Az olimpiai Triatlon távjai

1500m úszás- 40 km bringa- 10 km futás.

A dolgok viszonylagosak. A mostani verseny okozott eufóriát, kínzó önmarcangolást, büszkeséget és szenvedést egyaránt. Megpróbálom kibontani ezeket a velős fogalmakat:)

A puszta tények.

150 induló. Kategóriámban 20 versenyző. Erős mezőny.

Abszolútban 47., kategóriábman 4. helyezés. Szűk perrcel a dobogó mellett.

A tavalyi időmet 10 perccel megjavítottam.

Előző este Szilárddal meccset néztünk és legurult vagy 5 sör fejenként. Nem túl bölcs cselekvés verseny előtt.

A helyszín borongós, vihar utáni idővel fogadott bennünket amit én nem bántam mert így biztosan neoprénben kell majd úszni ami nekem kedvező. ti. Azok akik nagyon jók az úszásban és kiváló a vízfekvésük nem szeretik a neoprént, mert a levétele nem mindíg problémamentes de mi akik nem rendelkezünk úszó múlttal szeretjük, mert az általa termelt plusz felhajtóerő javítja a vízfekvést.Ezzel értékes perceket lehet nyerni.

A pálya az alacsony vízállásnak köszönhetően kicsit hosszabb volt, mégis 2 perccel javítottam az időmön ami csakis a neoprénnek köszönhető.

Olyanokkal úsztam egyformát akik tavaly 3 percet rám tettek, tehát ha nyögvenyelős is volt az úszásom, javultam. Az úszásról még csak annyit, hogy nem is nevezhető úszásnak sőt ilyen diszkomfort érzettel és fáradtsággal még talán soha nem úsztam. Légszomjam volt, klausztrofóbiás és egyéb rossz élmények jellemezték. Alig vártam, hogy kimásszak.

Irány a depó. Neoprén viszonylag problémamentes levétele és pattanj a bringára, de nagyon kimerült állapotban, magas pulzussal . Úgy is mondhatnám, hogy holt fáradtan.

A bringás pálya ugyanaz volt mint tavaly. Több mint 4 percet javultam még így is a tavalyihoz képest.(szűz anyám, az milyen tré lehetett)

Gyenge volt a lábam, fejben nem tudtam megbírkózni a bolyokkkal való menéssel, így többször kiszakadtam. Akikkel együtt jöttem ki a vízből 2-7 percet vertek rám a 40 km alatt. A bringás pálya 6 körből állt igen technikás kanyarokkal és emelkedőkkel, ritmusváltásokkal amit én kimondottan rühellek- mint rájöttem.

Bringáról le és futás...

Azt tudtam, hogy ez a legjobb számom. Azt is gondoltam, hogy ledolgozhatok a hátrányomból amit a bringán összeszedtem, csak azzal nem voltam tisztában, hogy mennyire lesz elég.170-es pulzust erőltettem, úgy tűnt bírható lesz. Senki nem előzhet meg ez volt a jelszó. A kategóriámban futók közül néhányat felismertem és fordítónként mértem a különbséget. Csökkent. Úgy számoltam, hogy a 2-3 perc hátrányt a 6 kör alatt le lehet dolgozni. Kovács Szilárd aki a 10 évvel fiatalabb kategóriában versenyzik utólért és motivált a jelenléte és az, hogy bírtam vele a tempót. Futottunk együtt vagy 3 kört ami elég jól felgyorsított és elhittem, hogy tudok 3.50 körüli km-eket futni tartósan ami eddig hihetetlen volt számomra. Szilárd körelőnyben volt tehát előbb utóbb kiszállt. Akkor már azok elé kerültem akikkel együtt jöttem ki  a vízből de a bringán megaláztak:) kb 2 perccel. Pozitív életérzés volt. Extra erőt kölcsönzött. Az uccsó kör előtti fordítóban egyszer csak egy pasi megelőzött ill. ment volna el mellettem. Gyanús volt a kora ezért rákérdeztem, hogy melyik kategóriában tolja. Mire ő. 45. Jaj,jaj  mondom akkor ő a nap utolsó kihívása. Igen nagyí kihívásnak néztem elébe mert a nagy tempó miatt energia fogyási tünetekkel küszködtem. Nagy lelki tusát vívtam miközben rátapadva, lépést próbáltam vele tartani( később kierült, hogy kategóriánk legjobb futója). A dolog kb úgy nézett ki, hogy az egyik énem- a gyengébb - azt súgta hagyd elmenni, nem kell mindenkit megverni. Erős ez a tempó, a pulzusod már 180 körüli, nagyon el vagy fáradva, hagyd elmenni, Jobb nálad nincs mit tenni stb.

