Ma este átadtam jogos tulajdonosának életem első adományát amelyet egy csomó jóérzésű ember adott össze kis hazánktól egészen a távoli egzotikus Ausztráliáig.

Az összegyűlt summa a fiúk "új használt" T4-esébe kerül bepótolásra ahogy a hírszerzőim kiszivárogtatták.

Azt kívánom mindannyiotoknak akik bepótoltak és azoknak is akik nem(mert most éppen jó a hangulatom), hogy egyszer éljék át azt a pillanatot amit az az ember érez aki ad valamit és akinek adja az őszintén örül neki.

Ez volt ma velem.

Holnap teszek fel egy rövid interjút és képet.

remélem az apek sem száll ránk miatta.:)

üdv

A rekettyésben megünnepeltük a 2010-es év MKK repüléseit.

Gratulálok mindenkinek aki eljött, hogy emelje a rendezvény színvonalát.

Volt ott kérem minden, 3D TV, zene, tánc, hangulat.

A rendezőknek köszönjük, hogy olyan sokat dolgoztak az eredményhírdetés műsorán, igen színvonalas lett. A díjakat átvevőket azzal lepték meg, hogy év közbeni repüléseik egy-egy pillanatát felidézték esetenként még eidéztek is a versenyzőktől. Az külön öröm volt számomra, hogy olvassák a blogomat.

A dobogón két nyíregyházi!!!

Balról jobbra

Kovács Endre (PISE)  III.helyezett

Balogh Zsolt (ASE Nyíregyházi Légisport Egyesület) I. helyezett

Czigler Elek (ASE Nyíregyházi Légisport Egyesület) II. helyezett

Elsősorban nyíregyháziaknak szól az invitálásom egy rendhagyó kiállításra, de aki erre jár ne mulassza el a meglátogatását, mert igen érdekes oldalról mutatja be az életet.

Megrázó esetenként sokkoló, gyereket ne vigyetek 14 alatt. Ha lehet egyedül menjetek, mert a nyüzsgés megöli a hatást.

A Nyíregyházi Katolikus Hittudományi Főiskola alagsorában látható.

Egy óra kell hozzá legalább. Hétköznep 9 és fél hat között  lehet bemenni( kijönni 19.00-ig)

Annak jó aki egy kicsit el van szállva a földről és annak is aki földhözragadt, annak is akinek semmi köze az empátiához és annak is jó aki túl lelkis. Annak is jó aki bánt másokat és annak is akit bántanak. És mindenkinek aki nem is tudja magáról, hogy az előbb felsorolt kategóriák melyikébe tartozik.

http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser

Sziasztok!

Van egy barátom Nyíregyházán aki elhivatottan segíti a bajba került embereket az általa létrehozott mentőcsapattal. Abszolút önzetlen jó embernek ismerem. Egy alpin technikával dolgozó kis cégecskével tartja fenn a mentőket. A föld katasztrófa súlytotta helyein mindenhol ismerik nevüket. Többször vettünk részt velük eltűnt személy keresésében. Büszkén adom nevem az ügyhöz. A minap bajba került a létük. Kiégett az a 15 éves mentőkocsi amellyel vonulni szokott a csapat.

Arra gondoltam, hogy megpróbálok segíteni a magam módján. Baráti körömben az embereket arra buzdítom, hogy adakozzanak pár ezer forintot a nemes célra.

Aki szeretne most segíthet.

Nem kell félreérteni, nem életet mentünk - illetve csak közvetve- nem ég a ház, de szerintem ha az új autóba bepótolunk mindannyian éppen annyival gazdagszunk majd amennyivel hozzájárultunk.

Arról nem is beszélve, hogy a mentőcsapat egyszer értünk is jöhet!!

Ha valaki szeretne segíteni hívjon.

20 3224087

vagy írjon

longer@chello.hu

MKK= Magyar Köztársaság Kupa sárkányrepülő verseny

Kicsit önző módon engedtessék meg nekem, hogy azzal kezdjem, hogy 2010-ben én voltam a szerencsés aki megnyertem. Nagyon örülök neki. Ugyanakkor köszönöm annak a sok remek pilótának aki megengedte, hoyg előtte végezzek.( a rekettyésben egy-egy sör)

https://docs.google.com/View?id=dhsh3vx9_7f9h768dt

Az MKK nekem mindig is sokat jelentett, egyrészt lehetőséget a repülésre, másrészt egyfajta erőpróbát ami kicsit távolabb van attól az ízzadtságszagú versenyzéstől amit az igazi test test ellen való küzdelem vár el a pilótától. Amikor régen motorversenyzéssel foglalkoztam akkor is azokat a versenyeket preferáltam ahol nem volt halálszag , csak a tevékenység jóleső érzése és egy kicsit a büszkeség, hogy megmutassam mit udok a szeren.

2001-ben ezzel a felfogással tudtam megnyerni a Supermoto bajnokság Open kategóriáját(az is megér majd egy oldalt)

Az MKK az ilyen. Akkor repülök amikor jó passzban vagyok és jó az idő. Legtöbbször itthonról a megszokott reptérről és nem utolsó sorban a megszokott arcokkal mint például Elek amígó akivel már sok éve együtt repülünk és nagyon sokat köszönhetek neki.

No és nem feledkezhetek meg az utóbbi évek őrült-pótló emberéről (ő van azért, hogy ha majd kiöregszem akkor elvigye a hírt, hogy voltak itt kemény faszik) Kecskeméti Sándorról vagy ahogy mindenki ismeri Sanyikáról.

Az idei év és a honi időjárás -valljuk be- nem adta igazán. A legnagyobb és legemlékezetesebb repülések mind külföldön történtek, de ezzel együtt életem legjobb szezonját tudhatom magam mögött. 160 óra repidő és 4000km.

Kezdődött azzal az iszonyú nagy mázlival, hogy eljuthattam OZ-ba (Ausztráliába), aztán pedig szintén egy kis véletlen műve folytán életem legkeményebb terepén repülhettem Agerban Spanyolországban a Pireneusok fölött egy csomó fakókeselyűvel. (Gruber Feri nyugodtan pofozz le még egy két faszt) Ez a két verseny önmagában is több élményt adott mint amit egy átlag földi halandó egész életében átél.

