Az volt a lényeg, hogy mind a hárman egy irányban haladjunk a lehető leggyorsabban:)

Nekem 100%-osra sikerült. Nem haltam bele, nem fogta vissza senki a triót, volt aki-életkorához méltó- sokat vállalt ezzel az idősebbeket kímélve. Köszi Szilárd, köszi Józsi(simkó).Azon kívül igazán nem sok maradt benne. A jelen formákat nézve kb 1- 2 perccel lehetett volna gyorsabb ha sokat gyakorolunk. Így, egy közös edzés után minden más... No de abban az esetben nem hiszem, hogy ilyen szép emlékekkel néznék vissza életem első csapat időfutam versenyére. Mert abszolút kedvemre való instant verseny volt. Mikor odaértünk még sehol semmi rendező-kis túlzással-, amikor meg elhagytuk a versenyt már el is bontottak mindent. Nem is kell az nagy cécó.

Siettünk haza.

A dolog regénybe illő része az pedig a következő. Erre a versenyre egész múlt héten készültünk, edzettünk. Múlt vasárnap egy családi sport rendezvényen -ahol párom kerékpárral, Eszter görkorival, jómagam görsível jelentünk meg- seggre ültem és a bőröm bizonyos területét ott hagytam elterülve Nyírtura határában az aszfalton. Nem volt súlyos csak épp annyira volt kellemetlen, hogy éjjel megszáradt, reggel repedt, nappal meg hozzám ragadt a izé.

Szóval erre hivatkozva lemondtam a versenyt és a helyemre- az én legnagyobb büszkeségemre egyik fiatal példaképem-  Balogh Lőrinc került.

Sajnos említett személyt a verseny reggelére iszonyatos láz kerítette hatalmába. Ifjú testét verejték ázatta és artikulálatlan hangon üvöltötte az őt lefogó 6 személynek, hogy menni akarok a versenyre, nem hagyhatom cserben barátaimat akik számítanak rám!!!

De aztán vesztett és nem tudott jönni. Ezt a verseny reggelén 6 20-kor közölte Szilárddal. Szilárd, Simkó Józsi és Én volt a kapcsolás útja ahol futótűzként terjedt el a hír. Lőrinc nem jön. Dzsááá ahogy a költő mondja.

6.40 körül ébresztett Józsi, hogy ez van, menjek. Kicsit vaciláltam de aztán örömmel éltem az immár második lehetőséggel. Nem bántam meg.

Utána haza, kocsiból kocsiba és indulás a bükkbe. Ott volt egy kis dolgom.

Hazafelé Elek haverom felhívott, hogy ugyan menjek már be olyan régen dumáltunk.

Dumáltunk. Ettem finom sütit. Katika sütötte . Katika még azt is elárulta, hogy Eleknek nem esett jól, hogy nem szóltam neki és nem hívtam repülni. Igazad van, bocs Elek. Bendét is láttam, együtt ettünk nyalókát(jégkrémet) és meg lett állapítva, hogy az autóm egy-ventillátoros.

ennyi

Ötven perc alatt repültem 46 km-t ma. Ez ha jól számolok 55.2 km/h átlag. A legnagyobb pillanatnyi emelés 5.7 méter/sec. A magassági szél 40 km/h-nál több is volt. A második termik kitekerése és elindulás után  félig beváltva 100 fölött haladtam a földhöz képest. Igazi hátszeles táv. 

Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Tegnap - nem tudom miért- rám jött és repülhetnékem támadt. Talán, mert a meló heti  frusztrációs indexe az átlagnál jóval magasabb volt, talán azért mert a múlt vasárnapi sífutó bukásom  óta a fenekemen lévő tenyérnyi seb miatt nem tudok bringázni, talán -ahogyan Sanyika nagy bölcsen megállapította azért mert- a hirdetési fotókhoz úgy is ki kell nyitnom a gépet, akkor pedig ne potyára tegyem. Lehetséges.

A lényeg az, hogy fiam segítségével  már szereltem is Tokajban, egy csomó ismerős arccal. A Tokaj Fly ernyősei voltak azok akik közül Ádám Elekkel,  Kósa Petivel és Tapasztó Andrissal volt szerencsém pár szót váltani hiszen mellettük nyitottam. Persze egyikük sem fukarkodott a szarkasztikus mondatokkal Pl: "ez nem triatlon pálya:)" A többieket is üdvözlöm.

Sajnos az erős szél által szétdarabolt termikek, a turbulens híg levegő nem volt számukra ideális repülős idő.

A starthoz állva az fogadott amit vártam. Csavar, teker, erős, gyenge, persze azt is tudtam, hogy ez csak a fejemben van így a kihagyás miatt. Gyakorlott állapotban ahogy kiálltam már el is mentem volna. Tartott a lejtő néha 150 méteren ezen a forró nyári napon, akkor el lehet képzelni a szél erejét is könnyedén. Jöttünk mentünk az ernyőkkel aztán ők szépen lassan elmentek leszállni és az elmondások alapján csak egy fiúnak sikerült 1100-ra emelkednie a többiek nem tudták áttörni azt az inverziót ami 750 körül volt. Amikor egyedül maradtam már én is fontolgattam, hogy elsiklok valami biztonságos leszállóba mert igen magas a törökbúza manapság errefelé abban pedig nem túl jó csukni.

Akkor a hegy előtt jött egy lágy 2-2.5 méter ami tényleg simán felvitt 1600 körüli magasságba ahonnan már illő volt elindulnom. Fittyet hányva mindenre inverzióra melegre, gazdasági válságra. A fiammal megbeszéltük a teendőket tehát a visszaszállítás miatt nem aggódtam. Az első tíz kilométert még hezitálva tettem meg és benne volt, hogy enyhén oldalazva maradok a Tisza ezen oldalán a könnyebb összeszedés érdekében, de aztán csak úgy döntöttem megyek át a Bodrogközön hiszen nagyon jól haladt a gép. Alig tudtam szétnézni az ártéri vidéken amikor már ott is voltam a túlparton és néztem a további lehetőségeket. Mindössze 600 méter környékén minden benne volt. Ahogy nézegetek, keresgetem a jeleket mintha egy dombocskába beleszuggeráltam volna, hogy ott kell eljönnie, ott kell eljönnie. Eljött amit messziről kiszúrtam mert a fák a hegy tetején majd kijöttek tövestől. Bal forduló és irány oda. Jelentem hatalmas sikerélmény, diadalittas körözés pár percig az 5, aztán további pár perc a 3 méterben és már is(8 perc alatt) fent voltam 2000 méteren. Na kérem szépen ez aztán már döfi. Nyúltam azonnal a GPS-hez és ütöttem be a "lengyel 300" pontot amitől már csak 275-re voltam. Ott, akkor, abszolút reálisnak tűnt. Most innen a gép elől még mindíg az, csak nem ezzel a fejjel amivel most én járok-kelek. Az kérem egészen más mint az amelyik a rekordokat repülte, ballonról startolt és mindent oda adott a repülésért.

Szóval ott hüledeztem a nap meglepetésén és néztem, hogy merre szeljem át életemben először a "kengurut" a zempléni hegységet. 

Hollóháza- majd Kassa jobbról kerülve:) 

De aztán hiába haladtam ezerrel, hiába volt néhány foszlott pamacs a fejem fölött csak nem akart/akartam azt a nagyon hosszút. Az viszont tuti, hogy jöttek a flash-ek vissza, hogy ezt a nagyon vagány és trendi kifejezést használjam ezzel magamat is nagyon vagánynak és trendinek állítsam be:)

Sorban. A start semmivel sem összehasonlítható izgalma sőt már az odaút alatt érezhető finom gyomortáji izé.

Aztán a döntések érdekes íze és vissza nem fordíthatósága. A bevállalom, nem vállalom be ellentét ami mindig egészen más perspektívából jelenik meg számomra. Aztán a kiábrándító felismerés, hogy nem mégy tovább. De ez is jó egy ilyen alkalommal amikor nem muszáj semmi, nem verseny és ne kell bele sem halni. Ez csak egy szezonvégi repülés. van egy feltehetően hideg sör a pondrómban amit Endrétől láttam amikor Balázs egyszer rámutatott. Mondjuk ő sokkal tapasztaltabb és kettőt visz. Én egyet vittem. Az is jól esett. Majd a hazaúton még tettem rá kettőt, hiszen 3 a magyar igazság nem?

