldogan és megkönnyebbülve szurkoltunk a pálya mellől, aztán paripára pattantunk és mentünk felfedezni a pályát. Ez mindíg nagyon kedves feladat, érdekes és várakozással teli. Most sem volt ez másként. Szóval egy kör.

Aszfaltozott startterület. Majd egy 90 fokos jobbos, amely enyhén emelkedik és innen még tovább emelkedik , de mindössze kb 5 méter lehet a szint a 100 méteren, minden esetre észrevehető. Aztán az első akadály egy lefordított festékes vödör amely azt volt  hivatott megakadályozni, hogy valaki az egykor itt állott nagykapu bosszantójára ráhajtson:). Aztán pici sík szakasz, majd nagytányér kónusz és egy rövid kb 30 méteres 10%-os lejtő következett ahol jómagam 47 km/ órát értem el, de az elit szerintem kicsivel gyorsabban ment rajta.  Na mondom ez nem is rossz! A gyorsító után kb 100 méter aszfaltozott sík szakasz tele falevéllel, majd egy jobb bal kombináció szűken a fűre. Enek a közepén egy hatalmas pocsolya illetve sártenger. Ezen ha ügyes voltál és nem féltél majdnem maxi gázzal keltél át kis bunny segítségével. Érdekes és számomra élvezetes kombó volt. Innentől füves szakasz, egyszerű visszafordítókkal és a technikai zónával, ami itt is oda vissza elérhető volt, de nem volt rá szükség.:).

Aztán az első lépcsősor, a kedvenc lépcsőm. Ez egy kis emelkedésű lépcső,  mély belépéssel. ( építészek ismerik a lépcsőtervezés képletét 2m +sz = 63, ha jól emlékszem) na ezt nekem találták ki, nagy sebességgel érkeztünk neki, kettessével lazán vettem a fokokat és itt nem lehetett nálam gyorsabb senki, itt végre élvezhettem a 3 méter hosszú lábaimat:). Aztán felérve a kb 5 m- es szintre két ág közül választahattunk. Majd kis domb, amelyre füves éles kanyarok vezettek, bokrokkal nehezítve. Fejünket húzgáltuk, hogy a kanyarokat szűken vehessük. Aztán  további füves szekciók, hála istennek kis nedvességtartalommal, majd rövidebb, hosszabb egyenesek és trükkös letörés élen egyensúlyozások. Hosszú egyenes néhány töréssel, majd a dirt park ahol volt egy élvezetes elem a döntött fordító, egy un. mandiner. A nyíregyháziak a teremcrossról ismerhetik,  mígnem elértük a vizisí centrumot ahol az életem első igazi sandy sectionját élvezhettem tehát megérkeztünk a homokos partra:) Ez  egy akadállyal volt megszakítva, ahonnan nem is volt már értelme felülni, tehát innen homokban futás következett, majd 100 méter fű és a második lépcső, amely nem tetszett egyáltalán mert nem volt ritmusa, nem is kellett volna oda.,  Aztán ismét fű majd jött az igazi homok:) Egy 90 fokos füves forduló után egy strandröplabda pálya, amely utá rögtön egy igen éles kb 40 %-os töltés  amelyre csak akkor volt esélyed felmenni, ha a homokban találtál kis lendületet és nem váltottad el madag. Itt a mezőny nagy része vállon vitte a paripát, de sokan meg bírtak vele és volt is egy két csetepaté( Kleppe, Fejes).

Aztán lassan vissza is értünk a start cél területre, ki ki a maga idejével ami  nekem 8 perc alatt sikerült a versenyen. Edzésen valamivel 8 alatt tudtam. 7.44.

A futam nem hozott nagy meglepetést, ha csak az annak nem nevezhető, hogy nem éreztem magam erősnek és bár Balázzsal tartottam a lépést, két hobbista fiú elment tőlünk akiket eddíg nem is láttunk, mindíg mögöttünk poroszkáltak. Ebből les kellett szűrnöm, hogy a szezon vége izmaimat erősen megviselte, nem hiába volt a legutóbbi kontrollon 2800 a CK értéke véremnek. (Akit érdekel megnézi a referencia értékeket) Tehát BAlázs és én mentünk, majd jött még két fiatal hátulról??? El is mentek de a virtus azt diktálta, hogy utánuk. Hamar meg is lettek és immár négyen vonatoztunk. Egyszer gondoltam elmegyek tőlük és kedvenc helyemen a lépcsősornál betámadtam őket. Le is szakadtak, de egyedül maradtam, ők meg hárman a hosszú egyenesben. Meg is fogtak. Balázs előzött elsőnek, itt gondoltam beszúrok közéjük és nyitok Balázsnak kicsit. Ez sikerült is. Kicsit dünnyögött a mögöttemk lévő és erre el is engedtem. Balázs ekkor kb 30 méterrel megúszott. A dirt park előtt ahol nem lehetett előzni betámadtam a fiút egy 10 másodperces sprinttel amely során végig azt gondoltam, hogy milyen jó is egy új hajtással és új lánccal lószolni, itt köszönöme megy Vinnai Zsoltinak azt, hogy tegnap civilben sem vot rst és egy szóra beállította nekem a váltót az erdőben. A parkból a homokra kis előnnyel érkeztem, a fiú feladta, mert azt hitte ez a lendület nálam örökké tart, pedig ha tudta volna:)). Szóval egy csata megnyerve, irány BAlázs után. Hátha meg lehet fogni, de combjaim azt mondták, Zsolti maradj a seggeden a kategóriát megnyerted, ne írd le magad teljesen, nem vagy már 20 éves:) Ok hittem nekik. Kategória elsőként futottam be, Illik a szlovák utánam kb egy perc múlva. 15 pontot hoztam rajta, most 25 pont az előnye az összetettben úgy, hogy soha nem nyert futamot. Engem kárpótol a mai 3. futamgyőzelem, de Etyeken még bármi lehet, oda még elmegyek, bármilyen tré is most a testem. A jövő heti kőbányai futamot természetesen kihagyom, most egy két hét pihi. regenerálódás, karácsony és  család. Aztán januártól GA1 hegyek és már itt is a márciusi Nápolyi edzőtábor, majd a Szilvás maraton immár M3 ban. Hajrá ViniBike, hajrá VPT VWVP, hajrá kindenki aki építi a barátait és nem pusztán van mint egy húsevő növény. Le az energiavámpírokkal:)

Az esetleges helyesírási hibákat holnap kijavítom, most mennem kell borozni, hiszen nyertem egy Kecskeméti Szeles dűlő Rozét:)

Üdv


CX verseny Kazincbarcelona

4. hely a kategóriámban, előttem 3 szlovák "fiú"

Élmény volt, az egyszer biztos:)

Szép időnk volt és ami engem  a legjobban meglepett, az a résztvevők minősége volt. Itt volt a teljes magyar országúti és monti élmezőny. Buruczki, Rózsa, Kusztor, Fejes, Dósa, és megint itt volt a montis " külügyniniszter "  Vouter Kleppe , valamint pár szlovák vasgyári, ( Zielezarne Podbrezova, utána lehet nézni, ez egy vasgyár az Alacsony-Tátrában, évekig jártunk sárkányrepülő versenyekre hozzájuk, nagy sport mecénások hála istennek ) köztük  M3 versenyzők akik legerősebb versenyzője 64 évesen 8 másodpercet adott körönként és meg is nyerte az M3 versenyt. Ezzel a ténnyel, egyszerre fantasztikus gondolatokat ébresztett  bennem. Pozitív minta.

A verseny élvezetes volt. A pályán a bringám nem csúszkált, a technikás részek kedvemre valók voltak. Nem volt alattomos latyak. A fű sem csúszott és a lehullott levelek sem voltak veszélyesek. Kisütött a nap és szépen száradt. Szerintem kétszáz fölött volt az indulók létszáma. Az egész verseny csupán egy szempillantás volt. Négy kör. Körönként 7 perces időkkel.

Haza felé azon gondolkodtam, milyen hasonlat, vagy egyéb költői eszköz lenne képes ezt leírni? Mondjuk bemégy egy ismeretlen fekete lyukba, ott jól pofán vágnak, viccből, de nem fáj csak csodálkozol, majd összeölelkeztek. De mivel, kivel?  A lényeg, hogy jól érzed magad.:)

A magas pulzus már a tegnapi edzésen sem esett jól, tehát a pihenő időszak rendben van, kellően legyengültem, pár kiló fánk felugrott és máris elmegy mellettem a nyugdíjas bácsi  cyclocross biciklijével.

El kell lassan kezdeni mocorogni, főleg, hogy ma eldöntöttem, végig megyek a sorozaton, ha tehetem. Első célom a bácsit a helyére tenni majd Ózdon. Második, rengeteg dolgot megtudni a montimról vékonyka gumikkal a terepen. A harmadik az összetett jó szereplés és jövőre ismét szerencsés szezon:)

Hajrá!


Supercross 2. etap Ózd

2014.11.10. 11:22

Ózd Supercross II.futam

Kategória győzelem, futam abszolút 2. hely. (U15, U17, M3, Hobby)

Vártam a versenyt és KÉSZÜLTEM RÁ!! Ez nem elhanyagolható tény.

