Azért első mert versenyem most mentem körbe először egyébként második mert tavaly egyedül körbe kerekeztem.

Hegyi körverseny, mezőnyben. 274 induló volt jómagam a 183. lettem:)

Nem vagyok egy hegyimenő mi? Na de ezt tudtam eddig is. Sőt semmilyen menő nem vagyok, hiszen az megy triatlonozni aki sem futni, sem bringázni, sem úszni nem tud jól, csak éppen igen. Nem?

A versenyre nulla edzéssel készültem mert elegem volt már az idei szezonból. Ennek megfeleően a várakozások sem voltak nagyok. Azért azt nem gondoltam, hogy ilyen szar leszek. kb 15 perccel mentem rosszabbat annál ami elfogadható lett volna tőlem. Egyébként érdekes a hegyi versenyzés. Nem tudod, hogy hogyan oszd be azt a kis energiát ami benned marad egy sportszezon után. Az elején nem mertem nyomni csak óvatosan nehogy elfogyjak és eléhezzek a végére.(így is az lett csak más okból) Arra viszont nem gondoltam, hogy ha az elején nem megyek, akkor egyedül maradok és akkor a felhasznált energia 30%-al több lesz mintha egy bolyhoz csapódnék. Ez bebizonyosodott mert csapattársam Bihari Csaba akivel egyforma időt kellett volna mennem 15 percet tett rám és ezt 1000 kcal-lal kevesebb energia elégetésével.

Tapasztalat. Könyörgöm hát az ember meddig gyűjtögeti még a tapasztalatokat???(költői kérdés) Elegem van már a tapasztalatokból he!

Visszább kel venni. Minek kell nekem versenyezni? Miért nem elég a tömegsport? Miért? Miért kell mindíg hasonlítgatni magamat valakihez? Ha van pszichológus azok között akik olvassák ezt az írást akkor válaszoljanak kommentben pls.

Ha nincs,  akkor a többi meg ne okoskodjon!:)

A verseny szépen folyt folydogált. Az első hegy hosszú volt, a lefelé pedig igen gyors és veszélyes hiszen az árnyékban alig láttam a napszemüvegben, hogy mit kell kikerülnöm. Kikaptunk a lefelében két buszt is sajnos ami kicsit bezavart de megoldottuk. A visszafelé ágon a két durva emelkedő embert próbálóan elénk nőtt. Kegyetlen volt. Sajnos a magas pulzus miatt nem tudtam enni ezért fogyott a kraft. Hála istennek vittem vagy 400 kcal-t gélben. A vizem elfogyott kb 20 km-rel a cél előtt de lazán megálltam egy kútnál aztán huss. Innnen ( kb Markaz) egy Trek-es fiúval mentünk és így könnyebb volt a dolog de már egyikünk sem nyomkodta. Tudtuk, hogy ez már veszett fejsze, fejezzük be méltósággal. A befutó hegyi befutó volt mint ahogyan ez itt szokás Ez annyit jelent, hogy az uccsó kb 5-6 km végig emelkedik és nem is kicsit. Egy srác előttem éppen az 1. km-t jelző táblánál fordult le a bringáról és bosszankodott, hogy nem lehet ilyen béna, hogy itt hal meg. Bíztattuk, hogy menni fog csak szusszanjon. Alkalmi társam elköszönt a 3. km.-nél mondván, hogy innen menjek csak, ő lazára veszi mert különben meghal. Érdekes módon kb 1-nél utólért és akkor úgy éreztem el is megy. De nem így lett mert Hován Robi 600-zal a cél előtt odajött bíztatott és én kiállva a nyeregből finiseltem egy kicsit így a trekmate lemaradt. A cévonalon eléhezve, fáradtan haladtam át. A közérzetem szar volt azt hittem majd elmúlik.  A kútnál locsoltam magamra a hideg vizet számolatlanul.

Ennek még most is iszom a levét mert náthás vagyok és napi igen nagy mennyiségű orrváladékot csomagolok be papírzsebkendőbe.

Sőt már az is eszembe jutott, hogy már a versenyen bennem volt a vírus. Minden esetre hazafelé a kocsiban elkezdett fájni a torkom.

ÜDV

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.