Végre kijött a lépés és egy sárkányrepülős buli apropóján összejött az igazi havas bivak. Nem akármilyen extra körülmények között tehettük próbára magunkat.

A bevezető aktus a sporttúra volt a mellyel elértük a Királyrétről a Nagyhideghegyi túristaházat -amely egy igazán hangulatos nagy étel és italkínálattal rendelkező hely- ahol a többiek már jó hangulatban vártak bennünket.

Ott volta:Zsanér és Ancsi, Kenderes Zoli és párja, Kálmán, Lenti sanyi,  BAlkó Imi, Feldhoffer Andris akinek a szervezést köszönhetjük, Boró Melinda és a két szép kisfiúk.

Mi hárman Bali, Elek és jómagam csak hab voltunk a tortán:)

Evés ivás duma, valóságshow( a szomszéd társaság szülinapot ünnepelt ) ahol egy fiatal vállalati csoport mutatta meg a városi füstös helyek igazi alternatíváját amikor ezen a kultikus helyen köszöntötték kollégájukat.

Néztük, hogyan buliznak közben a rendre felmerülő témákat veséztük.

Éjfél előtt bontottunk asztalt és felcihelődve kivonultunk, hogy az előre kinézett alvóhelyünket immár élesben elfoglaljuk és kezdetét vegye egy olyan éjszaka amit tutkó nem fogunk elfelejteni!

A hegy igen erős széllel- zúgott  a sötét erdő- és a melegedőből kijövet metsző hideggel fogadott bennünket amit ki-ki vérmérsékletének megfelelően fogadott.Bali aki egy vékony futónadrágban és felül is eléggé alulöltözve vágott neki a dolognak igen fázott:)

Én csak mosolyegtam magamban és annyit jegyeztem meg amint a felfelé süvítő fergeteget megpillantottam, hogy gyerekek ha ezt megcsináljuk akkor nem vagyunk semmik.

A síházhoz érve érdekes látvány fogadott bennünket mert a terep a havazástól kicsit megváltozott ugyanis a ház a szél erejét ugyan csökkentette ahogy arra számítottuk de a lelassuló áramlat lepakolt havat elég rendesen.

Mindenki választott egy placcot( az eredetileg kinézettet abszulút befújta a szél) Elek és Bali a ház mögötti tisztáson vackolták be magukat én a ház oldalában egy kb méteres emelt felületen egy töltésszerű kiszögellésben próbáltam szerencsét. Az orkán erejű szélben megpróbáltam a helyet vízszintesre gyalulni ami egy kis hómunkát igényelt. Majd a jól bevált nejlont leterítve leraktam a derékaljamat arra tettem a hálózsákot majd a nejlont visszahajtottam az egészre. Elraktam a dzsekimet és a bakancsomat a hátizsákomba amit a lábamhoz tettem a vackom mellé aztán zsuppsz a  zsákba. Váúú. Hosszú lesz az éjszaka ez már akkor tisztán látszott!!

A fák zúgtak a folyamatosan eső hó pedig a nejlon fóliámon csak úgy zizegett.

Éreztem ahogy mellettem, fölöttem egyre nő a hó mennyisége. Fordulásoknál éreztem ahogyan a hó teljesen körbevesz de hála istennek a hálózsákom remekül helytállt és csak arra kellett figyelnem, hogy a lélegző nyílásomat tisztán tartsam.  Arra a  kis kellemetlenségre is oda kellett figyelnem, hogy a rám hajtott nejlont tépázta a szél és mindig önállósítani akarta magát. Ezt úgy orvosoltam, hogy fogtam az arra az oldalra eső kezemmel a csücskét ami ideig óráig működött de egy idő után fárasztó volt. Akkor a számba vettem a csücskét és úgy feküdtem de ez sem volt tartható. Kisvártatva kiharaptam a szélén egy lyukat és  egy ujjammal mint kampóval tartottam tovább ami azzal járt, hogy két ujjpercem kint volt a zord időben ami rendre le is fagyott és cserélnem kellett.

Pár óra mulva amikor már annyi hó esett a hátamra, hogy elég nagy volt a súlya akkor ez a nyűg megszünt. Közben Bali hálózsákja beázott úgyhogy eliszkolt a tett helyszínéről bosszankodva és az éj további részét a ház folyosóján egy kanapéban töltötte.

Mi Elekkel kitartottunk. Tovább küzdöttünk az elemekkel. Akkor aztán jött az esti sörök bosszúja. Ki kell valahogy szállni pisilni!!! Kegyetlen érzés. Ilyen lehet amikor az embert elveszik az édesanyja kebeléről és belelökik egy jeges dézsába:) jó kis hasonlat ugye?.)

Szóval kimásztam, gyors ürítés és vissza a vacokba de közben Elekre, az ő vackára valamint a saját fekvőhelyemre is  vetettem egy pillantást. Igazi Deltás helyszínnek tűnt. A hátizsákjaink full betemetve hóval, körülöttünk a megváltozott áramlásviszonyoknak megfelelő hófúvások alakultak ki.

Hajnali három körül kiderült, hogy amigó zsákja is átázott a bivakzsák és a hálózsák között kicsapódó és a feneke alá csorgó kondenzvíztől úgyhogy lkellemetlen közjátékok kíséretében várta a reggelt. Egyébként a nagy szélzaj miatt nem hallottuk egymás zajait, kivéve a csillapodó szélben előforduló morajokat amit az este elfogyasztott ételek okoztak:) Volt belőlük bőven!

Lassan kivilágosított amikor Elek megkérdezte mennyit aludtam mire és kapásból : 8 órát egyben. Persz majdnem így volt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy aludtam  egy keveset sőt még álmodtam is. Egy garázs padlóját festettem sötétkékre az Elektől kapott festékkel ami száradás után csíkos lett sőt az egyik végén szivárvány színű égésszerű csík volt. Úgyhogy vigyázzatok a tőle szerzett festékekkel.

Reggel 7.30-kor kibújtunk, didergő csomagolás és usgyi be a házba, útközben az éjjel leesett hó mennyiségén hüledeztünk. Bent egy-két pohár tea és egy rántotta elfogyasztása közben elmeséltük életreszóló élményünket egymásnak aztán elváltunk barátainktól és szépen komótosan lebaktattunk a gyönyörű - helyenként térdig érő- hóban.

Abszolút élmény!

Fotódokumentáció nem készült a körülmények miatt.

Üdv

ui. Lehetne már valami igazi hideg akkor is próbát teszek, jó edzés a Mount Everesthez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.