BZS1000

XCM OB 2016 Mátra Maraton

2016.08.29. 14:59

Sok beszédnek, sok az alja...

Aki ezt a mondást az írásra is igaznak tartja, az most hagyja abba az olvasást mert most igazán sokat fogok írni a tegnapi és az azt megelőző dolgokról, egyrészt mert nagyon de nagyon sok történés volt, másrészt újra át akarom majd élni később is ezt az érzést, ahhoz pedig meg kell örökíteni a történetet, hiszen van egy olyan mondás is, hogy szó elszáll, az írás megmarad:) Na de hogy jön ez ide kérem:)

 

Szóval

2016-ban a formám óriási amplitúdón mozgott. A legerősebbtől a leggyengébbig, a kicsattanó egészség érzésétől, a fosástól legyengültig, volt itt minden.

Kiss Áronnak és a tudatosságomnak köszönhetően megoldottuk azt, hogy erre a versenyre jól nézzek ki.

A verseny előtt már pénteken elutaztunk aklimatizálódni, kikapcsolódni. Marika, Eszter és én. Hála a szállás jó ágyainak mindkét éjszaka jó ágybetéten, sötétben és csendben aludhattunk.

Ez már önmagában is sokat jelent.

A felkészülésnél az volt a tézis, hogy Salzkammergut/ Duna maraton idajében kicsit túllőttünk a célon és le voltam gyengülve, tehát rehabilitációs két-három hét szükségeltetik. Ezért változtatott Áron az edzésprogramomon, bekerült egy csoki verseny a felsőtárkányi tereptriatlon képében, a konditeremben keddenként más szériában csináltam a guggolásokat, bejött oda is egy új elem a csípőhajlító gyakorlat. Ezen kívül a napi bringás edzésekből kimaradtak az SB-k, helyettük visszajött a GA1 és az MO.

 

A Mátra OB előtti héten szombaton elmentünk pályát bejárni Zolival és Kiss Mónikával, valamint Buzsó barátnőjével Vikivel. Ez nagyon kellett. Hiszen a verseny stratégiáját itt kezdtem el magamban érlelni. Nem jött magától értetődően azonnal a terv. Csámcsogtam rajta napokat. Aztán megszületett a vázlat, már csak cizellálni kellett. Azt meg az éjszakák szépen berajzolták a filmbe. Nem hiába mondják, hogy aludj rá egyet. A nap közben fejedbe mászó gondolati alapegységek, a fogalmak éjszaka szépen gondolatokká állnak össze. Ha nincs fogalmad valamiről, akkor arról nem tudsz gondolkozni!

Márpedig, ha nem ismered a pályát, nem tudod, mikor mi következik, esélyed sincs stratégiát felállítani.

Tehát a pályabejárás kötelező annak, aki győzni akar! A M2 győztes Meggyes Gabi Mátraházán ott volt, amikor mi Zolival.

Bogár Gabi, Szalay Peti, ott voltak amikor mi Zolival! Az mellékes, hogy sajnos volt aki elesett, ledefektelt, de a dolog lényegén nem változtat.

Szóval stratégia.

Tudtam, hogy a Mátra Maraton lesz az idei év megkoronázása, ami a mezőnyt illeti. Itt lesz a salgótarjáni kőszikla Takács Gábor, aki 90 kilós létére úgy megy a meredek emelkedőkön, hogy eddig szinte követni sem tudtam. Itt lesz az egyre jobb  formába lendülő Heiszer Zsolt, itt lesz Simonyi Ákos a tapasztalt és nagy intellligenciájú remek sportember, aki a Bükkben már majdnem utólért bennünket ( egy vállsérülésből lábadozik) és itt lesz a sokszoros Magyar Bajnok, a  verhetetlen Egei Tamás, aki több évtizednyi, tájfutásban edzett keringéssel rendelkezik. Nem utolsó sorban itt lesz a Trek hazai guruja Tordai Csaba is, aki anno Lence Armstronggal egy mezőnyben versenyzett, egyébként több száz versenyen vett már részt életében. Most csak azokat soroltam fel, akik reálisan a Bajnoki mezért jöttek el. A többieket nem becsülöm le, de most itt a győzelemről volt szó. Egyébként az idei Mátrán végigmenni is kihívás volt.

