Az alföldi gyerek ha kimegy a hegyre alcímmel.

Az alföldön tekerni jó.

A hegyen tekerni még jobb.

Elvittem a lányokat Gyöngyösre, lepakoltuk a bringákat aztán elindultam a Mátrakörre bízva, hogy nem áll össze és nem ázok bőrig. A párom Marcsi és Eszter addig kerekezik a síkon és eltöltik az időt.

Nagy elánnal de azért óvatosan bánva a cukorral elindultam felfelé és még mindíg felfelé és még mindig felfelé. Mátraházán az ismerős parkolóban( motorral párszor már zúztunk arra) már tudtam, hogy most érdekes dolog fog következni hiszen ismertem a terepet nagyjából. Érdekes is volt de ugyanakkor idegen is a magas súlyponthelyzet és a kis tömeg  valamint a tapadási viszonyok miatt. Az útburkolat nem volt vészes ill. ahol gázos volt ott óvatoskodtam. 55-60-nal bírtam ereszkedni max a légellenállás miatt no és amiatt, hogy nagyrészt gurultam kicsi pörgetésekkel, hogy azért regenerálódjam mire leérek. Élvezetes ütni lefelé de a vége felé a nyakam már teljesen elgémberedett és olyan idegen gondolatok ütöttek tanyát a fejemben, hogy jó lenne már egy kis emelkedő??? Normális??

Nem kellet soká várni jött:) Aztán le fel , le fel és ez így ment végig. zenére tekerek ami nagyon bejön. A legnehezebb emelkedőkön egy-egy Hendrix nagyon jól tud jönni. Unom azt, hogy csak a szívverésemet és a légzésemet halljam. Kell a zene kész.

Tudom, hogy veszélyes. Nem hallod mikor kell megijedni:)

 két óra negyvennyolc percet mentem a körön kényelmes 70-80 % os teljesítménnyel. Kiértékeltem a szakaszokat és az a tervem, hogy az idén még 3x elmegyek mindíg kicsiket javítva. 2.30 egyedül elég lenne.

A legdurvább a befutó emelkedő, véged van mert a végén már nyomod, aztán viccesen kiírták, hogy már csak 500 m a cél, "na de mekkora  volt az a odaállás kérem"

https://www.youtube.com/watch?v=VxhrVvrIsMw  2.30-nál.

All mentioned things considered it was great fun indeed!

Az jó.

 Miért?

A meló után futottam egy edzésnyit, a gyönyörű időben. Ja, ami az egyik legérdekesebb, hogy a többiek mentek repülni én pedig nemet mondtam a földi program miatt. Nem bántam meg.

(Jaj most ki kell mennem észleni.21.15.)

Másnap reggel 8.00.

A tegnap esti észlelés nagyon szép volt. A tavaszi égbolton az egyes csillagképek igen érdekes helyeken tűntek fel. Mivel csak ősz óta járok ki, ezért az évszakok váltakozása és a csillagképek vándorlása az égen még új számomra. Az Ursa Major pl a Zeniten tartózkodik mostanság, az éppen akkor kelő Vega(Lyra) éa Deneb(Cygnus) is új élményt adott.

A Szaturnusz a lehető legjobb pozicióban állt a megfigyeléshez.

A legpopulárisabb kísérőnk a Jupiter és holdjai sajnos most nem megfigyelhetők  mert  látszólagos helyük  közel esik a naphoz.

A best of az volt, hogy Eszterrel észletünk egy műholdat amely D,DK - É, ÉNY irányú orbitális pályán haladt és ahogy kísértük, egyszer csak mintha tűzgolyóvá vált volna úgy kifényesedett. Először azt hittem éppen meghal, de aztán kiderült, hogy valószínüleg csak valamely részén tükröződött vissza a nap fénye. Szép volt és így is szerencsésnek éreztük magunkat, hogy láthattuk.

Vissza a földi programra.

Futó edzés után hazabringáztam Winston  nyergében( ő egy új szerzemény, egy Hercules bringa valamikor a 70 évek végének csúcstechnikája lehet, most vettem egy havertól és azt tervezem, hogy egy szép kivitelű un. single speed-et csinálok belőle ha jön az ihlet.

A nevét a híres államfő-hadvezérről adtam neki akinek híres mondása mindíg a fülembe cseng amikor a hosszú élet titkáról faggatnak valakit. Azt vallotta- egyik kezében Whiskey a másikban szivar- , hogy a hosszú élet titka : No sports:)

Mivel Winstont egy laza bringának tervezem innen jött az asszociáció. Teszek fel majd képet az eredeti és az átalakított változatról is annak idején.

