Lassan itt az ősz.

Az ősz nagyon jó tud lenni ha akar. Ha esős az a jó mert lehet olvasgatni, családozni, borozgatni. Ha napos akkor bringa, túra, kisdombok stb.

Ma Pl elővettem a Gyrómat( az egy nagyon kezes kezdőgép(sárkányrepülő) és ha DK fog fújni akkor megyek Létavértesre, ha K akkor Bekecsre szórakozni. AAAAAAAz Sanyikát is ezzel tanítottam repülni anno.

http://bzs1000.blog.hu/2010/03/09/kecskemeti_sandor_sanyika

Van egy elvetemült siklóernyős fiú Nyíregyházán akivel megdumáltuk, hogy kipróbáljuk majd egymás technikáját. Zolikám szerezz nekem való kezdő ernyőt meg beülőt aztán majd behúnyom a szemem és usgyi!

Szert tettem egy magyar íjra a minap, esténként a fiammal, lányommal szoktunk lövöldözni, az sem utolsó mulatság.

az élet szép ezen a bolygón

Aki először téved erre a helyre annak- amennyiben repülős élményekre kíváncsi- ajánlom a 2009 év végi 2010 év eleji ausztrál túra élményeit illetve 2010 júni-júli spanyol kegyetlenségét. Aki csak úgy olvasgat az is találhat dolgokat.

üdv

Na itt is vagyok kedveskéim ugye már váratok. Akkor most mindenki aki várta a beszámolót emelje fel a két kezét.

Te is. Addig nem írok tovább!

Szóval pénteken meló után of course elindultunk Sanyikával első magashegyi repülésére.

Az utat végig dumáltuk különféle repüléssel kapcsolatos dolgokról de olyan alaposan és beleéléssel, hogy nem is realizáltuk, hogy átmentünk egy alagúton. Pedig át.

Mire odaértünkl (megjegyzem toltam neki mint őrült 3 óra alatt ott voltunk) a hegyen nem volt már senki csak túristák. A mezőny már elment. Ketten nyitottunk és az erősödő szélben kis gyomorideggel. Az autó lejutását elrendeztük, hála istennek volt fent egy pár akiknek volt jogsijuk és levitték egészen a reptérig.

Repültünk vagy két órát aztán Sanya Bacuhban én pedig Benusban leszálltunk.

De kérem ami közte volt az a lényeg. A start után hamar alapon voltam aztán vártam, hogy a Sanyika gyenge kis szervezete is alkalmazkodjon a nagy hegyek látványához és érzéséhez hiszen a tömegvonzás az ilyen helyeken tapintható. Hamar aklimatizálódott megfogta a termiket és feljött, elindultunk a gerinc mentén. Egyszer csak kezdett szürkülni a felhövském gondoltam majd a megszokott bmódo az oldalán kimegyek pár másodperc múlva. Nem kérem. Egy perc és csipog de nem durván. A GPS-t gyorsan go to kralova, hogy legyen valami támpontom aztán majd követem a nyilat. Irány nyugat felé a kralova mögöttem legyen. És csak csipog de nem turbulens viszont sötétedik. Csak semmi pánik voltam már egy két percet felhőben csak nyugi egyedül vagyok Sanyi alattam, ütközni nem fogunk. Aztán elkezdtem fosni. Bár a repülő vezetése nem volt nehéz azért fogtam a kormányrudat. Egyszer csak bekövetkezett az amitől mindíg rettegtem. A repülő elkezdett fütyülni airspeed 100 körül és a mutató forog de a varió nulla körül. Még jobban szorítom és próbálok lassítani és várom a hatást. Hirtelen átesik és már dugózok is, esek kelek lazul a felfüggesztés. Semmi közöm a vezetéshez. Hirtelen eszembe jut Feri. De szar lehetett neki. Nekem is az volt . Na mondom most megdöglessz Zsolti kellett neked begyönni. Egyetlen esélyed, ha nem fosol és megpróbálod stabilizálni érzésre. Lassan megnyugodott a szerkezet de  én nem. Sehol egy lyuk. A francba már emelkedtem vagy 250 métert. Így töltöttük el azt a tíz hosszú percet a felhőben a mojsz és én. Nem ez volt életem legnyugodtabb 10 perce azt állítom. Egyszer csak megláttam egy lyukat a fejem fölött na mondom ez csak kisegít és elindultam abba az irányba de nem jött be mert bezárult és még sötétebb is lett valamint a Kralova antenna is közeledett de még nem vészesen kb 1500 méterre volt. A kaland 2000 méterre kezdődött. Irány Nyugat és bejött egyszer csak megláttam a földet. A francba de szép is tud lenni.

Ott van Sanyi is alattam jobbra előre OK. Menjünk tovább mintha mi sem történt volna.

Sanya egyszer csak otthagyta a hegyet én már tudtam, hogy ezzel megpecsételte a napját de elsőre a hegy + 100-on ijesztő tud lenni és nem akart kockéáztatni tehát nem baj. Majd holnap.

Mentem tovább a gerincen és láttam, hogy a völgyben ő is talált valamit amiben fostorog de akkor már biztossá vált, hogy külön szállunk le. A leszállás sima volt mindkettőnknek.

A leszállás után Sanyához odament egy külföldi illető és magyarázott valamit. Ő erre hanyag eleganciával csak ennyit válaszolt: NO PROBLEM VERY GOOD.

Azután ezt a szállóigét használtuk mindenre tök jó.

Erik elvitte a kocsit a vattacukroshoz a Rohoznai reptérre odaadta Petinek aki értünk jött és kisvártatva már ettük is a szlovák gulyást a fejünk felett repkedő paratrájkok és ballonok között. Meguntuk aztán bementünk a szállóba és egy kis okosodás után borozgattunk valamint szurkoltunk H. zolinak , hoyg sikerüljön neki a sokadik fekvőtámasza is. Hazudoztunk egy kicsit hallgattuk Feri elképesztő történeteit amiből Peti és Sanyi időnként ki akarta húzni magát de én szemfülesen rájuk szóltam, hogy fiúk vissza és hallgatni!

Nehogy má csak én szenvedjek:)

Másnap reggeli és újra fel a Királyhegyre. A szlovákok szerint nem volt még olyan, hogy a kralován ilyenkor pólóban lehessen nyitni. Tök jó volt az idő. Elsőnek startoltam. Minden jó volt. A felhőbe nem mentem bele. Mivel nem versebnyeztünk szórakoztunk egy két órát ide oda , bámészkodtaunk estünk keltünk a turbulens időben aztán usgyi a leszállóba ahol tegnap Szepsi eltörte a felkarját. Egy vol csak fontos szépen leszállni. megvolt.

Hazafelé vettem pár kiló nAgyon szép rókagombát.

nem bántuk meg, hogy elmentünk. Másnap félmaraton hamar fekvés.

https://www.youtube.com/watch?v=5tllY7G8ohU

Szóval az aki nem barát az ne is olvassa tovább és az sem akinek kevés az iq-ja. Meg aki rosszindulatú az sem olvashatja el. A bűnösöket pedig el kell ítélni.

Lefutottam az első félmaratonomat. Nagyon szórakoztató élmény volt. Nem érdekelt a forróság, hiszen direkt futottam az edzések alatt 30 fokban, hogy ha ilyen lesz akkor ne legyen gond. Ami az edzéseket illeti ha jól megnézzük az online edzésnaplót akkor láthatjuk, hogy nem is igazán edzettem rá. Talán ezért sikerült jól. Villányi vöröseket emelgettem az elmúlt hetekben hónapban. Nagyon sokan neveztünk, állítólag több mint 7000 induló volt. Már a startnál ácsorogni is élmény volt. Mint egy buli ahol sokan vannak, itt is izzadtságszag van meg ott is:) Szóval eldördült a pisztoly és onnatól még 4 percbe telt, hogy az a rész is elindulhasson ahol én álltam, pedig az egyharmadától előrébb álltam be az iramfutómhoz. Az 5 perc/km-es tempót lőttem be magamnak ami közel van az edzéseredményeimhez. Azt tudtam, hogy kb 10 km-ig fogom bírni ezt az iramot mert azt már próbáltam. Azt, hogy mi lesz utána csak sejtettem hiszen soha nem futottam még 13 km-nél hosszabbat. A haditerv az volt, hogy minden frissítőnél lassítok kb 10 mp-et és iszok amennyit tudok illetve lehűtöm magam ( 8 km után vettem be a triatlonban már bizonyított energia folyadékot ami most is csodákat tett hiszen 13 nál mintha kicseréltek volna) aztán 15 körül majd sietek egy kicsit ha bírok ha nem akkor marad ez a tempó.

