Nem csak egy verseny, attól sokkal több. Egy álom, egy nagy kaland.

Eltelt pár nap a verseny óta, immár tisztább  fejjel tudok az eseményekről egy rövid - igazából hosszú- áttekintést adni az érdeklődőknek és jövőbeli önmagamnak.

Tavasszal amikor a versenyszezont terveztem, megakadt a szemem a Mol-i világbajnokságon.

Mivel nézetem szerint a célokat mindíg érzelmi alapon kell kitűzni, én ki is tűztem célnak, hogy erre bizony elmegyek!

Aztán az idő múlásával már el is mertem mondani barátaimnak, ismerőseimnek ezt a tervemet. Mindenki másként reagált. Van aki bíztatott, van aki mosolygott, volt aki nem szólt egy szót sem. Legalábbis nekem:), legalábbis a szemebe nem:).

A verseny mintegy megkoronázása volt az évemnek, amely igen mozgalmasra sikerült. (megint)

Januárban a CX OB megnyerése után jött az alapozás, edzőtábor, majd egy hosszú és versenyekkel teli XCM szezon, ahol kis szerencsével újra magamra ölthettem a bajnoki mezt, az 50 év feletti kategóriában (M3).

Erről csak annyit írnék dióhéjban, hogy biztos van annak oka, hogy életem két legnagyobb értékű győzelme éppen az említett XCM OB-n született. 2016-ban a Mátra Maratonon, idén Crosskovácsiban. A közös bennük, hogy mindkettőn óriási csatában sikerült győznöm, nem túlzok, de talán életem sikereit idézhetem fel, mikor rájuk gondolok.

De vissza az írás eredeti céljához a Masters VB-hez.

Idén is edzővel készültem a megmérettetésekre egészen annak eltűnéséig. Jújliustól egyedül maradtam, ettől kezdve kicsit kiengedtem, ad hoc edzettem. Majd a CX szezon kezdetével szegődtem el új edzőmhöz Szalay Petihez, aki az EB-re és a VB-re is segített felkészülni. Peti alázatosan, céltudatosan és alaposan végzi a feladatát. Ez nekem tetszik!

Mol-t a Táborban megrendezett Masters EB előzte meg, pontosan egy hónappal. Ez az idő éppen elég volt arra, hogy az ottani formát megfigyelve rövid tervet dolgozzunk ki a VB felkészülésre.

A felkészülés jól sikerült mindkét eseményre.

Meglepetések voltak mindkét helyszínen, de ez nem az edzésmunkának volt köszönhető.

A világbajnokság mint említettem több volt mint egy verseny. Belgium igen messze van...

Jócskán kellett szervezkedni, hogy az ember és technika oda tudjon jutni egyáltalán.

Szerencsém volt, hogy megtudtam, a Szekeres család is tervezi a kirándulást. Innentől két út adódott a logisztikában. Egyik a totál repülős verzió, amikor ember és gép utazik, a másik- az egyszerűbb- hogy Sanyiék elviszik a bicajomat, cuccomat stb.,  mi pedig párommal repülünk. Szekeres Sanyi, -Viki és Zsolti édesapja- igent mondott a szállításra, ezzel a bicó utaztatása meg volt oldva. Egy fokkal kevesebb volt az ezzel járó stressz. De maradt így is bőven. Budapestre autóval, ott ki a reptérre, Brüsszelben autóbérlés, autózás éjjel Westerlooba a szállásra, onnan másnap Molba a verseny helyszínére. Egyszerűnek hangzik, de pl én most béreltem életemben először neten autót. Vajon lesznek-e rejtett buktatók, milyen lesz az autó, nem vernek-e át stb.

Egy csomó dolognak smakkolnia kellett időrendben. Végül elmondhatom, semmiben nem volt fennakadás, logisztikából ötöst adok magamnak.

Óriási várakozással tekintettem a NAGY versenyre, ahová 78 ember nevezett be kategóriámban. Az USA-tól kezdve Spanyolhonig, Angliától Csehországig sok nemzet képviseltette magát ki kisebb, ki nagyobb létszámban. Kategóriámban egyedül voltam Magyar. Szekleres Viki és Szekeres Zsolt voltak még rajtam kívül versenyzők kis országunkból, valamint párjaik, párom segítettek bennünket, buzdítottak, tartották bennünk a lelket a hideg és nehéz pillanatokban.