Aztán irány be a citybe mert 5-től Critical Mass Nyíregyháza azaz a föld napja rendezvény elemeként kerékpáros felvonulás volt a város körül.

Kb 10 km-t tekertünk a körúton.Lehettünk vagy 800-an. Nagy élény ennyi bringással együtt tekerni. Volt ott minden féle szerzet. Egyik haver recuval jött, mások outikkal, volt full harci díszbe öltözött montis versenyző, rengeteg cruiser, sok oldtimer versenybringa, természetesen nem hiányozhatott napjaink divathóbortja a fixi sem  a sorból.

Aztán megittunk egy-két sört és napnyugtára hazatekertünk.

Szép az élet.

Egy feldolgozás. Az eredeti nevetséges.

Szerintem a szöveg finoman szólva "egyszerűsége" inspirálta a Kesh-t, hogy ironikusan átdolgozza, mint amikor humoristák Fenyő szöveget szavalnak.

Mindegy nekem nagyon bejön az énekes...hangja.

Egy kicsit nem figyelek oda és itt egy újabb Magyar Rekord:)

Tegnapra Elekkel repülést terveztünk. Tudtuk, hogy szeles lesz, tehát "hosszút" megyünk- ahogyan mi hívjuk az ilyen szado-mazo túrákat- aztán majd meglátjuk.

Reggel ébredés után első az égkép és a meteor vizslatása, de motivációnak nyoma sem volt. Olyannyira, hogy mikor kiderült, hogy nincs vontatópilóta majdnem örültem is. Aztán egy végső megoldással lett. Köszi Labancz Imi.( a rekord az ő érdeme)

11-kortalálkoztunk a reptéren( utólag derült ki, hogy abszolút elkéstünk...már megint), és szervezkedés nyitás cuccolás stb. Egy órával korábbi indulással plusz 50 km benne lett volna. Ha... Még az a szerencs, hogy hagytam benne ha-t mert így van mit kijavítani.

Úgy volt, hogy gyorsan elkészülök aztán Elek amigó felhúz és mire lejön addigra ott lesz Imi akinek csak egy vontatásra volt ideje a szombati programja miatt. Na ebből három lett:)

A szerelés befejeztével megállapítottam, hogy hiába jöttem ki pár héttel ezelőtt a technikát átnézni, a váltómban valamit szerul raktam össze(a jobb trapézban szorult a zsinór. Gép hátára, trapéz ki, váltózsinór újra befűz, összerak minusz 15 perc(Sanyika eközben hívott ezért nem vettem fel bocsi). Na ez nem kellett volna. Kijött Imi és hál' istennek nem ódzkodott attól, hogy mindkettőnket felhúzzon. Beszálltam a dollyba Eleket megkértem, hogy pillantson rá a cuccra mert most repültem először az új pondrómmal amelynek a felfüggesztése kb 10 centivel rövidebb mint a régi, de még nem volt időm újat varratni Pepivel. Látszólag rendben volt, azzal az egy plusz karabinerrel amit beraktam.

Nem volt rendben, túl hosszú voltam ezért nem tudtam jó poziciót felvenni repülés közben olyan picit síugróbanban repültem. Keleti irányban kellett vontatnunk mert befordult a szél, az az irány pedig elég turbulensnek bizonyult. 200 körül bele kellett oldani, hogy a későbbi kelllemetlenségeket elkerüljem. Nem tudtam kitekerni. Elek jön. Ügyes, fennmaradt, teker.

Leszállok, cipelek újabb start immár nagyobb koncentrációval. ok.

1.5 méterben forogtam és éreztem, hogy vészesen hül a levegő 1400-on 3 fok. Na ez fasza lesz kérem. Az is lett, alapon 2000 körül 0 fok fogadott és innentől kezdve nem is nagyon kívánkoztam magasra. vagy kétszer mentem fel ahol nagy lyukat láttam a pályán. A szél konstans K-ÉK, Bajára fújt.

Szeged airportot ütöttem be és úgy terveztem, hogy a "cél" előtt kb 60 km-rel fordulok majd nyugat felé, hogy Kecskemétet még véletlenül se bántsam, bár nem tudtam, hogy üzemelnek-e a fiúk. Eleket mindössze egyszer láttam az első termikemben forogva kb 700 méteren lehettem amikor ő koppant és elindult tehát kb 20 perc előnnyel kezdte a napot megjegyzem meg is érdemelte, koncentrált volt a startprocedura közben. sajnos a reprádiónk adóteljesítménye nulla úgyhogy csak hallunk vele de azt még 200 km-ről is ha az adó rádió nagy teljesítménnyel ad akkumulátorról.

