Úgy is tehetnék mint ahogyan a skót vendég a kuplerájban, a sarokba húzódott és elkezdett maszturbálni, mire a nő: hát maga meg mi a fenét művel amikor én itt vagyok? Válasz: az én pénzemen csak én élvezkedem csókolom:)

De én nem vagyok ennyire skót, sőt azt gondolom, hogy majdnem semmit sem ér az élmény ha nem tudom mással megosztani. Van aki csak olvasni szereti, van aki tanul is belőle. Mindkét megoldás OK.

Itt egy szép erdei zöldség

Szóval nagy kalandnak bizonyult a verseny ahogyan azt vártam is. De, hogy ekkora lesz azt legbátrabb álmaimban sem gondoltam. Megpróbálom csokorba szedni a történetet úgy, hogy legyen benne valami kronológiai sorrend illetve valami rendszer. Elöljáróban csak annyit, hogy igen illusztris társaság gyűlt össze ahol igen sokat tudtam  tanulni.

Mindenképpen a felkészüléssel kell kezdenem mert szerintem az a legfontosabb. Ez be is igazolódott, hiszen sokan adták fel amiatt, hogy nem voltak felkészültek akár fizikailag akár mentálisan vagy technikai szempontból. A fizikai felkészülés nálam abból állt, hogy tekertem előtte 3000 km-t és elmentem annyi versenyre - legyen az outi vagy kisebb nagyobb MTB amennyire csak tudtam. Mentálisan a vizualizációt használtam fegyvernek a motoros és túrás múlt eseményeiből merítve és azokat bringára adaptálva. A technika előkészítésekor természetesen kikértem tapasztalt bringások véleményét és azokat az én elképzeléseimmel ötvözve készültem a megmérettetésre. Ilyen tanácsokkal szolgált Kiss Józsi aki megjárta már az Alpokat és a Trans Germanyt is tehát tudja mi az ábra, illetve Zóka Ujhelyi Zoli is sok okosat mondott. Vas Petit előtte nem ismertem, pedig ha ismerem akkor tuti konzultálok vele mert ő nagyon sokszor megcsinálta már többek között a Salzkammergut extrém 200-as versenyt is.

Na akkor nézzük mire kellett figyelni. A bringa tartalék alkatrészeit sorolom amit elvittem a versenyre és ezekből természetesen sok a depóban marad, csak a töredékét vittem magammal a pályára.

Váltófül a vázra, fékbetétek, üléscső,stopli, lánc, patentszem( ezt a vázra szigetelőztem), pót külsők, belsők, ragasztó, Co pumpa  patronokkal. Karbantartáshoz WD40, féktisztító spray, olaj a lánchoz , zsír ( debrecenieknek könnyű a beszerzése), természetesen szerszámok, műhelypumpa, láncbontó( ezt mindíg vittem a zsebben).

A Rubena Scylla ami fent volt alkalmatlannak bizonyult a sárban ezért kényszermegoldásként felkerült a szintén száraz versenygumi a Racing Ralph és sokak elhűlt ábrázatát kellett elviselnem a mosóban amikor ezt meglátták. Peti is kérdezte, hogy b..ki te ezzel teljesítetted a versenyt??? Ezzel. Na legközelebb nem ezzel fogom, ha ilyenek lesznek a körülmények. A kis profilmélységű abroncsokkal a sáros köveken és gyökereken olyan volt menni mintha egy lefagyott, jeges, jégbordás ösvényen kellene bringázni slick gumikkal. A legnagyobb probléma az oldaltartásukkal van. Egyszerűen gyorsnak és nem kapaszkodónak tervezték őket. Ami a sárban hátrány, viszont a 3. és 4. nap amikor volt 10-15 kili aszfalt akkor előny volt. A felfelékben nagyon vigyáznom kellett a körhajtásra és a súlypont helyzetére, ennek ellenére sokszor kikapart és ezért kényszerültem tolni. Apropó tolás, Kiss Józsi mondta a záró vacsorán, hogy szerinte amióta versenyez nem tolta összesen ennyit a bicót mint ezen a 4 napon. Ami igaz az igaz a minden nap voltak olyan meredekségű felázott ösvények ahol mindenki tolta.

Vissza a felkészüléshez.

A belsőt és a Co pumpát a vázra rögzítettem a 3. naptól mert előtte  egy kis hátizsákban vittem a dolgokat de húzta a vállamat ezért amit lehetett a bringára rögzítettem. Csak a szélmellény és a telefon, valamint az 1500 kcal zselé és csoki ment a zsebeimbe.

