Életem első ilyen versenye.

Először is, köszönet a lelkes és barátságos rendezőknek. Köszönet Pelbárt Zolinak az odaadó munkájáért.

Volt meglepetés bőven. Úgy voltam, mint a bácsi az első műrepülésénél, gondoltam, gondoltam, na ezt nem gondoltam volna.

Célom az volt, hogy szervezetemnek -amely az utóbbi időben OTS tüneteket mutatott- kis változatosságot nyújtsak a kerékpáros edzések, versenyek monotonitását megtörve.

Ugyanakkor bíztam benne, hogy  erőm alulértékelésének tényét elhesegethetem egy jó mentális felkészüléssel és versenyzéssel.

Azt gondolom sikerült. Kategóriámban erős mezőnyben OB aranyat szereztem, kerékpáros időm az abszolút 4. lett.

Lássuk a történéseket nagyjából kronológiai sorrendben.

Megjelent a hír a triatlon csoportban. Eldöntöttem, kell ez nekem, kell egy kis változatosság, kell a kikapcsolódás. A döntés még a Bükk maraton előtt volt, tehát már akkor azon járt az agyam, amikor ott versenyeztünk. Figyeltem a tavat a környéket stb.

A Bükk TOP után teljes erővel erre koncentráltam. Elemeztem a pályarajzot, főleg a bringásat, hiszen ez volt az erős számom.

Két úszó edzést is beiktattam a hétfői pihenőnapjaimba, hogy izomzatom és idegrendszerem vegye elő a régi beidegződéseket.

Az úszó táv 500 méter volt, vadvizben, ezért az uszodában ennek megfelelően edzettem. 2x500 akat úsztam, gyakran elöl levegővel és sokat behúnyt szemmel, hogy a vadvizi nulla látást szimuláljam.

A bringa edzéseken nem változtattam, annyit viszont mindenképpen beiktattam, hogy Szilárddal elmentünk Tokajba, hogy két bringás fel-le után egyszer felfuthassak a hegyre, ugyanis még soha nem tettem ilyet. Volt ennek is tanuljága, a mezitlábas bringás és edzőcipő viselését illetőleg. Többek között ezek tesztelése is cél volt. Nagy gondot nem okozott egyik sem. Annyit jegyeztem meg, hogy kell a hintőpor a cipőkbe a kidörzsölődés ellen és a könnyebb , gyorsabb depózás érdekében.

A versenyre előző nap utaztam el, hogy a bringás pályát teljes egészében láthassam. Azt hamar konstatáltam, hogy az eleje elég durván emelkedik, (11-13%)  itt nem is nyomtam erősen, de azt is, hogy a lejtők nekem valók. Meglepő rövid meredekek, avarral, nyomvályúkkal, éles -ám jól ívelhető- kanyarokkal, helyenként sodrós nagy tempós murvával. Tudtam, éreztem, hogy ha az elejét kibírom, a tetőtől nem lesz baj. A futópálya eleje megegyezett a bringáséval, a nagy meredek húzás vagy 2 kilométeren keresztül. Ami kimaradt, az a futó lefelé volt. Gondoltam az lesz a fekete ló.

Szerencsémre a tóparton találtam szállást olcsón Aranka néninél. Este sötétedés előtt ellátogattam a sportpálya meletti kocsmába, egy unicum és egy barna sör mellett hallgattam a helyi kispályás focisták olimpiai gondolatait, kritikáit és poénjait. A sör elfogyott, mehettem vissza a szállásra és 10 órakor már aludhattam is. Nagyon jót aludtam, minimum 5 ször megvolt a másfél órás ciklus.

Pihenten ébredtem és egy jó nap elé néztem, laza, tónusban lévő izomzattal. Hála a csütörtök esti Maszázsnak amit György Rollinál kaptam.

Nyerni akartam.

Itt volt egykori nagy ellenfelem Klem Zsolt a dunántúlról a kategória triatlonos királya, na mondom, most megmutatom, milyen egy montis mifelénk. Az úszástól tartottam, tudtam, hogy ott kapok majd pár percet. Abban bíztam, hogy az első lejtőn már szedek össze mebereket és talán a futás depóba már az elejével érek be.