Vártam, hogy a szlovákok itt legyenek és revansot vehessek rajtuk a kazincbarcikai etap után. Sikerült. Most két futam után a 2. helyen állok 10 ponttal lemaradva a Longauer Ladislautól,  akivel ma jót meccseltem. 4 kört mentünk egy olyan pályán, ahol cyclocross révén nulla pihenő zóna található, mégis végig élvezetes volt a verseny. Egyrészt mert volt társaságom Vass Balázs személyében, másrészt mert már a pályabejáráson éreztem, hogy ezt a pályát nekem találták ki. Technikás és ami a fő kiváló ritmusérzékkel megáldott versenyzők tűzték ki. Kevés unalmas egyenessel. Élvezettel forgolódtam a hajtű kanyarokban, jó volt a tapadás hiszen nem volt se fagy, se hó, se sár. Rövidben versenyezhettünk. A bemelegítésnél és a heti edzések kivitelezéséhez is Józsitól kaptam ötleteket, amelyek sokat segített.Több magas pulzusos résztávot iktattunk be és a versenyt megelőző edzés is dinamikusabb volt. Több energiát kivett, de több üzenetet küldött az agyamnak, hogy mit kell kompenzálni és mire kell felkészülnie. Gyakoroltuk és elemeztük az akadályokon való gyors átkelést- ami hála istennek hosszú lábaimnak kedvez. Ma is az akadályok gyors leküzdésével és a lépcsők gyors abszolválásával nyertem sok időt. Ellenfelem viszont a nagy láberejével kompenzálta ezt. Az egyenesekben volt iszonyat gyors. 4 kör volt a penzum - mint ahogyan azt már írtam -  amit kb. 33 perc alatt teljesítettünk. Első sorból rajtoltam és a stadionból én jöttem ki elsőnek, mögöttem lihegett két szlovák és két fiatal magyar versenyző. Az egyik fiú más dimenzióban mozgott, ő hamar el is ment, nem is találkoztunk csak a levezetésnél:). Balázs és Ladislau maradtak az elenfeleim, hiszen a másik szlovák versenyző a meredek karéjról való leereszkedésnél rosszul használta a fékeit és elesett, aztán esélye sem volt ránk felérni, egyébként őt Kazincbarcikán megvertem. Az első körben Balázzsal kb. 15 sec előnyt szedtünk össze. Amit a másodikban növeltünk. Nagyobb testű lévén javarészt én vezettem, ő pedig élvezte a szélárnyékomat, de jó volt hallani a lihegését. Nagyon ügyes fiú. Aztán a harmadik körben a hátsó fékem elkezdett rosszalkodni...Hmm. Mondom ennyit bírt az egy hete cserélt Formula fékbetét? Hangosan szólt és a fékkar egyre beljebb jött, na mondom probléma van, hiszen bár túl sokat nem kell itt fékezni, viszont a technikás kanyarokat hátsó fék nélkül, vagyis csak első fékkel veszélyesebb kivitelezni, arról nem is beszélve, hogy a féktáv kicsivel meghosszabbodott. Akkor konstatálnom kellett, hogy Ladislau egyre jobban jött fölfelé. Ettől vérszemet kapott, megfutotta a mezőny legjobb körét és már ott lihegett a nyakunkon  a hajtűkben. És itt most megosztok veletek egy dolgot ami a mentális felkészülés eredménye!!

Szóval szenvedek, rossz a fékem, óvatoskodom, miközben ellenfelem akivel kimondatlanul is rivalizálunk, jön föl. Azt mondja a kisördög: Zsolti most Ladislau feljön, kielőz, de nem baj, jó lesz az a második hely. Semmi baj. Ekkor - mondjuk nem tudom melyik énem, vagy melyik részem- visszagondoltam a szombati edzésre, ahol a magas pulzusú részeket direkt mentális ráhangolásnak szánva, azt szögeztem a fejembe, hogy a magas pulzuson történő versenyzés közben lesznek kompromisszum helyzetek amikor az agy azt akarja, hogy engedd el, lazíts, köss kompromisszumot, elégedj meg a gyengébb helyezéssel, de nekem majd akkor és ott ezeket a gondolatokat el kell hesegetnem és le kell győznöm ezt az énemet, hiszen sokat küzdöttem azért, hogy elöl legyek.

 NEM ENGEDHETED EL, NEM AZÉRT SZENVEDTÉL EDDIG, HOGY MOST A FENEKÉT NÉZD ÉS A KAJÁN VIGYORÁT A BEFUTÓNÁL! Mondogattam magamnak.

És ez segített, a nap legmagasabb pulzusát beállítva megőriztem a vezetést és elsőként( abszolút 2.-ként) futottam be. Ezt most igazi győzelemnek értékelem. Eldöntöttem, hogy a Supercross sorozat idei összetett győzelmét is begyűjtöm.

Élvezem a lépcsőfutásokat, az akadályok leküzdését és gyors is vagyok rajtuk. A technikám az még nem szép, de hatékony. "Buga Józsi nem szép, de gavallér":)

Józsi nagy küzdelemben a 6. helyet csípte el. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy nagyon gyors, hiszen nekem Pl. 10-15 másodperceket adott volna körönként. Egyébként feltételezve a hasonló köridőket, Józsi után futottam volna be 7.-nek a Master 2-ben, de az M1-ben is 10-ben lettem volna. Pl Speciár Viktortól sokkal jobban toltam:) Büszke is vagyok kegyetlenül:)

Kövér Laci és Jánowszky Zoli is derekasan helyt állt élete első CX versenyén, jó volt látni őket versenyezni.

Az eredményeket, köridőket itt lehet csemegézni: http://supercross.hu/versenyek/

Remélem segít bennünket a teremtő, hogy együtt végigcsinálhassuk a sorozatot, sok szép férfias küzdelemben edzhessük testünket lelkünket.

Uff...

 


MÁTRA MARATON

2014.09.26. 18:15

 

Kategória 4. helyezés. 

A versenyen nem éreztem magam erősnek sem testileg, sem lekileg. A felkészülés nem volt zavartalan. Egyrészt nagy idegi megterhelés volt az egész heti albérlet keresgélés, majd a szombati költöztetés két egyetemista gyermekemnek, másrészt keddtől valamilyen felső légúti betegségem volt, vagy allergia vagy megfázás, de tény, hogy a vitálkapacitásom a béka segge alá süllyedt. Ha ( ugye ezzel kezdeni mondatot nincs sok értelme  a sportban ) minden jól alakult volna kb 5-10 perccel jobbat megyek.

Budapestről érkeztem a versenyre, időben. Jól ment a bemelegítés és mindent elkövettem, hogy hangolódjak is rá a versenyre megfelelően. A rajtbeállás jól sikerült. A rajt után az élbolyban mentem Farival  és még jó néhány erős emberrel. D. Esztit meg is előztük. Endre viszont meglepett, mert ellépett tőlem. A lefelében visszavettem a vezetést és ezután mentem a magam tempójában szinte végig egyedül. Nem tetszett a pálya, nem tetszett a működésem sem. Negyven km-nél jött egy fal, amit az utolsó frissítő anyagok bevitele és az M3 összetettet vezető sporttársam rám való felérése segített áttörni. Ilyen az előző 3 Top versenyen nem volt. Nagyon fontos az idegrendszer állapota.

Az előzetes számítgatásaim szerint idén is 2.45 körüli idővel lehetett megnyerni a versenyt, amit a felkészülési hét előtt még komolyan is gondoltam. A többit tudjuk. Berkes Mészáros aki végül 2.46-al nyert erős volt, jó, hogy ő nyert. Aranyos volt mert az aszfalton mellettem elgurulva a hátamra tette a kezét és üdvözölt. Aztán úgy elment, hogy a sípálya tetején már 3 perccel vezetett. 

A technika jól működött, nem kaptam defektet. Immár a versenyszezonom végén kijelenthetem egész évben elkerült. Ez nem véletlen. A thunder burt gumik iszonyatosan jól meg lettek tervezve. Szinte minden lefelében mosolyogva gondoltam arra a fiatal német tervezőre aki megalkotta. Biztosan nagyon sokat adnak el belőle, a gyár tuti premizálta Jürgennek  brilliáns munkáját. (a murván azért kicsit sodródósak, de valamit valamiért)

Szabó Tibor boldog volt a verseny után aminek tiszta szívemből örültem. Hajrá Tibike.

Az idei versenyszezonomnak vége. Szeptember, október a lazulás, élvezkedés hónapjai. Semmi verseny, csak a fun.

Szervezzük a GG Kupa II. fordulóját( X. 04.), túrázgatunk stb.

 

Ja, a top maraton középtáv M2 összetettjét ezzel megnyertem:) Boldogan búcsúzom az M2 mezőnyétől, jövőre M3.

Ott is vannak terveim, többek között nem lenne rossz egy három színű mez:)

Novemberben indul az alapozás ezerrel. 