Itt a fülembe cseng az egyik békéscsabai MZ-s cimborám egykori mondata: lehet, hogy hamarabb meghalunk mint egy átlag ember de hogy 100 szor annyit élünk meg az biztos. Ezt egy nyíregyházi versenyen mondta ahol az MZ-inkkel aláztuk az akkori menő GPX 750 és CBR 600 -as motorokat.

MKK. Április nyolcadikán kezdődött az év hazai szakasza. Itt már abszolút éreztem az ausztrál túra előnyeit. Kézben volt a gép, láttam a filmet. Együtt volt az Óriással kibővült csapat, jót repültünk mindannyian.

Aztán jött a Nyikom ahonnan életemben először volt szerencsém repülni. Jól is sikerült, bár a mínusz sok fok eléggé diszkomfortossá tette a repülést azért nem szálltam le idő előtt. A nagy hideg ellenére repültem egy kicsit több mint 160-at.

Ágyúlövésekkel tarkított háromszög következett amikor egy igen ritka éles inverzió alatt repültem egy kicsi 100 körüli háromszöget. A végén nem adta hazáig(reptér) ezért rövidítve a házamig repültem és attól légvonalban 60 méterre szálltam le.

Ezután következett Dunaúj arról nincs mit mondanom, egy viszonylag jó, egy nagyon szar és egy erőltetett siklónap soha ilyen Nemzetit nem akarok átélni.

Hajdúszoboszló csoki kupa. Két eszeveszetten indiszponált nappal indult de hála istennek aztán visszajött a kép és elrepültünk Petivel Mándokig. Az aznapi repülésben a végjáték illetve a visszaszállítás nehézségei- elakadás, traktor, cigánysereg stb volt az igazán emlékezetes.

Ezután egy Békéscsaba kegyetlen izgalmas végsiklással, Patronostul, levesfizetős büntistül.

Nem szabad megfeledkeznem arról a tényről sem, hogy az Elekfieldről most repültem az első távomat és mindjárt egy 110 feletti FAI 3szöget ,amikor igen változatos és tervezhető körülmények közötti repülést  sikerült  abszolválni.

Ezután következett egy igen nehezen és sok kockázattal indult repülés amely ha balesettel indult volna abszolút nem érte volna meg, ugyanis a kockázatos levegőbe jutást egy nyögvenyelős 90 km-es háromszög követte. Na ilyet nem csinálok többet!( a blog akkori bejegyzésén olvashatóak a részletek)

Aztán jött a Csoki kupa második fordulója ahol egy napot megnyertem egyszer második lettem , de összességében -a Hobó balesetétől eltekintve- egy jó hangulatú bulis összejövetellel lett gazdagabb a sárkányrepülős társadalom.

Ezzel sajnos véget is ért a szezon ami a távrepüléseket illeti.

Még talán említést érdemel a pipishegyi próbálkozás amit egy-két év őszi történése ihletett. Tudniillik  tavaly és azelőtt -amikor az őszi pályán mozgó csillagunk a gyönyörű alföldünkre már nem sütött elég meredeken akkor a hegyvidéki barátunk U.B. még javában repülte a nagy FAI háromszögeket és vigyorgott a kamerába - nem mentem el Pipishegyre mondván money for nothing de akkor megfogadtam, hogy az idén elmegyek.

Úgy is tettem. Nem is bántam meg hiszen egy igazán barátágos Ujhelyi Balázzsal és egy mindig mosolygós Zsanérral találkoztam a reptéren ami önmagában is főnyeremény számba ment. A repülés nem volt nagy szám, de aztán egy este Bali felhívott és mondott egy-két szót a repülésről ami pozitívan csengett. Innen üzenem neki, hogy ezzel a Balázzsal szertnék találkozni gyakran és ezzel a Balázzsal szeretnék levelezni is és a telefonbeszélgetésekkor is ezzel a Balázzsal szertnék beszélni. Peti barátom biztosan tudja miről beszélek.

Közben a sörömbe beledöglött egy muslica. Hogy ezeknek milyen szép életük van.

Hol is kezdjem. Három hónapot kellett rá várni, mert a dealer "összevárta" a szállítmányt és valami siklóernyős cuccal együtt jött. Drága volt mint az arany.

De megérte. Minél többször veszem elő annál jobban tetszik. Mi tetszik benne?

Külső morfológia: profi anyagokból van összerakva(a hordtáska is), szépek a varrások, izléses dekorációs elemek itt-ott. A dizájn ötös. Az ernyőhöz gumikat és befűzőzsinórt, a pondró végére plusz koptatót adtak. Hivatalos használati utasítást mellékeltek, két év garancia.A csatok minőségiek.

Használat: rengeteg állítási lehetőség, Pl. a mellbőség állítható tavaszi és nyári ruházathoz. A külső burkolat az egyén testére alakítható, egy egyszerű de élelmes megoldással. A pondró belső anyaga egy igen érdekes dolog, elég sprőd ami nagyon könnyű belépést eredményez befekvéskor. A mell résznél lélegző anyag van bevarrva.A combheveder hossza állítható. Amikor belebújok, ha akarom akkor a hátam mögé nem fér semmi, tehát nem lógok le belőle. A zipp-zár eszméletlenül könnyen csúszik le fel. A lábam meg van támasztva a sípcsontnál(ez hiányzott nagyon). A medencémet nem nyomja össze ahogy lógok benne. Nem szorít, nem lötyög, faszán tart. Könnyű.

Nem limuzinnak készült hanem inkább sport vagy sporttúra, mégis zavarbaejtően sok apró pakolási lehetőségvan benne.  A hát mögött alap. A két sípcsont körül belülről, az oldalakon belülről, az ernyő oldalán kívül nincs semmi, az átellenes oldalon a fékernyő konténer felett rádió és fényképezőzseb, a bal és jobb mellén kissé oldalt( vagy talán túl oldalt is ) egy egy kisebb méretű zseb mobilnak, csokinak, óvszernek stb.