A ruházatot is 4 napra kellett tervezni és mivel esőt igértek mindenből kellett váltás, esetenként több is.

Rövid kesztyűk, hosszú kesztyűk, bokó alá sapi, szemüvegek, mezek, nadrágok, kar és lábmelegítők, SPD cipők, zoknik.

A vitaminok és táplálékkiegészítők is helyet követeltek maguknak a csomagban. Semmi olyat nem vittem és használtam amit előtte már ne próbáltam volna ki. Ezt tavaly a hatvani triatlon versenyen való kísérletezgetés után örökre megtanultam!! Bőséges reggeli 7 órakor, aztán öltözködés, bringa felpakolás és irány a start-cél terület. )-kor volt a rajt az első nap kivételével amikor is 100-kor indultunk a nagy útra. A High5 izo zseléjét használom mert elég híg nem émelygős és talán benne van az anyag. Az bizti, hogy amióta használom egyszer sem éheztem el. Van egy csodaszerük a neve Extrenme energy source. Hát az egy csoda kérem. Úgy megüt, hogy egy irányba szaladsz ezerrel egy napig. Csak velem nem kompatibilis mert estére iszonyú hasfájást okoz. Többször próbáltam de sajnos így van. Az utolsó napon azért betettem egyet a szervezetbe. A többit visszacseréltem, vettem helyette 4:1 csokit ami viszont passzol hozzám a terhelés utáni regenerálódásnál.Verseny előtt egy szem Taurin 600 és féltávnál még egy. Az anyagcsere gyorsítása céljából. Egyébként müzli szeletek.

Nagyon féltem a kidörzsölődéstől ezért - és azért mert sok volt a fiú a szálláson- vittem vazelint és neogranormont amivel rendesen bekentük magunkat a nadrág alatt. Nem is lett semmi baj:)

A sár dolgában igazán tapasztalatlannak számítottam bringásként, de Zoli elmondása és Józsi idei szívásváradi emlékeire támaszkodva a verseny előtti este pet palackból szerkesztettem az alsó csőre egy sárvédőt amit többen lemásoltak a szálláson lévő lengyel fiúk közül. Olcsó, jó és hatékony. A telók közé egy flexi szivacs lapot is felraktam ami a megakadályozta a kereket, hogy előre dobja a sarat ami aztán a menetszél szárnyain arcocskámban landolt volna. De nem:)

Szemüveget csak a tervezhető gyors lejtőkön vettem fel egyébként a jobb hátsó zsebben figyelt.

A karbantartó szerszámok  és szerek fontosságára csak az első nap végeztével jöttem rá. A bowdenek besározódtak behordták a koszt a belső és a külső közé ezzel a járásuk megnehezedett. A váltó használatától a hüvelykeim izmai úgy ki lettek, hogy volt amikor tenyérrel váltottam mert egyszerűen fájt felfelé váltani. Márpedig kellett bőven. Este  mindet ki kellett mosni, és be fújni WD40-nel így legalább a másnapi rajtnál olyan érzésed volt mintha minden rendben lenne. A fékeim az első napon olyan sokat kaptak, hogy majdnem nullára koptak főleg hátul, de mivel csak egy-egy garnitúrát vittem nem cserélhettem ki, hanem kímélő üzemmódra váltottam. Az azt jelentette, hogyha a hátsó fékre volt szükség akkor amikor csak a pálya engedte blokkolóra fékeztem és így a betét nem használódott. Erre meg a külső kezdett dúzzogni. Na akkor most mi legyen?:) Két napot kibírtak 3. napra csere és az uccsó két napot ünnepi ép fékekkel tehettem meg. Kellett is hiszen itt voltak a leggyorsabb lefelék. Itt éreztem először bringaversenyen  fék szagot!!  Égettük a tárcsát.  És ha már itt tartok, a harmadik napon volt egy olyan élvezetes apró köves- Dél Zemplén szerű-  lefelé ahol kb 30 méterenként voltak a vízelvezető dupla gerendák keresztben és mi 50 fölötti tempóban zúztunk rajta. Na itt kellett a technika hiszen aki félt a vízelvezetőkön szerezhető felütős  defektektől az vagy lassított vagy 50-nel bevállalta a bunnyt aminek ha nem vagy képben lehetnek 8 napon túl gyógyuló hatásai. Úgy éreztem menni kell és nem fékezni. Egy két ilyen után be tudtam mérni mekkorát kell húzni a bringán, hogy mindkét kerék e levegőbe kerülhessen és mégis a lehető leghamarabb legyen tapadás főleg ott ahol kanyar előtt voltak a gerendák. Be is jött mert sokat előztem és igazán adrenalinos élmény volt. El tudjuk képzeni mi van, ha ilyenkor műszaki hiba történik igaz Zsanér?