Mindenkinek üdv. BZS


2014.09.11. 10:34

http://www.topmaraton.hu/images/downloads/tmo_2014.pdf


TOP maraton összetett

2014.09.11. 10:33

Közép master 2 férfi
Helyezés Név Egyesület Összpont Szilvás helyezés Szilvás pont Duna helyezés Duna pont Bükk helyezés Bükk pont Mátra helyezés Mátra pont
1 BALOGH Zsolt ViniBike.hu 970 4 240 4 240 3 250 4 240
2 TÓTH Rajmund Bike4life 945 2 270 2 270 11 175 5 230
3 HOLLUBY András MEDITECH SC 870 1 300 1 300 2 270
4 PAULOVITS László Crosskovácsi SE 810 6 220 7 210 9 190 9 190
5 TAKÁCS Szabolcs Sólyom Team 760 3 250 4 240 2 270
6 SÁROSI Endre 740 14 160 18 140 5 230 7 210
7 BRAUN Sándor 725 7 210 10 180 6 220 25 115
8 KÓSZÓ Balázs Team Heavy Pedál - Szeged 655 10 180 13 165 20 130 10 180
9 BERKES MÉSZÁROS János 600 1 300 1 300
10 TAKÁCS Gábor Salgótarjáni HKE 582 13 165 16 150 21 127 18 140
11 SZABÓ Tibor 580 9 190 9 190 0 0 8 200
12 BERENCSI Zoltán 578 22 124 22 124 14 160 12 170
13 GRMELA Gábor 572 26 112 25 115 10 180 13 165
14 LÓCZI János 565 12 170 21 127 12 170 31 98
15 SZŰCS Tibor 546 32 96 17 145 15 155 16 150
16 GORDOS Zoltán 490 11 175 12 170 17 145
17 SZENTGYORGYI Krisztian 488 24 118 7 210 14 160
18 PAPP Atilla Merida Maraton Team-CST 485 16 150 19 135 8 200 0 0
19 VIRÁG Viktor Jbike Team 484 28 106 31 98 16 150 20 130
20 KOVÁCS András Merida Maraton Team-CST 481 3 250 5 230 57 1
21 PANCE Miklós 436 55 50 23 121 13 165 30 100
22 TÁVOLY Tamás MESTERBIKE TEAM 431 45 70 33 94 18 140 21 127
23 URBÁN Zsolt Szingo SE 430 5 230 8 200
24 JUHÁSZ Ferenc Egri Bájkerek 405 35 90 29 103 28 106 28 106
25 LUDMERCZKI Tibor 401 23 121 55 50 24 118 26 112
26 FÁBIÁN László 387 39 82 36 88 23 121 32 96
27 HORVÁTH Győző 376 29 103 27 109 41 78 37 86
28 GUBA László Bike4life 365 19 135 28 106 22 124
29 DR. BÚS László 347 44 72 40 80 19 135 50 60
30 EGRESSY István 319 30 100 17 145 43 74
31 ZSIGMONDI Zoltán 312 8 200 26 112
32 KOVÁCS László Trek SE 308 43 74 35 90 48 64 40 80
33 BALÁZSI Péter 302 37 86 76 1 33 94 23 121
34 KLEIN Tamás FOOTSTRONG SE. 300 17 145 15 155
35 GADANECZ András Bringabanda SC 278 48 64 49 62 36 88 48 64
36 GURUZ Krisztián Sólyom Team 258 29 103 15 155
37 HÓBOR Péter Agro-Alfa Team 250 3 250
38 P. VARGA Zoltán Bringabanda SC 245 25 115 20 130
39 FELDHOFFER András 231 32 96 19 135
40 VASS Attila Freeriderz SC 226 38 84 48 64 0 0 41 78
41 NAGY László Bianchi Forza Racing Team 224 51 58 43 74 34 92
42 KURDI István 220 6 220
42 KELEMEN Imre 220 6 220
44 PÁLFI Antal 209 33 94 25 115
45 DEÁK Ferenc 196 49 62 69 34 30 100
45 GÓRÉ Attila 196 22 124 44 72
47 BÉKEI Zsolt Ózdi KE 188 0 0 34 92 32 96
48 MÓCZÁR Adorján BIKE ZONE Gödöllő 186 34 92 0 0 33 94
49 FREEMAN Karl 177 67 1 44 72 59 1 29 103
50 PROHÁSZKA László FESTO - AM SE 176 42 76 30 100
51 MIKÓ Zsolt Hegyimazsolák Szentendre SE 175 11 17551 JUHÁSZ Péter 175 11 175
53 VERES Zsolt 169 61 42 63 40 37 86 68
1
53 SZAKONYI Gábor 169 50 60 27 109
55 KISJESZENI-JESZENSZKY Zsolt 166 62 41 53 54 45 70 67
1
56 BAJNÓGEL Péter 164 31 98 47 66
56 DÓZSA György 164 56 48 78
1 42 76 64 39
58 MÁRKUS Gyula Tatabányai Volán SE 160 41 78
0
0 39 82
58 KÁLMÁNCHEY László 160 14 160
60 GYENES István GIANT Gyömrő 155 15 155
61 LOBODA Attila 149 75
1 40 80 46 68
62 VERMES Csaba Mecsek Maraton Team SE. 148 51 58 35 90
63 DR. SZABÓ Ákos 144 50 60 38 84
64 BALÁZS Ádám 142 52 56 37 86
65 KREÁCSIK Miklós Alpinbike Team Endura Giant High5 140 18 140
66 KORMÁNY Krisztián 138 53 54 38 84
67 BIRÓ Gyula X2S CUBE TEAM 130 20 130
68 SZABÓ Tamás FOOTSTRONG SE. 129 68
1 49 62 47 66
69 TULIPÁN Atilla Ózdi KE 127 21 127
70 MENYHÁRDT Gábor 122 65
1 70 33 55 50 65 38
71 MIHELLER Pál 119 59 44 43 74 90
1
72 PETŐ János 118 24 118
72 NOVOTNY György Telki Bike Team 118
0
0 24 118
74 KOCZIHA Zoltán 116 47 66 56 48 70
1 77
1
74 BÁRD Attila 116 100
1 82
1 44 72 61 42
76 KESZTHELYI Péter 112 26 112
77 URR Szabolcs team3K 109 27 109
77 SZÉLYES György 109 27 109
79 DR. KAKUJA Gábor 99 84
1 97
1 52 56 62 41
80 PÁTKAY Balázs 98 31 98
81 JORDÁN Péter CUBE Balaton Team 92 34 92
82 NAGY László 90 35 90
83 SPIESKE Rezső Team Heavy Pedál - Szeged 89 36 88 87
1
84 KÖKÉNY Zsolt Merida Maraton Team-CST 88 36 88
85 BENCZ Zoltán FOOTSTRONG SE. 84 38 84
86 KASZÁS Iván 83 86
1 39 82
87 KMETYKÓ János 82 39 82
88 BESZE Gábor 80 40 80
88 SZABÓ Gábor 80 64
1 65 38 63
1 63 40
90 VOJTEK Csaba Mecsek Maraton Team SE. 78 41 78
91 HAVRÁN Attila 76 42 76
91 ROZGONYI Péter 76 42 76
93 TUSA Róbert 70 45 70
93 SCHMAUS Vilmos Telki Bike Team 70 45 70
95 KOVÁCS Péter 69 46 68 75
1
96 CSELÉNYI Zsolt 68 46 68
96 FÖLDESI Gábor Crosskovácsi SE 68 46 68
96 KIS Tamás EGER MTB 68 71
1 47 66 76
1
99 GERELY Gábor Crosskovácsi SE 62 49 62
100 BAKÓ Csaba 60 50 60
101 REICH Antal 58 51 58
101 DÓZSA Gábor Vuelta Sportegyesület 58 51 58
103 HAVASI Gábor Vuelta Sportegyesület 57 70
1 73
1 53 54 69
1
104 CSIKY Zsolt 56 52 56
104 FARKAS Tamás Bringabanda SC 56 52 56
106 GÁL Tamás 54 77
1 54 52 94
1
106 KONDACS Zoltán Team Heavy Pedál - Szeged 54 79
1 72
1 54 52
0
0
106 KATONA Péter Tatabányai Volán SE 54 53 54
109 KOVÁCS Tamás Merida Maraton Team-CST 52 54 52
109 NAGY László Bianchi Forza Racing Team 52 54 52
111 DR. BUVÁR István 50 55 50
112 TÓTH Tibor Hegyimazsolák Szentendre SE 49 80
1 56 48
113 CZAKÓ Csaba 46 57 46
113 GYÖNGYÖSI László Szegedi Kerékpáros SC 46 57 46113 SZÉKELY Tamás 46 57 46
116 MEDGYESI Tibor Vitalitás SE - Kross 45 58 45
116 SILINGER István Marcali KSE 45 58 45
116 SMÁTROLA Tamás 45 58 45
119 OSZETZKY Zoltán Alpinbike Team Endura Giant High5 44 60 43 56
1
119 BIKI Bulcsú 44 59 44
119 ABRÁN József 44 59 44
122 MOLNÁR Péter 43 60 43
122 MIHÁLYI Zoltán 43 60 43
124 SZILÁRD Ferenc 42 61 42
125 KOCSIS Bálint 41 62 41
126 KENDE Gergő 40 103
1 64 39
127 BAYER Zoltán 37 66 37
127 HORVÁTH Péter 37 67 36 78
1
129 FEHÉR Csaba Mátra Biker SC 35 68 35
130 GELENCSÉR Ferenc
4 63
1 84
1 60
1 80
1
130 BENCZE László
4 82
1 79
1 68
1 73
1
130 NAGYISTÓK Gábor Agro-Alfa Team
4 87
1 81
1 64
1 79
1
130 TÓTH István
4 89
1 88
1 71
1 83
1
130 MEZŐ Zoltán
4 90
1 91
1 69
1 89
1
130 KISS Ferenc
4 94
1 99
1 73
1 100
1
136 DOMOKOS Daniel AS BIKE ALPINE ARAD
3 80
1 93
1
0
0 97
1
136 TRAIER Csaba
3 91
1 85
1 58
1
0
0
136 SZALISZNYÓ Róbert EGER MTB
3 98
1 67
1 87
1
136 NAGY László Happy Bike SE
3 90
1 66
1 91
1
140 JUHÁSZ Zsolt EGER MTB
2 76
1 62
1
140 LOVAS András
2 83
1 92
1
140 HEGYES Iván Salgótarjáni HKE
2 93
1
0
0 88
1
140 PILLER András
2 95
1 98
1
140 KÁLÓCZI Péter
2 99
1 74
1
140 SEMBERY Tamás
2 101
1 105
1
140 GAJDA Pál
2 102
1
0
0 98
1
140 ARTH Imre
2
0
0 61
1 66
1
140 SZŐKE Tamás
2 94
1 95
1
140 LÁNG György
2 100
1 86
1
150 VASVÁRI Gergely HegyiBringa SE
1 66
1
150 MIHÁLYI Zoltán
1 69
1
150 POLONY István Alpinbike Team Endura Giant High5
1 71
1
150 KIS Tamás EGER MTB
1 72
1
150 BOGNÁR Richárd
1 73
1
150 LŐRINCZ Péter
1 74
1
150 BARANYI Pál
1 75
1
150 TAHI-TÓTH Nándor
1 78
1
150 BODROGAI Gábor
1 81
1
150 SZVOREN Szabolcs Salgótarjáni HKE
1 85
1
150 PÁTROVICS Richárd
1 88
1
150 SOMOGYI Zoltán
1 92
1
150 EISLER Gábor AKTÍV REKORD Kerékpáros Sportklub
1 96
1
150 TORKOS Csaba
1 97
1
150 SZVOREN András
1
0
0 89
1
150 HORVÁTH Zsolt Marcali KSE
1 74
1
150 VICZE József Esztergomi Küllőszaggatók Kerékpár Egyesület
1 77
1
150 DWEIK Ádám Szegedi Kerékpáros SC
1 83
1
150 JUDÁK János
1 86
1
0
0
150 DÖBÖR IMRE
1 92
1
150 LÁZI György
1 95
1
150 KOVÁCS Zsolt
1 96
1
150 KESZTHELYI Attila Ákos
1 101
1
150 MARGITAI Attila
1 102
1
150 PATAKI Ferenc
1 103
1
150 VARGA Róbert HP Hungary Cycling Team
1 104
1
150 TORMA Gábor
1 65
1
150 VASZIL Zsolt
1 72
1150 DEAK Attila 1 70 1
150 SURMAN Csaba 1 71 1
150 TAKÁCS András 1 72 1
150 ZSENEI Ferenc 1 74 1
150 MOKCSAY Zsolt Életerő KSE 1 81 1
150 LÉGÁR Balázs 1 82 1
150 HORVÁTH István 1 84 1
150 MIHÁLYI Balázs 1 85 1
150 BANKA Zsolt 1 93 1
150 SZOMBATI András Telki Bike Team 1 96 1
150 MADARÁSZ Béla EGER MTB 1 99 1
150 VARGA József 1 101 1
150 ÁCS Zsolt 1 102 1
191 TAKÁCS Levente K2 Funsports Club 0 0 0
191 MADARÁSZ Béla EGER MTB 0 0 0
191 KIS Zoltán 0 0 0
191 BLASKOVITS István