Az ernyő konténere nagyon patent módon meg van szerkesztve, ugyanígy a fékernyőé is amely felszakadó hevederrel csatlakozik a háton, hogy minél közelebb legyen a felfüggesztéshez talán azért, hogy ne fordítson el- megjegyzem a régin simán oldalt volt  és soha nem éreztem, hogy el akarna fordítani de ez talán azért van mert olyan ügyes vagyok.

A felfüggesztő rendszere az olyan, hogy egy vastag kötélen csúszik és én a friction szisztemmel rendeltem mert az az XR6-on bevált.

Ennél is könnyen lehet állítani az állásszöget de még le kell határolni előre mert azt elfelejtették- ejnye bejnye.

De azért, hogy ne csak dícsérjem azt meg kell jegyeznem, hogy egy kis alakítást azért el fogok végezni a lábrésznél mert túl nagyra hagyták- simán beférne a lábam bakancsban is kis túlzással.

Összességében FINOM

Ezzel a színnel rendeltem.(majd teszek fel képet velem is úgy sokkal jobb)

Mondjuk a carbon kinézetű kopó izét lespórolták az enyémről, de nem baj.

Pukkadjanak meg vele.

Na, mivan?

Hiányoztam már ugye gyerekek. Igeeen. Mi történt veletek amíg nem voltam errefelé?Velem egy csomó minden. Voltam észlelni a hortobágyon, darvakat lestem ugyanott, betörtem egy autó szélvédőjét golflabdával, beszélgettem a vezérigazgató úrral, madárodúkat tettem ki télire , hogy barátaink meg ne fagyjanak, fellezítottam a gyepet, hogy szép legyen tavasszal, megjött a gyönyörű binokulárom amivel gyakran járok ki derült éjszakákon észlelni. Nagyon sok új dolgot fedeztem fel magamnak.

Na melyikről írjak nektek gyerekek. Leírom először azt amikor a réten voltam észlelni egy este és ahogy ott gubbasztok a földön a korom sötétben egyszer csak hallom, hogy futók közelednek felém egy nagy kutyával. El is kezdtem fészkelődni, mondok ez az eb most meg fog enni. Ahogyan közeledtek felálltam, hogy jelezzem ittlétemet erre a kutya úgy megijedt, hogy nyüszített egyet és hanyatt-homlok elmenekült. Ekkor észlet a két futó ember, akik szintén halálra válva kikerültek de először még az egyik rémületében ezt kiáltotta: mi a fasz ez?? Mondom semmi, csak én vagyok(tényleg így szólt a dialógus) amin utána otthon jót röhögtünk a családdal.

Aztán volt olyan is amikor fiatalok arra jöttek és megálltak velem szemben az autójukkal és ott kezdtek el izélni a kocsiban, persze az én kis sötéthez szokott pupillám ennek nem örült ezért a lézer keresőmmel bevilágítottam nekik. Erre nem tudom miért csikorgatva odébbálltak:)

Van egy program annak aki lusta kimenni az eget nézni: world wide telescope

Mindent látni rajta a földtől a zuniverzum másik végéig

Holnap Laár pour L'art előadás 7-től a művházban.megyek.

Rájöttem, hogy a net kimeríthetetlen forrása a humornak.

Aki rendelkezik némi érzékkel és szereti besenyő pista bácsit az fog derülni ezen a kis idézeten amit a google fordító program adott nekünk.

Máshol a About.com Golf, most már van néhány általános iránymutatást babrál hossz , amely segít megállapítani, hogy szükség van a hagyományos pepecsel, babrál has vagy hosszú babrál.

 De mi van, ha a választás Ön előtt álló pontosabb, mint hogy - mondjuk között a 33-es golfütő és egy 35 "-os babrál? Között vagy egy kicsit felfelé, vagy laposabb szögben hazugság?  A látogatás egy clubfitter egy pepecsel szerelvény a hagyományos megoldás erre a kérdésre. És ez egy jó - a clubfitting soha nem egy rossz dolog, és mindig ajánlott.

Már nagyon régen motoszkált a fejemben illetve a kezemben, hogy ki kellene próbálni. Vajon milyen érzés  megütni azt a  kis golyót.

Volt egy sportágválasztó hétvége a falunkban ahol 30 sportot lehetett kipróbálni, megnézni közelebbről. Ki is próbáltam egy csomó érdekeset egy csomó hülyeségen meg jót mulattam. Az érdekesek között volt a vívás és a golf is. Ez utóbbinál le is horgonyoztam mert a srác aki előadta teljesen normális volt. Én eddíg azt hittem- és sokan a mai napig ezt hiszik-, hogy a Golf körül csak buzi sznobok forgolódnak. Cáfolom.

Igen sokan művelik világszerte, kb 50 millióan és nem hinném, hogy mind sznob.

Pl amikor egyszer forbesból(ausztrália) repültünk és egy zivi miatt egy bullpaddockban(bikakarám) szálltam le összecsukás után szóba elegyedtem a tanya urával aki addig kegyetlen artikulálatlan hangon üvöltözött a birkáival és egyéb állataival -és egyedül lakik egy hatalmas tanyán, ki tudja még mikre képes -elmondta, hogy vasárnaponként golfozni jár a helyi pályára. Na bármit vártam volna, de ezt nem.

Azt nem értem, hogy nálunk miért alakult ki ez a kissé sztereotip, toz kép erről a sportról, de mindegy.

A mozdulat amivel a labdát megütik iszonyú összetett és hatalmas koncentrációt  koordinációt igényel állítólag ennél összetettebb mozgás csak a rúdugrásban található.

Ez is olyan mint a többi technikai sport itt is el lehet szállni árban az ütők és egyéb kiegészítők kavalkádjában, ha valaki éppen azt akarja. Jómagam nem azt  akartam, csak úgy kihívásként kezeltem a dolgot. Azóta is kijárok a helyi gyakorlópályára és próbálom a helyi pro-tól megtanulni milyen az ha valaki akkorát bele tud ütni abba k...a kicsi labdába, hogy az akár több száz méterre repüljön. A földi halandó első próbálkozásaira 30 méterre repíti a labdát, párszáz ütés után eljuthat 100 méter környékére és akkor ott van ahol a part szakad, mert a dolog ettől kezdve csak egyre bonyolultabb. Nem minden az erő, ott van még a célzás és a különböző akadályok kikerülése, víz, homok, bokrok, erdő stb.

