Előző nap utaztunk székesfővárosunkba mert az egyik bolttal leleveleztem, hogy van nekik MTB cipőjük minden minden  típusból méret. Lelki szemeim előtt meg is jelent egy hatalmas üzlet csili vili polcokkal és egekig érő áru hegyekkel... Ezzel ellentétben jól megszívattak mert nem, hogy nem volt mindenből minden méret, gyakorlatilag semmi nem volt jó rám! Nem baj rendeltem két cipőt 160 ezer forint értékben. Majd megyek. Addig ne vegyetek levegőt, mondaná Ludas Matyi aki 3 x veri vissza.

A  traumát kiheverendő párommal betértünk a könyvtár presszóba aztán megettünk egy finom pizzát és este elkezdtem a másnapi versenyre hangolódni egy üveg vörös mellett:)

Reggel nevezés a Hármashatárhegyi reptéren ahol eddig csak repülni jártam. Illetve összesen vagy 5x voltam. Először amikor Óriással mentem és a faterommal, hogy megvegyem életem első váltós gépét egy c15-öt. Imádtam. Aztán Sobor Imi ( nyugodjon) strucc C-jét is ott vettem meg. Akkor volt ott egy speed gliding verseny is és még Béres Gabika is repült és persze Évike. Ezt megelőzően volt még egyszer valami börze is amin a növendékeimmel jelentem meg és vettem, vettünk a Guriga féle goretex kezeslábasból is és sokáig azt hittük abban kell repülni:)

Most pedig bicajversenyre készültünk. Nagyon meleg napnak ígérkezett úgyhogy be is kentem magam babanaptejjel ami jól jött az égés ellen. Hamar kimentünk, kb. 10 órától kint voltam úgyhogy mindenre volt időm. Bringa átnézés(szarakodás a hátsó fékkel mert állandóan besúrolt és nyöszörgött. Nagy nehezen beállítottam és eldöntöttem, hogy veszek egy úszó tárcsát hátra. A fékkel kapcsolatban a verseny alatt jött még tapasztalat ami pedig azt eredményezte, hogy rendeltem hozzá nyomáspont állító hollandit a munkahengerekhez.

Nevezés. Elég gyorsan.  Táplálkozás, melegítgetés és nézelődés ismerősök után. Egyszer csak meglátom a híres sokszoros magyar bajnok endurós barátunkat Zsemberi Barnabást bringán, akivel legutóbb akkor találkoztam amikor megvettem 2001-ben a KTM 360 SX kétütemű versenygépemet ami 60 LE és 100 kg körül volt. Barna akkor erőtől duzzadó fiatal ember volt és kérdésemre csak annyit mondott a gépről, hogy "férfias kihívás" amit akkor költői túlzásnak hittem, nem volt az. Később rájöttem és ez sem túlzás amit most írok, hogy amikor először ráültem a hosszú áttétellel (amivel mellékesen jegyzem meg 190 km/h-t ment) szerelt filigrán telivérre akkorát gyorsult harmadikban, hogy még most is érzem a gyomromban azt az érzést. Szóval Barnára ráköszöntem és megálltunk beszélgetni. Hogy vagy öreg kérdem. Hosszú annak a története mondja és láttam a szemében, hogy valóban van mit mesélnie és már mondta is, nem fukarkodott az információval, de láttam rajta, hogy nagyon örül, hogy elmondhatja tehát komoly a dolog. Azzal kezdte, hogy 3 éve komoly betegsége lett. Nagyon komoly. Kérdem rák.? Nem, komolyabb??!! Kisvárosi lévén nem tudok sok a ráknál komolyabb dolgot ezért kértem, hogy vesézze ki a dolgot. Megtette. A story nem bonyolult. Elkezdett fájni a bal tüdeje elment kivizsgálásra és elkezdték szteroiddal kezelni. Csakhogy a szteroid egy mittudomén...coccus baktériumot mutált ami ellepte a szervezetét de olyan komolyan, hogy a fél tüdeje "kirohadt" szétette a két csípőjét, az összes izma gyakorlatilag eltűnt.  Csípőprotézis műtét, két év rehab és napfénymentes szobai párosbotozás után idén jött elő szegénykém. Nem csoda, hogy a rég nem látott tirpák gyereknek is örült. Szóval úgy örült, hogy ezen a versenyen elindulhatott mint újgazdag gyerek az  Iphone-nak, vagy még talán egy kicsivel jobban.