Szilvásvárad (2014. május)

2014.08.23. 15:36

SZILVÁSVÁRAD  TOP MARTON

Első főversenyem.

Előző nap érkeztem,az aklimatizálódás és némi pályaismeret szerzés miatt.Soha nem mentem még ezen a versenyen. Csepergő eső volt egész délután, de nem zavart minket(párommal mentem). A pálya állapota nem indokolta a tagolt gumikat így mehettem a Thunder Burttel.

A verseny napján fedett ég fogadott bennünket. AC és helyenként CB-k. Közép távra neveztem. Kategóriámban itt volt mindenki akivel az év folyamán mérkőzni fogok. Negyedik lettem. Bő egy perccel maradtam le a dobogóról. 103 versenyző indult a kategóriámban.

A magas ébredési pulzus kissé megijesztett, de mint később kiderült nem okozott gondot. Céges dolgok fárasztják az idegrendszeremet ettől nem tuti az alvás.

A verseny során nagyon jól teljesítettem. Célomat( 1-10) elértem. Verseny előtt pozitívan hatott rám, hogy minden dolog a helyén és idejében megtörtént. Nem volt kapkodás, korán kelés vezetés stb. Bemelegítettem időben, a startra szépen beálltam ahogyan azt kell. Az első sorok egyikéből startoltam és mentem az elejével. Verseny közben az első mászást követő lefelében Dósa Esztit utólértem ami feldobott rendesen. Az ördögoldalig együtt mentünk aztán ott ellépett papírforma szerint. Legtöbbször fiatalokkal mentem ami gyorsított rendesen. Fejben jó voltam, szervezetem is jój működött. Az új táplálákkiegészítők keményen hatottak, ezeket használom továbbra is.

Negatívumot nem tudok elmondani, talán azt, hogy az új kesztyűm kegyetlenül elfárasztotta a jobb kezemet. Versenyen nem szabad bevetni semmilyen újdonságot!! Ja és megálltam amatőr módon az utolsó frissítőnél!!! Hülye. Fel kell adatni a frissítőt!

A bringám egyszerűen fenomenális. Könnyen mászik, lefelé pedig 50 fölött egyszerűen kisimul és siklik mint egy hajó a hullámokon. Szeret gyorsan menni.

A felkészülés így jó. Kéthetente elég egy verseny.

Fari szavai sokszor voltak a fejemben. Köszi.

 


Bükk TOP Maraton

2014.08.12. 13:52

 

2014.08.03 Felsőtárkány

250 fős Középtáv mezőny, abszolút 24., kategóriámban M2 3.helyezés Ezzel az eredménnyel a Top Maraton M2 összetett 2. helyére léptem előre. Örülök.
A verseny során mindvégig erős voltam fizikailag és mentálisan is. Pozitívan hatott teljesítményemre a sérülésmentes felkészülés, a ráhangoló protokoll, amelyet immár kijelenthetem, nagyon jól rászabtunk Áronnal a bioritmusomra. Kicsit aggasztott, hogy a versenyre virradóan fejfájással ébredtem, ami tőlem igen szokatlan. Az aggódás és a fejfájás is:) A verseny most is adott, mégpedig egy igen komoly csatát amely jó pár kilométeren keresztül folyt.

A ráhangoló hét nagyon jól ki van találva. A szerdai EB/VO2 sokszor eszembe jutott a versenyen, a pulzust végig sikerült ebben a zónában tartanom, így nem kellett félnem a meglepetésektől sem a keringés sem az energiaellátás tekintetében. A technika nem hagyott cserben, nem volt defektem és nem buktam. Jól felkészítettem a bringát, pl friss defekt tejet kaptak az thunder birt-ök.

Ennyit a száraz tényekről és most egy kis élménybeszámoló:

Nagyon vártam már a Bükk maratont. Bár tavaly rémálom lett a vége a hőség és az eléhezés miatt, de éreztem, hogy az idei énem fényévekkel előrébb áll edzettségben mint a tavalyi. Vártam a versenyt, mert már nagyon szerettem volna egyet meccselni a nagyokkal a kategória élén és nagyon vágytam arra, hogy felállhassak a dobogóra és onnan nézzek szerte szét:)

Nem volt sérülés a felkészülés 3 hetében. Azt a kis izom diszbalanszot amit tapasztaltunk a bal combomnál, kiegyensúlyoztam úgy, hogy három hétig a lépcsőkön ballal mindig eggyel több fokot léptem fel. Komolyan!

A Duna után egy hét totál pihit 3 hét szisztematikus formaidőzítő periódus követett, melyet Áron ügyesen kihegyezett. A versenyre még alaposabban és tudatosabban készültem. Elemeztem a 12'-es és 13'-as eredményeket, részidőket a mért pontokon és ennek megfelelően a győztes részidőket tettem az itineremre, hiszen fejben dől el minden. Tavaly 3.46-ot mentem, idei elvárt időm 3 óra vagy azon belül. Ezzel lehet nyerni, gondoltam. Csak egy olyan frissítővel terveztem, ahol meg is állok. Ez az első kör után volt ahol áthaladtunk a célterületen. Előtte az első itatónál csak az elfogyasztott gélre kértem 4 deci vizet. A második itató, a megállós, le volt szervezve. A megállás előtt a taurin ital (Gutar) és a szénhidrát ( enduro snack) bejött a hasamba. Megálláskor fejhűtés másfél liter vízzel, közben segítőim kicserélték kulacsomat és leadták a pálya infót, miszerint az ellenfeleim közül nincs senki előttem!!! Vezetek! 
Ez óriási flesh volt. Újult erővel vetettem bele magam a második körbe immár rekkenő forróságban és emelt hangulatban. Kicsit talán vissza is vettem az intenzitásból, talán. Egyébként végig EB/ VO2 pulzuson tartottam a gépet. Egyszer csak jön egy gyerek hátulról elég jó erőben volt. Kérdeztem tőle, hogy melyik kategória M2 mondja, basszus akkor nem szabad lemaradnom, ez kissé frusztrált hiszen éppen azért szeretem a montit mert nem kell a lószokat felvenni, hanem diktálhatom végig magamnak a tempót. Na most ennek egyenlőre vége. Az is kiderült- a fiú arcos kijelentéséből- amit előzésemnél köpött oda, hogy "eddig második voltál" tehát vannak előttem. Téves volt segítőim infója a frissítő zónában, de ez csak miattam lehet mert rosszul írtam ki az ellenfelek rajtszámát a nevezésből. (utólag kiderült, hogy csak részben van így, igen egyet elnéztem, de lett egy új ellenfelem is aki eddig egyik futamra sem jött el, vele senki nem számolt). Szóval a beszólás amúgy azt eredményezte, hogy barátocskám ezért Ludas Matyi ...