Verseny előtt jött a hír, a víz 17 fokos!! Basszus, anno eladtam  a neoprén ruhámat, úgyhogy ez gáz lesz. Rajtam kívül még igen sokan bíztak a melegebb vízben ezért akadt sorstársam bőven. A "profik" hoztak neoprént tehát ők nem fognak fázni. A bemelegítés ennek tükrében hibernációs sokk volt. Komolyan féltem amikor bementem a vízbe, nehogy valami szívproblémám legyen. Nem vicc ivóvíz hőmérsékletű vízben eltölteni 10-15 percet.

Start a vízből.

Na itt jött az első meglepetés. Már elfelejtettem, hogy mi van egy vizi startnál... Tülekedés, lökdösődés, pofonok, visszahúzások, víz nyelés, stb. Az első bólyáig máris szétfagyva, besavasodva és zihálva értem el, pedig nem volt 25 métertől messzebb. Na mondom mi lesz itt. Szenvedtem tovább, aztán ki a partra, fa megkerülés és vissza a vízbe. mindezt háromszor, közben négy bólyát kerülve a jéghideg vízben. Így utólag azt mondom, jó volt , hogy ki kellett jönni, mert kicsit megtörte a jeges rémületet a két segítő karja, akik kihúzgáltak bennünket a partra. Jó volt meleg tenyerüket érezni a csuklómon:) Jó volt Béci párjának bíztatása a partról.

A víz hőmérsékletét illusztrálandó csak annyit, hogy Ivancsó Béci többszörös Ironman nem dugta be a fejt a vízbe, inkább mellben úszta végig a távot. Jobban is tette, ahogy e sorokat írom érzek némi megfázásos tüneteket.

Vége a rettenetnek, a horrornak. Megfaygva, elgémberedve és kihűlve  futás a depóba. Utólag tudom, hogy 14.nek jöttem ki a vízből.

Depó, sapi, szemcsi, füldugó le, rajtszám, bukó , cipő fel, kesztyű a szájba és gyí. Kiszaladsz a  depóból , ott ülhetsz csak fel. Ott nagynehezen felhúztam a vizes kezemre a kesztyűt, de vagy fél percet vesztettem vele, mert nem töröltem meg a kezemet!! 1. hiba. Emlékezz!

Ne tudjátok meg, milyen kihűlt izmokkal szédülten montira ülni. Mintha most ültem volna rá először, olyan furcsa érzés volt.  Ami még érdekes, hogy az úszás sokkja után az emelkedőn sem ment a pulzus EB főlé, pedig lazán kellett volna az SB erre a rövid időre. Majd ma este sörözés közben Bécivel átbesszéljük ennek az élettani részét a Gedeonban.

Szóval megkezdődött a bringa, ami ugye az én számom, tehát itt nincs nyafogás, itt kérem tekerés van. Az első meredek emelkedőn 3 embert meg is fogtam, mert nekik még meredekebb volt a terep mint nekem és az OIZnak.

Aztán rakkolás saját tempómban, erősen 300 Watt fölött. Egyszer csak egy népes , kb 6 főből álló csapatot vettem észre, akik előttem két perccel jöttek ki a vízből. Ennek nagyon megörültem, őket csak majd a hegy mögötti  lejtő alján terveztem beérni. Eszek szerint jó a tempóm, erősen jövök.

A támadást a legmeredekebb szakaszra hagytam, tudtam, hogy lesz egy kb 16 %-os húsz méter az egyik kanyar után, ahol fent már majdnem sík lesz a vidék. A meredek ajára érva a köves szekción többek között Klem is leszállt és tolta, na ekkor 1000 watt a pedálra, ülve, és száj becsuk, orron lélegezve szenvedés nélküli arccal elmentem mellettük, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb  dolga. Fönt a síkon még továbbvittem az erős tempót, úgyhogy én már megkezdtem egy kis trükkös lejtőt, mire ők felérve már a port sem látták amit felvertem a kőbányánál. Lassa elértem a frissítőhöz, ahol Atti feladta a kulacsot és mondta a legelső és köztem lévő különbséget, tájékoztatás céljából az előre megbeszéltek szerint. Itt kb 7 perc hátrányban voltam a Elit fiatalokkal szemben. Elöl a sokszoros bajnok Mester Bálint hajtott.