Az elején kinéztem magamnak egy lányt aki picivel erősebb iramban kezdett mint én de még nem esett át a ló túloldalára és elég stabilan tartottuk az 5min /km-t. Beszégettünk, poénkodtunk egyszóval eltereltük a figyelmünket a futás negatív lélektani hatásaitól. Én Pl a közönségtől merítettem erőt. Nagyon sokan szurkoltak csak úgy mindenkinek és amikor elhaladtam egy-egy ilyen lelkes csapat mellett megtapsoltam őket ettől teljesen készen lettek és volt, hogy egy darabig futva bíztattak. Egy német nyugdíjas csapatra rácsavartam a szivacsomat, jót röhögtek. Volt valahol a rakparton egy hölgy egy francia bulldoggal akinek kiszóltam, hogy: tessék szíves lenni elengedni a kutyát! :)

Szóval így futottunk el Budapest legszebb helyei mellett sok ezren. Frissítettünk, zuhanyoztunk( volta tűzoltófecskendők kirakva helyenként amelyek zuhany szerűen frissítettek bennünket) banánt ettünk futás közben és így haladtunk szépen a tömeggel. Nagyon sok helyen hangos zene szólt, vagy 3-4 helyen pedig élő zene volt a legjavából kongákkal áés egyéb ritmushangszerekkel. Ilyenkor átvettem a zene ritmusát és ez a kis váltás is felüdülés volt.

Kb 14 km-nél alkalmi társam lemaradt és egyedül folytattam utamat amely innentől volt igazán érdekes mert éreztem, hogy bírom és végig fogom bírni tehát elhatároztam, hogy előzni fogok folyamatosan. Kicsit zavart, hogy a km jelző táblákat nem mindíg vettem észre és ez kicsit bizonytalanná tett, de amikor a Bajcsi felüljáróhoz értünk akkor már tudtam, hogy mennyi lehet hátra kb. A Lehel útról a Dózsa Györgyre fordulván elkezdtem egy igen kemény finist ami a pulzusomat igen felvitte, olyannyira, hogy a legvégén eddig még soha nem látott 193-as  csúcsértéket hoztam ki magamból. A hősök teréről a Szépművészeti múzeum sarkától azt hittem lépésre van csak a cél de kicsit elmértem. Ott már igen érdekes gondolatok voltak a fejemben  amikor jött egy zöld pólós sporttárs aki kb velem egy korabeli lehetett és azt gondolta, hogy majd akkor ő kielőz. Gondoltam, lófaszt. Dehogy fogsz te engem kielőzni haver hiszen ez egy verseny én pedig egy versenyző lennék vagy mi a szösz??!! Na onnan egy iszonyú sprintet nyitottam és az ember végig benne volt a periférikus látómezőmben balról. Gondoltam ha meg is áll a szívem ezt a  csatát nem adom fel. Úgy is tettem a chipszőnyegig futottam inam szakadtából ahogyan Forest tette a róla elnevezett filmen amikor üldözték a gyerekek.

Nem bántam meg, jó érzés volt a kis csatát megnyerni. Ja és még egy valamit sikerült ezáltal a jónak mondható finissel elérni jelesül a magamnak kitűzött szintidőt az 1 óra 45 percet.

Pontosan 1:45.21

A lány 5 perc múlva ért be. Munkatársaim akik tapasztalt futók 1:51 és 1:56-ot futottak, de messezmenő következtetést nem vonok le mert engem vitt az új kihívás hátszele amit már oly sokszor éreztem tarkómon. Mindíg amikor valami újba vágom a fejszémet.

Biztosra veszem, hogy fogok még futni félmaratont, remélem az is ilyen szórakoztató lesz.

Történt egy két jó dolog velem azóta.

Voltam Villányban. Ettem, ittam, vettem is borokat, jókat. Rozét, Oportót vagy ha úgy jobban tetszik potugízert, meg király kaberné szavinyont (azért írom fonetikusan, hogy a kevésbé műveltek is tudják majd helyesen ejteni.:) Az öreg borásszal a pince hűvösében elbeszélgettünk, jobban mondva kérdezgettem, hogy legyen dialógus amit majd leírhatok.

Mondta, hogy 79. Mondtam Apám 80 múlt és királyul van. Mondta, hogy ő csak kabernét visz haza. Mondom én is iszom gyakran. Azt mondja ő minden nap egy liter vöröset legurít. Az abból a fajtából 720 ezer per év. Kicsit tud élni??

Vitorláztam Takácsi Gézával, fiammal és a lányokkal(Géza párja Ágota, az én párom  Marcsi és Eszter akit mindenki ismer. Remek túra volt. Szerencsénkre minden jóban volt részünk. Gyenge szél, mérsékelt szél, majd - szerencsére- a végén a révben vihar. Amolyan gyorsan jövő gyorsan menő rfontocska. Mire Szemesre értünk Földvárról nyugaton már tisztult is.

 Ja szeptember negyedikén életem első félmaratonija.Nike Budapest. Most már tudom miért hívják félmaratonnak. Mert félnek előtte(jaj de szar)

jaj de szép bolygó ez

Szóval repültünk ill. a többiek még egy napot repülnek a PISE kupán amelynek az idei 2. fordulóján összejött mindenki aki számít a magyar sárkányrepülésben(senki ne sértődjön meg aki nem tudott ott lenni). Az időjárás az szar volt kérem. Legalábbis az első napon amikor elég gyenge és buborékos időben kellett repülnünk, de ez a versenyzés. Otthon ilyen időben eszünkbe sem jutna kimenni. A versenyrepülésnek éppen ez a lényege ki tud jobban és gyorsabban alkalmazkodni a körülményekhez. Most nekem ez elég jól ment. Igen illusztris társaságban lehettem hiszen az első napon Endre és Bali után 3. lettem, a második napon pedig Endre mögött és Bali előtt 2.

De nem csak az eredmény lényeges, hanem a sok tapasztalat. Pl. a sportnak és az új pondrómnak köszönhetően kb 5 kilóval könnyebb vagyok és ez hihetetlen emelkedési sebesség különbséget eredményezett. Azon vettem magam észre, hogy a gizda testűek kivételével mindenkivel azonosan vagy jobban emelkedem ugyanazzal a géppel. No ez mondjuk a siklásnál hátrányként jelentkezett, de itthon nem siklásban dől el a dolog. Azért ha új repcsit veszek akkor elgondolkozom majd az RS 4-esen is mint alternatíván.

Fizikailag teljesen fitt voltam és hála annak, hogy -mivel az első fordulón nem vettem részt a véglszámolásban nincs sok esélyem "ott" lenni ezért- lelkileg is rendben voltam. semmi stressz csak have fun. Ilyen állapotban érdekes volt látni ahogyan néhány ember a start izgalmaiban hogy ki tud kelni magából apró dolgok miatt:)

A második nap nagyon jó volt. A 3.kapun mentem ki mert akkor voltam pozícióban és úgy ítéltem meg, hogy az időjárás javulni fog. A döntés helyesnek bizonyúlt és a 2 kapuval elindult profikat (Endre Elek fivérek) hamar utól is értük mentorommal Balival akivel 2004 óta nem sikerült együtt mennem ilyen hosszan. Nem játszottam csirkét a saját fejem után repültem felhasználva az ő illetve  többiek esetleges jó és rossz döntéseit. Nagyon érdekes volt megfigyelni hogyan és milyen gyorsan változik a pozíció egy kisebb bolyban ahol minden feleslegesen megtett kör vagy rossz helyezkedés azonnal megbosszulja magát.

A fordulópont után átvettük a vezetést és miután Elek egy érthetetlen döntés után leszállt és Endre is nagyon mélyre került úgy nézett ki ketten maradtunk Balival. Hová tűnt Peti??? Böszörmény felett kb 1000- nél Bali rosszat húzott vagy 100 méterrel alacsonyabbra került mint én így elindultam aztán meglátjuk elég lesz e. Kb 500 ról visszanézve láttam, hogy ő is elindult de igen rossz pozicióban, gondolom azt gondolta ha én találok valamit majd használja ő is. Egyszer csak látom, hogy Endre feltámadt és a fejünk fölött áthúzott ezzel bebiztosította a második napi győzelmét is. Bali 200 méterrel alattam beleállt a földbe  én még egy fél órát küzdöttem aztán a cél előtt 7 km-rel én is lebegtettem.

Jó nap volt

Tegnap este hazajöttünk a nyaralásból. Minden frankó volt hál'istennek.

Most eszembe jutott pár gondolat azt kiírom.

A hal hideg fehér borral az igazi.

A fiúk a sárkányrepülő VB-n szívnak mert halál szar az idő. Alíg repülnek illetve alig versenyeznek, mert szerintem zivatarveszély és erős szél miatt fújják le a napokat. Amiben pedig repülni nagyon gyakran lehet, versenyezni viszont nem szabad mert Cuccón egyszer már balul ütött ki a dolog azt hiszem 6 ember halt meg valamikor a 90-es évek derekán egy VB-n amikor egy zivi leverte az egyik bolyt. Aki pontosabb adatokra vágyik az menjen googleékhoz.

Ami még fontos, hogy aki rendszeresen ránéz a felületemre az tudhassa, hogy tavaj (tudom, hogy nem jó de néha kell egy kis lazaság)télen gyüjtést szerveztem a spec mentők kiégett autójának cseréjére illetve annak egy aprócska részéhez.

Örömmel jelentem, hogy megszületett a dolog mindjárt teszek is fel egy képet.

Princus a csapat vezetője már régen igíéri, hogy küld de ő még csak eddig jutott . Viszont

Orsi küldött egy pár képet.