Száz szónak is egy a vége addig addíg jártam ki gyakorolni, hogy ütöttem már vagy 700-at.

Ez éppen arra elég, hogy bosszantson eléggé a bambaságom.

Hétvégén elmentem egy háziversenyre.

https://www.youtube.com/watch?v=7oogIHy_6eg

Kedvesemmel ellátogattunk Bátorligetre a Béres Gábor által szervezett észlelő táborba ahol az ország különböző pontjáról és még erdélyből is összesereglett amatör csillagászok a bátorligeti fényszennyezésmentes égen nézték meg a már oly sokszor megcsodált objektumokat.

A nyírbátori tescóban vettem két üveg neszmélyi cabernét biztos ami biztos, ezzel érkeztem meg. A csapat éppen szalonnát sütött a paplak udvarán és készülődött a kitelepülésre. Éppen jókor érkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat ahol egy másik párral osztoztunk a kb 8 fokos levegőn mert fűtés nem volt. Nem is baj legalább jót alszunk majd. Negyed 8 körül kivonult a csapat egy természetvédelmi terület határába egy kb 20 méteres dombra és megkezdődött a műszerek összerakása. Volt egy csomó minden. Kisapokromát, kis cassegrain, kis newton nagy newton, majdnem mind goto mechanikán.

Alig vártam, hogy belekukkanthassak valamelyikbe. Addig is amíg szemünk alkalmazkodik azzal mulattuk az időt, hogy a csillagképeket azonosítottuk. Az első éppen Béres Gabi(református lelkész) volt aki felkiáltott: aki üstököst akar látni jöjjön. Mentünk láttunk.

És ez így ment tovább M 31 M15 ilyen gömbhalmaz olyan galaxis, ilyen köd olyan köd nem győztem egyik refraktortól a másikig járni.

Volt egy két azstrofotós őrült is akik tucatnyi felszereléssel(a tubuson kívül) szórakozva próbáltak jó fotókat készíteni egy egy mélyég ojjektumról.

Láttam elég jó 400 szoros nagyításu képet a jupiterről és Galilei holdjairól, na ilyet sem láttam még.

Éjfél előtt meguntuk és hazamentünk.

Másnap reggel kiültünk a teraszra és a napon sütkéreztünk amikor az egyik fiú megkérdezte, hogy megnéznénk-e a napot. Meg hát.

Erre ott is termett egy cornado PST naptávcsővel és egy 200-as newton tubussal napszűrővel és megkezdődött csillagunk mustrája. Foltot nem mutatott de egy két érdekes protuberancia volt a szélein. Na ilyet sem láttam még.

Azzal a céllal jöttem, hogy a leendő távcsövem tipusát és méretét fürkésszem ki, de nem jutottam előbbra. Megismerkedtem viszont egy két nagyon okos emberrel, néha nem is értettem amikor egy fizikus és egy nukleáris mérnök eszmét cserélt de úgy tettem mintha:)

Ott volt a Hortobágyi Nemzeti Park egyik jeles képviselője is akitől sok hasznos információt remélek madár és hortobágyi észlelés ügyében.

Ha sok pénzem lenne először egy Vixen 20x80-as binokulárt vennék, de vennék egy 120 körüli apokromátot is és egy 300-as newtont is meg egy naptávcsövet is.

és akkor felébredtem...

Jaj de kíváncsi vagyok

Szert tettem végre egy olyan lámpára amellyel biztonságosan száguldozhatok a sötétben anélkül, hogy kitörném a nyakamat egy kátyuban vagy egy kiálló gyökérben.

Előzmények:

Kb3 hónapja még július végén a haverokkal bicajozni mentünk és éjszakába nyúlott a dolog. Hazafelé a kerékpárúton van egy kis lejtő nem sokkal a házunk előtt ( kb 2 km-re) ott szoktam az utolsó sprintet beletenni. Felnyomom a pulzusomat 180-ra aztán hazáig levezetés.

Most is így tettem de az egyik autókereskedés előtt volt valami izé az úton amit nem láttam mert csak jelzés értékkel bíró lámpám volt. Keresztül mentem rajta és nem rajtam múlott, hogy kb 45-tel nem radíroztam le az államról a bőrt. Sisakom nincs. Hazaérve elhatároztam, hogy szerzek egy jó lámpát amivel ezeket a veszélyes szitukat kihagyhatom az életemből. Azóta folyamatosan kutatom az infót a lámpákról.

Arra a következtetésre jutottam, hogy nekem egy Sigma Powerled Balck Pro  lámpa kell ami kb 45 ezer magyar forintba kerül. Jaj az nagyon sok.

Nem is kapkodtam el a dolgot vártam és vártam. kerestem a neten, hogy hol a legolcsóbb.

Egyszer csak eljutottam a 4 sport honlapjára  ahol elviselhető áron adták a portékát.

A történet tulajdonképpen csak most kezdődik mert a boltot felhívva egy fiú azt ajánlotta, hogy fontoljam meg a Magic Shine verzióját is erre a célra ami számomra teljesen új volt.

Körbejártam a dolgot- tube videók, leírások, tesztek stb.

Másnap megrendeltem.28 ezer. Ez egy pénteki nap volt. Hétfőn délben megjött a csomag.

A csomagolás profizmusról árulkodott. Sértetlenül kaptam meg az árut amely olyan szép és kidolgozott egyes részein mint a doboz maga amely gyönyörű matt nyomással készült izléses dizájnnal és mágnesesen záródik. Komolyan mondom életemben nem láttam ilyen igényes csomagolást.(vagy csak a fény miatt el vagyok vakulva??)

A beltartalom ambivalens érzelmeket váltott ki belőlem. Első látásra a lámpa kisebb mint gondoltam, ami pozitív. A szivacs bélés hagy kívánni valót maga után. Kézbe véve a lámpatestet hamar kiderül, hogy igényes CNC munka van rajta, jó minőségű, majdnem ipari csatlakozókkal van ellátva, nem bízták a véletlenre.