Ezután a gondolat, hogy "mennem kell" végig ott lebegett a szemeim előtt pedig a hideg miatt sokszor feladtam volna. Először a Hortobágyon gondoltam arra, hogy le kell szállnom mert az arcom teljesen szétesett, a szemem orrom kihült az orromat fújni sem kellett jött magától a cucc:).

Csak azért nem adtam fel mert Elek valahol előttem járt ezért egyszer kétszer meg is húzogattam úgy grd 100-110 között. Na az kafa nulla fokban nyitott sisakban próbáljátok ki.

A szél nem verte szét a termikeket és volt, hogy 3+ méterekben forogva hibernáltam testemet. Az új pondróról.

Tenax MR 3. Az olasz dizájn működik, szép és jó csak még minden máshol van mint a régi jó öreg Pepi XR6-on. A zsebeket nem találtam, a dermedt banánomat alig tudtam elővenni, hogy egy kis szénhidrátot vigyek be a szervezetembe. Mer kell, legalábbis nekem. Kell a víz és a gyorsan felszívódó tápanyag. Vigyetek ti is magatokkal mert megújít.

A telefonzseb jó helyen van küldtem is sms-t a fiamnak aki vállalta, hogy visszaszállít és tuti módon meg is oldotta a feladatot. Büszke is vagyok rá, hiszen leszállás után kb 40 perccel már ott is voltak Elekkel értem Átokfalva gátsoron, ahol egy jóízű kávé elfogyasztása mellett beszélgetem egy helyi családdal és fejtegettük az élet gordiuszi csomóit. Megjegyzem hősök azok a családok amelyek a semmi közepén meg tudnak élni a semmiből. Olyan földekből amelyen leszálltam, gyakorlatilag sivatagi homok 40 cm mélyen.

Vissza a pondróra. Úgy vettem észre, hogy a Pepi XR6 jobban szigetel a két réteg miatt ami a tavaszi repüléseken segíthet, ez viszont könnyebb pár kilóval. A zippzárja egyszerűen hihetetlenül könnyen jár. Nem nyom a mentőernyő nem érzem a fékernyőt, egyedül a fényképező nyom egy kicsit így azt be sem raktam.Sajna nincs képem egy sem a túráról csak a fejemben. A nyakamnál hátul egy picit befúj a szél azon szorosabbra kell vennem. Van állítási lehetőség. És a lepkémet is dörzsöli, ott pedig kiengedek picit, ott is lehet állítani. A trimmelésről nem tudok nyilatkozni mivel lent voltam nagyon ezért nem is ment a fejre állítás sajnos, de lehet, hogy jobb is mert fejen nagyon fázott volna a hátacskám.

A váltózsinórom olyan keményen jár, hogy a jobb kezem KO.

A levegőben kb egy óra után azon gondolkodtam, hogy miért nincs madár? Egyszer csak lett egy. kb 500-on mutatta, hogy hol a termik. Jómagam 1000 körül köröztem fölötte. Egy ölyv lehetett. Akkor egyszer a periférikusba bejött egy gyönyörő rétisas szinpompás tolldíszben. Alattam kb 100 méterrrel fogta a magot és esett rám alulról. Igen közel jött, nem zavartatta magát. Én meg utána, szűkítettem ahogy kell és minél közelebb kerültem hozzá annál idegesebben forgatta azt a szép nagy buta fejét. Aztán megijesztettem és attól  kezdve beállt a jobb kilépőm mögé főlé és onnan követettt pár körön keresztül. Aztán odébbállt. Ahogyan ott jött mögöttem arra gondoltam, hogy ha most Forbes-ban vagyok akkor egyrészt nulla helyett 20 fok van másrészt nekem is jön az állat. Azért kockáztattam volna. Akkor ott lehetnék kedvenc világbajnokom társaságában aki mostanában nem sok hangot hallat magáról (pedig innánk szavait mint a tegnapi hazaszállítós pizzériában a helyi srácok dzsoni volkert:)Sóhajtottam egyet és tűz tovább amigó után aki ki tudja hol jár már előttem. A pizzéria rossz választás volt kerek egy órát csesztünk el.

Sokat nem kellett gondolkodni tegnap, maximum a felajánlott felhőutak közül választani a színben hozzám illőt:)

Néha a full hátszeleset válsztottam néha kicsit oldalazgattam kicsit egy másik sorra aztán onnan hátszeleztem. A rétegződés abszolút érdekes volt volt vagy 3-4 réteg mindíg eltérő emeléserősséggel. Bizosan jobban tudtam volna tervezni, ha megnézem a gradienst reggel a neten illetve megjegyzem, mert nézni néztem.