Most pedig akik hozzájárultak bármilyen formában húzzák ki magukat és gondoljanak valami jóra ...az teljesülni fog!

üdv

Indul a csapat. Remélem küldik majd a beszédes beszámolókat én majd kommentálom:)

A laptopom nem akarja, hogy videót vágjak már kétszer belekezdtem de befagy.

Ezért ma terveim szerint írok a casinóról, a légishow-ról és a hazaút élményeiről valamint még másról is ha lesz energiám. Most nem ihatok bort a posztoláshoz mert a hűtőnket karbantartja a párom és meleg bort azért csak nem iszom!

Esténként szívesen sétáltunk társaságunkkal a vízparton. Így jutottunk el első este az estorili casinóig ahol- mivel az oldalsó bejáraton közelítettünk- nem nagyon fedeztünk fel életjeleket. Azt gondoltuk zárva van!!?? Az nem lehet 23 óra környékén. Az oldalbejáraton behatolva feltárult  a szivarfüstös csarnok(hiszen akkora volt). Elsőnek egy fényes táncparkett szerű előtérbe jutottunk ahol már látszott, hogy van itt élet kérem szépen. Kicsit félve mentünk befelé hiszen nem ide készültünk és nem tudtuk, mennyire vagyunk alul öltözve.(volt aki joggingban volt):) De azért mentünk tovább. A játéktér legpopulárisabb része a félkarú rablókkal telezsúfolt terem ahol szerény becslésem alapján is több ezer gép lehetett. Előttük  mindenféle emberek. Sajnos sok magányos is volt köztük akik így mulatták az időt. Kicsit összefacsarodik a szívem, ha arra gondolok milyen szar lehet, ha nincs senkid akivel együtt lehetnél. A kicsit zsúfoltabb és füstösebb ám annál izgalmasabb "élő" játékterem volt a következő  mustra alanya. Itt az élő játék semmivel sem összehasonlítható élményével gazdagodhat az ember fia, néhány vagy néhányszáz euró díj megfizetése fejében. Hozzáteszem első este nem játszottunk csak felmértük a terepet. Második este az öcsém volt az első aki vette a bátorságot és leült az élő teremben egy elektromos rulettje elé, ahol bár gépi játékkal, de hús vér ellenfelekkel/ játékostársakkal a széke mellett játszott el pár eurót. A többiek is vérszemet kaptunk és ki-ki vérmérséklete szerint dobott el magától néhány tizest. Nem volt nagy bukta sőt a lányok a harmadik alkalmat már alig várták. AZzegyik Gyöngyin már az első este láttam, hogy nagyon vonzza az élő krupiés rulett asztal ahogyan én is azt tekintem a játékbarlangok királynőjének.

Sajnos vagy hála istennek csak az utolsó napon álltunk oda. Összeszedtem a bátorságomat, kellően határozott külsőt vettem fel és lazán odamentem, helyet csináltam kicsit erőszakosan a zsúfolt asztalnál és odadobtam egy huszast a lánynak(egy hölgy volt a krupié aznap éjjel) aki rám nézett memorizálta, hogy kitől kapta és már adta is a 4 zsetont. Odahívtam Gyöngyit feleztünk és elkezdődött a játék. Először csak óvatosan piros vagy fekete, páros vagy páratlan ahol nem lehet nagyot bukni és max 2x-es a nyeremény, aztán mivel ez úgy tűnt működik előre! A számokra de még csak csoportra, mondjuk az első harmadra. Na ott és akkor el is ment pár másodperc alatt az összes lé.:(

Még Áginak maradt egy zsetonja aki a nullára téve rekordidő alatt eltapsolta azt az 5 eurót.Tehetséges:)

Mindegy az élmény megvan és ez a lényeg. Erről az aktusról semmilyen fényképes dokumentáció nem készült. Csak annyit kell  még hozzátennem, hogy a 4 eurós pohár vörösborokra szerintem többet költöttem mint a játékra.

Az elutazás reggelén, hogy minél esszenciálisabb legyen az élmény több programot is beiktattam. Elmentem Cascaisba a Jumbóba(a helyi tesco szerű szupermarket, vagy inkább interspár mert az mégis csak nívósabb egy kicsit) és vettem pár palack bort itthonra  amitől a bőröndöm túlsúlyos is lett nem kicsi izgalmat keltve a check in-nél. A boron kívül természetesen hoztam egy pár liter olivaolajat és olivabogyót is. No és sajtot mert az ott is van ám  finom. A cuccot hazacipelve úgy döntöttem még egy utolsót úszom az óceánban. Úgy is lett. Felvittem a portékát, átöltöztem és nyomás a partra. Találtam egy jó helyet ahol nem nagyon hullámzott és beúsztam pár száz métert, majd vissza. Elég is volt ez a 10 perc a felfrissüléshez hiszem a víz olyan 18 fokos lehetett vagy még hidegebb. Tusolás után felmentem a lányok szobájába hiszen onnan a nyolcadikról várhatóan sokkal jobb kilátás nyílik a légiparádéra aminek létezéséről már első naptól tudtam. Vártam is csak azon keseregtem, hogy mivel 11-kor kezdik és a csattanót bizos a végére hagyják nem fogjuk látni a javát hiszen nekünk legkésőbb 12.30 kor indulnunk kell a reptérre. Nem így lett.

A bemutató alatt igen sok jó dolog történt.

Képzeljétek el a show azzal indult, hogy két F16-os húzott el vagy 80 méteren egy nagyon kemény hurokkal fordulva a szemünk előtt. Még tettek két kört az egyiket nyitott futógondolával lassan a másikat pedig helycserékkel.

Na mondom jól kezdődik:) Ezután különbözó sport és katonai kiképző gépek műrepülő bemutatóját nézhettük. Volt ott annyi looping, hogy csak na. A parti őrség helikoptere bemutatta, hogy vészhelyzet esetén hogyan mentene ki minket a hideg óceánból. Apropó most értem csak igazán mit jelenthet vízbe esni az óceán közepén. Kihülést... nem is sokára.

Na és ha hazaút akkor a vége legyen csattanós. A repülőre felülve a többi utasra várva odamentem a sztyuvi főnökhöz és bemutatkoztam neki és megkérdezetm van-e matematikai esélye annik, hogy a pilótafülkében tartózkodjam egy kicsit a repülés alatt. (nem is gondoltam, hogy ilyen király dolgom lesz). Elment és megkérdezte a kapitányt...................................................................................................

Jött kisvártatva, hogy adjam oda az útlevelemet.(a többiek csak lestek, kérdik mivan: mondom megtalálták nálam a füvet :)

 A kapitány pofavizitet tartott és aztán kiüzent, hogy menjek!!!:::))))) Királyság!

Bementem, kezeltünk aztán a kaptain nagy bőszen már hajtotta is le a harmadik ülést mondván itt fogok utazni velük végig. Jaj majd elolvadtam örömömben. Hamar összabarátkoztunk hál istennek extrovertált faszival volt dolgom és "egyáltalán nem szeretett beszélni". Imádtam. Egy 40-45 körüli egszségtől majd kicsattanó napbarnította fiú volt. A másodpilóta 30 körüli kissé hallgatag de abszolút szimpatikus egyén.

Kiderült, hogy a gép indulásáig van még van vagy 30 percünk ami  jó volt mert együtt csinálhattuk végig a teljes check listát amit végig kommentált és a kedvemért angolul csinálták meg.( a check lista egyfajta ellenőrzés amit minden repülő felszállása előtt meg csinálnak a pilóták saját és utasaik érdekében. Minél nagyobb és bonyolultabb a gép és minél több a hibalehetőség annál hosszabb a procedúra de soha nem lehet unalmas.) A sárkányrepülőknek is van check listájuk csak az nem 40 pontból áll csak 4-ből:) Combheveder, karabiner, légtér, szélirány. A check után még a hajtóműindítás előtt megmutatta a repülési tervünket és akkor a nem létező bajsza alatti mosolyból valami rejtély áradt. Kiderült, hogy az előttünk elguruló prágai járat kapitánya haver és van egy fogadásuk miszerint aki később ér haza a fuvarból az fizeti a kantinban a sört! Ennek fele sem tréfa. Azt is elmondta, hogy a cél érdekében még egy kis túlfogyasztást is bevállalunk majd. A repülés alatt végig az "ellenséges" gépet figyeltük. Könnyen észre lehetett venni hiszen egy nagy fehér csík elején kellett keresni. Kérdeztem, hogy hogyan került a pilótafülkébe és a következő 15 percben részletesen elmesélte onnan, hogy Alpha jetet repült a seregben aztán  kiöregedve maradt a polgári vas. Azt is elárulta, hogy igazán szeret repülni és a robotot csak akkor használja ha muszáj pl ha rosssz az idő. Ennek tanújelét is adta amikor a két utolsó un. final  fordulót megcsinálta a ferihegyi megközelítéls(approach) közben.

Igen műrepülő szaga volt, az utasok biztosan érezték is. Igen sokat mesélt a gépről annak kiszolgálásáról stb stb. Olyan részletekbe is beavatott, hogy milyen hőmérsékletű lehet a fékrendszer felszállás után maximum (300 celsius), hogy a gondolában nehogy tüzet idézzen elő.

