Hazajöttünk Pipishegyről a Rally Kupáról. Szeretném, ha- beszámolóm elolvasásával- ti is átélhetnétek kicsit ezt a pár szép napot.

Betürendben írom, hogy Bertalan Szőllősi,Elek Czigler,Zoltán Pettendi és Zsolt Balogh voltak akik képviselték színeinket.

Zoli és jómagam elhoztuk párjainkat, Bertit szülei kísérték el a túrára, bár ők nem aludtak Pipisen.

Hol is kezdjem. Hétfőn kértek fel arra, pontosabban kérdezte pilótatársunk, hogy nem lenne-e kedvem elmenni Pipisre segíteni a rendezőket és versenyigazgatóskodni. Hamar igent mondtam, miután Zoli és Berti is kifejezték részvételi szándékukat hívó szavamra:). Majd Elek is csatlakozott.

Pénteken érkeztünk, elfoglaltuk a kőházban a szobáinkat és szétnéztünk a reptéren, pakolgattunk, majd kimentünk Gyöngyösre hamburgerezni. Van ott egy hely, meki utánzat magyar tulajjal, ajánlom. Manhattan Burger a neve.

Szombaton verőfényes napra ébredtünk, a meteor jót ígért. Összeraktuk a repcsiket, nézelődtünk, készültünk a repülésre. Aki nem ismeri a pipishegyi repteret annak írom, hogy ez nem egy szokványos reülőtér. Felejtsd el a sztereotipiákat, felejtsd el a golfpálya simaságú, vízszintes kifutópályát, felejtsd el a pályirányú lamináris szelet:) Képzelj el inkább egy olyan terepreszállást amikor egy domb tetején egy három oldalán fákkal körbevett teknőbe kell beszállni, amely közepét átszeli egy aszfaltút és a szél oldalról fúj. Ide normál körülmények között is kurvajó leszállni, mert élményt ad, oda kell figyelni, nulla méteren jössz be a start fölött 40 fokos siklópályán kis sebességtöbblettel, hogy korrigálhass, ha kell, de nem jöhetsz túl gyorsan sem, mert akkor meg túlfutsz az ideális pályán és ha nem tudsz megállni az útig, akkor kicsit huppansz. Nyelveket behúzni! 15 ös irányban szálltunk fel egy domb tetejéről, ahol nem tudod a repcsit irányba tenni csak a start előtt, mert egyébként legurul a domboldalon. Start előtt befordítod, valakik megtartják, beülsz, becsatolsz, fékezel, beakasztják a kötelet és huss. A lejtőn hamar felgyorsul a vontatmány, irány még mindíg a katlan legmélyebben fekvő része felé, miközben a fasor meg jön egyre közelebb és te még szinte nívó alatt vagy. Majd mikor elérte a vontatmány az utazó sebességet és elkezd emelkedni, megynyugszol , mert simán átfértek a fák ágai felett. Simán van 10-15 méter:). Na itt nem lenne jó leszakadni. Szóval ez egy nagyon hangulatos reptér a fennsíkon, a maga varázsával. Nekem nagyon bejön itt a leszállás.

Szombat első eligazítás. A meteor magas alapot mond, megnéztem a forrásként rendelkezésemre álló lapokat, hová adják a jót. Kiírtam egy 217 km-es feladatot. Pipishegy, Salgótarján, Gyöngyös, Miskolc, Pipishegy. Kihírdettem, felvittük a gépeket a dombra, 13 óra körül startoltunk. A starton meglátogatott bennünket Hársfalvi Peti és Erika. Vontatógép HA-SBG. Délután Póka Gabi és tesója is tiszteletüket tették. Mennyi jóleső, érdekes történés! Érdekesség volt még ezen a versenyen, hogy nem csak a bázisreptérről szálltak fel versenyzők, hanem a közeli Atkárról és Dunakesziről is csatlakoztak hozzánk. Repterükön felszálltak, ugyanazt a feladatot deklarálták, idejöttek, megrepülték, majd hazarepültek. Ez érdekes,de a pontozók(Daró)dolgát nehezíti, hiszen sokáig kell várni, míg a nap végén a leszálló pilóták leadják a file-jaikat. Az eredményeket csatolom. Este a Juhász Józsi anyukája által főzött nyírségi gombóclevessel tömtük meg a bendőnket, utána pedig a Marika párom és Renáta, Zoli párja által sütött 80 palacsintával fojtottuk le az adagot. Nagy köszi lányok a sok segítségért! Kiültünk a reptérre fröcscözni, miközben fújt a kellemes északkeleti szél, pazar élményt nyújtva a résztvevőknek. Hallgattuk a helyiek anekdotáit és örültünk, hogy olyan bolygón élhetünk amelyiknek így ki lehet ülni a felszínére a légkör éltető gázait beszívva tüdőnkbe, egy remek nap után. Az időjárás a feladaton kiváló volt, 100 fölötti átlaggal mentünk, 2500 környékére emelkedtünk, csodáltuk a Mátra és Bükk szépségeit. Mit is mond erre Figaró? Álom az élet...

Vasárnap jó időt jósoltak megint, a gradiens alacsonyan szerényebb, de ezt ellensúlyozva még magasabbra lehet majd emelkedni. A feladat aznapra Pipishegy, Pásztó, Mezőkövesd reptér, Eger reptér, Bükkszentkereszt, Pipis.196 km. Örömmel jelentem, hogy Bertalan Szőllősi élete első versenyfeladatát befejezte! Végigment a távon, ami helyenként tartogatott kihívásokat az Astirnak. Remélem az egyetemi elfoglaltságai mellett leírja, hogyan játszódott le ez a hegyi repülős élmény egy elsőversenyes friss versenyző fejében, aki még soha nem látott ilyen terepet vitorlából. A nap jól sikerült, mindenki hazaért, a feladat útvonala és a jó idő földrajzi elhelyezkedése erős korrelációt mutatott, aminek nagyon örültünk.

Összepakoltunk, kajáztunk, eredményt hírdettünk és elindultunk haza. Búcsúzáskor Juhász Józsi a helyi főnök odajött hozzám és azt mondta, hogy igyekszenek tanulni a látottakból, jövőre mindenképpen megrendezik a versenyt újra. Mondtam neki, hogy szívesen látjuk a nyíregyházi Rally kupán őket!

Öröm és boldogság. Mindenkinek stressz és frusztrációmentes, boldog repüléseket kívánok, pozitív embereket és jó időjárást!