Rövid táv M3 I. hely (M2-ben is dobogó:))

A verseny során jól teljesítettem, a 750 fős mezőny első 25 környékén tekertem, jobbára fiatal versenyzőkkel. Kategóriámban 28-an voltak. Célomat elértem, hiszen győztem és az eggyel fiatalabb kategória dobogós szintjét is teljesítettem! Pozitívan hatott teljesítményemre, hogy előző nap utaztunk, gyönyörű helyen edzettem a versenyfelkészítő edzésemet, a szokásos tematikát betartottam. A futam előtt hosszú bemelegítést tartottam, hiszen a táv rövid és intenzív volt. Jól hatott rám, hogya felkészítő edzésen iszonyat erőt éreztem magamban az 5 óra vezetés ellenére. Este időben lefeküdtem és a verseny napján időben a helyszínen voltam. Párom és lányom a startcsomag procedúrát elintézte helyettem. A még jobb teljesítmény elérésében az akadályozott, hogy a korosztályom képviselői percekkel mögöttem haladtak ezért velük nem kellett csatáznom és ez kicsit visszafogott amikor egy fiatalabb versenyző esetleg elment mellettem. A verseny megerősítette a megelőző protokoll létjogosultságát! Mentálisan nagyon sokat jelent az, ha azt a visszajelzést kapod, hogy erős vagy. A fejed innentől nem tehet mást, mint győzelemre visz! Erőt pedig első sorban az edzések adnak amelyeket 100%-on végzek.

Most kicsivel szubjektívebben folytatom.Akit csak a tényszerű versenyértékelés érdekel, itt hagyja abba az olvasást.

Buli versenyre készültem, tét nélkül, Erdély meglátogatása volt a fő célom, hiszen 49 év nem volt elég arra, hogy eljussak. Ennek megfelelő díszletet választottunk a szálláshoz. Borréven aludtunk, Torockótól 1 km-re, a teraszról éppen látszott a Székely Kő.

A szállás jó volt, tiszta és családias. Nem volt csak 2 vendég csapatunkon kívül. Mi 9-en voltunk, 3 bringás, ebből kettő versenyzett, Tóth Attila és jómagam. A harmadik- a diszkréció nem engedi, hogy említsem a nevét- az este folyamán fél liter pálinka elfogyasztása után úgy döntött, hogy nem indul:)-. Szombaton a lányok elmentek a többiekkel a megnézni a Tordai hasadékot (nem sikerült) és pedig életem legkellemesebb verseny előkészítő edzésén vettem részt, kecskék sziklák és Vass Albert emlékezetével ( Cyco triatlonista barátom, sporttársam javallatára anno elolvastam a szerző vagy 10 Erdélyi témájú regényét).

De eljött a verseny reggele. Kicsit önző módon a szálláson hagytam, hagytuk családommal a "kényelmesebben készülődő" sporttársakat és nyomás Kolozsvárra. Időben kell érkezni! Megvolt. Kényelmes öltözködés, technika ellenőrzés, és bemelegítés ami szintén emlékezetes lesz hiszen Kolozsvár történelmi belvárosába látogattam el Almám nyergében. Derűs másfél órát adott a Székelyek Istene:) Akit érdekel a bemelegítés edzésnél elolvashatja.

Startbeállás az 1. sorba! Elsőként! Ahogy érkezni szeretnénk a célba!

