Újabban visszatértem a repüléshez, mert 2018 nyarán kimentem a reptérre megnézni, milyen a vitorlázórepülők Rally Kupája. 

Ha már ot voltam mentem egy kört Kerekréti Lacival egy Góbéval. Nagyon tetszett a repülés, főleg az, hogy hamar visszajöttek a régi termikelős reflexek. Innen egyenes volt az út az újrakezdéshez, immár kabinban és botkormánnyal. Július elsején ültem bele először komoly szándékkal a nagyvasba (kétszemélyes kiképző és teljesítmény repülő gép IS 28 2B) http://www.avia-info.hu/talalat.php?GTA=t491

Augusztus 8.-án egyedül repültem, B vizsga, majd hamar ezután C vizsga augusztus 29.-én.

Jöhettek az időtartam és távrepülések először Lacival, aztán egyedül.

Amint összejött az első 22 óra repülés, megcsináltam a vontathatói kiképzést. November 8-17 ig tartott.

Ezzel az évnek majdnem vége is lett. Közben decembertől munkanélküli lettem. Volt időm tanulni, úgyhogy megycsináltam a szakszolgálati elméleti vizsgát. 

2019.01.16.-án 90 % körüli eredménnyel levizsgáztam.

Március 09.-én volt az első üzemnap, elkezdtük az ellenörző repüléseket, majd amint lehetett bejelentkeztem szakszó gyakorlati vizsgára, hiszen tudtam, hogy csak az után lehetek szabad és mehetek végre távra egyszemélyes géppel. Március 27.-én ez is meglett.

Ahogy átfordultunk áprilisra jött pár ordas idő. Még nagyvassal megrepültem április 5.-én az ötórámat.(utólag kiderült, hogy  az év legjobb napját fogtam ki erre. Nem nézett ki túl jól az idő. Ottó amikor megtudta, hogy ötórázni szeretnék nem hitte el. Azt mondta, ha leötórázok jön 5 sörrel, mondtam, ha én nyerek pezsgővel jövök neki. Már tudjuk, hogy korrekt módon 5 sörrel várt, ahogy kiszálltam a gépből:)

Április 20 PIRAT tipusrepülés.

A PIRAT az egy fa építésű repülő, a nagyvas után annyiban mutat ujdonságot, hogy könnyű, jól emelkedik és ennyi. https://en.wikipedia.org/wiki/SZD-30_Pirat

Nincs rajta ívelő, semmi rosszindulat nincs benne, már-már egyedül repül.

A tipus megrepülését az előzte meg, hogy a kabin teljes belső kárpitját lecseréltem. Immár extrém kényelms és komfortos.

Előtte

utána

Május elejétől jöttek a távok.Gyakorlatilag az első 5 repülésem mind 200 km feletti volt. Jól éreztem magam a PIRATban. Összebarátkoztunk még a földön a kárpitozás közben. Érezte a törődést, meg is hálálta nekem a befektetett energiát.

Július 16.-án kiírtunk Póka Gabival egy távot. Nyíregyháza-Vásárosnamény-Eger- Vásárosnamény- Nyíregyháza. 386 km.

Gabival nem tudtunk együtt menni, mert a leveleki tónál úgy döntött visszafordul, dobja a feladatot és más pályát választ, mert Namény felé kék volt. Én még korainak véltem a feladat dobását és mentem. Nem volt gáz, simán adta odafelé. A fodulópont után, amikor szembeszélbe fordultam rájöttem, hogy ez a hosszú szár Egerig kemény lesz, de elhittem. Illetve a kurzustól balra sodródva kicsit szenvedtem mert nem volt jó idő. Amerről jöttem az felejtős lett. Közben a rádión átmentem egy csevegőre, a régi nyíregyi frekire, csodák-csodája ott forgalmazott a szatymazi verseny egyik csapata.Tisztán vettük egymást. Pár mondatot váltottunk, aztán nem zavartam őket hiszen ők versenyeztek és meg "csak" MVK-ztam. A helyzet az volt, hogy míg nálunk fél, egyméterek voltak, délen 3 méterekben tobzódtak a lányok-fiúk. Nem baj, azért ez erőt adott és mentem mint a bulldog a cél felé. A tiszát átlépve jobb lett az idő. Simán elhittem , hogy körbemegyek, csak az elvesztegetett időt sajnáltam, amit jobb időben nem szenvedek el. Eger forduló, élvezettel tettem ezt. Zolika reptere volt a Fp. Ott volt a Nagyeged alattam, párat repültem onnan sárkánnyal. Aztán GO haza. Hamar rájöttem, hogy a második naményi megjelenésem már nem reális, de ha szerencsém van hazaérhetek.