A rendezésről pár szóban. A start-cél mező egy focipálya mellett volt felállítva ahol két start zónát alakítottak ki egyik a priority, másik az open. Józsi , Eszter és Peti startolhatott onnan, nekem sajnos nem adatott meg. Legjobb helyem Józsi mellől az utolsó nap volt amikor az open első sorából vágtam neki a versenynapnak.

Itt vagyunk éppen a startmezőben.

Egyébként az erőviszonyok az első 5 km-en kialakultak nagyjából aztán már ugyanazokkal az arcokkal vívtunk napról napra.

A start lassú rajttal indult felvezető autóval aztán az első emelkedőn jött a tülekedés.

Mindig egy jó meredek húzással kezdtük az a jó ilyenkor korán reggel bemelegítőként. a pályát kék alapon fehér nyilak jelezték és ha éppen nem voltak vicces kedvű fiatalok a környéken akkor nem is volt gond a navigációval. Bár szerintem mindenkinek volt eltévedős illetve eltévedőket megmentő esete ahogyan nekem is. A 2 napon két eltévelyedő báránykát hívtam vissza a biztos pusztulásból( ha azon a lejtől legurulnap akkor biztosan összetörnek fejben mert elég hosszú és gyors volt) örültek és hálálkodtak is nagyon. Nekem is elment a kép az utolsó napon amikor egy dán hölggyel viaskodtam pár kilivel a cél előtt és a lefelében otthagytam, aztán ki az útra jobbra és lósz. Ekkor utánam szólt, hogy erre haver "this way fella" aminek örültem nagyon. Azt mondta még utána viccesen, hogy szerencsém, hogy nem vagyunk egy kategóriában mert ha igen akkor csak annyit mondott volna magában, hogy go-go:). Még jó, hogy fiú vagyok.

A pályán 2-3 etető zóna volt, volt ahol műszaki segítséggel és mentővel együtt. Egy ilyen mentős helyen fertőtlenítettem le a sebeimet az első napi hasas után. A pályán legalább egyszer volt chip ellenőrző kapu. A befutó után adtak egy tál meleg kaját, volt egy 7 állásos bringa mosó, és persze étel ital itt is amennyit bírtál.

Bírtuk is mert kellett az elégetett 4-5000 kalóriát pótolni. A gyomromat kicsit meg is viselte a sok evés de hát jobb mint eléhezni. Sok versenyző elkövette ezt a hibát és 10 km-rel a befutó előtt úgy tolta a bringát az erdőben mintha Kocsordon lennénk a Lenin utcában a kocsma és a mozi közötti célegyenesben. 

Megy a vonat, megy a vonat Koniakowba...

Nem hallgathatom el a bukásom körülményeit sem pedig nem vagyok rá büszke mert elkerülhető lett volna. Szóval első nap nem tanácsos bukni mert annak a következményeit viszed magaddal a testeden és a fejecskédben is. Bár ki tudja lehet, hogy így egy nagyobb tanyát úsztam meg. Mindegy. Jöttünk lefelé egy olyan lejtőn ahol egyrészt a folyamatos gyorsulást kellett megakadályoznom óvatos első hátsó fék kombóval, másrészt a fékezett első kerekekkel el kellett valahogy kerülnöm a sziklákat és gyökereket. Ez jobban érthető akkor ha elmondom, hogy az üléscső mögött voltam a fenekemmel és még így is nagy súly volt a csuklóimon. Akkor el tudjátok képzelni a hely lejtését. Szóval egy vonat haladt lefelé és voltam a masiniszta és olyan elégedett voltam magammal, hogy előnyre tettem szert, hogy a lejtő alján álló nedves fahíd veszélyeit egyáltalán  nem realizáltam. Sima, vízszintes, semmi bajt nem láttam. Nem, is volt addig amíg rá nem mentem:). Ott aztán kikönnyült a kormány és nullára esett a tapadás. A Sebesség kb. 30, a végén enyhén balra kell menni majd jobbra egy meredek húzás tehát kell a lendület. Amint megmozdítottam a kormányt- bár igazából ezt már csak utólag pörgetem vissza- már landoltam is a bal térdemen, könyökömön és csípőmön. Mögöttem a vonat eszeveszetten fékezett a híd előtt és többen azt kiálltották, hogy POZOR. Az szerintem azt jelenti idegen nyelven, hogy "gyerekek álljatok meg és nézzétek meg, hogyan száll le egy magyar bringás:)" vagy valami hasonlót. Hála istennek egy kis cicakarmolás kivételével semmi komoly nem történt. A mentősök fertőtlenítése és fájdalomcsillapítása után simán végig csináltam a hátralévő napokat Peti barátunkkal ellentétben aki annyira bütötte a bordáját, hogy a második napot még végig szenvedte de a 3. és 4. napokat ki kellett hagynia.

