Szóval újra itt vagyok.Ülök a kemping kávézójában egy pohár narancslé és egy finom kávé mellett, fejem fölött a vakító kék égen egy kb 5000 köbméteres 10 személyes ballon lebeg, háttérben a gerinc.

 

Röpke 2300 kilométer utazás után megérkeztünk, sőt már túl is vagyok az első spanyol repülési élményeken de erről majd később.

Hat óra körül Du. indultunk Budapestről Petiék elől, jókedvűen ahogy szoktunk. Bali kezdte a vezetést és felváltva nyomtuk -a vezetési beosztást nem tudom prezentálni,  de azt gondolom ez most nem is olyan fontos:)

Az első éjszaka valahol a német pálya egyik parkolójában ért bennünket München magasságában, semmi vadregény csak gyors alvás. Én a Peti sátrában a barátommal, Bali a kocsiban. Reggel 7 körül ébredés (az úgy néz ki, hogy a kevésbé fiatalabbak közül valaki megébred aztán közösen ébresztjük Balit) aztán tovább Svájc ott megmártóztunk indítványomra a Genfi tóban, nem esett rosszul senkinek.

Tovább a pályán Franiaországon keresztül délre. A második estére már jobban rákészültünk és kerestünk egy szép helyet egy folyó partján a vadonban egy viadukt tövében, kellemes esti étkezés finom tehénszarillatban.

Reggel az utolsó francia városban kontaktlencsevásárlás(otthonhagytam a nagy pakolásban) de jó ez a globalizáció mindenütt megkapod ugyanazt európában.

Büntetésből amiért meg kellett állnunk potyára a fiúk eljátszották velem, hogy ellopták a kocsit amit egy másodpercig el is hittem nem volt jó érzés.

A svájci határon meglepetésemre ellenőriztek??

A többin semmi.

 

N akkor a helyről és az első edzőnapról.

Volt minden amit csak akartam. Meg olyan is volt amit nem nagyon akartam de lett.

A hegy gyönyörű, iszonyú nagy és meredek sziklák állnak ki a fensíkból amelyet két három folyó szép kis völgyekkel szabdalt fel. A starthelyről nézve és repülés közben kéznyújtásra fekszik a havas Pireneusok ami igen festői hátteret ad a molylepkék termikben való szállingózásának.

A mezőny előtt startoltunk el mert a most folyó Spanyol Nemzetibe nem neveztünk be. Szép kényelmes start és meglepően dobálós termikekkel való kiemelkedés várt.

Hamar felkerültem és Attila hangját hallgatva a rádión vártuk a startkapu nyitását.

Félórás kapukat tűztek ami igen érdekesen szét tudja szakítani a mezőnyt. A 15.15 ös kapun nem ment senki közülünk a többiek a 15.45-öset választották én a legutaolsó 16.15 –össel mentem ki, ami jó választásnak bizonyult mert az időjárás akkor robbant be és az első 30 kilóméteren alig kellett megállni máris ott voltam a fordulónál.

Gyönyörő hegyi tavak és eszméletlen sziklatömbök felett vezetett az út amit eddig nagyon élveztem.

Hatalmas fakókeselyűkkel volt szerencsém együtt repülni, de nem csak amolyan távoli szemlélője voltam a dolgoknak, képzeljétek el annyi van itt ezekből a madarakból, hogy a távon szinte minden emelésben voltam együtt velük.

Békések és nagyon nagyok. Közel engednek és szépen együtt lehet velük körözni.

Felemelő élmény azoknak akik szeretik a madarakat.

 

 

Az első fordulópontig ahogy említettem szépen magasan 2500 fölött repültem.A fordulópont előtt kellett megállni tekerni, hogy a nagy hegyek amelyek az első és a második között vannak ne okozzanak gondot. AZ első Fp közelében volt egy szép kis duzzasztógát és egy vizierőmű amelyet a szűk völgyszorosba építettek mint egy dugót, látványos.

Na és akkor még nem sejtettem, hogy mi fog következni…dobpergés……..

A második Fp előtt jártam kb 15 km-rel amikor realizáltam, hogy hiába vagyok 1700 méteren ez nulla ezzel a magassággal nem tudok átkelni azon a völgyön ahol kellett, hiszen két oldalról legalább 2000 méteres gerinc övezte.

NA akkor magassággyűjtés 2500 elég ez már irány be a völgybe amely egyébként egy tó felől nyugatról keletre emelkedett egészen magasra, ott volt a végén a fordulópont.

Amikor otthagytam a termiket 2500-on biztos voltam benne, hogy sima ügy lesz. Nem az lett.

Hanem halál völgy lett belőle ugyanis a közben beerősödő déli szél olyan rotort generált, hogy – most nem túlzok- életemben nem éreztem a kiszolgáltatottság és a kétségbeesés ilyen érdekes elegyének ízét a számban. A völgy felénél amikor túl voltam egy két lazuláson és falavelezésen vissza kellett fordulnom, mert nem tudtam a völggyel együtt emelkedni.

Ki a tó partja felé a biztonságos síkságra- persze ez sem volt ilyen egyszerű mert néha -6 méterrel estem le a rotorban és egyáltalán nem volt biztos, hogy kiérek, sőt már kezdtem komolyan aggódni, hogy az első napon odaverem magam egy zsebkendőnyi kis vészleszállóban a hegyoldalban.Ahogy a célbaérés után leszálltam és végignéztem pár leszállást az isten mentsen meg mindenkit attól, hogy berohadjon egy ilyen helyre-halálos.

El is neveztem a völgyet Halál Völgy-nek.

A leszállás-lerohadás- felé közeledve csalódottan lógattam a fejemet amikor egy mentő 3 méter jelentkezett és visszadta önbizalmamat és fel 3000 méterre ez már elég kell, hogy legyen.

Azt elfelejtettem mondani, hogy időközben utólértem pár versenyzőt az előző kapun kimentek közül köztük Petit is akivel együtt kiséreltük meg a 2. Fp abszolváálását illetve egymás mellett kb 500 méterrel. Az első próbálkozás neki lett sikeresebb mert ő már elsőre több magasságot gyűjtött türelmesen így átesett a gerincen és ok.

A harmadik fp és a cél gyakorlatilag egy végsiklás lett volna amihez a magasságom meg is volt, de beszóltak a rádióba , hogy erősödik a déli szél és menjek lefelé minél hamarabb, mert elég gázos a leszálló.

Az volt.

Nagyon sokan nyomtak orrut, én szerencsére le tudtam tenni szépen.

Annyira tele voltam élménnyel, hogy azt el sem lehet mondani. Majd kibuggyant belőlem a téma. Ha gyengébb idegzetű lennék a levegőben többször elsírtam volna magam. Sokszor a gyönyörűségtől sokszor a fosástól. Ha gyengébb gyomrom volna akkor pedig tuti, hogy rókát is fogtam volna a keselyűk között a dobálásban.

Szóval durva a végletekig amikor fúj a szél.

Az alföldi un. flatland indiánoknak fel kell kötni a fehérneműt.

 

a helyesírási hibákért bocsi majd javítok ha lesz időm