Egyedül repültem. Kimentünk Imrével , hogy fél egykor start. Közlik, hogy nem lehet repülni mert vizes a fű.Hazudnak. Nagynehezen kisírom ügyesen, hogy mégis. Kimegyünk szerelek, be a dollyba és .... nincs kioldó:) futás be. Leakaszt a szögről futás vissza. Pondró fel beköt kioldó felrak!!! nincs rajta kiskarabíner.

Pondróból kimászik felkötöz, pondróba vissza beköt ....a mentőernyő cippzárja kinyílik....Na itt majdnem feladtam, de csak majdnem:)

Vontatás közben már éreztem, hogy durvaság lesz aztán a leoldás után bele egy kegyetlen alföldi 0.5-be és fel alapra helyenként egészen megvolt az egy méter...félelmetes.Az alap is magasan 1000 körül.

De ami a lényeg, hogy rezzenéstelen 4 óra repülés a drága alföldem felett ahol ha a magmérő azt mutatja, hogy 500 akkor az 500. Azon kívül itt nem akar felhőalapon nekedjönni egy megyényi szikla.

Szóval stresszmentes és finom és lágy.

Láttam egy madarat aki egy nagy bogarat üldözött a termikben aztán bekapta.

Nem sarlós volt hanem valami nagyobb vércse szerű.

Leszállás után ( a házam mellé) a párocskám hozott ki szendvicset, hideg vizet, sajtot, zöldséget. Hát kérem így kell ezt.

üdv

Sem képet sem videót nem tudok prezentálni mert a cuccom szanaszét hever. Attika hozza a pondrót gépet, táskámat, Bali hozza a sátrat egy kis része a cuccnak pedig nálam van. Nem áll össze még a szett, de ami késik nem múlik.

Na szóval az utolsó nap.

A hegyvonulat elé tűzték a feladatot tudván, hogy a szelecske erősebb lesz a hegyek között kényelmesnek és repülhetőnek mondhatónál. Egy fordulópont a szemközti gerincen, egy nem sokkal utána a fennsíkon, aztán Reptér gól. A napot amolyan mindent egy lapra módra terveztem, mondván ha bolyozok akkor megint lehetek 30 körül azt meg unom és nem tartom jónak. (Egyébként a nap előtt Krisztián Csiekkel beszélgettem- ti is láthatjátok majd hamarosan a vele és még pár pilótával készített hevenyészett interjút- és megerősített abban a hitemben, hogy a bolyozás birkasága nélkül is lehet és kell is jól repülni.) Szóval all in, nothing to lose ahogy a művelt csehszlovák mondta volna annak idején. Első kapun ki, nem a bollyal amely tudatosan a szél felőli oldalra helyezkedett a kapuban és ez nyílván értelmes húzás is volt. Nyílegyenesen át a völgyön hátha bejön és lássatok csodát a fp előtt 700 méterre ott a tuti, királyság.Tovább megint a boly mellett, kissé balra a kurzustól hátha ott lesz és ott volt a bolyból sokan át is libbentek, de már csak alám hála istennek.

2. Fp és tovább. Mindíg akadt követőm de egy kicsit lemaradva Pl a dagi Siess gyerek vagy két Z9, nem tudom kikkel, és egy sárga speedarmszos sárga fekete pondrós valaki aki kegyetlen jól tekert.Vele volt olyan érzésem, hogy mindjárt nekem jön alulról, de nem jött nekem.Egyszer csak látom, hogy -kb a céltól 35 km-re - jön be alám Bali, na ennél jobban nem örültem volna senkinek. Opciók: megvárom Balit és együtt tovább, vagy jobbra tartva a vezető bolyhoz megyek amely velem egy magasságban volt a kurzuson míg én kicsit balra. Nem, marad a büszke 3. verzió megyek egyedül és ha még egy termiket találok akkor megvan a csoda. Találtam is egy disznótelep felett egy 2 métert amire azt hittem, hogy olyan fasza, de kiderült, hogy jobban emelkedik mint én és buborék. Vagy pedig az erős szélben nem bírtam vele. Mindegy, itt volt vége a széles vigyornak, de legalább ott volt az a vigyor. Majd csak összejön egyszer az a teljes kép a gyorsasághoz.

Este záróünnepség, falusi állófogadás sörrel és fantával aztán a beígért eredményhírdetés 11 helyett hajnal egykor. Attika 3. Bali 10.  Mi többiek hátul. Gratulálok nekik.

A verseny összességében nagyon jó volt. Rengeteget repültünk jó volt az idő( bár nem volt atombomba ccsak vagy 3 szor). Megúsztuk komolyabb baleset nélkül. Egy fiú törte a kulcscontját egy csaj pedig - nem repülés közben- az ujját.Júlia fejjel eltörte a gépe gerincét és számtalan trapéz. Nekem egy. Jobb könyökkel egy "hiji ate"-val törtem el amikor életem legneccesebb leszállását hajtottam végre pusztán a blogolvasók gyönyörködtetésére:)

Reggel ki-ki a saját útján elindult. Kisatti Monte Cuccóra, Betókék hazafelé, Tibi és Orsi vonattal Barcelónába, Bori, Bali , Peti és én szintén Barcelona. A nászutasok mentek tovább valamikor, Tibiék szombaton várostnéztek 20 km gyaloglással aztán repültek haza. Mi Petivel szombaton csak a Güell parkot és a művészeti(szépművészeti) múzeumot kivülről:) néztük meg valamint az olimpiai parkot ahol javában készülnek az atlétikai EB-re.

Este csöveztünk egy parkban amit már vagy 20 éve nem csináltam. Van egy íze, de nem a legkényelmesebb.

Másnap korán kelés irány a belváros bicajkölcsönzés és mienk a világ. Halad az ember fia kerékpáron. Szinte az egész várost bejártuk Gaudistól tengerestől. Mondhatni Barcelóna szép és jó hely. Ragyogó színekben pompázik a város és mintha minden építész a másikon akarna túltenni szabadságban formabontásban, olyanok az épületekés a közterek. Van itt Ék alakú tükörcsoda, Homokóra szerű piros felhőkarcoló, műfasz alakú(vagy ha jobban tetszik pisztolylőszer alakú felhőkarcoló. A villamospálya helyenként füvesítve, mindenhol kerékpárút, jó minőségű kátyúmentes utak stb. Függővasút "lanovka".Tetszik.

A legjobb kilátást a Güell park nyújtotta ahonnan a várost egy  bézs színű szerintem varázslatos lepel vonta be. Ez a jelenség annak köszönhető-szerintem, hogy nem olyan mocskos a levegője hiszen tengerparti és kifújja a mocskot a szél valamint annak, hogy sok terrakottát használnak és nagy divat a csempe használata is. Lásd Gaudit az az ember nem szerette az egyenes vonalakat, ellenben imádta a görbét  a görbe tereket és a csempét az épületeken. A kovácsoltvashoz pedig igazán értett Endrének figyelmébe ajánlom mintaként. Senkit nem láttam még a rideg vassal így bánni, olyan meleg hangulatú erkélykorlátokat készített, hogy annak mindenképpen a csodájára kell járnia a bámészkodónak.

Barcelona a tengerpartra épült a dombok közé így megvan a nagyváros benyomása mégis oldja a feszültséget a dombok nyújtotta hangulat.

Egyébként Peti olvasta valahol, hogy a spanyolok majdnem fele tengerparton lakik és az országuk területének kevesebb mintv 10 %-án élnek így összezsúfolva. De biztosan jobb mint a disznószarszagú alföldön. Ízlések és pofonok.