És kezdetét vette a harc. Erős volt a fiú, az emelkedőkön csak a nyomát szagoltam és a köves zúzatós lejtőkön sem volt lassú, sőt... Gyerekfej nagyságú kövek verődtek hozzánk ahogy nem ritkán 65-tel verettük lefelé, de gondoltam, ha ő nem fosik akkor én sem, ha ő nem fél a defekttől akkor én sem stb. Ezzel a hátunk mögött haladóktól keményen meg is úsztunk. Egy követ kapott is a hajtóművem, be lett avatva az új váz, le is ment a festék, még jó, hogy nem robbant szét akkorát döngött. A második szakasz olyan volt, hogy rövid kaptatók lankásabb emelkedőkkel tarkítva aztán egy kis szusszanás lefelé és újra fel, lanka, lefelé. a második ilyennél a lefelében elgurultam Tóth Rajmundtól, megérdemli, hogy leírjam a nevét hiszen igen kemény csávónak bizonyult, mert mikor már leráztam magamról az izzadságcseppeket és phúú ezt leakasztottam mondtam magamnak 185-ös pulzuson, akkor egyszer csak kielőzött. Még gondoltam is, hogy megdicsérem milyen jól visszajött, de aztán nem tettem:)

Inkább beálltam mögé egy igen meredek felfelében és fogamat csikorgatva próbáltam megmaradni mögötte. Betámadott...Hú ez milyen erős... Lassan elnyúlni látszott, de aztán bár magasan állt a pulzusom, azt mondtam: most vagy soha. Kiálltam a nyeregből, klasszikus kettő le és hajrá. Hátranézett mikor érezte jöttömet és láttam ahogy csak int lemondóan, hogy menjek, nem bírta tovább szuflával. Ezt a támadást nem kellett volna beadnia, felesleges volt, vagy talán nem itt. Mindegy legyőztem és ez még egyet lökött rajtam. Ő volt eddig a TOP összetett M2 2. helyén. Ezután eufóriában teltek a perceim, utolértem egy ismeretlen (azt hittem) Meditech-es fiatalt aki mikor mellé értem azt mondta: basszus a Dunán is kb. ilyenkor értél utol, jól osztod be az erődet. Innen együtt mentünk tovább. Volt még vagy 15 kili hátra. Összeszedtünk még egy Mesterbike-os M1-es fiút akinek 3% a testzsír tartalma és elég jól ment a felfelékben. Hárman nyomtuk tovább. Azokon a részeken ahol emelkedett hosszabban elengedtem őket,:) aztán a gyors lefelék utáni kiállós emelkedőkön visszajöttem a nyakukra. Mindannyiszor mosoly volt a jutalom részükről, hogy nem szakad le a vén fószer:))

És ekkor jött a jutalomjáték. Volt egy szakasz ahol konstans 50-60 km/h sebességgel zúztunk egy sima erdei úton lefelé, ami finom gondolkodós kanyarokkal volt megspékelve, de semmi kiálló alattomos szikla vagy gyökér. Semmi nyomvályú, semmi sár.Szóval ezen a részen az jutott eszembe, hogy ezért szeretem a montit. Itt már teljesen ki voltam, de mosolyogva vártam a végét, ahol mindent kifacsarva magamból értem ki a napos síkra és örömmel állapítottam meg, hogy senki sincs veszélyes zónán belül. A célegyenesben azért csak jött egy fekete folt és volt egy jó sprint,de ez csak a Mesterbik-os fiatal volt akit az uccsó lefelében leszakítottam.

A verseny felénél belső kommunikációm így hangzott, tök mindegy hányadik leszel, ma bajnokhoz méltóan küzdöttél.

Ezt a mondatot Bertók Attila sárkányrepülő világbajnok barátom szavai ihlették, aki Texasban a VB-n mondta azt magának az utolsó napon, hogy: ha világbajnok akarsz lenni, akkor ma világbajnokhoz méltóan kell menned.

A Szilváson azt gondoltam ez volt a legjobb versenyem idén, aztán ugyanezt gondoltam Dunán is és most is ezt gondolom a Bükk után:)

Jól van ez így!

Amen

időm 2:37.25

Endre 2:42:29

Lóczi Jani 2:57:49

Bakos Z. 3:30:23

Mező Z. 4:20:31

Tibike és Jocy sajnos nem tudták befejezni a versenyt, nagyon sajnálom:(


Duna

2014.07.16. 21:42

TOP MARATON VERSENYSOROZAT
DUNA MARATON VISEGRÁD 2014.07.06

dunna.jpg
Főverseny-sorozatom 2. Etapja.
Az igen jól sikerült első szilvásváradi állomás után, - ahol kis hátránnyal maradtam csak le a dobogóról és szereztem meg a hihetetlen 4. helyezést, - igen nagy várakozásokkal és kemény, tudatos edzésekkel készültem.
Annál inkább is, mivel ez a sorozat király etapja, itt - Budapest és az országhatár közelsége miatt- a legerősebb a mezőny. Tervem az volt, hogy erős tekeréssel az első tízben végezzek. A 2014-es évet tekintem a versenytaktika, versenyszezon formaidőzítés tanulóévének.( Tavaly a versenyzés egyéb aspektusait vizsgáltam, úgymint frissítés, felkészülési és nevezési protokoll, technika alkalmassága stb.)
Úgy gondolom, hogy a vár amit edzőmmel tudatosan és komoly koncepciókkal építünk szilárd talapzatra épül, a falazat stabil, a nyílászárók jól szigetelnek, már csak egy jó tetőt kell ácsolnunk.
Azt a 2015-ös versenyszezon lesz hivatott prezentálni.
Kategóriámban ismét a 4. helyezést értem el 100 induló közül, abszolút 21.lettem 350 -ből. Maximálisan meg vagyok elégedve a teljesítményemmel, sokat tanultam itt is.
Nagyon, nagyon jót mentem, erős voltam végig testileg és nem volt lelki megingás sem. A felkészülés alapos és tudatos volt. Két év után szépen kristályosodik , hogy a versenyre milyen tematikával kell, hogy készüljek, mennyit és hogyan edzzek, pihenjek stb. Fizikailag kiváló állapotban érkeztem, CK értékem 80 körüli volt a verseny előtti napon. Két nappal a derby előtt legyúrattam izmaimat ami aranyat ért. Illetve 2 perc híján bronzot:)
Tudtam, hogy a meleg miatt döntő momentum lesz, ezért jól megszerveztem a frissítést és az 5 állomásból 2 helyen voltak akik feladták a frissítőt a többi helyen nem álltam meg csak locsoltattam magam. Ezzel nyertem értékes másodperceket. Az energiát 100 %-ban vittem magammal zsebben. Hála a jó alapozásnak elég jól megyek zsírból idén és nem fogyasztok sok szénhidrátot. Arra kell csak ügyelnem, hogy az elfogyasztott összes energia minusz a testem glikogén raktáraiban található energián kívüli mennyiség legalább felét bevigyem és ne éhezzek el. Ezt már elég jól érzem.
A pályát nem ismertem, mert nem jártam még erre, de Zóka-Ujhelyi Zolitól aki már 9. alkalommal állt rajthoz értékes és jól hasznosítható információkat kaptam. Utólag el kell mondanom, hogy ennél élvezetesebb maraton pályán még nem volt szerencsém montizni. Erős, de tekerhető emelkedők, gyors és technikás lejtők, kisebb-nagyobb nehézségű technikás szakaszocskák egyvelegét élvezhettem bringám nyergében amelyről egyébként csak szuperlativuszokban nyilatkozhatom pedig nem kapok jutalékot az Orbea cégtől:).
Szokásomhoz híven előző nap utaztam, hogy a start területtel és a pálya egyes szakaszaival, a talajjal megismerkedhessem, valamint az sem mellékes, hogy gyűlölöm a korán kelést. Gyönyörű fekvésű szálláson aludtunk Kismaroson, ahol egy patak csordogált a kert végében, szinte harapni lehetett a hegyi levegőt.
Másnap reggel már csak a hidratálással és a bemelegítéssel kellett törődnöm, no meg azzal, hogy alföldi gyerekként csodáljam a Dunakanyar és a Visegrádi Hegység szépségeit. Nem rossz környék!
A versenyzőtársaim tavalyi időeredményeit alaposan áttanulmányoztam és erre alapozva 3.45 álom időt terveztem magamnak a három időmérő pontra lebontva. Az első ponton volt 7 perc előnyöm a tervemhez képest ami azt sugallta, hogy extra erős versenyem lesz, ha nem szúrom el, vagy nem lesz valami technikai hiba pl defekt. ami Zolinak kijutott 3 is:(
A végére meleg ellenére sikerült 3.28-at mennem.
Azt sajnos , hogy a bruttó időm 3.30 lett, csak a bambaságomnak köszönhetem, mert most éppen elszúrtam a rajtba való beállást, pontosabban lekéstem kicsit, pedig ennek elkerülésére már tavaly nagy hangsúlyt fektettem, csak sajna Endrével eldumáltuk az időt. Az utolsó sorok egyikében volt csak helyem, ezért kicsit bosszantva a többieket fejem főlé emelve az Almát próbáltam csalni kicsit előrébb. Addig mentem ameddíg csak tudtam, de az a két perc csak ott maradt. Nem is nagy baj mert akitől erősebb vagyok azt már a vár előtt visszaelőztem, a baj csak azzal van aki azonos erőben van velem, na azok az előnyt végig élvezhették.
A nyíregyházi ellenfeleim / versenytársaim közül - akiket igen nagyra tartok-elsőnek értem be, Tibike aki tavaly még fénysebességgel ment el mellettem az emelkedőkön 20 perccel utánam érkezett a célba. Aztán Endre és Lóczi Jani. Mindez azt erősíti bennem, hogy a tervszerű és céltudatos edzésmunka csodákat tud művelni még a magamfajta nem igazán bringás alkatú amatőr versenyzőkkel is.
A két fiú aki konstans megver nagyon erős és ezer éve nyomják, megtiszteltetés kikapni tőlük. A harmadik helyezett most is és Szilváson is más volt ezért az összetettben jelenleg a 3. helyen állok két verseny után.
Örülök.

