Nem lehet egy blogot úgy abbahagyni, hogy ne készítsünk  mérleget - melyet néhány nap tisztulás után már-már visszazökkenve a régi kerékvágásba teszünk - vagy ne vegyük számba a tapasztalatokat.

Mindenekelőtt szeretném megosztani veletek azt az érzésemet, hogy az OZ túra sokkal többet adott mint azt  feltételeztem az indulás előtt, mind repülési élményben, mind az ismeretlen kultúra megismerését illetőleg.

Szinte minden órában rá tudtam csodálkozni valamire ami itthon nincs vagy totál másképpen működik. Sokat adott Attila emberi hozzáállása amely még a nehéz szituációkban is példaértékkel bírt, bármikor elfogadnám vezetőnek, barátnak egyaránt.

Szerencsénk volt az időjárással és szerencsénk volt a döntéssel, hogy nem maradunk a Bogongra. A kiutazás előtt volt egy két vágyam: Stanwell repülés, Bill és Bobby megismerése, magas alpap, durva emelések kipróbálása.

Hála istennek mind összejött.A visszaszállítások naplementéi, az éjszakai csillagvizsla a síkság közepén fényszennyezés nélkül, a sidney séta, a Shoal bay-i döglött cápa, mind gazdagította szerény emléktáramat.

A túrához segítséget nyújtott barátoknak köszi, kívánom nekik hogy jussanak el ide ők is.

Kis családom akik a küszöböt rágták amíg én dőzsöltem odakint.

Bertók Attika (Vámügyintézés, szállás, idegenvezetés stb)

Fari (dobozkészítés),

Sanyika (dobozkészítés, szállítgatás stb),

Kovács Balázs (Faalkatrész)  www.kekfabutor.hu/,

Mókus (mentőernyő  belső konténer varrás),  www.intrudair.hu

On-Air Kft (fejszett csatlakozó forrasztás), www.onair.hu

Anico Kft( fejszett konstrukció), www.anico.hu

Sly ( blog karbantartás), www.sly06.blog.hu

Kenderes Zoli (S.O.S papírmunka ügyintézés)

És mindenki más akit most nem neveztem néven mert lyukas az agyam.

1300 km-t repültem 53 órát töltöttem a levegőben, a leghosszabb céltáv 193, a leghosszabb repülés 7 óra.

Legjobb kaja a záróbulin a Fehér süti ( a receptjét Vicky elküldte utánam) és a különleges gyümölcssaláta, A legemlékezetesebb pozitív rep élmény a 2.nap ill a 8. nap egy - egy 6,1-6,3-as átlagemelést adó termikjei, a legfosatóbb élmény a 9.nap első szárán egy hegyoldalról elszakadó buborék meglovaglása amely úgy megrázott, hogy szerintem amióta repülök nem volt annyi lazulásom mint ott az alatt a 10 perc alatt,valamint az ékfarkú karmainak látványa a kilépőm fölött egy -két méterre. A negatív negyedóra a  2100-ról való letekerés amikor is életemben először csináltam dugóhúzót szánt szándékkal percekig, mert csak így tudtam elérni, hogy eleget merüljek tartósan (5-6 méter) erőkifejtés nélkül.Flóra: a Royal botanikus kert növényvilága, Fauna: a regeteg hatalmas pók a Fingal Bay-i világítótorony felé, a madárvilág egzotikuma. Sidney emberi fajbéli diverzifikáltsága.

És még sokáig sorolhatnám.

MIndenki menjen el Ausztráliába egyszer legalább élete során, nem fogja megbánni.

Most pedig. Amen

Hazajöttünk. Munkába álltunk.

Vége a mesének.:::((((

A szobámban 30.5 fok van, kint 41. Nem messze ide egy városban 43 fokról számoltak be . Forró a szél (jaj de cool lett ez a kis mondat, olyan déltengeri, Manuel Velazquez Montalban jut eszembe róla, neki volt egy hasonló című regénye).

Csendes pihenő van, utána megyünk az eredményhírdetésre, addig is leírom ami az eszembe jut.

Holnap lehet, hogy még repülünk, mert jó lesz az idő, egyébként a verseny elejétől javuló tendencia volt a jellemző, mind emelések, mind alap tekintetében. Ma ez annyira beerősödött, hogy -azt már írtam, hogy biztonsági okokból lefújták a versenyt- a reptéren egy lenyűgözött dragonfly nyűgöző köteleit egy porördög eltépte, felemelte az orrát és a farkára ejtette úgy, hogy a gerinc megrottyant.

Tegnap történt egy két érdekes dolog: Lucas leszállt egy helyen ahol 19 évvel ezelőtt is és a farmer lánya felismerte, nagyon érdekes véletlen. Szintén tegnap egy srác rosszul lett a levegőben( ment a hasa és hányt) összefosta magát és ahogy esett kelt a termikekben folyt az anyag a testén le fel::) Kapott egy pólót ő is és a sofőrje is vigaszdíj gyanánt.

Volt egy akció a helyi földtulajdonosok kegyeinek megnyerése érdekében, ti. ha leszállt egy pilóta valahola feladaton, kitöltetett a farmerrel egy kis un. landowner bonus nevű  formátumot és  tegnap kisorsolták, ma pedig átadták az ajándékkosarat a szerencsés farmernek.