Tanulság Menjen mindenki nyelvet tanulni ha azt a felemelő érzést akarja magának, hogy bárhol bárkivel kommunikálni tud és nem nézik tök idiótának. Ha beszélsz világnyelvet nagyon könnyen és rövid idő alatt átjön a személyiséged a dialógusban. Ez jó.

Itt jut eszembe, hogy a fekete recepciós fiú akinél esténként a fényképezőmet töltöttem illetve egyszer otthagytam a planiszférámat( planiszféra= egyfajta csillagtérkép segít a csillagos égbolton leigazodni) érdeklődést mutatott az asztronómia(nem összetévesztendő az asztrológiával) iránt és váltottunk is néhány mondatot a témában.

Pár kép rövid kommentárral csk úgy össze vissza.

Zsolti a jó pajtás, szívesen megyek vele jövőre is, remélem mindketten ott lehetünk. Jó humor, nyitott életszemlélet.(csak annyi a negatívum, hogy azóta hozzá szegődött az egyik legjobb üzletkötőm Edina, na nem baj jövőre egy 5 csillagos helyen valahol a tengerparton leszurkolod majd:))

 Portugál elődeink ezzel a géppel szelték átelőször keletről nyugatra az atlanti vizet. 

 GYönyörű keresztlányom néhány hónappal ezelőtt ugyanennél a horgonynál fényképezkedett, én is követtem a példáját. Ő szebb mint én de sajnos nincs meg az a kép:)

 Az öcsém és a "Gyöngyi féle" műanyag vagy élő sonkák:)

Ebben az étteremben ettünk egy pazar ebédet azzal az ominózus finom fehérrel!

A portugál piros, vagány nem? Csak egy colt kell a kezébe.

Parlament Lisszabon

Az Alfama negyed macskái

Metróállomás 1.

Metróállomás 2.

Groupama hajó

Az Expo környéke

Több mint egy órán át írtam a második részt és a végén elszállt a sok gondolat egy sikertelen mentés után.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Pozitív gondolkodás, Gúz frábbá, gúz frábbá.

Holnap este újra megpróbálom addig is egy nagyon nehéz, költői feladvány nektek. 

Mi a különbség a két kép között?

:)I

Konfúciusz szerint valamire várni jobb, mint azt megkapni. Az egyik kolléganőm szerint ez hülyeség kérem. Minden esetre ezt az utat nagyon vártam, mintha éreztem volna, hogy nagyon jó lesz. Szerintem hiba nélküli volt.

A szállodánk Estorilban volt ami a fővárostól ÉNY-ra található, 40 perc busszal, ugyanennyi vonattal. Estoril a földi halandónak F1 pályályáról, Horty Miklós lakhelyéről, esetleg golfpályáiról talán európa legnagyobb kaszinójáról ismeretes. Azt kevesen tudják, hogy egyszer én is ott szálltam meg:). Most már tudják. Méghozzá egy óceánra néző tágas szobában.

kép

Félpanzióval kaptuk a szobát de igazából a kirándulásnak kb 1%-a amit a szálloda kitesz, a többi az a fantasztikus érzés amit a látvány és a meglóduló fantáziád ad. Ez az egyveleg úgy átjárta a porcikáimat, hogy még most is a hatása alatt vagyok, még jó, hogy legalább a finom borok amiket hoztam visszaröpítenek egy időre a paradicsomi környezetbe. Apropó finom borok, hazafelé a bőröndöm extra 10 kilóval rendelkezett amiért a jóképű de rosszlelkű check in assistant 140 júrót akart legombolni rólam. Először betojtam, hogy ez gáz - szerintem kifizettem volna inkább mintsem ezeket a drága nedűket otthagyjam- de aztán az idegenvezetőnk segítségével és ötletével megoldottuk az ügyet ingyen. Szóval paradicsomi környezet. Fújt a szél egyfojtában- ami nekem sárkányrepülőnek aki a hegyek tetején gyakran álltam légkörünk eme csodálatos jelenségének hatása alatt -önmagában is jóleső érzés ezen kívül a végtelen és hűvös óceaán látványa és tudata mindent megért. Itt jegyzem meg, hogy Ferihegyen vettem egy könyvet az útra, stílszerűen a Tűzhangya címűt amelyben egy fiatal magyar pár átevezi ugyanezt a vizet és az olvasmány valamint a személyes találkozás az elemmel nagyon jó párosításnak bizonyult.

Mivel is kezdjem a beszámolót úgy hogy minél jobban visszaadjam a történet ízét. Nem sorrenben írok hanem amikor valami eszembe jut akkor arról leírom az érzéseimet. Mi is volt a legmélyebb benyomás??? Egyértelműen a Cabo da Roca partszakasz amihez foghatót csak Sidney mellett a Stanwell parkban láttam. Egy lélegzetelállító szelet a földön meglévő energiák széles skálájáról. Ahogy az óceán ostromolja a kontinens partjait és megjegyzem ezt elég régen csinálja:) az egszerűen gyönyörű. Ilyenkor tudja az ember magát igazán pontosan helyre tenni.

Ami szintén megragadt bennem egy életre az a halételek íze amelyeket ettem. Na nem a szállodában. Az egyiket a szervezett program keretében egy előkelőnek mondható étteremben ahol finom saláta, tőkehel májpástétom, párolt spárga + öntet összeállítású előétel után kaptunk. Valamilyen tengeri halszelet egy igen ízletes fokhagymás ??? majonézszerű fűszeres mártással, algás spenóttal és  egészben főtt burgonyával szemnek is tetszetősen tálalva. Ja és ne feledkezzek meg a hűtött fehérborról ami egyszerűen úgy passzolt a halhoz, mint Estoril az én lelkecskémhez:).

A reggeli futások alkalmával azon kaptam magam, hogy mosolygok egyfojtában miközben a többi kocogó szenvedő arccal rótta a sétány kilométereit. Hát, hogy a túróban ne mosolyognék amikor gyakorlatilag az történt, hogy az alföld egyszerű gyermeke az ÓCEÁN partján szalad a parton.Köszöntem is a jóistennek minden nap. A lányok akikkel együtt mozogtam és és az öcsém a tanúi. Eszméletlen.

Ágnes, Ildikó, Gyöngyi, Gyöngyi, Imi. Én azért nem vagyok rajta mert én fényképezek. Ugye ez érthető? Aki fényképezik az soha nincs a képen Ahol rajta vagyok a képen azt nem én fényképeztem. Ok Gyöngyi? Élő sonka:)

A második kulminális élményem Estoril(e:estoril és nem esztoril) mellett egy Cascais nevű(e:káskájs) kisvárosban elfogyasztott tonhal steak!! volt.

Ezen a helyen éppen lakberendezési boltokban bámészkodtam amikor egyszer csak az egyik étterem előtt álló ember integet. Hátranéztem hátha nem nekem, de nekem. Jobban átlátva a szitut rájöttem vas logikával, hogy ez a fiú ezért kapja a fizetését, hogy fogja a vevőket. De mire feleszméltem a hatásból már egy másik- kb 40 éves tehát hozzám korban jobban illő- barna bőrű fiatalember elém állt és széles mosollyal és jó angolsággal értésemre adta, hogy náluk jobbat nem találok, friss az alapanyag és jók az árak. testbeszédével pedig megértette velem, hogy nehogy má ahoz a buzihoz menjek be én ide való vagyok fasza gyerekek közé. Nem, de! Nyert, a jutalék az övé lett. Én sem bántam meg. Egy sör bemelegítés után kaptam a steak-et héjában főtt krumplival brokkolival és zöldbabbal. Azt el is feklejtettem említeni, hogy mindenütt sajtot, kenyeret és olivát hoztak előételnek amíg vársz afőételre. Nagyszerű élmény volt igazi tonhalat enni. Itthon a legdrágább konzerv is csak törmelékeket tartalmaz.

A harmadik ételemet Lisszabonban egy eldugott kis étteremben fogyasztottam el nem messze a híres 13-as villamos :) felső megállójától.

Az étlap tanulmányozása és egy remek fehér bor kortyolgatása közben az egyébként mogorva de segítőkész pincér odajött és ajánlotta a frissensülteket. Sajnos nem volt egyszerű a portugálul írt frissensülteket az angol étlaphoz párosítani de kis segítséggel kiválasztottam egy kardhalat. Nem bántam meg. Ugyanúgy egyben főtt krumplival és párolt zöldségekkel tálalták a halacskát aminek húsa halakhoz képest is hófehér és omlós volt és nem volt  halszaga at all.

Ittam egy kávét és útra keltem, egyedül bolyongtam a városban és igen sok élménnyel gazdagodtam.

Aznap a HÉV szerű vonaton bliccelve utaztam Lissabonba ahol kb délig céltalanul bolyongtam az Alfama negyedben és rácsodálkoztam az életre. Onnan a Bairro Alto következett a 13 villamos megállója. Na azt hiszem itt kell elmesélnem a sztorit. A már említett lányokkal(asszonyokkal, nehogy megsértsek valakit is) indítványomra felszálltunk az ominózus járműre. Azért mert itthon kiírtam, hogy miket kell megnézni. Sajnos a cetlim amin a "must visit" lista volt a szállóban maradt ezért erre szálltunk fel 3 euróért / kopf.