A Tiszát Csongrádnál értem el gondoltam is Csernók Zoli barátomra aki oda való és sokat segített az elmúlt években. Vajon repül-e még? (Ha olvasod írj valamit magadról!) de természetesen nem Zoli volt akire gondoltam hanem egy csomó mindenki. Pl KisAtti akinél nagyobbat kell repülnöm, Kenderes Zoli aki hívott a levegőben de nem tudtam felvenni. Balika és Peti akik kihagyták a napot futóverseny miatt Erdős Zoli már mem tudom miért és még egy csomó jópajtás.

Amikor feltűnt Szeged balra előttem akkor megnyugodtam és csak az számított, hogy egy picivel hosszabb legyen a mai. Fordultam kicsit nyugatnak éppen ott volt egy haldokló pamacsút amely még dolgozgatott és alatta ballonozgattam még egy félórát. A végén az volt a fejemben, hogy a nullával sodródva is percenkét haladok 5-600 métert az is valami.

Úgy is volt tekertem a nullát amíg adta aztán kb 1300 ról végsiklás amelybe bele kellett tenni egy kis jobb kunkort mert támadott a szerb határ. A végén 200 méteren jött egy erdő amit már nem tudtam volna átrepülni ígyhát kináztem a legsimább területet behelyezkedtem és egy szép tengerparti fövenyre leszálltam , és bár ne mvolt rá szükség természetesen kipróbáltam az új fékernyőmet amit az Aeros dealertől vettem. Működik, de a hatásfoka gyengéb mint a régié volt , mondjuk könnyebb és kisebb helyen elfér. Szépen leszálltam. Nem volt más dolgom mint örülni. Életem 6 órával hosszabb lett hiszen hibernációban töltöttem.

Köszi

Kedves barátom- akire egyébként mindíg meleg szívvel gondolok- előjött az új csodájával.

Hurkitó  (moszkító és hurkás szóösszevonásból )

moszkító= ultrakönnyű segédmotoros repülő szerkezet, lábról startol lábra száll

hurkás= Debrecen szurkoló "Lokis" (Debreceni Vasutas SC)

A hurkás szó úgy keletkezett, hogy a Debrecen szurkolói tirpákot kiáltottak a nyíregyházi Spartacus szurkolóira azok pedig jobbat nem tudtak kitalálni ezért a debreceni páros után szabad asszociációval Hurkást kiáltottak vissza??

Szóval Gabi megalkotta a Hurkítót. Saját véleményem, hogy ez a fajta repülés nem olyan jó, mert zörög meg ilyesmi.

De a maga nemében nagyon szép és jó.

Azért jó mert az elmondottak alapján nagyon jól emelkedik és ami a fő, hogy a pilóta nem "Gyurkóczi" pozicióban utazik hanem rendesen fekve ahogy kell.

A képeket biztosan este csinálták mert nappal nem mertek előjönni:)

Íme a csoda

Kedves blogom. Szeretlek. szeretek mindenkit.

Ahogyan az egyik kedves ismerősöm szokta mondani: minden kerek egész.

 Az étkezőben ülök vacsi után, egy pohár 2009-es szekszárdi cabernet mellett, a kis feleségem éppen most kínált meg egy szelet mangós csokival.

Halhatatlan vagyok. Testem acél, elmém borotva, lelkem törökméz.(na jó, a bal térdem fáj kicsit)

Nemrég értünk haza Eszterel és Marcsival Müller Péter előadói estjéről ahol hál' istennek nagyon sok érdekeset hallottam. A sok bölcsesség között volt egy-két un. külső információ is. Ti. a közönség soraiból kérdezhettünk, illetve gondolatokat oszthattunk meg egymással. Volt egy fazon aki pilóta és elcsukló hangon köszönte meg a sorsnak, hogy szemtől szembe ülhet azzal az emberrel aki "földi" létére olyan eszeveszetten jól adta vissza a Madárember című művében azt az érzést ami bennünk minden repülés alatt megfogalmazódik. Jajjjj. Igen, szerencsések vagyunk gyerekek. Nem elég, hogy ezen a bolygón mulathatjuk csillagidőnket de még ilyen élmények is megadathatnak nekünk mint a szabad repülés.

Jó ez a bor.

