Én nem vagyok öreg.

De azért foglalkozom néha az emlékeimmel, mostanság Pl a Nyháza -Szeged távom jut az eszembe sokszor. Nézegetem az IGC file-t és próbálom felidézni azokat az érzéseket amiket a repülés adott, próbálom megjeleníteni az eltárolt képeket és most megpróbálom le is rögzíteni azért, hogy ha majd 20 év múlva öreg leszek akkor ha nem is tudom majd felidézni,legalább az unokámmal felolvastatom majd.

Szóval ami először eszembe jut a távról az az eszeveszett eufórikus érzés az utolsó felhőt otthagyva  amikor tuira volt vehető, hogy beérek Szegedre. Minden barátomnak kívánom, hogy egyszer élje át, ha eddig nem tette volna.

Egyrészt ez volt az első kettessel kezdődő távom,(volt már előtte is kétszáz közeli, amióta a Moyes Litespeed S 5-tel repülök) másrészt igen sok éve próbálkoztunk már eljutni ide. Sok 150, 180, km -es táv sikeredett arra felé de be még nem értem soha , és nem csak én de Elek sem és Krisztián sem.

A következő képek a táv első 100 km -ének tuti felhőképeiről vannak meg no meg arról, hogy másfél órát eltököltünk a reptéren mert nem jött össze a pontos indulás. A részleteket az égés miatt nem közlöm:)

Később ez majdnem végzetes lett ugyanis a célba érés előtt az időnek vége lett és csak az utolsó -jeget is adó kis felhőcske adta meg a szükséges pluszt.

Szóval nagyon szép idő volt, bár nem igazán távrekord idő mert a szél nem volt több mint 10-14 km/óra ami valljuk be nem erős. Semmi dolgunk nem volt Elekkel mint tekerni és utazni, tekerni utazni-szándékosan nem írom hogy húzni, mert nem is húztuk.

Olyan 100-140 km ig kb együtt haladtunk,- ami megtisztelő rám nézve hiszen  az Elek tehetségét és fanatizmusát no meg a tíz év életkorbeli forját nem lehet kivenni a számításból.Itt jegyzem meg, ha rááll a versenyszerű repülésre akkor hamarosan új Magyar Bajnokot avathatunk( de nem is csoda ilyen oktató mellett??!!)- amikor is egyszer csak egy mély álomszerű indiszponált állapotba estem és csak annyit vettem észre, hogy egy két vitorla jön alám szemből keresik a magot aztán rámtekernek és mennek tovább. Ekkor kérdezi  amigo a rádióban , hogy én mit tekerek hát én egy fos fél méterben szöttyögtem míg ő jó tíz km-et rámtett, de legalább felébredtem.

Innen már csak hallottuk egymást, vizuális kapcsolatba majd csak Szentes környékén kerültünk amikor Elek eléggé küzdött lerohadva de aztán sikerült felkúsznia amit én kihasználva előre is kerültem.

Kb ekkor jött vagy inkább ez előtt egy igen érdekes döntési helyzet amikor egy elég nagy kék sávhoz értünk és vagy bele kockáztatva, vagy kerülve időt pazarolva volt a két opció.

Elek az előbbit én az utóbbit választottam, nekem jött be mert én viszonylag gyorsan megkerülve az említett sávot a másik oldalon még elértem a tutit ami már nem is volt olyan tuti mert ha jól emlékszem sok helyen összeállt és esett is.

Nem volt mit tenni ki kellett nézni a legkevésbé leárnyékolt területet és elindulni, hátha a sok sötét folt közti napsütötte terület ad valamit. így is történt. Volt egy fekete felhő ami elég gyanúsan nézett ki, de meg kellett kockáztatni mint utolsó esélyt. Mint már mondtam a felhő alatt igen érdekes dolgok fogadtak. Annak ellenére, hogy nagyon csúnya fekete volt és dara szerű csapadékot adott találtam egy gyenge 60 centit amiben körözve magasságot nyertem és ráadásul magam alá lepillantva egy 360 fokos szivárványt is megcsodálhattam. 

Ekkor 27 km-re voltam a céltól 2400 méteren ami elég kellett hogy legyen, hiszen 15-öket siklottam végig.

Elég is volt amit kb a végsiklás első harmadánál konstatáltam.

500 méteren értem be és enyhe szembeszél fogadott amit alig akartam elhinni .

Leszálltam a reptéri üvegtigris mellé kikötöttem magam és két percen belül már ittam is a célsört és a helyi vitorlák kíváncsi tekintetekben fürödtem, ami jót tett a végletekig elcsökevényesedett önbizalmamnak::))

Aznap mint kiderült térségükben egyfolytában zivik jöttek mentek és sok vitorla terepezett.A másik aspektus hogy ernyővel is repült két srác szabad távon 200 felettit, tehát jó volt az időa viharsarok kivételével ahol egy kicsit túlfejlődött.

Végeredmény Elek 211, Krisztián 185 ha jól emlékszem(ha nem akkor úgy is helyesbít), hajnal kettőre értünk haza miután kedves párom értem jött és elfogyasztottunk a Boci tejivóban egy jóféle kolbászos rántottát meg némi desszertet. Jó az élet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.