Pénteken délelőtt jött el a nap, mikor életemben először egy CX VB pályályára léphettem. Előzetes információkkal Viki és Zsolt már szolgált, de most tapasztalhattam meg élesben a valóságot, amely óriási élményeket adott.

Van az a vicc a női mellekről, tudjátok a méretekről a kicsitől a hú..bmegig.

Na a pálya az utólsó jelzőt érdemli.

Alapvetően 3 részre bontható. Van a sík gyors aszfaltos start/cél és az azt követő erdei ösvény, amelyet oly sok pályán található, itt nem lehetett meglepi. Aztán egy kis csiki-csuki, kisebb dombokkal de semmi vészes. Egy földes lépcső a már megszokott hatalmas emelkedéssel, nemritkán 40 cm magas fokokkal, de ebből is láttunk már sokat. Ezt követően viszont jött egy "montis" rész, ahol meredek emelkedőkkel és lejtőkkel kellett szembenéznünk. Sokan a tolást választották, de én montis lennék, vagy mi, nem volt képem letolni a bijajt.

Amikor éppen konstatáltam, hogy ezt megúsztam ép bőrrel akkor felnéztem és láttam, hogy most olyan következik, amit még csak tévében láttam. A HOMOK.

Abból is az a mély , tengeri fajta. Süppedős, kiszámíthatatlan keménységű és változó mélységű, egyszóval érdekes.

Ezt követte ugyanez lefelé, ahol eszembe sem jutott, hogy felüljek, pontosabban egyszer-kétszer megpróbáltam, de se nem volt gyorsabb mint futva, sem pedig  több élvezetet nem nyújtott, ígyhát maradt a leszaladás, hátadon a bringával.

A verseny során sacc/KB 300-400 méterk kellett cipelve szaladni körönként, ami nem igazán pihentető dolog. A homokban való szaladás önmagában is hatalmas energiát von el a szervezettől, a hátadon a bicajjal meg egyenesen irreálisan elfáradsz.

Volt olyan szakasz, ahol padlógázas erdei ösvényről fordultunk nagy tempóval a homokra, próbálva minél nagyobb mozgási energiát átpaszírozni a homokos szakaszon, hogy kevesebbet kelljen cipelni, de hol sikerült, hol nem. Amikor sikerült egy-egy szakaszt végig kitekerni, akkor annak a vége felé a pedálfordulat 40 körüli volt, az erő amit követelt pedig 400-800 Watt lehetett, tehát mire kitekerted meghaltál. Akkor aztán szállj le, vedd fel a gépet a válladra és az immár egekben járó pulzusoddal kezdj el szaladi vagy 100 métert. Gondoljatok csak bele.

A versenyre ez a kép nagyon is jellemző volt.

Itt Pl éppen elfogy az említett lendület, le kell szállni/ ugrani a bicajról és futás.

Életemben ennyire nem voltam ki. De komolyan.

A verseny rajtsorrendjét sorsolták. 87 -ből az 52. helyet kaptam. Nem olyan jó az kérem. Meg is fogott fejben kicsit, ugyanis az EB-n is megszívtam a start utáni tülekedést. De ne menjek a dolgok elé.

Verseny előtti héten a keddi szuperkompenzációs edzés utáni napokban lábaimat igen jónak, mondhatni csúcsformában lévőnek éreztem. Jól aludtam a verseny előtti éjszakán, öt álmomat figyeltem meg, ami 5 másfél órás ciklust jelent. Ez jónak tekinthető. Viszont az, hogy mind az ötször éberré váltam, nem igazán lelent egybefüggő pihenést.

Hajnalban kelés, pékség, idejében reggeli, pakolás és indulás a nagy napra!

Időben bemelegítés, pályabejárás.

A kocka el van vetve, beszólítás. Nagyon sokan vagyunk, állapítottam meg újra. Egymásba ér a f...k.

