Naplóbejegyzések
MKK -s gondolatok
2010.11.26. 18:47
MKK= Magyar Köztársaság Kupa sárkányrepülő verseny
Kicsit önző módon engedtessék meg nekem, hogy azzal kezdjem, hogy 2010-ben én voltam a szerencsés aki megnyertem. Nagyon örülök neki. Ugyanakkor köszönöm annak a sok remek pilótának aki megengedte, hoyg előtte végezzek.( a rekettyésben egy-egy sör)
https://docs.google.com/View?id=dhsh3vx9_7f9h768dt
Az MKK nekem mindig is sokat jelentett, egyrészt lehetőséget a repülésre, másrészt egyfajta erőpróbát ami kicsit távolabb van attól az ízzadtságszagú versenyzéstől amit az igazi test test ellen való küzdelem vár el a pilótától. Amikor régen motorversenyzéssel foglalkoztam akkor is azokat a versenyeket preferáltam ahol nem volt halálszag , csak a tevékenység jóleső érzése és egy kicsit a büszkeség, hogy megmutassam mit udok a szeren.
2001-ben ezzel a felfogással tudtam megnyerni a Supermoto bajnokság Open kategóriáját(az is megér majd egy oldalt)
Az MKK az ilyen. Akkor repülök amikor jó passzban vagyok és jó az idő. Legtöbbször itthonról a megszokott reptérről és nem utolsó sorban a megszokott arcokkal mint például Elek amígó akivel már sok éve együtt repülünk és nagyon sokat köszönhetek neki.
No és nem feledkezhetek meg az utóbbi évek őrült-pótló emberéről (ő van azért, hogy ha majd kiöregszem akkor elvigye a hírt, hogy voltak itt kemény faszik) Kecskeméti Sándorról vagy ahogy mindenki ismeri Sanyikáról.
Az idei év és a honi időjárás -valljuk be- nem adta igazán. A legnagyobb és legemlékezetesebb repülések mind külföldön történtek, de ezzel együtt életem legjobb szezonját tudhatom magam mögött. 160 óra repidő és 4000km.
Kezdődött azzal az iszonyú nagy mázlival, hogy eljuthattam OZ-ba (Ausztráliába), aztán pedig szintén egy kis véletlen műve folytán életem legkeményebb terepén repülhettem Agerban Spanyolországban a Pireneusok fölött egy csomó fakókeselyűvel. (Gruber Feri nyugodtan pofozz le még egy két faszt) Ez a két verseny önmagában is több élményt adott mint amit egy átlag földi halandó egész életében átél.
Itt a fülembe cseng az egyik békéscsabai MZ-s cimborám egykori mondata: lehet, hogy hamarabb meghalunk mint egy átlag ember de hogy 100 szor annyit élünk meg az biztos. Ezt egy nyíregyházi versenyen mondta ahol az MZ-inkkel aláztuk az akkori menő GPX 750 és CBR 600 -as motorokat.
MKK. Április nyolcadikán kezdődött az év hazai szakasza. Itt már abszolút éreztem az ausztrál túra előnyeit. Kézben volt a gép, láttam a filmet. Együtt volt az Óriással kibővült csapat, jót repültünk mindannyian.
Aztán jött a Nyikom ahonnan életemben először volt szerencsém repülni. Jól is sikerült, bár a mínusz sok fok eléggé diszkomfortossá tette a repülést azért nem szálltam le idő előtt. A nagy hideg ellenére repültem egy kicsit több mint 160-at.
Ágyúlövésekkel tarkított háromszög következett amikor egy igen ritka éles inverzió alatt repültem egy kicsi 100 körüli háromszöget. A végén nem adta hazáig(reptér) ezért rövidítve a házamig repültem és attól légvonalban 60 méterre szálltam le.
Ezután következett Dunaúj arról nincs mit mondanom, egy viszonylag jó, egy nagyon szar és egy erőltetett siklónap soha ilyen Nemzetit nem akarok átélni.
Hajdúszoboszló csoki kupa. Két eszeveszetten indiszponált nappal indult de hála istennek aztán visszajött a kép és elrepültünk Petivel Mándokig. Az aznapi repülésben a végjáték illetve a visszaszállítás nehézségei- elakadás, traktor, cigánysereg stb volt az igazán emlékezetes.
Ezután egy Békéscsaba kegyetlen izgalmas végsiklással, Patronostul, levesfizetős büntistül.
Nem szabad megfeledkeznem arról a tényről sem, hogy az Elekfieldről most repültem az első távomat és mindjárt egy 110 feletti FAI 3szöget ,amikor igen változatos és tervezhető körülmények közötti repülést sikerült abszolválni.
Ezután következett egy igen nehezen és sok kockázattal indult repülés amely ha balesettel indult volna abszolút nem érte volna meg, ugyanis a kockázatos levegőbe jutást egy nyögvenyelős 90 km-es háromszög követte. Na ilyet nem csinálok többet!( a blog akkori bejegyzésén olvashatóak a részletek)
Aztán jött a Csoki kupa második fordulója ahol egy napot megnyertem egyszer második lettem , de összességében -a Hobó balesetétől eltekintve- egy jó hangulatú bulis összejövetellel lett gazdagabb a sárkányrepülős társadalom.
Ezzel sajnos véget is ért a szezon ami a távrepüléseket illeti.
Még talán említést érdemel a pipishegyi próbálkozás amit egy-két év őszi történése ihletett. Tudniillik tavaly és azelőtt -amikor az őszi pályán mozgó csillagunk a gyönyörű alföldünkre már nem sütött elég meredeken akkor a hegyvidéki barátunk U.B. még javában repülte a nagy FAI háromszögeket és vigyorgott a kamerába - nem mentem el Pipishegyre mondván money for nothing de akkor megfogadtam, hogy az idén elmegyek.
Úgy is tettem. Nem is bántam meg hiszen egy igazán barátágos Ujhelyi Balázzsal és egy mindig mosolygós Zsanérral találkoztam a reptéren ami önmagában is főnyeremény számba ment. A repülés nem volt nagy szám, de aztán egy este Bali felhívott és mondott egy-két szót a repülésről ami pozitívan csengett. Innen üzenem neki, hogy ezzel a Balázzsal szertnék találkozni gyakran és ezzel a Balázzsal szeretnék levelezni is és a telefonbeszélgetésekkor is ezzel a Balázzsal szertnék beszélni. Peti barátom biztosan tudja miről beszélek.
Közben a sörömbe beledöglött egy muslica. Hogy ezeknek milyen szép életük van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.Kendi. 2010.12.03. 19:26:54
11.-én találkozunk!