Villamosnak villamos, de valahogy mindenkiben hagyott avlami űrt, bevallom én is többet vártam(miután végigmentem a 28-ason rájöttem, hogy miért..később..) ment egy kicsit fel le majd vége. Utólag tudtam meg amikor arra bolyongtam, hogy csak le kellett volna szállnunk a felső állomásnál és karnyújtásnyxira ott volt a város egyik legyszebb panorámáját nyújtó kilátója.:::))) a felkészült túrista ha ha.

A bairro altóban ettem a kardhalat, majd a 28-assal lementem a cais sodré állomáshoz ahol kompra szálltam és átmentem a Cacilhasra túlparton. Ott egy hatalmas ódon hadihajó mustrájával kezdődött a felfedező utam. Rengeteg ágyú volt a háromárbócos vitorlás  monstrum fedélzetein amelyek között voltak olyanok is amibe 10 kilós ágyúgolyó passzolt és amely ágyú kiszolgáló személyzete 22 matrózból állt!

Ezután taxit fogtam és felmentem  Tejo folyón lévő(Golden Gate utánzat) Ponte Sobre híd déli hídfőjénél található  Cristo Rei monumenthez ami kilátó is egyben. 110 méter magas.

Ott sem rossz a kilátás:). Éppen rálátni a híd beléptető kapujára. Megszámoltam, óránként 15ezer autó halad át rajta.

A Cristó után metróztam és elmentem a Vasco da Gamma hídat megnézni. Kicsit híd!!

A hídon kívül találtam ég ott egy hatalmas parkot ami a világkiállításra készült, egy kötélpályán mentem végig egy kabinnal az óceán partján egyik oldalon a világkiállítás monumentális épületei másikon a víz és a csodás híd.

A nap végén az ócenárium jött volna a sorban de elég késő volt, menni kellett vissza. Ez egy másik kirándulás feladata lesz. No és még oly sok minden.

Mindenkit szeretek.

Mára ennyi. Folyt köv

Készül a beszámoló, vágom a videót.

Előzetesen csak annyit, hogy ha a leírásom csak 50%-ban adja majd vissza az ott átélteket akkor is készen lesztek tőle.

Egyszerűen minden jó volt!

Éljen, éljen, éljen!

A cég elküldött egy Portugál utazásra.(nyeretm)

Majd írok róla nektek.

üdv

http://www.zalaszam.hu/triatlon/verseny/2011/hatvan/hatspffi.htm

Pl Balatonfüreden hajókáztam Fa Nándorral és Franc Cammassal szombaton Szujó Zoli jó poénjain röhögve, majd mesélek ha lesz időm.

Most írok egy kicsit, mert éppen ráérek.2011.07.06.

Szóval a hajón amely a füredi kikötőből futott ki két órácska kirándulásra ott volt a már említett Franc Cammas aki a Groupama3 trimaránnal világcsúcsot tart földkerülésben. Az ő élménybeszámolóját hallgattuk, háttérben a róla készített filmet vetítették. Egyébként az idő elég hidegre sikeredett én egy szál ingben majd megfagytam. Szujó Zoli -akit élőben még nem láttam, edig csak a forma1-es közvetítések mögött észleltem a hangját- tett fel kérdéseket illetve kommentálta a dolgokat. Szerintem nagyon jól csinálta, én sokat mulattam rajta. A legjobb poénja szerintem az volt, hogy- miután Franc átvett egy igen exkluzív ajándékot vezérigazgató urunktól( egy eredeti Liszt kottát a mester kézírásával!!!) ami keményen be volt csomagolva, nem is boldogult a kibontásával pár percig , aztán előkerült az olló és megoldódott a probléma. Majd a csapat PR-osa is kapott néhány becsomagolt hungarikumot amit szintén bontogatni próbált. Ekkor jegyezte meg Zoli, hogy "félve nézek körül kap-e valaki más is ajándékot" célozva ezzel természetesen a múló időre:).

Nagyon jól éreztük magunkat a hajón. A kikötőbe érve felszálltunk egy kisvonatra ami elvitt bennünket a verseny helyszínére. Milyen verseny, jaj még nem is mondtam. A világ leglátványosabb vitorlásversenyét szponzorálja a cégünk az F18-as Katamarán VB-t.

Ezek abszolút versenyhajók minden komfort nélkül, viszont cserébe hatalmas teljesítménnyel kényeztetik a skippert és segítőjét. Ők ketten tartoznak a kiszolgáló személyzetbe. Maga a szerkezet mindössze 3 mázsa. Érdekessége az volt számomra, hogy tele voltak szénnel, illetve a vitorla anyaga a mi általunk(sárkányrepülők) is használt anyag.

Vasárnap(ma) Hatvan triatlon sprint verseny.

Hideg vízű tó, erős szél, az előző napi programtól elcsigázott test és fej.

De nem hátráltam meg, sőt több mint 2 perrcel megjavítottam a sprint időmet.1.11.37:)

Maga az aktivity elég gázos volt. A hideg tóban neoprén nélkül úsztam-mert nincs- és bár job időt mentem mint hajdanában Tújvárosban. Nagyon elcsigázottan ültem bringára ahol egy k..va gyors bolyról kb 8 km-nél leszakadtam(egész héten rá sem ültem a vasra nem is xcsoda) nagy szomorúságomra.

Valahol mindíg becsúszik egy kis gixer amitől visszaesek. Ha nem szakadok le ettől az ominózus bolytól- megjegyzem csak fejben kellett volna ott lennem jobban- akkor két perccel jobbat megyek a végelszámolásban és ezzel a 10. helyett az 5. lehettem volna.Volna.

A verseny után beszélgettem társaimmal és akkor kaptam egy jó adalékot a bringás fordítók helyes abszolválására. Jelesül, hogy a fordító előtt kicsit agresszíven kell a bólyát megközelíteni és ha lehet akkor mindenképpen az elejével fordulni, a bólya után bedig a nyeregből kiállva kónuszon sprintelni pár másodpercet mert itt szakadnak le azok akik nem készülnek fel erre az akcióra. Mint én itt. Tandíj. Persze nem olyan könnyű ezt megcsinálni amikor amúgy is ki vagy tikkadva. Úgy stimuláltam magam, hogy azt mondogattam: most kell csinálni a dolgot mert pár perc múlva már vége lesz és bár elmúlik a szenvedés ott marad a hiányérzet, ha nem hozom ki magamból a maximumot.

Az úszásban is maradt, a bringában is és sajnos a futásban is. Nagyon kemény ez a három sport így egymás után.

Kell a még több tapasztalat és nyár vége felé amikor a szabadságról visszajövünk újra keményen fogok edzeni aztán ősszel egy jó versenyre benevezek ahol remélhetőleg ott tudok majd lenni testileg lelkileg.

Jövőre a dobogón akarok állni, kész. Ez az a sport ahol nincs szerencs faktor. Ott vagy ahová  az edzésmunkával tetted magad.

üdv

A második lépcső.

Tudjátok a Homo Sapiens igen érdekes állatfaj. Képes felcserélni az ünnpek pihentető csendjét egy fárasztó és költséges utazásra, ráadásul egy testet lelket igénybevevő próbára csak azért mert belülről hall valamit. A pszichológia egyszerűen Drive-nak mondja.

Balatonfüred egy gyönyörű hely, felveszi a versenyt bármely általam ismert tengerparti üdülőhellyel, már ami a vizpartot és az ott lévő sétányt illeti. A versenyünk helyszínéül is ez a díszlet szolgált. Útitársam a családom hölgy tagjaiból páromból Marikából, Eszter lányomból, Lőrincből és apukájából állt(Lőrinc triatlon bajnok az elit kategóriában, fiatal 28 éves srác). Egy Margaréta nevű szállodában laktunk ahol többek között egy "vad" lengyel Harley-s csapat is megszállt (erről majd később).

Nem később most. Szóval azok a műmájer lengyelek berúgtak az éjjel a pennyben vásárolt 300 forintos balatoni bortól és hajnalban az egyik herlit tök hidegen beindították és még túráztattak is rajta egy nagyot. Mi persze felébredtünk és egy két szép mondat után megpróbáltunk visszaaludni. Remélem a fasznak a jól megkonstruált olajzású vasa majd meghálálja a hideg forgatást. Ahogyan én ismerem a tipust biztosan megy a szervízbe. Az egész egy csomó szar. Na ez a véleményem a híres amerikai márkáról. Na nem csak a hajnali sztori miatt. Volt szerencsém tesztelni anno egy V rodot.(amit ráadásul németek terveztek. Milyen lehet a full amerikai:((

Szombaton aklimatizálódtunk egy kicsit, tekertünk az igen technikás pályán egy kört és kipróbáltuk a vizet illetve a starthellyel barátkoztunk.

