Második edzésnapunkon megmásztuk a Vezúvot. Nagy várakozással néztem  a dolog elé, kíváncsi voltam milyen lesz az út minősége, mennyire lesz hideg fent, milyen lesz az emelkedő és a 900 szint. A hegy tövében egy kávézóban egy kis kóla és egy legeslegfinomabb espresso elfogyasztása és pakolászás után( valamint Miki defekt javítása után) nekivágtunk. K3 gyakorlat is volt egyben, tehát nem versenytempó csak szépen a megadott tartományban, mert Áron figyel!! No és persze ha edzünk, akkor legyünk 100%-ban hatékonyak kérem szépen:)

Biliárdasztal simaságú aszfalt, de nem is lehet más hiszen nemrég itt tekert a világ színe java a Girón. Gyér forgalom, fantasztikus kilátás a Nápolyi öbölre. A kráter pereme havas volt ami hideget sejtetett odafenn. Eleinte együtt haladtunk Mikivel aztán kissé visszavett mert nem volt igazán jó az áttétele a hegyre, így a kis fordulattól szerintem hamar savasodott a combocskája. Tanár úr én készültem. Ahol kellett be is vetettem a 39/30 as csodasoromat. A széria füles 105-ös  váltó ugyan nem nagyon kedvelte, de nem akadozott.

Fönt hideg volt és szél fújt, így amíg vártam Mikit szélvédett helyre vonultam és felöltöztem. Kar és lábmelegítőt húztam, valamint mindent ami nálam volt:) Mire Miki feljött az árusok portékáit is végigmustráltam és vettem is a lányoknak egy-egy lávából faragott nyakláncot és egy szintén korom fekete hűtőmágnest is.

Felöltözött ő is, kicsit pihegett aztán hajtás illetve gurulás lefelé. Na ez nem volt rossz kérem. Bár helyenként vizes volt a burkolat, azért elég szépen lehetett engedni. Túl nagy sebességgel ugyan nem, mert hiába voltak szép egyenesek, a végükön általában hajtű kanyar várt ránk, tehát idejében lassítanom kellett ha nem akartam a hetet kórházban tölteni.

Lent még pár órát karikáztunk Torre Del Greco környékén illetve előtte még ettünk egy pizzát a hegy keleti lábánál egy faluban, ahová később még egyszer visszamentünk, hiszen vendégszerető személyzet várt minket. Gyordzs és Májk, így hívtak minket ( csoda, hogy emlékeztek a neveinkre bevallom nekem dunsztom sincs a nevükről, sajnos rossz a névmemóriám) 

Harmadik nap a villamossínes kalanddal kezdődött azt már említettem. Sorrentóról viszont még szeretnék szólni egy-két szót. Esős napnak indúlt ezért jól be kellett öltözni és ez amikor kisütött a nap mindíg vetkőzést is jelentett. A levett cuccot rutinosan a kormányra szigszalagoztuk. A sorrentó félszigeten bóklásztam, pontosabban elmentem Torre Anunziataból  Vico Equense-be, Montechiaro, Meta, Coli di Fontanelle, itt vettem egy nénitől frissen szedett narancsot és mire a következő kanyarba értem már el is fogyott:) finom friss és lédús volt!

Aztán valamhol Pontone vagy Priora környékén egy Panoráma Caféban ettem egy finom Gnocchit, szétnéztem és irány Sorrento.

Sorrento, a város és a félsziget arról nevezetes, hogy hatalmas meredek partszakaszokkal tarkított, ahonnan gyönyörű a kilátás illetve távolból szemlélve igen impozáns a látvány amit nyújt! Az egyik parkban mandarinfák nőttek, akik csak arra vártak, hogy egy nyíregyházi gyerek leszakítson egyet érett termései közülük és megegye.

Aztán irány haza a már jól ismert útvonalon, otthon nyújtás és henger amit minden nap rendesen elvégeztünk, közben mivel aznap külön kerekeztünk élménybeszámoló. Miki vett egy szép esőkabátot olyan kisliba zöldet. Feltűnő az biztos:)

Szerda pihenőnap, könyű kerekezés a városban, kávézás sütizés stb. 

Esténként éttermekben vacsiztunk,a hét végére két törzshelyünk lett ahová szívesen visszajártunk mert hangulatos volt a hely és jó volt a kaja.

Pl az egyikben olyan Bruschettát adtak amelyhez foghatót még soha nem ettem. Sőt ha jobban meggondolom most ettem először:) Ez egyfajta pirítós amit eleve fűszerezett kenyérből készítenek paradicsomot, valamilyen fini fokhagymás löttyöt, olivaolajat öntenek rá és pár másodpercre a kemencébe  teszik. Mennyei!