Ilyen tábla is volt:)

Azt már mondtam, hogy a hátizsák az lekerült és lekerült a lábmelegítő is. A 3. és 4. napn csak karmelegítőt és szélmellényt vittem de igazából már a mellény is feleslegesnek bizonyult. De mi lett volna ha... Szóval mindent egybe vetve nem öltöztem sem alul sem túl. A cipőre mindig felhúztam a vékony eső kamásnit/lit ki, hogy szereti. Az arra volt jó, hogy a sár nem ment bele a cipőbe.

Egyébként a napok végére érdekes sárréteg keletkezett a lábaimon.

A pálya volt ami a legnagyobb meglepetéssel szolgált. Nem igazán tudtam, hogy mit jelent a rendezők által 6-os skálán a 4-es fokozat egészen az első nap végéig. Bevallom férfiasan volt olyan lejtő ahol arra gondoltam, hogy ha ez négyes akkor milyen lesz az 5 és az 5+ ??!!. Kicsit féltem.Már ez a nap is kőkemény dolgokat adott, mindezt esőben és "hangos sárban". Azért neveztem el így azt az agyagos izét mert ahogy ezeken a helyeken haladtunk nagyon jellegzetes szörcsögő hangot hallatott a gumi.

Az első nap befutóján sáros elgyötört és véres térdű könyökű arcú embereket láttak a szurkolóink. Marcsi a párom, Eszter lányom és Tündi, Erős Béla párja. Le a kalappal előttük, hiszen a zord idő ellenére órákat vártak ránk. Az utolsó napsütötte versenynapokra annyira belejöttek a dologba, hogy elénk jöttek a pályán és kereplővel buzdítottak bennünket, ezzel is erőt adva a befejezéshez.

A 3. nap befutója után

Aztán a második napon a hosszú etapon kaptunk mindent, sáros tolós húzásokat, elázott csúszós lejtőket, egynyomos füves sztyeppéket ahol úgy változtak a tapadási viszonyok, hogy igazán azt sem tudtam mikor mennyit mehetek. Egy-egy esés előttem sokat segített:) Bevallom, hogy ezen a 83 km-en nagyon kifáradtam és a füvön feküdve el sem tudtam képzelni, hogyan fogok másnap a startra kiállni.

A harmadik és negyedik nap maga volt az élvezet. Extrém meredek, de kitekerhető emelkedők ahol a technikai tudás és az erő döntöötte el, hogy maradsz-e a nyeregben vagy tolod a technikát, félelmetesen gyors lefelék, veszélyes kanyarokkal aszfalton, murván, földön. Az egyik srác egy POZOR !! táblát nem vett komolyan -egy  belátható de igen éles jobbosban ami meredeken fordult le és közben gyorsult- ezért büntit kapott:) A bünti az volt, hogy mellkasával le kellett bontania egy fa kerítést az ott elhelyezett postaládával együtt. Érdekesség, hogy ezzel a kecskeszakállas fiúval többször is összefutottam Pl. másnap igen az elején már a láncot bontotta az út szélén.

Az utolsó nap egyik maradandó élménye az volt, hogy amint zúztunk egy kis alpesi aszfaltcsíkon lefelé egyszer csak egy rigó nagyságú de világos és sokszínű tollazattal büszkélkedő madás ült az úton. Először megijedtem, nehogy a képembe vagy a küllők közé csapódjon de aztán csodák csodája elstartolt és előttem repült kontúrozva az úton kb 40 cm magasságban mintegy felvezetve engem. Mosolyogva követtem és arra gondoltam, hogy ezek a pillanatok az első két nap áldozatait hivatottak ellensúlyozni. Meg még arra is gondoltam, Hogy Balika biztosan meg tudta volna határozni, hogy milyen madár volt.

