Családommal- fiam nélkül- immár harmadszor vágtunk neki a 65 km-es távnak. Doki is jött velünk a Vinibike-ból.

Mindenki saját képességeinek és edzettségi állapotának tükrében határozta meg a feladatot magának.

Jómagam úgy mentem, hogy mindenképpen javítanom kell a tavalyi és az azelőtti eredményeimen mert most többet tettem a siker érdekében. Titokban a Vinibike 2. helyét tűztem ki célnak.Időben érkeztünk, pakolás nevezési csomag felvétele stb.

Kb. negyed órával a rajt előtt álltunk be a rajtba, az első sorok egyikében vártam a dudaszót ami a lassú rajtot jelentette, ami idén valóban lassú is volt nem úgy mint tavaly. Idén 30 alatti tempóban vezették fel a mezőnyt a gyors rajt helyéig. Elöl mentem mert Doki azt mondta egészségesebb ott, hiszen ott tapasztaltabb bringások tanyáznak kevesebb a bambázásból eredő kockázat. Így is volt.  Gyors rajt után most nem szabadultak el az indulatok és csak 45 körül ment a mezőny és ez csodák csodája a híres balos után sem változott jó darabig. Így együtt maradt egy viszonylag népes élboly. Aztán jöttek a lószok... Nem érdekelt erős voltam és ott mentem végig az első 10-15-ben és ügyeltem arra, hogy lássak előre, érezzem ha menni kell sőt picit még előbb hiszen azért vannak jelei az elmenésnek csak figyelni kell őket. Büszkén konstatáltam, hogy még 40 km-nél is ott vannak körülöttem a "nagyok" bár hárman már elszöktek. Doki, Lacika, Solymosi Jani mind körülöttem tekert és ez erőt adott, megnyugtatott.

Jó helyen vagyok, bénázás nincs, minden ok. Nyugi. Okosan erőt beosztva, energiát pótolva tekerni. A szél zavaró hatásait elenyészőnek értékeltem de azért figyeltem arra, hogyha nem vagyok elöl, jól bújjak.

Aztán kezdődött a meccs. A gáton való áthaladás szokott mindig a vízválasztó lenni, most is az volt. A versenyzők keringése be van állva egy feszített síkvidéki tempóra így szinte mindenkinél vészesen zavaró körülmény a gát kb. 10 méteres szintemelkedése és az azt követő néhány száz méter vagy km igen rossz útburkolata. Szét is szakadt a mezőny. Lett egy pár főből álló élboly, egy kb. 6 fős második és egy nyolc fős harmadik boly. Na - utólag értékelve a helyzetet- itt voltam gyenge fejben és bár láttam, hogy Szilárd megy nem tapadtam rá mert akkor a HR éppen magasan állt és kishitűen azzal magyaráztam meg magamnak döntésemet ti., hogy a harmadikkal megyek, hogy majd felérünk.  Persze ahogyan azt Móriczka elkérdezi kérem. Persze, hogy senkiben nem volt akkora tűz, hogy azt a száz méter hátrányt közös erővel leküzdjük. Na mindegy  szépen lassan nőtt a 2. és a 3. boly között a kétségbeesett próbálkozásaim ellenére, ami a végére 50 másodpercre hízott vesztemre mert a kategóriám későbbi 3. helyezettje  ott volt abban a bolyban. Mint mondottam nyolcan voltunk a csapatban. Többnyire tőlem fiatalabbak. Néha fogtam magam  kiálltam a nyeregből és dühömben szökéssel próbálkoztam de ilyenkor persze ragadtak kihasználva azt, hogy a tempót felhoztam 45 körülire. Ordítottam, hogy váltsunk gyakrabban, de mindez hiába való volt mert mindannyiszor visszaesett a tempó 40 alá. Jól van mondom ha így van akkor törődjünk bele sorsunkba és menjünk be a harmadikkal de az biztos, hogy életem árán is megnyerem a befutót!!!!!!!! 2 km-nél egy fiatal Yasec-cel menő fiúval az élre álltunk és a töltés keskeny aszfaltcsíkját uralva nem engedtünk előre senkit hiszen az uccsó pár km-ben is mi dolgoztunk elöl a legtöbbet. Akkor most is maradon mindenki ott ahová a melóval predesztinálta magát. A tavalyi finish emlékei előjöttek. ti. akkor a finisht úgy nyerte meg ellenfelem, hogy mikor megnyitottam a hajrát beállt mögém és mikor pár méterrel a cél előtt a savasodás kissé megfogott, akkor bújt ki és nyert orrhosszal.

Na ez most nem következhet be. A cél előtt a töltésről lefordulva két derékszögű kanyar van ami nekem a kanyarok kedvelőjének nagy előny. Tudtam, hogy ott több méternyi előnyt tudok kicsikarni. Agresszíven tartva az ideális ívet egy durva jobbos, aztán a nagy balos és ott a kb. 300 méteres cél ív, ami a célkapuhoz vezet. Nem néztem hátra csak a megfelelő áttételbe tettem a gépezetet és kiállva mint a dúvad eresztettem a hajrát ahogy a csövön kifér. Hogy a tavalyi eset ne forduljon elő esélyt sem adtam a szélárnyékban utazásra mert kiszámíthatatlanul ökörhugyozás pályát leírva nyertem meg a befutót.

Öröm és boldogság:)

Mindössze 22 versenyző jött be előttem, végül  48 másodperccel- a két boly közötti különbséggel- maradtam le a dobogóról.

Tanulság az ilyen esetekben be kell vállalni a 100 %-os szenvedést és maradni kell a gyorsabb bolyban mert mint azt végignéztem, a tempó ott sem volt nagyobb mint a mienkben csak egyenletesebb.

A lányok aki edzés nélkül vágtak neki a távnak Eszter lányom 2.35-öt ment 20 percet javítva a tavalyi idejéhez képest( új bringával tette meg a távot) Marcsi párom sajnos pár perccel 3 óra után ért be kicsit gyengébb idővel  mint a 2012-es, de neki a körülmények nem kedveztek mert a nők tudják, hogy néha vannak olyan napok amikor nehezebb bringázni:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.