Folynak a dolgok, halad az idő, múlnak a napok. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés és sok esemény kívánja a megosztást, vagy csak a közléskényszerem súlyosbodott de a tény az, hogy írok néhány betűt.

Petinek kislánya született decemberben, immár több hónapos és még nem is láttam pedig a bolygóm élőlényei közül szeretteimen kívül ő az egyik aki most igazán  érdekel. Hiszen Petiből lett. No és az anyukája aki szereti a barátomat. Megyek is kisvártatva. Ez az egyik a sok közül. Aztán jön a tavasz és én nem megyek repülni... Ez is fölöttébb érdekes az után a röpke 20 tavasz után amikor a tavasz illata egyet jelentett a reptér illatával, a hegyeken fújó szél harapható sűrűségével, a ropogó dakron, majd mylar hangjával, a start izgalmával, a kiemelkedés élvezetével, a madarak mámorító közelségével, a leszállás illetve a behelyezkedés vérereket megmozgató borzongásával, a barátok hangjával, a hazaérkezés és a nagy repülések utáni kinyújtózkodás testet lelket ellazító élvezetével, a késő éjszakába nyúló visszaszállítások ízével, a másnapi munkába állás fáradtságával, és ez most mind egy kicsit távol került tőlem. Miért? Nem tudok erre választ adni magamnak sem, nemhogy szavakba öntsem. Valami egyszerűen kiürült és helyébe más érkezett. Kiürült a fizikai vonzalom és átvette a helyét  az űrt kitöltő emlékáradat amely lassan ugyan, de fakul és amely halmazból csak a legszebb emlékek maradnak meg. Ezeket konzerválom és gyermekeim gyermekeinek el fogom mondani őket, nyilván Óriási színezéssel és költői túlzásokkal.

Most másban élek. A munka sokkal nagyobb szeletet követel testem lelkem tortájából és olyan pótcselekvésekkel töltöm meg a maradék időmet amelyek kevésbé időigényesek és időjárásfüggők. De ez sem jó magyarázat. Mindegy. Várom a tavaszt de ez most mást hoz majd. Először is feb. végén egy kis kórházi kiruccanás, majd márc. végén Rotary maraton váltó. Árpilisban kemény 2-3 ezer km-es bringa hónap, majd májusban két aquatlon és triatlon verseny a közelben. Május végén egy 4 napos MTB maraton, júliusban osztrák MTB maraton közben pedig illetve utána még egy két magyar verseny . Családi programokkal. 

Most pár szó a téli MTB versenyekről Szili kedvéért.

Szóval van egy fanatikus bringás mag Nyíregyházán, lehetnek kb. 15-en akiknek nem számít az eső és a hó, akik dacolnak a  faggyal és mennek tekerni amikor már nem bírják a szoba idilli nyugalmát. Így volt ez idén is, hiszen a Robinson Kupa után amelyet Vinnai Zsolti és a ViniBike KSE rendezett valamikor októberben egymás után jöttek a kisebb helyi versenyek ahol kicsi de lelkes mezőnyben tekertünk néha -7 fokban. December 31.-én a sóstói erdőben, 2013 január 1.-én Oroson versenyeztünk. Február 10.-én az I. Lőtér kupán gyűltünk össze. Szinte ugyanazok az arcok. Itt most éppenséggel sűrű hóesésben bringáztunk. Páromon kívül eljött szurkolni 3 haverom is akiket ebből az alkalommal egyik este tervezem is szerény hajlékomban vendégül látni egy pennére és egy kis 12-es rozéra. Tuti nem lesz rossz:). Szóval a versenyen 10 és 20 között volt az indulók száma. A klubból Zsolti, Doki és jómagam indultunk el. Doki nyári gumival , V.Zsolti taposó pedállal MTB-vel és én teljes harci díszben. "Tanár úr kérem én készültem..." A rendező fél részéről Kiss Józsi MTB sztár vezetésével bejártuk a pályát amely igen változatos, érdekes és csúszós volt:) Kb. 2 km hosszan kígyózott a simai úti lőtér buckái között ahol nyáron nagyon sok ürge lakik. Voltak tök sík szakaszok, de volt olyan technikás hely ahol fél pedál kiakaszt, lélegzet visszafojt és úgy oldalaztunk el a havas rézsűn, minden pillanatban várva, hogy a gravitáció mikor győzi le a tapadást. Sokan el is fáradtak és lefeküdtek pihenni, hiába no a bringázás az fárasztó. Jómagam lubickoltam a helyszínen hiszen motorral anno sokkal nagyobb tempóban és nagyobb súllyal is ellavíroztam a helyszínen. Így a könnyű bringás kaland sem kellett, hogy fejfájást okozzon. Azért az edző körön kettőt estem, nehogy elbízzam magam:) A versenyen ebből tanulva a rizikós helyeken biztonsági hajtással nem is volt galiba. 

A rajt után a 3. helyen mentem kb egy kört, erősnek éreztem magam pedig előttem két profi hajtott akik nagyon erősek és edzésben is maradtak mert mindkettő végignyomta az idei ciklokrosssz versenysorozatot amelyik éppen arra jó, hogy az outi és MTB szezon elmúltával ne hagyja az izmukat elernyedni. De tudtam, Hogy Fari ott van mögöttem és jönni fog mert egyrészt fiatalabb jó pár évvel másrészt erős mint egy anyamedve és nem utolsó sorban van a lábában pár 100 ezer bringás km ha jól saccolok. Jött is szerintem még az első körben, elment és úgy láttam, hogy egyre megy fel az elöl hajtó Józsira és Ádámra. Jól láttam. Ádámot hamar utolérte és elment neki. A Józsival folytatott párharcukat nem láttam, mert a terep eltakarta őket. Sajnos Ádámra nem tudtam felmenni ezért meg kellett elégednem a 4. hellyel amely abszolút papírforma rám vonatkoztatva. Célom az volt, hogy a korosztályomban mindenkit megverjek és őket a lehető legjobban:). Sikerült.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.