Itt csak az győzhet,  aki fizikaileg erős, a technikája a legjobb és éppen a mentális csúcson van.

Na, ezt a hármat ha összerakod a munka és a család mellett akkor Bajnok lehetsz, egyébként max. néző egy nagy versenyen. Nem akartam néző lenni!

Akartam azt a mezt. Ezért azt gondoltam ki, hogy az elején a sípályán mindent el fogok követni, hogy ne szakadjak le az ellenfeleimről, legyen az bárki, aki ott reális eséllyel megelőz. Aztán  a lejtőt megküldöm ezerrel, de nem kockáztatva, hiszen ahogy magamban motyogni szogtam, ne rohanj, nem kell akarnod gyorsan menni, hiszen anélkül is gyors vagy. A második emelkedőn, ami kb egy óra mászás lesz, csak egyformán kell mennem velük és tartani a lejtőn megszerzett előnyömet. Ha lesz. Csak akkor lehet, ha nem leszek puha a sípályán. Bevallom kicsit paráztam attól a negyed órától.

Nem viszek magammal defektszerelő cuccot, CO-t , belsőt, zsebszerszámot. Ez fél kiló minusz. Ettől is erősebb leszek 0.6 %-kal. Nem tűnik soknak. 40 kcal. Az sok? Hát ha az hiányzik az eléhezéshez akkor akár sok is lehet.

Nem viszek kulacsot a sípályára. Két 7 dl-es kulacs 1.6 kg. Az már 2 kg előny. Az már 2.5 % előny.

Az már mérhető!

Azt írja Lence a könyvében, hogy a kemény dopping kb 1-3 %-ot emel a teljesítményen. Na én most ezen a versenyen a kulaccsal és a szerszámokkal doppingolok. Meglátjuk bejön -e. A kérdés így utólag persze teoretikus, de akkor nem tudtam, megéri -e, minden esetre hittem benne és betartottam. Mi van, ha defektem van? Tolom, úgyis csak a Bajnoki mez számít. Ma a 2. hely nem ér számomra semmit. Mi lesz víz nélkül? Semmi, hiszen fiam felad majd nekem fent  2 kulacsot, azzal majd a lefelében annyival jobban megyek, hiszen ott a gravitáció, a haverom. A taktika szerint a lejtő alján elöl kell majd lennem és a második hosszú mászásnál dől el, hogy ki a legény a gáton. A végét nem nagyon tudtam prognosztizálni, mert az trükkös emelkedőkkel és lejtőkkel tarkított, ott majd a pillanatnyi erőszint lesz a döntő. Minden esetre viszek magammal több szénhidrátot és több Taurint is, kell majd az izmoknak.

A második faktor a technika. Már két hete sejtettem, hogy a hajtást totál le kell cserélnem. Meg is rendeltem a Bike24.de-ről kedvenc és bevált helyemről a lánctányérokat, láncokat és a sort. Idejében meg is jött. Szerdán a versenyt megelőző héten raktam össze. Új váltóbowden új dolgok, minden smakkolt. DE valami mégsem...

Valami megfoghatatlan nyúlós érzésem volt a leváltásoknál. Átnéztem újra és újra , de nem láttam semmit. Ennek jónak kell lennie. Csütörtökön azért elindultam a szerelőhöz Kassai Jánoshoz, hogy nézzen rá, de Kemecsénél rácsörögtem, hogy minden OK nem megyek. Jó, mondta, csak nehogy majd a versenyen legyen gebasz.

 Alkohol.

Talán a leglényegesebb tényezők egyike. A legújabb ellenfelemet Takács Gábort idén csak egyszer tudtam legyőzni, a Krosszkovácsi Maratonon. Az előtt a verseny előtt - tanult és igen komoly tudással bíró - fiamtól azt a tanácsot kaptam, hogy egyáltalán ne igyak aloholt, mert az majd észrevehetően segíteni fog a teljesítmény növelésében. Akkor segített. Azután csak megittam azt az egy két pohár meggyes sört, néha még egy picike unicumot is.