A versenyre felsorakoztunk a 30 fokos perzselő napsütésben. A vitorlák egy kicsit abbahagyták a csörlős üzemet és 600 bringás a hosszú rajtvonalnál felsorakozva( a reptér keresztben ) várta a rajtjelet. Tudtam, hogy menni kell az elejével mert ha nem akkor traffic jam lesz de hiába. Az a kb. 100 erősebb elém keveredett és nem volt mese lett is jam a feljárónál ami ott volt a felső hangár felé vezető úton. Azt ne kérdezzétek, hogy merre ment a nyomvonal mert én mindig csak az utat, az előttem lévőket és a pulzusmérőt figyeltem. Az utat azért, hogy ne járjak úgy mint néhányan azok, -tudniillik toltuk neki ezerrel mert nem kellett a sártól félni hiszen porzott mint a sivatag,- akik hamar fel kellett adják hiszen törött kulcscsonttal kényelmetlen bicajozni. A pulzust azért, hogy kordában tartsam a lóerőket a második körre is. Nem tudtam, hogy milyen 1100 szint versenytempóban. Síkvidékiek bringás barátaim kipróbálhatják mondjuk Tokajban ha felmennek 85-90 %-on háromszor pihenés nélkül. A terep változatosságát nem igazán tudtam élvezni az első körben mert felfelé és lefelé is feltartott a tömeg. Felfelé egy-két technikai zseni miatt ott is toltuk ahol simán megyek egyébként és ráadásul -nem úgy mint Kiss Józsi aki tolva is gyors és még pihen is:.)- nekem a tolás sokkal megerőltetőbb mint a kis áttétellel való forgatás. Lefelé meg abszolút lassúak voltunk. Előzni kockázatos lett volna mert egynyomos volt a pálya a legtöbb gyors lefelén. Na mindegy. Az első körön egyéb okból kaptam vagy 10 percet az elejétől. Ja és az első kör első lefeléjében elszállt  ViniBike kulacsom az értékes nedűvel, ami annyit jelentett, hogy meg kellett állnom néha frissíteni!!:( Amúgy nem is voltam százas. Allergiával küzdök és köhögtem sokat meg taknyoltam is. A tüdőm kapacitása gyengébb volt mint általában. De ez biztos elmúlik. Az első kör végén egy gyönyörű orgonabokornál szedtem Marcsikámnak egy szál orgonát, mert olyan rendes volt és elkísért. Aztán a második kör. Immár szétszakadva a mezőny. Ez olyan erőt adott, hogy innentől kezdve mint kés a vajon mentem előre és nem túlzok, hogy mindenkit akit megláttam kisvártatva megelőztem. Volt akit felfelé, volt akit lefelé, volt akit felfelé is és lefelé is:). A második kör az az enyém volt. Az első kör elejének sokkja megviselt és a második körre állt be a szervezet a folyamatos magas terhelésre. Ebben a körben volta igazi MTB-s dolgok. 20%-os mászás de nem egy-két percig hanem k...va sokáig végig 180-as pulzuson. Volt olyan erdei lefelé ahol totál be volt nőve növénnyel és alig lehetett látni a köves nyomvályús ösvényt a belógó ágaktól. Na egy ilyennél éreztem először valami nyomáspont változást a fékjeimben amit eddig még soha. Mondjuk nem is mentem ennyit lefelé illetve nem kellett ennyit használni őket.

A végén kb. 5 km-rel a befutó előtt az uccsó frissítőnél csak lelocsoltattam magam és nem álltam meg, ezzel is 3 helyet spóroltam mert néhányan megálltak, érthető módon hiszen éppen egy nagyon fárasztó felfelé után következett. Ezután már csak egy gyors  hosszú lefelé jött. Itt adódott első technikai malőröm az SLX-el. Nagytányér kónuszon verettem lefelé tekerés nélkül és nem volt elég feszes  a lánc. Leesett elöl kivülre!! De a hajtókar megfogta. Mondom mi a fszta csináljak. Megállni nem fogok mikor 50-nel lehet menni, akkor inkább a síkon szerelek, mert ott kevesebb a veszteség. Addig forgattam váltogattam, amíg visszament a helyére éppen a hegy alján a reptérnél. Még ketten voltak belátható távolságban tehát kb. 800-nál nyitottam a finisht. 0.5 mp-cel később a kelleténél:)

De beértem épen egészségesen és voltam a Buda maratonon. Immár elmondhatom milyen 30 fokban 85%-os átlagpulzussal tekerni 2.13 percet. 

Aki nem hiszi járjon utána!

 A befutó után büszkén örülök, hogy fényképeznek:)

A start sor egy része.

És a végén még Petromárkó Mikivel is találkoztam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.