Crosskovácsi 2016 Maraton

Mindig jó leírni az élményeket verseny után, hol azért, hogy megmaradjon mementóul a jövő számára, hol pedig azért, hogy újra átéljük őket, majdnem ugyanúgy mintha most történne velünk a csoda.

Amint e- sorokat írom a verseny minden eleme, képkockája- már ami megmaradt fejemben- megelevenedik, szerintem a vérembe is ugyanazok a hormonok jutnak mint tegnap a küzdelem hevében és így könnyedén visszaadhatom, mi történt  azon a szép nyári napon Nagykovácsiban, a gyönyörű pázsiton a versenyközpontban és a falu környékén az erdőben.

MIndenek előtt azt a vágyamat osztom meg amely arról szól, milyen jó lenne, ha az embernek lenne egy- a memóriájától pontosabb- előhívható, képpel és adatokkal gazdagított adatrögzítője, amit verseny után elővenne és videóval, narrációval és mindenféle adattal színesítve levetíthetné, mi történt a pályán , persze saját szemszögéből. Annál inkább érdekes lenne, mivel mindíg lenne egy másik szemszög is, a másik fél szemszöge.

Szerintem pár év mulva simán megvalósítják majd a szervezők, talán éppen én. Ezzel a dologgal egycsapásra közvetíthető lenne a verseny, sokkal több nézőhöz jutna el a dolog, nőne a hírneve , a megbecsülése a sportnak.

Addig is marad a  Guttenberg óta jól bevált Betű:)

A győzelmem értékének megértéséhez kellenek előzmények.

A Magyar MTB Kupa eddigi 3 állomásán kétszer második lettem, egyszer pedig győztem. De a lényeg nem ez, hanem az, hogy a Vértesen és Szilváson is ugyanaz az ember vert meg. A BAkonyban hiába győztem, ő sajnos nem volt ott. Ezért volt bennem egy hiányérzet. Hiába vezettem az MK-t fölényesen, nem volt meg az a bizonyos győztes érzés és nem is lehetett, mert Takács Gábort még nem sikerült legyőznöm egyszer sem.

A vértesen is és Szilváson is kb 4 perccel előttem ért be a célba. MIndkét alkalommal combgörcsökkel szenvedtem és nem tudtam harcolni, nem tudtam a végjátékban kihozni magamból azt, ami tulajdonképpen az erősségem- mégpedig az, hogy  fejben a verseny vége felé közeledve egyre erősebb vagyok, minél közelebb van a cél annál inkább felszabadulok és a közelgő finish erővel tölt el.

A Bakonyban nem görcsöltem, az tény, de most utólag eszembe jut, hogy lehet azért nem, mert nem volt ott Gábor, hogy az iramot növelje, sosem tudjuk meg mi lett volna...

MInden esetre  Szilvás után azt mondtam, vegyük elő BZS tudatos énjét és járjunk a végére a görcsöknek, ami viszonylag úkeletű nálam, talán először tavaly Szilvásváradon jött elő először.

Elmentem a világ legjobb gyúrójához Rolihoz és elbeszélgettünk gyúrás közben a göcsök lehetséges okairól.

Vízhiány, Ca, Mg, Na, K ionok hiányáról. Arra jutottunk, hogy vérvétel, adatelemzés és ha kell az ionok pótlása szükséges. A vérvizsgálat minden értéket középen talált, ami nekem azt mondta, hogy minden rendben, Rolinak viszont azt, hogy sportolónak a Ca, Mg sokkal magasabb kell, hogy legyen.

Elindult a tudatos feltöltési folyamat. Naponta 2 Calcium Sandoz C+1000, egy ampulla MgB6 folyadékkal.

Olsatam sokat az izom mikrokémiájáról, mi is történik az aktin és miozin szálak környékén izomösszehúzódáskor és érdekes dolgokat találtam. Röviden, a hatékony izommunkához Energia, ATP formájában, Ca és Mg kell. JA és elegendő vér, ami ezeket oda szállítja.

Ezzel egyidőben fiam javallatára nullára redukáltam az alkohol bevitelt, hogy a vízelvonó hatását kivegyem a képletből. A kávét nem sikerült kivenni, az maradt a napi 2-3 adag.

Fontos adalék, hogy a Bakonyban egy dolgot másképpen csináltam( és mint tudjuk ott nem voltak görcseim) mégpedig a régebben használt Taurin italt megittam verseny előtt ( Nutrend Gutar) Ez a fehérje pedig kell az izmok ellazulásához is. Viszont arra egy edzésen jöttem rá, hogy csökkenti drasztikusan a vércukorszintet tehát géllel együtt kell betolni.