A másik hozzászólás a halálközeli élményről szólt ugyanis az író 56-ban 6 lövést kapott és meghalt a szó szoros értelmében. Megélte azt az érzést ami a földlakók közül csak nagyon keveseknek adatik meg. Kívülről látta a szétlőtt véres testét, de közben élete talán legnagyobb boldogságát élte át. Miközben ott lebegett ara gondolt, hogy milyen jó a másvilág mert könyűnek , gondtalannak és kereknek érezte a világot, de akkor egy hang visszaparancsolta a testébe. Amikor erre utasította az a bizonyos hang, arra gondolt, hogy fájni fog, de ezt az érzést felülmúlta az a szeretetérzés amit a barátnője iránt érzett amikor meglőtték. Szép.

Vagy giccses? Nem tűnt annak.

Egy bácsi- lehetet vagy 75-80-  előttem ült és azt kérdezte az írótól: fel lehet-e készülni a boldogságra, és ha igen hogyan. Na ez kurvára meghatott. Még most is megfog egy kicsit. Mit érezhet ez az öreg? Vajon mi nem kerek? MIndenkinek a maga keresztje.

Minden esetre amikor legközelebb a barátaimmal találkozom meg fogom őket ölelni, még ha buzinak titulálnak akkor is.

Éljen a halhatatlanság, éljen az élet!

jó ez a vörös:)

Szent Gaál Kastély Szekszárd

Cabernet Sauvignon 2009

Ja és még egy érdekes . Müller szerint mindennapjaink során lelkünk át-át libben a másvilágra. Gyakran tudomást sem szerzünk arról, hogy bizonyos inspirációk hatások honnan jönnek.

Érdekes.

Hajrá fiatalok!

Azt hiszem immár az ország egyetlen helye ahol sárkányrepülést oktatnak rendszeresen.

Ma űber szar napom volt, olyan igazi frusztráló geci nap.

Párbeszéd olyannal aki rossz. Merengés vajon meddig kell ezt csinálni és mi az ára. Mindegy.

Zenét kell hallgatni, az segít.

Tátrai band, Springsteen balladák, egy-két kortárs fiatal csapat akikből megjegyzem nagyon sok tetszik. Szerencsére kicsi lányom Eszter segít a feltérképezésben együtt is hallgattunk pár számot.

Most éppen az jutott eszembe, hogy meséltem-e azt a sztorit amikor Sly haveromék lakása előtt ültem a kocsiban és arra jött egy csapat varjú?

Nem? Akkor most elmesélem. Ahogy ott ültem a meleg autóban három varjú érkezett a járdán karnyújtásra tőlem, mindössze egy 5 mm-es üveggel elválasztva. Látszott, hogy egy összeszokott csapattal van dolgom. Egyik a járda egyik szélen másik az átellenes oldalon, harmadik középen. Vizslatták a pályát és egyenesen a kukák felé tartottak. Lejött, hogy élelem után kutatnak. Sok minden átfutott az agyamon. Először is, de jó, hogy nekem nem kell a járdán keresgélnem hidegben, hogy családomnak kaját adhassak. Másodszor, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen csodálatos bolygón élhetek ahol ennyi féle élőlénnyel találkozhatok.

Harmadszor, hogyha az űrből tekintenék le a földre akkor mit láthatnék. Mondjuk leküldenék egy szondát úgy, hogy semmilyen információm nem lenne erről a kultúráról szokásokról életformáról, mit is észlelhetnék.

Először a felhőtakaró lenne újdonság, aztán az a tény, hogy az itteni élőlények szinte mindegyikét a bolygót körülvevő anyag élteti. Az kerül a testükbe és abból nyerik energiájuk nagy részét. Aztán ott vannak településeik. Némely fajok folyók partjain, egyesek fákon, mások a föld alatt alkotnak kolóniákat.

Ha megnézünk egy egy emberi települést, akkor  elcsodálkozhatunk ezeken a dolgokon. Pl. biztosan sokan láttátok a District nine című filmet. Ott ékes példáját láthattuk a gettóknak, ott is lehet sőt kell élnie élőlényeknek.

Nekem ha a szondára viszagondolok speciel egy nagyváros  jut eszembe és annak a levegőből kb 3000 méterről alkotott képe. Ha filmrendező lennék nagyon szeretném ezeket a képeket. Egy nagyváros igen misztikus fentről ahonnan csak az épületek látszanak.

Nem tudom szavakkal visszaadni azt amit az agyam vetít.

Na jó elég. Holnap cenzúra.

Még annyit, hogy a napokban-talán tegnap előtt- a napot olyan szépnek láttam mint még soha életemben. Éppen ott járt a látóhatár peremén ahol már elég vastag légrétgen kersztül nézzük egymást és így majdnem bele lehet nézni. Erről jut eszembe, hogy most olvasok egy olyan könyvet amelyet két 17 éves okos fiú írt.