 A kerékpáros pálya életem legszórakoztatóbb tekerési helyszíne lett. 6 km-es köröket kellett róni -szám szerint hatot- plusz a ki és be depó ami összesen 40 re jött ki a versenyen. Az út minősége összességében nem volt rossz, eltekintve attól a 400 méter macskakőről amelyben volt egy lejtőből emelkedőbe átmenő derékszögű kanyar. A pályában egyébként 60 méter szint volt de nagyon jól elosztva. Közvetlenül az elején küzdöttük le majd az egészet aztán már csak amolyan lendület emelkedők és lejtők voltak. Kedvencem az 5 km-nél lévő lejtő amelyen rendszeresen 60-nal mentem lefelé és rövid féktávval ideális íven fordulva a következő emelkedőt majdnem lendületből lehetett abszolválni. Aki óvatoskodott a kanyarban annak esélye sem volt, az emelt egy kicsit a pulzuson:). Az út le volt zárva félpályán úgyhogy lehetett szélesíteni ha kellett.

A víz az vad az uszoda után. Még sosem úsztam a balcsiban huzamosabb ideig, elég furcsa volt, hogy nem látsz az orrodig sem és ha nem akarsz cikcakkozva haladni akkor néha amolyan falisi úszómester módon kellett venni a levegőt és kikémlelni, hogy merre van a következő bólya. Mentek a fülesek, hol én kaptam, hol én adtam. Attól féltem csak a nagy tülekedésben, hogy valaki a bokámról nehogy leszakítsa a chipet. Szóval sokan voltunk főleg a fordulóknál. Futamomban tőbb mint 240 versenyző rajtolt. A hajókikötőnél kellett beugrani a vízbe kb 2.5 méter magasból de az is lehet, hogy magasabbról, Lőrinc 4 méterre saccolta. A lényeg az, hogy fejest én még nem ugrottam ilyen messziről. Nagyon sokan seggest ugrottak- sajnos az előttem lévő PIROSRUHÁS is akit meg kellett, hogy várjak amíg feljön az iszapból nehogy a kis gerincére vessem magam. A start után eléggé pezsgett a víz körülöttünk. Két kört kellett megtenni a pályán, közte kimászni a partra  futni egy kicsit majd újból beugrani és még egy kör. Nagyon furcsa volt, fárasztóbb sokkal mint a medencés 1500. Magasabban volt a pulzusom ezáltal több energia el is ment. A vízből kijövet sem volt egyszerű. Egy stégre kellett felkapaszkodnunk ami mozgott és a vízszintes helyzethez szokott keringés valamint a hullámzáshoz szokott egyensúlyrendszer sokakat megtréfált és zombiként imbolyogtunk a szilárd talajon. Hál istennek ez nem tartott soká és sziklaszilárd szervezetünk a helyzethez alkalmazkodván már szaladt is a depóba, hogy megkezdődjön a bringa röpke egy órácskája + egy pár perce. A PIROSRUHÁS leúszott egy kicsit, de a bringa 3. körében találkoztunk aztán felváltva hol ő hol én hagytuk ott egymást. A táv egnagyobb részét kiseb nagyióobb bolyokban tettem me. Legtöbbször a kedvenc részemnél váltottam utazótársat.

Nagyon klasszul sikerült a táplálékbevitel, és az energiakészleteket fel tudtam tölteni. Tudniillik egy sportoló átlagosan 2000 kcal körüli energiát tud akkumulálni, na most ez a táv 2500-at követelt, tehát, hogy ne éhezzünk el pótolni kellett nemcsak a folyadékot hanem a szénhidrátot is. A szokásos izotóniás ital mellé vittem két adag 100kcal-os koffeins zselét amitől bevétele után 10 perccel újult erőre kapsz és usgyi. Valamint egy gyümölcsös szénhidrátzselét is bekaptam biztos ami biztos. A tekerés végén elég jó állapotban szálltam le a nyeregből és a depóban sétálva vártam, hogy a pulzusom lemenjen 130 körülire, hogy úgy kezdhessem meg a futást. Nem nagyon a verseny volt a lényeg, hanem a távhoz szoktatás Később ez a séta azt eredményezte, hogy a PIRSORUHÁS aki rendesen depózott 30 másodpercet rámvert amit nem tudtam lefaragni pedig jól ment a futás. 1600 as körökből futottunk a sétányon 6 kört a szurkolók sorfala között. Kegyetlenül versenyzőnek érezhettük magunkat:). Az első két körben óvatos 5 perces km-eket futottam aztán jött egy ember hátulról akit kérdőre vontam, hogy hány éves. A válasz 47. Basszus, akkor nincs mese mennek kell vele elvileg verseny van, nem adhatom oda csak úgy a poziciót. Mentünk is együtt két kört. pulzus 160-ra ugrott az erőseb tempó jóvoltából. Cserélgettük a poziciót, a frissitőknél általában gyorsabb voltam. A 4. kör kezdetén a stratégia szerint 170-re emeltem a pulzust és szépen otthagytam őt. Gondolom nem nagyon örült, hogy tudok újítani. Sokakat utólértem és az utolsó 750 méterre finishre is maradt energia ahol újabb 10 embert előztem meg.

Kategóriámban 8. lettem. teljesen ok.

Befutó pihegés, csobbanás a Balcsiban aztán egy kimerítő hazaút.

A következő lépcső az Ironman 70.3 valamikor nyár végén,hajrá!

Itt az első 15 eredménye a 25 fős mezőnyünkből.

Az a tény, hogy lemondtam a VB szereplést nem nagyon izgatott fel és nem fájt.

A napokban valaki feltett egy-két nagyon jó kérdést a repüléssel kapcsolatban: Mi volt a legnagyobb élményed? Melyik volt a legszebb táj ahol repültél.

A válaszom gondolkodás nélkül az volt, hogy Ausztrália volt a legnagyobb élmény és Agerben az S ridge volt a legszebb hely ahol valaha megfordultam.

Azóta   genge  kis csírája próbál kibujni a repülős énemnek és a 18 év élményeinek a lekeményedett földhöz hasonló tudattalanomból. Örülök neki.

Szóval a legszebb, legvadabb és leg elképesztőbb hely ahol valaha is repültem az az alábbi képen látható. A neve Sierra Ferrera. Gyönyörű, iszonyú vad tereppel volt körbevéve, virágillatú termikekkel várt és oda vissza megcsodálhattam gyakorlatilag egyetlen szárnycsapás nélkül. Vissszafelé 10xes adag fosás hormonnal a véremben. Soha nem felejtem el ahogyan a fordulóponttól visszafelé nívó alá merültem mert volt  egy szakasz ahol erős merülésen kellett keresztülvergődni és az irdatlan bazi nagy(de ezt már két galaxis közé kell elképzelni) kozmikus brutyó méretű sziklák oldalában kellett kiemelkednem parányi sárkányommal. Nem is emlékszem, hogy valaha éreztem-e magam ilyen kicsinek?

Szóval visszavágyok a disznószarszagú Spanyolországba.

A legnagyobb élmény pedig OZ.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=tqogBE2h4gk

És megjegyzem, semmilyen tudatmódosító szer nincs a véremben, egy kis tesztoszteront kivéve:), mer az is módosít nem, de.

És még azt is leírom, hogy a legértékesebb emberi kapcsolataim nagy részét is a repülésnek köszönhetem. Na jó ez már kezd giccsessé válni.

Most már csak az következik, hogy fásiádámot vagy hajdúpétert belinkelem. buta, buta.

Június 15.-én este figyeljétek a holdat!!

Akit érdekel olvasson utána.

Ma újra tekerhettünk egyet.

Toldi Miklós barátomnak üzenem, hogy jegelje és akkor nem fáj annyira(elesett  szegény)

65 km-es táv Nyíregháza-Tokaj-Nyíregháza. Igen sokan voltunk akik elindultunk, de a "versenyzők csak mintegy 100-an lehettek. A médiumok ezer résztvevőt saccoltak összesen de ez megoszlott a  két táv között. Nem is ez a lényeges hanem az, hogy kitartott a jó idő és csak a tombolasorsolásra állt össze és kezdett el esni, az sem tartott sokáig. Szerencsénkre a zivi közepe délebbre volt tőlünk.

A verseny elég kemény volt hiszen az elejében volt egy-két ex versenyző akik presztizscsatát vívtak. 38 as átlagot mentünk ami elég jónak mondható. Odafelé 50 felett ment a boly.Kb 30 km-ig az első bollyal mentem aztán kettészakadt a mezőny. Robesz keményen tartotta magát az élbolyban én és még vagy 20 öreg be kellett, hogy érjük 2 perc hátránnyal. De egyszer csak visszafelé sorompót kapott a leading gaggle:).

Na gondoltuk megvagytok fiúk. Becsületesen vártunk egy kicsit az induláskor, hogy az előnyüket visszaadjuk, de azért nem annyira. he-he.

A második bolyban együtt mentem az egyik helyi menő sráccal(Vinnai Zsolti tapasztalt versenyző), az jót tett az önbecsülésemnek. Aztán mintha megérezte volna kiállt és elment egy percet de ő sem tudta utólérni a vezetőket akik 1.35-ös idővel értek be végül.

