Na végre van időm leülni egy pár sort írni a túráról. A videót elkezdem vágni az is meglesz ma este talán.

A mai napon két pozitív dolog is ért mikor hazaértem a melóból: megkaptam végre az amatör csillagászok évkönyvét postán, a másik pedig, hogy a MME-től kaptam a házamra egy táblát melyen ez áll: Madárbarát kert. Büszke vagyok rá.

Na akkor Istria.

Az utazással kell kezdenem hiszen a szervezés gyorsra sikeredett és az egyetlen járható út az volt, ha Zsanér debrecenben felveszi Óriást aztán engem Nyíregyházán és úgy megyünk tovább Dunakeszire ahol találkozunk a többiekkel(felsorolás később).A terv első részével hála Zsanérnak nem is volt semmi gond, óramű pontossággal ment minden és főleg nagyon vidáman. Mindenkinek ajánlom, hogy ezzel a két taggal menjen el túrára mert jók a  fiúk(együtt is aludtak az első éjszaka).

Ezt nászajándéknak fotóztam a hedkóter melletti kocsma teraszán.

A találkozó az egy darabig váratott magára hiszen nem mentünk keszire hanem elindult mind a két különítmény, hogy Budaörsön az osannál majd összefutunk.Abban a kocsiban ült Bali, Peti, Attila, Endre és Feri.Ez sem sikerült mert valaki elnézte a kijárót és mi már csak a hírt kaptuk, hogy majd később Nagykanizsán találkozunk. A kedves olvasó rögtön gondolhatja ezek után, hogy az sem jött össze mert azt a kijárót meg mi beszélgettük el. Így aztán mondjuk OK majd a határon.

Nem ott sem sikerült mert nem volt sokáig parkoló. De aztán Zágrábnál összefutottunk barátainkkal akiktől néhány pondrót és sátrat átpakoltunk, hogy kényelmesebben utazhassanak.

Hajnal kettő körül érkeztünk meg a kempingünkbe ahol gyors sátorverés után aludtunk is egy keveset. Gabi horkol. De nem nagyon, csak annyira, hogy át kellett költöztetni egy másik helyre.

Reggel indulás a hedkóterbe ahol ismerős arcok és ismeretlen szendvicsek valamint vadkörték vártak(minden versenyző jó kis szendvicset és gyümölcsöt kapott a napra és egy elég jó pólót is.

Beneveztünk öten Feri, Óriás és Zsanér hobbiztak.Feri azért vett egy pólót de a végén csak otthagyta:)

Irány fel az Uckára teherautóval hárman, egy kocsival öten a többiek.10 km/ óra átlag.Mire felértünk már mindenki nyitva volt ezért csak az utolsó placcok egyikén nyithattunk. Nem baj úgy is későn indul az idő.Nem is lett baj. Aki még nem volt az Uckán annak elmondom, hogy egy 1300 méteres hegy igen meredek és kb 1100 szint van benne.

Egy rámpa és egy füves sziklás starthely plusz a hegy oldalában még egy lankásabb starthely amit ottjártunkkor az ernyősök használtak előszeretettel.

A verseny 2. napja nekünk az első mert egyet kihagytunk mivel később jöttünk.Dogleg feladat sok fordulóponttal, cél a hivatalos leszálló. A nap elején még nem gondoltuk, hogy nagyon jó lehet az idő de nagyon jó lett.

Először is a starthelyen néhány fakó keselyű jelezte, hogy fent lehet maradni sőt...

Másodszor maga a start is egy nagy élmény innen.

Harmadszor a tenger nagyon szép hátteret festett.

A feladaton az első három fordulópont nem okozott nagy fejtörést illetve nekem egy kisebbfajta lassulást azért igen a harmadik előtt egy gyenge emelés.

A nap csodája az a 4. fp után jött ahonnan csak siklani kellett az 5.-ig majd onnan szintén csak siklani a célba.Végig nyomta mindenki amennyire csak merte a dobálós időben jómagam airspeed 100 ig mertem vagy még egy kicsit lassabban.

Endre sajnos megszivatta magát a műszerével, Attila odafelé szállt le  szintén a célban.

A pontozás nagyon érdekesre sikeredett(az értékelők az early bird pontokat egy kicsit túllőtték így az a szlovén fiú aki 22 perccel lassúbb volt nálam a célban vagy 70 ponttal többet kapott ...ki érti ezt?

