Életünkben olyan sok dolog történik, hogy elég megemészteni őket. Még szerncse, hogy túlnyomó részt a jó dolgokkal kell bajlódnunk ami az emésztést illeti. Sokszor hangot adtam már az irányú nézetemnek, hogy óriási szerencse, hogy ezen a bolygón vertünk tanyát ahol dúskálhatunk az élményekben. Emellett még az is nagy mák, hogy embernek születtünk aki érzelmekkel bír.  

Ennyit bevezetőnek. Ami viszont aggasztó az az, hogy ott van velünk a felejtés. Nálam egyre inkább ott van, de nem csoda hiszen 1965 már régen volt.

A bolgár utam során már nem is emlékszem arra katalizátorra amely azt hozta ki belőlem, hogy elgondolkozzak azon, hogy vajon milyen érzés lehet egy nagyobb lélegzetű írásművet létrehozni. Mondjuk egy regényt...

Azt nem mondom, hogy sokat gondolkoztam rajta, az viszont bizonyos, hogy a gondolattal eljátszani is nagyon felemelő érzés. Egy könyv amit te alkottál, a te gondolataiddal van tele, a te gyermeked. Tudom, hogy van másik oldala is az éremnek mégpedig az, hogy a kudarc esetén vinni kell azt a batyut is tovább arra a következő 40-50 évra ami még hátra van. Ok erről a témáról ennyit mára.

Egyéb. Szlovén túra. A lányokkal (Eszter és Marcsi) a már bevált Velika Planinán kezdtünk ahol magunkba szívhattuk a várva várt tehén illatot, barátkozhattunk a bocikkal és ehettük a finomabbnál finomabb friss sajtokat, igazi aludt tejet. Természetesen a mézes pálinka sem maradt el Lasko sörrel leöblítve. Lasko egy szlovén város ahol ameddig a szem ellát maláta illetve komló ültetvényekkel találkozik a túrista. Ottjártunkkor éppen egy sörfesztivál volt de mi nem vesztegettük erre az időt, egyenesen Kamnikba vettük az irányt ahol a megszokott szálláshelyünkre bevackolva vártuk a reggelt, a túra kezdetét.

A Velika Planina párás, nedves oldalát mutatta meg ebben az évben és hála istennek nem klellett 40 fokban túráznunk. Kellemes 20-23 fok volt a fennsíkon 1600 méteren. Rengeteg havasi gyopárt találtunk. Ennyit még sehol nem láttam. A nap gyorsan eltelt és máris jött a következő napi program a kamniki botanikus kert. Amikor a hatalmas golfpálya minőségű gyepen sétáltunk mezítláb az jutott eszembe, hogy a sydney-i királyi botanikus kertben is hasonló szépségeket láttunk barátaimmal amikor arra jártunk sárkányrepülni, a különbség csak abban volt, hogy azt másfajta természeti környezet foglalta magába. Itt a magas hegyek, ott az óceán. Mindkettő csoda a maga módján. Az arborétumban az angol és francia kerten kívül ezer csoda van. Nekem -ha ki kell emelnem valamit akkor- a lepkeház az amely nagy élményt nyújtott. Egy egyszrű üvegháznak nézett ki kivülről és már érezni véltem a dohos párás levegőt mely bent fogad majd bennünked "állati" szagokkal. Ezzel szemben amikor beléptem friss egzotikus virágillat fogadott és ezernyi( na jó ez egy kicsit túlzás) szabadon repkedő szinpompás pillangó. kapkodtuk a fejünket és mosolyogva jártunk fel s alá.

Aztán továbbálltunk és megnéztük Bled-et a maga giccses tavacskájával, várával, ettünk egy finom vacsit Teran vörössel és csónakáztunk is persze. Edzettem egyet ha már ott voltam Beúsztam a szigetre majd vissza. Kb 900 méter volt oda ugyanannyi vissza(ki gondolná). Elég érdekes érzés amikor ivóvíz minőségű hideg kb 20 fokos  vízben úszol ahol a látás nagyon jó és mégis sötét kék a mély. Kicsit ilyesztő a helyenként 30 méteres mélység főleg a visszaúton amikor a szigeten kitett ismertetőkön közölték velem, hogy milyen halak élnek a tóban. Többször eszembe jutott , hogy mi lesz akkor ha az egyik 80 kilós ragadozónak szabolcsi kolbászra fáj a foga éppen:). A hideg vízről jut eszembe, hogy vittemmagammal két palack kiváló Irsai Olivért a biztonság kedvéért és egyik este az jutott eszembe, hogy mivel a tó vize hideg ha leeresztjük jó mélyre akkor az majd frankó módon lehül a másnap esti vascihoz. Megkezdődött a projekt. Többszöri kísérletre a boros palack és a pet palack kompozíció éppen a megfelelő mélységben lebegett. Jó móka volt sokat röhögtünk.

Másnap felszedtük és nem volt hideg:(.

Bled után Bohinj és a hozzá tartozó Savica vízesés. A Száva folyó forrása.

Másnap a Rodica Csúcs. 1966 méteres magasságával nagy túra élményt ad a földi halandónak.

Hat órát mentünk, úgyhogy nem kellett altatni bennünket illetve kellett mert úgy el voltunk csigázva, hogy alig bírtunk elaludni.

Következő állomás Kranjska Gora a híres síparadicsom a határ (olasz-ostrák-szlovén) közelében. Nagy beruházást találtunk a Planica sísánc mellett. Újabb két hatalmas XXi. századi minőségű sáncot építenek, szerintem már a következő szezonra készen lesz. Minden esetre én felmásztam a híres Planicára 8 vagy 9 száz lépcső vezetett fel rá. A legmeglepőbb az érkező felület meredeksége volt és az, hogy az alján milyen kevés a hely a fékezésre a versenyzőknek. Ahová ugrás után érkeznek az olyan meredek, hogy fel sem lehet rá mászni mert ha legurulsz véged van mert nem tudsz megállni.

Bringáztam is egyet a kis Orbeámmal amit természetesen vittem magammal. Felmásztam egy 1600 méteres hágóra a neve Vrsic. Pontosan 1611 méteren van és egy 10 km-es út visz fel ami 1000 métert emelkedik. Gyakorlailag végig 10%-nál nagyobb az emelkedő de helyenként 15%-ra figyelmeztetnek a táblák.

Sajnos túl hosszú volt az áttételem ezért 50 körüli pedálfordulattal kellett másznom ami azt jelenti, hogy majdnem végig kiállva kellett mennem. Ki is nyúltam a végére. Lefelé egyszer majdnem besokalltam de az előrelátó szlovén útépítők segítettek mert direkt macskakővel raktak ki minden kanyart, hogy előre lefékezz, tudván a burkolat minőségéről.

Nem rossz trükk.

A kirándulás végére, az i-re  egy trieszti fürdőzés és a hozzá tartozó ebéd tette fel a pontot.

Menjetek Szlovéniába nem bánjátok meg! Amúgy érdekesség képpen Szlovénia lakossága 2 millió és egy fél dunántúlnyi területen fekszik. Nemzetiség nincs, cigány és magyar is csak egy északi faluban található mutatóban. Az egész ország egy irányba húzza szekeret, mellesleg nem rossz a szomszédság sem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.