A vasúti pályaudvarok kétszintesek így kevesebb helyet foglalnak a felszínen. Kiterjedt metróhálózat segíti a túristákat és persze a helyieket.

Este vonatoztunk még egy órácskát- ugyanis rossz vonatra szálltunk fel önhibánkon kívül és elvitt minket egy kb 20-30km-re lévő tengerparti üdülőfaluba- aztán reptér.

Éjfél helyett fél kettőkor indultunk haza. Négykor voltunk Ferihegyen, peti fél 5-kor én 7 kor kerültem haza. Szándékosan mondom, hogy haza és  nem ágyba mert tusolás után egyből mentünk dolgozni.

Ennyi volt mese volt.

Jövök még egy aranyos Ager videóval és egy Barcelona etűddel.

Mindenkinek köszi a szurkolást, azt hiszem minden résztvevő a maga módján megpróbálta a legjobbat produkálni.

Az Ageri fal és környéke nem gyerekjáték. Ellenben olyan élményeket ad, hogy csak na.

Mennnyetek,mennnyetek, mennnyetek. Üdv

Tegnap reggelre ráült egy felhő a hegyünkre, nem volt nap.

Szabadfoglalkozás. Alukálás, séta a faluban, ki ki szórakoztatta magát.

Este 6 körül Attikával és Balival úgy döntöttünk felmászunk egy szép hegyi kolostorba ami az Ageri fal derekánál van. Nem értünk fel mert eltévesztettük az utat így sétáltunk vagy két órát közben elemezgettük a verseny történéseit, kinek mit és hogyan kellene, kellett volna, szerettte volna stb.

A kempingbe visszaérve összeverődtünk és immár a megszokott csapattal elmentünk az Attikáék szállására vacsizni. Nagyon szép hely jó kilátással figyelmes kiszolgálás. Ittunk egy üveg vöröset ettünk finom lasagnát és desszertnek egy narancsos sütit tejszínhabbal-A vacsora kezdetekor Gerolf odajött és megkérdezte udvariasan, hogy csatlakozhat-e, persze hogy.

A szomszéd asztalnál a svájci csapat férfitagjai, odébb az egyik olasz fiú Davide a csajával, valamint Juliska a barátjával.

Beszélgettünk egy csomó témáról Pl. egy új pontozási szisztémáról ami a kreativitást az önálló gondolatokat jobban értékelné mint a mostani. Egy eleme olyan lenne, hogy a fordulópontoknál az első pár pilótát díjazná nem csak végsiklás és a gólvonal átszakítása döntene illetve adna pontot. Felmerült még sok ötlet, de a lényeg az, hogy tartalmas volt a beszélgetés. Annál inkább mivel vacsoravendégünk vicceket is mesélt, összességében pozitív benyomást tett rám, kicsit oldotta a kialakult képben lévő feszültségeket.

A társalgásból mindenképpen kiderült, hogy igen művelt sok dologban jártas és egy általán nem rosszindulatú, csak szerintem a kelleténél szókimondóbb és ezzel a tulajdonságával sokakat irritál.

A tandem cross country gép témáját is felvetettem, megoszlottak a vélemények a távrepülés ilyen módszerrel történő oktatásáról.Miközben mi vacsoráztunk az ausztrál fiú házában bbq party volt, biztosan ők is jól érezték magukat.

Ma versenynapot tervezünk, bár még felhőben a gerinc, de a Juaki szerint ez nem gond a gondot inkább a kedvezőtlen irányú szél jelentheti.

Az olasz csapat kézzel lábbal repülne nyílván anyagilag motiválva vannak a jó csapateredményben, Gerolf tuti, hogy maradna a földön és így tovább mindenki másként viszonyul a dologhoz. A 22 nemzet közül 4.-5- helyen vagyunk végig, jelenleg 4 ponttal vagyunk a csehek mögött, ez ugye a sok ezer pontot figyelembe véve elenyésző, ha lesz nap biztosan megelőzzük őket.

Részemről a dolog indifferens, ha lesz nap örülök hiszen itt repülni minannyiszor különleges élmény, ha nem akkor sem leszek szomorú hiszen azért ez a két hét és a 10 nagy repülés egy kissé igénybevette öreg csontjaimat. A sátrazásról nem is beszélve. Nem is tudom elképzelni milyen leyz újra a saját ágyamban a kedvesem mellett. (na jó, azért elképzelni el tudom)

Üdv

Először is bocsi azért, hogy a levelekre nem válaszolok, de a chello-ról csak fogadni tudok. Aki akar és fontos az felhívhat mert a telefon az működik ugye.Nem kell gyomronvágással fenyegetni sem vascsővel:)

A pihenőnapot nagynehezen átvészeltük és mindenki feszülten készült a 8.napra ami sajnos a starton erős széllel várt bennünket.

Azért kinyitottunk és vártunk. Mindenki a starthelyen toporgott és egymást figyelgettük, na mi lesz.

Elküldtünk egy wind dummyt nézzük mi lesz. Esett kelt az elején de aztán fent ragadt. A start kinyitott de az első startok előtt tolták fél órával a 15 órás kaput.

Lassan elstartolgattunk. 25 km-es kicsit oldalas szélben. Voltak helistartok és ficánkolások. Júlia pl aki most éppen szemben velem ül és írja a blogját úgy startolt el, hogy billegett jobbra balra mint majom f...án a stanyecli aztán pedig nyomott egy 360-at a fejünk felett, jaj. Egy fiú a jobb oldali starthelyről indulva úgy megemelkedett majd átesett, hogy tulajdonképpen a bal starthelyről ment el végül:)

Szóval a starton még nem adtunk egy fabatkát sem a napért.

A feladat az EB legkacifántosabb feladata volt 7 fordulóponttal, 3 különböző értékű fp rádiusszal. Felért egy matekleckével amíg aaz ember memorizálta.

Aztán usgyi. A második kapuval mentem ki, mert az elsőt nem kaptam el jól, de aztán kiderült, hogy Attila és Bali is kb 6 percet késett de azt választották, mert ott voltak az opponensek.A völgyet kellett átszelnünk aztán a ridge végén a 2.  majd át a hegyen Tremp felé és így tovább. A 2. fordulónál összefutottunk Petivel együtt mentünk a 3. ra amikor kedves barátom segített hiszen én megunva az egyenes siklást a semmibe kicsit jobbra húzódtam mondván megnézem azt a nagy felhőt működik- e de Peti és a boly közben talált egy mentő 1.5-et így visszamentem. A forduló után irány a 4. de merre, a bátrabbak így Peti is egyenesen akart rámenni a fennsíkon keresztül de ez nekem nem tetszett úgyhogy minimális kerülővel a ridge-re helyezkedve folytattam utamat. Nemsokára megkaptam bölcs döntésem jutalmát egy finom 3 méter képében Ez megkönnyítette a dolgomat és viszonylagos biztonságban fordulhattam a 4. et ahol sajna éppen akkor egy kegyetlen almulás volt rengetegen leszálltak. A fordulás után a hegyekig volt vissza vagy 2 km-em. De úgy nézett ki nem érek vissza mert a terep szar volt alattam és emelkedett. A legutolsó vészleszállóban már vagy öten csuktak gondoltam én is oda szállok fő a biztonság. Zipp ki behelyezkedés abban a pillanatban egy életmentő 1 méter félkörön. Nevelgettem egy kicsit és éppen amikor dönteni kellett, hogy sodródás vagy leszállás akkor meglett és erősödött. Még két pilóta bejött alám az egyik el is tudott tekerni velem a másik lerohadt sajnos. Vissza a hegyolgdalra és tovább az 5. felé. Találtam egy 4 métert fel 3100 ra és gondoltam meg is van a feladat hiszen az 5. től mindössze 6 ra vagyok az utolsó előtti szár 15 körüli az utolsó pedig csak 7.