Nem volt defektem, nem buktam és végigmentem ezerrel a legjobb topmaraton pályán ahol volt minden ami csak kell.
Nagyon várom a 3. állomást a Bükk maratont ahol szeretnék hasonló jól menni mint az előző két állomáson. A felkészülést most kezdem el egy 3 hetes blokkban egy hét teljes pihenés után. Jelenleg erős vagyok, remélem így is marad.
Elnézést akiket esetleg untattam a hosszú leírással.
Hajrá!


Napoli 3.

2014.03.13. 09:28

Második edzésnapunkon megmásztuk a Vezúvot. Nagy várakozással néztem  a dolog elé, kíváncsi voltam milyen lesz az út minősége, mennyire lesz hideg fent, milyen lesz az emelkedő és a 900 szint. A hegy tövében egy kávézóban egy kis kóla és egy legeslegfinomabb espresso elfogyasztása és pakolászás után( valamint Miki defekt javítása után) nekivágtunk. K3 gyakorlat is volt egyben, tehát nem versenytempó csak szépen a megadott tartományban, mert Áron figyel!! No és persze ha edzünk, akkor legyünk 100%-ban hatékonyak kérem szépen:)

Biliárdasztal simaságú aszfalt, de nem is lehet más hiszen nemrég itt tekert a világ színe java a Girón. Gyér forgalom, fantasztikus kilátás a Nápolyi öbölre. A kráter pereme havas volt ami hideget sejtetett odafenn. Eleinte együtt haladtunk Mikivel aztán kissé visszavett mert nem volt igazán jó az áttétele a hegyre, így a kis fordulattól szerintem hamar savasodott a combocskája. Tanár úr én készültem. Ahol kellett be is vetettem a 39/30 as csodasoromat. A széria füles 105-ös  váltó ugyan nem nagyon kedvelte, de nem akadozott.

Fönt hideg volt és szél fújt, így amíg vártam Mikit szélvédett helyre vonultam és felöltöztem. Kar és lábmelegítőt húztam, valamint mindent ami nálam volt:) Mire Miki feljött az árusok portékáit is végigmustráltam és vettem is a lányoknak egy-egy lávából faragott nyakláncot és egy szintén korom fekete hűtőmágnest is.

Felöltözött ő is, kicsit pihegett aztán hajtás illetve gurulás lefelé. Na ez nem volt rossz kérem. Bár helyenként vizes volt a burkolat, azért elég szépen lehetett engedni. Túl nagy sebességgel ugyan nem, mert hiába voltak szép egyenesek, a végükön általában hajtű kanyar várt ránk, tehát idejében lassítanom kellett ha nem akartam a hetet kórházban tölteni.

Lent még pár órát karikáztunk Torre Del Greco környékén illetve előtte még ettünk egy pizzát a hegy keleti lábánál egy faluban, ahová később még egyszer visszamentünk, hiszen vendégszerető személyzet várt minket. Gyordzs és Májk, így hívtak minket ( csoda, hogy emlékeztek a neveinkre bevallom nekem dunsztom sincs a nevükről, sajnos rossz a névmemóriám) 

Harmadik nap a villamossínes kalanddal kezdődött azt már említettem. Sorrentóról viszont még szeretnék szólni egy-két szót. Esős napnak indúlt ezért jól be kellett öltözni és ez amikor kisütött a nap mindíg vetkőzést is jelentett. A levett cuccot rutinosan a kormányra szigszalagoztuk. A sorrentó félszigeten bóklásztam, pontosabban elmentem Torre Anunziataból  Vico Equense-be, Montechiaro, Meta, Coli di Fontanelle, itt vettem egy nénitől frissen szedett narancsot és mire a következő kanyarba értem már el is fogyott:) finom friss és lédús volt!

Aztán valamhol Pontone vagy Priora környékén egy Panoráma Caféban ettem egy finom Gnocchit, szétnéztem és irány Sorrento.

Sorrento, a város és a félsziget arról nevezetes, hogy hatalmas meredek partszakaszokkal tarkított, ahonnan gyönyörű a kilátás illetve távolból szemlélve igen impozáns a látvány amit nyújt! Az egyik parkban mandarinfák nőttek, akik csak arra vártak, hogy egy nyíregyházi gyerek leszakítson egyet érett termései közülük és megegye.

 

Aztán irány haza a már jól ismert útvonalon, otthon nyújtás és henger amit minden nap rendesen elvégeztünk, közben mivel aznap külön kerekeztünk élménybeszámoló. Miki vett egy szép esőkabátot olyan kisliba zöldet. Feltűnő az biztos:)

Szerda pihenőnap, könyű kerekezés a városban, kávézás sütizés stb. 

Esténként éttermekben vacsiztunk,a hét végére két törzshelyünk lett ahová szívesen visszajártunk mert hangulatos volt a hely és jó volt a kaja.

Pl az egyikben olyan Bruschettát adtak amelyhez foghatót még soha nem ettem. Sőt ha jobban meggondolom most ettem először:) Ez egyfajta pirítós amit eleve fűszerezett kenyérből készítenek paradicsomot, valamilyen fini fokhagymás löttyöt, olivaolajat öntenek rá és pár másodpercre a kemencébe  teszik. Mennyei!

Hazajöttünk után két olasz étteremben is megkóstoltam........ no comment

Az a helyzet, hogy a friss bazsalikom és paradicsom ízét nem lehet zöld fűszerrel és génkezelt, ízetlen paradicsommal pótolni. Arról nem is beszélve, hogy az itthon szupermarketekben kapható extra szűz oliva olaj enyhén szólva nevetséges a náluk megszokott akár a legalapabb olajhoz képest. A legegyszerűbb spagetti pomodore is különös ízvilágot és harmóniát tett a szánka. Egyik helyi ismerősöm aki Sorrentón szállt meg arra panaszkodott, hogy éhezett egy hetet az olaszoknál. Kérem ez hülyeség.

4. edzésnapunkra ahol K3 K4 erőgyakorlatok voltak megírva Caprira terveztük. Korán keltünk és áthajóztunk a kis szigetre amely mint egy ékszer úgy fekszik a nápolyi öbölben Sorrento félsziget csücskén.

A szigeten  Capri és Anacapri települések között ingáztunk, ki-ki vérmérsékletének megfelelő vehemenciával és összhangban azt edzéstervével. Nekem ez kb. 40 km-t és 1000 szintet jelentett, a K4  gyakorlatok magas tejsavszintjével és a gyors lefelék adrenalinjával egy igen érdekes koktélt képezve amit nyugodtan elnevezhetünk Capri Bike Coctail-nak.

Kettő körül értünk vissza Nápolyba ahol a corsón terveztünk tekerni még vagy 60 kilit, de meg kellett szakítanunk az edzést mert  (A Capris tekeréstől és bevallom  egy kicsit el is vagyok szállva az alap állóképességemet illetően, aminek folyománya képpen - mivel nem vittem be semmi szénhidrátot reggel 8 óta a szervezetembe) kissé eléheztem. 

A homeosztázis helyreállása után köröztünk és bámészkodtunk a tengerparti kerékpárúton ami kb 8 km volt oda-vissza.

Vezúv barátomat nem tudtam otthagyni úgy, hogy még egyszer meg ne másszam ezért az 5. edzésnapot megint oda terveztem.

Bevallom férfiasan a második felmenetben a hét bennünk lévő km-ei és szintjei miatt jobban elfáradtam és a fáradt feszítőm miatt kissé nyilallt is a bal térdkalácsom. Viszont lefelé cserében egy vadállat suhant át előttem olyan róka/ mormota féle, majd utánanézek. Azt majdnem elfelejtettem, hogy Miki unszolására reggel az induláskor egy-egy pár edzőcipőt szigetelőszalagoztunk a kormányra amúgy túrásan hiszen azt terveztük, hogy a vezúv parkolóból felmegyünk a krátert megnézni. A rettentő hideg szél ellenére megérte felmenni, mert iszanyat 3D fogadott bennünket. A füstölgő kráter méretei lenyűgöztek. Költői túlzással úgy kell elképzelni, hogy a Vezúv tetején akkora bazi nagy lyuk van, hogy ha a Tokaji hegyet megfordítjuk éppen bele illik a lyukba, ugyanis több mint 300 méter mély és a kráter kerülete 1400 méter körüli. Folyamatosan füstölög. A kilátás Pazar. Durván 270 fokos panoráma amely Avellino irányától egészen Nápoly teljes panorámáján át Casertáig terjed. A szél nem vitte le a fejünket. Ittam egy pohár vöröset csak az ízéért és irány lefelé, átöltözés és várt a csodálatos száguldás le a Nápolyi öbölbe.

