Az volt a lényeg, hogy mind a hárman egy irányban haladjunk a lehető leggyorsabban:)

Nekem 100%-osra sikerült. Nem haltam bele, nem fogta vissza senki a triót, volt aki-életkorához méltó- sokat vállalt ezzel az idősebbeket kímélve. Köszi Szilárd, köszi Józsi(simkó).Azon kívül igazán nem sok maradt benne. A jelen formákat nézve kb 1- 2 perccel lehetett volna gyorsabb ha sokat gyakorolunk. Így, egy közös edzés után minden más... No de abban az esetben nem hiszem, hogy ilyen szép emlékekkel néznék vissza életem első csapat időfutam versenyére. Mert abszolút kedvemre való instant verseny volt. Mikor odaértünk még sehol semmi rendező-kis túlzással-, amikor meg elhagytuk a versenyt már el is bontottak mindent. Nem is kell az nagy cécó.

Siettünk haza.

A dolog regénybe illő része az pedig a következő. Erre a versenyre egész múlt héten készültünk, edzettünk. Múlt vasárnap egy családi sport rendezvényen -ahol párom kerékpárral, Eszter görkorival, jómagam görsível jelentünk meg- seggre ültem és a bőröm bizonyos területét ott hagytam elterülve Nyírtura határában az aszfalton. Nem volt súlyos csak épp annyira volt kellemetlen, hogy éjjel megszáradt, reggel repedt, nappal meg hozzám ragadt a izé.

Szóval erre hivatkozva lemondtam a versenyt és a helyemre- az én legnagyobb büszkeségemre egyik fiatal példaképem-  Balogh Lőrinc került.

Sajnos említett személyt a verseny reggelére iszonyatos láz kerítette hatalmába. Ifjú testét verejték ázatta és artikulálatlan hangon üvöltötte az őt lefogó 6 személynek, hogy menni akarok a versenyre, nem hagyhatom cserben barátaimat akik számítanak rám!!!

De aztán vesztett és nem tudott jönni. Ezt a verseny reggelén 6 20-kor közölte Szilárddal. Szilárd, Simkó Józsi és Én volt a kapcsolás útja ahol futótűzként terjedt el a hír. Lőrinc nem jön. Dzsááá ahogy a költő mondja.

6.40 körül ébresztett Józsi, hogy ez van, menjek. Kicsit vaciláltam de aztán örömmel éltem az immár második lehetőséggel. Nem bántam meg.

Utána haza, kocsiból kocsiba és indulás a bükkbe. Ott volt egy kis dolgom.

Hazafelé Elek haverom felhívott, hogy ugyan menjek már be olyan régen dumáltunk.

Dumáltunk. Ettem finom sütit. Katika sütötte . Katika még azt is elárulta, hogy Eleknek nem esett jól, hogy nem szóltam neki és nem hívtam repülni. Igazad van, bocs Elek. Bendét is láttam, együtt ettünk nyalókát(jégkrémet) és meg lett állapítva, hogy az autóm egy-ventillátoros.

ennyi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.