BZS1000

2010 óta- amikor a sárkányrepülésben egy olyan szuper évet írtunk, amilyenben soha nem lehet már részem- megváltozott valami.

2010 felülmúlhatatlan lett. Az év Ausztráliával kezdődött, aztán Ager sárkányrepülő EB és a Pireneusok Hmmm.

Valahogy az alföldi repülés nem adott elég kihívást már erre az évre.

Elkezdtem bringázni. Vettem egy országútit. Aztán elkezdtem futkározni is. Futottam egy félmaratont 1:36-os idővel. Ja, még azt is be kell vallanom kicsit pirulva, hogy elkezdtem golfozni. De hála istennek paraszt volt a golfpálya tulajdonosa és nem mentem többet. Mindennek van valami oka.

Úszni nagyjából tudtam, adta magát a Triatlon, mint kihívás. Először csak annyit szerettem volna, hogy egy 2011 májusi versenyre felkészülök, erre januárban szántam rá magam:). Megkerestem Balogh Lőrincet, aki akkor már évtizedek óta triatlonozott. Sőt előtte György Rollandot, aki párja és edzője Rakonczai Bea Olimpikon maratonistának, azon túl nagyon ért az izmokhoz, inakhoz és azok nyavajáihoz.

Roli foglalkozott velem futás terén, Lőrinchez jártam úszni tanulni.

Tudatosan csináltam mindent. Az úszásban röpke 4 hónap alatt fejlődtem is elég szépen, a sprint táv 750 méterét képes voltam 12 perc alatt leúszni. Ez nekem volt nagy szám, mert előtte 14 perc alatt úsztam le és a végére teljesen meghaltam. Mondjuk a  12 perc végére is meghaltam:)

 2012 a triatlonról szólt. A sárkányrepülés itt véget ért egyelőre. Új célok, új ingerek, új társak.

2013-ban aztán elmentem egy hegyibringa versenyre, ahol nagyon megtetszettek a profi tárcsafékekkel ellátott spéci bicajok, ezért úgy döntöttem építek egyet. Lett is belőle egy 29"-os projekt. Örömmel szedtem össze a cuccokat és még nagyobb örömmel vetettem bele magam a montis életbe.

A motoros múltam miatt a lejtőkön sem voltam gyámoltalan és az emelkedők is egyre jobban haladtam, ahogy többet és többet tekertem.

13 év végén Sárosi Endre klubtársammal beszélgetve- aki akkor iszonyú nagyot fejlődött- rájöttem, hogy szakértő edző mellett még nagyobb fejlődést lehet elérni. Akkor elkezdődött a szemellenzős eredmény és teljesítmény hajhászás. Mindent a teljesítmény határozott meg. Saját edzőt fizettem, labordiagnosztikára jártam, ahol laktátértékeket, stb. mértek, így határozta meg az edzőm a programomat.

Ennek köszönhetően 14-ben Top Maraton összetettet nyertem és egyre merészebbeket mertem gondolni, egyre nagyobb célokat mertem megálmodni.

2015-ben aztán eldöntöttem, hogy kell nekem egy nemzeti színű mez! Lett is, hiszen mindent ennek rendeltem alá.

Aztán lett még több is. Szám szerint 5 Magyar Bajnoki győzelmet arattam kettőt montiban (ezekre vagyok a legbüszkébb), kettőt Cyclocrossban, egyet terep triatlonban.

 

Most 2018-at írunk és a helyzet változott.

Egyrészt testemnek, lelkemnek 4 fullos év béklyója után kell egy kis lazulás.

Másrészt egy régi álmom beteljesülése felé vezérelt a teremtő.

 

1979-ben tejfeles szájú kis első gimistaként Svédországba utazhattam nagybátyámhoz, unokatesómékhoz, akikhez komoly szálak fűztek, hiszen ők voltak az évente hozzánk ellátogató "SVÉDEK" akik mindenféle  kütyüket, cukrokat, játékokat hoztak. Nekem ők voltak az amerikai nagybácsik.

Szóval akkor már meg voltam fertőzve a motorozás szenvedélyével, volt is egy Babettám.

Ekkor kint olyan szuper motorokat láthattam testközelből, amelyeket itthon csak az akkori Autó-Motor hasábjain fedezhettünk fel.

Ez gigászi élményt nyújtott. Mai napig érzem azt a semmivel sem összehasonlítható sóvárgást, amelyet ott éreztem annál a CB 750-esnél a Tangelund 9/a parkolójában. (friss infó: A minap Tökölön tettünk látogatást nagy fiammal, akit megfertőzött a repülés. Ott láttam és éreztem azt a sóvárgást, csak most éppen apaként a fiamon)

Nem tudni kié volt, csak azt tudtam, hogy ha valaki azt mondja vágjam le a kezem és cserébe megkapom, nem gondolkoztam volna rajta...