Az akku az olyan mint amilyennek reméltem a képek alapján. Itt spóroltak a gyártók, ugyanis a PTP-ből varrott tok az nem illik a képbe. Maga az akku majd levizsgázik. Sebaj a tél arra való, hogy az ilyen kis malőröket kiküszöböljük. Csinálok neki egy fasza kis tokot carbonból a bringára szabva.

A cél amúgy is egy ár érték arányban jó eszköz kimondottan használatra tervezve.

A töltő egyszerű mint minden töltő a piacon. A lámpát és az akkut felrakni 10 másodperc.

Alig vártam, hogy beesteledjen. Napnyugta előtt nyeregben voltam és irány az erdő ahol már tök sötét volt mert  főcsoportbeli csillagunk már a látóhatár közelében tartózkodott és a jupiter gyengén látható volt a keleti égbolton. Eleinte nem voltam elragadtatva a lámpa fényétől de amikor egy mellékútról felém kanyarodó Passat  sofőrje ijedten emelte szeme elé a kezeit ezzel óvva gyenge retináját a maradandó sérüléstől akkor önkéntelenül is mosolyra fakadt az arcom. Igen van ennek fénye.

Amikor olyan sötét lett mint a néger seggében akkor jött az igazi élmény. Felmentem egy jó kis dombra és lefelé megküldtem. Arra gondoltam, hogy a régi lámpámmal tudnám-e követni magamat... nem, esélyem sem lenne, pedig a gyári csomagolásban az akku szerintem kb 50 %-ig van feltöltve.

Az akku merülését a zölden világító bekapcsológomb pirosra váltása jelzi. Az egyetlen meglepi az volt amikor már majdnem hazaértem  és egyszer csak hirtelen lekapcsolt.:)

Kb 30 perce van az embernek full fényerőn, a piros felvillanása után, hogy fényes helyre érjen, vagy vigyen magával pótlámpát.

Mivel nem kapok jutalékot sem a gyártótól sem pedig a 4sporttól ezét nem is dícsérem tovább hanem írok egy kicsit a hétvégéről ahol egy észlelő táborban vettem részt Bátorligeten.

 http://www.4sport.hu/

üdv

Rájöttem arra, hogy ha a blogbejegyzés címét úgy alakítom, ill. találom ki, hogy valami olyasmit sugalljon ami széles érdeklődésre tarthat számot akkor megugrik a látogatottság. Akkor jöttem rá amikor a legutóbbi bejegyzés után a statisztikát nézegettem és azt vettem észre, hogy a legvéresebb ausztrál vagy spanyol repülés sem vonzott annyi letöltőt mint a csillag című.

Ebből tanulva ha valamit reklámozni akartok csak szóljatok és írok az érdeketekben.

Igen itt a repülős szezon vége.

De sebaj itt egy új szerelem, jönnek a zord idők jól esik majd a sarokban ülve olvasgatni és tiszta időben ki ki lehet majd menni az ég alá fagyoskodni, észlelgetni az égbolt rejtelmeit.

A minap nagyon szép láthatóság volt és ki is ültem egy kis időre, hogy a könyvekből szedett okosság alapján az égen található izéket beazonosítgassam.

Meg kell, hogy mondjam nagyon szórakoztató, még így tök amatőr módon is. A csillagképek a helyükön vannak, járják szépen útjukat keletről nyugatra az égen és már egy rossz minőségű spektívvel (nekem egy orosz 20x60-asom van) vagy egy kis binokulárral(messzelátó... a Peti kedvéért) is felejthetetlen látványt nyújtanak.

Legutóbb amikor éppen nézegettem a csillagos eget küldtem egy SMS-t Balikának -aki köztudottan régebben érdeklődik a táma iránt egyébként ő fertőzött meg a dologgal-, hogy igen szépen látszik a tejút felettünk, erre ő adott egy tippet feltehetően a Meteor Csillagászati évkönyvből ami minden amatör csillagász elengedhetetlen kelléke, hogy nézzem meg a Hartley üstököst a Kassziopeia csillagkép alatt megy el éppen. Nézegettem és de sehogysem láttam  vagy béna voltam, vagy túl kicsi a nagyítása a cuccomnak, de nem is ez a lényeg. Nézelődés közben ráakadtam egy objektumra ami egy ködhöz volt hasonló az Androméda csillagkép közelében. Végül kiderült, hogy ez éppen az androméda köd... normális hát mi egyéb lehetne?? amit egyébként szabad szemmel is láthat az érdeklődő ha jók a viszonyok és jobb a szeme mint nekem.

Egy Newton  300-as reflektorral ilyennek néz ki.

Veszek is majd egy hasonlót ha lesz rá kedvem:)

Mint ahogyan azt az MKK-n már jeleztem a legutóbbi tokaji repülésünk alkalmával volt egy-két rendhagyó, pozitív történés.

Az, hogy többet vártunk a naptól azt már nem is merem csak félve leírni, de ezen kívül ott volt még Máté Zoli "ügye" ami nem szólt másról mint arról, hogy - mivel be voltam indulva a napra mert jót ígért - hamar akartam menni, hogy ne késsek el és ne legyen kapkodás a starton ezért felhívtam Zolit aki egyből rábólintott, felvett, elvitt és teljesen átrendezte a napját miattam, tehát jó barátként viselkedett. Köszi.

(Sanyika később jött utánunk Andival)

Egyébként az MKK-ban megtaláljátok  a repüléseit itt

http://www.xcontest.org/hungary/pilotak/adatai:homokipisztrang

A starthelyen sokan voltunk és meglepetésünkre mire felértünk három szlovák sárkány már nyitva volt, sőt az egyik gyerek egy Stealth-tel éppen akkor ugrott le.(kisvártatva leszállt)

Készülődés közben odajött hozzám Nizner Ferdinand (feró) aki nem ismeri annak leírom, hogy amikor még megboldogult szocialista rendszerünk virágzott akkor a Podbrezova vasmű bőkezűen támogatta asárkányrepülést, így többek között Feró is gyakori vendég volt a nemzetőzi versenyeken és kis hazánkban is. Az anyukájával jött aki beszél magyarul.

