Naplóbejegyzések
Nyikom és a motiváció
2010.04.23. 10:31
Mindenképpen le kell írnom a gondolataimat a Nyikomi túrával kapcsolatban.
Az, hogy menni kellett beigazolódott hiszen a hidegtől eltekintve -ami ellen felkészüléssel védekezni lehetett volna - a körülmények ideálisak voltak.( venni kell egy zárt bukót arcüreg ellen, és le kell másolni Balika kézvédőjét)
A hegyről elég biztonságosan ki lehetett emelkedni és el lehetett indulni a lerohadás kockázata nélkül. Nem hiába mondja azt Bertók attila, hogy a világ legjobb repülős helye a Nyikom. A magas alapnak illetve a magas légrétegekben uralkodó viszonyoknak köszönhetően nagyon jó siklószámokat lehetett realizálni nem utolsó sorban a 20 km-es nyugat-északnyugati szél jóvoltából.(ami aztán átállt délnyugatira)
Ami hiányzott az a társaság a levegőben, ilyet is ritkán írok hiszen köztudottan jobban szeretek egyedül repülni, de most egy rádiókapcsolat megoldotta volna azokat a motivációs problémákat amelyek fennálltak. Arról nem is beszélve, hogy egy boly tegnap aranyat ért volna amikor a nagy kékeket kellett átütni mondjuk Mezőkövesd környékén. Bár az is lehet, hogy ha van rádiónk akkor hagyom magam befolyásolni és megyek a hegyek mentén ami szerintem nem lett volna jobb.
Az alföld a vizes területek ellenére meglátásom szerint jól dolgozott csak a periódusokat kellett figyelni és felvenni a ritmust. Egyébként a repülés közbeni időjárásváltozáso ritmusának felismerése szerintem döntő momentum a hosszú repülések alkalmával.
A repülést három fázisra, részre bontanám.
1. A start utáni kiemelkedés és az első 20 km.
A nyikom adottságait jól mutatta az ábra, szinte minden tapasztalt pilóta el tudott indulni. Az első kilóméterekben óvatosan kóstolgattam a napot és próbáltam kiverni a fejemből a lerohadás lehetőségének minden csíráját. Ezt már majdnem sikerült megvalósítani amikor a hegyet otthagyva az alföldön jött a
2. rész ami Mezőkövesd fölötti 270 méterre rohadással kezdődött és már-már feladva a reményt a hidegre fogva a fiaskót a leszállás is benne volt a pakliban. De hála istennek az alacsonyan kiengedett ujjaimnak köszönhetően visszatért a remény és fél óra küszködés után újra jó pozícióban, pattanó felhőket látva magam előtt vissza tért a motiváció is. Be lehet érni Nyíregyházára -gondoltam.
3. Hajdúnánás előtt valahol a tiszaújvárosi erőmű körül jött a gondolat, hogy meg lehet csinálni a Garbolci 230-at is. Ezt az is erősítette, hogy az előbb említett Hajdúnánás-ami hazai terepnek mondható hiszen számtalan 100 körüli háromszög alkalmával repültem már arra-egy igen jó kb 30 kilométer+ siklással, delfinezéssel fogadott.
Sajnos ezzel egyidőben a reptér elkezdett vonzani és agyam úgy értékelte, hogy megvan a feladat miközben arcom, kezem újra hibernálódott.
Próbáltam erőt venni magamon de azt a felhőt amit kinéztem Nyh DK irányban nem értem el- annak köszönhetően hogy Hajdúnánásról hazafelé sok 3 métert csak a kormányrúd előretolásával vettem tudomásul és nem álltam meg tekerni- mert nem is sejtettem, hogy a tavasz ellenére ilyen sokáig repülhető lesz az idő- ezzel drága magasságot pazaroltam el. Azt hittem sietni kell mert úgy értékeltem, hogy 5 félhat körül vége lesz az időnek. Nem lett. Az ernyősök 7 után még repültek.Ha ott egy kicsit bölcsebb tudott volna tudatom maradni vagy fagyálló folyik ereimben tuti, hogy megcsípem azt a bizonyos felhőt és onnan a határig meg sem állhattam volna, de mint tudjuk a ha-val kezdődő mondatoknak csak a jövőre van kihatásuk a múltra csekély.
Ez a szép ebben a sportban. Mindig tanulunk.
De mikor leszünk már végre doktorok???
Egy biztos a Nyikomon lévő repülős aktivitás nagyon jó látvány volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.Kendi. 2010.04.27. 21:17:38
Ha nem lennél foglalt te lennél a példaképem, de meghagylak a szaasznak.
csak a nyomdokaidban kulloghatok....