Ami az időmet illeti kicsit viharban vagyok ugyanis a ride time-om 1:35.48 de ez a nettó. A bruttó az meg nem tom mennyire hiteles hiszen lassú rajt volt és én az elején idítottam az órámat a felvezetés kezdetekor az meg 1:45.23. A valódi időm valahol 1:40 körül lesz. Megvárjuk az officialt. Minden esetre elégedett vagyok abszolútly.

Minden jó volt, nem haltam bele a távba, nagyon jól finiseltem. Apropó finish.

Képzeljétek el a finisnél -kb 10-en voltunk akik labdába rúghattak a többiek az utolsó fordulónál beégtek és nem voltak pozicióban- az utolsó 300 méter körül valaki a hátam mögül megfogta a fenekemet és kb 2 másodpercig tolt ezzel az impulzussal érhettem be jó helyen ami a 2. volt éppen. Na kérem akkor, hogy is van ez, miért tolt meg a fiú? Vagy nem volt már ereje és  gondolta a maradék lendületét nekem adja, vagy tetszett neki a fenekem(mondjuk azt is megértem:) ) mindegy ha kiderül ki volt jövök neki egy sörrel.

Egyéb  egy pár munkatársamat is felfedeztem a képeken.

Pl Janó piros speci nadrágban és párja Zsuzsa( talán Milán fekete bukóban??)

És Kecskeméti Martin (Sanyika nagyobbik fia éppen az élen)

Szerintem nagyon jól ül a bringán!

És végül de abszolút nem utolsó sorban Kata( Slyné) akit nem tudott a kamera nem észrevenni.

Kaptam nevem napjára egy könyvet az egyik munkatársamtól.(jó mi?)

A vége felé tartok és nektek is ajánlom. Persze csak azoknak akiket csikol az űr és az űrkutatás témaköre.

Ebben az igen alaposan megszerkesztett könyvben egy csomó nagyon érdekes tényt feltár a szerző az orosz- amerikai hidegháborús űrversenyről, az űrhajógyártás belső titkairól és a sikeres vagy kevésbé sikeres űrmissziókról. Mivel az Amerikaiak az elején lemaradtak, Kennedy elnökük odatett... Soha nem látott pénzek vándoroltak az akkor újonnan alakuló NASA költségvetésébe amit az ott dolgozók ugyanolyan bőkezűen el is költöttek. De lett erdménye mert a sok meddő kísérlet után egyszer csak jöttek a sikerek. A Saturn, majd a Mercury és végül az "emberes" Apollo programok megmutatták mit tud az ember ha akar és van rá pénze.

Nekem leginkább a méretek megismerése tetszett Pl. A Saturn V hordozórakéta 3000 tonnát nyomott feltankolva!!!!!! 5 hajóműve gyorsította fel kozmikus sebességre a cuccot amely a starton több mint 100 méter magas volt kb 10 méter átmérővel. A földre vissza mindössze a 3 tonna körüli parancsnoki kabin jött  a többi az enyészeté lett és vagy a légkörben égett el, vagy nap körüli pályára lett állítva, vagy a holdba csapódott és az űrhajósaink által telepített szeizmológiai kutatások műszereineknek  szolgáltatott alanyt/ eszközt.

A Saturn 5 ereje :16 000 000 LE   Kicsit erős, biztosan jól lehet vele kapartatni!!:)

üdv BZS

Az életem második versenye. Az első az csak egy céges házi verseny volt, ez a mostani elég jó mezőnyben telt.

2. pálya fekete sapka

Tele vagyok élményekkel. Úgy is mondhatnám, hogy az energia helyét amit elégettem élmény halmaz lépett. Nem is tudom  mit emeljek ki. Olyan volt mint amilyennek vártam, kemény. Mivel sprint távról van szó végig 90 %-os pulzussal bőven a tejsavküszöb fölött poroszkáltunk.

A tervem az volt, hogy az úszásnál nagyon vigyázok, hogy ne dobjam el az összes cukrot mert az később megbosszulhatja magát ezért nem is tettem oda magam rendesen, a 750 métert 13.43 alatt mentem(na jó ebből le lehet vonni a depóbejáratig mindjuk 15 másodpercet de akkor is sok, hiszen itthol is gyorsabban úszom edzésen ezt a távot. A végelszámolásban itt kaptam majdnem 4 percet az elejétől akik tudták, hogy nem kell spórolni hiszen úgy is meghalunk a végére vagy így vagy úgy. Ha nem spórolok 5-ben lehettem volna a végén hiszen jól ment a bringa 20 km 35.21(depózással együtt) és bár belülről nem úgy éreztem jól ment a futás is 5km 22.44.

Korcsoportomban 26-ból 10.lettem az első versenyen amivel abszolút elégedett lehetek. De azért a következőn 10 perc körül kell úsznom a távot és akkor nem kapok az elsőtől 5 percet.

A víz egy kicsit meleg volt, furcsa volt az 50-es medence a 25-ös után és érdekes volt bolyban úszni. Az gyakorlatilag annyit jelent, hogy minden karcsapásnál érzed az előtted úszó talpát te pedig a talpadon érzed, hogy ott van mögötted a következő. Nyolcan voltunk egy sávban de elfértünk, talán kétszer kellett felnéznem mert annyira pezsgett a víz. Nagyon jól rajtoltam.

A depózással minden rendben volt, hála Balogh Lőrinc barátom hasznos tanácsainak ( Lőrinc Magyar Bajnok) de ma sajnos neki nem volt szerencséje mert defektet kapott.

Engedélyezték a bolyozást ezért jól haladtunk. Nagyon nem szabad sietni hiszen aki próbálta az tudja, hogy milyen rémisztő egy kiadós tekerés után szaladni.

Szóval depó, ez az egyik legérdekesebb dolog a triatlonban. Úszol vízszintesen, kipattansz a vízből át egy meredek hídon be a full depóba kábultan keresve a sorodat és a cuccodat. Megvan, sapka szemüveg le, szemüveg bukó fel, bringa leakaszt futás mezitláb kb 200 métert a depókijáratig ott pattanás a nyeregbe csuron vizesen lábak még csak a cipőkön taposnak. Gyorsítassz csatlakozol a bolyhoz és akkor lopva be-be dugod a lábadat a cipőbe, rögzíted és hajrá. Mindezt úgy, hogy ne ess el és ne is maradj le. Aztán jön egy kis outi élmény.

A depóbejárat előtt láb ki a cipőből, lepattan a jelnél 200 méter beszalad( na ez a legszarabb, nem akar menni a láb) a depóba, bukó le, szemcsi le, futócipő mezitlábra fel és tűz ki. Már csak 5 km van hátra amit a változatosság kedvéért most nem a megszokott alapjárati pulzussal kezdessz hanem 170-en!!.

A legjobb a befutó:) Ott érdekes szerek mennek be a véráramba és jól érzed magad. Nem kell már úszni, tekerni, futni csak enni inni.

Na ez a jó a triatlonban.

Próbáljátok ki. ciao.

1 óra 11 perccel a vége előtt(start)

oda-vissza 15x

eredmények

Az alföldi körverseny. Immár hatodszor rendezték meg ezt a kis versenyecskét amit egy kis pénzdíjjal spékeltek meg, hogy egy-két profi is rajthoz álljon.

Elmentünk hát Robival:) Persze nem azért, hogy a fiatalokkal hadakozzunk, az legyen az ő dolguk. Inkább csak azért, hogy gyűjtsük a versenykilométereket.

Reggel fedett időre ébredtünk aztán meg bosszankodtunk, hogy nem vittünk naptejet a bársonyos bőrünket védeni.

KB 100 versenyző állt rajthoz 20 és 50 km-es távokon.

A pálya alsóbbrendű utakon vezetett, hol kisebb hol nagyobb kátyúkkal. Lassú rajt, felvonulás a városon keresztül majd stop.??

Aztán álló rajtból tűz az első 15 km hátszélben. Mentünk mint a távirat 50 feletti tempóban.

Sajnos még nincs elég tapasztalatom abból a szempontból, hogy a bolyban kire helyezkedjem és hová tegyem a kereket ezért az én pulzusom volt a legmagasabb szerintem. Ez meg is bosszulta magát mert amikor befordultunk a szembeszeles szárra elfogyott a nafta és leszakadtam. De hála istennek a boly is elfáradt kisvártatva és nagy nehezen utólértem őket. Oda is mentem Robeszhez aki akkor igen előkelő helyen tekert és 180-as pulzussal mondtam, hogy bazze majdnem leszakadtam. Erre mintha meghallották volna megint meglódult az eleje de ezt már sajna nem bírtam lekövetni. Leszakadtam illetve leszakadtunk ketten. Két "öreg".

Kb 3 prcet kaphattunk amikor egyszer csak a hátunk mögül a semmiből előbukkant két fiatal és az edzőjük akik sokkal nagyobb iramot toltak mint mi ezért rájuk is tettem a kereket mondván bírni kell mert ha csak egy-két km-t is visznek az segít. Végül is ott bírtunk maradni mindketten, sőt beálltunk és okosan cserélve felküzdöttük magunkat egy elég jó utazósebességre. Következett egy elég tré szakasz ahol nem volt sietség mert masszázs jellegű volt az út. És jött az uccsó 10 km. Egy dologban biztos voltam ha meghalok akkor sem követem el azt a hibát amit a Tiszatavon tehát a finishnél nem hagyom, hogy bárki-legyen az 20-on éves - megelőzzön. Erre tettem fel mindent és utaztam amíg a pulzusom le nem ment 140 alá. Akkor az edző sporttárs nyitott egy korai hajrát de akkorát nyomott a hajtókaron, hogy kiszakadt egy pár küllője tehát OFF.