Az ezt követő edzések során minden elemre 100%-os figyelmet szenteltem. Úgy nézett ki, hogy működik a dolog. A nagy terhelésű edzéseken sem jelentkezett görcs. A verseny előkészítő hetet Áron újra meglehetősen terheltre tervezte, ami jót is tett. Nem jön be nekem a pihenőből verseny hétvége idén.

Változik a test, változik az izomzat és a működés is átalakul. Idén a szisztéma tehelésből verseny lesz a továbbiakban.

Szombati versenyhétvége, kicsit változó edzésprogram, hétfőn pihi, kedden guggolós nap K1-ekkel megspékelve, szerdán erős résztávok az erdőben csütörtök 3 óra GA1. Péntek pihi.

Azért pénteken kimentem BP-en egy órácskára tekerni és iszonyat jónak éreztem a lábaimat!.

Jó ómen.

Apropó omen. A verseny előtti hét egyik éjszakáján ki kellett mennem 11 felé az udvarra mert egy bringát kint felejtettem. Felnéztem az égre, mert nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen gyönyörű tiszta, jó láthatósággal örvendeztetett meg minket a teremtő. Amint a déli égboltra tekintettem, rögtön szemembe tűnt egy érdekes nagy fényerejű égitest. Találgattam mi lehet. Csillag nem lehetett, mert az nem rendelkezik ekkora magnitúdóval( fényesség meghatározására szolgáló fogalom, mértékegység szerű). A Marsra tippeltem vöröses színéből. Mint utólag a stellariumból kiderűlt az volt. Mellette pedig nem messze ott volt  a Szaturnusz is. Azt nem észleltem, csak utólag tudtam meg. Amint tudomásomra jutott, akartam írni a ViniBike montisoknak, hogy együtt áll a  Szaturnusz a Marssal és ez jót jelent, tehát aki a hétvégén versenyez, készüljön fel sikerekre. Persze semmi tudományos alapja nem volt a gondolatomnak, mindössze lelkesítőnek szántam fiatal sporttársaimnak:)

Szóval együtt állnak a nevezett bolygók. Crosszkovácsi tavaly engem úgy engedett haza, hogy ez egy jó hely, nekem való lejtőkkel és mindenkit megpróbáló, de nem esős kelős emelkedőkkel. Jó élményekkel jöttem haza onnan. Most is úgy gondoltam rá mint jó versenyre.

Ezentúl pedig úgy fogok rá gondolni, mint montis pályafutásom legnagyobb fej-fej melletti csatájának helyszínére. Első olyan győzelmemre, ahol a mennyet és poklot megjárva kétségek és örömök között hánykolódva, de férfiasan küzdev testben és lélekben egyaránt.

A verseny maga.

Szombat Bp-en ébredés, kicsi rohanás, időben a helyszínen. 22 fok 9 órakor, 50% felhőtakaró, harmatos fű, ismerős arcok, ismerős helyszín. RAjtszám átvétel. (semmit sem kapsz a nevezési díjért csak a rejszámot??!!) Még pólót sem, ez kissé érdekes, de nem érdekelt. A nevezési listán nincs Gábor. Francba! Nem tudok visszavágni, pedig azt montam páromnak a helyszínre érkezés előtt, hogy ha nem tudok visszavágni ennyi tudatos készülés után akkor egy puhapöcs vagyok, nem versenyző.

A nevezési sátor előtt valaki megkopogtatja a vállamat. Ő az. Szemében azt látom, kiskomám itt vagyok, tudod idén kétszer már elvertelek:)

Az enyémban pedig azt láthatta, hogy na végre, most megmutathatom, mire képes a Tirpák Force görcsök nélkül:)

Irány bemelegíteni. Nyugodtan szépen 15 perc laza, utána 2x3 perc EB környéke aztán 15 perc laza újra. De bemelegítés előtt még elszaladtam és megnéztem, hogy be leszek-e szólítva. Be, tehát nem kell sorban állnom, mehetek melegíteni nyugodtan. El is mentem a pálya első 5 km-es szakaszára szétnézni és mondhatom, hogy ez volt a későbbi győzelmem egyik és talán legfontosabb záloga. Rájöttem, hogy a rajtnál totál elöl kell lennem, mert nagyon csúszósak az első kanyarok, ott lesznek esések a tülekedésben. Aztán láttam, hogy a gyors lefelék nem annyira gázosak, de a kiálló kövek vizesek és csúszósak azokat meg kell tiszetli majd a magas pulzs és a hév ellenére.