Kb úgy is lett. Az 5 fp-on egy társam akadt és együtt tekertük az utolsó termiket amit ő otthagyott hogy gyorsabb legyen, gongoltam menjél barátom nekem most tutira kell mennem úgyhogy mentem még vagy két kört a kétméterben aztán gyerünk végsiklani. Pár másodpercet tett csak rám de még ő is túl volt biztosítva így mehettünk 100 felett a végsikláson . Jó dolog, szeretem.

Végül Bali, Attika után harmadik magyarként beértem és fülig ért a szám, hiszen ez volt a 4. pontszerzésem a csapatban.

A starton átélt izgalmak után ez a repülés inkább pozitív élményeket adott szerencsére.

Peti várja a 8. napot abszolút motiváltan.

Ma pihentünk.Érdekes, mindeki holt fáradt lett a pihenőnaptól. Csak lézengtünk és fetrengtünk az árnyékban mint a legyek, mondjuk hozzájárult a dologhoz az, hogy nem sokszor kellett ittlétünk alatt a fülledt 35 fokban ténferegni. Alapesetben a hegyen töltjük az időt és ott jobb a klíma egy cseppet.

Most, hogy lement 30 fok alá este nyolcra, mintha megélénkült volna a kemping vérkeringése.

Le is ülök kicsit írni.

Csak úgy össze vissza.

Van egy csomó versenyző akiről sokat tudnék írni, hiszen ittlétünk alatt folyamatosan kerestem az alkalmat, hogy beszélgessek velük, azokkal akik érdekelnek.

Ha a pise csokikupán ülünk majd a tűz körül akkor talán izgalmasabb lesz azokat a benyomásokat elmesélni amit szereztem mondjuk egy Alex Plonerrel, vagy Oliver Barthelms-szel kapcsolatban. De sokat számítanak az érzések a megérzések amit csupán a metakommunikáció csatornáján keresztül kapok, mert nincs alkalmam az illetővel beszélni, vagy egyik részem sem kívánja a dialógust.

A japánokkal kimondottan kerestem a kapcsolatot mert az én gyönyörű és okos kislányom japán mániában szenved és gondoltam szerzek neki kapcsolatokat Japán pilótatársaim segítségével. No way ahogyan a művelt csehszlovák mondta . Nem lehet velük beszélni mindahányan más bolygóról jöttek. Jonny nap mint nap beszól finoman nekik de nem dúrván csak heccelve viselkedésüket beszédtechnikájukat. Murisak de nem bíznám rá a kislányomat egyáltalán. Jelző nincs.

Érdekes a női mezőny: van itt mindenféle amazon. Orosz Kisgömböc, Angol nagygömböc, fiúsított svájci jányka és holland száradt kóró és kegyetlen rossz tartású német pulykatojás. Anélkül, hogy bárkit is bántani akarnék. Egyben közösek, igen kemény csajok. Kíváncsi lennék a párjaikra is, akkor lenne teljes a kép.

A pulykatojás például amikor tekerek a termikben és észleli, hogy jobb mint az övé akkor igen határozottan jön feléd és majdnem neked megy úgy jön rá a körödre. Érdekes viszont, hogy nála nem éreztem bizonytalanságot pedig igen vékonyka forma. Az apukája segít neki nyitni, csukni, és a startra is ő cipeli ki a gépét.

Nem szólítottam meg mert nem érdekel a belseje.

Tapasztalt pilotína az igaz.

Ha már atekerésnél tartunk, volt itt egy csomó élményem a bolyokról, azt hiszem néhány gondolatot már meg is osztottam veletek, most még írok néhányat.

Először is a termikek itt nem olyanok mint otthon. Ittlétünk alatt mivel gyakran fújt a szél azt tapasztaltam, hogy a kormányrúd igen gyajkran van fogva. Nem olyan ez mint az alföldön csokit majszolgatva tekerés közben. Kemény lökésekre lehet számítani minden pillanatban és egy napon belül is igen nagy a szórás. Tegnap pl volt a pályán fél méter extra turbókkal és 7 méteres átlag. Az utóbbival csak Tomas Weissenberger találkozott.

Meggondolod, hogy full VG vagy csak kétharmad.

A lökésességen kívül a termikek felépítése is eltérő. Sokkal direktebben veszed észre a jelenlétüket. Nem egyszer történt, hogy rezzenéstelen siklásból olyat odaba....ott, hogy komolyan aggódtam az állkapcsom épsége miatt.

Az, hogy nagyokat esel kelsz az már szinte természetes. A drága alföld ilyet nem tud, de nem is kell neki. Az legyen csak olyan vajsima és unalmas ott azt szeretjük.

Arra is gondoltam, hogy a helyről írok egy pár sort, bár a neten mindenki utána tud nézni, ha akar. Azért pár sort a magam gyönyörűségére megengedek:

Katalunia. Nem Spanyolország hanem katalúnia. Örökösen el szeretne szakadni a spanyoloktól de soha nem foják kiengedni mert annyira szép és érdekes és nem utolsó sorban elég jó túristacsalogató. Most, hogy itt vagyunk is nagyobb volt a nyüzsgés az autonómia miatt mint a foci VB ügyében. Földrajzilag mindenki ismeri a helyet legalábbis a fekvését, ami a Pireneusok keletkezését illeti már gondolom árnyaltabb a kép. A lényeg a gyűrődés ami a helyszínen jól látható mert van például az ageri fal egyik Tremp felé vezető áttörésénél egy sziklafal, amely szerintem legalább 600 méter magas. Látványos és az amatör geológusok kiélvezhetik a látványát.

A tektonikus lemezek egymásra csúszása és töredezése olyan félelmetes látványt nyújt, hogy az csuda.

Ma reggelre bejött a szar idő esik és dörög. Ma rest day lesz az biztos. A reggelinél beszélgettünk a tegnapi napról.

Ami az eredményekből nem derül ki a magyar csapat tört 4 trapézt tegnap, nem voltak ideálisak a körülmények a sárkányrepüléshez. Erős lett a szél az pedig tudjuk mivel jár. Azért a két világklasszis bement a célba, nem véletlen, ezeknek a fiúknak a fejében annyi háttérinformáció lakozik, hogy döntéseik a lehető legkisebb hibafaktorral születnek meg.

Tegnap a második kapuval indultam el kicsit késve (8) perc de biztonságit szerettem volna menni. Egy lengyel és egy német fiúval siklottam át a fennsíkot amit mi csak platónak hívunk és nagyon tartott tulajdonképpen csak tartás és emelés volt hosszú perceken keresztül ez feldobott hiszen begyorsultunk kegyetlenül.

A sziklafalat elérve(é-d) több lehetőség kínálkozott. Az egyik az hogy bevárni a kb 2 perc hátránnyal küszködő bolyt, vagy menni megint önállóan a saját fejem után amiben az volt, hogy nem ezen a sziklafalon kellene folytatni mert ez az ny -i szél miatt turbós lesz, hanem át kellene  menni a turbon előtti völgybe ahol nagyobb biztosnsággal ráfuj és ott menni tovább a fp felé.