Most azt gondoltam, csináljunk precedenst a dologból. Ha  beválik, akkor nincs kétségem afelől, hogy az alkohol a legkisebb mennyiségben is károsan befolyásolja a sportteljesítményt.

Azt gondolom, hogy igazolódott a tézis! Később ha lesz kedvem még leírom, hogy miként gyengíti a sportolót. Még ehhez hozzá tartozik az is, hogy Bélteczki Zolival való tokaji edzésünk végeztével beszéltünk a témáról és Zoli nagy tiszteletemet vívta ki azzal, hogy azt, mondta, az alkohol káros folyamatokat indít be a lenyelése után. Komolyan elgondolkodtatott. Nem ez volt az egyetlen mondása ami tudatosságra és maximalizmusra utalt, hanem az is, hogy a versenyre való rákészülés hetében ő mindíg kemény lábazást csinál kedden, hogy vasárnap bika legyen. Ez- nem tudom, hogy tudja-e- nem más mint a szuperkompenzáció, amiről a szakirodalom olyan sokat ír és amelyet jómagam Áron utasításai alapján mindíg végzek. Azt hiszem van eredménye is.

Szombat. Mátrafüred. Megjöttek a többiek, Bélteczki Zoli, Orsi, Tóth Attila, Attila, JutkaKanyári Boti, Zsombi. Laci, Csilla,  Izsák Csaba, Csabi aki 7 évesen körültekerte a Balatont , lassan összejön a kis csapatunk, akiket ezután a verseny után még jobban imádok, hiszen olyat adtak, amilyet még soha. No de ne szaladjunk előre.

Közös edzésen jártuk be a Mini távot, hiszen Attila anyuja Jutka, valamint párom Marika, ott fognak majd vitézkedni vasárnap. Nagyon jó volt így együtt tekerni, többen meg is jegyeztük, hogy jó ez a túrázás. Mondjuk a csajoknak nem túrázós volt a pulzusuk.

Délután megkaptuk a vadi új csapatmezeket. Gyönyörködtünk benne, aztán szurkoltunk Izsák Csabinak aki meg is szerezte a megtisztelő 3. helyet!.

Este Tóth-ékkal néztük a csillagokat, bosszankodtunk a világ ferdeségein, megittunk egy-egy valamit és aztán alvás. 11 körül Zsolti fiam és barátnője Réka is megérkeztek.

Ja, az még hozzá tartozik, hogy a váltóm elkezdett szarakodni. Na ez gáz. Vittem ide-oda. Megnézte több jobbnál jobb szakértő. Bibivel kisütöttük, hogy talán kihagytam a sor alól a hézagolót. Ez látszott a leg kézenfekvőbb hibának, hiszen így megmagyarázható az, hogy sorcsere után miért kellett a határolót állítani. És most olyat mesélek, amit nem fogtok elhinni. Sokakat megkérdeztem az utunkba kerülők közül, hogy van e nekik ilyen érdekes alakú hézagolójuk, de hiába.

Egyszer csak a tóparton, már nem is foglalkoztam nagyon a dologgal, ott ült egy fiatal házaspár egy karonülő 3 hetes csecsemővel. Nagyon cuki volt a gyerek. Én oda mentem hozzá és nagyon poénosan megcirógattam a buksiját és azt kérdeztem tőle. Nincs véletlenül egy sor alá való hézagolód picuri. Erre az apukája: nekem van, triatlonos vagyok, gyere utánam. És már viharzott is a sárga suziki swift kombi hátuljához, ahonnan előkerült egy varázsdoboz és egy vadi új hézagoló:) Na, vannak még csodák, vagy nincsenek:)

Nyomás be a kempingbe Szalay Petihez sorleszedőért. Sor le, hézagoló a helyére, sor fel, vátó hangolás és pipec minden.

Nyugodt stresszmentes alvás, 8 óra hosszú.

Reggelire és ideges készülődésre virradt a vasárnap.