Starbeállás beszólítás a harmadik sorba. Előrecsorgás az első és második sor közé jobbra. Start. előttem K. Mónika erős lány, de sajnos a saras helyeken kicsit óvatos, ki kell gyorsan kerülni. Nem vesztettem sokat. A műút mellé kiérve már az első 10 ben robogok. 15 perc csak fel, ez kb 3,5 km-t jelentett, aztán le a versenyközpontba. A felfelében Gábor elment kissé, de még a lejtmenet előtt visszavettem a vezetést. Mindvégig láttuk egymást.

Sajnos pontosan nem tudom felidézni, hogy mikor ment ő elöl és mikor én, de e lényeg az, hogy az emelkedőkön ő volt erősebb és magabiztosabb ezért ott támadott és legtöbbször elém is került, a lejtőkön viszont mindíg visszavettem a vezetést és előnyt kovácsoltam magamnak. Így ment ez egész nap. Egyszer elöl, vizsgálva magam vajon hogy bírom, vajon mikor jön megint egy emelkedő, valyon mennyi lehet az előnyöm, vajon fel tud -e Gábor érni rám. Lesz e erőm átvenni a támadását? Amikor pedig ő ment elöl akkor, basszus mi lesz most, most bukom el a partit? Tudok-e majd olyan gyorsan menni lefelé, hogy újra elé kerüljek?

Az önvizsgálatok alkalmával 3 tényezőt vizsgálok általában. Milyenek az izmaim? Görcs, kötöttség, savszint. Milyen a keringésem? Pulzusszám, verejtékezés, átlagpulzus, megnyugvás a lejtőkön stb. Aztán, milyen a fejem? Milyenek a gondolataim, mely elemek vannak túlsúlyban a pizitív, vagy a negatív gondolatok. Ugyanis mindkettő teljesen normális, hiszen a fejpróbálja óvni a testet a kimerültségtől, illetve próbál az agy magának spórolni a testtől, hamis üzeneteket kiadva neki. Nem igazán tudom eldönteni, hogy elöl lenni jobb, vagy hátul. HA elöl vagy támadni akarnak, tehát menekülni kell előre. HA hátul vagy... Hülyeség, mindenképpen jobb elöl lenni:) Persze az sem baj, ha van némi előnyöd.

A frissítőknél ittam. Az elsőnél megálltam, sótabletta gél ás 3 dl víz, kulacstöltés. Gábor átrobogott rajtam mint a gyorsvonat. - 20 másodperc, de lejtő következik.

Ennek szelleméban telt el nagyjából  a verseny 2/3-a .

Az 1:48 as önvizsgálatnál kb 33 km-nél én voltam elöl és azt állapítottam meg, hogy lábaim rendben, keringésem optimális, fejben ott vagyok. Bár a pályát nem ismertem eléggé ahhoz, hogy tervezzek pontosan, alahogyan azt a filmet láttam, hogy a végjátékban az utolsó lejtő alján, a bal jobb fordítóban, anak is a jobb kanyarjában, hívjuk sikánnak, belül kell támadnom, ott jó a talaj, oda szerintem nem sokan teszik fel a bringát, mert kissé füves, avaros, pedig jobb mint a kicsit kifelé lejtő amúgy is árnyékos felszáradni nem tudó földút.

A következő frissítőnél meglepetés ért, párom feladta a kulacsot és ezze értékes másodperceket spórolt nekem. A végjátékot ismerve ez lehetett a győzelem másik fontos eleme, köszönöm neki innen is.

Konstatáltam, hogy én vagyok elöl, a gyors egynyomos technikás lejtőknek köszönhetően éppen én vagyok a győztes pozicióban. Mondhattam magamnak, hogy az első két óra az enyém. Vajon lesznek-e görcsök? Nincsenek jelek, csak a jól ismert fáradtság van, de annak van létjigosultsága. Azt kezelni kell fejben.

Terheld a pedált a megfelelő erővel!!

Aztán jött egy csúnya tábla. 3 km 250 szint előtted! Ami azt jelenti, hogy 20 perc mászás barátok között is:). Nem az én etapom. Be is vonzottam ellenfelemet, aki tudván, hogy úgy rogyaszthat meg engem, ahogyan én szoktam őt a lejtőn, mégpedig hatalmas sebességkülönbséggel kell előzni és vinni kell egy darabig ezt a tempót, hadd érezze magát a lemaradt sporttárs hülyének, gyengének és bénának. Hadd gondolja a másikról, hogy hú bezzeg ő mennyire fitt.

Szóval ment a taktikai csata ezerrel, életemben így még soha nem éreztem magam. Egyszer hopp, másszor kopp ahogy a népi bölcsesség tartja.