Volt egy csomó porördög közöttük is a legdurvább látványt egy tegnapi nyújtotta mely mint egy tornádó tölcsér tekeregve ment egészen a felette keletkező kis felhőcskéig kb 3000 méter magasra. Fotózni tegnap nem mertem a levegőben , csak a reptér felett , a feladaton, inkább fogtam a speedbart két kézzel. Volt majdnem egy ütközésem, annyit realizáltam a dologból, hogy tekerjük a fingot sokan kb egy szinten és balra spirál félig beváltva ezerrel high side és egyszer csak ahogy ott ízzadok magamba merülve jobbról egy árnyék vetődött rám, odanézve láttam, hogy egy pilóta éppen elkerülve az ütközést átesett és ment egy emeletet lejjebb. Nem tudom mi történhetett biztosan túl közel jött és megdobta valami aztán később reagált a kelleténél. Ilyen közelről még nem láttam sárkányt. Nem lett belőle semmi hál'istennek. Egyébként a verseny végére már kezdtem hozzászokni a tömegjelenetekhez, de nem igazán a kedvencem mert egyrészt nem vagy olyan hatásos mint egyedül, mert tekintettel vagy másokra másrészt mindig akad egy egy olyan aki csak beszűkít, holott nyílvánvaló hogy ezzel téged kényszerít másik pálya választására.

Nagyon sokféle ember van ezen a versenyen, és ez nekem tetszik. Olyan sokféle a náció mint Sidneyben a metrón hazafelé a tüzijáték után- nagy élmény volt az tuti-.

Van itt angolul egy kukkot sem beszélő orosz fiú hatalmas sörhassal, vannak orosz csajok, van libanoni sofőr aki alkalmanként a kamionjával 10 ezer km-t vezet éppen truck driver szintű intelligenciáva.(mondjuk azért már megtanult + 1 nyelvet)

Van állatorvos pilóta Lenny aki kedvtelésből öli a kengurukat, vadászat a másik hobbija, nem barát. De vannak nagyon közvetlen és barátságos emberek mint Vicky a mojes mindenese, Lucas Bader az életművész aki berlin mellet oktat sárkányt siklóernyőt Ul.t és motoros gépet a saját repterén, az európai telet pedig már ki tudja mióta itt vészeli át. Akit nyáron otthon megtanít itt képzi tovább, és azt kell hogy mondjam ez arra is k...va jó hely.

Az óceán partján  mindíg fúl a szél és találni megfelelő A dombokat, aztán lejtőn szerez pár hét alatt annyi repidőt, hogy mehet vontatni. A sofőrünk Alex mindössze 4 hónapja repül és már vontatásból nyomja a két órákat főműsoridőben a malibujával.

Aztán van még szerencsés fickó mint Ben az angliábó az Usába költözött és tegnap egy két sör elfogyasztása mellett eldiskuráltunk az élet nagy dolgairól, és elárulta , hogy felmondott a cégénél, eladta a házát és mostantól csak a világ legjobb helyein hajlandó élni, most éppen OZ-ban mulatja az időt, jópofa magyar gyerekekkel.

Van ellenszenves figura is  de nem nevezem őket nevükön majd inkább  mesélek. Vannak it is helyezkedések egymás alá tevések és emberi játszmák bőven.

Nekem a konstanciával gyűlt meg a bajom, hiszen amikor már egy ideje itt vagy, hajlamos vagy elfelejteni, hogy hol is vagy és bosszankodsz bizonyos dolgok miatt pedig nem kéne.

Van már egy két dolog, amit másként kell csinálni legközelebb, pl verseny előtt két héttel kell jönni, hogy a versenyre aklimatizálódj, mert nálam ez most állt be normálisra.

A combatom  Új Zélandon folytatja a pályafutását.

Ma lefujták a napot biztonsági okokból úgyhogy vége.

Megyünk bóklászni a reptérre aztán uszoda, majd eredményhírdetés és záróbuli.

Tegnap a task 9 nagyon érdekesre sikerült, ugyanis nem negyon akart beindulni az idő. A startkapuban várakoztunk és néztük egymást miközben 1,5 -ekben 1700 ig emelkedtünk. Az utolsó kapunál már felment 2000-re de nem volt egyértelmű az idő , mindegy menni kellett.

160 tört vonalu táv volt a feladat . Az első száron nem sokkal a startkapu elhagyása után jöttek a bíztató hírek a jó emelésekről.Ment is felfelé az alap rendesen és hamarosan a sima 4.5 volt a mérce , aztán begorombult és találtam 6,3 at 1500-3300 ig tartott. Ezt meg lehet szokni:) Na ilyenkor elkezdek sietni máskor full váltóval, de tegnap nem mertem ezt megtenni mert olyan lazulások voltak tekerés közben hogy csak na ,valamint amikor tempóval beleakadsz egy ilyen magba akkor mintha falnak mennél.

Kisebb hegyek között vezetett a kurzus, el is mentem egy kicsit balra az egyik északi hegyoldalra , hogy majd ott meglesz, meg is lett de olyan ki....tt turbulens, hogy csak na. Majd elharaptam a nyelvemet de hamar felvitt és utazás a következőig ahová megérkezve konstatáltam hogy néhányan alap közelében cirkálnak ...hogy mikor érek én oda fel?? azon tűnődtem  amikor megkaptam a jóságot , kevesebb mint 4 perc alatt ott teremtem  mellettük és onnan már együtt haladtunk egy darabig. Bali előttem volt kb 10 perccel Peti low savingelt akkor éppen.

No és ekkor jött az ami szerintem a rossz ill. szerencsétlen feladattűzés eredménye volt jelesül az, hogy beértünk egy zöld völgybe ahol gyakorlatilag mintha elvágták volna az időjárást vége volt a jóságnak. Jobbra a kurzustój távol húzódott egy  zivatarzóna .