Írnék még egy csomó érzésről amelyek megjelentek elmém mély bugyraiban és következtetésekkel bombáztak, érzésekkel melyek az immár 20 év távlatából szívták fel éltető nedvüket mint az a virág amelyet Sárospatakon vettem hazafelé a sziklakertembe. Csak nem akarok.

üdv

Apropó: full beváltva kicsit még jobbra megy

Szép kis cím ugye?

Szóval hónapokkal, talán évekkel ezelőtt egy haver felhívta a figyelmemet egy honlapra hol az ország legnagyobb fáit tartják nyilván. Megnéztem és megtetszettek a matuzsálemek. Már a haverokkal is ízlelgettük egy körút tervét amely során bejárnánk a fákat bringával, de a túra ezidáig nem jött össze. A hosszú hétvége kiváló lehetőséget adott immár a családi kivitelezésre.

Felkerekedtünk és tettünk egy Szabolcs-Szatmári kört. Vásárosnaményban fejeztük be ahol megebédeltünk és élményekkel telve indúltunk haza.

Íme a fotók a fák törzs körméreteivel!

-

-

Cégénydányád Arborétum(must visit!!) Juharlevelű platán 708cm

N ez a hely aztán megérte a látogatást. Ide mindenkinek el kell jönnie aki akarja érezni olyan növények közelségét amelyet már pl Kölcsey is megcsodált. Csak találgatni lehet a korukat de egyesek akár több száz évesek is lehetnek.

ugyanaz

ugyanaz(ez a kedvenc fotóm) itt látszik, hogy milyen hatalmas a fa. Az Esztertől jobbra található ágra felmásztam és képzeljétek el, hogy a teteje teljesen sima, a keresztmetszete totál négyzet, lekerekített- mondjuk 200-as - rádiusszal. Az éle kb. 70 cm úgyhogy ha nem lenne tériszonyom fel is tudtam volna sétálni rajta. De van. Komolyan van.

-

-

Tarpa Kocsányos Tölgy 649cm

Egy eldugott ártéri erdőben, igen nehéz megközelíteni. A tövében egy borz vagy róka lyuk is volt.

-

-

Vásárosnamény Szürke Nyár 889 cm

Szegény a végét járja, alig van ép ága. De a törzsén még látszik, hogy vitéz lehetett fiatal korában. Tiszteljük a kort!

ugyanaz

-

-

Vásárosnamény Japán Akác 680 cm

-

-

Ennyi!

http://www.zalaszam.hu/triatlon/rlist2012/agetria.htm

Szóval az van, hogy 6.lettem a végelszámolásban de ami bíztató, hogy az előttem szereplő Borenich-et és Chrobákot mindíg vertem, tehát ha jobban taktikázok a versenyeimmel és a nagy pontszámú versenyekre hegyezek akkor jövőre előttük végzek majd. Molnár Zsoltot egyszer megvertem ráadásul  hazai pályályán tehát ő verhető. Klem és Antal keményebb dió, sőt ha jobban megnézzük akkor láthatjuk, hogy Boross kolléga ahol indult nyert vagy max 2. lett tehát neki előttem a helye.

ÚSZÁSSSSS

Jövőre a reális cél a dobogó év végén és versenyenként is.(ha lészen még motiváció:))

minden versenyző megtalálja a helyét, magyarul elfoglalja azt a poziciót amelyikért megdolgozott.

Nem lesz ez másképpen az amatör korosztályos  triatlon mezőnyében sem. Úgy néz ki, hogy gyakorlatilag befejeződött a szezonunk. Ugyan lesz még verseny de az információm szerint nem pontszerző, tehát elvileg nem befolyásolja a ranglistát. A végelszámolásban a helyzet úgy alakult, hogy a kb 40 versenyző közül 6.-ként zárom első szezonomat. Meg vagyok elégedve és amennyiben lesz motivációm 2013-ban is akkor már tudom milyen mennyiségű és minőségű munkát kell elvégeznem ahhoz, hogy a dobogó szagát megszokhassam. Abszolút reális a cél és ami nagyon jó érzéssel tölt el, hogy látom is az oda vezető út filmjét elejétől végéig.

Rengeteget tanultam, ismerkedtem testemmel,(mások testével:)) határaimmal, és sokat meg is tudtam 2012-ben.

Azon kívül, hogy sportélettanból informálódtam abszolút nem elhenyagolható az, hogy bejártam az országot párommal és Eszter lányommal akikkel felejthetetlen versenyeket és helyeket látogattunk meg. Egertől Tiszaújvároson keresztül Szekszárd és környéke, Baja, aztán Balassagyarmat. Úsztunk a Sugovicában, a Dombori Dunában és egyéb vadvizekben. Futottunk 40 fokor hőségben aszfalton de futottunk botanikus kert árnyas gesztenyéi alatt is. Szenvedtünk, ízzadtunk de a célbaérés után mindannyiszor élveztük a dopamin jótékony hatását idegrendszerünkben.

Azért volt jó ez az év mert fajlagosan sok időt tölthettünk együtt családom hölgytagjaival.Egyrészt a pályán és környékén, másrészt a vendéglőkben, panziókban, hotelekben és APEH szállásokon. Beszélgetéssel és egyéb hasznos aktivitásokkal.

Süllőt falatoztunk Baján a Sugovica partján és együtt kocogtunk fel a Szeklszárd melletti hegyre, hogy onnan nézzük amint a  felkelő nap párafelhőt varázsol a szekszárdi táj fölé. Azt nem állíthatom, hogy a versenytársaim közül sokkal megismerkedtem, de egy két fazont azért már messziről felismerek és tudom, hogy kinek hol a helye ami az első 5-6 versenyzőt illeti. Azt is tudom, hogy ahogyan a szezon elején féltem a futó számtól annyira belejöttem és nemcsak, hogy belejöttem hanem ez lett a fő számom. Itt van a legtöbb sikerélményem. Itt nem előz meg senki a pályán szinte soha. Nem így az úszásban ahol úgy mennek el mellettem mintha nem is egy faj lennénk. Ott hála istennek ven még mit fejlődnöm.

Annyit még meg kell említenem a teljessség kedvéért, hogy azért van egy két fiú akiket nem bánok, hogy megismertetett velem a sport. Ilyen Balogh Lőrinc és Kovács Szilárd akikkel együtt volt szerencsém edzeni és versenyezni, utazgatni és piálgatni a szezonban. Majd még írok róluk többet.

üdv

Jönnek a Perseidák vasárnap hajnalban. Aki szerencsés és kitartó akát több százat is megfigyelhet.

Ha jó a prognózis( tavaly egy nappal elnézték) akkor vasárnap 1-4 óra között kell figyelni az eget ott ahol kicsi a fényszennyezés vagy ott ahol éppen tartózkodunk:).

A Perseus csillagkép környékén vizslassunk.

üdv

Mátr az utazás is egy élmény volt, bár volt olyan is a kocsiban aki nem élvezte a 110 km/h-ás tempót és a szerpentint.

Korán kellett kelnünk mert nem akartunk előző este elutazni és a verseny rajtja 9.00-kor volt. 4 kor ébresztő 5 kor elindulás Toldi Mikitől(egy kicsit elszunyókált így csak 5.15-kor indultunk). Miki egy lelkes haver aki jövőre csatlakozik a csapatunkhoz. Egyébként nagyon jót ment, együtt jöttünk ki a vízből és az első fordítóig együtt mentünk. Erős volt és  csak azért nem hagyott ott út közben mert a tisztelet ezt diktálta. Na én a fordítónál otthagytam:)

A bringás pálya elején nem tudtam elképzelni mi történik. Nem forog a lábam, nem halad a bringa a pulzusom pedig az egekben????

A fordító után rájöttem! Amikor a következő 5 km-t 60-63 km/h sebességgel tettük meg.!!!