Címe : Ez a mi napunk

https://www.youtube.com/watch?v=kw8tZjd2dqI

továbbá a szerzőtől ajánlom a wodoo child című remekművet is  Hendrix után szabadon

Bementem a kedvenc bicajboltomba, hogy beszélgessek a fiúkkal  pár szót. Egyébként mániám, hogy sportboltokban nézelődjek meg ilyesmi. Szóval bementem, de az eladó tulaj Zsolti éppen el volt foglalva a pultnál egy vevővel, a szerelő jancsi pedig szintén kiszolgált. Nem baj modom amíg dolgoznak én a pulthoz támasztott szép montit tesztelem mondván az új telóm valahol egy kicsit kotyog, megnézem milyen egy zsír új. Az ember akivel Zsolti beszélgetett a kezével éppen rá támaszkodott. Ránéztem jelezve, hogy el szeretném venni a pulttól, mire ő készségesen átengedte. Elkezdtem a telót nyomkodni, szépen működött. Azután felemeltem egy kicsit a bringát és kissé oldalasan ütöttem neki a földnek, hogy megnézzem hogyan reagál az új technika. Ütögetem nyűzögetem egyszer csak Zsolti barátom szól, hogy Zsolt a bringa az Úré!!!!

Hát...

Valahogy kijöttem a szituból, de nem volt egyszerű.

:)

Mentem a városban és egy aszfaltfirkán megláttam, hogy ma van az ölelés napja Nyíregyházán...

Vajon kinek mi fordul meg a fejében ilyenkor? Egyáltalán hány ember vesz észre ilyesmit?

Nekem  a szeretteimen kívül egy pár barátom jutott eszembe akiket szívesen megölelnék. De nem akarom, hogy esetleg melegnek gondoljanak. 

"hitték volna" ?( bókember)

Megyünk Monte Cuccóra repülni  Júliusban. Ott lesz a soron  következő sárkányrepülő világbajnokság. Szeretem azt a környéket, eddig kétszer voltam ott és -bár voltak kemény pillanatok- az összkép pozitív.

A tavalyi évben -mentorom és példaképem szerint- sokat fejlődtem ezért mosolygósan megyek oda, hogy a többi 149 pilótával összemérjem tudásomat. Teljesen felesleges az esélyeket latolgatni mert nem ez a lényeg. Ha kijutok mint a Magyar Válogatott tagja már nyertem ahogy tavaly az EB-re való kijutással is nyertem (köszi Feri mégegyszer).

Jaj, de jó lesz. Három hétig szabin leszünk, repülünk nagyokat az Appeninek fölött, esszük a finom ételeket isszuk a finom borokat, és remélem nagyon jól fogjuk magunkat érezni.

Most a szezon elején -a nagyon stresszes melós háttérrel - kicsit  nehezen jön az ihlet, remélem amint jönnek a kumók (Cumulus humilis-lapos gomolyfelhő) és a darvak, a motivációm is megérkezik. Jelenleg nagyon jól ölöm a munkahelyi stresszt a bringázással úszással, futással.

Tudjátok - nem akarok panaszkodni mert nem áll jól- azért kemény a dolog.

A bankadó kirovása miatt megint "átszervezés" volt nálunk ami nem jelentett mást, mint leépítést. Úgy néz ki most még bent maradtam a rendszerben, az ára azonban kemény, remélem megéri. Nem tudni mikor jön a következő, de nem is érdekel. Amíg lehet addig szeretnék élni vele és bámulni a csillagunkat amint kibukkan a felhők közül.

Ma miközben bringáztam és csapongtak a gondolataim egyszer csak fehéren és  vakítóan előbújt és rám köszönt, hogy szia Zsolt, hogy vagy? (tudja, hogy szeretem ha így szólítanak) Elmosolyodtam és azt gondoltam: Köszi jól amíg téged látlak:)

Sokat olvastam róla és azóta megváltozott a viszonyunk.(a pólóra is én kértem, hogy kerüljön rá)

Ui. Ma reggel egy átvonuló Daru csapat hangjára ébredtem. Sajna mire kiszaladtam már nem láttam őket.

Itt a póló terve. Egy barátom csinálta, ezúton is köszönet neki.

Nézzetek rá a lapjára http://cruiserfuns.blogspot.com/

Minden visszajelzést szívesen veszek!