Onnan kisebb bolyokba verődve próbáltunk életben maradni a fél méterekben. 110 km -nél leszopódtunk vagy 7 en köztük Bali, Lucas és Lenny, két angol egy amerikai és egy ausztrál valamint egy fiatal új zélandi fiú.A kocsmában vártuk a visszaszállítást ami elég későre ért oda . Flé 12 kor értünk haza.

Peti 2 lett a feladaton kapott 150 dolcsi pénzdíjat.

Ma 41 fokot jósolnak és katasztrofálisan magas fire dangert.

Holnap még repülünk Forbesben aztán megyünk Sidney -be.

Ja ,a starton Davis rakta össze a Rev -jét és ahogy íjazta fel a szárnyvégét a szárnytartója eltört!!! Johnny adta kölcsön a tartalék repcsijét neki. Sokat voltunk együtt az út 2 . felében a szarakodásban.

Ma 7 órát repültem a feladaton. Egy 209 km -es háromszöget adtak, de aztán sajnos módosítottak 190 körüli hurokra ami nekem speciel nem kedvezett mert visszafelé totál szembeszéllel kellett jönni ami 25 km / órás volt az pedig sok, Ugye?

Az utolsó kapunál voltam alegjobb pozícióban 2800 fölött és azzal jöttem ki, Bali szerint ez nem volt jó döntés mert a combat lasssú és így nem maradt időjárás a végére.

Odafelé nem volt nagy gond bár akadt ma is low saving. De egy 4 métre megoldotta a dolgot. Aztán jött az ittlétem alatt legerősebb emelés átlag 6.3 sokáig. Na ez király gondoltam , de azért ennek ára van. Visszafelé hiába emelkedtem 3300 ra néha a combat csak 1:3 siklott mert hogy haladjak az erős szeembeszélben airspeed 75 öt kellett erőltetni akkor meg ugye merül a technika. Na nem baj fűrészelés, fűrészelés, fűrészelés ... Aztán vége az időnek és 7 óra repülés után életem leghosszabb szembeszeles szára után leszállás 20 km sort from goal. Ma nem mentem előre a ranglistán:(

Öszzesen 161 km.t repültem. Közben Balit is megtámadta egy ékfarkú, többször belerúgott a gépébe úgyhogy szét is tépte több helyen, de nem tudott menekülni mert éppen low save-en volt.

Lszállás után amíg értem jöttek fotózgattam egy kiszáradt tómeder mellett.

A képen  jobbra látható fa mellett volt egy bokorcsoport ahová bementem és szétnéztem hátha látok egy kígyót de nem találtam semmit.

Amikor jöttek értem a fiúk akkor ugrott ki onnan egy kenguru, persze megint nem voltam résen. Amúgy a kenguruk olyan gyakoriak itt mint otthon a nyulak vagy az őzek.

Arra jött róka koma is a videón amit csináltam jobb a minősége.

A hetedik nap, kegyetlen. A start után kicsit alul váltva vontattam 750 ig, nem nagyon talált a pilóta semmit, de a végén megvolt .NAgyon el vagyok már fáradva gyerekek nem vicc.Ahogy múlnak a napok úgy kormányzódik egyre nehezebben a combat éls egyre nagyobb feladat a koncentrációt a megfelelő szinten tartani. A startkapuban Balival és még vagy 6 fiúval voltam együtt köztük Attikával.Kicsivel jobb pozicióból i dultak, mondjuk 1 perccel.

A kurzus elején ma megtudtam mi is az a sárkányrepülő versenyzés. Amit mi otthon csinálunk az nem más mint távrepülő verseny haver. Itt nem az számít , hogy beérsz-e itt a sebesség a lényeg és a combat 2 vel ez tricepsz gyilok. Ma airspeed 95- kevés volt hogy kövessem az élbojt, gondolhatod ... Ground speed 105 körül mentem, és ilyenkor a combi eléggé merül.Jönnek a negy rúgások, majd elharapod a nyelved, fejre akar állítani, nem vicc.

Az eleje nagyon jól sikerült két mojszos fiúval előre sikerült mennünk, úgy hogy mi vetzettünk néhány perccel mert húztunk egy jó lapot az elején egy négy méter képében.

Húztuk is bele a földbe magunkat ezerrel, hogy nmilyen ászok vagyunk a menők mögöttünk. Take it easy nem tartott sokáig hiszen jól elmerültünk és 1000 méteren ntekertük az életmentő 1,5-öt. Közben a nyugodt ászok átmentek a fejünk fölött és nem is láttuk őket többet.

Ma az idő jó volt végig voltak 3,5-ök a levegőben helyenként 4 méterek .Gyakorlatilag végog jól mentem, az első fp ok, a második ok, az utolsó szár 19 km volt gyakorlatilag nem is kellet volna tekerni mert 2700 ASL volt az alap.De BZS még jobbat akart húzni úgyhogy vagy 6 fiút aki kicsit előrébb volt úgy akartam lehagyni, hogy a 2 fp előtt otthagytam a 2 métert és alacsonyabban de gyorsabban fordulva gondoltam majd húzok egy 4 métert megint aztán 1:9 ről besiklok. Így is lett elindultam 1:9 ről és a final felénél bele a -4be, fuck!!! 1:14-en találtam magam meg kellett állni nmagasságot gyűjteni ami értékes percekbe került, de benne volt a pakliban. Így később értem be mint vártam vagy 20 perccel. Ráadásul ahogy próbáltam életben maradni  10 km-rel a cél előtt egy ékfarkú megint rám szállt, nem tudom mit esznek rajtam. Úgy káromkodtam, hogy csak na.

A célban egy szép leszállást csináltam és cipelés közben ráléptem egy szögesdrótra mi kiszakította a rövidgatyámat muris volt.A síeggem kint volt, még jó hogy a gépet vagy a bőröcskémet nem cseszte szét.