Természetesen úgy döntöttem, hogy megvárom a bolyt. Na ez volt a hiba, hiszen úgy is lett ahogy gondoltam bementünk a turbóba és estünk keltünk ráadásul rossz irányben sodródtunk. Mire feleszméltem páran már le is korrodáltak akkor irány a másik gerinc de már csak jóval nívó alatt. Gyűrtem, imádkoztam az utolsó pillanatig amikor elém toppant egy lefutó gerinc ami megakadályozta, további kéjutazásomat ebben a festői pireneusi völgyecskében amely szépségét majd csak órákkal később volt lehetőségem élvezni a földről.

Le kellett szállni. Kinéztem a leszállót idejében hiszen volt még vagy 30 méterem:)

Oda is szálltam le csak nem úgy ahogy akartam. Oldalhátszél ellenlejtő teniszpálya nagyságú legelő báránykákkal jobbra balra patakmeder kb 10 méteres partfallal.

A lebegtetés fázisában kostatáltam, hogy van még egy kis sebesség amit ki kellene futni de ezen a sziklás talajon???

Be....ódás egy trapéz, király, de élek.

A völgyet csak speciális terepjáróval lehet megközelíteni ezért egy órás sétát tettem a közeki hegyifaluba ahol a második helyi embernek Antoniónak sikerült elmagyaráznom mit akarok. Beültünk a ford terepjárójába és levitt a leszállásom helyére vakarta a fejét amikor meglátta:::

Nem akarta felrakni a sárkányt mert nem volt tetőtartója ezért a közeli juhásznak füttyentett(aki az apja volt) és elcserélték az autót. Egy 43 éves igazi békebeli Landroverrel folytattuk az utat visszafelé közben ment a magyar-spanyol nyelvlecke . Kutya, madár, gyerek stb. Egyikre sem emlékszem már.

A műútra kiérve kifizettem és elbúcsúztunk, közben észleltem, hogy egy lengyel fiú is a környékre szállt úgyhogy leadtam a drótot a többieknek, hogy nem kell jönni értem.

Pechemre a másik lengyek fiú nagyot esett és be kellett vinni a kórházba ezért 5 órát vártunk a visszaszállításra.Végül fél egyre beértünk.

Ma pihenünk, meglátogatunk egy dinoszaurusz feltárást, megnézzük a rontószauruszt meg a bontószauruszt közben nyalogatjuk a sebeinket.

 A képen a helyi maffia atrocitálja a kisebbséget a szárnyamon.

Ez a nap érdekesen kezdődött. Igen éles inverzió fogadott  bennünket a starthelyen amely sokáig tartotta is magát. 14 órakor nyitott a start és elkezdtek az emberek ugrálni lefelé.  Pilótákkal tele a légtér. 15 órakor még vagy 30-an a földről néztük ahogyan szenvednek egy egy bolyban tülekedve a nívó felett max 200-on.

Fél négykor a maradék földön lévő is elstartolt, köztük Dave, Jonny, Tibi, én.

A nap még akkor sem volt meggyőző csak forogtunk a felekben és próbáltunk nem leerohadni ahogy néhányan már megtették.

Egyszer csak Attila mondja a rádióban, hogy úgy néz ki elindultak a feladaton a fél négyes kapuval . Ez egy kicsit segített hiszen gondoltam megfestik a nagy kéket. Vártam a 4 órás kapuig és nem voltam egyedül. Ott volt a bolyomban Jonny, Alex, Tibi és még 3 akiket nem tudtam beazonosítani.

A dolog a következőképpen nézett ki. Megfogtam a termiket, balra teker fel legfelülre és már nézhettem is amint jönnek a fiúk felfelé. Volt kb 50 méter előnyöm és ezt kihasználva tűz tovább. Aztán megint ugyanez aztán megint és már nem is láttam őket, lemaradtak.

( most hogy túl vagyok a 120. órámon ezzel a repcsivel elmondom, hogy kezdem érezni vele a dolgokat mindkét irányban, megtanultam az erőkifejtést minimumra csökkentve high side-ingolni és jól is siklok) 

Ez a tudat boldoggá tett és olyan erőt adott amelyet még soha nem éreztem karjaimban.

A rádiókommunikációból értesültem, hogy Bali, Attila belátható távolságba került Petit pedig aki szintén az eggyel előbbi kapuval ment ki a fordulópont előtt kielőztem és már csak a ridge-en láttam.

A fordulópont után volt egy ridge(egy hegygerinc ) amin az edzőnapon már végigmentem kétszer és tudtam, hogy hiába emelkedik a dolog nem kell megállni körözni hiszen felvisz az anabatikus feláramlás akármilyen meredeken emelkedik is. Csak a végén kell kitekerni amilyen magasra csak bírsz, hogy a halál völgyet jó pozícióban érd el.

Ez eddig meg is volt szépen. Kitekertem és ...

Kitekerés közben megfordult a fejemben, hogy van fél óra előnyöm pár pilótával szemben és jó pozícióban vagyok Jonnyékhoz képest is nem kéne megvárni őket és együtt menni?? Úgy döntöttem, hogy nem csirkézek hanem megyek tovább mint a távirat. Előttem kb 10 pilóta volt a pályán úgy hogy ha ezt a haladási sebességet tartom akkor 10 körül lehetek. Ettől vérszemet kaptam és...

Amásodik fordulópontra kétféleképpen lehet rámenni toronyiránt a lee oldalon kicsit turbóban de gyorsan, vagy jobbra kicsit a völgyet szegélyező gerincen várva a jót , ott megemelkedni és akkor a tutiban könnyedén oda.

A nehezebbet választottam és a gyorsaságot. Visszanézve féltávról láttam, Hogy a többiek emelkednek a gerincen mert ők azt választották.

Megyek tovább , de nem toronyiránt hanem kicsit tartok balra a völgyet szegélyező sziklák felé hátha meglesz ott valami. Odaérve azt tapasztalom, hogy kegyetlen turbulens és nem nagyon dolgozik. Volt ugyan egy kegyetlen buborék de olyakat lazultam, hogy otthagytam és mentem fordulni immár 1400-on -az nem sok -.A forduló után irány az utolsó lehetőség  a hegyoldal ami sziklás és felvezet a halál völgyhöz. 1100 . Nyalom a  hegyet de nem adja. Büntet. Ok úgy néz ki vége. A várost nem tudom átsiklani, meg nincs is értelme mert mögötte messze van lehetőség, a hegynek nem lehet nekimenni mert nincs leszálló alatta ha mégsem adja úgyhogy a legutolsó vészleszálló mustra, behelyezkedés és leszállás. A leszállás utolsó fázisában a lucerna között nem láttam a villanypásztort, gorillában vártam a lebegtetési pontot és akkor elkapta a bokámat. Hátralendített, kéz kinyúlik, automata lebegtetés mintaszerű leszállás. Kiképzési módszer lesz:)

A növendék lábára kötelet kötök és a megfelelő pillanatban megrántom és lebeg.

Csabi 10 percen belül ott volt.Király sofőr!!

Konzekvenciák:

Amiért nagyon gyors voltam azért örülök, hiszen most és az előző napon éreztem meg, hogyan kell repülni ha gyorsan akarsz menni. Amiatt, hogy elborult az agyam és nem vártam meg a bolyt kicsit ambivalensek az érzelmeim. A 2 forduló felé adhatott volna a jóisten még valamit és akkor ki tudja mi lett volna. Ha eljutok a halálvölgy bejáratáig akkor onnan tuti hiszen azt már nagyon jól ismerem, a nevét is nekem köszönheti.

Ha ott azt a durva lazulósat gyűröm akkor...

Ha, ha, ha.

Kisatti és Tibi nem csinálták meg az 1 fp-ot, nem adta nekik.