Ma az országútimmal tekertem a megszokott körömet amikor  Nyírpazony mellett a kerékpárút mellől felszállt egy párszáz egyedből álló varjúraj. Igen turbulens volt az idő és olyan váratlanul kerültem közéjük, hogy nem sok idejük volt sebességet gyűjteni ezért nem is tudtak villámgyorsan átvágni a fejjem fölött, hanem tetszett nem tetszett körülöttem kellett, hogy elegendő sebességre tegyenek szert a manőverhez. persze az én legnagyobb megelégedésemre. Élmény volt egy varjúrajban repülni abban a tudatban, hogy ezek nem fognak nekem ütközni az tuti. Jó volt.

A bringázás egészen új élmény ezzel a géppel. Nagy szél volt, mégis 3 km/órával jobbat mentem a régi -szezon végi- csúcsomnál.

Ma  vásárolni voltam a címben feltüntetett üzletben Budapesten a Dózsa György úton.

Csak szuperlativuszokben nyilatkozhatok a kiszolgálásról.

Mindenkinek melegen ajánlom.

Az eladó hölgy mosolya feledhetetlen. Az árak is jók.

http://www.bringaland.hu/

Összehozott az élet egy triathlon Magyar Bajnokkal.

A nevét nem írom le mert lehet, hogy ő nem olyan büszke a velem való találkozásra mint én fordítva:)

Szóval segít abban, hogy ne haljak bele a terveimbe.

Ma egy úszás edzésen voltunk együtt, sokat segített a tanácsaival és elképesztő motivációt adott az a tény, hogy figyelt és mondta, hogy hol mit csinálok rosszul.

Máris volt mérhető eredménye a dolognak.

Úgy érzem, van mit fejlődni. Az viszont nem érzés hanem tény, hogy ez a dolog amit elkezdtem, csak előnyömre válhat.

Sokat fogok edzeni az elkövetkező hónapokban, ha minden klappol -  a szezon folyamán valamikor - abszolút elérhető lesz számomra, hogy egy középtávú versenyre elmenjek és számot adjak az akaraterőmről.

Na ennyi a mai semmitmondó hír.pont.

Egyik barátom éppen most száll le az etetőre amiből kettő van a kertemben.

Imádom nézni ahogy jönnek, mert tudják, hogy mindíg van miből csemegézni.

Jön több fajta cinege, rigó de még szarka és varjú is. Nem beszélve a kedvenceimről a mezei verebekről akikből néha 20-30 is csipeget.

Pedró amigos rám szólt, hogy régen írtam a bogra és milyen igaza van. Nem kell hozzá megszólalnia és úgy is igaza van.Kilenc.

Ezért hát írok amit egyébként szívesen teszek, ha van motivációm hozzá.

Mit csinálok mostanában? Várom a tavaszt ahogy mindenki. A téli sportokkal mostanában úgy vagyok, hogy egyrészt sajnálom rá azt a temérdek pénzt, másrészt már nem merek olyan tempóban siklani mint régen mert félek a sérülésektől ezért inkább cammogni el sem megyek. (elég önző mi?? és a család??)

A lelket az tertja bennem, hogy tavaszra kondit kell gyűjteni mert ahogy jön a kikelet úgy jönnek majd a szabadtéri sportlehetőségek. Szert tettem életem legjobb bringájára egy Orbea  országúti bringára amire már nagyon régen vágytam, de igazi motivációm csak most lett valahogy. Hetente két alkalommal járok fedettpályás bicajedzésekre(spinning) és egyszer úszom, bejön mindkettő.

Elkezdtem futni is ill. egyszer már voltam:), de azzal sajnos nehezebben bírkózom meg mert a térdecském nem nagyon szereti. Pedig  valahogy meg kell barátkoznia vele mert év végére el szeretnék menni egy öreg fiúk olimpiai távú triathlon versenyre és egy félmaraton lefutásával is kacérkodom.Hajrá Szőnyi Feri.

Csodálattal olvasgatom az Ironman -mostanában ExtrémMan- versenyeken résztvevők élményeit, hátha egyszer még nekem is sikerülhet(ne szerénykedj már Zsolti hiszen 2012 év végére te is betervezted).

A repülés iránti vágy  az előbb említett dolgok miatt egy kicsit lejjebb lohadt az új pondrómban is alig pár órát csüngtem. De tudom, hogy a tavaszillat meghozza majd az ihletet.

Ja ezzel kapcsolatben is van story ám. A régit pondrót amiben eltöltöttem hiba nélkül kb 400 órát ugye eladtam egy szlovák fiúnak aki ki is fizette, de nálam maradt azzal, hogy az őszt még végigrepülöm benne aztán majd csak eljut hozzá valahogy, valamikor. Vége lett az ősznek semmi jel felőle, eljött a tél gondoltam rákérdezek nem kell neki a pondrója? Sajnos kiderült, hogy súlyos beteg lett- ezt a hírt Juraj barátom tolmácsolásában kaptam.