Nos az első emelkedőt leküzdöttük becsülettel, ilyen meredekségű már nem lesz, én tudtam, a többiek talán nem, ez lélektanilag nekem volt nyerő. Tudtam, hogy jön az én pályám. Nyomás lefelé hatvannal, figyelős, néhol nyomvályús, íveket rajzolós , bunnyzós részekkel, de tömény élvezettel.

A lejtő után 2-3 %-os támadós emelkedők következtek, amelyeket nagytányéron kiállva terveztem  megnyomni, de nem volt pulzus, nem volt ami az izmokat oxigénnel ellássa, úgyhogy maradtam a fenekemen és inkább nagy erővel nyomtam a pedált kisebb fordulaton.

Aztán megint erős lejtő, bükkös murvával, sodrós kanyarokkal kisebb vízátfolyásokkal, de szépen adható volt. Egy -két fiút itt is megfogtam. Aztán hárman elég szorosan értünk le a tópartra. KB 30 " előnyöm keletkezhetett az utolsó meredek partfalon való lezúdulás után, ahol immár a 3. helyen álltam.  A tóparton egy gél és korty a kulacsból.

A depóban nagyon sok bringa volt ami jó jel:).

Bringa letámaszt, cipőcsere, bukó le, rajtszám hátra, sapi csere, egy korty víz és GO.

A futás könnyebben ment, mint azt emlékeimből előhalászva a triatlon versenyek tapasztalatai alapján gondoltam.

A futópálya ugyanaz volt az első 4 kiliben. 1800 méter erdei egynyomos majdnem sík, aztán a meredek emelkedő. Na itt majdnem 170 ig tudtam emelni a pőulzusomat, de inkább 165 volt az átlagos. Az órám tartományait 165-175-ig állítottam be jelzésre. Futásban nem vagyok nagy szám, tehát tudtam, hogy fel fognak érni. Minden pályabíró melletti elhaladáskor kértem őket, hogy füttyel vagy kiáltással jelezzék, hogy mikor halad el a mögöttem lévő előttük.

Lassan fogyott a fél perc, kisvártatva még a tető előtt visszaelőztek ketten. Aztán még jött két futó, egyik sem az én kategóriám, úgyhogy nem versenyeztem velük, mert nem tudtam, hogy mi lesz a futás második felében. Csak az járt a fejemben, hogy a Klem féle csapatot, akiket otthagytam, nem engedhetem el, sőt azt is meg akarom előzni, hogy a végén dőljön el a kérdés, nem tudtam, hogyan leszek a végén erőileg.

A frissítőn adtak valami orvosságszagú izonak nevetett löttyöt, soha életemben nem ittam ilyen szart.

Megkezdődött a futás lejtő, ami 3 km-en keresztül tartott és kicsit meredekebb volt mint a fel. Nekem ez újdonság volt. Elvileg segít a gravitáció, de a combizmokat egészen érdekesen terheli, a lábszár külső izmai, inai nagyon igénybe vannak véve. Pulzus rendben, erőm van, csak oda kell figyelni a lábam elé.

A frissítő utáni túrista csoport jelzése szerint másfél perc előnyöm volt a mögülem érkezővel szemben. Elég kell, hogy legyen. Egyrészt előzni igen nehéz az egynyomos meredek erdei ösvényen, másrészt 90 másodperc az 90 másodperc kérem.