A végeredmény nem fáj, megvan a puzzle egy újabb darabja, megpróbálom elraktározni és ma hasznosítani.

Tegnap volt két rossz start lepördültek de megúszták. Mindkettő elstartolt kis javítgatás után.

Mára 4000 alapot mondanak, lehet hogy beküldenek minket a Havas Pireneusokba.

Hajrá magyarok.

Na, a rendezőség azon célja, hogy egy kicsit széthúzza a mezőnyt sikerült. Kitűztek egy igen trükkös feladatot ami telis-tele volt buktatóval. 140b km 4 fp.-tal. Egy  alacsonyan fekvő völgybe tették a fordulót amiből csak igen nagy összpontosítással és okosan lehetett visszajönni a hegyünk elé.

Végre ott voltam a vezető bolyban az első fordulópontig. Olyan fárasztó dolog, annyi összpontosítást kíván, hogy nem is bírtam sokáig. A lényeg, hogy sok minden bekattant tegnap is. A forduló után rosszat döntöttem mert ahelyett, hogy a vezető hármastól egy kis idővel lemaradtam volna, egy kicsit tovább maradva a termikben, bevállaltam a 100 méterrel alacsonyabbról való továbbutazást. Ezzel azt értem el, hogy még rosszabb pozícióba kerültem. Nem is tudtam átkelni a leszállómentes övezeten csak 3. nekifutásra. Vígaszom annyi volt, hogy Blay is ott rohadt velem miközben a többiek már a ridge előtt tolták ezerrel. Na ott és akkor olyan döntést kellett meghoznom ami a testi épségemet komolyan vszélyeztette hiszen no leszálló, csak sziklák turbulencia és egy szép kis tó. Azért vágtam neki mert gondoltam legrosszabb esetben vízbe szállok. De átértem hajszál pontosan a legalsó hegy nívójába kb 800-al a ridge alá. Ott utazgattam immár vészleszállókkal a lábam alatt. Egyszer csak megvolt és irány fel a nagy gerinc.Közben halloma rádióban, hogy bali leszállt a 2. után nem sokkal.Tibi mellé. Peti és a két Attila still in the air.

A hegygerincre felérve utaztam vagy 10 km-t tekerés nélkül, csak a nagy völgynél kellett megállnom tekerni aztán tűz át a gerinc folytatására, újabb 10 km ridge-race azaz gerinc feletti tartásban húzni. 2. fordulópont aztán irány visszafelé. Átrepültem Bali és Tibi fölött aztán fog összeszorít és át a völgyön megint.

Kisatti és peti nem érték el a 3.-at a kempingen leszálltak. Nekem volt tartásom az alsó gerincen sőt egyszer csak jött egy 1.5 és felsegített a felső ridge-re. Ott utazás a starthelyig majd balra keresztül a nagy völgyön 1700-on értem el a 3- fp-ot ami egy hegyen volt 1200 körül aztán tovább 500 tiszta magassággal a fennsík felé a 4. fp felé. Nem igen volt már emelés csak tartogataott és utazgattam. Megvolt a 4. is.

Ez után már olyan késő volt fél 8 körül, hogy nem volt esélyem beérni de így is 2. lettem a csapatunkban. Kőkemyény hegyi nap volt a javából.

Pedro, Júlia, Wolfi és én voltunk ugyanazon a leszállóban, Pedro hozott haza Attika a labancokkal jött haza.

Közben jött a hír , hogy Kisjonny összetörte magát.

Nemsokára hozták is igen rosszul nézett ki szegény. Egy zsebkendőnyi kis szarra akart leszállni ami úgy nézett ki, hogy egy dombon lévő falucska mellett egy katlan szerű terület egyenes rész nélkül igen turbulens(a végére hagyta a leszálló kiválasztását )volt tele villanyvezetékkel. Na egyet nem vett észre nekiment megpördült és beb....dott csúnyán.

Megütötte a könyökét, térdét nagy monoklija van a jobb szemén de nem tört semmije a műszerein kamaráin kívül. 2000 euró minusz de megúszta.

Ma reggel nem volt őszinte a mosolya de azt mondta repülni akar. Kemény.

Most ellenőrzik a gépét, full carbon csövek???

Szóval igen sűrű itt az élet.
a napi programunk így néz ki: reggel 8 körül ébredünk, reggeli a kempingben tojás, szalonna sajt narancslé kávé, közben számítógép, videószerkesztés és blog.

11.30 kor indulás a hegyre ami kb 25 perc. Nyitás, 13.00 kor eligazítás. Általában 14.00 window open. 14.45 16.15 között félórás kapukkal race.

fél nyolc körül leszállás és a helytől függően 9-12 ig visszaérkezés, vacsora rövid eszmecsere a napról aztán alvás illetve lefekvés mert a spanyolok akik hétvégére kijönnek lakni 2 ig ordítanak.

Ma éjszaka egy párocska hajnali 4 kor jött rá, hogy szeretik egymást és nekiláttak félórás izélésüknek amely minden pozitúráját le tudtuk követni a hangokból. Egészségükre, csak nem hiányzott felébredni ebben a korai órában.

Ma megint verőfényes katalán napra ébredtünk megyünk repülni ma meglesz a 40. katalán óra és a sokadik hegyi kilométer.

Bali elég beteg volt tegnap, de szerintem jó döntést hozott hiszen alacsonyan csak azok vállalják be a leszálló nélküli területre merészkedést akinek nincs mit veszíteni. Fő az egészség.

Minden otthoni pajtást üdözlök, a családot puszilom.

http://www.xcontest.org/world/en/pilots/detail:BZS

Végre.

Repültünk egy olyat amitől hangos volt a kemping. A rendezők szét akarták a mezőnyt szedni egy kicsit mert nagyon sokan voltaka célban mind a 3 előző napon.

Mondanom sem kell nem sikerült.

200 km-t repültünk nem akármilyen időjárásban és nem akármilyen terep fölött és így is bent voltunk 54-en a célban.

fantasztikusan jó középmezőny gyűlt itt össze.

A tegnapi feledhetetlen napról csak annyit, hogy életem legszebb repülése volt. A videó megmutatja majd nektek aa "S" alakú keselyűs sziklát amely kígyóként kanyarog egy gyönyörű völgyet kettészelve kb 1800 méter magasan kezdődik és a vége 2400 magasan lehet.

Olyan 10 km hosszú és ideális esetben egyet sem kell forogni fölötte csak utazol és emelkedsz követve a gerinc vonalát. Most ideális volt a helyzet:)

A végére- amikor úgy lesz vége a hegynek, hogy prutty, mintha elvágták volna és ott a 2000+ mélység-3300 on találtam magam, ami fölöttébb szórakoztató.

A fordulópontot kirakták szelekcióként 3 km-re a völgybe aholkeresztbe fújt a szél és 3 méteres merülés várta a meglepett fiúkat. Mire visszaértünk a hegyhez már csak nívó alól kandikáltunk ki. Kegyetlen sziklaközeli kitekerés újra a gerinc fölött aztán siklás és pihenés.

Azért a kormányrudat markolja a magamfajta nehogy egy lórugásszerű termik kivegye a kezemből azt.

Volt még egy kalandom a 100 km-es második száron a Turbó nevű hegy oldalában de ügyesen - lassan- átvészelve irány tovább.

A 2. fordulópont a Halál völgy végén volt de immár helyismerettel rendelkezve nem hagytam magam kikészíteni mint első nap. Az északi gerincen kivártam egy emelést és irány a völgy másik oldala ahol a már ismert déli gerincen 10 km-t lebegve fordultam és irány a 3.