A másik énem - a sportoló, a becsvágyó a küzdő- pedig azt mondta. Menni kell vele az utolsó véredig! Ki kell bírni több célból is. Elsőként: ha elengeded akkor egy hellyel biztosan hátrébb végzel. Ha elengeded akkor meghunyázkodsz, feladod, hogy fogsz tükörbe nézni. Az edzéseken ezt gyakoroltad a fokozó futásoknál nem emlékszel? De emlékszem. A fokozó edzések végén az utolsó km-en hajrát gyakoroltam 160 majd 170 pulzussal aztán az utolsó 100 méteren magam mellé képzeltem az enemy No 1-t és mondogattam magamban: ez még nem 100%-os tempó, gyorsabban!  A kezed még nem fullosan segít. A feszítő nem totál gázon megy. A vádli még nem szakad szét. Gyorsabban gyorsabban! Miközben az ellenfelet is nagyon gyorsnak képzeltem.

Szóval ezek a gondolatok váltották egymást zaklatott fejecskémben. A sportember győzött és maradtam. Nem tudtam feladni mert akkor igen szarul éreztem volna magam. Kibírtam az utolró 1500-at az ő tempójában és stratégiát gyártottam. Az utolsó frissitőnél ami kb 150m a céltól robbantok és az edzésen begyakoroltak szerint harcolni fogok.!!!

Úgy is tettem. Utolsó energia morzsáimat előszedve őrült iramú hajrába kezdtem ami ezúttal is bebizonyította, hogy ez nekem jól megy. Állva hagytam az embert és az etapon kapott 9 másodpercet.

Csak azért, hogy tudja:) kivel áll szemben.

Kegyetlenűl ki voltam a befutónál de a végjáték kissé feledtette a bringás fiaskót. Kicsivel lemaradtam a dobogóról de 2012-ben már legalább a dobogóért küzdök és nem csak a távok teljesítéséért. Kicsit progresszió??!! 

eredmények itt:

http://www.zalaszam.hu/triatlon/verseny/2012/bfured/bfam.htm

Jó dolog a triatlon de szinte minden verseny közben előjön a gondolat, hogy feladom, hogy abbahagyom, mit keresek én itt stb.

Elgondolkodtam azon, hogy a sárkányrepülő versenyeken volt-e ilyen gondolat. Hát hogyne. Egy-egy szarul sikerült nap vagy repülés után ugyanúgy jártak ezek a gondolatok a fejemben. Tehát természetes gondolatok ezek. Önmagunk legyőzésének állomásai. Azt is gondolom, hogy egy egy ilyen csata megnyerése végül az egész háború megnyeréséhez vezet majd ami a mindennapi életben annyit tesz, hogy segít és erőt ad a problémaék leküzdéséhez. Ezt kellene elmondani a fiataloknak és a fiatal szülőkne. Ezért kell a gyerekeket soprtoltatni.

Hazafelé volt időnk beszélgetni Szilárddal az élet dolgairól és sok érdekes infót kaptam tőle.

Wass Alberttől ma veszek egy -két könyvet.

Üdv

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.