Sípszó és indul a menet. A hetedik sorból jobbra veszem az irányt és jó a meglátásom. Hamar ott vagyok a harmincadik hely környékén. Egy fickó üvöltve húzza rám a kormányt a féktávon jobbról.Beszúr elém, klasszikus helyzet.Hátsó kerekén vagy átesek vagy megúszom. Megúsztam. Phú mondom mi lesz még itt, ebben a tesztoszteron vödörben.

A startot két jobbos követte, szépen haladtunk, kultúráltan, elme elborulva szíved kalapál, ahogy kell. Aztán erdei ösvény, még jobban előre tudtam mennei a féktávon, ami egy csiki-csuki dombos részt előzött meg. Király a dolog, örültem. Szívem torkomban dobogott de élveztem a helyzetet. Minden nagyon gyorsan történt ekkor. A következő dombhoz KB húszan értünk oda. Valaki előttünk elcseszte a felmászást, ami egyébként egyszerű volt, ha az ember nyugodt és a körülmények is adottak. Most nem ez volt a helyzet. Ebben a pillanatban huszan ugruttunk le a bringáról és akartunk felszaladni a dombra ott, ahol 4 hely van... Ebből az lett, hogy kurvára összetorlódtunk. Váll váll mellett, bicaj bicaj mellett, csörgés csattogás, ordítozás, igazi csatajelenet. Ha lett volna időm ezt átgondolni akkor, biztosan a Trója vagy a Hazafi véres jelenete jelent volna meg lelki szemeim előtt, de nem volt most erre alkalmas a hely, s az idő. CSak a túlélés volt a cél és a dombra való mihamarabbi feljutás.

Toltuk a bicajokat a dombra eszeveszetten, ész nélkül... Egy versenyző akinek az esze a kelleténél kicsit talán jobban elment a hormonfürdő következtében, csatakiáltással tolta nekem illetve bringámnak az övét, aminek folyománya az lett, hogy jobb kormányszarvamat bepréselte a kereke és a villa közé úgy, hogy azt ha akarnánk sem tudnánk megcsinálni ezerből egszer sem. De most sajnos sikerült. Felértünk a dombra a húsz sziámi ikrekként öszepréselt bicajjal, karbon titánium ötvözet :), majd fent mindenki szaladt volna tovább kirángatva eszközét a tömegből. NA ez kettőnkön kívül mindenkinek sikerült is. Uram Isten vajon mit vétkeztem, hogy egymás után két tétversenyen ezt kell elszenvednem! Rángatta a hülyegyerek mint egy őrült a rácsot, mígnem rájött, hogy ésszel és közös munkával többre megünk. Szét is szedtük. Az eredméyn az volt, hogy BZS szépen visszacsúszott az 57-helyre. Basszameg! A műszerem is leesett, azt is fel kellett szedni, számba vettem és végre indulhattam utánuk...

Az első kör végére visszajöttem 51.-re aztán Szekeres Sanyi bemondta a második körben, hogy 47. Gondoltam jó lesz ez, a negyedik körig vissza kell jöbnnöm a 25 hely környékére, amellyel messzemenően elégedett leszek majd a végén, hiszen azt terveztem, hogy körönként jövök fel 10 poziciót.

De ez sem lett így. AZ Eb tülekedés óta valami történt az átdobómmal és bár Kassai Janival tutkóra beállíttattam a váltásomat, az egyik lépcső felfutás utáni kistányérra ledobáskor a lánckerék felkapta a láncot és betette a lánctányér és a váz közé. Ez pedig ennél a tipusnál rosszat jelent. Káromkodás és szerelés. Kb 30 " minusz. És kitudja hány hely elvesztése.

Na ekkor -be kell, hogy valljam- megtört a fejemben a varázslat . ( Érdekes módon mikor felültem erőmet visszatérni éreztem.)

Azonban mindez azt eredméynezte, hogy a harmadik kör végén érvényessé vált rám a 80%-os szabály:( . Az pedig annyit jelent, hogy hiába nem körözött le a versenyben vezető, kiszólítottak a versenyből. Jártunk így vagy harmincöten:(. Ilyenkor a helyezésed megmarad, de nem kell kimenned az uccsó körre. Innentől csak az első 50 versenyez tovább. Ekkor én az 55. helyen álltam tehát számomra véget ért a verseny, véget ért a harc, a szenvedés, a küzdelem.

Nem bántam akkor, annyira el voltam csigázva testileg, lelkileg.