Rossz hírek. Jutka beteg lett, hasi panaszai vannak Lacinak beállt a térde, Boti beteg, akkora a mandulája mint egy tojás.

Fasza akkor Zsombi, Marika, Atti, Zoli, Endre és én maradtunk a 16 beharangozottból:(

Előző nap felállítottuk a csapat sátrat, így ma már csak bandázás, gélek kioasztása, ruhapróba és irány bemelegíteni.

Attival és Zolival keltünk útra. De hamar újra döbbenten állapítottam meg, hogy a váltóm még mindíg ugyan azt a problémát mutatja. Közbe vált, ki be dobálja a soron a láncot.

De már nics esély, mindjárt start. Beszólítás. Nem ismernek meg az új mezben:) A bocis mezt visszavonultatom most, hogy megjött a várva várt GESU által tervezett és varrott pro.

Kellően spanosan indultam a versenynek. Az aszfalton már megkezdődött a veretés. A sípálya aljánál már EB VO2. Nem baj, stratégiám van. Csak be kell tartani! Nem szakadhatok le! Nyomás ezerrel, kiállni nem tudok, mert félek a váltótól. Egyszer megpróbáltam, akkora reccsenés kísérte, hogy csak na. Majdnem fel is borultam. Nagy mentéssel csak vagy 5 helyet estem vissza. Éppen elég volt, hogy Egei és Takács elmenjenek melettem. De csak 5-10 métert. Újra tempóba álltam és keményen felfelé. Halálos iram volt. Fent már messziről kiszúrtam fiamat. Jó helyre állt, bár valaki beszólt neki, hogy ez nem frisssítő zóna. Nem foglalkozott vele, hála istennek. Feladta a kulacsokat és én pedig GO.

Fent átbuktunk a Kékes kőnél és irány le a kedvenc és várva várt lejtőre. Nagyon jó volt, hogy ismnertem az első kanyarokat. KB 20 mp mulva ott is voltam a többiek nyakán. Sajnos az első 200 méteres etapra bekaptunk egy lányt. Nem lehetett előzni, az ideg majd meg ölt. Persze ellenfeleim nem erőltették az előzést, tisztában voltak vele, hogy ha én megyek előre, akkor mi lesz. De nemsokára jött a dózerút. Az lett.

Mátrafüredre leérve már jó sok előnyöm volt. Kb 6 embert előztem meg. Időközben szörcsögésre lettem figyelmes. Azt hittem, a tej spriccel az arcomba, be is tojtam, hogy akkor most van vége. Még az is átfutott a fejemen, hogy legalább vége a szenvedésnek, az első helyről állok majd ki defekt miatt. De nem a tej volt , hanem a rugóstag olaja. Kipukkadt a fox és szétfolyatta az összes olaját. Ki tudja mi lelte? Jó gyorsan mentem.

Utólértem egy Tatonka mezes fiút, akinek később még jelentős szerepe lesz az életemben.

Onnantól együtt mentünk. Ja és még egy, nem sokkal a lejtő vége előtt a bal kezemen az UV védő kerszáram alá bement egy darázs és jól belém is csípett kínjában.

Füred után jött egy nagyon élvezetes egynyomos lejtő, ott a aTatonkás fiú illedelmesen előre engedett:)

Aztán jött a nagy emelkedő. Jól jött a partner, hiszen még kérdezte is, hogy te vezetsz ugye a master3 -ban? Én, mondtam neki. Akkor gyerünk mondta:)! 

Ha bajnok akarsz lenni Zsolti - mondtam én is magamnak-akkor azt csak most teheted meg, verseny után már csak kifogásokat gyárthatsz. Úgyhogy nyomás!

Nyomtuk.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a nyergem megmozdul. Éppen 50-nel repesztettünk lefelé egy aszfaltos szakaszon. lenézek, hát a nyeregcső- bilincs kilazult. Szerszámom nincs. Ha innen kell végig mennem nyereg nélkül az tuti savasodás és bukta. Tatonkás barátom lehetett csak az, aki megmenti az életemet. Van pocket szerszámod, kérdem. Lassítottunk vagy negyvenre, elővette, ideadta, de nem állhattunk meg. Kinyitottam a négyes imbuszt, jobb kézzel megkerestem a lyukat, meghúztam és nyujtottam neki vissza, de mondta, hogy majd egy felfelében visszaadom. OK. Go tovább. Jött is egy felfelé, de szerencsére elment kicsit a fiú, nem tudtam visszaadni neki a szerszámot.

