minden versenyző megtalálja a helyét, magyarul elfoglalja azt a poziciót amelyikért megdolgozott.

Nem lesz ez másképpen az amatör korosztályos  triatlon mezőnyében sem. Úgy néz ki, hogy gyakorlatilag befejeződött a szezonunk. Ugyan lesz még verseny de az információm szerint nem pontszerző, tehát elvileg nem befolyásolja a ranglistát. A végelszámolásban a helyzet úgy alakult, hogy a kb 40 versenyző közül 6.-ként zárom első szezonomat. Meg vagyok elégedve és amennyiben lesz motivációm 2013-ban is akkor már tudom milyen mennyiségű és minőségű munkát kell elvégeznem ahhoz, hogy a dobogó szagát megszokhassam. Abszolút reális a cél és ami nagyon jó érzéssel tölt el, hogy látom is az oda vezető út filmjét elejétől végéig.

Rengeteget tanultam, ismerkedtem testemmel,(mások testével:)) határaimmal, és sokat meg is tudtam 2012-ben.

Azon kívül, hogy sportélettanból informálódtam abszolút nem elhenyagolható az, hogy bejártam az országot párommal és Eszter lányommal akikkel felejthetetlen versenyeket és helyeket látogattunk meg. Egertől Tiszaújvároson keresztül Szekszárd és környéke, Baja, aztán Balassagyarmat. Úsztunk a Sugovicában, a Dombori Dunában és egyéb vadvizekben. Futottunk 40 fokor hőségben aszfalton de futottunk botanikus kert árnyas gesztenyéi alatt is. Szenvedtünk, ízzadtunk de a célbaérés után mindannyiszor élveztük a dopamin jótékony hatását idegrendszerünkben.

Azért volt jó ez az év mert fajlagosan sok időt tölthettünk együtt családom hölgytagjaival.Egyrészt a pályán és környékén, másrészt a vendéglőkben, panziókban, hotelekben és APEH szállásokon. Beszélgetéssel és egyéb hasznos aktivitásokkal.

Süllőt falatoztunk Baján a Sugovica partján és együtt kocogtunk fel a Szeklszárd melletti hegyre, hogy onnan nézzük amint a  felkelő nap párafelhőt varázsol a szekszárdi táj fölé. Azt nem állíthatom, hogy a versenytársaim közül sokkal megismerkedtem, de egy két fazont azért már messziről felismerek és tudom, hogy kinek hol a helye ami az első 5-6 versenyzőt illeti. Azt is tudom, hogy ahogyan a szezon elején féltem a futó számtól annyira belejöttem és nemcsak, hogy belejöttem hanem ez lett a fő számom. Itt van a legtöbb sikerélményem. Itt nem előz meg senki a pályán szinte soha. Nem így az úszásban ahol úgy mennek el mellettem mintha nem is egy faj lennénk. Ott hála istennek ven még mit fejlődnöm.

Annyit még meg kell említenem a teljessség kedvéért, hogy azért van egy két fiú akiket nem bánok, hogy megismertetett velem a sport. Ilyen Balogh Lőrinc és Kovács Szilárd akikkel együtt volt szerencsém edzeni és versenyezni, utazgatni és piálgatni a szezonban. Majd még írok róluk többet.

üdv

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.