Avagy a 66. Magyar Vitorlázórepülő  Nemzeti Bajnokság élménybeszámolója és első értékelése.

Nagyon jó lenne, egy -az agyhoz csatlakoztatható készülék, mely az érzéseket, képeket tapasztalatokat stb. rögzítené és később filmszerűen meg tudnánk nézi. De ilyen még nincs.

Ehelyett van a jól bevált írás.

Aki ennél mélyebb analízist szeretne az az OLC-n megnézheti a repüléseket, illetva a soaring spoton ott van a teljes erdeménylista és igc gyűjtemény.

Szóval ez az írás  arra hivatott, hogy a fejemben lévő élményeket valahogy megosszam azokkal, akiket ez érdekel, illetve gyermekeim, unokáim ( még nincs egy sem) olvasgathassák. Na meg jómagam, ha már olyan állapotban leszek, hogy csak ez lesz…

Mondhatjuk, hogy erre a versenyre készültem már kb. két éve, hiszen ezért ültem  versenyképes repülőbe, ennek szellemében repültem  az MVK feladataimat, mindig egy kicsivel jobb szerettem volna lenni.

A Rally kupákra is többek között azért mentem, megyek, hogy a verseny hangulatot szokjam. Gyakorolhassam a feladatok műszerbe való betöltését, tanuljam, hogy a feladat repülése közben mikor mire kell figyelni.

A Nemzetin való részvétel minden várakozásomat felülmúlta, több tekintetben is. Ezeket fogom taglalni.

 A versenyre párommal utaztunk. Nem a reptéren szálltunk meg kivételesen, mert az volt a tézisem, hogy egy szeparált és komfortos környezet hasznos a pihenéshez. Azt gondolom, hogy ez hatalmas döntés volt, mely a verseny vége felé közeledve egyre látványosabban megmutatta hatását, hiszen minden nap 35 fok körüli hőmérséklet volt és a sátor, lakókocsi, faház -ha nem klímás- akkor meg tudja nehezíteni az alvást, amire az agynak és az idegrendszernek nagyon nagy szüksége van ilyen idegi munka mellett, amit  a versenyrepülés jelent. Az eligazításokon gyakorlatilag nem volt olyan nap, amikor valaki ne panaszkodott volna a büfé környéki tivornyákról. Na ez biztosan nem hiányzott, mert jómagam a teljes csendhez és teljes sötétséghez vagyok szokva, ha alvásról van szó.

Pénteken volt az első repülés, a verseny szombaton kezdődött. Mindenképpen szerettem volna repülni, mert régen repültem erre. Az csak hab volt a tortán, hogy a rendezőség feladatot is írt ki nekünk az edzőnapra és a versenyen használatos módon bekérte a igc fileokat, hogy ők is tesztelhessék a rendszerüket.

Már aznap csodákat láthattunk, hiszen elrepültünk délre Szekszárd környékére , majd a fel a Balaton keleti csücskéhez és haza.

Minden működött, pozitívan készültem életem első komoly versenynapjára.

A mezőny minden idők egyik legnépesebb versenye volt, de hogy ne túlozzak inkább azt mondom, hogy a tapasztalt versenyzők elmondása szerint kivételesen nagy mezőny  volt. Csak a mi FAI Klub kategóriánkban 40 versenyző nevezett. A nyílt kategóriában is voltak húszan, ami néha igen szép bolyokat eredményezett a reptér környékén.

A Rally kupákról más sok ismerős arc  köszönt vissza, ami segített az aklimatizálódásban. Wéber Zsombor, Tóth Barnabás, azok akik a legközelebb állnak jelenleg hozzám, hiszen nyitott és tapasztalt pilóták, fiatal korukat meghazudtoló módon. A Condor szimulátoros fiúk, Laurinyecz Sándor, Orsy László és Mayer Tamás is segített ha bármi kellett.

A bolyozásra nagyon kíváncsi voltam, mert anno sárkánnyal nem szerettem, ha sokan voltunk a termikben. A vitorla kicsit más. Az aerodinamikai felületekkel történő kormányzás kiszámíthatóbb. A pilóta reakciója hatásosabb és gép pozíció meghatározást, becslést megkönnyíti. Rájöttem, hogy nem zavar. Néha olyan is volt a verseny vége felé, hogy egyedül várakoztam egy felhő alatt és megláttam egy „akváriumot”  ( sok gép egy termikben) aztán szánt szándékkal odamentem és beálltam közéjük.

A termikfogásról. Van egy olyan élményem, ami ebben a témakörben életem élménye. (lesz még pár ilyen, más témából kifolyólag).

Talán a második vagy harmadik napon láttam egy pár gépet egy termikben erősen bedöntve forogni. Gondoltam ez egy jó kis szűk és erős emelés lesz, menjünk oda. Utazó sebességem akkor 160 lehetett műszer szerint. Odamentem a termikhez, beálltam  egy igen éles emelkedő fordulóval közéjük, azonnal beszűkítettem legalább 2-3 G terhelésű manőverrel. A műszer elérte a 3.8 as nettó variót, majd a termikátlag kijelző is követte . Ilyenkor általában kell egy két igazítás , hogy ez meg is maradjon, de ebben az esetben a mutató ott maradt, az körátlag és a termikátlag is megmaradt. A pozíciómmal sem veszélyeztettem senkit, legalábbis senki nem panaszkodott.

Na ez igazán erősítő pillanat volt.

Egyébként csodák nincsenek, legalábbis ritkák. Kell még legalább 3-400 óra mire az első tizenöttel versenybe lehetek. Azt hiszem, hogy minél többet repülök, annál jobban meglátom, miben kell még fejlődni. A repülő vezetése nagyon harmonikus kell legyen és nem vehet el figyelmet magáról a versenyről, a navigációtól, a taktikától, a műszerek adatainak elemzésétől. De ezt már régen tudom, hogy a repülés a figyelemmegosztás művészete.

Nincs is ezzel semmi baj. A tendencia jó. Tanulom a szakmát. Menni kell versenyre, hogy lássam a nagyokat mit csinálnak másképpen.

Szerencsém volt, hogy a verseny napjainak előrehaladtával koncentrációm nem lankadt, fáradtsági faktorom nem nőtt, sőt a vége felé jöttem bele igazán és az utolsó versenynapon elértem életem leg nagyobb táv átlagsebességét a bűvös 110 km/h sebességgel.

Mindenki ismeri saját táv átlagait azzal össze tudja vetni. Nekem a célom az volt, hogy elérjem a héten a százas átlagot. Óriási boldogság volt, amikor a körbe érve kiírta a műszer, hogy 110.

Az időjárás. Nem Nyíregyházi időjárásvolt. Dél-Magyarországi. Itt a „nagyok” a rádióban ilyeket mondtak: „itthagyom, mert legyengült az átlag 2,7 re!!!”

Azt nem tudom pontosan, hogy ők miben mérik az átlagot, körátlag, termikátlag, termik utolsó egy perces átlag. Ha mi Elekkel átlagról beszélünk az a terljes termik átlag. Ha nem erről beszélünk akkor hozzátesszük, hoyg körátlag.

Ezen a bizonyos száztizes napon volt életem itteni második vitorla best ever termik élménye. A Balcsitól kicsit kelet északkeletre haladtunk a másodok fordulópont felé és éppen kérdeztem Eleket, hogy mit teker. Mondott egy számot 2 körül és hozzátette, hogy látja, hogy az enyém 1,4 jól látta a Flarmon. Mondtam is, hogy ha az övé erősebb akkor megyek tovább, hiszen vissza nem akartam menni hozzá. Szóltam a rádióban, hogy megnézem ott azt a lapos hasút. A lapos hasú nagyon ígéretesen nézett ki és jó helyen volt, éppen a kurzuson. Odamentem és egy stabil 3.5 méter várt. Egy két finomítás után begorombult és stabil 4.7 körátlag jött ki belőle, ami azt jelenti, hogy a pillanatnyi mutatója gyakorlatilag jobb oldalon eltűnt. Mentem is felfelé vele aztán Elek is csatlakozott. Egészen QNH 2700 -ig mentem. Aztán Mc ready állít 4 M/s-ra és 200 km /h utazó a fordulópontig. Élménygazdag pár perc volt az biztos!! A poén kedvéért bemondtam a rádióba, hogy itt hagyom, mert legyengült 4 -re:)

Esemény. Az első napon sajnos becsúszott egy hiba egyik pilótatársunknál és terepre szállás közben összetörte a gépét. Kimentem a helyszínre megnézni és ott volt még a helyszínelő csapat és a kombájn akivel ütközött. A kombájnos elmesélte mit látott, amit később a bulvárlapok kicsit kiszínezve el is meséltek. A látvány lesújtó volt számomra. A kabin úgy össze volt törve, hogy szerintem a srác őrangyala volt az, aki megmentette az életét, mert abból a roncsból élve kiszállni maga volt a csoda. Örülök, hogy megúszta és minden leszállásnál eszünkbe kell jusson, hogy nem szabad hibázni, mert komoly a büntetés.

A koncentráció kifárasztja az agyunkat és az idegrendszerünket. Néha ez alattomosan jelentkezik és döntéseinket eltorzítja, illetve a döntéshozás sebességét is befolyásolja.

Magam is kerültem ilyen helyzetbe, de nekem ez magasan következett be szerencsére, volt időm rehabilitánli magamat. Az történt, hogy észak felé haladva éppen az AAT körbe érve hirtelen nagyon sok dologgal kellett foglakoznom. Mennyit menjek befelé, hogy jó legyen a delta időm, zavart az is, hogy nem voltam 100 %-ig képben a  légtér határokkal. Börgöndöt kerülni kellett, ott voltak a TMA vonalai stb.

 Az időjárás is ott volt éppen hulladék. Na akkor úgy döntöttem, hogy megyek ezer méterig, mármint addig megyek, amíg ezret nem mutat a magmérő és ha továbbra sem találok normális emelést akkor fordulok. Nem találtam, fordultam. Nagy merülés, a pálya előttem szar, dobál, de nem emel, a magasság meg fogy. Stressz a javából. Az átlegsebesség meg ha lekerülsz romlani fog. A   nap tapasztalata az volt hogy alacsonyan gyengék az emelések. Ekkor volt egy üzemzavar az agyamban. Azt sem tudtam hol vagyok pár másodpercre. Mondtam magamnak, hogy ha nem szeded össze magad vazze, akkor ebből a kis hibából hatalmas lesz és terepezel. Vettem pár nagy levegőt újraindítottam a komputert ( az agyamat)a tuti adatokkal , torzítás nélkül. Magasság, kurzus, felhőkép és döntés. Oda ahol a legnagyobb az esély. Bejött. mentem tovább, beértem.

Tapasztalat és megfigyelések.

A legfontosabb levont következtetés: NINCS CSODAVÁRÁS, ELEMZÉS VAN ÉS TÉNYEKRE ALAPOZOTT DÖNTÉSEK SOROZATA!

 Fontos, hogy az ember tudatosan vonja le a következtetéseket és azokat tárolja el. Aztán vegye elő és hasonlítsa össze a jelenlegi szituban tapasztaltakkal. Ha egyezik jóság van,  minden maradhat egy darabig ugyanúgy, mekredi, utazósebesség, pálya stb. Ha nincs egyezés, új tapasztalatok, megfigyelések, raktározás, ennek megfelelő döntés és tovább.

Például a startkapus termikerősség tapasztalatok. Volt olyan, hogy 1000-ig 3m, aztán 1400 ig gyengült 1.7 re, majd 1400 tól -1800 ig 3.7 , aztán alapig 2.0.

Na ezt el kellett rakni. A következő termik megfogásánál  a magasság függvényében keresni a legjobbat. Aztán otthagyni, ha kell.

A géppárban való repülés illetve a bolyozás.

Minden nap együtt indultunk el a távra géppárommal Elekkel, Legtöbbször viszont 30-70 km után szétszakadtunk. Hol az én, hol az ő döntései miatt. Ezután persze ő is és én is egyedül maradtunk, ami nem kifizetődő.

Ezért a végén az uccsó 3 napon azt próbáltuk játszani, hogy megyünk együtt ketten, plusz a boly. Na ez szerintem sikeresebb volt, mert ha egymást el is veszítettük, még mindig maradt festék bőven.

Erről majd még hosszasan kell beszélni! A mostani állapotban nem segítjük egymást hatékonyan. Ezt még tanulni kell! Én még nem állok készen a géppárban repülésre, mert sok döntésemet kell tesztelnem.

Okos véleményeket szívesen fogadok olyantól pilótáktól akik géppárban repülnek és nem szakadnak szét!

A verseny lebonyolítása:

Az eligazítások élményszámba menő része a meteorlógia volt Kerekes Andrástól. Ő úgy olvassa a különböző meteogrammokat, szinoptikus ábrákat, hogy én még ilyet nem láttam. A legnagyobb respekt!! Tuti, hogy meg fogom kérni, jöjjön el hozzánk és oktasson, hogy legalább csíráját tudjam annak amit ő.

A hozzáértése azt eredményezte, hogy hat feladatból hat jó irányba lett kiírva. A teljes mezőnyben alig volt terepezés.

Ami nekem nem tetszett az a startsorrend volt. Az volt a kiírásban hogy free grid van, tehát mindenki onnan indul ahonnan szeretne. Elvileg ez így is volt. Mivel hátulról kezdték a grid feltöltését aki korán kiment, illetve beállt a imenő sorba az állt hátra tehát startolt hátulról. Aki késve állt be a sorba az ment legelőről. Annak kell a legtöbbet várakoznia a startnyitásra.

Namármost ez azt eredményezte, hogy reggel fél nyolc és nyolc kötött ki kellett vinni a gépet a sorba a nyűgöző mellé aztán lett másfél két órád lyukas.

Ez teljesen logikátlan. Ez nem free grid hanem szivatós és időrabló grid.

A legjobb és leg időtakarékosabb grid lett volna a sorsolt vagy ordered grid, vagy az előző napi eredméynhez kötött grid. Ezzel napi sok üres órát spórolhattunk volna ami mondjuk a pihenésre is fordítható vagy a felkészülésra.

Nagyon sok idő ment el a beállásra. Vagy erre alternatíva, ha 100 %-os szakmai segítő van mondjuk egy pilóta akitől elvárható a megfelelő szintű gyakorlat és ezzel egy magas felelősségi szint.

Nekünk idén egy segítőnk volt aki két pilótára kevés. Ez is konklúzió. Nincs mese egy gép = egy pilóta +egy segítő!

Eredmények, konklúziók.

A verseny előtt ügyvezetőm komoly jutalmat tűzött ki, ha a célomat elérem. Azt mondtam túlzott optimizmussal, hogy 1-20 ban leszek a negyvenből.

Prémium nem lett, viszont lett fény az alagút végén. Nagyon sok dologra rájöttem, amire csak itt lehet rájönni ennyi tapasztalt és minden hájjal megkent versenyző között.

Számos célt, változtatást, felkészülési és részvételi metodust határoztam meg, ami a jövő évi Nemzetin talán hozzásegít a még jobb eredményhez. Azt, hogy ezek melyek később felsorolom.

A mostani 26. helyet is sikernek könyvelem el.

Anno amikor életem első MTB maratonján 33. lettem szintén levontam a következtetéseket. A következő években szereztem pár bajnoki trikót amit a tudatosságnak és az áldozatvállalásnak köszönhettem.

 Lesz időm, hogy átgondoljam mit szeretnék.

Nem egyszerű feladat ami itt vár rám, ha belevágok.

Az első döntés lesz a legnagyobb.

Ui. Nem feledkezhetek  meg a csodás tájakról amelyek fölött volt szerencsém repülni.

A Balaton felülről nézve a kis hajókkal és a türkiz víztükörrel, Szekszárd és a környező dombok, Pécsvárad és a Mecsek, a Gemenci erdő, a Duna-Tisza köze a tanyákkal szikes sivatagjaival és természetesen a Duna, melyet sok látószögből megnézhettem. Fentről ahogy kanyarog ezüstösen, a vendéglőkből amikor esténként finom halászlevet ehettem és a pihenőnapon  Dunavecséről ahol Petőfi múzsájának Zsuzsikának házát és Petőfi édesapja mészárszékjét látogattuk meg. Tetszett még a Dunai Vasmű skanzenje ahol sok tonnás acél monstrumok között sétálhattam szerelmemmel.

Egyetlen negatívdolog történt, hogy nem vettem tudomást egy véda kapuról és ő ezt megbosszulva egész héten át napi 2x büntetett meg.

Azt hiszem életem során nem fizettem annyi büntetést amennyit most fogok, pedig istenemre nem száguldoztam.

De ezzel együtt is megérte!

Köszönöm a Tília Légisport Nonprofit Kft nek és  SYBA Napvédelem Kft-nek, valamint az Albatrosz Vitorlázórepülő Egyesületnek  a támogatást!

Köszönet páromnak, hogy elkísért!

Köszi Eleknek, hogy együtt repültünk!

Köszi Szántó Gusztinak a segítségért!

Köszönöm Soltész Miki Elnök úrnak a nem hivatalos baráti villámlátogatást:)

Köszönet Veronyák Janikának, hogy végig figyelt ránk.

Köszönet Kiss Norbinak a Magyar Condor gurunak, hogy felhívott és bíztatott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.