Most kell megjegyeznem, hogy nem volt időbeli csúszás. A TV élőben közvetítette az eseményt, 10 Vodafonos csini kislány esernyővel, két maci jelmezes kedvcsináló, röpködő drónok, szpíker, zene, lobogó zászlók, nagy nézősereg. Mind a mi kedvünkért. Nagyon nagy felhajtás volt, gondoljatok itt mondjuk egy Spar Budapest maratonra kicsiben és kicsit színezzétek ki. Nincs pontos adatom a rövidtáv mezőnyéről de 3-400 an tuti voltunk a startterületen. A hosszú táv startját nem láttam, mert akkor melegítettem. Tehát visszaszámlálás és start. Na a verseny legizgalmasabb percei ezek voltak. Volt könyöklés anyázás, stb. Nekem is ki kellett tennem egyszer a jobb könyökömet, mert a fiú kicsit kamikaze módra tolta. Aztán be az erdőbe és kezdődött a 15 km-es mászás:(. A verseny távon szinte sehol nem mentem SW pulzus alá!! Jól tettük, hogy SW-ztünk többet Áronnal:). Már megint igaza van. Hihetetlen. A pálya rövidsége ellenére mindent tartalmazott. 28%-os emelkedő, különböző nehézségű mászások, füves, murvás, gyökeres stb. Két patakátkelés de nem ám a sima bükki stílusú, hanem a meredek partú verzió ahol igencsak képben kellett lenni , hogy legyen elég lendületed a szemközti partfal leküzdéséhez, de ne is állj bele a mederbe. Volt olyan fenyves ahol a Gyűrük Ura simán forgatható lett volna, Frodó bármikor előbukkanhatott volna a fák mögül. Aztán volt gyönyörű fennsík, ahol beláttad nemcsak a mezőny előtted haladó tagjait, hanem Kolozsvárt és a környező mesébe illő dombokat is. Az erdőben volt egy nagyon meredek poros gyökeres technikás rész amit beharangoztak ugyan de nem érdekelt, mondván nehogy már legyen olyan meredek, amit ne oldanánk meg én és az Almám. De volt. Meg sem kíséreltem lemenni, amint megláttam gondolkozás nélkül leugrottam, valahogy leszánkáztam aztán tovább. Vagy két fiúcska ott is hagyott. Aztán jött a nekem való rész és szépen újra magam mögött tudtam őket. Játszadozásra is volt idő. ( na mondjuk ez akkor fájdalmasabb volt). Néztem, hogy ha alapból EB pulzuson mászok mennyire fáj a támadás egy-egy emelkedőn és mennyi idő kell a regenerálódáshoz. Volt amikor megőriztem a pozíciót, volt, hogy visszavette az ellenfelem, mert belőlem többet kivett. Az egész 1 óra 20 perc volt. Egy rohanó kaleidoszkóp, mely igen sok színt adott Erdélyből. A befutónál már csak egy látványos sprintet kellett kivágnom és máris akasztották nyakamba a részvételért járó (megjegyzem eddigi legszebb és legtöbb anyagot tartalmazó) érmet. Kis pihegés aztán Verofit regeneráló csodaszer és levezetés. Némi bringamosás aztán családkeresés:)

Vettem egy alsónadrágot mert elfejeltettem berakni, megmosdottam, átöltöztem civilbe. Aztán finom saláta ebédre és nézelődés a Plazaban. Eredményhirdetés előtt kb. fél órával felvettem a dobogóra állós ViniBike jelmezt,aztán elindultunk a helyszínre. Félúton hallom ám a nevemet. Sprint. Odaérek, nagy tumultus, üvölt a hangosbemondó a fülünkbe, de nem értjük a dolgot???!!! Kiderült, hogy race of champions lesz a kategóriagyőztesek között a célegyenesben! Kell bukó és bicaj. Nekem egyik sincs, minden elpakolva a kocsiban:(. Na mondom ezt elaludtam, fuck. De nem:)

Egy román/magyar fiú fordított és megértettem miről van szó, éppen akkor amikor Blazsó Marcitól akartam elkérni kölcsön a bukóját( megjegyzem nem úgy reagált a kérésemre mint Pl egy Fari vagy Vinnai ZSolti tette volna, na mindegy) Szóval négyes futamokban kellett starthoz állnunk a kb. 50 méteres távon. Mindenkinek egy 3 éves méretű gyerekbringával:)! Nagy volt a show, képzeljetek el engem egy ilyenen. Ráülni sem volt könnyű nemhogy tekernem vele, mindegy valahogy végigmentem.
Aztán jött a nyereményeső. Gyönyörű oklevél(diploma), aranyérem, iszonyat méretű és tömegű serleg, pezsgő, kalandpark belépő. Columbia utalvány és pénzdíj. Adtak minden dobogósnak különböző mértékben. Nekem átszámítva 30 ezer forintnyi jutott. A startcsomagról meg ne is beszéljünk, ízléses technikai póló, összecsukható kulacs, nedves kéztörlő, Nutrend gél, karszár UV ellen stb. Ez kérem egy remekül megszervezett, jó hangulatú és gyönyörű környezettel megáldott verseny volt.
Ja és meglepinek kapott mindenki egy hűtőmágnest amelyen ő van a pályán fotózva:)
A dobogó 3.helyén álló srác egy többszörös sítúra Román bajnok, mellesleg négy évszakos hegyi mentőként dolgozik, jó, hogy találkoztunk.

Jövőre nem kérdés, hogy ott leszek!

Akit érdekelnek az eredmények:
http://www.clujulpedaleaza.ro/…/displayChampionsh…/3/70/0/0/

A román királyi TV másfél órás élő közvetítést adott!!! itt nézhető:

http://www.tvrplus.ro/editie-dincolo-de-sport-328648