Konfúciusz szerint valamire várni jobb, mint azt megkapni. Az egyik kolléganőm szerint ez hülyeség kérem. Minden esetre ezt az utat nagyon vártam, mintha éreztem volna, hogy nagyon jó lesz. Szerintem hiba nélküli volt.

A szállodánk Estorilban volt ami a fővárostól ÉNY-ra található, 40 perc busszal, ugyanennyi vonattal. Estoril a földi halandónak F1 pályályáról, Horty Miklós lakhelyéről, esetleg golfpályáiról talán európa legnagyobb kaszinójáról ismeretes. Azt kevesen tudják, hogy egyszer én is ott szálltam meg:). Most már tudják. Méghozzá egy óceánra néző tágas szobában.

kép

Félpanzióval kaptuk a szobát de igazából a kirándulásnak kb 1%-a amit a szálloda kitesz, a többi az a fantasztikus érzés amit a látvány és a meglóduló fantáziád ad. Ez az egyveleg úgy átjárta a porcikáimat, hogy még most is a hatása alatt vagyok, még jó, hogy legalább a finom borok amiket hoztam visszaröpítenek egy időre a paradicsomi környezetbe. Apropó finom borok, hazafelé a bőröndöm extra 10 kilóval rendelkezett amiért a jóképű de rosszlelkű check in assistant 140 júrót akart legombolni rólam. Először betojtam, hogy ez gáz - szerintem kifizettem volna inkább mintsem ezeket a drága nedűket otthagyjam- de aztán az idegenvezetőnk segítségével és ötletével megoldottuk az ügyet ingyen. Szóval paradicsomi környezet. Fújt a szél egyfojtában- ami nekem sárkányrepülőnek aki a hegyek tetején gyakran álltam légkörünk eme csodálatos jelenségének hatása alatt -önmagában is jóleső érzés ezen kívül a végtelen és hűvös óceaán látványa és tudata mindent megért. Itt jegyzem meg, hogy Ferihegyen vettem egy könyvet az útra, stílszerűen a Tűzhangya címűt amelyben egy fiatal magyar pár átevezi ugyanezt a vizet és az olvasmány valamint a személyes találkozás az elemmel nagyon jó párosításnak bizonyult.

Mivel is kezdjem a beszámolót úgy hogy minél jobban visszaadjam a történet ízét. Nem sorrenben írok hanem amikor valami eszembe jut akkor arról leírom az érzéseimet. Mi is volt a legmélyebb benyomás??? Egyértelműen a Cabo da Roca partszakasz amihez foghatót csak Sidney mellett a Stanwell parkban láttam. Egy lélegzetelállító szelet a földön meglévő energiák széles skálájáról. Ahogy az óceán ostromolja a kontinens partjait és megjegyzem ezt elég régen csinálja:) az egszerűen gyönyörű. Ilyenkor tudja az ember magát igazán pontosan helyre tenni.

Ami szintén megragadt bennem egy életre az a halételek íze amelyeket ettem. Na nem a szállodában. Az egyiket a szervezett program keretében egy előkelőnek mondható étteremben ahol finom saláta, tőkehel májpástétom, párolt spárga + öntet összeállítású előétel után kaptunk. Valamilyen tengeri halszelet egy igen ízletes fokhagymás ??? majonézszerű fűszeres mártással, algás spenóttal és  egészben főtt burgonyával szemnek is tetszetősen tálalva. Ja és ne feledkezzek meg a hűtött fehérborról ami egyszerűen úgy passzolt a halhoz, mint Estoril az én lelkecskémhez:).

A reggeli futások alkalmával azon kaptam magam, hogy mosolygok egyfojtában miközben a többi kocogó szenvedő arccal rótta a sétány kilométereit. Hát, hogy a túróban ne mosolyognék amikor gyakorlatilag az történt, hogy az alföld egyszerű gyermeke az ÓCEÁN partján szalad a parton.Köszöntem is a jóistennek minden nap. A lányok akikkel együtt mozogtam és és az öcsém a tanúi. Eszméletlen.

Ágnes, Ildikó, Gyöngyi, Gyöngyi, Imi. Én azért nem vagyok rajta mert én fényképezek. Ugye ez érthető? Aki fényképezik az soha nincs a képen Ahol rajta vagyok a képen azt nem én fényképeztem. Ok Gyöngyi? Élő sonka:)

A második kulminális élményem Estoril(e:estoril és nem esztoril) mellett egy Cascais nevű(e:káskájs) kisvárosban elfogyasztott tonhal steak!! volt.