Emlékezetes eset volt amikor a nemtudomhanyadik Klivent Kupán nyugati szélben vonódott a csapat(a nyugati szél Nyíregyházán annyit jelent, hogy kegyetlen rotoros és neki kell menni a hangársornak, tehát nem a legideálisabb) amikor is Feró a Combat 2- vel kis magasságban beoszcillált veszélyesen, leszakadt, befordult a rotoros 8 méteres hátszébe és megkisérelte a leszállást hiszen más választása nem volt.

A végeredmény az lett, hogy az egész mezőny tátott szájjal bámulta ahogyan az egy szál bél gyerek a bazi nehéz repülővel a hátán negyvennel szalad és kifutja a leszállást gond nélkül.

A másik emlékem róla pedig az, hogy 2004-ben talán az Évike versenyen az első napi Szeged céltávon felbuzdulva a második napon Pécs felé Balikával toltuk ezerrel aztán mindketten leszálltunk 2/3 távon ha jól emlékszem Bonyhád környékén a cél előtt 40 re. Már régen össze voltunk pakolva, Bali már minden melós telefonját lerendezte akkor véletlenül megláttuk, ahogyan Feró beforog fejünk felett egy felhővel a célba, illetve nagy volt az esélye hogy beérjen, be is ért. Akkor lett a Nizner idő kifejezés a fostorgás szinonímája.

Ennyi Feróról.

A repülés még szép volt az őszies fények, a foltosodó erdő, a koromfekete hatalmas fesztávú holló és a szűk, de jól kezelhető buborékok miatt.

Ja és mégegy.

Legkedvesebb ill. jegjobb humorú politikusom Torgyán doktor József egyszer egy riportban az őt ért támadásokra azt válaszolta, hogy a sas nem vadászik legyekre, ezzel egyszerre alázta le a támadóját és válaszolt egy kitérő válasszal a feltett kérdésre. De nem is ez a lényeg, a lényeg az, hogy ezután én is szívesen használtam eme mondatot, de ezután csak félve merem mert tegnap tokajban egy réti sas repült elég közel hozzám kicsit alacsonyabban és előttem. Egyszer csak egy igen gyors szárny ill. test korrekciót végzett annak érdekében, hogy egy éppen arra szálló rovart bekaphasson.

Na akkor most eszik bogarat vagy nem. Vadászik-e vagy csak bekapja ha éppen arra jár.

üdv

Robi barátom és kedves menyasszonya Andi kérték, hogy küldjek nekik pizza receptet.

Szóval nagy volt a tanakodás ma, hogy merre legyen a rosszidő előtti repülés.

Mivel tavaly és azelőtt egy-egy ilyen szeptemberi Mátrás ügyet kihagytam ma úgy döntöttem megyek bár otthon is meg lehetett volna oldani a repülést.

A pipishegyi reptérre érve csak álmélkodott a síkvidéki emberfia, mi az, hogy a repülőtér nem egyenes? Sőt egy katlan? Normális.

Szabó Lacira várva szétnéztem és megállapítottam, hogy nagyon kellemes barátságos hely- mondjuk 10 méteres déli szélben nem biztos, hogy ugyanez lenne a véleményem- öreg kőépületekkel.

Nyitás után egy két aprósággal meggyült a bajom Pl elhagytam a csavart a műszertartóm rögzítéséből és megszigszalagozva repültem azt hittem jó lesz -nem lett jó- ficergett össze vissza mint majom faszán a stanyecli ahogy volt katonafőnököm Benke főtörzs mondta volna aki arról volt híres, hogy egyszer úgy berúgott, hogy a hegedű vonóját a falon egy légyre akarta felakasztani mert szegnek vélte.

A start hegyről lefelé gurulva érdekes volt és szintén érdekesnek volt mondható a gyors vonódás. Az emelkedés viszont abszolút vajsima volt. Magasan oldottam Bali szintjén aki már tekert valamit. Nekem szerencsésebb volt az oldásom ugyanis bele tett Laci egy stabil 2 méterbe és már estünk is fel kb 1300-ig . Felhő.

Elindultunk- itt jegyzem meg, hogy az idő sajna távrepülésre nem nagyon volt jó mert jött a front ezerrel AC mindenütt, totál árnyék helyenként apró lyukakkal- céltalanul sikolgattunk az alföld felé el a hegytől de egyre tejfelesebb lett az ügy, fordulni kellett.

Egyszer meguntam, hogy ficereg a műszerem ezért a varió zsinórjával kikötöttem az oldalkörhöz így már elviselhető lett. Az egyik termikben két sas társamul szegődött az egyikre ráijesztettem szerintem rosszul is fog aludni.

Visszafelé Gyöngyös nfelett még kitekertem kb 1200-ig de beszartam a sötét felhőtől és otthagytam, gondoltam megyek a Mátra déli oldalán még vagy 15 km-t. De ahogy 1:8 hoz értem gondoltam dehogy kockáztatom a lerohadást vissza Pipisre.

A sárhegyről épp akkor startolt két paraglájder amikor a torony felett visszafordultam és elkezdtzem izgulni a turbulens leszálló miatt amit abszolút nem ismertem. Annyit kiokoskodtam, hogy mivel lejt a reptér inkább ellenlejtőre szállok akkor is ha esetleg hátas a dolog. Hála istennek minden rendben volt a modellezőkre még rá is csaptam, aztán meg a jobb lábam beakadt a pondróm zsinórjába éscsak közvetlenül a lebegtetés előtt tudtam kivenni. Már azt hittem fél lábas leszállás lesz, de az sem okozott volna gondot mert nagyon ügyes vagyok én.

A leszállóban ott volt Zsanér csuktunk aztán ki-ki a saját útjára indult. Ő Baliért én pedig haza. Hazafelé gyöngyösön vettem két palack Mátrai fehéret- a Chardonnay-t kóstolgatom is- ettem egy gyrost és tűz haza.

Minden jó.

Várom a jövő heti évzáró tímári bulit, hogy újra együtt lehessek veletek kedves barátaim:)

A LILI panzió koordinátái:48   9.463

                                  21 27.676

Naprendszer, galaxis, csillag, kvazár, szupernova, fekete lyuk, hipertér, csillagközi anyag, vörös óriás? Noormális??

