Végre kipróbáltuk az Elek placcát élesben. Eleket a reptérről kihúzta Zumzi(Harsányi Attila)

aki a vészvontatópilótánk. Köszönet neki amiért beugrik amikor Labancz Imi nem ér rá. Szóval Elek leoldott addigra én kész is voltam és addigra kiderült, hogy Krisztián nem hozott kioldót és a bukóját is a reptéren hagyta. Tehát ő lesz a visszaszállító ha kell, nem kellett.

A startom nem az amire a legnyugodtabban emlékszem  vissza, hiszen a repcsi nem akart kijönni a dollyból ugyanis a terep nem biliárdasztal simaságú ezért nagyobb az ellenállása mint a reptérinek. A fogantyúk elengedésekor a repülő vacakolt egy ideig aztán a dolly lemaradt én meg majdnem úgy jártam mint Bali azon a napon amikor megharapta a füvet.

Megúsztam. Ekkor jött az, hogy a gép nem nagyon emel viszont igen gyorsan megy mert gyors a szárny és nem a tulaj vezeti, ezért volt egy kis vész-sebességtartalék, de ez természetes. Az almafák fölött az első fordulóban mormogtam is, hogy nem szabad szakadni, nem szabad szakadni és már fent is voltunk.

A leoldás után hamar felkoppantam alapra 950:)(Később felment 1500-ig.), és irány az előre eltervezett irányba. Polgár, Hajdúböszörmény felé. Hamar rádöbbentem, hogy arra még nem alakult ki az időjárás ezért úgy döntöttem, hogy inkább jobbra Tiszalök irányában kezdek.

Jó is volt Tokaj vonaláig, onnan kissé gyengébbé vált de még nyújtanom kellett az első szárat legalább vagy 25 km-esre, hogy legyen meg a 100 a végén.

Ott döntenem kellett, hogy jobbra Tokaj iránya vagy  immár másodszor a hajdúság. Mivel Tokaj és az ártér nem kecsegtetett sok jóval ezért az utóbbinál maradtam.

A 2. szár eleje nem ment valami zökkenőmentesen nemigen találtam a magokat de valahogyan túléltem és akkor megint jött egy nagyon jó időjárási periódus amit elkaptam és mentem vele egészen a 2. fp.ig- ahonnan Nyíregyháza a jó látásnak köszönhetően kézzel fogható távolságúnak tűnt. Na azért ez sem volt egy leányálom mert éppen akkor foszladozott felhők között kellett keresgélni, hogy melyik alatt találni valami értelmeset.

Már már kétségbe estem amikor újra jött egy erősödő tendencia és bár egy buta gólya félre akart vezetni, sikerült felkapaszkodnom újra és bezártam biztonság kedvéért a 3 szöget kb 90 km-nél, ami már jónak volt  mondható.

Ezután megnéztem a térképen, hogy merre is kell tágítanom, hoyg 100 felé kerekedjék és irány.

A többi már gyerekjáték volt bár a végsiklást úgy számítottam ki, hogy a nagyfeszültség felett a zabszem nem fért volna be.

Az időjárásról még annyit, hogy iszonyatosan éreztem ma azt a pulzálást amit a rossz és a jó periódusok változása okozott. Szinte kézzel fogható volt a dolog. Na erre kell k...ra odafigyelni, hogy az ember tolja vagy óvatoskodjon ill túléljen egyáltalán.

Leszállás után Katika kihozott egy jó hideg sört , összepakoltam. Holnap újra megpróbáljuk ha a jóisten is úgy akarja .

Amen

Ui. Volt egy termik aminek a közepén biztosan sok bogár emelkedett hiszen egy nagy csapat fecske kapdosta őket láthatóan igen nagy örömmel.

Volt egy sólyomszerű madár is ami odajött kíváncsian, megnézett magának aztán rámtekert és huss.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.