Hazajöttünk után két olasz étteremben is megkóstoltam........ no comment

Az a helyzet, hogy a friss bazsalikom és paradicsom ízét nem lehet zöld fűszerrel és génkezelt, ízetlen paradicsommal pótolni. Arról nem is beszélve, hogy az itthon szupermarketekben kapható extra szűz oliva olaj enyhén szólva nevetséges a náluk megszokott akár a legalapabb olajhoz képest. A legegyszerűbb spagetti pomodore is különös ízvilágot és harmóniát tett a szánka. Egyik helyi ismerősöm aki Sorrentón szállt meg arra panaszkodott, hogy éhezett egy hetet az olaszoknál. Kérem ez hülyeség.

4. edzésnapunkra ahol K3 K4 erőgyakorlatok voltak megírva Caprira terveztük. Korán keltünk és áthajóztunk a kis szigetre amely mint egy ékszer úgy fekszik a nápolyi öbölben Sorrento félsziget csücskén.

A szigeten  Capri és Anacapri települések között ingáztunk, ki-ki vérmérsékletének megfelelő vehemenciával és összhangban azt edzéstervével. Nekem ez kb. 40 km-t és 1000 szintet jelentett, a K4  gyakorlatok magas tejsavszintjével és a gyors lefelék adrenalinjával egy igen érdekes koktélt képezve amit nyugodtan elnevezhetünk Capri Bike Coctail-nak.

Kettő körül értünk vissza Nápolyba ahol a corsón terveztünk tekerni még vagy 60 kilit, de meg kellett szakítanunk az edzést mert  (A Capris tekeréstől és bevallom  egy kicsit el is vagyok szállva az alap állóképességemet illetően, aminek folyománya képpen - mivel nem vittem be semmi szénhidrátot reggel 8 óta a szervezetembe) kissé eléheztem. 

A homeosztázis helyreállása után köröztünk és bámészkodtunk a tengerparti kerékpárúton ami kb 8 km volt oda-vissza.

Vezúv barátomat nem tudtam otthagyni úgy, hogy még egyszer meg ne másszam ezért az 5. edzésnapot megint oda terveztem.

Bevallom férfiasan a második felmenetben a hét bennünk lévő km-ei és szintjei miatt jobban elfáradtam és a fáradt feszítőm miatt kissé nyilallt is a bal térdkalácsom. Viszont lefelé cserében egy vadállat suhant át előttem olyan róka/ mormota féle, majd utánanézek. Azt majdnem elfelejtettem, hogy Miki unszolására reggel az induláskor egy-egy pár edzőcipőt szigetelőszalagoztunk a kormányra amúgy túrásan hiszen azt terveztük, hogy a vezúv parkolóból felmegyünk a krátert megnézni. A rettentő hideg szél ellenére megérte felmenni, mert iszanyat 3D fogadott bennünket. A füstölgő kráter méretei lenyűgöztek. Költői túlzással úgy kell elképzelni, hogy a Vezúv tetején akkora bazi nagy lyuk van, hogy ha a Tokaji hegyet megfordítjuk éppen bele illik a lyukba, ugyanis több mint 300 méter mély és a kráter kerülete 1400 méter körüli. Folyamatosan füstölög. A kilátás Pazar. Durván 270 fokos panoráma amely Avellino irányától egészen Nápoly teljes panorámáján át Casertáig terjed. A szél nem vitte le a fejünket. Ittam egy pohár vöröset csak az ízéért és irány lefelé, átöltözés és várt a csodálatos száguldás le a Nápolyi öbölbe.

Utolsó napunk szintén korán keléssel kezdődött ( 8 óra) mert aznap délután ki kell jelentkeznünk, de addig még van egy 5 órás edzésünk. Az irány Avellino és az arra található hegyek. Úgy terveztük, hogy Avellinónál fordulunk ami oda visza kb. 120 lett volna de technikai problémám adódott nem messze Monteforte Irpinótól miután nőnapi üzenetet küldtem családom hölgytagjainak. Kitört egy küllőm amit azért sajnáltam nagyon, mert tudtam- mivel végig emelkedett az út Nápolytól- hogy visszafelé ezerrel hasítunk majd lefelé. Na ezt most stornóztuk és max 50 -nel mehettem. Így is nullára íródott a hátsó gumim a nagy nyolcastól amit a küllő kitörése okozott. Szerelésre nem gondolhattam mert a sort le kellett volna szedni és nem volt eszköz. Imádkoztam, kibírta. Vége a hétnek.

Pakolás, reptér (vészkijáratnál dőzsölhettünk az angol-magyar nyelvtudásunknak köszönhetően, hiszen ott csak az ülhet aki a személyzet nyelvén beszél)

Tanuljatok nyelveket!

Vége

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.