Kazincbarcika óta nem írtam, pedig lett volna mit:)

Ózdon győztem, Salgótarjánban defekteltem és azzal együtt győztem, Veszprémbe nem mentem el, mert Esztikémnek volt a szülinapja, Balassagyarmaton technical failure, Kecskemét újra győzelemmel várt.

Nem rossz ez így elsőre, főleg egy magamfajta teljesítményorientált  amatőr sportolónak.

Most érkeztem haza a mai etapról ami 660 km vezetésből és egy CX versenyből állt, de gondolom, hogy aki ide kattintott azt csöppet sem érdekli az autópálya és az azon történtek, bár megjegyzem, hogy K. Dani barátom akivel immár többedik alkalommal utazom együtt a maga 15 életéve ellenére, vagy éppen azért, nagyon jó útitárs volt és jó ember, akitől sokan, sokat tanulhatnának a felnőttek közül is.

Nos, a tények nem sokat mondanak, ezért kicsit menjünk bele a részletekbe. A versenypálya, ami egy ilyen szeánszt alapvetően meghatároz, az előzetes videóról unalmasnak és nagyon egyenescentrikusnak tűnt. De azt már megtanultam, hogy a 2 D-ből nem szűrünk le messzemenő következtetéseket.

Egy régi, elhagyott strand területén bringáztunk és Danival -élelmességünknek hála- öltözködtünk is, hiszen a versenyközpont és a kinevezett öltözők kicsit messze voltak. Gyalog 5 perc kb. Szóval átöltöztünk a felfedezett objektumunkban, üdvözöltük azokat akiket immár barátokként üdvözölhettünk és akikkel vagy együtt harcoltunk a futamban, vagy akiknek boldogan és megkönnyebbülve szurkoltunk a pálya mellől, aztán paripára pattantunk és mentünk felfedezni a pályát. Ez mindíg nagyon kedves feladat, érdekes és várakozással teli. Most sem volt ez másként. Szóval egy kör.

Aszfaltozott startterület. Majd egy 90 fokos jobbos, amely enyhén emelkedik és innen még tovább emelkedik , de mindössze kb 5 méter lehet a szint a 100 méteren, minden esetre észrevehető. Aztán az első akadály egy lefordított festékes vödör amely azt volt  hivatott megakadályozni, hogy valaki az egykor itt állott nagykapu bosszantójára ráhajtson:). Aztán pici sík szakasz, majd nagytányér kónusz és egy rövid kb 30 méteres 10%-os lejtő következett ahol jómagam 47 km/ órát értem el, de az elit szerintem kicsivel gyorsabban ment rajta.  Na mondom ez nem is rossz! A gyorsító után kb 100 méter aszfaltozott sík szakasz tele falevéllel, majd egy jobb bal kombináció szűken a fűre. Enek a közepén egy hatalmas pocsolya illetve sártenger. Ezen ha ügyes voltál és nem féltél majdnem maxi gázzal keltél át kis bunny segítségével. Érdekes és számomra élvezetes kombó volt. Innentől füves szakasz, egyszerű visszafordítókkal és a technikai zónával, ami itt is oda vissza elérhető volt, de nem volt rá szükség.:).

Aztán az első lépcsősor, a kedvenc lépcsőm. Ez egy kis emelkedésű lépcső,  mély belépéssel. ( építészek ismerik a lépcsőtervezés képletét 2m +sz = 63, ha jól emlékszem) na ezt nekem találták ki, nagy sebességgel érkeztünk neki, kettessével lazán vettem a fokokat és itt nem lehetett nálam gyorsabb senki, itt végre élvezhettem a 3 méter hosszú lábaimat:). Aztán felérve a kb 5 m- es szintre két ág közül választahattunk. Majd kis domb, amelyre füves éles kanyarok vezettek, bokrokkal nehezítve. Fejünket húzgáltuk, hogy a kanyarokat szűken vehessük. Aztán  további füves szekciók, hála istennek kis nedvességtartalommal, majd rövidebb, hosszabb egyenesek és trükkös letörés élen egyensúlyozások. Hosszú egyenes néhány töréssel, majd a dirt park ahol volt egy élvezetes elem a döntött fordító, egy un. mandiner. A nyíregyháziak a teremcrossról ismerhetik,  mígnem elértük a vizisí centrumot ahol az életem első igazi sandy sectionját élvezhettem tehát megérkeztünk a homokos partra:) Ez  egy akadállyal volt megszakítva, ahonnan nem is volt már értelme felülni, tehát innen homokban futás következett, majd 100 méter fű és a második lépcső, amely nem tetszett egyáltalán mert nem volt ritmusa, nem is kellett volna oda.,  Aztán ismét fű majd jött az igazi homok:) Egy 90 fokos füves forduló után egy strandröplabda pálya, amely utá rögtön egy igen éles kb 40 %-os töltés  amelyre csak akkor volt esélyed felmenni, ha a homokban találtál kis lendületet és nem váltottad el madag. Itt a mezőny nagy része vállon vitte a paripát, de sokan meg bírtak vele és volt is egy két csetepaté( Kleppe, Fejes).