Az eddig vezető Zac Majors az első fp előtt beleállt a földbe. Most már tisztán látom a helyemet a mezőnyben. Ha nem cseszek el semmit akkor 15 ben lehetek a combat2 vel is.

Haazaérkezés után veszem az új mojost as soon as possibile.

Ma is jót nyomtunk, mindenki halál fáradt, többen pihenő napért esedeztek ma, de leszavaztuk , menni kell. Aki repülős az biztosan el tudja képzelni  milyen lehet zsi nórban nyomni a 4-5 órákat 10 napon keresztül aki pedig nem repülős annak meg hiába is magyaráznám.

Visszajöttem 27.nek, lassan megtalálom a helyem.Peti továbbra is cool, Bali kegyetlen gyors Attika a megszokott ász.

A második szar időjárása.

Ma itt volt Tomas Suchanek a 3 szoros világbajnok , vitorlával versenyez a közelben.

Még 3 nap aztán megyünk Sidneybe és aztán be a kinzócsőbe.JAJ...

Eszter levelére válaszolva. Köszi a bíztatást, igen igazad van a LOB-bal kapcsolatban.

Ti is hiányoztok, Nikinek boldog szülinapot. Fényképezek kengurut, de eddig mindíg hirtelen jelentek meg és nem volt kéznél a kamera. Ma megint rövid 140-es visszatérő feladatunk lesz, amikor visszaértünk megyek és fotózok egyet.

Puszi Apa

Na, jövök fel mint a talajvíz. mindent kihoztam magamból és a repülőből.Ma jót mentem, életem egyik lgjobb repülésével 15. lettem, sokkal jobban nem lehet ezzel a tekcsivel ezt le kell szögezni.Az utolsó kapuval mentünk mert vártuk a jó időt és jött, bár az elején be voltunk szarva hogy nincs javuló tendencia.A startkapu nyitásakor Bali elhúzott ahogy világklasszishoz méltó, a nyomát sem láttuk. Peti és én valamint egy két helyi combatos és mojszos körülöttünk.

Én a saját technikámat használtam , nem vártam senkire mentem egyedül, de azért fél szemmel hátra sandítottam a fiúkra.

Az első fp nál ahogy beértem a cilinderbe egy jó kis 4 méter várt, ezzel az üldözőbojt ott is hagytam. A második száron utólértem és otthagytam vagy 10 előző kapus karbon gépet, kacsintottam is az öregre hogy jól van haver öreg repcsi nem vén repcsi. Bár  jobb kezemen nincsen bőr a váltózsinórtól-ugyanis kesztyű nélkül repülünk- azért menni tud , ha mozivált a pilóta és koncentrál a feladatra. Ma végre Petit is lenyomtam meg egy két nagy kártyát is. Jó a tendencia a verseny végére mindenki megtalálja a méltó helyét.Most a két jó nap után sajnálom azt a két indiszponált, fáradt napot.

Tudjátok a legnagyobb bajom az alvással van egyszerűen nem aklimatizálódom, nem tudok pihetntetőt aludni. Még egyet sem sikerült.

Jaj de rossz nekem:) ajaj

Sajnos a leszállóban történt egy baleset , a híg fos levegőben egy holland fiú leszállás közben a könyökét szétzúzta, ezzel a versenyének annyi. Nagyon sajnálom a srácot, biztosan nagy lelki teher ez neki a fájdalom mellett.

A rövid 120 km-es feladatot gyorsan megrepültük és maradt időnk napnyugtáig ezért Attikával elmentünk Parksba megnéztünk egy hatalmas rádióteleszkópot és a cityben ettünk egy thai kaját valamint gyönyörködtünk a sok Elvis imitátorban ugyanis most van a híres Ausztrál Elvis fesztivál.

Az imitátorokon kívül volt természetesen egy két autócsoda is.Háttérben a világbajnok köti
a cipőfűzőjét!

Na végre megint a régi voltam. Régi pilóta , régi gép:(

Egy 150 -es szaloncukor feladatot kaptunk ma, motiváltan koncentráltan vártam a startot ami elég vontatottan ment.

3 sorból indulunk minden nap. Az előző napi helyezések és az overall helyezés alapján besorolva, minden sorból 23 pilóta.

Ma én a c sor 18. startolója voltam, és mivel későn mentünk ki a reptérre már csak onnan tudtam startolni- egyébként amikor az ablak kinyit lehet menni a sorod kivárása nélkül is én általában ezt választom, inkább repülök egy órát a startkapu előtt mint várjak egy órát beöltözve a földön.

Ma volt a legdurvább a start helyzet amióta itt vagyunk, jöttek a dustik( porördögök) és sokan leszakadtak.Hála istennek baleset nem volt, ha leszámítjuk a tegnapelőtti célos tenyérelvágást( a célban jött egy light-os kifutószél és néhány gépet szétcseszett, az egyik fiú meg akarta fogni, de bánhatja, mert több öltéssel kellet összevarrni a kezét amit a sodrony szétvágott.Azóta fotóz a starton szegény.

A vontatásom zökkenőmentes volt.Tanulva az előző két nap fiaskójából 100%-os koncentrációval vágtam neki a feladatnak:nem sietünk, beérünk.

Magyar időjárás volt, jót mentem bár nem adta a cél.A japán fiúval mentem az első fp tól kinlódtam mert a gyeró a mojsznál dolgozik biztos nem szar a gépe.

Sokat siklottunk együtt, egy egy termik között magasságban kb 2-300 métert tett rám, demoralizáló. Nem baj ez be volt kalkulálva. A mai jó repüléssel mentem előre vagy 10 helyet. remélem sikerül a végjátékban visszajönni a 20-ba az nekem jó volna.