Hát a félpályáig emelkedőn mentünk kérem, csak optikailag nem érzékeltük. OK a második körre fejben már fel voltam készülve de így is kaptam az elejétől 4 percet a 20 km-en ami sokkk.

Hiába futottam a 3. legjobb időt(úgy, hogy kb 70-80 %-on mentem) csak a 7. helyre volt elég. Nem érdekelt, hogy ketten is megelőztek azok közül akiket szétvertem eddig minden versenyen. Most szórakozni mentem.

SZórakoztam is. Szép pályán futottunk, nagyrészt egy botanikus kertben, bár a talaj nekem szokatlanul kemény, fogós volt. Hiába no aki a sima aszfalthoz van szokva annak az erdei felázott talaj az puha.

Szép volt, jó volt.

Jövő hét végén záró verseny Fadd-Domboriban, berúgás és vége s szezonnek. Készülhetünk a félmaratonra és a maratonra.

Életünkben olyan sok dolog történik, hogy elég megemészteni őket. Még szerncse, hogy túlnyomó részt a jó dolgokkal kell bajlódnunk ami az emésztést illeti. Sokszor hangot adtam már az irányú nézetemnek, hogy óriási szerencse, hogy ezen a bolygón vertünk tanyát ahol dúskálhatunk az élményekben. Emellett még az is nagy mák, hogy embernek születtünk aki érzelmekkel bír.  

Ennyit bevezetőnek. Ami viszont aggasztó az az, hogy ott van velünk a felejtés. Nálam egyre inkább ott van, de nem csoda hiszen 1965 már régen volt.

A bolgár utam során már nem is emlékszem arra katalizátorra amely azt hozta ki belőlem, hogy elgondolkozzak azon, hogy vajon milyen érzés lehet egy nagyobb lélegzetű írásművet létrehozni. Mondjuk egy regényt...

Azt nem mondom, hogy sokat gondolkoztam rajta, az viszont bizonyos, hogy a gondolattal eljátszani is nagyon felemelő érzés. Egy könyv amit te alkottál, a te gondolataiddal van tele, a te gyermeked. Tudom, hogy van másik oldala is az éremnek mégpedig az, hogy a kudarc esetén vinni kell azt a batyut is tovább arra a következő 40-50 évra ami még hátra van. Ok erről a témáról ennyit mára.

Egyéb. Szlovén túra. A lányokkal (Eszter és Marcsi) a már bevált Velika Planinán kezdtünk ahol magunkba szívhattuk a várva várt tehén illatot, barátkozhattunk a bocikkal és ehettük a finomabbnál finomabb friss sajtokat, igazi aludt tejet. Természetesen a mézes pálinka sem maradt el Lasko sörrel leöblítve. Lasko egy szlovén város ahol ameddig a szem ellát maláta illetve komló ültetvényekkel találkozik a túrista. Ottjártunkkor éppen egy sörfesztivál volt de mi nem vesztegettük erre az időt, egyenesen Kamnikba vettük az irányt ahol a megszokott szálláshelyünkre bevackolva vártuk a reggelt, a túra kezdetét.

A Velika Planina párás, nedves oldalát mutatta meg ebben az évben és hála istennek nem klellett 40 fokban túráznunk. Kellemes 20-23 fok volt a fennsíkon 1600 méteren. Rengeteg havasi gyopárt találtunk. Ennyit még sehol nem láttam. A nap gyorsan eltelt és máris jött a következő napi program a kamniki botanikus kert. Amikor a hatalmas golfpálya minőségű gyepen sétáltunk mezítláb az jutott eszembe, hogy a sydney-i királyi botanikus kertben is hasonló szépségeket láttunk barátaimmal amikor arra jártunk sárkányrepülni, a különbség csak abban volt, hogy azt másfajta természeti környezet foglalta magába. Itt a magas hegyek, ott az óceán. Mindkettő csoda a maga módján. Az arborétumban az angol és francia kerten kívül ezer csoda van. Nekem -ha ki kell emelnem valamit akkor- a lepkeház az amely nagy élményt nyújtott. Egy egyszrű üvegháznak nézett ki kivülről és már érezni véltem a dohos párás levegőt mely bent fogad majd bennünked "állati" szagokkal. Ezzel szemben amikor beléptem friss egzotikus virágillat fogadott és ezernyi( na jó ez egy kicsit túlzás) szabadon repkedő szinpompás pillangó. kapkodtuk a fejünket és mosolyogva jártunk fel s alá.

Aztán továbbálltunk és megnéztük Bled-et a maga giccses tavacskájával, várával, ettünk egy finom vacsit Teran vörössel és csónakáztunk is persze. Edzettem egyet ha már ott voltam Beúsztam a szigetre majd vissza. Kb 900 méter volt oda ugyanannyi vissza(ki gondolná). Elég érdekes érzés amikor ivóvíz minőségű hideg kb 20 fokos  vízben úszol ahol a látás nagyon jó és mégis sötét kék a mély. Kicsit ilyesztő a helyenként 30 méteres mélység főleg a visszaúton amikor a szigeten kitett ismertetőkön közölték velem, hogy milyen halak élnek a tóban. Többször eszembe jutott , hogy mi lesz akkor ha az egyik 80 kilós ragadozónak szabolcsi kolbászra fáj a foga éppen:). A hideg vízről jut eszembe, hogy vittemmagammal két palack kiváló Irsai Olivért a biztonság kedvéért és egyik este az jutott eszembe, hogy mivel a tó vize hideg ha leeresztjük jó mélyre akkor az majd frankó módon lehül a másnap esti vascihoz. Megkezdődött a projekt. Többszöri kísérletre a boros palack és a pet palack kompozíció éppen a megfelelő mélységben lebegett. Jó móka volt sokat röhögtünk.

Másnap felszedtük és nem volt hideg:(.

Bled után Bohinj és a hozzá tartozó Savica vízesés. A Száva folyó forrása.

Másnap a Rodica Csúcs. 1966 méteres magasságával nagy túra élményt ad a földi halandónak.

Hat órát mentünk, úgyhogy nem kellett altatni bennünket illetve kellett mert úgy el voltunk csigázva, hogy alig bírtunk elaludni.

Következő állomás Kranjska Gora a híres síparadicsom a határ (olasz-ostrák-szlovén) közelében. Nagy beruházást találtunk a Planica sísánc mellett. Újabb két hatalmas XXi. századi minőségű sáncot építenek, szerintem már a következő szezonra készen lesz. Minden esetre én felmásztam a híres Planicára 8 vagy 9 száz lépcső vezetett fel rá. A legmeglepőbb az érkező felület meredeksége volt és az, hogy az alján milyen kevés a hely a fékezésre a versenyzőknek. Ahová ugrás után érkeznek az olyan meredek, hogy fel sem lehet rá mászni mert ha legurulsz véged van mert nem tudsz megállni.

Bringáztam is egyet a kis Orbeámmal amit természetesen vittem magammal. Felmásztam egy 1600 méteres hágóra a neve Vrsic. Pontosan 1611 méteren van és egy 10 km-es út visz fel ami 1000 métert emelkedik. Gyakorlailag végig 10%-nál nagyobb az emelkedő de helyenként 15%-ra figyelmeztetnek a táblák.

Sajnos túl hosszú volt az áttételem ezért 50 körüli pedálfordulattal kellett másznom ami azt jelenti, hogy majdnem végig kiállva kellett mennem. Ki is nyúltam a végére. Lefelé egyszer majdnem besokalltam de az előrelátó szlovén útépítők segítettek mert direkt macskakővel raktak ki minden kanyart, hogy előre lefékezz, tudván a burkolat minőségéről.

Nem rossz trükk.

A kirándulás végére, az i-re  egy trieszti fürdőzés és a hozzá tartozó ebéd tette fel a pontot.

Menjetek Szlovéniába nem bánjátok meg! Amúgy érdekesség képpen Szlovénia lakossága 2 millió és egy fél dunántúlnyi területen fekszik. Nemzetiség nincs, cigány és magyar is csak egy északi faluban található mutatóban. Az egész ország egy irányba húzza szekeret, mellesleg nem rossz a szomszédság sem.

