Életem első maratonja. Szép idő ígérkezett és a lengyel 4 napos verseny előtt mindenképpen szeretnék egy kis rutint szerezni, hát beneveztem a versenyre. De csak a rövid távra ami 37 km volt. Egyrészt azért a rövidre neveztem mert nem akartam túlvállalni magam, másrészt úgy terveztem, hogy másnap megyek a Jabil próbára ami akár 170 km is lehet országútival. Később részletezett okok miatt aztán nem mentem el oda.

Nagyváradon soha nem jártam ezidáig és örültem, hogy Mellau Ádámmal alkalmi útitársammal most ha keveset is de láthattunk belőle. Sajnos a belvárosban nem jártunk, az a rész ahol keresztül mentünk egy-két kivételtől eltekintve igen ingerszegény volt, mondhatni szoci stílus. szegények sokat szenvedtek akárcsak mi a muszkák alatt. A verseny headquarter az olimpiai centrumban volt( hogy mitől olimpiai??) ahol egy szép versenyuszoda( belülről szép) udvarában gyülekeztek a versenyzők. A rajtszámok felvételét és a startcsomag kiosztását nem bonyolították túl a magyarul is beszélő mosolygós rendezők ezért gyorsan túl is estünk rajta. Már itt látszott, hogy van rendezés. A csomagban energiaital, csoki, croissant és egy két ismertető szórólap valamint az ebédjegy  mellett egy póló is helyet kapott, ami szép ajándék a 7 eurós nevezési díj fejében. 

Felszereltünk és ment mindenki a maga útjára melegíteni. A bringámat előző napon a Critical Mass-en már ellenőriztem úgyhogy minden jól működött, öröm volt vele kerekezni! Elment a hosszú táv mezőnye és mi is beálltunk lassan a rajtzónába. Igyekeztem előre kerülni és ez sikerült is, kb. a negyedik sorból indultam. Belső kommunikációm a startzónában arról szólt, hogy ne feledjem, ez nem edzés hanem verseny, itt nem lehet elfáradni hiszen sokat edzettem, kemény vagyok, jó a technika alattam és mindenkitől jobb vagyok a kategóriámban! Nem szabad az elején lesokkolni magam, fokozatosan emelem majd a HR tartományt 80%-tól  a full gázig a befutóra ha lesz hajrá. Ha lesz meccs akkor azokat meg kell nyernem, nincs fejben feladás, elfáradás és kicsit pihenek aztán majd megyek megint duma!

Az aszfaltos első etapon az élboly már tisztán kialakult, vagy 25-en mentünk együtt. Az első emelkedőn már rostálódott a banda és én igyekeztem tartani magam a 80%-os max. értékhez ami 160-as pulzust jelentett amit néha túllépve, de azért tartva, elég jól haladtam. Kb. 18 km-nél akadt három társam akikkel úgy tűnt egyforma erősek vagyunk. Eleinte lószolgattuk egymást és ki itt, ki ott volt erősebb és gyorsabb, de számottevő különbség nem alakult ki. A napsütötte és kissé szeles gerincre kiérve a csapat két főre csökkent mert ketten visszavettek. Az aradi fiú megszólított "where do you come from" kérdezte montam  büszkén, hogy from Hungary  Nyíregyháza. Erre magyarul folytattuk:) Mondtam neki, hogy erős vagy gecó, az utolsó szón nem értette és csak mosolygott és köszönte. Valóban erős volt a lába hiszen végig legalább 20%-al kisebb pedálfordulattal nyomta ugyanazt a pályát mint én. Megkínált egy isostar zselével amit nem utasítottam vissza annál is inkább mivel magam is hoztam párat a saját preferált High5 márkából. Kb 2 kilométeren keresztül ment elöl a fiú                     ( Luca Gabriel 212 ) és pedig taktikusan mögötte az árnyékban lobogtam amit ő nem is rótt fel nekem mert mint kiderült 36 éves( amikor ez kiderült ő elszomorodott én pedig felvidultam ki érti ezt:)) .