Bali magára talált, nyerte a napot szép versenyzéssel. Peti is őrzi a jó helyezését élete legjobb formájában. Ma Attika egy kicsit el volt keseredve mert szerinte lassút ment.

Az időjárás ma nem volt igazi OZ, inkább volt hasonlítható egy gyenge alföldi időhöz 2-3 méteres emelések az elején aztán a végén Nomával a japcsival már megálltunk a fél méterben is. Egy vitorla is padlózott alattunk.

A startkapu jól sikerült, az utolsóval jöttem ki. Aztán a pályán csak egyszer volt vészes a helyzet.Az első fp ig egyedül mentem, sok glidert lehagytam. A fp után volt egy kis bolyozás aztán már csak Noma és Jörg volt körülöttem. Rosszindulat nélkül mondom, hogy nem rossz a mezőny potyogását nézni felülről, aki hibázik az out. Amikor ilyet látok mindig sajnálom őket.

Néha arra gondoltam, vajon mit szólnának ha a következő pillanatban a combat 2 - vel kellene birkozniuk. De nem kell nekik mert van zsé ezer.Na ne siránkozz Zsolti hiszen it vagy. OK.

Inkább adok egy képet az elő fp környékéről.

Ma repültem 5 é fél órát lassan megvan a 30. nem rossz ez január 7.-én:)

Na megyek aludni mert holnap ugyanez várható. Masszőrt akarok JAJJJJ.

jó éjt!

itt egy verda helyi stílusban Zsolti fiamnak

Sajnos a mail címem csak egy irányban működik, fogadni tudok leveleket de válaszolni nem tudok ill. tudok csak nem küldi el az outlook.??

Az öcsémnek köszi az anyagot, a vezetői konferencia ügyében kérdezze meg a régióigazgatót a helyettesítésemről.

Endrének köszi a segítséget, mehet ahogy megbeszéltük, és köszi a bíztató szavakat, jól esett.

A gyermekeimet puszilom alig várom, hogy láthassam őket.

A feleségemnek üzenem, hogy i only love you.

Tegnap a starton csináltam egy video intejút Bobby Bailey-vel a dragonflyos eszelőssel.Kóla-cigi a hajtóanyaga.

ennyi, megyünk az 5. napra ...ahogy az orosz rallysokat engedik versenyre: fékcső elvágva, nyerni kell!

üdv

Kis repülés nagy hallgatás. Ez jutott nekem ma. Senkit nem okolhatok csak egy valakit magamat. A legjobb napot hagytam ki , gyakorlatilag akinek volt szeme az a célban volt.

Én úgy intéztem, hogy  2100 méteren a reptér fölött lemerüljön a műszerem és le kelljen spiráloznom a 4 méterek között, most már tudom hogy kell csinálni a dugóhúzót.18 percig jöttem vele lefelé.

Amikor újra airborn voltam az utolsó kapu is rég bezárt úgyhogy nyomtam mint a bolond a mezőny után. Hátam mögött zivatarok, azt hittem nagyon gyorsan kell mennem mert úgy is stoppolva lesz a feledat mint tegnep, de nem lett igazam nem jött be a zivi.Egy két embert utól is értem de nyílván nem lehetett megtenni kockázat nélkül amikor begyengült az emelés 2 .-re otthagytam így volt ezt 40 km nél is amikor 1600 on otthagytam lesze ez erősebb is. Már csak akkor eszméltem amikor megláttam az árnyékomat 200 körül .Vége.

Most próbálom a dolgokat feldolgozni. Nehéz.

Még van 6 versenynap és most jönnek a jó idők , menni kell. Megyek...aludni.

A fiúk a célban 130 körüli hurok volt tűzve.

Ma nem csináltam fotót értető okokból...

Leírom mi történt ma.

Reggel kegyetlen fáradtan ébredtem, indiszponáltan.Rá is nyomta a bélyeget a napomra, nem mentem meligazításra sem inkább  pihengettem otthon. A fiúk visszajöttek és indultunk a reptérre erős szél fogadott de gyengülő volt a tendencia. Mára gyenge emeléseket és ziviket adott a meteor.

Az első startból visszaestem ami eddig még itt nem történt egyszerűen nem volt anyag ott és akkor.A második startra sajnos nem csak én vártam hanem még soronként vagy 10 ember

ami mannyit tett hogy az első startkaput simán lekéstem hiszen 14.06 kor oldottam és az első kapu 14.00- kor elment. A második után 6 perccel értem a kapuba ami kicsit bosszantott, gondoltam várok egy kicsit és megyek az utolsóval, de erre a látványra letettem róla és mentem 6 perc buktával.

Ki kellett kerülni őnagyságát mert jött be elém a széllel ami egy kicsit oldalas volt jobbról.Azt hittem gyorsabb tudok lenni de nem úgy lett elcsíptem a szélét rázás eső fosás stb várt ott.Markoltam a kormányrudat. Később tudtam meg, hogy volt mitől fosni mugyanis Balikát úgy megdobálta egy ilyen , hogy hosszú másodpercekig falavelezett aztán menekülésre fogta ő is.

Valahogy átértem rajta és akkor voltam kb 90 re a céltól ami 140-re  volt.. Ott találkoztam néhány pilótával és vagy 20 km-t együtt mentünk. Jó volt az anyag eddig.