Aztán lassan vissza is értünk a start cél területre, ki ki a maga idejével ami  nekem 8 perc alatt sikerült a versenyen. Edzésen valamivel 8 alatt tudtam. 7.44.

A futam nem hozott nagy meglepetést, ha csak az annak nem nevezhető, hogy nem éreztem magam erősnek és bár Balázzsal tartottam a lépést, két hobbista fiú elment tőlünk akiket eddíg nem is láttunk, mindíg mögöttünk poroszkáltak. Ebből les kellett szűrnöm, hogy a szezon vége izmaimat erősen megviselte, nem hiába volt a legutóbbi kontrollon 2800 a CK értéke véremnek. (Akit érdekel megnézi a referencia értékeket) Tehát BAlázs és én mentünk, majd jött még két fiatal hátulról??? El is mentek de a virtus azt diktálta, hogy utánuk. Hamar meg is lettek és immár négyen vonatoztunk. Egyszer gondoltam elmegyek tőlük és kedvenc helyemen a lépcsősornál betámadtam őket. Le is szakadtak, de egyedül maradtam, ők meg hárman a hosszú egyenesben. Meg is fogtak. Balázs előzött elsőnek, itt gondoltam beszúrok közéjük és nyitok Balázsnak kicsit. Ez sikerült is. Kicsit dünnyögött a mögöttemk lévő és erre el is engedtem. Balázs ekkor kb 30 méterrel megúszott. A dirt park előtt ahol nem lehetett előzni betámadtam a fiút egy 10 másodperces sprinttel amely során végig azt gondoltam, hogy milyen jó is egy új hajtással és új lánccal lószolni, itt köszönöme megy Vinnai Zsoltinak azt, hogy tegnap civilben sem vot rst és egy szóra beállította nekem a váltót az erdőben. A parkból a homokra kis előnnyel érkeztem, a fiú feladta, mert azt hitte ez a lendület nálam örökké tart, pedig ha tudta volna:)). Szóval egy csata megnyerve, irány BAlázs után. Hátha meg lehet fogni, de combjaim azt mondták, Zsolti maradj a seggeden a kategóriát megnyerted, ne írd le magad teljesen, nem vagy már 20 éves:) Ok hittem nekik. Kategória elsőként futottam be, Illik a szlovák utánam kb egy perc múlva. 15 pontot hoztam rajta, most 25 pont az előnye az összetettben úgy, hogy soha nem nyert futamot. Engem kárpótol a mai 3. futamgyőzelem, de Etyeken még bármi lehet, oda még elmegyek, bármilyen tré is most a testem. A jövő heti kőbányai futamot természetesen kihagyom, most egy két hét pihi. regenerálódás, karácsony és  család. Aztán januártól GA1 hegyek és már itt is a márciusi Nápolyi edzőtábor, majd a Szilvás maraton immár M3 ban. Hajrá ViniBike, hajrá VPT VWVP, hajrá kindenki aki építi a barátait és nem pusztán van mint egy húsevő növény. Le az energiavámpírokkal:)

Az esetleges helyesírási hibákat holnap kijavítom, most mennem kell borozni, hiszen nyertem egy Kecskeméti Szeles dűlő Rozét:)

Üdv

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.