1:14 et mutatott a 2.-nál a végéra ami bíztató

A végére már nem volt semmi meglepi, beértem és örültem.

A keselyűs szikla fölött virágillat volt a platón növő kis sárga virágoktól.

Még egy igen szép élmény volt amikor a Halálvölgy bejáratánál várakozva a sziklákon egy kíváncsi keselyű úgy döntött ráül az indukált örvényemre a bal oldalon és utaztatja magát. Boldoggá tett. Aztán bejött a bal szárnyam alá szinte kézzelfogható távolságra, majd kiborított és lement a kecskéket mustrálgatni akik a szikla peremen keresgéltek.

Legközelebb maszzőrrel kell jönni.

Tegnap volt a legfárasztóbb napom. Egy 110 km-es tört távot adtak a leg....tósabb terep felett. Az elején egy nagy völgyet kellett okosan átszelni aztán egy elég magasan fekvő fennsík-szerűséget ahol eddig a gól volt, majd egy igen nagy erdős részt ahol leszálló nuku, végezetül pedig amikor totál begyengült és turbulenssé vált akkor egy dimbes dombos utolsó 40 km.

Kezdem kapisgálni mi is lehet az a hegyi repülés.

Itt nem mindíg igaz a legrövidebb az egyenes illetve nagyon kell tudni mikor az.

Az első három nap alapján kijelenthetem, hogy tanultam egy igen fontos dolgot, ha egyedül mégy ahogyan én szeretem és nagyon keveset hibázol akkor ha jó vagy, sem lehetsz a 40. nél jobb!!!!!

Ugyanis a boly olyan sebességgel és hatékonysággal fogja meg a termiket, hogy akár perceket veszthetsz azzal amíg magadnak kikörözöd és nevelgeted, hogy a végén meglegyen a tuti mag.

Mától taktikát váltok és bemegyek az akváriumba-de lehet, hogy inkább a balos napon holnap:)

Egy kis adalék: amikor a nagy bolyban vagy a kapuban akkor minimum 40 de esetenként 60 pilóta is köröz az emelésben tehát mindenhol sárkány.És most jön az amit nem sokan tudnak illletve nem realizálnak, tételesen ebben az említett bolyban van:

gyenge karú német csaj, félszemű ausztrál, semmi sem drága kamikáze japán, őrülten győzni akaró spanyol és persze vannak jó pilóták is.

Mindenki döntse el mit vállal be.

Fő az egészség.

Nem sok időm volt bámészkodni de azért a halál völgy felett csináltam egy rövid videót 2800-ról.( a nap egyik mlegjobb termikje)

Ma későn keltem mert van:

Nyakam, hátam, könyököm, bal forgóm- ahogy a kínai mondja.

5 nap alatt 20 óra és most jönnek a jobb napok 3000 alapokkal.Ma Pl 200 km körüli lesz a táv.

Ma mosnom kell mert elfogyott a gatyám.

Nem tudjuk mi volt az igazi oka de lehet, hogy a pihenőnapokkal kapcsolatos szabályok.Ugyanis 6 egymást követő nap után ki kell adni egy pihenőnapot és a rendezők mivel látják, hogy jó időnk lesz végig ezért kiadták inkább tegnap a szélre fogva.

Semmi baj. Elmentünk a Pireneusokba szétnézni és meglátogattuk Sebestyén Sándor barátomat aki egy sólymászatban dolgozik immár hosszú évek óta.

Odafelé nagy szerencsénkre egy kicsit elkeveredtünk a szerpentinek útvesztőjében ezért egy olyan mesebeli völgybe kötöttünk ki amely mély benyomást tett ránk. Egy szép hűvös tavacska hatalmas sziklákkal övezve.

Fel is másztunk egy kilátóba, hogy alaposan szemügyre vegyük, a videón majd láthatjátok.

Szóval sólymászat.

Sebi még itthon egy buli alkalmával megpróbálta ecsetelni mestersége csínját-bínját de a helyszínen döbbentem rá, hogy az emberi kommunikáció és fantázia mennyire csalóka lehet.Hiába mesélt a helyről szuperletívuszokban gyenge kis agyam nem készül fel ekkora hatásra pedig van fantáziám nem is kevés:)

Emberek ez a hely döbbenetes. Itt a természet ereje és az emberi fantázia csúcsokat döntöget. Sólymok százait láthattuk ahogyan nagyon kevesen láthatják. Bepillantást nyerhettünk minden munkafázisba és nem is akármilyen vezetéssel hiszen Sebi személyesen vezetett minket körbe és nem fukarkodott a szakmai ismeretek, történetek átadásával. Köszönet és tisztelet neki ezért.

A hely a Pireneusok 2000-es csúcsai  között fekszik egy kis hegyvállon 1100 méter magasan.

Amikor a hatalmas röpdéket megpillantod nem akarsz hinni a szemednek. Akkorák,hogy Kvakk kapitány szerintem tudna benne körbe körbe repkedni.(biztos 30 kutya volt?)

Több mint 100 méter átmérőjű 40 méter magas acélszerkezet és van benne 250  sólyom. Már az első látvány is lenyűgözött bennünket akik nem vagyunk közömbösek a madarakkal szemben, de a túra az objektumban az tette fel az i-re a pontot.

Felmentünk a 7 emelet magas toronyba ahonnan közelről, felülről láthattuk a csodát és mint kiváltságos vendégek bemehettünk a röpdébe is(ahová egyébként csak a kiváltságos arab sejkek tehetik be a lábukat) ahol a fejünk fölött repült a tápláléklánc majdnem legfelső szegmense. Tátott szájjal bámultunk és persze csendben, hogy ne zavarjuk meg ezt az idillt. Töprengtem vajon hogyan lehetne ezeket a pillanatokat nyújtani, hogy sokáig tartson a csoda , de egyszer mindennek vége szakad.

Sebestyén Sanyi igen nehéz munkát végez hiszen távol hazájától és barátaitól rengeteg madárról kell gondoskodnia, sok felelősség nyomja a vállát hiszen ő itt a főnök, neki van a legnagyobb szakmai tapasztalata.

A madarak megtermékenyítésétől a fiókák etetésén kívül a tenyésztés minden szempontját figyelembe kell vennie, hogy a lehető legjobb sólymok kerüljenek ki a kezei közül. Nem is kétséges, hogy ez működik hiszen az ekkora lelkesedéssel végzett munka csak pozitív eredménnyel végződhet.

A sólymász centrum meglátogatása után lefelé realizáltuk, hogy a tavalyi Tour egyik pireneusoki szakaszán vagyunk(az baszfalton még ott voltak a szurkolók festményei CONTADOR  stb) majd egy közeli városkában vacsoráztunk, végül fél 12 körül értünk be a kempingbe ahol még folyt az élet. Leültünk egy társasághoz ahol KisJonny, Matjaz és Darió az itteni legközelebbi barátaink társaságában beszélgettünk még egyet lefekvés előtt.

A videót hamarosan vágom.

A versenyzőkkel együtt élve alakulnak a kapcsolatok rajzolódnak ki egyre tisztábban a személyiségjegyek. Van itt eszelős tekintetű angol(akitől egyébként a forrasztópákát kaptam kölcsön) , büszke kakas módjára pózoló olasz divatgúnár, barátságos ausztrál, hűvös holland, vidám és kedves horvát és szikkadt kegyetlen német.

A kedvenceim az olaszok közül Chiek, a horvátoktól Dario akinek rosszul indult a verseny hiszen kétszer csinált bomb out-ot szegény, Kisjonny nagyon közvetlen, de kétségkívül a magyar csapat a legjobb:).