Erre én mint aki nem antihumanitáriánus, gondoltam meghírdetem az újat, eladom és repülök a régiben- jó az nekem- a pénzt pedig visszaküldöm a srácnak ha él a felajánlásommal. Biztosan jól jön a vészterhes időkben. Felhívtam hát Jurajt és elmondtam neki a dolgot ő tolmácsolta. Erre egy olyan válasz jötta gyerektől tört angol levél formájában, hogy nem!!!! a biznisz az biznisz holnap jön érte??!!:)

Én tudtam, hogy a kommunikációs csatornába dugulás keletkezett és arra a nagy riadalom, de hát sebaj. Nem is nagyon forszíroztam, hogy magyarázzam neki a dolgot mert felesleges. A lényeg az hogy maradhat a vudivelli.

A kommunikációs csatornára visszatérve ismeritek azt a viccet amikor a sheriff tolmács segítségével faggatja a rablót arról, hogy hová rejtette a rablott pénzt?

Sheriff a tolmácshoz: kérdezze meg hova rejtette a pénzt!

Tolmács a rabhoz: hová rejtette a pénzt

Rab a tolmácshoz: kapja be

Tolmács a sheriffhez: azt mondja kapja be

Sheriff a tolmácshoz: mondja meg neki, hogy ha nem mondja meg itt helyben agyonlövöm!

Tolmács a rabhoz: ha nem mondja meg itt helyben agyonlövi

Rab a tolmácshoz: a templom kertben ástam el a diófa alá

Tolmács a sheriffhez: nem fél a haláltól

bumm

Más.

A minap a nyakam elég rendesen elkezdett fájni gondoltam felhívom a "masszőrömet", hogy tegyen csodát, de ki volt kapcsolva -utólag kiderült, hogy alukált - errefel elmentem egy thai masszázs szalonba és ott próbáltam szerencsét.

Amíg ott voltam nem is volt semmi baj, sőt élveztem is a dolgot. Csak utána derült ki, hogy a gerincoszlopomat úgy összekuszálta a kicsaj, hogy kb 3 helyen becsípődéshatáron van még most is.JAJJ

Úgyhogy maradok és a megszokott és jól bevált európai fajtánál:)

Na megyünk edzeni Eszterrel.

üdv

ott jó dolgokat lehet hallani

http://atomcsill.elte.hu/program/

A Tátrát járó csapattal elmentünk a Zemplén egy-két szép részére, hogy felavathassam új bakancsomat, mert a régi 8 év kitartó túrái után jobb létre szenderült és be lett fogva a ház körüli munkákra.

Bátran mondhatom, hogy az új szerzemény kiállta a próbát és a 12 órás viseletben sem törte fel lábacskáimat. Remélem még sok szép helyet nézünk meg együtt az elkövetkező 10 évben, ugyanis a gyár szerint plusz egy talpalással elmegy majd ennyit.

 Mindenkinek ajánlom(HanWag Tatra GTX). Olyan mint én (ott kemény és ott puha ahol kell:))

Az idő éppen olyan volt amilyenben még szerintem egyikünk sem túrázott. Párás, kicsit ködös és rendesen olvadt.

A patakok bő vizűek voltak és néhol bokáig dagasztottuk a sarat.

Ennek ellenére mentünk majdnem 8 órán keresztül, és kb. 30 likométert meg is tettünk.(34,7)

Már beesteledett amikor visszaértünk a kiinduló pontra Mogyoróskára. Jó volt újra szimatolni a Zemplén levegőjét, érezni a tehenek remek illatát (eszembe is jutott néhány jó barátom) és vaddisznócsapásokon mendegélni. Közben persze az élet alapvető problémáit mind mind megoldottuk. Láttunk őzet, rókaszart és sok apró énekesmadarat, valamint hallottunk holló hangot is, vele egyikünk elég jól elbeszélgetett.

Azoknak akiket érdekelhet, egy-két hely amit felkerestünk a teljesség igénye nélkül:

Rákóczi kő, Nagy-Péter-mennykő, István kút, Mlaka rét, stb

Örülök, hogy ott lehettem

üdv BZS

Azoknak akik tudni szeretnék, hogy mi van a fejük fölött. Plafon.

http://www.tudoskonyv.hu/

Ezt nézzétek meg!

Két őrült haver el fog repülni Londontól-Sydney-ig.

http://www.fromlondontosydney.com/fromlondontosydney.com/Home/Home.html

Szurkoljunk nekik, hogy oda és visszaérjenek aztán majd jól elmesélik.