Szlovén túrák a javából a család hölgytagjaival.

felejthetetlen élmények. Egy kis trieszti fürdőzéssel, antipastával, pizzával,vino rossoval leöblítve.

Majd írok erről is ha lesz időm.

Dzsááá

Bulgária:A  cigány tengerpart.

Ne menjetek oda, ha pénzt kell érte adnotok. Ha ajándék az más, de akkor is csak akkor menjetek  ha van jó társaságotok.

Szemetes gyomos partok, csikkek az óváros utcáin, motiválatlan kiszolgáló személyzet, persze van kivétel.

Nessebar és a Sunny Beach a bolgárok etalonja, ezzel azt kívánom sugallni, hogy milyen lehet a többi...

Nagyon sok élményem van de ez nem a bolgár vendégszeretetet és a helyet minősíti hanem szerénységem érzelmi és esztétikai fogékonyságát. A kulináris élmények adják a story magját és az, hogy az egyik fizetős program alatt láthattam vadon élő delfineket szinte karnyújtásnyira. No és az is, hogy vezethettem egy jó nagy katamaránt a viharos Fekete tengeren.

Egyenlőre csak annyit, hogy Coldplay Scientist és, hogy anyád!

Üdv később

Szóval...hmmm. Hogyan is kezdjem el. Megpróbálok tárgyilagos lenni és aztán majd magyarázkodom.

A versenyt nem tudtam befejezni. Sajnos a 200 versenyzőből 20-an feladtuk a küzdelmet. Életem első ilyen eredményű döntése. Jellemformáló nap volt. A sárkányrepülésben azokat a napokat hívjuk így amikor enyhén szólva rosszul megy az ember a feladat befejezése előtt a földre kényszerül és a világ feket színbe borul. Egy kis időre amíg az agy a végleges értékeléssel elkészül minden rosszá válik és nem is akar tovább a bolygó felszínén tartózkodni.

Nincs ellenszer. Abban a sötét, villódzó, feldúlt és pokolian forró pillanatban az elcsigázott test és lélek nélkülem hozta meg a döntését úgy értékelve a helyzetet, hogy a későbbi lelkiismereti és hiúsági problémákat a test épségének megőrzése fölé helyezi és véget vet a szenvedésnek.

A rajtszám rendezőknek való átadásával az egész napot megpecsételtem, de akkor nem volt más lehetőség. Egyszerűen nem tudtam tovább menni. Kiürűlt ba tank.

A rizsa: 

A hatvani versenyre izomlázzal de azzal a stratégiával érkeztem-igéretemhez méltóan-, hogy erőset úszom, erőset bringázok és a futásban mindenkit lefutok.

Hát.. Az erős úszás megvolt. Az elejében jöttem ki ahogyan még eddig soha. Kinéztem magamnak az egyik régi versenyzőt aki eddig mindíg vert és megpróbáltam tartani vele a lépést. Féltávig minden rendben ment, aztán éreztem, hogy picit fáradok.

A táv második felén kaptam vagy 20 métert. Sebaj az eddigi legsikeresebb úszásom, jön a bringa. Hajrá!!Jó bollyal mentem együtt ez volt a 2. élboly. A vezetők kb 30 mp-cel indultak előttünk. Részidők nincsenek mert ez egy falusi verseny és nincs chipes mérés.

A kerékpáros etap a 40 fokos aszfalton nagyon de nagyon kivette az erőmet. Alig vártam a végét. Úgy vártam mintha az egész verseny vége lett volna. Pedig még hátra volt a fekete leves. Szóval a bringázásnál is elértem azt amit terveztem. Nem szakadtam ki, 175 HR-rel mentem végig ami annyit jelent, hogy csőgáz 20km. Enyhe dombokkal amit én nem nagyon szeretek alföldi fiú lévén.

Befutottunk végre. Lábra!

Jaj-jaj-jaj. Valami nincs redben a szervezettel,nem akar úgy menni mint szokott. Nem értettem mi van. Ez a legjobb számom most kell a gáz padlóig nyomnom. Oxigénhiány, hőguta és levertség. Na mondom majd belejövök. Kb 700 méter megtétele után láttam, hogy nagyon jó helyen megyek ugyanis mindössze kb 1 perc volt a dobogó és köztem. Simán behozható előny BAlatonfüreden 10km-en két percet faragtam.De ekkorra már az energiám vészesen elfogyott sajnos. Testileg lelkileg legyengültem, 1000 méternél jobb oldalon beszúrt valami és vége. Először csak belegyalogoltam de nem szűnt meg. Végül fel kellett, hogy adjam olyan szarul lettem.

Na ilyen sem történt még velem.

Persze azóta is megy az analízis. Mi volt? Szerintem egyszerűen elfogytam az első két számban, tehát az erőm egyenlőre egy szezon után annyira elég, hogy a mezőny első 5-ben legyek a saját versenytempómban. Amennyiben a legjobbak versenytempóját kényszerítem magamra akkor elfogyok.

Ennek megfelelően a szezont úgy értékelem, hogy van még mit erősödni, de egy kemény alapozással jövőre reális esélyem lehet a dobogóra állni a versenyeken. Ehhez viszont az ideinél is többet kell edzeni. Az, hogy lesz-e elég motiváció és erő azt majd a jövő eldönti.

Az idén talán még Balassagyarmatra elmegyek, hogy jó élménnyel zárjam a szezont aztán ennyi 2012-re a triatlon versenyzés. Elég is volt hat versenyt végigmenni.Eger, Bátaszék, Tiszaújváros, Balatonfüred, Baja, Hatvan, Elfáradtam. Most akku töltés egy hónap.

A hatvani verseny után beszélgettem a  szimpatikus győztes sráccal aki 30 éve tízpróbázik és amikor elmondtam neki, hogy 45 évesen futottam életem elő métereit akkor elájult. Azzal bíztatott, hogy óriásit tudok fejlődni.

Meglátjuk.

http://www.zalaszam.hu/triatlon/rlist2012/agetria.htm

Megvolt az idei szezon 5. futama Baján. Gyönyörű környezet, feledhetetlen kulináris élmény, tapasztalat hegyek.

Még egy kicsit ülepednie kell az élményeknek, de sok minden már világos. (a zárójeles mondatokat egy nap után a részeredmények birtokában fűzöm hozzá önkritikának)

Csodák márpedig nincsenek.( de vannak ha elég erősen akarod, nem olyan lekvár módon mint ezen a versenyen) Azok a versenyzők akik évtizedek óta versenyeznek egy év alatt legyőzhetetlenek. Ezt a mostani verseny is bebizonyította.(ez kérem hülyeség, ha  egy kicsit tökösebb vagyok az úszásban akkor elmehettem volna az elejével bringával. Az tuti inspiráló lett volna. Aztán meg a futásban sokkal jobb vagyok mindegyiknél.) 5. lettem a korosztályomban és akik előttem végeztek mind erősebbnek bizonyultak nálam.( mert kishitű gyenge vagy azzé) Meleg volt nagyon(persze az a hülye akác a hibás, másnak is ugyanolyan meleg volt), hiába tolták a rendezők a rajtunkat este 6 órára. A hőmérő még mindig 30 fok fölött mutatott. Egy kiváló úszás rajt után azzal a stratégiával vágtam bele a versenybe, hogy az úszi elejét visszafogom, hogy ne fogyjon el a karom az elején és inkább a táv második felén erősítek. Na kérem ez nem jött össze. Sem a spórolás az elején sem az erősítés a végén. Bár még eredményeknek nem vagyok a birtokában az tuti, hogy kb. 30-50 másodperccel rosszabbat úsztam a kelleténél.(ez pontosan így van, a legjobbaktól akik végül megvertek 30-50 mp-et kaptam) Zombiként jöttem fel Sugovica folyó töltésén, hogy szaladjak a depóba, hogy  megkezdjem a bringás távot ahol a célom az volt, hogy halálom árán is 180-as pulzussal tekerem végig a távot így kihozva  magamból mindent.( abszolút nem hoztam ki magamból semmit hiszen másnap semmilyen izomprobléma nem érződött) Jaj. A bringás pálya meglepetéssel szolgált. (és nem tudtam végig menni 180-as pulzussal sőt néha 160 alá ment ami gááááz)

Igen technikás, kanyarokkal teletűzdelt városi pályát kell elképzelni 5 körrel ami körönként 4 km hosszan kígyózott  Baja főtere és a Petőfi sziget között. A főtéren keresztül - ez volt a meglepi- egy kb. 200 méteres kegyetlen durva macskakövön kellett áthajtanunk ami nem volt sem jó, sem kényelmes, sem semmi. Szar volt! A 13 bárra fújt szingók nyögtek, a vesém rezegett, az agyam forrt a dühtől. ( tanulság a bringás pályát be kell járni és annak megfelelően választani kereket tehát mostantól viszed  mind a két garnitúrát)A további szakaszokon is volt kb. 4 fekvőrendőr és egy igen éles kanyar ahol a 3. körtől egy kocsiját mosó bajai pocsolyályán keresztül haladva kellett elfordulnunk. Szinte végig egyedül mentem, boly nem volt körülöttem.