Ekkor 1400-on gondoltam meglépek tőlük mert nem voltak meggyőzőek, otthagytam az emelést egy jobb reményében ami egy domboldal és a fölötte lévő cumó képében kecsegtetett és 100 % ra vettem hogy majd adja-ebből már ki is gondoltátok hogy nem úgy lett- hát nem Attika elmegyarázta este hogy mi lehetett az oka most már ezt is tudom.Legközelebb nem dőlök be neki.

Az eredmény az lett hogy 70 re a cáltól kitoltam a trapézt egy bull paddocban és csukás közben a bikán kellett tartanom egy szememet nehogy megkívánjon.

Térerő nuku, a rádió nem működött. 3 óra múlva megjött Bali és a sofőr .

Peti és Attika bent a célban .

Várakozás közben beszélgettem a farmerrel és eltöltöttük az időt.

ez a kép is akkor készült Eszter lányomnak küldöm emlékül.

Ahogy jönnek egymás után a 4-5-6 órák a levegőben úgy megy lefelé a töltöttség jelzőn a power szint. általában 10 körül érünk haza elemtöltés, képek ,repülések letöltése , kaja , fürdés és éjfél körül kerülünk ágyba.

Ma erős szélre ébredtünk lehet, hogy pihenhetünk egy kicsit. Sok volt a 3 nap alatt a 16 óra. Legalábbis nekem .

Kaja: általában a szálláson eszünk egyszerű hideg kajákat, gyümölcsöt, néha kínai levest főzünk. Mától talán beveszünk a házba egy párt , hogy olcsóbban jöjjünk ki árban hiszen a visszaszállítás és a sofőr sok pénzünket elviszi.

Nekem a mangó tetszik a legjobban, szaftos és tápláló. Az avokádót energia forrásként kenyérre kenve esszük.

Van többféle banán meg sok egyéb amikkel nem kísérletezünk.

Tegnap amikor jöttünk haza megálltunk a pusztában az eget nézni. Csoda volt a javából. A tejút és az ég egészen más képet mutat mint otthon mert egyrészt máshonnan nézzük(fejjel lefelé jógunk) másrészt a levegő sokkal tisztább és a fényszennyezés is elenyésző.Olyan igazi fekete a háttér éjszaka nappal pedig égszínkék a javából.

Isten bizony ha nem lenne otthon az én kis családom akikre egyre gyakrabban gondolok akkor tuti, hogy itt maradnék.

Ha bármilyen egyszerű melód van akkor simán megélsz.Az emberek: szerintem elég lazán veszik itt az életet, a minap pl felvett egy lány amikor stoppoltam vissza Brightba(de lehet hogy ezt már írtam)  amikor szóba elegyedtünk kiderült, hogy fiatal lány létére egy kőműves brigádban dolgozik keveri a betont, rakja a téglát és totál természetesnek veszi. Nincsenek elszállva. Mindenki teszi a dolgát nem a másikra irigykedik és fúj.Ez abból adódhat, hogy aki itt él az tulajdonképpen mind egytől egyig bevándorló ezért meghúzza magát.Ausztrália tulajdonképpen akkortól létezik az európaiak számára amikor az amerikai függetlenségi háború elvesztése után az angolok fegyencszigetnek nevezték ki OZ-t(miért OZ : ausztrália=aussi=fonetikusan =oz) tehát a legrégebbi európainak is csak a nagyapja vagy a dédapja lehetett itt először tehát nincsen nagy forjuk.

Kedvesek közvetlenek pl Petivel a hequarter előtt álldogáltunk valamelyik este és két nyugdíjas anyóka megszólított ,hyogy sárkányrepülők vagyunk stb honnan jöttünk etc etc.Duméltunk velük egy fél órát.

Az ausztrál angol:aki BBC vagy estuary englist beszél azt simán megértik, visszafelé van inkább a baj.Nyitott a-val beszélnek mint a pálócok, olyan mint ha otthon egy Kazinczy magyar mellé egy kemébny szabolcsi parasztot hallgatnék.Néha alig értem.De meg lehet szokni.Jó nyelvlecke amikor egy briefingen Davis Straub amerikai angollal hadar ,erre egy aussi pálócosan replikázik.

Rengeteg a nagy autó és a tunning verda Kecskeméti Sanyika ha itt lenne nem győzné kapkodni na fejét annyi itt  a subaru mint otthon a suzuki. Attikának a másik kocsija is egy impreza.

Viszont a sebességkorlátozás öli őket ezért ahogy megfigyeltem 50 km / óráig padló gumifüst turbólefujás aztán törvénytisztelő cammogás.

Kevés viszont az utcai motoros az otthonihoz képest, félnek talán a kenguruktól..talán . Nem lehet valami kellemes az öledbe kapni az úton egy 40 kilós zsebi babát .

Forbesbe jövet eljöttünk egy híres autóverseny pálya mellett ahol V8-as versenyeket szoktak rendezni, minden normális versenyautó szimulátorban benne van a neve Bathurst.

Sidney mellet pedig ott van az Eastern Creek ami az itteni hungaroring.Ha lesz időm végigmegyek szidniben az autókereskedők utcáján mert van sok érdekes járgány .

Verseny után elméletileg lesz két napunk ott az barangolásra lett szánva.

A környezet flóra fauna: első és legváratlanabba madárvilág, itt a legmerészebb színekben pompázó nagydarab papagájok úgyröpködnek mint otthon a gerlék és a hófehér búbot viselő kakadúk rikácsolását reggelenként már meg is szoktam de azért még mosolyt csalnak az arcomra.A növényzet is meghökkentő a túlnyomó rész eukaliptusz annak is a hámló kérgű változata, de minden egyéb növény fa cserje otthon csak a botanikus kertekben található. Pálmák és fenyőhöz hasonlító tűlevelű valami amit nem tudok, hogy mi lehet de nagyon szép majd keresek a fotóim között.

nézzétek ezt a fát ez reális???

ilyen a virága, van vagy fél kiló

Az első  forbesi napon egy kiszáradt folyómeger felett repültem a vörös homokdombok között (ilyenkor mindíg eszembe jut Eördögh Zsolti kérése hogy vigyek neki vörös homokot ) amikor egy hatalmas vagy 300 főből álló kakadú csapat belefordult egy pillanatra az elszakadó termikbe,  egy kicsit emelkedtek aztán repültek tovább a folyómedert követve.Teljesen kész voltam.

