Ötven perc alatt repültem 46 km-t ma. Ez ha jól számolok 55.2 km/h átlag. A legnagyobb pillanatnyi emelés 5.7 méter/sec. A magassági szél 40 km/h-nál több is volt. A második termik kitekerése és elindulás után  félig beváltva 100 fölött haladtam a földhöz képest. Igazi hátszeles táv. 

Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Tegnap - nem tudom miért- rám jött és repülhetnékem támadt. Talán, mert a meló heti  frusztrációs indexe az átlagnál jóval magasabb volt, talán azért mert a múlt vasárnapi sífutó bukásom  óta a fenekemen lévő tenyérnyi seb miatt nem tudok bringázni, talán -ahogyan Sanyika nagy bölcsen megállapította azért mert- a hirdetési fotókhoz úgy is ki kell nyitnom a gépet, akkor pedig ne potyára tegyem. Lehetséges.

A lényeg az, hogy fiam segítségével  már szereltem is Tokajban, egy csomó ismerős arccal. A Tokaj Fly ernyősei voltak azok akik közül Ádám Elekkel,  Kósa Petivel és Tapasztó Andrissal volt szerencsém pár szót váltani hiszen mellettük nyitottam. Persze egyikük sem fukarkodott a szarkasztikus mondatokkal Pl: "ez nem triatlon pálya:)" A többieket is üdvözlöm.

Sajnos az erős szél által szétdarabolt termikek, a turbulens híg levegő nem volt számukra ideális repülős idő.

A starthoz állva az fogadott amit vártam. Csavar, teker, erős, gyenge, persze azt is tudtam, hogy ez csak a fejemben van így a kihagyás miatt. Gyakorlott állapotban ahogy kiálltam már el is mentem volna. Tartott a lejtő néha 150 méteren ezen a forró nyári napon, akkor el lehet képzelni a szél erejét is könnyedén. Jöttünk mentünk az ernyőkkel aztán ők szépen lassan elmentek leszállni és az elmondások alapján csak egy fiúnak sikerült 1100-ra emelkednie a többiek nem tudták áttörni azt az inverziót ami 750 körül volt. Amikor egyedül maradtam már én is fontolgattam, hogy elsiklok valami biztonságos leszállóba mert igen magas a törökbúza manapság errefelé abban pedig nem túl jó csukni.

Akkor a hegy előtt jött egy lágy 2-2.5 méter ami tényleg simán felvitt 1600 körüli magasságba ahonnan már illő volt elindulnom. Fittyet hányva mindenre inverzióra melegre, gazdasági válságra. A fiammal megbeszéltük a teendőket tehát a visszaszállítás miatt nem aggódtam. Az első tíz kilométert még hezitálva tettem meg és benne volt, hogy enyhén oldalazva maradok a Tisza ezen oldalán a könnyebb összeszedés érdekében, de aztán csak úgy döntöttem megyek át a Bodrogközön hiszen nagyon jól haladt a gép. Alig tudtam szétnézni az ártéri vidéken amikor már ott is voltam a túlparton és néztem a további lehetőségeket. Mindössze 600 méter környékén minden benne volt. Ahogy nézegetek, keresgetem a jeleket mintha egy dombocskába beleszuggeráltam volna, hogy ott kell eljönnie, ott kell eljönnie. Eljött amit messziről kiszúrtam mert a fák a hegy tetején majd kijöttek tövestől. Bal forduló és irány oda. Jelentem hatalmas sikerélmény, diadalittas körözés pár percig az 5, aztán további pár perc a 3 méterben és már is(8 perc alatt) fent voltam 2000 méteren. Na kérem szépen ez aztán már döfi. Nyúltam azonnal a GPS-hez és ütöttem be a "lengyel 300" pontot amitől már csak 275-re voltam. Ott, akkor, abszolút reálisnak tűnt. Most innen a gép elől még mindíg az, csak nem ezzel a fejjel amivel most én járok-kelek. Az kérem egészen más mint az amelyik a rekordokat repülte, ballonról startolt és mindent oda adott a repülésért.

Szóval ott hüledeztem a nap meglepetésén és néztem, hogy merre szeljem át életemben először a "kengurut" a zempléni hegységet. 

Hollóháza- majd Kassa jobbról kerülve:) 

De aztán hiába haladtam ezerrel, hiába volt néhány foszlott pamacs a fejem fölött csak nem akart/akartam azt a nagyon hosszút. Az viszont tuti, hogy jöttek a flash-ek vissza, hogy ezt a nagyon vagány és trendi kifejezést használjam ezzel magamat is nagyon vagánynak és trendinek állítsam be:)

Sorban. A start semmivel sem összehasonlítható izgalma sőt már az odaút alatt érezhető finom gyomortáji izé.

Aztán a döntések érdekes íze és vissza nem fordíthatósága. A bevállalom, nem vállalom be ellentét ami mindig egészen más perspektívából jelenik meg számomra. Aztán a kiábrándító felismerés, hogy nem mégy tovább. De ez is jó egy ilyen alkalommal amikor nem muszáj semmi, nem verseny és ne kell bele sem halni. Ez csak egy szezonvégi repülés. van egy feltehetően hideg sör a pondrómban amit Endrétől láttam amikor Balázs egyszer rámutatott. Mondjuk ő sokkal tapasztaltabb és kettőt visz. Én egyet vittem. Az is jól esett. Majd a hazaúton még tettem rá kettőt, hiszen 3 a magyar igazság nem?

Írnék még egy csomó érzésről amelyek megjelentek elmém mély bugyraiban és következtetésekkel bombáztak, érzésekkel melyek az immár 20 év távlatából szívták fel éltető nedvüket mint az a virág amelyet Sárospatakon vettem hazafelé a sziklakertembe. Csak nem akarok.

üdv

Apropó: full beváltva kicsit még jobbra megy

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.