Utolsó napunk szintén korán keléssel kezdődött ( 8 óra) mert aznap délután ki kell jelentkeznünk, de addig még van egy 5 órás edzésünk. Az irány Avellino és az arra található hegyek. Úgy terveztük, hogy Avellinónál fordulunk ami oda visza kb. 120 lett volna de technikai problémám adódott nem messze Monteforte Irpinótól miután nőnapi üzenetet küldtem családom hölgytagjainak. Kitört egy küllőm amit azért sajnáltam nagyon, mert tudtam- mivel végig emelkedett az út Nápolytól- hogy visszafelé ezerrel hasítunk majd lefelé. Na ezt most stornóztuk és max 50 -nel mehettem. Így is nullára íródott a hátsó gumim a nagy nyolcastól amit a küllő kitörése okozott. Szerelésre nem gondolhattam mert a sort le kellett volna szedni és nem volt eszköz. Imádkoztam, kibírta. Vége a hétnek.

 

Pakolás, reptér (vészkijáratnál dőzsölhettünk az angol-magyar nyelvtudásunknak köszönhetően, hiszen ott csak az ülhet aki a személyzet nyelvén beszél)

Tanuljatok nyelveket!

 

 

Vége

 


Stanwell

2014.03.12. 12:12


Napoli 2.

2014.03.12. 11:04

A 31 óra nyeregben töltött idő igen nagy hatással volt bizonyos testrészeimre. Ennél nagyobb hatást csak a közlekedés okozott, mely először- mint az első részben leírtam- megrémített, később megbarátkoztam vele, sőt most, hogy kisvárosomban vezetek, hiányzik is nagyon.

Első pillantásra egy kaotikus, nyüzsgő, szabályokra fittyet hányó, neveletlen népségnek gondoltam a horpadt autókkal, milliónyi robogóval, motorokkal közlekedő nápolyiakat, akik nemcsak tojnak a piros lámpára és a különböző táblákra, valamint burkolati jelekre, hanem a dudát gyakorlatilag folyamatosan nyomva, tolakodva, dugókban araszolva küzdenek az életükért.

De a napok múlásával ez a nézetem megváltozott és minden látott kép megtöltődött tartalommal, mely tartalom homlokegyenest mást mutatott mint az első riadt benyomásom. Ha röviden kellene jellemeznem a közlekedők   hömpölygő folyamát, azt mondanám, hogy a nápolyi közlekedő a lehető leggyorsabban akar eljutni A-ból B-be úgy, hogy közben minden lehetséges módon előre halad, kihasználva minden talpalattnyi helyet, és a szabályokat  csak és kizárólag tájékoztató jellegűnek veszi. Ennek ellenére a figyelmesebb és a közlekedés ritmusát felvevő  hamar meglátja, hogy a zord és barátságtalan külső igencsak figyelmes, toleráns és agressziómentes szereplőket talál az ódon város macskakövein és villamossínei között,  akik mint írtam használják a dudát.

Hát kérem a DUDA.

A nápolyi az kérem dudál. Dudál ha előzni akar és jelezni kívánja neked, hogy jön, dudál ha megelőzött és jelzi, hogy köszi, hogy figyeltél. Dudál, ha ki akar fordulni egy mellékutcából, dudál ha be akar fordulni bárhová, dudál ha be vagy kiáll egy parkolóból, dudál ha valamit lát amit te esetleg nem, dudál ha jó kedve van, dudál ha bosszús, dudál ha rossz helyen mégy, dudál ha lassú vagy, dudál ha jön a villamos. A villamos is dudál, neki speckó hangja van amelyet meghallva menekülsz a sínek közül:). HA egy nápolyi autójában elromlik a duda nem fog elindúlni mert számára az sokkal veszélyesebb mintha nem lenne fék!

De egy valamit le kell szögeznem, soha, nyomatékosítom, soha nem vettem részt ilyen nagyfokú figyelemmel és toleranciával megáldott közlekedésben. Agressziónak nyoma sem volt, a közlekedők nem szidták egymás anyját, nem fenyegetőznek, nem kommentálják egymás tevékenységét- csak néha- és nem verekszenek össze ilyen kis problémákon, hogy meghúztad a kocsimat. Igen sok sérült kocsi mozog. Nem láttam nyomát a csili-vili kultusznak. Sőt ha őszinte akarok lenni igen kevés drága autót láttam, pedig Nápoly sok kerületében megfordultunk az ott töltött egy hét alatt. Tetszik úgy ahogy van. Tanulhatunk tőlük, én már tanultam is. Nem szidok senkit és megpróbálok haladva de toleránsan közlekedni. Figyelni eddíg is figyeltem, de másképpen. Mondjuk a kisvárosi és falusi közlekedés nyilván más.

A harmadik edzőnapunkon különváltunk, mert Mikinek nem volt esőköpenye és nem akartam megvárni míg teljesen eláll a jégeső:) ami egyik pillanatról a másikra támadt ránk az öböl felől, így elindultam egy hosszú tekerésre a sorrentói félsziget irányában képlékeny céllal. Azt elhatároztam, hogy 6-7 órát megyek 100-150 km-rel. A Vezúvot jobbról kerülve a tengerparton haladtam, hol esett, hol elállt, de mivel 14 fok volt a hőmérséklet, nem nagyon hatott meg. Csodáltam a tájat, a szél által felkorbácsolt méteres hullámokat és arra gondoltam, hogy az alföldi tekerések alkalmával ilyet elég ritkán látok. Maximum a Keleti-főcsatorna keskeny csíkját, amelyen vadkacsák és békanyál úszkál. Nem mintha azt nem szeretném, de ez most más volt.

Valahol Torre Anunziata környékén éppen egy villamossínen, illetve azok között haladtam mivel ott szép sima volt a burkolat. Tempósan haladtam  és bár esett apró szemekben, a hátszél szerintem 30 km/h-s tempóhoz segített erőlködés nélkül. Az esőkabát testemet megvédte a víztől, a fejemen esővédő a lábam finom meleg és vízhatlan kamásliban. Mi bajom lehet. ...

Előttem egy anya sétált kislányával esernyő alatt szintén a sínek között- valószinüleg nem jár már arra a villamos- akiket nem akartam megzavarni, mondván simán kibunnyzok a sínek közül és megyek tovább. Semmi különös kihívás. 

Abban a pillanatban a föld megdőlt érdekesen jobbra. Hmmm...

Arccal egy jókora pocsolya felé közeledtem, kezdetben nem értettem meg mi történik. Ez a kezdet nem tartott sokáig, csak kb. tized másodpercig, aztán megvilágosodtam. Valószinüleg elb....sztam és a bunny alacsonyra sikerült:(. Lelki szemeim előtt láttam ahogyan a könyökömre, térdemre és csípőmre érkezek, tenyeremmel tapintva az anyaföldet és ezzel bal vállamra a már sokszor begyakorolt ficam közeli nyomást rakva, mely hetekig fog fájni. A tenyér, könyök és csípő az stimmelt. Hála istennek a vállamat nem bántottam. Belezúgtam egy sinek melletti pocsolyába, bal könyökömet és csípőmet ütöttem meg kicsit( lement a bőr) de a tenyerem és a vállam megúszta mindenfajta sérülés nélkül. A víznek mint kenőanyagnak köszönhettem. Ugyanúgy mint a kis meghűlést is, tudniillik a bukás következménye képpen bőrig ázva keltem fel. Beázott a cipőm ami immár a vízhatlan kamáslinak köszönhetően vizes is maradt egész nap, vizes és sáros lett a  teljes harci díszem. Kissé zavartan felálltam, összeszedtem a szétrepülő felszerelésem és büszkeségem maradványait és a lehető leghamarabb elhagytam az esemény  színhelyét. Folytattam utam a Sorrento felé ahol kalandok és élmények sora vár még rám.:)

Várt is szép napsütés, frissen szedett narancsevés, egy különleges pizzéria ahol csodálatos látvánnyal gazdagodtam és természetesen egy jó kis sajtos gnocchival. A nap végére 120 km-t gyüjtöttem össze kb 6 óra alatt. Szép nap volt, minden jó, ha jó a vége. A képeket hamarosan hozom az majd segít a beleélésben:)


Jaj de sokféle gondolat kavarog a fejemben:)

Címszavakat írtam  fel magamnak amelyekről feltétlenül kell beszélnem veletek Pl.: az időjárás, a közlekedés, kulináris élmények, Vezúv, Sorrento, villamossín, Capri, apró kellemetlenségek, az emberek, az élet, ezer színű Nápoly, az utazás tapasztalatai, szumma.

A szummával kezdem. Bár sport hétnek szántam, rengeteg járulékos élménnyel gazdagított az öböl, mármint a nápolyi. A vadregényes utazás azzal kezdődött, hogy 4-ről kettőre fogyatkoztunk, de annyira eltökélt voltam, hogy kell nekem ez az edzőtábor,  így is nekivágtunk. T. Miklós ( nem hatalmazott fel arra, hogy kiírjam a nevét személyiségi jogokat pedig nem akarok sérteni) büntetlen előéletű nyíregyházi lakos volt a társam erre a pár napra. 31 órát tekertünk, 600 km és 7000 szint, valamint 20000 elégetett kalória kíséretében.

A megérkezésünk estéjén zuhogott az eső ami a hangulatot kissé lefojtotta, ezt csak tetézte a lepukkant 3 csillagos hotel Supermario kinézetű portása melegítőben és a tömény bagószagú kis szoba, ahol el kell majd töltenünk 7 éjszakát. Kicsomagoltuk a cuccainkat, összeraktuk a bringákat és lefeküdtünk.

A bringák karton dobozokban utaztak sporteszközként feladva- ráadásul a Wízér társaság szigora jóvoltából- Ferihegyen derült ki, hogy az én kézipoggyászom meghaladja a nagy kézipoggyász méreteit ezért vagy nem viszem, vagy fizetek 70 eurót... Átpakoltam az összes cuccomat a kartondobozba a bringa mellé és a bőröndöt ott hagytam nekik, hogy ba....ák meg. Kézipoggyász nélkül egy szál KIndle olvasóval utaztam. Kényelmes volt:).