Nem tudtam pontosan hányan lehetnek előttünk de azt éreztem, hogy gyorsak vagyunk és az elejében kell, hogy legyünk. Lassan féltáv körül elkezdtük utolérni a hosszún indulók sereghajtóit akik után fél órával indultunk és ez nagy lélektani fröccs volt számomra. Szóval elkezdődött a várva várt meccs. A fiatal román fiú elkezdett lószolni és az egyiknél csúnyán el is ment vagy 500 métert én pedig majdnem elhittem, hogy erősebb. Azzal nyugtattam magam, hogy 10 évvel fiatalabb és 10 éve versenyzik nekem meg ez az első, úgyhogy örüljek, hogy lyuk van a .... és maradjak veszteg. De belül azért versenyezni jöttem és talán éppen a rajtrácson folytatott belső szuggessziónak köszönhetően innen kezdve az emelkedőkön nem használtam a középtányért hanem maradtam nagytányéron, - és mint tanult barátom Balika aki mint ahogy az Hován Robi beszámolójából kiderült anno Dunaújvárosban egy Menyhárt Évike sárkányrepülős emlékversenyen amikor együtt bringáztak minden dombot személyes sértésnek és ellenségnek, talán hétfejű sárkánynak tekintve támadott meg - kiállva küzdöttem a dombokkal, a lejtőkön pedig kónuszon verettem ami a csövön kifért. Egyszer csak ott voltam mellette, átnyújtottam neki egy zselét, meglószoltam,  kb. 10 métert kapott egy felfelén ami után egy köves gyors lefelé jött egy két trükkös sodrós kanyarral ahol végleg feladta és onnan gyakorlatilag a hátralévő 4 kilit egyedül tettem meg. A végén még volt egy érdekes történet hiszen az utolsó füves lefelé ösvényen jól megengedtem a bringát nem ismerve a pályát, egy fiú aki a hosszún ment felbátorodva követett. Csakhogy a teljes 37 km legtrükkösebb kanyarjai következtek. A gyors lefelé után kis csiki-csuki fordulók táglatörmelékkel feltöltött árok és egy kis letörés mielőtt ráfordultunk az aszfaltra. Be kell vallanom meglepett a dolog, talán merészebben jöttem mint azt kellett volna de hála a formula fékek jól adagolhatóságának megoldottam a kombinációt és az aszfaltra érve hátrapillantottam, hogy kívülről nézve milyen a szitu. A gyerek éppen akkor vert egy hátast, pörgött hármat a bringájával -a hajtómű tengely mint forgás tengely körül- és így érkezett meg az aszfaltra. Csúnyán nézett ki nagyon. Biztosan fájni gog neki este ha kihül:(

50 méter, két jó aszfaltos kanyar és már bent is voltam a célban ahol fiatal kollégáim F.Jocy és Mellau Ádám vártak a bent lévő többi nyolc idegen versenyzővel együtt. 10.-nek értem be a 216 indulóból 1.29.19-es idővel ami kategóriámban a dobogó 3. fokára emelt, az ott induló 46 versenyzőtársam közül. Boldog voltam. Jó bringázás, csaták, élvezetes verseny volt mögöttem. 

Sokan hoztunk érmeket. Kiss Józsi hosszún kat.1. hely, Fari (Farkas Attila) hosszún kat. 3.hely,  rövid távon F.jocy( Farkas József) és Mellau Ádám kat. 2. hely.

Erőss Béla ötven év fölött a negyven fölöttiek között 10 helyen ért be. Daneluszki Laci, Taki, Lóczi Jani is becsülettel teljesítették a távot. Tündi fotózott, vigyázott a slusszkulcsomra köszönet érte.Dinya Tomi is velünk tartott Debrecentől.

A facebookon a Nyír MTB baráti kör oldalon lehet találni több fotót is az eseményről és a résztvevőkről

A Jabil próbát lemondtam, mert megégett a napon az alkarom és a térdecském úgyhogy nem volt kedvem a napon még jobban megsokkolni őket. Meg egyébként is, nyertem egy pár kesztyűt Nagyváradon és a Jabilon is az az ajándék:) kezem meg csak kettő van nem? De! Már megint igazam van. 10.

Figyelem! Blogomat csak sportbarátok olvassák, kéretik nem megosztani! Köszi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.