Ezen a helyen éppen lakberendezési boltokban bámészkodtam amikor egyszer csak az egyik étterem előtt álló ember integet. Hátranéztem hátha nem nekem, de nekem. Jobban átlátva a szitut rájöttem vas logikával, hogy ez a fiú ezért kapja a fizetését, hogy fogja a vevőket. De mire feleszméltem a hatásból már egy másik- kb 40 éves tehát hozzám korban jobban illő- barna bőrű fiatalember elém állt és széles mosollyal és jó angolsággal értésemre adta, hogy náluk jobbat nem találok, friss az alapanyag és jók az árak. testbeszédével pedig megértette velem, hogy nehogy má ahoz a buzihoz menjek be én ide való vagyok fasza gyerekek közé. Nem, de! Nyert, a jutalék az övé lett. Én sem bántam meg. Egy sör bemelegítés után kaptam a steak-et héjában főtt krumplival brokkolival és zöldbabbal. Azt el is feklejtettem említeni, hogy mindenütt sajtot, kenyeret és olivát hoztak előételnek amíg vársz afőételre. Nagyszerű élmény volt igazi tonhalat enni. Itthon a legdrágább konzerv is csak törmelékeket tartalmaz.

A harmadik ételemet Lisszabonban egy eldugott kis étteremben fogyasztottam el nem messze a híres 13-as villamos :) felső megállójától.

Az étlap tanulmányozása és egy remek fehér bor kortyolgatása közben az egyébként mogorva de segítőkész pincér odajött és ajánlotta a frissensülteket. Sajnos nem volt egyszerű a portugálul írt frissensülteket az angol étlaphoz párosítani de kis segítséggel kiválasztottam egy kardhalat. Nem bántam meg. Ugyanúgy egyben főtt krumplival és párolt zöldségekkel tálalták a halacskát aminek húsa halakhoz képest is hófehér és omlós volt és nem volt  halszaga at all.

Ittam egy kávét és útra keltem, egyedül bolyongtam a városban és igen sok élménnyel gazdagodtam.

Aznap a HÉV szerű vonaton bliccelve utaztam Lissabonba ahol kb délig céltalanul bolyongtam az Alfama negyedben és rácsodálkoztam az életre. Onnan a Bairro Alto következett a 13 villamos megállója. Na azt hiszem itt kell elmesélnem a sztorit. A már említett lányokkal(asszonyokkal, nehogy megsértsek valakit is) indítványomra felszálltunk az ominózus járműre. Azért mert itthon kiírtam, hogy miket kell megnézni. Sajnos a cetlim amin a "must visit" lista volt a szállóban maradt ezért erre szálltunk fel 3 euróért / kopf.

Villamosnak villamos, de valahogy mindenkiben hagyott avlami űrt, bevallom én is többet vártam(miután végigmentem a 28-ason rájöttem, hogy miért..később..) ment egy kicsit fel le majd vége. Utólag tudtam meg amikor arra bolyongtam, hogy csak le kellett volna szállnunk a felső állomásnál és karnyújtásnyxira ott volt a város egyik legyszebb panorámáját nyújtó kilátója.:::))) a felkészült túrista ha ha.

A bairro altóban ettem a kardhalat, majd a 28-assal lementem a cais sodré állomáshoz ahol kompra szálltam és átmentem a Cacilhasra túlparton. Ott egy hatalmas ódon hadihajó mustrájával kezdődött a felfedező utam. Rengeteg ágyú volt a háromárbócos vitorlás  monstrum fedélzetein amelyek között voltak olyanok is amibe 10 kilós ágyúgolyó passzolt és amely ágyú kiszolgáló személyzete 22 matrózból állt!

Ezután taxit fogtam és felmentem  Tejo folyón lévő(Golden Gate utánzat) Ponte Sobre híd déli hídfőjénél található  Cristo Rei monumenthez ami kilátó is egyben. 110 méter magas.

Ott sem rossz a kilátás:). Éppen rálátni a híd beléptető kapujára. Megszámoltam, óránként 15ezer autó halad át rajta.

A Cristó után metróztam és elmentem a Vasco da Gamma hídat megnézni. Kicsit híd!!

A hídon kívül találtam ég ott egy hatalmas parkot ami a világkiállításra készült, egy kötélpályán mentem végig egy kabinnal az óceán partján egyik oldalon a világkiállítás monumentális épületei másikon a víz és a csodás híd.

A nap végén az ócenárium jött volna a sorban de elég késő volt, menni kellett vissza. Ez egy másik kirándulás feladata lesz. No és még oly sok minden.

Mindenkit szeretek.

Mára ennyi. Folyt köv

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.