Úgy alakult, hogy hamar rámesteledett, no nem igaziból, csak vége lett az időjárásnak. (ezt akkor mondjuk, ha a termikus aktivitás megszűnik, innen már csak végsiklás van. Ekkorra kell azon a legmagasabb ponton lenni, ahonnan vissza tudsz érni a hazai reptérre.)

Ahogy nézem kb Borsodgeszt környékén megláttam, hogy hosszú és izgalmas végjátékom lesz. Nem aggódtam egy cseppet sem. Mi a legrosszabb ami történhet? Terepre szállok és nem kapok pontot a napomra. Ebből a rosszabb a nem kapok pontot. A terere szállás -sárkányos múlttal, ahol a repüléseink 80 %-a terepen végződött- nem mumus nekem. Bár vitorlával kicsit macerásabb a logisztika és a leszállás maga nagyobb körültekintést igényel a nagyobb sebesség miatt. 

Tehát haza kell érni, ez volt a fejemben. Nem nyomtam semennyire, 80 körül sikladoztam és feszülten figyeltem minden árulkodó jelet, hogy  a lehető legjobb siklópályán jöhessek hazafelé. Szerencsére most az a kis hátszél nekem segített. A PIRAT érezte, hogy haza akarok érni ezért nem merült nagyokat, nem esett kelt, hanem szép nyugodtan susogva szelte a levegőt. 

2300 méterről kezdtük a végsiklást. Elméleti 30 -as siklószámunkkal meg is volt. Csakhogy az elméleti 30 az a valóságban inkább 25 vagy kevesebb, valamint azért illik hagyni pár métert a beérésre, hogy ne legyen kapkodás, ha esetleg van forgalom a reptéren. Tiszavasvári előtt emelkedtünk vagy száz métert, ez volt az életmentő. DE csak utólag tudtam meg. Tiszavasvárit elhagyva 1000 méterem volt AGL tehát igen karcsú a beérés kérem szépen. Nagycserkesz vonalában a tanyáknál 600 körül már nézegettem folyamatosan a leszállókat. Amint megvolt egy, addig siklottam tovább, amíg megvolt az a tudat, hogy oda még visszaérek de közben kerestem előttem a következőt és ez így ment hazáig. Elekéknél 200 méteren már csak egy köpésre voltam amikor mocorgós, fészkelődős döntést kellett hoznom. Megyek tovább és ha bejön valami merülés, akkor balra vészleszálló. Vagy visszamegyek a legutóbbi leszállómba. Mentem tovább, hiszen semmi jel nem utalt arra, hogy nagy merülések lennének. A teljes végsiklás nyugodt volt. Bejött, de nem hiszem, hogy egy komolyabb, fehér géppel ezt bevállalnám! Főleg úgy, hogy azóta gazdagabbak lettünk egy  tapasztalattal. Elek révén, aki egy ugyanilyen szuituban ugyan beért de a repcsije összekarcolódott erősen.

Szóval 5 és fél óra PIRATozás után szépen leszálltam a 18-as irányban a fűre. 
Boldog voltam nagyon. Nekem ezzel a fa géppel ez a 310 km nagynak számít. Igaz, hogy sárkánnyal 15 -ös siklószámmal is repültem hátszeles 250 km-t. DE ez egy szép nagy visszatérős feladat lett. 

AZ MVK-n ennyit ért.

Az OLC így pontozza

Ez volt az első benyomásom

 Ezt haverom csinálta emlékbe.(S-Design)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.