KisJonny Pl.az Eszter lányom kedvéért adott egy kis interjút japánul.(jön a videón)

Mindenkinek minden jót kívánok.

Egy 90 km-es dogleg amely egy hegyvonulat ill egy plató fölött vezetett az 1. fp-ig majd kereszteztünk egy nagy völgyet, újabb hegylánc aztán végezetül kb 20 km a laposon.

Azt hiszem a feladatkitűzés szerény volt hiszen majdnem 70 pilóta érte el a célt.

Nagyon jól sikerült mennem, végig abban a hitben voltam, hogy 20 ban leszek.

Az utolsó startkapura hegyeztem, nem akartam bemenni a nagy bolyba és ez be is jött legalábbis úgy tűnt az elején.

A nagy bolyban kb 50-en voltak én jobbra keresgéltem velük egy szintben néhány pilótával tehát nem volt semmi gond. Elment a mezőny nagy része az elsővel, de aztán sokan(legtöbben a 2.-at választották) mi maradtunk az utolsó 15.30.-asra.

Jó kapuzás, kiváló első szár együtt mentem Corinnával és egy darabig Weissenbergerrel(ő az aki az utóbbi időben az alpokban két db 300 feletti FAI háromszöget tolt) de aztán ő úgy döntött balra kerüli a platót és a hegyek felől látja biztosítottnak a jövőjét. Egyszerre értünk az 1. fp-hoz.Corinna és még egy combatos fiú követett egészen a 2.szár feléig aztán ott meg tudtam lépni tőlük. Weissenberger itt is húzott egy okosat és újra elment a hegyek felé hátha ott jobb és az bejött neki így a végén ahol nekem meg kellett állni egy kis magasságot gyűjteni az alföldön ő már végsiklott is és kb 8 percet adott. Corinna viszont kapott vagy 15 öt tőlem.

Sokan jöttek be a célba utánam és sokan voltak bent előttem de még akkor is azt hittem, hogy majdnem mindenki egy kapuval előttem jött és lassúbb volt.

Az eredmények közzététele után hangos morgás hallatszott mindenfelől.

Bali majdnem a leggyorsabb idejével 2 óra tizen perccel 25. lett!!! Én életem egyik legjobb távjával 2 óra 20 reccel 55.!!! Gerolf ment 2 óra alatt meg is nyerte a napot.

Ki érti ezt? Mostmár kezdem kapisgálni. A lead pontok nagyon sokat számítanak amit az utolsó kapusok nem kaptunk se Bali sem én.

Videót a levegőben nem csináltam, hogy azzal se lassítsam magam de KisJonny csinált jókat és már tegnap este megnéztük összevágva. Nézzétek meg ti is a tube-on. Biztosan Ager task 2 néven van, de úgyis megtaláljátok.

Jól ment a Siess gyerek aki arról híres hogy minden leszállását több száz méter párnázással spékeli meg.

A Kisjonny videóján megnézhetitek hogy jönnek be a pilóták a célba van úgy, hogy egyszerre hárman 100 fölötti sebességgel.

Nagy nap volt számomra élveztem az egész utat, sokat tanultam.

Peti és Kisatti sajnos az 1. fp-nál leszállt. Tibi 3 óra körül ment.

És néhány életkép :

Tegnap észletünk egy párórás újholdsarlót 20 órás lehetett, van fotóm is róla be fogom küldeni észlelésként.

Az éjszakák nagyon kellemesek, takaró nélkül alszunk.

A napszemüvegem tönkrement 5 évet bírt és karcmentesem halt meg. Valahogyan felhólyagosodott a bevonata. Egy Blue eyes-ban repültem tegnap.

Jót tenne egy masszás mert a keményen alvás miatt már fáj a derekam.

Jó időnk van és a meteor jót mond az elkövetkezőkben is már repültünk 4 nagyot zsinórban, hólyagos a tenyerem:) ez jó jel.

Kár, hogy ahol jókat lehet rrepülni az mind nagyon messze van.

Ahogy Oláh Dzsínó mondaná: jó a rendezvény, jók a pogromok csak sok itt a köcsög.

Na szevasztok

Na végre túl vagyunk az első napon.

Itt egy kép: csendélet sárkányrepülőkkel.

Az előzmények: a megnyitó estéjén egy hatalmas CB jelent meg a hegy mögött, kicsit depressziósok lettünk.

Másnapra eltűnt csak egy kis cirruszt hagyott jelezvén itt voltam. Az eligazításon Juaki azt jelezte előre, hogy jó napunk lesz ennek ellenére ezért egy igen derekas 140 km körüli dogleget tűztek ki mely igen szép és kemény helyeken vezetett át bennünket.

A nap azzal kezdődött, hogy a hegy előtti stabil szötymőben tobzódott az egész mezőny. Na ilyet még nem éltem át soha. Ennyi sárkányt egy termikben::)

Aki megunta az elment egyénieskedni(vagy az idegeit lenyugtatni) aztán otthagyva a tartást leginkább lerohadt.

Nekem is volt gondom a kezdéssel hiszen én sem szeretem ezt az akváriumos állapotot.

Ezért majdnem le is rohadtam, de csodák csodája egy tópartról eljött egy kemény 3-4 méter és azzal fel pont az utolsó startkapuba:)

Onnan Petivel ,Balázzsal indulás az első Fp felé tulajdonképpen az élbojban. Na Ok mondom hajrá, mögöttünk az egész mezőny Ploner Attila és a többiek.

A repülőm jól megy bár tegnap nem siettünk sehová.

A Fp-nál aztán BAli ügyesen ránk tett vagy pár percet innen már nem is láttam.

Az első vízválasztó a második Fp előtt volt ahol akinek nem volt elég magassága az meg sem tudta közelíteni a Fp-ot hiszen az egy 2700-as hegy közelében volt 750 méteren.

Megvolt bár itt Attilával buzultunk vagy 15 percet míg a lejtőből végre ki tudtunk emelkedni.

Aztán a 2- és a 3- között volt a táv legérdekesebb része amikor kijött a hegyi repülés és az alföld közti különbség.

A bazi nagy hegyek amelyeket megfelelő magasság hiányában meg kellett kerülnöm és ez sajna időveszteséggel járt. De mostmár ezt is tudom. Itt csontig kell a termiket gyűrni mert minden 10 méternek jelentősége van. A mai napnak a tapasztalata ez volt, no meg az, hogy a hegyi terepeken a két pont között legrövidebb az egyenes tétel nem mindíg igaz főleg ha az egy terméketlen termikmentes völgy felett vezet.

Inkább keresni kell a napsütötte szél felőli sziklákat és akkor olyan élményekkel gazdagszik az ember mint Pl tegnap én egy sziklafalnál amely a kurzustól picit balra 1300-on kezdődött és enyhén kanyarodott jobbra közben emelkedett 2000 méterig kb.

Na e mellett a szikla mellett kvázi lejtőn ülve emelkedtem meg úgy, hogy egyet sem kellett tekerni és végig 1,5 körül emelt. Na ettől elkészültem.

Volt még ezt megelőzően egy félelmetes élmény jelesül amikor a 2. és a 3. között volt egy nagy hegy amin toronyiránt akartam keresztülmenni. Szemben velem a nagy kaéj, a közepén egy kb 100 méteres szoros, mEmelkedés eltünés  ondom ott fogok átkelni mint elődeink Vereckénél. Emelkedés eltünés  Emelkedés eltünés  eltünés eltünés eltünés ,

menekülés !!!