Megúsztuk. Végre futhattunk. Sajnos az úszásban elszenvedett hátrány (mert a fogadalmadat nem tartottad be ti ha megy boly melletted kiállsz és egy életem egy halálom... volt lehetőség??? VOLT!!!) csak nőtt a bringában kb. 2 percre amit a hőségben az 5 km alatt lehetetlen volt ledolgozni így kicsit fel is adtam lélekben.(pedig az eredmények ismeretében simán dobogós lehettem volna ha......)

A befutó után nem is érdekelt az időeredményem. Gratuláltam a győzteseknek és fentem a fogam a jó előre eltervezett sült halra és hideg fehér borra.

Az eredményhirdetés után kerestünk egy vendéglőt  ahol életem legjobb süllőjét fogyaszthattam el pár üveg rozé kíséretében(fehér nem volt megfelelő) jó hangulatban.

A képen a verseny után a vidám rendezőkkel,

és a vidám pajtásokkal

Balra tőlem Balogh Lőrinc elit triatlon bajnok -most abszolút 4.-, jobbra tőlem Kovács Szilárd nyíregyházi amatör triatléta klubtársam - III. helyezett korcsoportjában- akikkel együtt töltöttük ezt a hétvégét

FOGADALOM:

Én Balogh Zsolt amatör triatléta ezennel ünnpélyesen fogadom, hogy Hatvanban a következő hétvégi versenyen az itt elkövetett hibákat kijavítom! Kiúszom magam, belehalok a bringába és szét futom mindenkinek az agyát!!!!!!

BANZAIII

Isten engem úgy segéljen!

eredmények:

http://www.zalaszam.hu/triatlon/verseny/2012/baja/bajaamfe.htm

Az eleje teljesen laza, 30-as átlag 90-es pedálfordulat 130 HR. A tokai hegyre feltekerés kegyetlen outival, sokat álltam az áttétel miatt.A legrövidebb 39/24 Végül a referencia  adatok. idő : 24.26.05. átlag pulzus 165, max 178. átlag pedálfordulat:62. av. speed 13.9km/h

Fent egy csoki és helyzetjelentés az otthonról ide készülődő sárkányrepülő haveroknak. Gyenge D-DK fúlt 1 m/s. Az inverzió alig emelkedett magasabbra mint a hegy nívója, de még csak 10 óra körül járt. A starthelyet elég rendesen benőtte a növényzet. Apropó itt egy pár évvel ezelőtti videó amit itt készítettem repülés közben(a zene a legjobb)

https://www.youtube.com/watch?v=_adCDv1fYxc 

és még egy

https://www.youtube.com/watch?v=yxCROqsOPEo

( mindkét tehetséges pilótát én oktattam a sárkányrepülés tudományára. Azóta az ország élvonalába tartoznak.Czigler Elek és Kecskeméti Sándor)

Pár montissal találkoztam fent és a lefelé menetben is. Az egyik fent megkérdezte, hogy hol jöttem fel??:)))

A lefelé az nagyon rossz volt, a kezemet elrázta a rossz út. Nem értem miért nem éri meg fent egy büfét vagy hasonlót üzemeltetni és egy jobb burkolatot rakni?? Ahogy nézem a környező országokat mindenhol megéri. Ja, a fokozott természetvédelmi területre nem akarunk több túristát. Könyörgöm aki már repült a hegy fölött tudja, hogy a hegy keleti nyolcada gyakorlatilag el lett hordva. Akkor miről beszélünk. Egy akármilyen vallású kersekedő csoport viheti, a túrista meg kapja be. Mi meg tűrjük mert Magyarok vagyunk. Hajrá.

A tarcali Terézia kápolna - ahol király a burkolat- referencia ideje:4.21.03.Pedálfordulat felfelé 60!! 1 km a hossz és elég meredek. Hála istennek van lefelé menet is max speed:74.4. Még nem is mentem gyorsabban ezzel a bringával. Tetszett a ride. Legközelebb a karbon kerékkel megyek mert azon 53/11 a leghosszabb, ezen csak 53/12. Lefelé 70 fölött ez nagyon forgott 140-re emlékszem. Mondjuk ebben az esetben a hegyre felmenet kilőve.

Irány haza. A nap egyre melegebben sütött így gyakran vettem vizet és végig vizesen tartottam a testem, így elviselhető volt. Viszont a kalóriákat alulméreteztem. Mindössze 500-at vittem magammal. Ibrányban már adtam volna 2000 forintot egy zsíros kenyérért paradicsommal. Egyszóval egy kicsit eléheztem. Nyíregyházára érve már olyan gondolatok is jártak a fejemben, hogy egy zöldségsetől kérek egy banánt mert pénzt azt szintén elfelejtettem hozni. De aztán hazaértem:)

Elindulás előtt volt egy olyan rejtett gondolatom, hogy ha letekerem ezt a130-140-es etapot akkor megyek még egy ibrányi kört, hogy legyen meg a 180 km.

Nem mentem:)

Tanulság: pénzt vigyél, kalóriát legalább annyit amennyi 2000kcal fölött elfogy a távon.

üdv

Az olimpiai Triatlon távjai

1500m úszás- 40 km bringa- 10 km futás.

A dolgok viszonylagosak. A mostani verseny okozott eufóriát, kínzó önmarcangolást, büszkeséget és szenvedést egyaránt. Megpróbálom kibontani ezeket a velős fogalmakat:)

A puszta tények.

150 induló. Kategóriámban 20 versenyző. Erős mezőny.

Abszolútban 47., kategóriábman 4. helyezés. Szűk perrcel a dobogó mellett.

A tavalyi időmet 10 perccel megjavítottam.

Előző este Szilárddal meccset néztünk és legurult vagy 5 sör fejenként. Nem túl bölcs cselekvés verseny előtt.

A helyszín borongós, vihar utáni idővel fogadott bennünket amit én nem bántam mert így biztosan neoprénben kell majd úszni ami nekem kedvező. ti. Azok akik nagyon jók az úszásban és kiváló a vízfekvésük nem szeretik a neoprént, mert a levétele nem mindíg problémamentes de mi akik nem rendelkezünk úszó múlttal szeretjük, mert az általa termelt plusz felhajtóerő javítja a vízfekvést.Ezzel értékes perceket lehet nyerni.

A pálya az alacsony vízállásnak köszönhetően kicsit hosszabb volt, mégis 2 perccel javítottam az időmön ami csakis a neoprénnek köszönhető.

Olyanokkal úsztam egyformát akik tavaly 3 percet rám tettek, tehát ha nyögvenyelős is volt az úszásom, javultam. Az úszásról még csak annyit, hogy nem is nevezhető úszásnak sőt ilyen diszkomfort érzettel és fáradtsággal még talán soha nem úsztam. Légszomjam volt, klausztrofóbiás és egyéb rossz élmények jellemezték. Alig vártam, hogy kimásszak.

Irány a depó. Neoprén viszonylag problémamentes levétele és pattanj a bringára, de nagyon kimerült állapotban, magas pulzussal . Úgy is mondhatnám, hogy holt fáradtan.