Na abban a pillanatban ha önvizsgálatot tartottam volna akkor annak szerény eredménye lett volnal. Gábor kisvártatva eltűnt a szemem elöl.:(. Ilyenkor, ha egyedül maradok akkor a jelszó, nem baj, saját tempóban előre. Terheld a pedált, nem pihenünk. Pulzus legyen fennt EB fölött, áttétel eggyel hossszabb mint kellemes. mentünk előre. Közben egy-egy lemaradót felszedtem, kielőztem. Lassan múltak a percek, lassan értem a tetőre.

Egyszer csak látom, hogy ott a semmivel nem összekeverhető jele annak, hogy a tetőn vagyunk, illetve hamar ott leszünk. Fény árad körös körül az erdőbe, körbenézve látod, hyoga nincs fekete, föléd meredező hegyorom amely leárnyékolná az erdőt.

Szívemet, lelkemet felfrissítette ez a látvány és tudtam, az elkövetkező etap az utolsó esély arra, hogy valóra váltsam győzelmi terveimet, bár ellenfelem ki tudja mennyivel va előttem, hiszen nem látom.

Az utolsó 100 métert amiben volt még kis szint kiállva támadtam meg és fülemben ott csengett a belső hang, ha visszaülsz akkor éppen azzal a pár másodperccel fogsz kikapni. Mintha láttam volna előre. Ez volt a győzelmem harmadik legfontosabb pillére. Nem ültem vissza, itt volt a max napi pulzus.

A következő 5 percben a formula pihent:) Menni kell.

Továbbra sem látom Gábort ez aggasztott. Az utolsó 7 km első fele enyhe emelkedős kb 80 méter szinttel. Nyomtam ami a csövön kifért, lógott a nyálam mint a sífutóknak. Ziháltam és küzdöttem. Egyik pillanatban láttam esélyt, a másikban elfogadtam a második helyet. De végül győzött a győzni akarás, és végignyomtam a tetőig. Innen már csak lefelé. Most vagy soha.

7 perc lejtő, hetedik montiverseny az idén.

Nem látom a piros mezt, nem látom Gábort. De a filmkockák, melyek az utolsó kanyarkombinációt mutatják ott vanna fejemben.

Hadd guruljon a masina, lesz ami lesz, csak ne akarj gyorsan menni, hiszen egyébként is gyors vagy. Nem szabad elcseszni.

Az erdőben keveset látni előre, tehát esélyem sem volt megpillantani ellenfelemet.

Aztán a technikás részről kiérve az utolsó napfényes 400 méterre megláttam. Ott van! Előttem kb 100 méterrel.

VAn esély!!

Ezen az Ybl Miklósról elnevezett utca melleti szánkópályáról kell ódákat zengenem. Itt 60-nal száguldva minden tiszta lett. A kerekek minden egyes fordulatával közelebb és közelebb kerültem Gáborhoz. Immár párszáz méter volt csak a célig. Száraz, simán engedhető meredek domboldal, nincs mitől tartani, nem kell fékezni és akkor van esély a filmem újravetítésének. Ismertem a bal jobb bal kombót, hiszen a bemelegítésen is teljes sebességgel engedtem le a vasat. A balos előtt már támadó pozicióban voltam, de valamilyen érthetetlen nyugalom vette rőt rajtam és nem kapkodtam el a dolgot. A Gábor hátsókerekén fordulva picivel több mozgási energiával jobb ívet választottam, ő kissé balra tartott, hogy az út ívét kövesse és pedig a "filmemen" látott ívre engedtem a bringát és finoman, de határozotta jobbról betettem mellé. Talán enyhén még a testét is éreztem, minden esetre semmi agresszió, inkább leheletnyi erő. Innen én voltam elöl. Sikerült a manőver, sikerült jó sebességfokozatot találnom, nem kellett helyesbítenem a kanyarból kijövet. KIállva tudtam kigyorsítani a célra fordító bal hajlásban. Majd mikor kiforgott visszaülve forgattam 130 körül. Elsőnek értem be a célba Gábor utánam, tizedekkel. Same Time. 50 km és 2:38 után.

Sprint befutó maratonon??? Normális.

Összeölelkeztünk a befutó után lihegve, sárosan és ő sportszerűen odaszólt: megérdemelted.

Köszönöm Neki, hogy ezt az élményt megszerezte. Örülök, hogy tudatosan sikerült túlesni a görcsökön.

Örülök, hogy szerencsém volt a bolygókkal, örülök, hogy párom adott inni.

Phúúúú

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.