Az az eddig leírtakból is kiderült, hogy sem a kronológiai sem a tartalmi  sorrendet nem tudom tartani, de ezt most bocsássátok meg nekem. Ahogy jönnek fel az emlékek úgy írogatom le őket és az ebben a jó, hogy ahogy leírom újra érzem azokat a testi lelki folyamatokat amelyek akkor ott azokon a párás erdei ösvényeken lejátszódtak piciny testemben lelkemben.

Szóval akkor nézzük, hogy a szervezetem hogyan reagált a sorozatterhelésre , a hőingadozásra stb.

Első nap a sokk hatalmas volt. Csak néztem ki a fejemből. Befutó után megzavarodva elhajtottam a célterületről, otthagyva a kaját, mosót és elindultam a szállás felé bringával??!! Ott a sáros testemmel beálltam a zuhany alá és kb. fél órán keresztül áztattam és mostam  magamról az iszapot és próbáltam felmelegíteni magamat. Aztán befeküdtem az ágyba és magzat pózban próbáltam kiheverni a sokkot. Kisvártatva sikerült és elkezdtem a regenerációt, evéssel ivással . Fejben ott voltam a mélyponton. Aznap kicsit erősebben mentem mint kellett volna és ez ütött vissza. Mondjuk ez időben nem mutatkozott meg mert megálltam minden etetőnél, másrészt a sebem fertőtlenítése is eltartott vagy 10 percig. Sosem tudtam eldönteni, hogy most versenyezzek vagy sem.

Másnap a lábaim nehezek voltak de a start után viszonylag hamar bemelegedtem. A fáradtságot leginkább abból tudtam lemérni, hogy az átlag pulzusom jóval alacsonyabb volt az első napinál. A 80%-os pulzust alig tudtam tartani. Mondjuk  hat órán keresztül nem is egyszerű feladat:). A sebeim abszolút nem zavartak, érdekes módon a vállaim nem fájtak. A legnagyobb stresszt a derekamon éreztem a meredek emelkedőkön előre hajlás miatt illetve a tolások féloldalas terhelése miatt.

A bemelegítéskor nézegettük, hogy mi is van ott belül?!

A jobb láfejem is jelzett de az egyébként csak annak köszönhető, hogy nagyobb picivel a balnál és így a cipőben másféle terhelést kap.

Egyébként ha már itt tartok az új cipőm egy Bontrager Xlite karbon talpú modell, jól vizsgázott. Tekerni élvezetes benne olyan merev, hogy minden erő morzsa a hajtóműre kerül semmi veszteség a hajlás miatt. Ugyanakkor a tolás és a gyaloglás sem kín benne. Szerencsémre becsavartam a két kígyófogat az elejébe így a sárban való kapaszkodás sem okozott neki gondot. Nem csúszkáltam. Etsénként kimostam belül is és hamar megszáradt tehát nem kellett a váltócipőt beüzemelnem. Ja érdekességként el kívánom mondani, hogy ez olyan mechanikával működik amelyet a kamásli viselésekor is - kamáslin keresztül- könnyedén lehet állítani + és - is. Okos és komfortos ötlet. Nagyon sokat toltuk és nem törte fel a sarkamat. Talán annak köszönhetően, hogy a sakán belül olyan szövet van amely megakadályozza a sarok le fel mozgását.

Esténként Bibi egy masszázzsal kényeztette elgyötört testünket ami biztosan segítette a regenerálódást.

Láncot bontanom, váltót és defektet szerelnem nem kellett egyik napon sem. Illetve a pontosság kedvéért úgy kell fogalmaznom, hogy a pályán nem kellett defektet szerelnem. Ugyanis a 3. napon a mosóban várakozva eresztett le a kerekem. Egy kb. 65-ös szeg volt benne, ki tudja mikor került bele, a lényeg, hogy végig bírta. Egyetlen technikai problémám az állítható nyeregcsővel volt amely probléma az első két napon hátráltatott is. Nevezetesen nekem egy remote kontrollos példányom van ami annyit jelent, hogy bowdennel állítom a magasságot. A bowden az ülés alá csatlakozik ahol egy kis pöcköt mozgat. Na ez a hely éppen ott van ahová a hátsó kerék hányja a sarat!! Ennek következtében kis idő elteltével a dowden megtelt sárral és elakadt ezért megszűnt az állítás lehetősége ami kellemetlen és zavaró volt.. Második napra telenyomtam szerelőzsírral a csomópontot ami kicsivel kitolta az eltömődés idejét. Aztán a harmadik napra átgondoltam a helyzetet és a két opció közül - lecserélem normálra vagy védő burkolatot eszkábálok- a másodikat választottam. A nyereg alá a bowden bekötés köré egy félliteres pet nyakrészéből és némi sebtapaszból ügyes kis védőburkolatot szerkesztettem ami éppen ellátta a feledatát az utolsó két napon. Mekk Gájver él.