Ugyanezzel a lendülettel összefutottam a párommal, Szekeresékkel és immár új értelmezést nyert a Világbajnokság. Túl vagyunk a versenyen, lazíthatok. Mehetünk belga söröket kóstolni, este bulizhatunk egy kis belga kocsmában. Vasárnap vár Brüsszel aztán megyünk haza, hogy az álomból a valóságba visszatérjünk.

Jön a karácsony, jön a pihenés. A versenyszezonnak vége, az edzések innetől a "amijólesik" edzésterv szerint folytatódnak majd.

 Úgy is lett. Sebeink nyalogatása után Zsoltinak szurkoltunk a fagyos tóparti depóban a délután 3-kor kezdődő viadalán, ahol ő is odatette magát. Verseny végén mosdás, bringamosás, bepakolás és irány a Molban található üzlet felé, ahol töménytelen mennyiségű sört vásároltunk abból a szerénynek nem mondható választékból  Ha csak a helyi sörfőzők portékáját végig kóstolod, véged van:)

Búcsúzunk a Masters VB-től, búcsúzunk a hatalmas strandparkolótól, ahol a hideg ellenére rengeteg lakóbusz, autó parkolt ezekben a napokban, köztük a versenyek elengedhetetlen kellékeivel a versenyzőkkel. Aki között volt az USA-ból egy 75 éves néni. Hihetetlen a versenyzői elme és elhivatottság. Szerintem beteg mind:). Itt hagyjuk a VB versenypályát, amely méltó színtere volt ennek a számunkra nagy eseménynek, a maga keménységével.  Feltétlenül meg kell említenem azt, hogy a pálya 2800 méter végig kordonozott, a pálya teljes körén kiváló hangosítás volt, minden veszélyes pontnál rádióval felszerelt mentőcsapat, melyek mobilak voltak, quadokkal, golfkocsikkal stb. Volt melegedő, öltöző, zuhanyzó. Sültkrumpli és sör, hotdogos kocsi és 2018-as VB beharangozó sátor is.

Külön bemelegítő sátor volt felállítva kb 20 görgővel, a Feedback sports jóvoltából, hogy legyen mindenkinek lehetősége melegíteni, még annak is, aki a repülős utazás miatt kevés cuccal érkezett.

Ebben a sátorban futottam össze egy nagyon szimpatikus és jóképű ausztrál sráccal, akivel váltottam pár szót. Többek között a kezében lévő kis FUMPA elnevezésű kütyüről, ami nem más, mint egy zsebkompresszor. Hihetetlen jó cucc, ki is próbáltam.

Vasárnap Brüsszelben megnéztük az EU parlamentet, annak látogatható részét, nagyon érdekes és fullos tárlatvezetéssel. Majd egy 7 szinten berendezett európai történelemmel foglalkozó kiállítást.

Ettünk belga csokit, sétáltunk a karácsonyi forgatagban, aztán GO a reptérre Charleroi-ba.

Budapest, majd éjjel Gödöllő. Szekeres Zsolti ideadta a cuccunkat, mely időközben 14 óra autózás után hazaért épségben a Szekeres familiával együtt. Mégegyszer köszönöm nekik a fuvart és a buzdítást!

A Cyclo Cross facebook oldalon szavazóknak ígértem,  hogy hozok egy befőttesüveg homokot. Megtartottam az ígéretemet:) Azt hiszem a Nemzeti Bajnokságon mindenki ott lesz az érintettek közül, megkérem majd a rendezőket engedjék meg, hogy ott sorsoljuk ki.

Balról jobbra Balogh Zsolt, Baloghné Hegedüs Mária, Szekeres Viktória, Szekeres Zsolt, Szekeres Sándor, Szekeresné Tömör Magdolna, Szekeresné Rába Katalin, Rausch Péter.

Ha álmaid vannak, csinálj belőlük tervet! Tűzd ki őket érzelmi alapon, azt követően racionálisan, szakszerűen,  tervezd meg az oda vezető utat. Innentől kezdve semmi dolgod, csak az odavezető utad állomásait, ez edzéseidet 100%-ban végigcsinálni megalkuvás nélkül.

Találkozunk Miskolcon!

Ennyi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.