Jaj de sokféle gondolat kavarog a fejemben:)

Címszavakat írtam  fel magamnak amelyekről feltétlenül kell beszélnem veletek Pl.: az időjárás, a közlekedés, kulináris élmények, Vezúv, Sorrento, villamossín, Capri, apró kellemetlenségek, az emberek, az élet, ezer színű Nápoly, az utazás tapasztalatai, szumma.

A szummával kezdem. Bár sport hétnek szántam, rengeteg járulékos élménnyel gazdagított az öböl, mármint a nápolyi. A vadregényes utazás azzal kezdődött, hogy 4-ről kettőre fogyatkoztunk, de annyira eltökélt voltam, hogy kell nekem ez az edzőtábor,  így is nekivágtunk. T. Miklós ( nem hatalmazott fel arra, hogy kiírjam a nevét személyiségi jogokat pedig nem akarok sérteni) büntetlen előéletű nyíregyházi lakos volt a társam erre a pár napra. 31 órát tekertünk, 600 km és 7000 szint, valamint 20000 elégetett kalória kíséretében.

A megérkezésünk estéjén zuhogott az eső ami a hangulatot kissé lefojtotta, ezt csak tetézte a lepukkant 3 csillagos hotel Supermario kinézetű portása melegítőben és a tömény bagószagú kis szoba, ahol el kell majd töltenünk 7 éjszakát. Kicsomagoltuk a cuccainkat, összeraktuk a bringákat és lefeküdtünk.

A bringák karton dobozokban utaztak sporteszközként feladva- ráadásul a Wízér társaság szigora jóvoltából- Ferihegyen derült ki, hogy az én kézipoggyászom meghaladja a nagy kézipoggyász méreteit ezért vagy nem viszem, vagy fizetek 70 eurót... Átpakoltam az összes cuccomat a kartondobozba a bringa mellé és a bőröndöt ott hagytam nekik, hogy ba....ák meg. Kézipoggyász nélkül egy szál KIndle olvasóval utaztam. Kényelmes volt:).

A bringák szerencsésen odaértek velünk együtt és már csak egy olyan taxit kellett találnunk amely befogadja a két oláh felhő nagyságú dobozt. Egy kombit kinéztünk. Nyitott csomagtér ajtóval utaztunk keresztül Nápolyon úgy hogy Miki lábára rázártuk a jobb hátsót, neki pedig 1 négyzetcentiméteren kellett ülnie, kuporognia az úton a hátsó ülésen a bringáját rejtő már említett jelzővel felruházott dodozzal. Fájdalmas lehetett, még jó, hogy nincs empátiás képességem. Elöl tök kényelmesen utaztam és megpróbáltam a csomag kiesésétől rettegve közvetíteni, hogy mit tapasztalok. Sofőrünk egyszerű nápolyi stílusban vezetett amit később abszolút megszoktunk és én még élveztem is, de akkor elsőre rémisztőnek tűnt. Piros lámpa, bagatellll, elsőbbségadás bagatellll, kátyú bagatelll. stb stb. 

A hotelszoba áporodott szaga és szűk mérete megkoronázta az eső által már megalapozott hangulatunkat és álomba szenderültünk melyet- egy napos tengerparti villában ébredek, csendben, madárcsicsergéssel, erőtől duzzadó combokkal és irány az azúr kékség- gyakran megszakította egy-egy robogó éktelen hangja, a szobánk ablaka alatt álló kurvák és pacienseik beszéde, rengeteg dudaszó( amelyről külön esik majd szó) és Nápoly természetes alapzaja amely olyan, mintha az eső zuhogna, ja és ráadásul zuhogott is .

Ébredés kissé fáradtan de pozitívan. Reggeli gyengusz, full szénhidrát semmi fehérje. Croissant, mogyorókrém, méz, lekvár, kávé. (minden reggel detto) Később kiegészítettük saját beszerzésű tonhalkonzervvel és baguettel.

Az eső elállt hajnalban és 10 órakor elindultunk az első tekerésünkre amely egyfajta terepszemle volt. Egyébként a hét edzésterve előre meg volt koreografálva, amelyet nem is kellett módosítani mert az időjárás minden napot ajándékba adott. Azért nem volt minden fenékig tejfel azzal kapcsolatban sem, de általánosságban elmondható, hogy az itthonitól mindíg 4-5 fokkal melegebb volt és ami a fő, hogy éjszaka nem hűlt 10 fok alá.

A várost Pompei irányában hagytuk el K-DK , éppen neki a Vezúvnak későbbi egyik kedvencemnek amely annyira összeforr Nápoly látványával mint a kisebbségi magyar a szociális segéllyel. Nápoly a Vezúv, Sorrento és Capri nélkül olyan mint egy szemetlen küklopsz, vagy politikus hazugság nélkül. Vagy mittomén, hogy Szabó Gabást is idézzem.

Ha már itt tartok a sárkányrepülésnél, melynek béklyója alól nem szabadulhatok, akkor SZ.Péter barátom sokat eszembe jutott, mert vele  volt szerencsém Barcelonában eltölteni két napot. Európa ezen két nagy városa már csak ilyen fiús élményhez köthető számomra, de semmi buzulás! 

Realizáltuk hamar, hogy Nápoly igen széles, sokkal szélesebb mint magas és a történelmi belvárost csak a történelmi burkolaton tudjuk elhagyni, ami bizony napi 10-10 km pavét jelent, tehát kéz és fenékmasszázzsal kezdünk és végzünk. De legalább fogalmunk lesz a hét végére a Paris -Rubaix versenyek körülményeiről kicsiben.

Jöttünk mentünk, mint aki azt sem tudja merre jár és ez valóban így volt. Nekem - ha nincs barátom a Vezúv és néha a 3G- akkor igen komoly fejtörést okozhatott volna a navigáció. Az olasz átlagpolgár, hasonlóan a magyarhoz nem beszél nyelveket de nincs is szüksége rá mert a magyar világnyelv, ezt többször be is bizonyította az élet. Miután tudtam, hogy nincs értelme do you speak kezdetű mondatokkal vagánykodni( erről is eszembe jutott valami de ha azt is ide írnám akkor már többszörösen összetetté válna a mondat azt pedig nem tudom kezelni fejben. Majd emlékeztessetek a végén, hogy írjak a nyelvtanulás járulékos előnyeiről) és törni magam, egyszerűen odamentem egy kertjében a citromfák alatt kapirgáló nénihez és azt mondtam neki: Csókolom tessék már adni nekem egy citromot arról a gyönyörű fáról, persze az elmaradhatatlan és visszautasíthatatlan mosolyom kiséretében:) mire ő odajött, tisztáztuk, hogy nem citrom hanem lemon, odament a fához kettőt leszakított,  kiadta. Elköszöntünk, még puszit is dobtam neki. Itt jegyzem meg a kedves olvasó barátaim kedvéért, hogy az a citrom amit itt megveszünk sem állagában, sem illatában sincs köszönő viszonyban azzal amihez ott a Vezúv tövében szerencsénk volt. Ezután ebből csöpögtettünk a tonhalra és a sörbe, de ne szaladjunk előre, az egy másik fejezet lehet.

Kerekeztünk vagy 80 km-t ami igen kis átlaggal jött ki a mecskakő és az emelkedők jóvoltából. Naponta az ezer szint összejött, főleg amikor felmentünk  a Vezúvióra.

Folyt köv...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.