Ugyanis megint kilazult a csavar. Meg kell állnom rendesen megcsinálni!

 És akkor  jött és támadott az ellenség. Éredkes volt, hogy nem Gábor jött, hanem Ege. Támadott minden erős emelkedőn. Én támadtam minden lankás emelkedőn. Aztán konstatáltam, hogy nem lassú a lejtőn sem. Na mondom, most ez az a harc, amire vártam, a harc, amit vagy elveszítek és bánni fogom, vagy szenvedek érte és megnyerem.

Fej fej mellett haladtunk. A lejtők után lemeradt kicsit, aztán  megint ott lihegett a nyakamban.

Ekkor már készen voltam, görcsölt a lábam, ízzott a fejem, el voltam szomjazva és el voltam gyötörve. A váltóm folyamatosan kattogott a hajtásom néha néha megugrott, szenvedtem. Ege meg mögöttem szenvedett, azt azért éreztem. Nem voltak már a támadásai olyan vehemensek, de tartotta magát.

Ekkor jött egy hely, Zoli biztosan emlékszik rá, a bejáráson ott mondtam neki, hogy jó, hogy erősek vagyunk, hiszen ide közönséges montisnak esélye sincs feltekerni. Na ott, azt hiszem nyitottam egy kis rést. De hátra nem néztem, mert az demoralizált volna. Inkább a távolodó, közeledő neszeket, zihálást, lánccsörgést figyeltem, érzékeltem. Jött az uccsó 10 kili, ahol volt még vagy 200 körüli szint 2x100 as etapban, bitang meredeken, gyökereken, köveken. Kitekertem mindet! Egyszer csak óriási üvöltés hátulról. Minha egy mesebeli szörny fejét vágták volna le. Tudtam, hogy ez az üvöltés nekem szól, a fájdalom és a szenvedés nyögése volt ez. Nekem azt üzente, ellenfelem bajban van. Most vagy soha.  Inne csak arra ügyeltem, hogy a görcs csak annyira húzza a lábamat, hogy még működjenek az izmaim, helyenként inkább futottam, hogy más izmok is dolgozhassanak, de nem érdekelt. Azt mondtam, görcsölsz vazze, akkor görcsölve másszuk meg az utolsó kilométereket, nem érdekel, kell nekem az a nemzeti színű trikó. Nem fogom a rengeteg munkát eldobni, szirszar görcsök miatt, holmi nyeregcső kilazulás miatt és váltó problémák miatt. Ezekkel együtt is be kell érnem. Amikor az utolsó 2 kiliben jártam már csend volt mögöttem. Kiértem a napos főútra, tudtam, innem már csak 400 méter emelkedő aztán vége a szenvedésnek, vége a szezonnak, ihatok, ehetek,pihenhetek.  Itt már csak a fejem vitt. Tényleg készen voltam testileg.

Beértem a "stadionba". Most jött a flesh. Szó szerint oda hallatszott a csapat szurkolása. Minden hangot külön felismertem, ahogy torkuk szakadtából üvöltötték, hogy hajrá Zsolti! Senkinek nem volt ilyen hangos szurkoló tábora még Parti Andrisnak sem!

Kicsit sírva is fakadtam, de csak 1-2 másodpercre. Fari jutott eszembe, aki egy kondenzgyík befutó után járt ugyanígy és Baglyos Dani nyakában bújt el kicsit. 

Befutottam, életem legkeményebb és legértékesebb győzelmével. Ott lóg a két nemzeti színű trikó és a TRI bajnoki érem. Ez már örökre az enyém:)

Na ezért érdemes.

 

 

 

 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://bzs1000.blog.hu/api/trackback/id/tr4411659400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása