Na itt is vagyok kedveskéim ugye már váratok. Akkor most mindenki aki várta a beszámolót emelje fel a két kezét.

Te is. Addig nem írok tovább!

Szóval pénteken meló után of course elindultunk Sanyikával első magashegyi repülésére.

Az utat végig dumáltuk különféle repüléssel kapcsolatos dolgokról de olyan alaposan és beleéléssel, hogy nem is realizáltuk, hogy átmentünk egy alagúton. Pedig át.

Mire odaértünkl (megjegyzem toltam neki mint őrült 3 óra alatt ott voltunk) a hegyen nem volt már senki csak túristák. A mezőny már elment. Ketten nyitottunk és az erősödő szélben kis gyomorideggel. Az autó lejutását elrendeztük, hála istennek volt fent egy pár akiknek volt jogsijuk és levitték egészen a reptérig.

Repültünk vagy két órát aztán Sanya Bacuhban én pedig Benusban leszálltunk.

De kérem ami közte volt az a lényeg. A start után hamar alapon voltam aztán vártam, hogy a Sanyika gyenge kis szervezete is alkalmazkodjon a nagy hegyek látványához és érzéséhez hiszen a tömegvonzás az ilyen helyeken tapintható. Hamar aklimatizálódott megfogta a termiket és feljött, elindultunk a gerinc mentén. Egyszer csak kezdett szürkülni a felhövském gondoltam majd a megszokott bmódo az oldalán kimegyek pár másodperc múlva. Nem kérem. Egy perc és csipog de nem durván. A GPS-t gyorsan go to kralova, hogy legyen valami támpontom aztán majd követem a nyilat. Irány nyugat felé a kralova mögöttem legyen. És csak csipog de nem turbulens viszont sötétedik. Csak semmi pánik voltam már egy két percet felhőben csak nyugi egyedül vagyok Sanyi alattam, ütközni nem fogunk. Aztán elkezdtem fosni. Bár a repülő vezetése nem volt nehéz azért fogtam a kormányrudat. Egyszer csak bekövetkezett az amitől mindíg rettegtem. A repülő elkezdett fütyülni airspeed 100 körül és a mutató forog de a varió nulla körül. Még jobban szorítom és próbálok lassítani és várom a hatást. Hirtelen átesik és már dugózok is, esek kelek lazul a felfüggesztés. Semmi közöm a vezetéshez. Hirtelen eszembe jut Feri. De szar lehetett neki. Nekem is az volt . Na mondom most megdöglessz Zsolti kellett neked begyönni. Egyetlen esélyed, ha nem fosol és megpróbálod stabilizálni érzésre. Lassan megnyugodott a szerkezet de  én nem. Sehol egy lyuk. A francba már emelkedtem vagy 250 métert. Így töltöttük el azt a tíz hosszú percet a felhőben a mojsz és én. Nem ez volt életem legnyugodtabb 10 perce azt állítom. Egyszer csak megláttam egy lyukat a fejem fölött na mondom ez csak kisegít és elindultam abba az irányba de nem jött be mert bezárult és még sötétebb is lett valamint a Kralova antenna is közeledett de még nem vészesen kb 1500 méterre volt. A kaland 2000 méterre kezdődött. Irány Nyugat és bejött egyszer csak megláttam a földet. A francba de szép is tud lenni.

Ott van Sanyi is alattam jobbra előre OK. Menjünk tovább mintha mi sem történt volna.

Sanya egyszer csak otthagyta a hegyet én már tudtam, hogy ezzel megpecsételte a napját de elsőre a hegy + 100-on ijesztő tud lenni és nem akart kockéáztatni tehát nem baj. Majd holnap.

Mentem tovább a gerincen és láttam, hogy a völgyben ő is talált valamit amiben fostorog de akkor már biztossá vált, hogy külön szállunk le. A leszállás sima volt mindkettőnknek.

A leszállás után Sanyához odament egy külföldi illető és magyarázott valamit. Ő erre hanyag eleganciával csak ennyit válaszolt: NO PROBLEM VERY GOOD.

Azután ezt a szállóigét használtuk mindenre tök jó.

Erik elvitte a kocsit a vattacukroshoz a Rohoznai reptérre odaadta Petinek aki értünk jött és kisvártatva már ettük is a szlovák gulyást a fejünk felett repkedő paratrájkok és ballonok között. Meguntuk aztán bementünk a szállóba és egy kis okosodás után borozgattunk valamint szurkoltunk H. zolinak , hoyg sikerüljön neki a sokadik fekvőtámasza is. Hazudoztunk egy kicsit hallgattuk Feri elképesztő történeteit amiből Peti és Sanyi időnként ki akarta húzni magát de én szemfülesen rájuk szóltam, hogy fiúk vissza és hallgatni!

Nehogy má csak én szenvedjek:)

Másnap reggeli és újra fel a Királyhegyre. A szlovákok szerint nem volt még olyan, hogy a kralován ilyenkor pólóban lehessen nyitni. Tök jó volt az idő. Elsőnek startoltam. Minden jó volt. A felhőbe nem mentem bele. Mivel nem versebnyeztünk szórakoztunk egy két órát ide oda , bámészkodtaunk estünk keltünk a turbulens időben aztán usgyi a leszállóba ahol tegnap Szepsi eltörte a felkarját. Egy vol csak fontos szépen leszállni. megvolt.

Hazafelé vettem pár kiló nAgyon szép rókagombát.

nem bántuk meg, hogy elmentünk. Másnap félmaraton hamar fekvés.

https://www.youtube.com/watch?v=5tllY7G8ohU

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.