De jó, hogy nem mondta senki, most van karom:)

Szóval családommal- akikre nagyon büszke vagyok és életem fő művének tekintem- kiutaztam repülővel a svéd rokonokhoz, ahol feledhetetlen  hetet töltöttünk. Hála az önfeláldozó vendégszeretetüknek!!

Miska Bátyjámnak van egy vidéki háza a "Tanya". Ott van egy hatalmas pajta szerű épület. Ott állt az a valami, amely 2018-ra meghatározta életem folyását.

Volt ott egy 1972-es Honda CB 500 Four a maga valójában.

31723280_1755840864473355_1246100218798145536_n.jpg

Ahogy megláttam, tudtam, hogy Ő az enyém kell, hogy legyen, hiszen a sors nekem rendelte.

Előzményként még annyit el kell mondanom, hogy valamikor a nyolcvanas évek elején párommal egy MZ 250-es nyergében elindultunk Svédországba:).

Nagy sztori az is.

Röviden, Ausztria, Csehszlovákia és ott STOP. Elfogyott a keleti valutánk és az elvtársak nem váltották be a svéd koronánkat, osztrák schillingünket. Vissza kellett fordulunk Prága határából. Ki gondolta volna, hogy tele vagyunk mindenféle nyugati pénzzel és nem tudunk kaját, benzint venni. Őrület.

Ezt a meghiúsult tervünket fogjuk valóra váltani idén, ha a CB 500 projekt befejeződik.

A CB 500 Reborn projektet itt fogom fotókkal dokumentálni.

Szóval belekezdtem a "restaurálásba" külföldiül, restoration.

Szétszedés, szörnyülködés, csontvázak a szekrényből és véget nem érő órák a drótkorong előtt:)

fekve.jpg

De a tél szépen folydogált. Nem jó a hasonlat? De jó, mert fagy az nemigen volt.

Minden rozsdásabb volt mint gondoltam. Sok mindent újjal, vagy használttal kellett pótolnom. Rengeteg idő és pénz kell egy ilyen projekthez. Kb a becsült 150 %-a, mind pénzben, mind időben.Ezek a tények.

Persze vannak bosszúságok is, de azokat megpróbáltam kiiktatni, mondván ezt nem ronthatja el senki és semmi.

Azt hiszem a nem várt körülmények ellenére jól haladok.

Már áll a motor. Minden újra festve, polírozva, cserélve, javítva. Alkatrészek megrendelve, beépítve. felújítva, kipofozva stb. Drótkorongoztam, csiszoltam, szét és összeraktam, kereket küllőztem, szerveztem, szállítottam, elhoztam, elhozattam, kiiktattam, beiktattam:) Forrasztottam, hegesztettem, homokfuvattam, üveggyöngyöztettem, szintereztettem, esztergáltattam stb.

Sokat tanultam!

Van még pár nyitott kérdés Pl az ENGINE, de az is folyamatban van.

A motor előző gazdája/gazdái nem voltak motorosok, nem jelentett nekik semmit ez a gyönyörű vas. Nagybátyámhoz, mint Őrző angyalához került, várt rám 20 évet, de megérte neki.

Nálam nagy becsben van. És azt hiszem örököseimnél is meg lesz becsülve.

Soha nem válunk meg tőle.

Íme pár akkor és most kép.

Az első agy, küllőcsere, felni krómozás, csapágycsere, szimmering csere, polírozás, összerakás.

a_es_m_elso_agy.jpg

A hátsó sajnos szét volt rohadva, németből használt agy megvétel, szétszedés drótkorong, homokfúvás, csapágy csere. Szimmering csere, fékbetétek cseréje, dob külső felület szálcsiszolás, lakkozás, fékkulcs krómozás, kitámasztó kar szinterezés, felni krómozás, küllőzés, centrírozás. Vadi új gumikat vettem Angliából, cél a használhatóság és a nosztalgia ötvözete.

a_m_hatso_kerekagy.jpgA kerék

am_kerek.jpgA műszerek tisztítása, gumi alkatrészek cseréje. Műszertartó szinterezve, műszerbölcső krómozva, új vezetékek, visszajelző ízzók és foglalataik cseréje, visszajelző keret festve. Kormánykifli csavarok tisztítása.

am_muszer.jpg 

 A hátsó fék kar krómozás, komplett bölcsőváz homokfúvás, majd fekete szinterezése. Csavarok, rugók horganyzása, krómozása.

a_es_m_fek.jpg

 

Deklik, karburátor úszóházak polírozása, generátor és gyújtásfedél új beszerzése.akkor_es_most_deklik.jpg

Jönnek még képek hamarosan.

 

Addig is kis promóció: egyik haverom Szibu kint járt nálam és azt hiszem túlzás nélkül mondhatom, hogy amikor meglátta leesett az álla:) Örültem a pozitív visszajelzésnek.

 

 

 

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://bzs1000.blog.hu/api/trackback/id/tr1213716700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása