Sokat , többet ígért a nap ezért összeverődött a csapat. Probléma volt a vontatógépparkunkkal( de szép szó) de végül megoldódott. Az úgy volt, hogy az Elek gépe átalakítás miatt kiesett és Labancz Imi suzuki motoros C15-ös trájkjával kellett vontatnunk ami még nem volt vontatásra tesztelve.

Leteszteltem: a trackekből kiderül milyen volt. 80-100 km/h sebességemelkedés gyengén.

Egy iskolakör után nem voltunk csak 150 méter magasan, ott aztán egy termik szélén Imre elmerült és én a térdig húzott 2/3 -ra váltott mojossal sem bírtam követni végül a motorosnál lévő szakadó(az erősebb) engedett és már volt is egy kötelem.

Sokáig gondolkoztam, (kb 0,1 másodpercig) hogy visszavigyem a kötelet a startra ezzel tuti a lerohadás és az  újrastart vagy dobjam le és próbáljak meg eltekerni. Nagy nehezen meghoztam a döntést és az útba eső külváros felett 200 körül sodródva végül csak kitekertem. A kötelet végül egy ejtőernyős fiú visszahozta. A visszaszállítás alkalmával aztán kártalanítottam a fiúkat egy szolíd vacsorával. Ha már kicsit repültek legalább egyenek, azt legalább tudnak:)

A problémákat a starton az iménti eseten kívül még súlyosbította, hogy a reptér üzemeltetője önhatalmúan újra kreált egy indokot, hogy a fiúkat a földhöz szegezze- nem sikerült- ugyanis kitalálta, hogy mivel a fű csak kb 100 méteres sávban van lenyírva a pálya mentén ez az oldaltávolság kevés a párhuzamos üzemhez(normááális?).

Elég volt, az élet ezt igazolta vissza.

Mindenki elstartolt.

Az első termikemben találtam 1000 felett 4 méteres magot és már majdnem elhúztam a számat egy széles mosolyra amikor eszembe jutott a megelőző két alkalom -amikor is a kitekerő termik kényeztetése miatt túlértékeltem a napot és aztán ez rányomta a bélyeget a repülésemre- és bölcsen vártam a messzemenő konzekvenciák levonásával ami hamar igazolt, hiszen egy magasan fölénk bejövő légréteg kisimította a levegőt eléggé bestabilizálódott ráadásul a szél sem volt túl gyenge 22-45 fokról 18-25 km/h.

A videón láthatjátok a felhőképet.

Szoboszlón ráértem mert a leszállást fontolgattam és videózgattam picit, aztán mégiscsak nekivágtam a kéknek mondván addig is a levegőben vagyok.

Gyenge de stabil emelések, elég kis magasságú pálya, de sok mindenre azért jó volt. A learatott tarlókat kerestem és szinte kivétel nélkül el is jött az anyag de volt ahol kellett neki a besugárzáson kívül egy egy kis plusz mondjuk egy traktor vagy egy vizes rész a szél alatti oldalon. Az utolsó harminc kilométeren ráérős tekergetés, bámészkodás.

A végsiklást nem tudtam igazán tervezni hiszen nem volt csaba koordinátám mert ezt csak Fp-nak szántam Szeged felé.

Békés településre azt hittem, hogy Bécsaba csak a folyó volt gyanús és nem találtam a repteret az istennek sem.

Ja!!! ez nem csaba, odébb egy településsel. kb 10 km és én 600 on sem voltam!

És csodák csodája olyan tartás kerekedett, hogy egy vitorla is megirigyelte volna azokat a siklószámokat amit ott produkált a mojsz.

Végül is beértem 50 méteren. Nem volt rossz. A többiek Elek, Sanyi, Óriás megunták 50 km-rel a cél előtt és inkább leszálltak.

 A Sirályka kupához jó időt kívánok jó leszállásokat.

Papírforma szerint Kecskeméti Sanyi a nagyok nomásától felszabadultan megnyeri.

üdv

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.