MIndent nem tudok lefényképezni de igyekszem. Inkább videókat csinálok amiket sajna csak otthon tudok majd közkinccsé tenni a negy terjedelem és a lassú falusi net miatt.

Nem baj együtt átéljük majd megint a csodát.

Mindenkit puszilok (csak a lányokat) sziasztok.

A családnak üzenem, hogy hiányoznak és tartsanak ki.Sokat gondolok rájuk.

Sziasztok lányok fiúk mindenkit üdvözlök csodaoszágból.

Higgyétek el  nekem , hogy ez az ,mert az.

Ma annyi élményem volt, hogy otthon erre egy évig várhatok az fix.

Kiírtak Atttikáék egy 190-es tört céltávot.Nem volt túl erős aszél de zárt pálya nehezen ment volna. Már a vontatásnál akadtak érdekes dolgok.Bobby Bailey vontatott aki tudvalevőleg a dragonfly atyja és kegyetlenül érzi a gépet.Úgy váltottam be a gépet ahogy szoktam de soknak bizonyúlt mert kurva lassan húzott  viszont emelt mint az állat. Úgy éreztem magam kitolt speedbárral mintha csőrölnék űgy lógtam utána mint egy izé. Felértünk és a leoldás után valami hátulról csapkodta a pondrómat???

Hát  mint utólag kiderült a gerinc toldaléka kicsúszott a dolly elhagyásakor ... fasza mit tegyek szálljak vissza?? repüljek így??? nem beálltam a trapézba és gebeszkedve harmadszorra sikerült visszadugnom.

Ok indulhat a feladat.Persze az belső kapu előtt másfél órával a levegőben voltam .Így stzeretem, mert szokom az időjhárást. Jöttek a többiek is.

Első kapu 14.00 nem volt jó. 14.20 tökéletes alapon voltam néhány másodperc volt csak benne .OK. menjünk akkor húzzad. húztam is az elején de akkor jött a vizes szakasz ott pedig megfüffedtem annyira hogy el kellett mennem a kurzustól balra a széllel, hogy megmentsem a hazát de sikerült visszajönnöm.Ja és egy érdekesség itt OZ ben a domboknak nem a déli oldala a jó hanem az északi mert a naap az északi körön jár, még jó hogy tisztáztuk az elején met ma kellett.

Szóval ez a low saving ahogy itten mondják(náunk lerohadás) 30 percembe került úgyhogy el voltam keseredve ráadásul az első 60 km-en a fp-ig az idő sem volt jó.

Na onnaan más lett a helyzet.2800 as alap

Beindult az ausztrál idő , húztam tekertem totál egyedül végig a pályán, csináltam jó képeket videókat bár ezzel is veszít az ember némi időt. Nem baj kell az emlék.

A céltól 30 ra kezdett vége lenni az időnek belassítottam. Majdhogynem beszarás lett, nem fogok beérni  JAAJJJ.

Nem lehet...

Egy domd fölött keresgéltem amikor a gép mögül érdekes hangot hallottam olyat mint amikor  valami elszakad olyan sikoly félét.Na mondo m meghalok szézcsúszik a combat. De keresgéltem tovább sőt egy  kis 40 centibe bele is fordultam akkor újabb villyogás de akkor már a hang forrása is meglett egy támadó ékfarkú sas volt az aki agresszíven nekem támadt hátulról a kilépő felől szétterpesztett lábakkal .

Beszartam mit széptsem a dolgot. Otthagytam az emelést pánikszerűen és a be nem érést kocjkáztatva elindultam.

Volt még vagy 20 hátra és én 800 on voltam. Egy mojos oda ért hozzám és elkeztünk tobzódni a semmiben.Egyszer csak találtam egy nullát és elkezdtem sodródni be a dombok felé , na ezt a fiú nem vállalta be leszállt. entem a nullával amiből lett 10-2 0centi  és akkor láttam, hogy a cél felé húzódike gy gerinc ami mentén talán rizikóval beérhatek. Úgy is lett 0 méteren de beértem.

Nagyon rossz időt mentem ma köszönhatően a lerohadásnak de beértem.

Az egész csapat bent volt a célban.

Vicki Cain a mojszos csajos kérdezte a letöltésnél did the whole team reach the goal, erre Peti: what a question.

Na volt  derültség.

Nyomjuk ezerrel  hiányoztok.

végezetül itt egykép 11 kor a starton

Ma megrepültük az első feladatunkat Forbes-ban.

Nem voltunk elkényeztetve at all, hiszen az időjárás elég magyarosra sikeredett.

Abból is az legszarabb. Egy 150 -es tört céltávot tűztek ki Attiláék. (ezen a versenyen vezették be ill. próbálják ki a rendezők, hogy több embert kiválasztanak task commitibe jelesül 10-et. És ezek váltják egymást három naponként. Ma Attika volt benne de Bali is benne lesz.

Szóval ma a plafon 1400ASL-en volt a max emelés 3 méter volt megspékelve egy jó 20 km-es széllel.

Több boly alakult ki némelyikben voltak 20 nál többen is.