Este mulatság evés ivás beszélgetés a starthelyen amely mintegy 100 méterre volt a sátrainktól.

Második nap szintén Ucka de az előző napi pontozási dolgok kiiktatására másik starthelyen nyitottunk, erre a rendezőség -felszólalásomra- lehetőséget adott.

Ez így már jobban működött elsőkként emelkedtünk a levegőbe  Balival és még nem sejtve a 2. éás 3. fordulópont körüli stabilitást talán a második kapun jöttünk is kifelé.

1900 ról leküzdöttem magam 1700-ra mert légtér volt ott éppen aztán onnan irány az első Fp ott már szóródott a mezőny a 2 Fp nál a vezető hármas mögött voltam kb 500 méterrel.

Kicsit később utólértem őket és Primoz valamint Mátyás le is korrodált úgyhogy Balival ketten mentünk tovább a stabilitás felé.

A harmadiknál volt egy jó. Bali tőlem jobbra 100 minuszban én egy dombon álló falut vettem célba így siklottunk egy zöld völgy felé. Egyszer csak azt mondja: enyhén emelkedő völgy , befúj a szél, a végén hegytorlasz, fölötte cumó egyértelmű.Menjünk oda odamentünk és beindult. Hamar én kerültem alulra hiszen ő volt közelebb hozzá és amíg én odamentem ő már körözte is. Tekertük amíg normális volt aztán mentünk de már érezni lehetett, hogy minden forró és nem túl labilis. A rendezőség gyakran hangoztatta hogyha a tenger befúl akkor ez lehet. Leszálltunk annak reményében, hogy ő nyert én vagyok a második de sajnos kiderült, hogy Primoz kikeveredett a rohadásból és tovább siklott mint mi néhány km-rel.

Ja és most jön az a rész amit angolul is le kell majd írnom, hiszen a már említett horvát vendéglátóink is várják a beszámolómat.

Leszállás után elkezdtük organizálni a visszaszállítást és kiderült , hogy a Balázs leszállását látta egy csapat munkás akik egy közeli házon dolgoztak éppen akik a főnök fiának Toninak a vezetésével felszedték Balázst leitatták finom pályinkával és jöttek értem. Mire hozzám értek a platós teherautó már kézifékkel fordult a presszó előtt és bemutatkozás helyett már kaptam is a meggyágyas pálinkát két pofára. Aztán elindultunk Tonihoz ahol vételeztünk egyet s mást a bulihoz és vissza az építkezésre ahol sült a hús folyt a bor, szólt atangóharmonika amit a tiszteletünkre hoztak elő, még ki is próbáltam.

Fő fogásnap sörrel flambírozott scsevapcsicsát ettünk paradicsomsalátávak kenyérrel aztán sör és lassan feszélyezve búcsú. Toni és csapata eljísért bennünket egy fuck place -re ahol beszégettünk egyet a fiúkkal erről arról aztán hazavittek a hedkóterbe és kész.

Nem volt semmi ez a nap sem. Jó repülés után jól esik a szórakozás ahogy a közmondás tartja.

A harmadik nap Raspadalnica start, felhős összeállós idő, Kb fél óra jobbra girhelős életbenmaradás után bejött a zivi irány az első Fp utáni leszálló. Nap törölve.

Fent egy kis kaja, beszélgetés, kaja, beszélgetés aztán le a záróbulira. A lefelé úton Sebasztian loeb Balázs vezetett aki feltett szándéka szerint mindenkit el akart pusztítani a tempójával.Aikor végre lecsillapodotta lelke akkor meg egy szemből érkező Nivás rendező csaj ahogy meglátott bennünket beletaposotta fékbe egy neki jobbos kanyarban, keresztbe csúszott a sávunkba, megtapadt és akkor ütközött nekünk. Nem lehetett elkerülni az ütközést  hiszen ha még jobban lehúzódunk akor leesünk az útról az pedig pörgéssel fenyegetett.

Károk felmérése... mi lett volna ha... mondatok, szemrehányó tekintetek, papírozás.

Végre záróbuli.Roston halfilé, tenger gyümölcse, süti. fehér bor vörös bor.

A rendezőség nem volt gyakorlott sem a feladatkitűzésben sem az értékelésben de szerettek bennünket és ez a lényeg.

Végezetül Zsanér szavait idézném: vannak olyan túrák amik nyomot hagynak benned, na ez egy ilyen volt.

Várjátok a videót és a többi résztvevő is írjon néhány mondatot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.