A bringás pálya ugyanaz volt mint tavaly. Több mint 4 percet javultam még így is a tavalyihoz képest.(szűz anyám, az milyen tré lehetett)

Gyenge volt a lábam, fejben nem tudtam megbírkózni a bolyokkkal való menéssel, így többször kiszakadtam. Akikkel együtt jöttem ki a vízből 2-7 percet vertek rám a 40 km alatt. A bringás pálya 6 körből állt igen technikás kanyarokkal és emelkedőkkel, ritmusváltásokkal amit én kimondottan rühellek- mint rájöttem.

Bringáról le és futás...

Azt tudtam, hogy ez a legjobb számom. Azt is gondoltam, hogy ledolgozhatok a hátrányomból amit a bringán összeszedtem, csak azzal nem voltam tisztában, hogy mennyire lesz elég.170-es pulzust erőltettem, úgy tűnt bírható lesz. Senki nem előzhet meg ez volt a jelszó. A kategóriámban futók közül néhányat felismertem és fordítónként mértem a különbséget. Csökkent. Úgy számoltam, hogy a 2-3 perc hátrányt a 6 kör alatt le lehet dolgozni. Kovács Szilárd aki a 10 évvel fiatalabb kategóriában versenyzik utólért és motivált a jelenléte és az, hogy bírtam vele a tempót. Futottunk együtt vagy 3 kört ami elég jól felgyorsított és elhittem, hogy tudok 3.50 körüli km-eket futni tartósan ami eddig hihetetlen volt számomra. Szilárd körelőnyben volt tehát előbb utóbb kiszállt. Akkor már azok elé kerültem akikkel együtt jöttem ki  a vízből de a bringán megaláztak:) kb 2 perccel. Pozitív életérzés volt. Extra erőt kölcsönzött. Az uccsó kör előtti fordítóban egyszer csak egy pasi megelőzött ill. ment volna el mellettem. Gyanús volt a kora ezért rákérdeztem, hogy melyik kategóriában tolja. Mire ő. 45. Jaj,jaj  mondom akkor ő a nap utolsó kihívása. Igen nagyí kihívásnak néztem elébe mert a nagy tempó miatt energia fogyási tünetekkel küszködtem. Nagy lelki tusát vívtam miközben rátapadva, lépést próbáltam vele tartani( később kierült, hogy kategóriánk legjobb futója). A dolog kb úgy nézett ki, hogy az egyik énem- a gyengébb - azt súgta hagyd elmenni, nem kell mindenkit megverni. Erős ez a tempó, a pulzusod már 180 körüli, nagyon el vagy fáradva, hagyd elmenni, Jobb nálad nincs mit tenni stb.

A másik énem - a sportoló, a becsvágyó a küzdő- pedig azt mondta. Menni kell vele az utolsó véredig! Ki kell bírni több célból is. Elsőként: ha elengeded akkor egy hellyel biztosan hátrébb végzel. Ha elengeded akkor meghunyázkodsz, feladod, hogy fogsz tükörbe nézni. Az edzéseken ezt gyakoroltad a fokozó futásoknál nem emlékszel? De emlékszem. A fokozó edzések végén az utolsó km-en hajrát gyakoroltam 160 majd 170 pulzussal aztán az utolsó 100 méteren magam mellé képzeltem az enemy No 1-t és mondogattam magamban: ez még nem 100%-os tempó, gyorsabban!  A kezed még nem fullosan segít. A feszítő nem totál gázon megy. A vádli még nem szakad szét. Gyorsabban gyorsabban! Miközben az ellenfelet is nagyon gyorsnak képzeltem.

Szóval ezek a gondolatok váltották egymást zaklatott fejecskémben. A sportember győzött és maradtam. Nem tudtam feladni mert akkor igen szarul éreztem volna magam. Kibírtam az utolró 1500-at az ő tempójában és stratégiát gyártottam. Az utolsó frissitőnél ami kb 150m a céltól robbantok és az edzésen begyakoroltak szerint harcolni fogok.!!!

Úgy is tettem. Utolsó energia morzsáimat előszedve őrült iramú hajrába kezdtem ami ezúttal is bebizonyította, hogy ez nekem jól megy. Állva hagytam az embert és az etapon kapott 9 másodpercet.

Csak azért, hogy tudja:) kivel áll szemben.

Kegyetlenűl ki voltam a befutónál de a végjáték kissé feledtette a bringás fiaskót. Kicsivel lemaradtam a dobogóról de 2012-ben már legalább a dobogóért küzdök és nem csak a távok teljesítéséért. Kicsit progresszió??!! 

eredmények itt:

http://www.zalaszam.hu/triatlon/verseny/2012/bfured/bfam.htm

Jó dolog a triatlon de szinte minden verseny közben előjön a gondolat, hogy feladom, hogy abbahagyom, mit keresek én itt stb.

Elgondolkodtam azon, hogy a sárkányrepülő versenyeken volt-e ilyen gondolat. Hát hogyne. Egy-egy szarul sikerült nap vagy repülés után ugyanúgy jártak ezek a gondolatok a fejemben. Tehát természetes gondolatok ezek. Önmagunk legyőzésének állomásai. Azt is gondolom, hogy egy egy ilyen csata megnyerése végül az egész háború megnyeréséhez vezet majd ami a mindennapi életben annyit tesz, hogy segít és erőt ad a problémaék leküzdéséhez. Ezt kellene elmondani a fiataloknak és a fiatal szülőkne. Ezért kell a gyerekeket soprtoltatni.

Hazafelé volt időnk beszélgetni Szilárddal az élet dolgairól és sok érdekes infót kaptam tőle.

Wass Alberttől ma veszek egy -két könyvet.

Üdv

 Legközelebb megnézheti, csak éljen egészségesen mert 2117-ig kell élnie:)

(én is lekéstem brühühü:(

Azok kedvéért (és a magam kedvéért) akik szintén közlési kényszerben szenvednek leírok egy nemrég megtörtént esetet.

Egyik ismerősöm melóhelyén igen sok munka gyűlt össze, de neki halaszthatatlan magánügye volt éppen akkor. Mindjárt kiderül miért volt halaszthatatlan...

Mit ad isten " lebetegedett" szegény, az orvos kiírta táppénzre:)

És akkor jött a halaszthatatlan ügy: kitört egy vulkán valahol a világon, főhősünk- akit nagyon sajnálok- jelesül a geológia megszállottja, így nem tehetett mást elutazott a helyszínre, hogy szemügyre vegye élete talán legnagyobb élményét, azt amikor dübörög a föld bolygó a talpad alatt és minden porcikáddal, érzékszerveddel fogod a világmindenség erejét.

A történteket az arckönyv oldalán publikálta képekkel, dátumokkal stb.

Ezzel meg is pecsételte a sorsát mert valaki akinek ez jól jött befújta.

Oda az állása!

Tanulság: mindenki szűrje le...

Bátaszék fordított triatlon. Megpróbálom a dolgot két síkon vinni. Szubjektíven- itt írom majd le azokat a dolgokat amelyeket gyenge lelkecském szenvedett meg, és objektíven a verseny lebonyolítását és a fordított sprint triatlon verseny jellegét jó és kevésbé jó tulajdonságait.

Azzal kell kezdenem, hogy szép vidéken jártunk. Bátaszék az nem szép sőt csúnya, de Szekszárd és környéke és a szállásunk Szálka az igen szép, csendes, dimbes dombos környék jó borokkal!!

A verseny rendezői - bár már 6. alkalommal bonyolítják rendezvényüket igen amatörök és a büdzsé is gyér lehet, mert igen puritán volt a körités. Alulinformált rendezők és versenyzők( pl a start előtti pillanatokig nem is igen tudtuk, hogy merre fogunk futni) halál szar útszakaszok a bringás úton ( egy helyen olyan szar volt, hogy az egyik rendező azt mondta a verseny előtt, hogy ott majd leszálltok vagy valami:))

A futással kezdtünk érdekes és rendhagyó módon ( a mai napig nem értem miért kell fordítva mennünk) ami nekem jó volt mert így a kedvenc számomban előnyt kovácsolhattam magamnak. Előttem csak két fiatal srác futott be a depóba úgyhogy a bringás távot kategória elsőként kezdtem.(Az 5 km-tfutást egyébként kevesebb mint 19 perc alatt abszolváltam.) Az egyik fiút mint kiderült a bringa után visszavitték a futásra mert a rendezők hibájából 800 méterrel kevesebbet futott és akkor kellett bepótolnia!?

