Szóval az aki nem barát az ne is olvassa tovább és az sem akinek kevés az iq-ja. Meg aki rosszindulatú az sem olvashatja el. A bűnösöket pedig el kell ítélni.

Lefutottam az első félmaratonomat. Nagyon szórakoztató élmény volt. Nem érdekelt a forróság, hiszen direkt futottam az edzések alatt 30 fokban, hogy ha ilyen lesz akkor ne legyen gond. Ami az edzéseket illeti ha jól megnézzük az online edzésnaplót akkor láthatjuk, hogy nem is igazán edzettem rá. Talán ezért sikerült jól. Villányi vöröseket emelgettem az elmúlt hetekben hónapban. Nagyon sokan neveztünk, állítólag több mint 7000 induló volt. Már a startnál ácsorogni is élmény volt. Mint egy buli ahol sokan vannak, itt is izzadtságszag van meg ott is:) Szóval eldördült a pisztoly és onnatól még 4 percbe telt, hogy az a rész is elindulhasson ahol én álltam, pedig az egyharmadától előrébb álltam be az iramfutómhoz. Az 5 perc/km-es tempót lőttem be magamnak ami közel van az edzéseredményeimhez. Azt tudtam, hogy kb 10 km-ig fogom bírni ezt az iramot mert azt már próbáltam. Azt, hogy mi lesz utána csak sejtettem hiszen soha nem futottam még 13 km-nél hosszabbat. A haditerv az volt, hogy minden frissítőnél lassítok kb 10 mp-et és iszok amennyit tudok illetve lehűtöm magam ( 8 km után vettem be a triatlonban már bizonyított energia folyadékot ami most is csodákat tett hiszen 13 nál mintha kicseréltek volna) aztán 15 körül majd sietek egy kicsit ha bírok ha nem akkor marad ez a tempó.

Az elején kinéztem magamnak egy lányt aki picivel erősebb iramban kezdett mint én de még nem esett át a ló túloldalára és elég stabilan tartottuk az 5min /km-t. Beszégettünk, poénkodtunk egyszóval eltereltük a figyelmünket a futás negatív lélektani hatásaitól. Én Pl a közönségtől merítettem erőt. Nagyon sokan szurkoltak csak úgy mindenkinek és amikor elhaladtam egy-egy ilyen lelkes csapat mellett megtapsoltam őket ettől teljesen készen lettek és volt, hogy egy darabig futva bíztattak. Egy német nyugdíjas csapatra rácsavartam a szivacsomat, jót röhögtek. Volt valahol a rakparton egy hölgy egy francia bulldoggal akinek kiszóltam, hogy: tessék szíves lenni elengedni a kutyát! :)

Szóval így futottunk el Budapest legszebb helyei mellett sok ezren. Frissítettünk, zuhanyoztunk( volta tűzoltófecskendők kirakva helyenként amelyek zuhany szerűen frissítettek bennünket) banánt ettünk futás közben és így haladtunk szépen a tömeggel. Nagyon sok helyen hangos zene szólt, vagy 3-4 helyen pedig élő zene volt a legjavából kongákkal áés egyéb ritmushangszerekkel. Ilyenkor átvettem a zene ritmusát és ez a kis váltás is felüdülés volt.

Kb 14 km-nél alkalmi társam lemaradt és egyedül folytattam utamat amely innentől volt igazán érdekes mert éreztem, hogy bírom és végig fogom bírni tehát elhatároztam, hogy előzni fogok folyamatosan. Kicsit zavart, hogy a km jelző táblákat nem mindíg vettem észre és ez kicsit bizonytalanná tett, de amikor a Bajcsi felüljáróhoz értünk akkor már tudtam, hogy mennyi lehet hátra kb. A Lehel útról a Dózsa Györgyre fordulván elkezdtem egy igen kemény finist ami a pulzusomat igen felvitte, olyannyira, hogy a legvégén eddig még soha nem látott 193-as  csúcsértéket hoztam ki magamból. A hősök teréről a Szépművészeti múzeum sarkától azt hittem lépésre van csak a cél de kicsit elmértem. Ott már igen érdekes gondolatok voltak a fejemben  amikor jött egy zöld pólós sporttárs aki kb velem egy korabeli lehetett és azt gondolta, hogy majd akkor ő kielőz. Gondoltam, lófaszt. Dehogy fogsz te engem kielőzni haver hiszen ez egy verseny én pedig egy versenyző lennék vagy mi a szösz??!! Na onnan egy iszonyú sprintet nyitottam és az ember végig benne volt a periférikus látómezőmben balról. Gondoltam ha meg is áll a szívem ezt a  csatát nem adom fel. Úgy is tettem a chipszőnyegig futottam inam szakadtából ahogyan Forest tette a róla elnevezett filmen amikor üldözték a gyerekek.

Nem bántam meg, jó érzés volt a kis csatát megnyerni. Ja és még egy valamit sikerült ezáltal a jónak mondható finissel elérni jelesül a magamnak kitűzött szintidőt az 1 óra 45 percet.

Pontosan 1:45.21

A lány 5 perc múlva ért be. Munkatársaim akik tapasztalt futók 1:51 és 1:56-ot futottak, de messezmenő következtetést nem vonok le mert engem vitt az új kihívás hátszele amit már oly sokszor éreztem tarkómon. Mindíg amikor valami újba vágom a fejszémet.

Biztosra veszem, hogy fogok még futni félmaratont, remélem az is ilyen szórakoztató lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.