Meg kell kerülni de már ahoz is elég kevés a magasság . Szívdobogás izzadás reszketés, imák mormolása.

Amikor kiderült, hogy mek lehet kerülni akkor fellélegeztem de csak addig amíg- a rotorban való közlekedés miatt elfogyott magasságom- meg nem láttam a mögötte előkerülő látványt No landing place at all.Nincs leszálló illetve van de az sem az.

Ijedten tekergettem a nyakam és végre megláttam egy keselyűt aki éppen egy termiket nevelgetett nekem. Ok.

A harmadik Fp-ra nulla méteren értem -ami egyébként 940 magasan volt- így a hegy tetejét majdnem érte a hasam, de hála istennek ezt is megszokom lassan.

Megvan, közben bail célban elsőnek- 3.nak de későbbi kapun mentünk- gratula.

A 3. fp-on ha ki tudsz emelkedni akkor a 4. és a cél csak egy végsiklás.

Nem én mondom leszopatok még pár egyént Pl Krisztián és 2200 ről elindultam. Eredmény az utolsó Fp 50 méter pluszban egy fennsíkon( 700 méteren volt maga a forduló), fordulás és a hasamat húzva irány a cél 7,5 km van hátra 750 -en vagy közben a terep alattad gáz.

Tremp-en nem is mertem már átsiklani így 5 km sort from goal.

Bali nyerte a napot Attika 8. én 39., Peti félpályán Tibi kb 40-et ment  Kisatti bombed out. Az eredményeket egyébként a honlapon megtalálhatjátok.

Itt egy kép a jövő évi laminarról Alex gépe. Lesz majd videó is.

Mindenkinek üdvözlet

a családomnak puszi is pluszba.

Az utazók betűrendben a következők

Balogh Zsolt, Bertók Attila, Borbély Tibor, Kiss Attila, Szász Péter, Ujhelyi Balázs.

A verseny honlapja itt:

http://www.ager2010.com/

Videók a tavalyi elő EB-ről itt:

http://jonnydurand.blogspot.com/2009_07_01_archive.html

Megpróbálok lehetőségeimhez képest a legteljesebb képet adni az itthon maradottaknak, de egyenlőre fogalmam sincs a hely infrastruktúrájáról. 

Az már biztosnak látszik, hogy néhány órát ülünk majd odafelé a Balika autójában hármasban. 2300 km az út oda amit ha 100-as átlaggal számolok (alvás nélkül felváltva vezetve) akkor is egy teljes nap arról nem is beszélve, hogy úgyis meg fogunk állni valahol Svájc környékén egyet szusszanni.

Kisatti repcsivel megy, az autóját a Borbély házaspár viszi. Bertók Attika a tesójával már úton van, mi hárman megyünk utóljára. Hazafelé Petivel repülőre ülünk, Kisatti meg irány a Pre Worlds Montecuccóra ( na ez nem semmi teljesítmény lesz Attila, nem csodálnám, ha a két hosszú verseny után nem lenne kedved pár napig repülni:) ) Ha jól tudom Tibiék is repülnek haza. A mi hazaérkezésünk vadregényes lesz, hiszen ha minden jól megy vasárnap 25.-én éjfél előtt 5 perccel indulunk Barcelonából, fél három Ferihegy  6 körül Nyíregyháza  zuhany hideg vízzel és 8 -ra megyek dolgozni. Biztosan ki leszek pihenve.

A lényeg az, hogy sok repülhető napunk legyen és sikerüljön jól a formaidőzítés.

Ahogy a nevezettek listáját elnézem nagyon örülnék, ha a legjobb 30-ba beférnék.

Alig várom az indulást.

A blog indítása óta 8207 látogatóm volt.

A tízezredik látogatót értékes ajándékkal fogom meglepni.

Sokat , többet ígért a nap ezért összeverődött a csapat. Probléma volt a vontatógépparkunkkal( de szép szó) de végül megoldódott. Az úgy volt, hogy az Elek gépe átalakítás miatt kiesett és Labancz Imi suzuki motoros C15-ös trájkjával kellett vontatnunk ami még nem volt vontatásra tesztelve.

Leteszteltem: a trackekből kiderül milyen volt. 80-100 km/h sebességemelkedés gyengén.

Egy iskolakör után nem voltunk csak 150 méter magasan, ott aztán egy termik szélén Imre elmerült és én a térdig húzott 2/3 -ra váltott mojossal sem bírtam követni végül a motorosnál lévő szakadó(az erősebb) engedett és már volt is egy kötelem.

Sokáig gondolkoztam, (kb 0,1 másodpercig) hogy visszavigyem a kötelet a startra ezzel tuti a lerohadás és az  újrastart vagy dobjam le és próbáljak meg eltekerni. Nagy nehezen meghoztam a döntést és az útba eső külváros felett 200 körül sodródva végül csak kitekertem. A kötelet végül egy ejtőernyős fiú visszahozta. A visszaszállítás alkalmával aztán kártalanítottam a fiúkat egy szolíd vacsorával. Ha már kicsit repültek legalább egyenek, azt legalább tudnak:)

A problémákat a starton az iménti eseten kívül még súlyosbította, hogy a reptér üzemeltetője önhatalmúan újra kreált egy indokot, hogy a fiúkat a földhöz szegezze- nem sikerült- ugyanis kitalálta, hogy mivel a fű csak kb 100 méteres sávban van lenyírva a pálya mentén ez az oldaltávolság kevés a párhuzamos üzemhez(normááális?).

Elég volt, az élet ezt igazolta vissza.

Mindenki elstartolt.

Az első termikemben találtam 1000 felett 4 méteres magot és már majdnem elhúztam a számat egy széles mosolyra amikor eszembe jutott a megelőző két alkalom -amikor is a kitekerő termik kényeztetése miatt túlértékeltem a napot és aztán ez rányomta a bélyeget a repülésemre- és bölcsen vártam a messzemenő konzekvenciák levonásával ami hamar igazolt, hiszen egy magasan fölénk bejövő légréteg kisimította a levegőt eléggé bestabilizálódott ráadásul a szél sem volt túl gyenge 22-45 fokról 18-25 km/h.

A videón láthatjátok a felhőképet.

Szoboszlón ráértem mert a leszállást fontolgattam és videózgattam picit, aztán mégiscsak nekivágtam a kéknek mondván addig is a levegőben vagyok.

Gyenge de stabil emelések, elég kis magasságú pálya, de sok mindenre azért jó volt. A learatott tarlókat kerestem és szinte kivétel nélkül el is jött az anyag de volt ahol kellett neki a besugárzáson kívül egy egy kis plusz mondjuk egy traktor vagy egy vizes rész a szél alatti oldalon. Az utolsó harminc kilométeren ráérős tekergetés, bámészkodás.

A végsiklást nem tudtam igazán tervezni hiszen nem volt csaba koordinátám mert ezt csak Fp-nak szántam Szeged felé.

Békés településre azt hittem, hogy Bécsaba csak a folyó volt gyanús és nem találtam a repteret az istennek sem.

Ja!!! ez nem csaba, odébb egy településsel. kb 10 km és én 600 on sem voltam!

És csodák csodája olyan tartás kerekedett, hogy egy vitorla is megirigyelte volna azokat a siklószámokat amit ott produkált a mojsz.

Végül is beértem 50 méteren. Nem volt rossz. A többiek Elek, Sanyi, Óriás megunták 50 km-rel a cél előtt és inkább leszálltak.

 A Sirályka kupához jó időt kívánok jó leszállásokat.

Papírforma szerint Kecskeméti Sanyi a nagyok nomásától felszabadultan megnyeri.

üdv