NA végre láthattam a köcsög barátaim ábrázatát. Teljesen feltöltődtem, van akit meg is untam ez alatt a négy nap alatt:)

A lényeg az, hogy újra van repülős hír. És jó hír. A pise csikikupa első fordulója jó időben, jó helyen  zajlott. A f.sznak sem lett volna kedve több száz km-t utazni.Mindenki jókat repült, én kiváltképpen elégedett vagyok magammal. Bár az igazsághoz hozzá tartozik a második napi beszarás is amit takargatni nem is akarok inkább elemezni és tanulni belőle.

Ha konklúziót akarok akkor azt írom, hogy aki fejben és testben is erős az a jó pilóta. Ez a páros ritkán van együtt az ember életében, azokat a pillanatokat viszont ki kell használnunk!

A célom az volt a verseny előtt, hogy ebből a találkozóból merítek motivációt a szezonra ami be is jött, hiszen a jó repülések megerősítettek abban, hogy -bár egy halom szar géppel repültem- ott vagyok ahol lenni akarok, és tudásom szerint lennem kell.

Az pedig, hogy 3000 méteres felhőalap mellett repülhettünk csak hab a  tortán. Amikor majd fent lesznek a track-ek az MKK-n akkor majd lehet elemezni a napokat.

Főleg az első és az utolsó nap érdekel, hiszen ott voltam elememben. Az utolsó napot könnyű szerrel nyerhettem volna ha.... az utolsó termikben nem vagyok kishitű és nem hiszem azt, hogy az idő a végét járja és nem forgok a fél/ egy méterekben 10 percig hanem arrébb megyek és a két méterben fele időben értem volna el a biztionságos végsikláshoz szükséges magasságot. De ez a szép ebben a sportban.  Ja és a gépem... az egy haolm kaka ebben az állapotában. Abszolút asszimetrikus- nem is értem, hogy krisztián miért nem állította be normálisan???- na mindegy majd és csinálok belőle repülőt. Szép lassan beállítom majd neutrálisra és akkor nem lesz annira fárasztó a full gázos siklásokban. Jelen pillanatban a váltó behúzásakor azonnal jobbra szeretne menni és csak kemény ellenkormányzással megy egyenesen ami 100 körül igen fárasztó.

Annak viszont nagyon örülök, hogy  a relatíve nagy felületi terhelés ellenére nem emelkedem rosszul sőt mondhatom, hogy jól. Csak a nagy gépekkel repülők emelkednek jobban, de azok is csak akkor ha akarom:).

A siklási teljesítménye persze rosszabb mint a top milliós repcsiknek de legalább van mire fogni.

A 3. hely a magyar mezőnyben nekem negyon is megfelel bár nyílván szívesen megverem Balázst és Endrét is alkalomadtán.

Ehhez viszont az olyan napokat ki kell hagynom mint pl a 2. nap volt ezen a versenyen.

Az úgy volt, hogy kvakkal vontattam és kifogtunk egy olyan  turbulens periódust amikor többet álltam fejen mint talpon, az ernyő a kötélen többet volt nyitva mint zárva és ehhez még hozzáadódott- amit csak a földön vettem észre- hogy a felfüggesztésemre került egy hurok amitől  magasra kerültem és nem is voltam képes állítani az állásszögemet és ettől olyan diszkomfortérzettel együttjáró halálfélelmem lett, hogy nem is vontattam másikat. A műszertartóm is eltört az egyik fickándozáskor.

Az utolsó napi kegyetlen gyors repülésemkor sajnáltam csak igazán ezt a kihagyott napot, na mindegy hátha el lehet dobni egyet a sok közül.

Éjszakánként a sátor hűs levegőjében a fülemülék énekére elaludni egy jó repülés után ez aztán a valami. A Labanc Imi féle eszmefuttatások pedig igazán értékesekké tették a "tábortüzek" anyagát.

"van a csillagok háborújában az a nagy gomba alakú épület amiben az emberek esnek lefelé,  na de mihez képest esnek ??!!"

kérem noormáális?

Minden esetre ennél jobb versenyt el sem lehet képzelni. (na jó, elképzelni el lehet de csak nagy képzelőerővel)

to be continued

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.