A soron következő szárnyalásunk története egy kis lelki stresszel kezdődött ugyanis csúcsosodott a feszültség az AFI -val és az üzemeltető képviselőjéve.

A jobb érthetőség kedvéért vázolnám a helyzetet ( akit nem érdekel a reptéri állapot az ugorjon tovább).

A Nyíregyházi reptér az önkormányzat tulajdonában van. Az üzemeltetésre időközönként pályázatot írnak ki, amit azt nyer meg aki jobb pályázatot nyújt be (és nem az akinek a zsebében több pénz van illetve ezer éve a reptéren mozog valamint némi politikai ismerettséggel bír) ez természetes nem, de.

Ez a cég a Tréner Kft jelenleg. A tárgyilagosság kedvéért leírom, hogy rendben tartja a repteret, de abszolút nem érdeke a sportrepülés, sőt nagy nyűg ez neki ugyanis közforgalmú reptéren ahol a fent nevezett Kft Magyarországon egyedülálló minőségben végzi a pilótanövendékek oktatását csak annyira hiányzik néhány molylepke, mint üveges tótnak a hanyattesés. Szóval a kft mint üzemeltető adja az AFIs szolgálatot (Airport Flight Information service) ami önmagában nem baj, de az már inkább baj, hogy tulajdonképpen monopol helyzetet alakít ki és a sportrepülőknek  azt a reptérrendet kell betartaniuk amit ugyan a hatóság jóváhagyott, de a sportrepülők paramétereit egyáltalán nem ill. csak szőrmentén  vették figyelembe.Illetve olyan hasraütésszerű letiltásokat korlátozásokat foganatosít amelyek abszolút szakmaiatlanok. A tegnapi napon számomra betelt a pohár hiszen a Kft vezetője nyomást gyakorolva az AFI szolgálatra -akit ő fizet- nem akart minket engedni repülni arra hivatkozva arra, hogy a Kft gépei olyan oktatási tevékenységet végeznek amit a mi üzemünk zavarna. Könyörgöm befolyásoljuk a reptéri szolgálatot arra kényszerítve, hogy túllépje a hatáskörét, letiltson üzemet amire nincs is joga??? Normális? Repüljön, oktasson, keressen pénzt, üzemeltesse a repülőteret, de ne szivassa a sportrepülőket-akik eddig hagyták, hogy bárki bármikor a fejükre szarjon. Eddig, ismétlem eddig. Amennyiben bármilyen retorzióval találkozom a jövőben erre az ügyre vonatkozóan akkor az MRSZ-t fogom kérni ott is a főtitkárt, hogy szólítsa fel a nyíregyházi önkormányzatot, hogy vizsgálja meg az üzemeltetés feltételeit rögzítő szerződést, és amennyiben talál akkor szüntesse be a jogsértéseket illetve a jogtalan korlátozásokat. Valamint szintén kérni fogom, hogy a reptérrend kialakításában a sportrepülők is tevőlegesen részt vehessenek mielőtt azt a hatóság jóváhagyná. Az igazság az, hogy kellene egy ügyvéd aki a dolgok hátterében képbe kerülne és segítségével közelebb jutnánk a célunkhoz ami nem más mint az élni és élni hagyni elv a repülésre átfogalmazva.

Na akkor jöjjön végre a repülés arról sokkal szívesebben írok.

A stessz megtette a hatását az első vontatásomkor leszakadtam mert nem ellenőriztem a kioldózsinórom állapotát. Reptér végébe szállás, a következő start lábról szélcsendben 2/3 VG, nem volt leányálom, még jó, hogy tudok 4 métereseket lépve 50 kilóval a hátamon 40-nel futni. Annak idején Kwakkal begyakoroltuk cementeszsákkal.

Aztán másodikra feljutottam 250 re ott vészoldás. Mondom fasza, eddig minden ok ebből ki kell tekerni, nincs 3. lehetőség.

Megvolt egy fél méter aztán felneveltem. Elek már elhagyta a körzethatárt mire leoldottam úgyhogy újabb egyedül repülés, ráadásul ez a szar AM rádió semmit sem ér. A kis kínai százszor erősebb és szerintem 40  km-en belül tutin halljuk egymást Balival Petivel.

Az előre megbeszélt Tokaj irány nekem nem tűnt optimálisnak ezért kicsit délebbre vettem az irányt. Jó is vot az első 35 km szerintem 35km/óránál gyorsabb volt az átlagom. Aztán a keleti főcsatorna/Hajdúnánás térségében szopódás keresgélés várva a jobb periódusra ami aztán megjött, de nem arra amerre menni akartam(Nyírbátor) hanem inkább visszafelé NYH dél felé. Jó -gondoltam magamban- ennyit adott kb 70 km hurok, habezárom lesz vagy 80 lapos. Amikor beléptem a TIZ-be akkor indult egy újabb jó periódus a várostól északra ezt meglovagolva elmentem a Tisza felé Ibrányig onnan pedig egy végletekig kiszámított végsiklás 1:13 ról haza.

Úgy értem be, hogy egy 180 fokos forduló és lebeg a hangár előtt álló lakókocsi mellé(majdnem neki is mentem:))

Az eredmény 94 FAI 3szög jobb mint reméltem. Amigó kint maradt, mert szerintem egy kicsit túlvállalta magát a javuló tendenciának köszönhetően.

Megint volt pár madár :egy rétisas csapat különböző korú egyedei javították kedélyemet. Mosolyogtam, sőt röhögtem hangosan magamban miközben adtam néhány puszit a kormányrudamnak a 2.5 ben forogva fejemet pihentetve. Arra gondoltam, hogy ebben a kedélyállapotban az egyik nagytudású barátom  apró hibáit is teljesen pozitívan tudom értékelni és mindenkit szeretek. Tudjátok, hogy milyen ez nem??

Hajrá

Végre kipróbáltuk az Elek placcát élesben. Eleket a reptérről kihúzta Zumzi(Harsányi Attila)

aki a vészvontatópilótánk. Köszönet neki amiért beugrik amikor Labancz Imi nem ér rá. Szóval Elek leoldott addigra én kész is voltam és addigra kiderült, hogy Krisztián nem hozott kioldót és a bukóját is a reptéren hagyta. Tehát ő lesz a visszaszállító ha kell, nem kellett.