A vége felé az egyik hajtűben mégis "rámesett" a fiú. 30 éves lehetett, kopasz, erős, atléta testalkatú. Na mondom itt az ellenfél akire titkon vártál. Ugyanis a mai napot mentális erőpróbának szántam, nincs megalkuvás, nincs takarékláng. Győzelem van, vagy halál. A tópart már karnyújtasra volt, mindössze egy technikás kanyargós kis szerpentin lefelé, egy vályú szerű mélyedés, azután egy kaptató, kb 20 méter. Azután egy meredek partfal, óvatosan csúszós és onnan sík. Itt már voltak nézők is szép számmal. Pl. Bari Béla Tiszaújvárosi legenda a szénné varrott testével. Meg is jegyezte már az első körben, hogy szép bringás kört mentem. Most is ott állt.

A verem alján a srác (Csuja Gábor) támadott és elém lépett. De nam hagytam annyiban, a kaptatón visszatámadtam, volt kratft, Béla is erőt adott. Úgy értünk le a tó partjára, hogy  közvetlenül   a nyomomban lépdelt, éreztem a lihegését a vállamon. Megkerültük a tavat balról, itt már menekülő gazella tempóban( 4 perc/km) haladtam, készülve a finisre.

A  depó bejárata előtti letörésen ami kb 3 méteres szintkülönbég volt Gábor megeresztette a lábait. Nagyon gyors volt a lejtőkön, ezt láttuk a korábbi másfél perc villámgyors ledolgozásával. Itt  nyitott is egy 2 méteres rést.

Nem adtam fel, amint a síkra értem én is kiengedtem a maximumot, mellé értem, itt mintegy 40 méter volt a célig, nyomtuk maxon, egy örökkévalóságnak tűnt, mintha super slow motion-ben néznénk a meccset-  de éreztem, hogy bennem még van. Ebben a pillanatban, mintha megérezte volna erőmet azt hörögte: a tiéd. Feladta, én értem be a célba óriási érzésekkel és két másodperc előnnyel. Óriási finish volt, életemben kétszer éltem át ilyet, most és  a Krosszkovácsi befutóján.

10. lettem abszolútban, a dinnyézés közben csak nézegettek, az egymást jól ismerő tereptriatlanos fiatalok, hogy ki lehetek. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, hozták az első 13 befutó listáját!!!

1:50.22 az össz időm.

Elemezgettük, páran megdícsérték a montis időmet és azt ahogy a pályán mozogtam, mondtam, hogy Nyíregyházán nagyon sok ilyen montis terem:), jövőre megtanítom őket úszni és akkor majd nekik nem is marad dinnye:)

Aztán jött Judit 2.00 körül Judit, aki most indult a futó körére. ( JUdit végül bronzérmes lett, gtarula)

Szurkoltam Szilárdnak, aki 2:05.30-ra ért be. (aki ezzel ezüst OB érmet szezett)

Majd Béci 2:07.16. ( Béci kategóri aVI. helyének örülhetett)

Részletes eredmények a temposport.hu oldalán.

Eredményhírdetés után Eger, várjátékok. Bécivel és családjával végignéztük a vár ostromát,  korhű ruhákba öltözött színészek és hagyományörzők előadásában, aki lehettek vagy 200-an. Hallgattuk a fülsiketítő ágyúdörgést közvetlen közelről és átélhettük a kordonok mögül, hogy anno a XVI. században vitéz elődeink, hogyan adták életüket hitükért, családjaikért és a jövő nemzedékéért. Kardokkal, bárdokkal ütötték a betörő törököt, mi pedig szurkoltunk- bár tudtuk ezt a meccset mi nyerjük:). Vacsiztunk egy finomat a vár oldalában aztán irány haza.

Szuper startcsomagot adtak a 4000 forintos nevezésért,  barátságos rendezőgárda fogadott bennünket.

Gyönyörű Bajnoki érmet kaptam, a gyűjteményem legcsinosabb darabja  lesz.

A verseny  sok pozitív töltést adott, jobbára  kemény szenvedések árán. De mint azt a ókori kínai bölcsek mondják: semmit nem adnak ingyen.

 Mindamellett hazafelé az autóban madarat lehetett volna fogatni velem, olyan felszabadultan éreztem magam.

Ebben az évben ez a második bajnoki cím, amit nagy örömmel hozok haza. Egy lehetőség még van az XCM-ben a Mátrában.

Csak el kell hinnem és akarnom kell!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.