A bringák szerencsésen odaértek velünk együtt és már csak egy olyan taxit kellett találnunk amely befogadja a két oláh felhő nagyságú dobozt. Egy kombit kinéztünk. Nyitott csomagtér ajtóval utaztunk keresztül Nápolyon úgy hogy Miki lábára rázártuk a jobb hátsót, neki pedig 1 négyzetcentiméteren kellett ülnie, kuporognia az úton a hátsó ülésen a bringáját rejtő már említett jelzővel felruházott dodozzal. Fájdalmas lehetett, még jó, hogy nincs empátiás képességem. Elöl tök kényelmesen utaztam és megpróbáltam a csomag kiesésétől rettegve közvetíteni, hogy mit tapasztalok. Sofőrünk egyszerű nápolyi stílusban vezetett amit később abszolút megszoktunk és én még élveztem is, de akkor elsőre rémisztőnek tűnt. Piros lámpa, bagatellll, elsőbbségadás bagatellll, kátyú bagatelll. stb stb. 

A hotelszoba áporodott szaga és szűk mérete megkoronázta az eső által már megalapozott hangulatunkat és álomba szenderültünk melyet- egy napos tengerparti villában ébredek, csendben, madárcsicsergéssel, erőtől duzzadó combokkal és irány az azúr kékség- gyakran megszakította egy-egy robogó éktelen hangja, a szobánk ablaka alatt álló kurvák és pacienseik beszéde, rengeteg dudaszó( amelyről külön esik majd szó) és Nápoly természetes alapzaja amely olyan, mintha az eső zuhogna, ja és ráadásul zuhogott is .

Ébredés kissé fáradtan de pozitívan. Reggeli gyengusz, full szénhidrát semmi fehérje. Croissant, mogyorókrém, méz, lekvár, kávé. (minden reggel detto) Később kiegészítettük saját beszerzésű tonhalkonzervvel és baguettel.

Az eső elállt hajnalban és 10 órakor elindultunk az első tekerésünkre amely egyfajta terepszemle volt. Egyébként a hét edzésterve előre meg volt koreografálva, amelyet nem is kellett módosítani mert az időjárás minden napot ajándékba adott. Azért nem volt minden fenékig tejfel azzal kapcsolatban sem, de általánosságban elmondható, hogy az itthonitól mindíg 4-5 fokkal melegebb volt és ami a fő, hogy éjszaka nem hűlt 10 fok alá.

A várost Pompei irányában hagytuk el K-DK , éppen neki a Vezúvnak későbbi egyik kedvencemnek amely annyira összeforr Nápoly látványával mint a kisebbségi magyar a szociális segéllyel. Nápoly a Vezúv, Sorrento és Capri nélkül olyan mint egy szemetlen küklopsz, vagy politikus hazugság nélkül. Vagy mittomén, hogy Szabó Gabást is idézzem.

Ha már itt tartok a sárkányrepülésnél, melynek béklyója alól nem szabadulhatok, akkor SZ.Péter barátom sokat eszembe jutott, mert vele  volt szerencsém Barcelonában eltölteni két napot. Európa ezen két nagy városa már csak ilyen fiús élményhez köthető számomra, de semmi buzulás! 

Realizáltuk hamar, hogy Nápoly igen széles, sokkal szélesebb mint magas és a történelmi belvárost csak a történelmi burkolaton tudjuk elhagyni, ami bizony napi 10-10 km pavét jelent, tehát kéz és fenékmasszázzsal kezdünk és végzünk. De legalább fogalmunk lesz a hét végére a Paris -Rubaix versenyek körülményeiről kicsiben.

Jöttünk mentünk, mint aki azt sem tudja merre jár és ez valóban így volt. Nekem - ha nincs barátom a Vezúv és néha a 3G- akkor igen komoly fejtörést okozhatott volna a navigáció. Az olasz átlagpolgár, hasonlóan a magyarhoz nem beszél nyelveket de nincs is szüksége rá mert a magyar világnyelv, ezt többször be is bizonyította az élet. Miután tudtam, hogy nincs értelme do you speak kezdetű mondatokkal vagánykodni( erről is eszembe jutott valami de ha azt is ide írnám akkor már többszörösen összetetté válna a mondat azt pedig nem tudom kezelni fejben. Majd emlékeztessetek a végén, hogy írjak a nyelvtanulás járulékos előnyeiről) és törni magam, egyszerűen odamentem egy kertjében a citromfák alatt kapirgáló nénihez és azt mondtam neki: Csókolom tessék már adni nekem egy citromot arról a gyönyörű fáról, persze az elmaradhatatlan és visszautasíthatatlan mosolyom kiséretében:) mire ő odajött, tisztáztuk, hogy nem citrom hanem lemon, odament a fához kettőt leszakított,  kiadta. Elköszöntünk, még puszit is dobtam neki. Itt jegyzem meg a kedves olvasó barátaim kedvéért, hogy az a citrom amit itt megveszünk sem állagában, sem illatában sincs köszönő viszonyban azzal amihez ott a Vezúv tövében szerencsénk volt. Ezután ebből csöpögtettünk a tonhalra és a sörbe, de ne szaladjunk előre, az egy másik fejezet lehet.

Kerekeztünk vagy 80 km-t ami igen kis átlaggal jött ki a mecskakő és az emelkedők jóvoltából. Naponta az ezer szint összejött, főleg amikor felmentünk  a Vezúvióra.

Folyt köv...

 

 

 


csoportkép kicsi.jpg80 nevezett versenyző, verőfényes őszi nap, 100 liter   Izo oldat, temérdek  nevetés, gyermek zsivaly, nem elsózott és becsípőzött hanem finom babgulyás, jó zene és remek tombolasorsolás. Röviden ez jellemezte versenyünket amely után csak és kizárólag pozitív visszajelzés érkezett tőletek. Köszönöm!

Pár nappal a verseny után, ahogy lecsillapodtak az érzelmek, tisztult a kép. Sokkal élesebben és kontrasztosabban meg tudom fogalmazni azt, hogy mit is érzek, gondolok arról a valamiről amit kitaláltam anno a havas pusztában és sok baráti segítséggel sikerült létrehoznom.

Előre bocsátom, hogy nem voltak utópisztikus elképzeléseim,  vagy hamis illúzióim azzal kapcsolatban, hogy nehéz és felkavaró lesz a szervezés és a lebonyolítás. Ugyanakkor a lelkes segítők, az önzetlen támogatók valamint a  nevezett versenyzők népes elegye  egy olyan erős oldószerré állt össze bennem, ami a verseny után  a bennem lévő feszültséget elmosván  azt mondatja velem, hogy igenis kell folytatnunk a sorozatot, kell, hogy összejöjjünk jövőre is.

A ViniBike versenyzőihez szól első köszönő szavam, ugyanis őket kértem fel, hogy segítsenek megrendezni ezt a versenyt és ők annak ellenére, hogy nagyon kevesen montiznak mellém álltak és segítettek. Élükön Vinnai Zsoltival,  aki bátorította Danikát, Pózit, Ákost, Luigit, Barilló, Gyurit, Cycót, Dokit, Sotit . Jött Karcsi is és áldozatosan tevékenykedett. A segítők között a következő helyen mindenképpen családom tagjai közülük is elsőnek párom Marika áll hiszen az első rendezői megbeszélést követően nagyon sok mindent magára vállalt és egyre jobban beleásta magát a rendezői feladatokba. Doki és  Soti mindenhol ott voltak! Doki elhozta párját lányát is akik szintén sokat segítettek. Zsolti és Gabica mellett Harászi Enikő és Hidasi Jancsi voltak az a páros akik mindenben önzetlenül segítettek az első hívó szóra. Simkó Józsi és párja Zsuzsa is kivették részüket a helyszínen a lebonyolítás trükkös tarsolyából. Erőss Béla azon kívül, hogy megosztotta barátaival tanítványaival a versenyünk hírét akik az ő hívó szavára eljöttek vagy elküldték " követeiket " versenyünkre. Onnan a sok finom édesség, onnan a tombola fődíja és sok szép ajándékcsomag. És természetesen a Tünde remek fotói nélkül egy fejezettel szegényebbek lettünk volna. Erőss Mariann is mindig megkereste azt a helyet ahol segíthetett. Kiss Józsi is eljött a rendezői megbeszélésre és hasznos gyakorlati tanácsokat adott! A pályaépítés közben nagyon sok "névtelen" segítő is tevékenykedett szinte észrevétlenül, feltűnés nélkül. Cipelve a karókat, húzva a szalagokat csendben, csak azért, hogy valami jót hozzunk létre közösen.

Köszönöm mindenkinek.

Azoktól akiknek a nevét most nem írtam le elnézést kérek és jövök minimum  egy sörrel.

Komolyan mondom megható volt egynéhány sporttárs segítsége!

A támogatók névsorát részletesen megtalálhatók a verseny honlapján:

http://bringa-kupa5.webnode.hu/tamogatoink/

Nekik is nagyon köszönöm és  lesz még egy kis meglepim:) ( Handicap verseny ::))

A verseny eredményeit és a képek egy részét szintén a honlapon  találjátok.

Találkozzunk ugyanott egy év múlva!


Harangodi versenyünk

2013.09.13. 08:49

http:de.hu//bringa-kupa5.webnode.hu


süti beállítások módosítása