A harmadik nap utolsó pár kilijét sigle speed-esként tettem meg mert az első váltó egy láncfelkapódás és kicsi ráterhelés következtében elfordult, amit este Viktor egy kézmosdulattal orvosolt és a végső csatában hiba nélkül dolgozott az SLX. Köszi Viktor, örültem:)

Tapadás. Az nem volt az első két napon csak csúszkálás és egyensúlyozás. A nyári kis mintájú száraz gumik nem igazán tudták ellátni ezt a feladatot. Második napra előre egy nagyobb mintájú került, hajszállal jobb teljesítménnyel. A második esti vacsinál konzultáltam a tapasztalt társakkal és arra jutottunk, hogy a 3 bar sok. Kockáztatnom kell 2,2-2,5 barral a nagyobb tapadás érdekében, ezzel ugyan nagyobb defektveszélyt vállalva. Segített a dolog. Jobb lett a tapadás. Arra mondjuk kíváncsi lettem volna, hogy egy Nobby Nick vagy egy Kratos mit művelt volna de ezt már csak később tudom meg. Egy sztorit azért elmesélek. A szállásunkon a bringák apró beállításait szervizelését, gumicseréket a lépcsőházban végeztük. Külföldi versenyzőtársainkkal együtt kedélyesen elbeszélgetve. Első este ahogy sertepertélek a bringám körül látom, hogy a szomszéd lengyel haver éppen új gumikat szerelt a kerekeire. Kérdezem milyenek, mondja: egy speciális Mud-ra való keverék speciális mintákkal. Mondom de jó neked és a Racing Ralph-al és hátul Scyllával megyek. Lefikázó gesztust tett. Szégyelltem is magam, hogy ennyire felkészületlenül jöttem el.

Másnap ahogy ugyanebben a szituban vagyunk látom ám, hogy ismét gumit cserél. Nézem, hát nem egy Racing Ralphot tesz fel::)) Modom, te fiú hát ez nem lesz jó mert én korcsolyáztam egész nap ezzel a Schwalbe büszkeséggel erre ő mintha teljesen más bolygóról jött volna és az előző napi okoskodását totál elfelejtette volna elkezdte ugyanúgy ícsérni ezt a tipust. Na ebből én le is szűrtem a megfelelő konzekvenciákat és több szakmai tanácsot ebből a forrásból nem is merítettem.

Egyébként Racing Ralp ide NobbY Nick oda a 29-es mászási és lejtőzési képességei vitán felül állnak. Ami a gumitválasztást illeti biztos, hogy lehetett volna jobb is, de a meredek mászásoknál súlypont helyzet változtatásával meg tudtam oldani azt, hogy ne forogjanak ki a kerekek.

Egy fürdős jelenet a rejtekadó erdőben.

A defektről pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy ha nyitva van az ember szeme akkor az olyan éles köveket el tudja kerülni amelyek láthatóak. Nem szabad ráterhelni fafejűen és nem szabad tekerni ha éppen ott járnak a kerekek. Szerintem odafigyeléssel nagy mértékben csökkenthető a defektveszély.

Hétvégén a kondenzgyíkon pedig tesztelem a kratoszt és majd megmondom mi van.

És a végén átvehettem a megérdemelt FINISHER pólót  többi kb. 300 versenyzőtársammal együtt akik a több mint 500 induló közül végigcsináltuk a távokat annak rendje és módja szerint.

Aztán este az eredményhirdetés után büszkén feszítettünk a pódiumon a sötétzöld és nagyon megérdemelt ruhadarabban. Azt a felszabadult érzést kívánom nektek amit akkor ott éreztem amikor Tündi a kezembe nyomta a magyar zászlót én meg lengettem mint ahogyan kell.

Elöl középen a főszervező. Gratula és köszönet neki. Köszönet mindenkinek aki ott volt velünk és segítette a csapat szereplését. Köszönet az otthonról szurkoló bringásoknak akik telefonhívásai, hozzászólásai sok erőt adtak.

ciao

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.