Na ezt én nem szeretem, fosok hogy valamelyik hülye nekemjön ezért az első fp-ig egyedül mentem, Bali akkor ár fordult  kb 12 km előnye lehetett. Csak rádión kommunikáltunk, Peti süket volt mert szétcsúszott a csatlakozója.

A fp után beálltam egy 6-os bojba és együtt mentünk. Egy combat L és mojosok. Megpróbáltam menni elsőnek ami sokszor működött, de mivel nem volt erős a nap sok előnyt nem tudtam öszeszedni. 4-en így is kiszopódtak ketten maradtunk a combat L-lel.

A végjátékban én jöttem ki jobban és -azt kell hogy mondjam mivel 80 km- t mentünk együtt , hogy a Combat L egy szemmel sem ment jobban mint az öreg combat2.( na jó az igaz, hogy lassan mentünk, éppen csak V opt.- körül)

Kb 15-en voltunk a célban köztük Attika és Peti is.

repültem ma is több mint 4 órát mert az első startolók egyike voltam.

Itt az egyik társ.

Na megyek aludni mert mindjárt éjfél.

Minden kedves blog olvasómnak jó éjszakát.

Utóirat : amikor Balihoz mentünk egy csapat kenguru ugrált körül minket negyon kedvesen néznek ki az egyik ki is ugrott elénk de megúszta.

Itt egy eukaliptusz fa nektek. Ilyennel van tele OZ.

Szóval ez az OZ nagyon új és kiismerhetetlen.Tegnap amikor zuhogó esőben jöttünk le és nézegettük a kengurukat az út szélén akkor csak reménykedtünk, hogy talán repülünk. Erre olyan idő lett hogy csak na, ahoz képest hogy tegnap esett illetve 1920 óta nem volt erre ilyen heves esőzés. Több folyó megáradt.

Az igazat megvallva olyan sok dolgot szeretnék nektek leírni, hogy csak csapongok és a tizedét sem tudom leírni.

Valahogy rendszert kell csinálnom.

Először is az új bukóm nagyon jó , nem huzatos, könnyű és a head set is nagyon jól működik.

Ma repültem először kesztyű és maszk nélkül mert igen meleg van itten kérem szépen.

Alapon (1700) 23 fok volt. Jó így.

A moszkitó hálómat otthon hagytam szerintem, ami minden csukásnál hiányzik, mert a kis aranyos legyecskék bele akarnak költözni a szemembe, de nem hagyom.

Ma volt az elő vontatásos ceremónia, ma vontattam először dragonfly után amit meg lehet szokni, úgy is mondhatnám hogy ha egyszer kipróbálod többet nem akarsz trike után vonódni. Emel és nincs függőleges oszcillálás.

Szokattuk magunkat a tájhoz, ismerkedtünk a tereppel, vagy 4 és fél órán keresztül.

Bali meg is jegyezte, hogy az ötödik versenynapon már rimánkodni fogunk hogy ne legyen jó idő mert úgy széz leszünk repülve.

nem borotválkoztam mióta eljöttem

Leszállás után Attika elvitt egyet Dragonflyozni

SSSSSSSSSSZóval a Snowy mountain amit eddig hibásan Blue mountauinnak hívtam két repülést adott nekünk.

Az első nap ordenáré kegyetlen ,  150 hurok. Másnap nagy remények , de invertált levegő nem volt rossz de nem rekord idő.

Harmadik nap haza, közben Mt buffalo, este Sidney tüzijáték.

Másnap indulás a várva várt Forbes-ba.Egész uton esett az eső be voltunk szarva hogy most mi lesz...

Elmondom mi lett, addig is itt van egy kép arról a szépségről amit Blue mountainnak hívnak.

Attika Forbes-ba menet elvitt egy két szép helyre.

A Blue Mountainből hazafelé megálltunk egy majdnem kiszáradt tó mellett érdekes látványt nyújtott.Hemzsegtek a krokodilok.

(ez vicc volt, nem is volt krokodil)

Az ausi közlekedők nagyon szívesen járnak 4 ezer vagy a feletti V8 -asokkal automata sebváltó könnyűfém kerekek tempomat(itt cruiser) aztán hadd menjen.

Sebességkorlátozás van méghozzá kemény. Autopálya 110 maximum, sok helyen mérnek, táblák figyelmeztetnek úton útfélen.

Láttam egy kengurut.

Attila megnyiratkozott, megyünk Forbes-ba.

Na ez egy valódi beszaratós starthely.

A Mysticről repülve a levegőből már szemügyre vettem oda és vissza is, de ez testközelből a leglenyűgözőbb.

Gigászi csiszolt gránittömbökön egy meredek majdnem 90 fokos peremen található egy eukaliptuszból ácsolt rampa ami mellett  a startsegítők  kikötve segítik a startot.

A nyitás sem aakármilyen hiszen extremebbnél extremebb helyeken kell kinyitni a gépeket nem egyszer egymás hegyén hátán sziklákon egyensúlyozva.

A hegyen sok tűzvész pusztított ezért kopár a táj, a zöldellő hajtások felett mint valami fantasy film kelléke ott szürkéllik a leégett erdő csontváza.

Olyan hatása van mintha a hegy párába vagy valamilyen nemes penészbe lenne burkolva.

Nagy esztétikai élmény.

A fák között ilyen madarak repkednek trópusi hangulatot kölcsönözve a helynek.(egyébként a kontinensnyi ország földjére lépve úton útfélen hasonló meseszerű érzésed van hiszen a flóra és fauna kompletten más mint otthon.Tök idegen állatfajok és szebbnél szebb -az egészségtől majd kicsattanó husos levelű és virágú növények)