Ketten nyomtuk a bicajt a másik nagytestű fiatal sráccal és elég jól mentünk, de kb féltávnál egy másik páros beért bennünket mert abból a párosból a fiatal erősebb volt mint a mi párosunk. A negyedik gyerek(Klem Zsolt) aki mint kiderült a kategóriámban ment, végig kapuzta a 20 kilométert amit én szóvá is tettem a célegyenesben( biztosan nem tetszett neki) ezzel kapcsolatunkat meg is alapoztam. Később erről majd még szólok:) Mondtam neki hogy "Zsoltikám te meg végig kapuzod a távot miközben mi dolgozunk elől?" mire ő sunyin csak ennyit tudott hozzátenni hogy "hát muszály volt, hogy utolérjelek".

A depóba én értem elsőként mert ügyesen bújtam ki a cipőmből -amit gyakoroltam itthon mesteremtől Balogh Lőrinctől kapott itiner alapján- és a bringát fejvédőt levéve , felmarkoltam az úszószemüvegemet sapkámat és irány az uszoda. Csakhogy ez fordított triatlon és itt le kell venni a rjtszámot is amit én fent felejtettem de kb 5 lépés után rájöttem, visszaszaladtam letettem és usgyi az uszodába. Mindössze 5 másodpercet buktam.

Be az uszodába, közben szemcsi felvétel át a zuhanyfüggönyön és beugrás a medencébe. Hajrá.

Az első százon próbáltam a fiatal- versenyben abszolút első srác lábvizén úszni de ez csak ara volt jó, hogy elússzam az elejét ahogy szoktam aztán lelassulva szépen lesavazzam a karjaimat és kezdődjön a szokásos szenvedés.

Kb a 10 hossz környékén beért az addigi kategóriámban 2. helyezett aki mint már mondottam végig pihente a bringás távot és most itt nem éppen a fair play szabályai szerint persze, hogy erősebb volt  és elment nekem kb 5-6 testhosszat. Nagyon pipa voltam ráadásul idegességemben a hossz számolást is elrontottam- 28 hosszt kellett úsznunk és én a kifáradt agyammal 24-nél mint aki jól végezte dolgát kiszálltam- és szaladtam az asztalhoz jelezni, hogy végeztem. Ott senki sem volt tehát gyanús letta dolog, mert a két fiatalnak már ott kellett volna pihegni. Mire eljutott a tudatomig, hogy még van négy hossz már jelezték is a rendezők, hogy ez van. Rohanás vissza, fejes két ember közé a sávomba és négy hossz úszás. Aztán kimászás és tényleg vége.

Ezzel második lettem. Jöjjenek a ha-k. Ha nem kapuzik a k...g gyerek akkor talán pakliban maradunk az úszásnál. Ha nem cseszem el a számolást akkor talán egy elkeseredett hajrával megfogom. Ha a bringában a végén elszököm és csinálok kb fél perc előnyt akkor megnyerhettem volna a versenyt.

De csak ha...

Mindegy a második hely sem rossz.

Ja és akkor jött az atrocitás amiről még nem beszéltem ez a már sokat idézett kapu vitéz a fair play király a verseny után odajött hozzám és azt mondta, hogy ráugrottam a lánya fejére amikor visszaugrottam a vízbe. Mondanom sem kell, hogy ez enyhe tulzás volt. Ha hozzá is értem ba kislányhoz(kb 17) akkor is csak súrolhattam hiszen meg sem állt panaszkodni. Én erre a hírre - véremben még mindig adrenalinnal és tesztoszteronnal úgy válaszoltam enyhén kikelve magamból, hogy " még van a pofádon bőr idejönni hozzám pattogni amikor sunyin végigkapuztad a versenyt stb. és elhajtottam azzal , hogy a vádak nem igazak.Azzal védekezett, hogy semelyik szabálykönyv nem tiltja a kapuzást és ebben igaza van de ettől még aki sunyi az sunyi. De azért odamentem a kislányhoz és megbeszéltem vele, hogy szerintem nem úgy volt de ha mégis akkor bocs.

Mindegy, ez a dolog meg a nyerés esélyének elúszása lelkileg megviselt ezért úgy döntöttem, hogy a következő versenyen nem érdekel hanyadik leszek de a palit meg kell szivatni csúnyán, hogy a szemébe tudjak vigyorogni. Most, hogy leírtam meg pláne:)

Este még ott maradtunk Szekszárdon megnéztük a Gemenc kritérium bringás versenyt boroztunk egy kicsit aztán vissza szálkára és vasárnap reggel haza.

Mjd hozok képeket is.

Ja és a cím?? A segédrendezők elfelejették a mezőny karjára lábára ráírni a rajtszámokat ahogyan ezegyébként szokás a versenyeken és különböző azonosítókkal számolták a köröket. Volta ott , Piros ruhás, Öreg, Kopasz, és én mivel nekem volt rajtszám"tetkóm"( ráírtam a rajtszámot önszorgalomból) lettem a tetovált:)

üdv

Ha bringás, futó, outdoor, fitness stb cuccot akartok jó minőségben jó áron akkor

www.bike24.com

Többször rendeltem tőlük. Gyors , olcsó szállítás, korrekt kiszolgálás. Méret problémák esetén nem húzzák a szájukat hanem postafordultával küldik. Profi cég.

Nézzetek rá, csak a kínálat bősége miatt is megéri kicsit tobzódni.

üdv

Full mezőny, 28 fok.

A verseny előtti héten gyakorlatilag semmit sem edzettem, csak egy két átmozgató edzés bringán és az uszodában is. Egy kardió edzést iktattamcsütötökre  be ami futás volt. A 6.4km -es körömön futottam egy pályacsúcsot 4.09-es km-ekkel. Örültem és el is bíztam magam ami a futást illeti.

A verseny előtt elfelejtetem bevenni a vitamin adagomat, lángost ettem és gofrit.

A úszás fárasztó volt de egy percet javítottam. A  bringában egy viszonylag gyors bolyt fogtam ki mentünk is 37-es átlagot. Kifárasztott a dolog de menet közben még nem tudtam mennyire. A futás megkezdésének pillanatában rájöttem. Teljesen kész voltam.

Az első körben még a feladáson is gondolkoztam, de ez visszatérő momentum ahogyan visszanézek. A második körben felszívtam magam és diktáltam egy kicsivel nagyobb tempót. A végén finiseltem is. A befutónák azonnal a zuhany alá álltam és hideg vízzel próbáltam a maghőmérsékletemet levinni az életbenmaradás szintjére. Azt mondtam a családnak, hogy soha többé.

Ma már a bringás edzés alatt alig vártam, hogy szombat legyen és Bátaszéken a 3. fordulón mehessek újra.

Szekszárd és környéke. Hozok jó vörösborokat, lepalackozom télire és majd iszogatom megint a nyári élményeket elevenítgetve.

A végelszámolásban a magyar rangsor 5. lettem. Ezzel az összetettben átvettem a vezetést de ez még nem mond semmit csak jól hangzik.

üdv BZS

Majd meghaltam jajj

 Az a jó ebben, hogy vége a gyilkos felkészülési szezonnak és már csak a versenyeket kell végig szenvedni de utána olyan jó:)

video itt:

https://www.youtube.com/watch?v=u_Syg-5NSJw&feature=youtu.be

Az egri versenyre a meteor rossz időt jósolt de ez nem jött be mert hála istennek a front Mezőkövesd körül állt és Egerben se szél sem eső csak egy kis felhőcske. 15 fok körül volt a hőmérséklet ami szerintem a legjobb futóidő. A versenyen titkos célom a dobogó volt, hiszen sokat dolgoztam a tavasszal érte. Nagyon sokrétű és érdekes sport ez majdnem olyan jó mint a sárkányrepülés. Kiszámíthatatlan és színes. Annyival talán emberibb, hogy a szerencse faktor kisebb. Azt kapod a végén amit érdemelsz és amiért ízzadtál az edzéseken.