A startom nem az amire a legnyugodtabban emlékszem  vissza, hiszen a repcsi nem akart kijönni a dollyból ugyanis a terep nem biliárdasztal simaságú ezért nagyobb az ellenállása mint a reptérinek. A fogantyúk elengedésekor a repülő vacakolt egy ideig aztán a dolly lemaradt én meg majdnem úgy jártam mint Bali azon a napon amikor megharapta a füvet.

Megúsztam. Ekkor jött az, hogy a gép nem nagyon emel viszont igen gyorsan megy mert gyors a szárny és nem a tulaj vezeti, ezért volt egy kis vész-sebességtartalék, de ez természetes. Az almafák fölött az első fordulóban mormogtam is, hogy nem szabad szakadni, nem szabad szakadni és már fent is voltunk.

A leoldás után hamar felkoppantam alapra 950:)(Később felment 1500-ig.), és irány az előre eltervezett irányba. Polgár, Hajdúböszörmény felé. Hamar rádöbbentem, hogy arra még nem alakult ki az időjárás ezért úgy döntöttem, hogy inkább jobbra Tiszalök irányában kezdek.

Jó is volt Tokaj vonaláig, onnan kissé gyengébbé vált de még nyújtanom kellett az első szárat legalább vagy 25 km-esre, hogy legyen meg a 100 a végén.

Ott döntenem kellett, hogy jobbra Tokaj iránya vagy  immár másodszor a hajdúság. Mivel Tokaj és az ártér nem kecsegtetett sok jóval ezért az utóbbinál maradtam.

A 2. szár eleje nem ment valami zökkenőmentesen nemigen találtam a magokat de valahogyan túléltem és akkor megint jött egy nagyon jó időjárási periódus amit elkaptam és mentem vele egészen a 2. fp.ig- ahonnan Nyíregyháza a jó látásnak köszönhetően kézzel fogható távolságúnak tűnt. Na azért ez sem volt egy leányálom mert éppen akkor foszladozott felhők között kellett keresgélni, hogy melyik alatt találni valami értelmeset.

Már már kétségbe estem amikor újra jött egy erősödő tendencia és bár egy buta gólya félre akart vezetni, sikerült felkapaszkodnom újra és bezártam biztonság kedvéért a 3 szöget kb 90 km-nél, ami már jónak volt  mondható.

Ezután megnéztem a térképen, hogy merre is kell tágítanom, hoyg 100 felé kerekedjék és irány.

A többi már gyerekjáték volt bár a végsiklást úgy számítottam ki, hogy a nagyfeszültség felett a zabszem nem fért volna be.

Az időjárásról még annyit, hogy iszonyatosan éreztem ma azt a pulzálást amit a rossz és a jó periódusok változása okozott. Szinte kézzel fogható volt a dolog. Na erre kell k...ra odafigyelni, hogy az ember tolja vagy óvatoskodjon ill túléljen egyáltalán.

Leszállás után Katika kihozott egy jó hideg sört , összepakoltam. Holnap újra megpróbáljuk ha a jóisten is úgy akarja .

Amen

Ui. Volt egy termik aminek a közepén biztosan sok bogár emelkedett hiszen egy nagy csapat fecske kapdosta őket láthatóan igen nagy örömmel.

Volt egy sólyomszerű madár is ami odajött kíváncsian, megnézett magának aztán rámtekert és huss.

Szóval nem akartam ma repülni mert alacsony volt az alap és olyan szakadozottak voltak a felhők. Azt gondoltam a meteor böngészésekor, hogy holnap lesz a durvaság majd akkor megyek. Aztán mégis mentem.

Imádom a repülőmet. Láttam ma a filmet nagyon. Kár, hogy az időjárás nem akarta, hogy happy finish legyen. Gyenge idő volt alacsony alappal ahogy gondoltam.

 Az a jó a tirpák csapatban, hogy valakinek mindig viszket a segge ezért mindig van aki motiváljon. Ma Elek amigó volt a soros.
Szóval 3.nak startoltam, de a fiúk hála istennek megvártak:). Együtt indultunk utunkra. Sanya fedezett bennünket  így Elekkel mehettünk bátran előre.

Egyszer amigo mellé nyúlt ezért elé kerültem és onnan nekem kellett diktálni az iramot. Mentem is ami a csövön kifért. Az első fp-ot kb 35 km-nél tettem le Elek mögöttem kicsit hamarabb fordult mert már érezte, hogy a nap meglepetéseket tartogat. Hiába no vannak jó megérzései.

A forduló után- amit megváltoztattunk hiszen nem arra akartunk menni eredetileg- megint előre kerültem és folytattam az utat immár egyedül , mert Elek elment mégis balra nem tudom miért. Na mindegy mondtam magamban ha lúd legyen kövér legalább is kövérebb mint az eddigiek tehát 100-tól nagyobb legyen a 3szög. Aztán Levelek magasságában ami a 2. szár fele kb. beláttam, hogy elég lesz a 90 mert eléggé döglődött az idő a nyugatról érkező cirruszok miatt. Irány a reptér.

Kb 20 km, ezres alappal az nem ok. főleg ha 10 km-es szembeszél van. Ilyenkor ha alapon vagy nem érzed azt a különösen jó érzést amit amúgy mindíg.

Az emelések begyengültek 0,5 re és bejött egy olyan oláh felhő amilyet még nem is láttam errefelé. Azért maradt egy kis labilitás alatta és hazáig adta..

Leszálltam, egy kis vacsi, robogóval  a reptérre, szembesültem a szomorú ténnyel, hogy holnaptól fék, azaz nem repülhetünk mert a tréner kft oktat ezerrel. Csak azt nem értem akkor minek vetették meg velünk azt a sok rádiót. Mindegy, én biztos nem fogok veszekedni a köcsögökkel. Kéne már valaki aki felvállalná a g..ci szerepét és kiállna az érdekeinkért a jog minden fegyverével.

Én inkább repülnék kérem.

Ennyi.

http://bikemag.hu/tech/az-otvar-avagy-a-baranyborbe-bujtatott-halalcsillag