Egy ellenféllel kevesebb de még ott van egy öreg és két erős fiatal!!

Utolsó 2 km. Figyelem az elöl mellettem haladó fiatalt mikor nyúl a váltóhoz mert tutkó, hogy kilő és menni kell vele. De nem ment. Kb 800-nál hirtelen lenyomtam kónuszra, kiálltam és maxi gázon majd 60-as tempóban sprint egy életem egy halálom. A nyomulás közben tettem egy egy kisebb kiflit bele, hogy leszakítsam üldözőimet de azok anélkül is lemaradtak. Legalább ez sikerült:::)))

Örültem is . Ez volt az egészben a legjobb mert elvégeztem a feladatot.

Egyébként gyengének éreztem magam egész héten de ez annak is betudható, hogy itthon belekezdtünk egy fejújításba és elég sokat melóztam.

Mindegy. Megérte elmenni és ami a fő megint értékes tapasztalatokat szereztem.

A jövő hét végén Triatlon verseny Tiszaújvárosban, aztán a következő hétvégén Michlen 65 itthon, utána talán Mátra kör a haverokkal.

A párom Marcsi 3. helyezett lett a kategóriájában 20 km-en.

Gratula neki.

Szép az élet.

Mindenkinek puszi.  BZS

Goondoltákk volna! HIITTék Volna!!!!

Megjött a jó idő amire már oly régen vártunk:)

2800-as felhőalap. 4-5 méteres emelések.

Az előbb bővebben leírtam a sztorit, de a gép nem mentette el. Lusta vagyok megint összeszedni annyi remek poént amit oda biggyesztettem.

Az első szár hatalmas iramban, a fordulópontnál püffedés és lassulás, a második száron  összeállt halott felhők és az árnyékuk kerülgetése, az utolsó száron kék lyukak közti szalalom. Végül egy kis tágítás Ibrány felé.

Mindent összevetve nem bántam meg, hogy arra mentem amerre terveztem- a többiek éppen fordítva indultak- mert erre bár munkás volt iszonyat erős magokkal lepett meg az ég. Maradt a napban vagy 40 km. Késve indultunk de nagyot mindíg akkor repülök amikor rohanás és késés van ez már megszokott.

Ez volt az idei 2. startom

Köszönöm.

Itt ülök egyik kedves barátommal az étkezőben és elmesélem nektek mi volt életem első mezőnyversenyén.

(a barátom neve: Nagyrédei Cabernet Savignon 2010)

Szóval anno Robesz rábeszélt, hogy menjek el és jó lesz. Ő nem jött el de én elmentem és elvittem magammal a két lányt is. Jó volt.

Több csúcs is megdőlt ma. A közérdekűek között ott szerepel az új tókerülő pályacsúcs, a résztvevők létszámának csúcsa, azt hiszem 1200 körül voltunk. Az sok. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük a pálya méreteit és adottságait. Személyes csúcsom pedig a 35-ös átlag 65 km-en.

Egy töltés a Tiszató körül max szélesség 3.5 méter, az nem túl széles akkor amikor elstartol a mezőny, megy a boly friss lendülettel akkor éppen 53 km/órával - egyébként akkor mérte az órám a napi maxot- és be kell fordulni a műútról a töltésre. Mindenki siet, nem is értem. Volt akinek sikerült de sajnos volt olyan is aki az ütközést elkerülendő lehajtott a töltésról aztán esett és 1 kulcscsont lett az ára. Sok defekt a rossz útburkolat miatt és akrobatamutatványok a földön guruló kulacsok okán.

Az eleje tapasztalt országútisokból állt akik bemelegítve ezerrel nyomták az első 15 km-t.

Sajnos  leszakadtam tőlük mert nem melegítettem be ugyanis itthon maradt a görgő befogó pofája. Szóval a C boly maradt vigaszul de annak legalább a legeleje. Lett volna esélyünk megfogni az B bolyt de egy csomó tapasztalatlan és ráadásul idióta alkotta a  bolyunkat. Ordítva magyaráztam nekik, hogy menjünk okosan és váltsuk egymást az elején akkor stabilan 45-öt mehetünk ehelyett a sok fasz hátul utazott mi hatan elöl ugyan csarélgettünk de az élboly közben behozhatatlan előnyt szerzett ami a végére 10 percre hízott. Tanulság bemelegíteni és az elején bírni a halálos iramot. erre bizony speciálisan eddzenem kell, már van is ötletem.

Aztán az út további része mondhatni eseménytelenül telt. Tekertünk hol 170-es hol 150 es pulzussal küzdve a közben beerősödő és turbulens széllel.

A végén az első háromban mentem és okosan pihentem egy kicsit mondván a hajrát megnyerem és bolyelsőként szerzek magamnak egy jó napot. 5 km-nél gondoltam megszökni. Utópia volt. Előrementem kb 100 métert 180 pulzus és a boly hamar utólért. OK. Tandíj. Pihenés szélárnyéknban és B terv: Az utolsó etap kb 1000 méter úgy nézett ki, hogy  a közepén a töltésről a kempingbe erős jobb majd bal tehát a kanyartechnika döntő lehet aztán kb 500 sprint.

Az ominózus kanyarkombináció előtt 3. voltam a kanyarokból kijőve pedig első!!!.

Akkor sprint:::

Pulzus egekben és egy életem egy halálom. az utolsó 10 méterig működött aztán két szemtelen szélárnyékban utazó fiatal megszopatott. Öten mentünk be egy másodpercen belül én 3.-nak.

Tanulság, sprint közben le kell rázni a szélárnyékból a ragadókat. Ha bírják akkor bírják szélben is a gecók.

Sebaj.

Így is király móka volt.

1.52 az időm a legek 1.39 -et mentek.  Az egész mezőnyből 66., korcsoportom 190 indulójából 12. lettem. Elégedett vagyok. Jövőre korosztály dobogó!

A lányok 3.25 öt bringáztak, minden tisztelet nekik hiszen abszolút edzés nélkül városi bringával tolták. Sok olyan hibát vétettek amivel a túra komfortérzete nem volt a csúcson, Pl öltözék, tárolás, stb.

Sokat fejlődhetünk még.

eredmények itt:

http://www.futanet.hu/cikk/4-intersport-tour-de-tisza-to/3585

pár kép jön

Csapatképek még sima arccal:) before race a Tisza parton

És a világbajnok velocipédes (egyébként a rendezvény atyja)

Az alföldi gyerek ha kimegy a hegyre alcímmel.

Az alföldön tekerni jó.

A hegyen tekerni még jobb.

Elvittem a lányokat Gyöngyösre, lepakoltuk a bringákat aztán elindultam a Mátrakörre bízva, hogy nem áll össze és nem ázok bőrig. A párom Marcsi és Eszter addig kerekezik a síkon és eltöltik az időt.

Nagy elánnal de azért óvatosan bánva a cukorral elindultam felfelé és még mindíg felfelé és még mindig felfelé. Mátraházán az ismerős parkolóban( motorral párszor már zúztunk arra) már tudtam, hogy most érdekes dolog fog következni hiszen ismertem a terepet nagyjából. Érdekes is volt de ugyanakkor idegen is a magas súlyponthelyzet és a kis tömeg  valamint a tapadási viszonyok miatt. Az útburkolat nem volt vészes ill. ahol gázos volt ott óvatoskodtam. 55-60-nal bírtam ereszkedni max a légellenállás miatt no és amiatt, hogy nagyrészt gurultam kicsi pörgetésekkel, hogy azért regenerálódjam mire leérek. Élvezetes ütni lefelé de a vége felé a nyakam már teljesen elgémberedett és olyan idegen gondolatok ütöttek tanyát a fejemben, hogy jó lenne már egy kis emelkedő??? Normális??

Nem kellet soká várni jött:) Aztán le fel , le fel és ez így ment végig. zenére tekerek ami nagyon bejön. A legnehezebb emelkedőkön egy-egy Hendrix nagyon jól tud jönni. Unom azt, hogy csak a szívverésemet és a légzésemet halljam. Kell a zene kész.

Tudom, hogy veszélyes. Nem hallod mikor kell megijedni:)

 két óra negyvennyolc percet mentem a körön kényelmes 70-80 % os teljesítménnyel. Kiértékeltem a szakaszokat és az a tervem, hogy az idén még 3x elmegyek mindíg kicsiket javítva. 2.30 egyedül elég lenne.

A legdurvább a befutó emelkedő, véged van mert a végén már nyomod, aztán viccesen kiírták, hogy már csak 500 m a cél, "na de mekkora  volt az a odaállás kérem"

https://www.youtube.com/watch?v=VxhrVvrIsMw  2.30-nál.

All mentioned things considered it was great fun indeed!