A szervezés gyenge savanyú volt amatör bírókkal kisebb tévedésekkel de a chip szőnyeg amit megrendeltek mindent helyretett. Az úszásom közepesen szarra sikerült (ezzel nem tudok mit kezdeni edzek mint állat úsztam kb 200 km-t és nem és nem, elfogy a power a karomból) de azért a tavalyinál kb 1 perccel rövidebb ami bizakodásra ad okot a jövőre nézve. Az úszásból kijőve a depó nem sikerült rosszul és irány a nem könnyű bringa pálya. 20 km tele nullára lassított fordítókkal. Na itt jött a szerencs faktor de nem nekem sajna. A srác aki végül előttem végzett a dobogón kb 20 mp-cel korábban kezdte meg a bringát ami önmagában elenyésző előny, de... amikor beállt a pályára éppen arra járt egy fiatal versenyző az előző futamból és annak a szelében el tudott nyúlni tőlem tőlünk hiszen engem az utánam kijövők ( aki egy perccel később jött ki a vízből még az is ) bolyozva utólértek és már csak azt tudtam konstatálni, hogy a fiú egyre nagyobb előnnyel vezet és behozhatatlan lesz a futásban. Sebaj . Ekkor még nem voltam tisztában a helyezésemmel mert nagy volt a kavarodás a mezőnyben hiszen együtt indult az összes korcsoportos senior versenyző. A bringa alatt többször anyáztam, hogy mi a f...sznak jöttem én ide  szenvedni mert a combjaim készen voltak a 170-es pulzusos tekeréstől amihez nem vagyok hozzászokva. Ez kérem szenvedés a javából ezt senki sem élvezi várjuk, hogy vége legyen. Vége lett és irány futni.

NA megjegyzem az első pár száz méter nem egyszerű ilyen állapotban, bedurrant combokkal 170  pulzussal indítani egy nem rövid 5km-nek indult aztán 7 km lett sprintet.

A futás a legjobb számom, itt tudom legjobban kihajtani magamat halálig. Így is volt . akikkel együtt értem be  a bringáról azokat hamar leráztam és kegyetlen 4.10 -es km eket futva megelőztem az akkori 2. helyezettet immár a helyébe lépve. Sokáig együtt haladtam körhátrányban a vezető fiúval akit nem volt esélyem utól érni. Csak arra kellett figyelnem, hogy a harmadik helyezett ember nehogy meglepjen. nem lepett meg nem volt benne szufla, de nem is tudott volna mert volt bennem vésztartalék . A finishben  amúgy is nagyon jó vagyok. Valahogy ki tudom facsarni magamból a végén az utolsó kalóriákat is.

A befutó nagy öröm volt mert nem csak a kategóriámban lettem második hanem a senior abszolútban is ami azt jelenti, hogy a 10 évvel fiatalabbak között is.

Öröm és boldogság. A vér tele mindenféle jó szerekkel. Na ez a flash:)

Próbáljátok ki. Egy ilyen verseny befutója után egy darabig minden jó:)

NA végre láthattam a köcsög barátaim ábrázatát. Teljesen feltöltődtem, van akit meg is untam ez alatt a négy nap alatt:)

A lényeg az, hogy újra van repülős hír. És jó hír. A pise csikikupa első fordulója jó időben, jó helyen  zajlott. A f.sznak sem lett volna kedve több száz km-t utazni.Mindenki jókat repült, én kiváltképpen elégedett vagyok magammal. Bár az igazsághoz hozzá tartozik a második napi beszarás is amit takargatni nem is akarok inkább elemezni és tanulni belőle.

Ha konklúziót akarok akkor azt írom, hogy aki fejben és testben is erős az a jó pilóta. Ez a páros ritkán van együtt az ember életében, azokat a pillanatokat viszont ki kell használnunk!

A célom az volt a verseny előtt, hogy ebből a találkozóból merítek motivációt a szezonra ami be is jött, hiszen a jó repülések megerősítettek abban, hogy -bár egy halom szar géppel repültem- ott vagyok ahol lenni akarok, és tudásom szerint lennem kell.

Az pedig, hogy 3000 méteres felhőalap mellett repülhettünk csak hab a  tortán. Amikor majd fent lesznek a track-ek az MKK-n akkor majd lehet elemezni a napokat.

Főleg az első és az utolsó nap érdekel, hiszen ott voltam elememben. Az utolsó napot könnyű szerrel nyerhettem volna ha.... az utolsó termikben nem vagyok kishitű és nem hiszem azt, hogy az idő a végét járja és nem forgok a fél/ egy méterekben 10 percig hanem arrébb megyek és a két méterben fele időben értem volna el a biztionságos végsikláshoz szükséges magasságot. De ez a szép ebben a sportban.  Ja és a gépem... az egy haolm kaka ebben az állapotában. Abszolút asszimetrikus- nem is értem, hogy krisztián miért nem állította be normálisan???- na mindegy majd és csinálok belőle repülőt. Szép lassan beállítom majd neutrálisra és akkor nem lesz annira fárasztó a full gázos siklásokban. Jelen pillanatban a váltó behúzásakor azonnal jobbra szeretne menni és csak kemény ellenkormányzással megy egyenesen ami 100 körül igen fárasztó.

Annak viszont nagyon örülök, hogy  a relatíve nagy felületi terhelés ellenére nem emelkedem rosszul sőt mondhatom, hogy jól. Csak a nagy gépekkel repülők emelkednek jobban, de azok is csak akkor ha akarom:).

A siklási teljesítménye persze rosszabb mint a top milliós repcsiknek de legalább van mire fogni.

A 3. hely a magyar mezőnyben nekem negyon is megfelel bár nyílván szívesen megverem Balázst és Endrét is alkalomadtán.

Ehhez viszont az olyan napokat ki kell hagynom mint pl a 2. nap volt ezen a versenyen.

Az úgy volt, hogy kvakkal vontattam és kifogtunk egy olyan  turbulens periódust amikor többet álltam fejen mint talpon, az ernyő a kötélen többet volt nyitva mint zárva és ehhez még hozzáadódott- amit csak a földön vettem észre- hogy a felfüggesztésemre került egy hurok amitől  magasra kerültem és nem is voltam képes állítani az állásszögemet és ettől olyan diszkomfortérzettel együttjáró halálfélelmem lett, hogy nem is vontattam másikat. A műszertartóm is eltört az egyik fickándozáskor.

Az utolsó napi kegyetlen gyors repülésemkor sajnáltam csak igazán ezt a kihagyott napot, na mindegy hátha el lehet dobni egyet a sok közül.

Éjszakánként a sátor hűs levegőjében a fülemülék énekére elaludni egy jó repülés után ez aztán a valami. A Labanc Imi féle eszmefuttatások pedig igazán értékesekké tették a "tábortüzek" anyagát.

"van a csillagok háborújában az a nagy gomba alakú épület amiben az emberek esnek lefelé,  na de mihez képest esnek ??!!"

kérem noormáális?

Minden esetre ennél jobb versenyt el sem lehet képzelni. (na jó, elképzelni el lehet de csak nagy képzelőerővel)

to be continued

Emberek!

Olyan szerencsém van, hogy egy gólyapár a házam előtti vllanyoszlopot szemelte ki fészeképítésre és most az ablakból csodálhatom ahogyan elstartolnak, leszállnak, igazgatnak. Jajjj. Ha minden jól megy és megtelepszenek tutira teszek ki webkamerát! Képet is fogok ha már megszoktak nálunk. Olyan izgatott vagyok.

Hurrrááá

Április 20-21-22 időpontok valamelyikére elmennék madárlesre ill madarásztúrára a Hortobágyra.

Vezetett túra. Időtartam 5 óra. Az MME honlapján lehet tájékozódni.

Az ár elég borsos de állítólag nagyon sok fajt megfigyelhetünk majd.

Aki csatlakozna hívjon.